Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-23 / 275. szám

/ 1982. november 23. • PETŐFI NÉPE • 3 Egy cső Mezőőrökkel a határban Ha csípős a levegő, ha köd ereszkedik a kukoricásra, s ha a takaró melege még kellemes a no­vemberi virradatban — mind­egy, Fekete Ignácnak, vállán a puskával, munkahelyére: a kar­cagi határba kell mennie. Akármilyen istenhátamögötti. személygépkocsival nem, csak erős munkagéppel, vagy gyalog járható 330 hektár földje ez a Kalocsai Állami Gazdaságnak, termése érték. Pénzt ér. óvni — s mint ma reggel látjuk — men­teni kell. A kukoricásban katonák törik a csöveket. Száz hektárt úgy vé­gigtépázott a vihar, hogy a szá­rak, termésükkel, a földön fe- küsznek. A sárga kukoricasze­mek itt is, ott is kivillannak a csuhéj alól. Kibontok egy csövet, amint Fekete Ignáccal a nedves­nyirkos terepet járom. A fosztalék alatt szép, egészséges a termés. Kár volna itthagyni a varjak­nak, vagy a decemberi zimankó­nak. — Nem hagyjuk... — nem akarjuk itthagyni! — erősíti meg a mezőőr, akinek a szolgálat — mostanában, ezekben a hetekben — azoknak a segítőkész embe­reknek az ellátása, a róluk való gondoskodás is, akik az első hí­vó szóra jöttek. Ma a kalocsai honvédek a so­rosak. Azelőtt — három napig — a szakmári általános iskolások dolgoztak. A gazdaság KISZ- szervezetének tizenhárom tagja és a kalocsai fiúnevelő intézet­ből negyvenen ugyancsak segítet­tek a termést menteni. Milyen eredménnyel? Két hete 400 má­zsa csövei megrakva indultak in­nét a raktárhoz a pótkocsis jár­művek. A mezőőr szavával élve. még körülbelül 1000 mázsa „be­takarodik" Karcag-pusztáról, az­tán jöhetnek a varjak és a bön­gészők ! Forró teával, friss vízzel és ebéddel ellátni a letarolt kuko­ricásban dolgozó embereket — ez is mezőőri feladat ilyenkor. — Hát még mi? — kérdem a karcagi határ ismerőjét, aki ides­tova, majdnem 30 esztendeje a Kalocsai Állami Gazdaság ke­nyerét eszi. Élete, munkája és személyes érdeke is sok vonásban rokonítható a többi gazdasági dolgozóéval. — Annyi minden van itt. ami­re figyelni kell — mondja Feke­te Ignác. — Például: amott MV— 8-as, pácolt búzát vetnek. Arra is szoktam nézni, hogy megtud­jam. minden rendben van-e. Ha fogytán a vetőmag, jelentem. A napokban megálltak a vetéssel, mert a gép egyik fogaskereke annyira megkopott, hogy folyton átugrott a másikra. Így nem le­hetett dolgozni. Szóltam Fejes László kerületvezetőnek, 'hogy küldjön ki egy jó fogaskereket. Á is érték • Fekete Ignác. kerék egy órán belül a táblán volt. A búzavetők dolgozhattak tovább. Tamás Fe­renc termelő- szövetkezet­ben, az öreg­csertői Petőfi­ben őrködik. Leginkább az érdekel: mennyiben más egy szövetke­zet mezőőrének lenni, mint egy állami gazdaságénak? Az éber tekintetű, pirospozsgás, szolgálatkész Feri bácsitól meg­tudom : — Különbség? Tán annyi, hogy itt, nekem és a társamnak még többfelé, több mindenre kell fi­gyelnünk, hiszen a területünk is tagoltabb —- úgy gondolom, így van ez a legtöbb helyen — az ör­dög pedig nem alszik... Engem az elnök elvtárs. Laka­tos István azzal szokott a határ­ba küldeni: „Feri bácsi, maga bi­zalmi munkakört tölt be. Sok mú­lik a munkáján”. Sok, bizony! Nagy a határ. Étkesek az álla­tok. Kétezer-kétszáz birka kijár legelni, de ezeken kivül még 300 tehenet és 200 üszőt is tartanak a tsz-ben. Szakosított szarvas­marha-telepük környékszerte is­mert. S ha Feri bácsi böngészés ürügyén hagyná, hogy a határt mások dézsmálják, a melléktermé­ket. a hulladékot, az elhuTlajtott szemet nem etethetnék föl a lege­lésző birkákkal és marhákkal. Ivarérés idején a magas száraz­anyag-tartalmú magvak szinte orvosságként hatnak a jószágra. Ha nem fedte volna fel egy zug­pásztor rejtekét, ahol a maszek birkás — a tsz földjén — tanyát vert, ma szegényebb lenne a szö­vetkezet. Ha nem veszi észre, hogy egy Csongrád megyei teher­autó (sertéseket szállított) túl sokáig időzik a szedésre érett ku­koricás szélén, négy teli zsákkal — pénzben sem csekélység! — kereket oldott volna a sofőr és a kísérő. Ha a mezőőrök valame­lyik évben nem érnek tetten öt­venöt tolvajt — köztük annak a fehér, 1500-as Ladának a tulaj­donosát, aki egyik éjjel, zsákkal a kezében akart a juhhodályba besurranni; vagy nem leplezik le azokat, akik á vasútállomáson, műtrágya-rakodáskor hat zsák talajjavítót véletlenül (?) rajta felejtettek a gépkocsin — ezek veszteséget okoztak volna a zár­számadásban. Közel az országút. Nem messze Kalocsa. Napról napra nő az át­menőforgalom. S aj-iogy Feri bá­csi mondta: az ördög nem alszik. Feljelentés. Figyelmeztetés. Pénzbüntetés szabálysértésért. Ám olykor a jó szó is megteszi, ha valaki a tsz-ből, száz bála szalmát vásárolva, 105-öt próbál elkunyerálni. „Ugyan, mi az! Semmiség!’’, próbál hatni egyné­mely vevő a raktárosra, vagy a mezőőrre, akinek — mellesleg — az árukiadójegy kitöltése, annak a rakománnyal való egyeztetése is hivatalbéli (bizalmi) feladata. A becsületet öt bála szalmával nem játssza el, mint ahogy a Csongrád megyeieket sem hagy­ta meglógni a négy zsák tenge­rivel. — Saját tagjaink ma már job-, ban becsülik, ami a termelőszö­vetkezeté, mint régebben. Ma­guk az embereink jönnek szólni, ha valahol valami gyanúsat ész­lelnek. H ányszor halljuk, hogy aláíratlan levél érkezik állami, társadalmi, vagy pártszervezethez, vállalatve­zetőhöz. Általános jellemzői: a magát megnevezni nem aka­ró „kipakol”, megírja, hogy szomszédja, munkatársa, ve­zetője micsoda rossz ember. Nevét eltitkolva, mert ugye azt már nem vállalja, ahhoz i már nincs „bátorsága”, hogy aláírja saját nevét is. Áz ilyen levelek döntő része rágalma­zásoktól, vádaskodásoktól hem­zsegő „megállapításokat” tar­talmaz. Olyanokat, amelyek­kel becsületes emberek nap­jait megkeseríthetnék. A legtöbb helyen ma már szemétkosárba kerül a névte­len levél. Nem foglalkoznak vele, nem kezdeményeznek vizsgálatot sem. Ügy vélik, azok, akik nem vállalják ész­revételeikért a felelősségét; ar­ra se számítsanak, hogy meg­jegyzéseik meghallgatásra ta­lálnak. Az említetteken kívül van a névtelen leveleknek egy, saj­nos kis hányada, amit a szer­ző szerénységből, vagy szé- gyellősségből nem ír alá. Ugyanakkor dicsérő mondató­Névtelen levelek kát, vagy hasznos javaslatokat sorol fel benne. Nemrég ke­rült kezembe egy kerekegyhá- zi asszony írása, amelyet „ne­vem szégyellem aláírni” mon­dattal zárt. Pedig nincs miért szégyenkeznie, még akkor sem, ha a betűk formálásából lát­szik, nem mindennap van”ke- zóben toll. Mert amit ír, az bizony fontos dolog, még ak­kor is, ha nem vadonatúj ja­vaslat, s több helyen ismert, alkalmazott dolog. Röviden összefoglalva, ami­ről a kerekegyházi asszony ír: olcsóbban lehetne sertést hiz­lalni, több fehérjét tudnának az állatokkal etetni, ha az édes­cirkot — magját, szárát egy­aránt — nagyobb mennyiség­ben kevernék a takarmányba. „A rossz homokon is megte­rem, ha 40—50 centiméter mély szántásba vetik és nem túl sűrűn, mint a kukoricát” — írja. Még azt is hozzáteszi, hogy húsz évvel ezelőtt oda­haza így csinálták, s a mala­cok „remekül híztak tőle, sőt a tyúkok is jobban tojtak et­től télen”. A levélben egy számonkérő, vádoló szó sem olvasható. A jószándék, a tisztesség, a be­csületes gazdaasszony figyel­mes segíteniakarása itatja át a mondatokat. Jól tette, hogy leírta gondolatait, fontos, hasz­nos dologra hívta fel újólag a figyelmet. Szívesen olvasom az ilyen levelet. Öröm, hogy a közös­ségért tollat fog valaki, nem sajnálja a kétoldalas fogal­mazványra az időt, a levélre a bélyeget. A lapunkban is szin­te naponta leírt takarékossági törekvésekkel, a hatékonysá­gi szemlélet fokozásával való együttérzését. gondolkodását különösen nagyra becsülöm. Szóval az ilyen és ehhez ha­sonló gondolatokat tartalmazó leveleket szívesen olvasom. -S még teljesebb lenne az öröm, ha inindannyian nevük leírá­sával küldenék, hogy lapunk­ban is kinyomtatva ezrek ol­vashassák, ezzel a szóval együtt: köszönjük. Csabai István Tamás Ferenc szavai figyelmet keltők. Huszonkét évi munkájá­val rászolgált arra a bizalomra, hogy mint tsz-mezőőrt meghív­ják azokra a rendőri gyűlésekre, ahol a napirend: a tulajdonvé­delem. Ebben, végtére is, egyet akarnak. Szövetségesek. Kohl Antal Országos diáknapok A szakmunkásképző iskolák tanórán kívüli művelődési tevé­kenységéhez adott ki útmutatót a Művelődési Minisztérium. A szak­emberek szerint az ötnapos taní­tási hét bevezetése szükségessé teszi, hogy az oktatási intézmé­nyek pedagógusai az eddigieknél is nagyobb figyelmet fordítsanak a gyerekek iskolán kívüli életé­re. Meg kell tanítaniuk a diáko­kat arra, hogy a szabad idejük­kel okosabban, tervszerűbben gazdálkodjanak. Az iskola felada­ta, hogy a tanuló életreridjének kialakításához segítséget adjon, és a szabad idő hasznos eltölté­séhez gazdag programkínálattal is hozzájáruljon. 1 Ehhez a munkához kívánt hoz­zájárulni a KISZ KB, amikor eb­ben a tanévben is meghirdette a tizenéves diákifjúság — köztük az ipari tanulók — számára az országos diáknapokat, a diákpo­litikusak országos vetélkedőjét, valamint a ,*Öiáktoll” irodalmi pályázatot. Az Országos Pedagó­giai Intézet pedig az Éneklő if­júság-mozgalom keretében hir­dette meg a szakmunkástanulók kórustalálkozóit. Ugyancsak a diákok szabad idejének hasznos eltöltését szol­gálja az OPI által meghirdetett műveltségi vetélkedő, amelynek témája a mai Magyarország gaz­dasági, műszaki, technikai, iro­dalmi és művészeti élete. (MTI) rnmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm A BÍRÓ TOLLÁBÓL Gépjárművek kötelező biztosítása Az utóbbi időben gyakran szerepelt napirenden, sokat be­széltek a gépjárművek kötelező biztosításáról. A tapasztala­tok ugyanakkor azt mutatják, hogy az állampogárok egy ré­sze nincs teljesen tisztában ezzel a jogintézménnyel. Egyes gépjárművezetők abban a tudatban vannak — és ilyen szem­lélettel vezetnek is —, hogy az Állami Biztosító a kötelező felelősségbiztosítás alapján mindig viseli az általuk okozott károkat. Sokan igen meglepődnek, amikor a biztosító úgy­mond ,,benyújt ja a számlát”, és a károsultnak kifizetett ösz- szeget követeli vissza a károkozó vezetőtől. Ezért úgy gondolom, nem szükségtelen bemutatni — a bírói gyakorlatra is figyelemmel —, hogy mikor és milyen esetekben követelheti vissza a biztosító a károkozótól a he­lyette kifizetett összeget. A gépjárművek kötelező fele­lősségbiztosításáról szóló a 40 1976. (XI. 17.) MT. sz. rende­lettel módosított 42 1970. (X. 27.) korm. sz. rendelet néhány tény­állás kivételével, teljes korlátozás nélküli fedezetet nyújt a gépjár­művel okozott károkra, és az Ál­lami Biztosító közvetlen helytál­lási kötelezettségét állapítja meg a károsulttal szemben. Erre fi­gyelemmel, a károsultak a pert rendszerint már efeve az Állami Biztosító ellen indítják meg, vagy, ha eredetileg a károkozót perelik, akkor a peres eljárás alatt ter­jesztik ki kártérítési követelésü­ket a biztosító ellen is. A bizto­sítási helytállás terjedelmében és összegszerűségében követi a pol­gári jogi, munkajogi szabályokat. Ilyen módon tehát, ha a biztosí­tó helytállni tartozik, ennek ösz- szegszerűsége azonos azzal, amit a károkozónak kellene fizetni a károsult részére. A biztosító helytállási kötelezettségének a teljeskörűségét bizonyos értelem­ben megtöri a jogszabálynak az a rendelkezése, hogy egyes tény­állások esetében a biztosító ugyan helytáll a károkozóért, de tőle a kártérítési összeget visszakövetel­heti. Ilyen módon tehát a felelősség­biztosított károkozó ez esetben mégis maga viseli az általa oko­zott kár terheit. A biztosító vissza- követelési jogának eseteit az em­lített kormányrendelet 13. parag­rafusa tartalmazza. A rendelet végrehajtásával kapcsolatban fel­merült néhány vitás kérdés, és az ezzel kapcsolatos bírói gyakorla­tot az alábbiakban röviden meg­említem. Visszakövetelési joga van a biztosítónak, ha a kárt szándé­kosan, vagy szándékos veszélyez­tetés kapcsán okozták. Mindkét tényállás ritkán fordult elő, és így e zzel kapcsolatban egységes álláspont alakult ki. Érdekes bírósági állásfoglalás a szándékosság körében, hogy es- hetőleges szándékot és a biztosí­tó visszakövetelési jogát állapí­tották meg egy olyan esetben, amikor a tehergépkocsi vezetője bár meggyőződött arról, hogy két parkoló gépjármű között, azok károsítása nélkül előreláthatóan nem tud felhajtani a járdára ra­kodás céljára, de e műveletet mégis végrehajtotta és az egyik gépjárműben kárt okozott. Áz ittas vezetéssel összefüggő visszakövetelési jog kapcsán me­rül fel a véralkohol-vizsgálat. A visszakövetelési jog vonatkozásá­ban is a 0,8 ezrelékes véralko- hol-koncentráció a döntő. Bár a gyakorlatban a gépjár­mű felelősségbiztosítás körében kevés ilyen eset adódott, az it­tas vezetéshez kapcsolódó vissza­követelési jog akkor is fennfo­roghat, ha a véralkohol-vizsgálat nélkül állapítják meg az összes körülmények alapján az ittas vezetést. A jelenlegi szabályzás nem kö­veti a KRESZ 4. paragrafusa (1) bekezdés című pontjának teljes szövegét, mivel a visszakövetelé­si jogot csak a szeszes ital fo­gyasztásához köti, és nem tesz említést a vezetési képességre hátrányosan ható egyéb szerek­ről. A jogosítvány nélküli vezetés­hez ugyancsak visszakövetelési jog tapad. A biztosító azonban saját gyakorlatában nem hivatko­zik a jogosítvány nélküji vezetésre, ha a károkozás idŐDcntiában a jogosítvány csak azért volt érvény­FILMJEGYZET télén, mert az időszakos orvosi vizsgálatot elmulasztották, de azt haladéktalanul sikerrel pótolták. Problémák merültek fel a ve­zetésnek jogosítvánnyal nem ren­delkező személy részére történt átengedésével kapcsolatban. Az egyik ügyben vitás volt, megvaló­sult-e ez a tényállás, ha a gép­jármű vezetője a jogosítvánnyal nem rendelkező kísérőjére hagy­ja a gépkocsit, az indítókulcsot nem viszi magával, és a kísérő a gépkocsit használatba véve kárt okoz? A bíróság álláspontja sze­rint ez esetben nincs szó a ve­zetés átengedéséről, csupán olyan súlyos gondatlanságról, amelyet viszont nem szankcionál visz- szakövetelési joggal a gépjármű felelősségbiztosításáról szóló sza­bály. Természetesen nincs aka­dálya annak, hogy a biztosító a közvetlen károkozóval szemben éljen visszakövetelési jogával. Ha az ügyiratokat vizsgáljuk, meg­állapíthatjuk, hogy az utóbbi években ritkán élt visszakövete­lési jogával az Állami Biztosító azon a címen, hogy a kárt a gép­jármű súlyosan elhanyagolt mű­szaki állapota okozta. A jogsza­bály szerint ugyanis a gépjármű­nek ezt az állapotát bíróságnak, vagy szabálysértési hatóságnak kell megállapítania, és további feltétel, hogy a kárnak a súlyo­san elhanyagolt műszaki állapot­tal okozati összefüggésben kell állnia. Ügy vélem, az ismertetett pél­dákkal sikerült érzékeltetni, hogy a gépjárművek kötelező felelős­ségbiztosítása ugyan mentőöv a károkozó gépjárművezető számá­ra, de ezt az övét sok esetben felróható magatartásával maga a vezető dobja el, ami az okozott kár teljes megfizetését vonja maga után. Dr. Varga Miklós megyei bíró Csaknem egy évtizede énekli Cseh Tamás a Bereményi Géza szövegeire komponált dalait, négy nagylemeze jelent meg, szerepelt a Huszonötödik Színház és a Vár­színház porondján, közben feltűnt Jancsó-filmek dalnokaként... legújabban egy krimi főszereplő­jeként láthatjuk viszont 'á mozi­vásznakon, mint Fábri Péter Nyom nélkül című új filmjének szolid, ám agyafúrt bandavezérét. Persze arról nem tud meggyőzni bennünket Cseh Tamás, hogy (nem csak dalnokként) színész­ként is tehetséges — bár az el­lenkezőjéről sem. Alakításai ugyanis nyúlfarknyiak, mivel mindvégig a háttérből irányítja betörőbandáját, s valójában a „beosztottjai” válnak főszerep­lőkké. Milyen Fábri Péter Budapes­ten játszódó filmje szerint a nyom nélküli bűn? — Tökéletes szervezés, gyors és tökéletes kivi­telezés jellemzi. (Mint népgazda­ságunk vágyálma!) Ám a tökéle­tes szervezésről nem ad receptet a film. Háttérben lapuló titok marad mindvégig, hogy honnan szerzi értesüléseit a bandafőnök, hogyan deríti fel a betörések színhelyeit, hogyan lép kapcsolat­ba az orgazdákkal. .. A néző csak azt láthatja, hogy a „beosztottak” másodperces határidőkkel kapják meg az elvégzendő „munkát”, a korszerű eszközöket és „dolgoz­nak” — nyom nélkül. Örök rej­tély, hogy a precíz, kollektív „munkavégzés” milyen szervezői lángelméből táplálkozik. Persze ilyen „apróságokon” kár lenne fennakadni egy krimi esetében, amikor sokkal valószínűtlenebb meglepetéseket is produkálnak e műfaj mofcikat elárasztó — leg­többször egy kaptafára gyártott — termékei . . . A krimi azért krimi, hogy iz­galmas legyen; hogy legyen ben­ne gyilkosság, rablás, betörés (márpedig a Fábri-filmben van!), legyenek benne üldözések, haj­szák, szex is egy kicsi, s végül egy ügyes, okos, netán jóképű és keménykötésű, kéményöklű, csí­pőből tüzelő, esetleg szívós^ kitartó, vadászebként szag­lászó zsaru, aki halált- megvető bátorsággal kapja el a bűnösöket (ilyen azonban Fábri filmjében nincs!). Milyenek akkor a rendőrök, akik megpróbálják lefülelni a Nyom nélküli bűnözőket? — Sé- tafikálók. Igen, ez az egyetlen is­mertetőjelük, s talán' még az, hogy emellett komputertulajdono­sok is. Fábri detektívjei egy to­ronyház folyosóján sétálgatnak le és fel, miközben azon dilemmáz- nak, mi mindent kell betáplálni ügyes szerkentyűjükbe, hogy kéz- rekeríthessék a gazfickókat. És csodák csodája! A komputer ros­táján fennakad harmincegy gya­núsítható személy neve — a két­millióból! —, közöttük a banda­főnöké is . . . Hogyan ? Nos, ez ép­pen olyan titok marad, mint a tökéletes szervezés mibenléte, részletei. Ejnye-bejnye! Miféle szőrszál- hasogatás ez már megint?! Hát mi kell még egy jó krimihez, ha nem néhány gubancos titok? — Az már más lapra tartozik, hogy mi, „elkényeztetett” mozinézők, hozzászoktunk ahhoz, hogy egy bűnügyi filmben a titkok megol­dódnak végül... A Nyom nélkül címet cipelő al­kotás azonban — megoldásában is! — más. Olyannyira, hogy egy­két nap (esetleg egy hét) és bi­zonyára teljesen eltűnik emléke­zetünkből ez a film. — Nyom nélkül. Koloh Elek UNESCO-tanfolyam hazánkban Oktatásszervezési és irányítási továbbképző tanfolyamot szerve­zett az Országos Oktatástechni­kai Központ az UNÉSCO Nem­zetközi Oktatástervezési Intéze­te — IIEP — felkérésére. A de­cember elsejéig tart£ tanfolyam­ra — melyet Drecin József mű­velődési miniszterhelyettes nyi­tott meg hétfőn Budapestén — elsősorban a fejlődő országokból érkeztek szakemberek. Magyar- ország oktatásirányítási és ter­vezési rendszerének bemutatásá­ra az IIEP több hónapos képzé­sének részeként kerül sor. A résztvevők a hazai szakemberek előadásain és a velük folytatott konzultációkon tanulmányozzák az általános és középfokú kép­zést, a felsőoktatást és a szak­képzést. Megismerkednek. Fejér megye oktatásügyi, irányításával, meglátogatják Csákvár, Dunaúj­város, Esztergom, Veszprém, va­lamint Székesfehérvár oktatási és közművelődési intézményeit. Tájékoztatót kapnak néhány ha­zai oktatásieszköz-gyártó válla­lat munkájáról és exporttevé­kenységéről. (MTI) | Nyom nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents