Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-23 / 275. szám

1982 november 23. • PETŐFI NF.t*F • •

SZÓRAKOZÁS VAGY MŰVELŐDÉS?

A kalocsai kísérlet

Falusi népművelő koromban gyakran szemben találtam magam u művelődési otthoni szórakoztató rendezvények ellentmondásaival, buktatóival. Egy-egy diszkó, táncest után hasonló érzéseim voltak, mint Farkas F. Józsefnek, amelynek hangot ad a „Gondolatok a szórakozásról” című vitaindító írásában. Tetszik Héhn Gizella kérdés-vélemény javaslata is: „Miért kell elválasztani a szórakozást a művelődéstől? Miért beszéltünk két különálló problémáról? Csináljunk belőle egyet és ebből a nézetből már bizonyos megoldást is találunk a jelenlegi helyzetre.”

Az ötnapos munkahét bevezetése számunkra is új feladatot jelentett. A kihívásra helyes válasznak bizonyult a kalocsai Művelődési Központ Hétvégi Vigadója. Célunk az volt, hogy a szórakozási-művelődési alkalom különleges ötvözetét hozzuk létre.

Kétnapos hétvége

Bizonyára vannak, akik azt mondják, hogy legyen a családé a szombat és a vasárnap. Igazuk van! De igaz az is, hogy sokan nem szokványos módon — a lakás falai között — szeretnének szórakozni, művelődni, élményt szerezni. Mind többen találnak hasznos elfoglaltságot, de nem kevesen — főleg gyermekek — unatkoznak, csavarognak.

Ma még igen kevés tapasztalattal rendelkezünk ahhoz, hogy „csalhatatlan" módszereket adjunk a hétvégi pihenőidő hasznos kitöltéséhez. Véleményünk szerint központi recepttel egyébként sem sokra mennénk. A szabadidő tudatos megszervezésénél sem tekinthetünk el az adott település sajátosságaitól. Az irányítószervek. az iskolák, a közművelődési intézmények és egyéb érdekeltek közösen képesek az új helyzet adta feladatok megoldására. Az együttműködésben, a programok operatív végrehajtásban bőven vannak még tartalékaink. A kalocsai Hétvégi Vigadó (egész napos komplex program) 500—600 felnőttnek és gyermeknek nyújtott

egy-egy alkalommal újszerű művelődési, szórakozási lehetőséget.

Gyermekek vigadója

Ezúton a vigadó eredményeit a gyermekek nevelése, szórakozása szemszögéből vizsgáljuk.

A Hétvégi Vigadó — kísérlet, a tavaszi hónapokban indult útjára a Művelődési Központ és Ifjúsági Ház, az általános iskolák, üzemek összefogásával, a művelődési osztály segítő támogatásával. Többlépcsős előkészítő megbeszélés előzte meg a program végső ösz- szeállítását, melynél figyelembe vettük az iskolákban folyó nevelő-oktató munkát és a tanulók érdeklődését, képességeit, életkori sajátosságait. Első helyre állítottuk az önkéntesség és az egyéni aktivitás elvét, melyet az1 elfoglaltságok sokfélesége (esetenként 20—25-féle) szolgált. A kötetlenség és a szabad választás adta lehetőségek jól szolgálták a kreatív képességek fejlesztését, s mindez jól ötvöződött a gyermekek szervezett játékával.

A propagandamunkában igen fontos szerepük volt az iskolák vezetőinek, az iskolarádiónak, a plakátoknak, a meghívóknak, a sajtónak és nem utolsósorban a nevelők mozgósító erejének. A gyermekvigadó első részében az esztétikai nevelésre helyeztük a hangsúlyt — irodalmi, zenei műsorokkal gazdagítottuk a gyermekek érzésvilágát. A fellépő művészek élményszerűvé tették a tananyaghoz kapcsolódó műveket. Az alsós tanulók zenés, bábműsort néztek, majd a bábkészítés fortélyaival ismerkedtek, ami segítette őket a bemutatott mű megétlésében és mélyebb befogadásában. A második részben régi mesterségekkel és népi játékok készítésével (fazekasmunkák, szövés, fonás. hímzés, gyertya önt és, mízes- kalácskészítés síb.) ismerkedtek meg a tanulók népművészek, nevelők vezetésével. A felső tagozatosok földrajztudását bővítették az „Utazás a világ körül" című foglalkozások, a kisfilmek és az élménybeszámolók. A rendszeres tárlatlátogatásra szoktatás végett

kis csoportokban, szakszerű tárlatvezetéseket tartottunk. A kiállításokról szóló ismertetők megkönnyítették a művek megértését, a vizuális neveléshez nyújtottak segítséget. A pályaválasztást célzó ankét, a zenés és rajzos vetélkedő a vállalkozó kedvű gyermekeknek szerzett újabb élményeket.

Játékosan

A kulturált együttlétet. a viselkedés alapszabályainak megszilárdítását szolgálta a „Régi idők táncai" című foglalkozás. Sikeresek voltak a filmvetítéssel színesített diszkóműsorok is. Míg az iskolások különböző programokon vettek részt, addig az óvodások óvónő-népművelő irányításával játékot készítettek, énekeltek, táncoltak. minihangversenyt

hallgattak, mesemondó nagymamákkal találkoztak. Továbbiakban egy-egy történelmi korszakot kívánunk feldolgozni vonzó, játékos formában a Hétvégi Vigadó keretében, amely megerősíti, kiegészíti, élményszerűvé teszi az iskolai órákon hallottakat A tanulók tudásának elmélyítése így valósul meg önkéntes. játékos formák keretében. így válik u fiatalok egyre nagyobb hányada számára természetes környezetié a művelődési otthon.

*

A Hétvégi Vigadó néhány elemét ismertettük csupán. Arra volt mód, hogy felvillantsuk a hétvégék gazdag kavalkádjának

egy-egy szikráját. Reméljük, hogy segítséget nyújt 'kísérletünk ismertetése az új tantervek. a muii ka>te rve k öss zeáll i t ásához,

mind a népművelő jelzőt büszkén és okkal viselő pedagógusoknak, mind az újítások iránt fogékony f öh i va t ású népm üvel ők ne k.

Tamás I.ászló a kalocsai Művelődési Központ es Ifjúsági Ház m. b. igazgat óh elvet tes •

KÖNYVESPOLC

Hunya István: Hármas próbatétel

Sokan ismerjük Hunya Istvánt, az első világháborúban orosz frontra került mezőgazdasági munkást, aki fogságba esik és részt vesz a forradalmi harcokban, majd 1918-ban a KMP egyik megalapítója, aki a 20-as, 30-as évek földmunkásmozgalmának egyik vezetője, aki 45-től 48-ig a Dózsa Népe című lap szerkesztője, és a mezőgazdasági dolgozók szakszervezeti mozgalmának legismertebb vezetője.

Első könyvét Moszkvában adták ki 1934-ben. A kubikosok aztán Budapesten is megjelent 1947- ben.

Új könyve, a Hármas próbatétel. elénk varázsolja a számunkra már történelmi időket. A solohovi Szovjet-Oroszországot, az első világháború borzalmait, a kegyetlenségeket — és az emberséget is. mert Hunya István könyvét legesleginkább ez jellemzi.

Az endrődi báresfiú 1914-ben

állta ki első próbatételét. Hadifogságba esett, s ott ismerkedett meg a nincstelen orosz parasztok sorsával.

Az önéletírás mondatai rövidek. Jelzőkkel nem bajlódik, ha mégis. akkor elbeszélő módja nyugodt. méltósággal hömpölygő folyóra emlékeztet.

A vörösgárdisták oldalán folytatott első harc emléke nemcsak az író. hanem az olvasó számára is felejthetetlen. Íme egy részlet: „Szürkés, sötét éjszaka, csendesen szállingózik a hó. Éjfél lehetett. Három teherautón indultunk a városba. Talán egv kilométert mehettünk, a nagy hóban ... puskaropogás hallatszott. . .. Lövöldözve gyorsítottuk előrenyomulásunk ... A dörrenésekből tudtuk, hogy néhány kézigránátot dobtak az épületekre ... Odáig szaladva mi is kézigránátot dobtunk az ablakon át. Benn robbanás . . . jajgatás ... betört ajtókon. ablakokon át még néhány kézigránát... A hideg éjszakában a borzalom verejtéke gyöngyözött homlokomon... Az asztalokon a maradék étel. ital mutatta, gond nélkül szórakozhattak.

Knut tenyerével megtörölte homlokát és forró hangon mondta.

— Mi mást tehettünk volna Sztyopa. ha pusztulni nem akarunk?"

A Tanácsköztársaság már itthon találja. Harcol a román és a cseh intervenció ellen.

A Hármas próbatétel című könyv borítóján az alábbiakat olvashatjuk:

„Az egykori kubikos már régen tollal cserélte fel a csákányt. Élményei több kötetben láttak napvilágot. Több mint húsz esztendeje a MEDOSZ elnöke, s bár sokat gondol a múltra, a mának cl. könyvében a mai emberekhez szól." Sz. P. M.

„EZ MINDEN, CSAK NEM OKTATÁSI ÉPÜLET"

Szükségmegoldások a kiskőrösi szakmunkásképzőben

Kiskőrös, a megye legkisebb és legfiatalabb városa komoly eredményeket ért el az iskolahálózat fejlesztésében. Ám ezzel még korántsem lehetnek elégedettek. Tovább kell építeni a.z új Petőfi Sándor Általános Iskolát, hogy megoldód jana.k. az alsófokú oktatás gondjai. Űj tantermekre lenne szüksége a kertészeti szakközépiskolai képzésnek. Szorongnak még a szakmunkásképző intézet tanulói is. Szorongnak?! Eigy részük valósággal tűrhetetlen körülmények között tanul, annak ellenére, hogy hosszú idő óta folyamatosan bő- vítgetik a.2 iskolát.

Jók vat;y rosszak a feltételek az intézettben? Mi a valóság? E kérdésekül kopogtattam be Futó AntalhozJ a kiskőrösi 621-es számú Ipari í Szakmunkásképző Intézet igazg ató'jához.

— Tiz^í’ütiárom éve, 1969-ben kapott új. négytantermes épületet az int ézet. Ám ez hamar szűknek b izonyult, mert nőtt a tanulólétsz ám. Szükségből tanterem lett a két szertárhelyiség is. Aztán miég tovább duzzadt a létszám: 19'75-ben 360, 1979-ben már nyolcszáj', fiatal járt intézetünkbe. Ma ' .is ennyi tanulónk van. Volt olyan I tanévkezdés, hogy egy tanulócscjpiort egyszerűen az udvaron maradt. Jelenleg 29 osztályunk vám. Nem könnyű a helyzetünk.

— Az iskolaépület tehát hat tanteimfjs a szertárakkal együtt. Akárhogy < osztok-szorzok. az eredmény az. hogy pineébe-pad- lásra is ji ut a tanulócsoportokból. Hol fér fii* a nyolcszáz tanuló? — vágok ajz igazgató szavaba.

— Ar ra kényszerültünk, hogy az udvaii;oft sajat erőnkből épit- sünk okVatási célú helyiségeket: 1976 ótá majdnem minden évben készítettünk egyet. A toldozgatá- sokra a1 kenyszerhelyzet vitt rá bennünket'. Áz pedig egyenesen

végszük ség, hogy tanítani kell a régi ipajritanuló iskolában, a vendégfogadó két világháború közötti lóista Ilkájában is. holott förtelmes álhupotban van.

Együtt;, sétáltunk el a lóistálló- iskoláholz. Nem akartam hinni a szememn tk. Az igazgató magyarázza :

— A Jsz ázeves épületet 1954-ben alakítot ta k át s/.akmunkásképzíívé, 1975-ben felújították, de a falai már nem tűrnek magukon semmiféle anyagot. Talán ennél is nagyobb baj az, hogy a termekben időnként nagyon érezni lehet az épület régi. funkciójának legfőbb bizonyítékát: a lóhúgy- és trágyaszagot, melyet évtizedeiben át mélyen magába szívott a talaj. Az. iskolánk szégyene ez. Ez. minden, csak nem oktatási épület.

— Várható valami megoldás a közeljövőben?

— Semmi biztatót nem mondhatok. Szó van arról, hogy távlatban kapunk négy új tantermet. Hogy mikor, nem tudom. Addig ezt el kell viselni.

— El kell viselni? Dehát miért? — kérdezgetem magamban.

Irány a városi tanács művelődésügyi osztálya. Hátha hallok valami biztató szót Nedró Mihály osztályvezetőtől:

— Ebben az ötéves tervben szerettük volna felépíttetni azt a bizonyos — megoldást jelentő — négy tantermet. Ám az. anyagi lehetőségek annyira beszűkültek, hogy ebből 1985-ig már aligha lesz valami. Szigorúan rangsorolni kellett a tervezett fejlesztési beruházásokat. Így az általános iskola nyolc tanteremmel . való bővítését soroltuk az első helyre. Ennek 1985 szeptemberére el kell készülnie. A szakközépiskola tanulócsoportjai bővülnek, így új tantermekre lesz szüksége a középfokú szőlő-gyümölcskertész- képzésnek is. E problémát csak társadalmi összefogással tudjuk megoldani, no meg megyei támogatással.

<1 Futó Antal igazgató ürömmel beszélt az új létesítményekről.

Egyelőre marad lehat a lóistálló-iskola. Pedig mennyire méltatlan ez nemcsak a kiskőrösi szakmunkásképzéshez, hanem a megye egész, oktatásügyéhez is. Futó Antal igazgató szerint náluk se nem rosszabb, se nem jobb a helyzet, mint más hasonló nagyságú városokban. Ezzel aligha érthet egyet bárki is

Figyelmet érdemel egyébként, hogy a kiskőrösi intézet nagyon jó kapcsolatot tart a beiskolázási terület — a város és a járás — ipari és mezőgazdasági üzemeivel. szolgáltatóipart szövetkezeteivel. Különösen példás együttműködés alakult ki a Bács Kiskun megyei Építő- és Szerelőipari Vállalattal. Jelenleg is a vállalat öt harmadéves kőműves- tanulója dolgozik az. iskolaudvar legújabb létesítményein. Ily módon könyvtár épült, rövidesen elkészül a 22-szer 12 méteres tornaterem, a hozzá tartozó öltözőkké], sports/.erlárral együtt. Külön helyiséget kap a KISZ- szervezet, s az MHSZ itteni rádiós-bázisa. Az. ÉPSZER Vállalat állványzatokkal és más eszközökkel is segítette és segíti az iskolabővítést, költségtérítés nélkül. A városi tanácsnak csak az anyag- költségeket kellett magára vállalnia. Az intézet tanulói viszonzásul szakmunkákat végeznek az ÉPSZER-nek.

A helyzetképhez e dicséretes összefogás is hozzátartozik. Mindez. nagyon jó, nagyon szép. Csak ne rombolná le mindenki illúzióját a csúfondáros lóistálló-iskola! Ezért újra rákérdezek: — Valóban nincs lehetőség valami gyors megoldásra? Nem lehetne némi segítségért folyamodni például a terület üzemeihez, szövetkezeteihez, melyek évenként háromszáz áj szakmunkást kapnák az intézettől. harminckilenc szakmában?

A 621-es intézet bővítése és korszerűsítése azért is indokolt, mert Kiskőrös város és járása üzemeinek évi 609 új szakmunkásra lenne szükségük. Márpedig nincs helye több tanulócsoportnak.

Ilyen helyzetben mi a teendő? Meg kell próbálni a lehetetlent is. Hiszen a legküzösségibb ügyről van szó.

Kapi Miklós

(16.) Emmike azonban nem ment vissza Ágota nénihez Szegedre, akivel összeveszett. A társaságot kedvelő vidám özvegy igaz, hogy könnyelmű volt, de becsületes és egyenes jellem. Amikor megtudta, hogy a vendége az ügyvéd legénylakásán járt, felháborodott.

Megpróbált a lelkére beszélni, kiábrándítani, de amikor ez nem sikerült, akkor mindennek elmondta Emmit, és rákiabált, hogy csomagoljon azonnal, és távozzék az ő tisztességes házából.

— Ilyen asszonyoknak én nem adok otthont! Nem szégyelled magad? Tudod, mi vagy te? Egy falusi szajha. Legszívesebben felpofoználak!

— Arra nem lesz alkalma! — szájait vissza. — Elmegyek, máris csomagolok. De ha jól emlékszem, maga mutatta be nekem azt az ügyvédet. Maga boronáit össze bennünket. Most megijedt? Ne féljen, Tamás nem vonja magát felelősségre. Meg se tudja.

Emmike szeretett volna még egyszer találkozni az ügyvéddel, de hiába hívta telefonon többször is, senki sem vette fel a kagylót. Mielőtt kiment a buszpályaudvarra, taxiba ült, és a férfi lakására vitette magát. Nyomta hosszan a csengőt, de senki sem nyitott ajtót. Az ablakon le voltak engedve a spaletták.

Sebtében levelet írt, hogy mi történt, s bedobta a levélszekrénybe. Éppen hogy csak élérte a taxi az induló autóbuszt. Így érkezett haza váratlanul Emmike, s azóta is várja, hogy Lackó majd jelentkezik.

A postás azonban nem hoz levelet, s üzenet sem érkezik, emiatt egyre türelmetlenebb. Lackó megfeledkezett volna róla? Üres ígérgetés volt minden szava? Hogy fogadkozott, esküdözött, amíg meg nem kapta, s utána nyomban szedte a sátorfáját, és még arra sem méltatta, hogy üzenjen neki. Nem. ez lehetetlen! Ilyesmi nem fordulhat elő.

Pedig hát ez történt. Az ügyvédnek esze ágában sem volt beváltani gyenge pillanatában tett ígéreteit, s bonyodalmakba keveredni Emmike miatt. Tetszett ugyan neki az asszony, de hát nein volt szerelmes belé. Csak könnyű kalandnak tartotta. Amikor megkapta. igyekezett minél távolabb kerülni tőle. hogy meneküljön a felelősségtől. Már előzőleg kivette a szabadságát, s másnap korán Budapestre utazott, onnan pedig a jugoszláviai Kik szigetére repült tizennégy napos üdülésre. így aztán Emmike kusza sorait csak három hét múltán vette kézhez, amikor fáradtan, napbarnítottan hazaérkezett.

Felébredt benne a vágyakozás, nyomba n írni akart, de aztán mégis ft dülkerekedett benne az óvatossá, g. Beláthatatlan következmény ei lehetnek annak, ha ő most me ghívja Emmikét. Ilyesmit nem érdemes vállalnia, hiszen annyi isziép asszony van még Szegeden.

Emrr ükét azonban nem olyan fából 1 laragták, hogy belenyugodjék a sorsába, ő nem nyári ka- landna k tartotta az ügyvéddel való visZ' onyt. komolyan gondolta. Már éli képzelte magát Szegeden, a korzóin, mint ügyvédné. Ki is mondta néha maga elé suttogva: Doktor IVagy Lászlóné született Kerepesi Emília.

De, biogy a levél egyre késett, egy re ggel csomagolt, és Szegedre utazott . Nem Ágota nénihez, oda nem altart becsöngetni, hanem az ügyvéd hoz ment egyenesen. A ta- karítoinőjével tudott csak beszélni, mert tárgyaláson volt Nagy dók-* tor.

— ‘/Akkor megvárom! — jelentette 1 d határozottan Emmike. — Estére majd csak megérkezik. Vagy t 'Oszaka is van tárgyalás? — nevetett.

A 1 akuirítónő délben elment, de egyenesen a bíróságra sietett, el- újságo lla az ügyvédnek a hívatlan vendtél 4 látogatását. Ennek már u

fele sem tréfa. Az ügyvéd eleinte arra gondolt, hogy hazamegy, s kiteszi Emmike szűrét, s megkéri, hogy többé ne zaklassa, aztán ehhez mégsem volt elegendő bátorsága. Inkább megkérte egyik kollégáját, adjon neki néhány napra szállást. Szívesen befogadták, még ugratták is. Maleczki bírósági gyakornok vállalkozott arra, hogy elmegy a lakására, és közelről megnézi, miyen az a rámenős nő, akitől isten őrizz. Az ilyeneket nem szeretik a férfiak.

Emmike estig maradt, aztán az éjszakai busszal Tóvárra utazott, onnan pedig másnap haza, a szüleihez. Elutazását parázs veszekedés előzte meg Tamással, aki felelősségre vonta szegedi útjáért,

— Nem szeretem, ha minden bejelentés nélkül elutazol.

— Semmi közöd hozzá. A magam ura vagyok. Azt teszek, amit akarok. Ha úgy látom jónak, akkor szedem a batyumat, és hazamegyek a szüléimhez.

— Az lenne a legjobb. Számomra legalábbis.

Emmike keserűen felnevetett:

— Hát azt hiszed, hogy itt akarok megöregedni, ebben a koszos kis faluban? No. nem. Ez neked való. Majd találok magamnak olyan férfit, aki hozzám való.

— Én azt hiszem, hogy már találtál is!

Ez olaj volt a tűzre. Szó szót követett, s Emmike végül összecsomagolni legkszükségesebb holmiját, és bevágta maga mögött a kiskaput. Félóra sem telt el. amikor a szomszéd Miska bácsi kopogtat ott.

— Bejöhetünk?

Azzal már nyitotta is a kaput, s futott be előtte Pici kutya. Boldogan viháncolt, Tamás előtt a földre hemperedett örömében, majd körülszaladta az udvart.

— Ne haragudjék, tanár úr — mondta az öreg szomszéd —. mindent áthallani. És láttam is az asszonykát, amint felszállt az autóbuszra.

— Köszönöm a gondozását, szomszéd — mondta bágyadtan mosolyogva a tanár. — Azt hiszem, hosszú ideig békességben, nyugalomban élhetünk majd itthon a kutyával. Jó lesz, Pici?

A kutya vakkantott. Tamás öntött neki tejet, majd kiment vele a kertbe, ahol temérdek munka várta. Egész nap fárasztotta magát, hogy ne kelljen gondolkoznia. A házassága alighanem végérvényesen z,á(onyra futott. Emmi, ha vissza is jön, csak azért jön, hogy elvigye a holmiját. Lehet, hogy a bútort is elviszi? Biztosan az. apja jön majd érte, az öreg Kerepesi.

(Folytatjuk.)

Csa k ez a lóistálló ne csúfítaná a kiskőrösi szakmunkásképzést.