Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-21 / 274. szám

Ha a muzsikáról és a fiatalokról van szó, nem kel! azonnal a popzenére asszociálnunk. Nem kevés azok­nak a száma, akik kedvelik a klasszikus dallamokat is. Az ifjúság zenei nevelése fontos kérdés. Az oktatásban zajló viták, valamint a KISZ Zene és Ifjúság akciójá­nak eddigi tapasztalatai arra serkentették a KISZ Bács- Kiskun megyei Bizottságát, hogy — a zeneoktatásban és a művészeti életben szerepet játszó intézményekkel karöltve — tanácskozást rendezzen a zenei nevelésről. Az országos értekezletnek a héten Kecskemét adott ott­hont. EnneTc apropóján, a zene jegyében állítottuk ösz- sze mai Magazinunkat, persze a teljesség igénye nélkül. Bemutatkozik a Régi Zene Együttes PN MAGAZIN HIBRID HANGSZEREK?! Lantgitár, hárfagitár és gramofonos hegedű • fg.v nézett ki a gramofonos hegedű. hárfagitárt. Az előbbi egy kecses, de nagyon halkszavú hangszer volt, míg a hárfagitár megállta helyét a férfiak kezében is. Volt még egv előnye az igazi hárfával szemben: tizedannyit kellett fizet­ni érte. Szalonképes tréfa volt az is, amikor a zongorát és a gitárt boronálták össze. A zenésznek nem kellett a húrok pengetésével fáradozni, megszólaltatásához hat billentyű kellett, hat kis kalapács­osai. Volt még egy hangszer, a hege­dű, amelyet a keresztezők, ha le­het, még a gitárnál is kevésbé kí­méltek. Magyarországon is gyár­tottak úgynevezett gramofonos hegedűket, amelyekből jókora töl­csérrel lehetett a hallgatók fülébe célozni. Újabb nyelvújító szóösszetétel a gitárhegedű és a vonósgitár. Az előbbi használhatóbb és kisebb, az utóbbi a csellóhoz hasonló, rendkívül ritka hangszer. Közös vonásuk volt, hogy a zenészek nem kapkodtak értük. Csupán a gyűjtőknek köszönhető, hogy egy­általán fennmaradt egy-két vonós­gitár. A monarchia végén született az a gitár, amelyet minden eshető­ségre gondolva két nyakkal láttak el. Egyik a basszus, másik az ak­kordjátékra szolgált. Muzsikálni is lehetett rajta, sőt így a bőgős gá­zsiját is meg tudták takarítani. Amikor a század elején az első erősítők recsegve megszólaltak egy mai táskarádió hangerejével, az ötlet már adott volt: készítsünk elektromos gitárt. A harmincas években már elkészült a hangszer, de a második világháború végéig nemigen kellett senkinek. Téved, aki azt hiszi, hogy itt e folyamat­nak vége szakadt. Íme, a legújabb öszvér, a gitárszintetizátor, A ma­dárfüttytől a repülőgépzajig min­den hangszint utánoz hat oktáv hangterjedelemben és beépített komputer segítségével ma már egymaga több szólamban. Leskowsky Albert Születésnap Ómega-módra 19110-ban két kecskeméti ze­nészházaspár megalakította a mai Régi Zene Együttes magját. Nem sok idő telt el, még négyen tár­sultak hozzájuk. íme a névsor: Kuna Lajos, Kunáné Iglódi Éva, Korb Géza, Korbné Hajdú Kata­lin, Keller Mihály és Bújdosóné Csáky Edit, a Kecskeméti Állami Zeneiskola tanárai. Murányi Lász­ló, a Zeneművészeti Főiskola hallgatója, és Pálinkás Albert, a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet oktatástechnológusa. A XV—XVII. század, azaz a kö­zépkor és a reneszánsz zenéjét játsszák. Természetesen ezt a muzsikát mai hangszereken nem lehetne hitelesen megszólaltatni, Így — egy kis utánajárással, va­lamint a Bács-Kiskun megyei Fiatal Alkotók Körének anyagi és erkölcsi támogatásával — besze­rezték a korabeli hangszerek kó­piáit. A kották részben saját gyűjtésűek, részben pedig könyv­tári búvárkodások nyomán jutot­tak birtokukba. Repertoárjukban szerepel néhány egyházi énekes darab, de jórészt világi zenét játszanak. A XX. századi hallgató talán nem is gondol arra, hogy ezek a zeneszámok valamikor, három- négyszáz évvel ezelőtt ugyanolyan talpalái’ulóul szolgáltak, mint ma a tánczene. Udvari összejövetele­ken, lakomákon, kocsmákban ját­szották ezeket a darabokat, vagy éppen a csatába induló vitézeket búcsúztatták velük. Az udvari muzsikusok — a főúri házak nél­külözhetetlen „tartozékai" — gaz­dáikat utazgatásaik során sokszor egész Európán át követték, és muzsikáltak a legkülönfélébb fe­jedelmi udvarokban. Igv fordul­hatott elő olyan furcsaság is. hogy magyar vonatkozású, ha­zánkban addig ismeretlen zenei emlékre bukkantak egy antwer­peni táncoskönyvben, amely a korabeli divatos táncok gyűjte­ménye volt. A zenekar magyar, németal­földi, francia, olasz és angol mes­terek alkotásait játssza. Az alap­együttes tulajdonképpen egy blockl'lőte-kvintett, amely na­gyobb hangversenyek alkalmával kiegészül csellóval, csembalóval es énekessel is, A korábban pusz­tán .kedvtelésből zenélő társaság ma már — méltán elmondhatjuk — a megye zenei életéhez szoro­san kötődik. Első önálló estjüket jövő tavaszra tervezik. Elképze­léseikről valljanak ők maguk: — Szeretnénk eleven élménnyé változtatni a zenetörténet „szá­raz” lapjait, megmutatni, meny­nyi igaz emberi érzés' fűtötte a több évszázaddal ezelőtt élt. is­mert és ismeretlen mestereket, és bebizonyítani, hogy ez a régi művészet épp oly emberközpon­tú, mint az újabb koroké. A XV —XVII. századi énekes és hang­szeres zene felidézésével tovább szeretnénk tágítani hallgatósá­gunk látóhatárát, illetve a mu­zsika segítségével újabb híveket toborozni a zenebarátok táborá­ba. • Muzsikus a XVII századból. I Közhelynek számitó kijelentés: a gitár minden idők egyik legked­veltebb hangszere. Népszerűsége ma már nemcsak időben, térben is végtelen. Londonban éppúgy a hangszerkereskedők legfőbb tá­masza mint Pesten; Japán, ahol az idősebb generáció még alig hallott erről a hangszerről, ma ki­tűnő minőségű tömegáruval árasztja el a világ öt kontinensét. Spanyolországban egyes öreg mes­terek évente csak néhány hang­szert építenek, de ezekért a világ­hírű művészek is térden állva kö­nyörögnek. Története bizonyos fokig min­denki előtt ismert, de egy időha­táron túl már u homályba vész. A középkorban voltak olyan ábrázo­lások, amelyekről némi fantáziá­val megállapítható, hogy a gitár és a lant két testvér, de önálló egyéniségek. Bölcsőjüket a medi­terrán Európában ringatták és mint az a testvérekkel gyakran megesik, már gyermekkorukban rivalizáltak, egymással. A rene­szánsz és .1 barokk a lant fényko­ra. Háromszáz év dicsőség egy- végtében. A gitár diadalútja a XVII. században kezdődik, és pfa- lyája napjainkban is felfelé ível. Van azonban a hangszer történe­iének olyan alig isjnert területe, ahová csak ritkán téved a szak­emberek tekintete. A gitárt ugyanis az idők során megpróbál­ták számtalan más hangszerrel keresztezni Az első .összetett utód még a lanttól való elszakadás jegyében fogant. A „gitárrá battente" egy boltozatos hátú hangszer volt. fa­kulcsokkal. bélhúrokkal a XVII. század elején. Felhangolása heroi­kus türelmet igényel, nemritkán tizenöt húr feszült a virtuózok keze alá. Később megépült ennek Visszakapja eredeti hangzását a győri orgona Nagyszabású feladatra vállal­kozott Szakács /strán orgonaké­szítő mester és három segédje. Másfél év alatt teljesen felújít­ják a győri székesegyház több mint kétszáz éves barokk orgo­náját. A munkálatok során át­hangolják a nagy orgona 4500 sípját, kicserélik a már elhasz­nálódott szerkezeti elemeket, és visszaadják az impozáns hang­szer burkolatának eredeti színét. A nagy orgona, amelyet 1763- tól 1767-ig épített Burchart Simon bécsi orgonakészítő mester, ere­detileg két manuálos, 20 változa­tú volt. Homlokzatát mozgalmas barokk szoboralakok, így például a bibliai Zakariás próféta és Dá­vid király szobra, valamint har- sonázó és doboló angyalok, dú­san aranyozott puttók díszítik. A meggondolatlan átalakítások következményei most nehéz fel­adat elé állítják Szakács Istvánt és társait. Első és legfontosabb teendőjük, hogy a, lehető legjobb megközelítésben visszaadják az eredeti hangképet. Ennek érdeké­ben néhány hét óta második ott­honukká alakították át a székes- egyház nagy kiterjedésű karza­tát. A templom áhitatos világában szokatlan kézmüvesmühelyt ren­deztek be. A boltívek és ablak­a hangszernek a fordítottja is, a hathúros lantgitár. Álljon most itt egy történet két hangszer érdekházasságáról, amely fényt vet arra is, miért szorgos­kodtak annyit e hangszer keresz­tezésén. A múlt század elején ver­seskötetek visszatérő illusztrációi voltak a múzsákat megörökítő metszetek. Ezek a bájos hölgyek mezítláb suhantak zord fellegek fölött vakítóan fehér fátylakban, kezükben mesterségük címerével, a lírával és a hárfával. E sokolda­lú szépségek nemcsak a költőkre, hanem a korabeli hangszerészek- re is nagy hatással voltak. Az ak­kori szalonok hölgyei szerettek volna lírával vagy hárfával hódí­tani, de jobbára csak gitározni vagy zongorázni tudtak. Ezek után a hangszerészek kitalálták és vi­lágra segítették a liragitárt és a 0 A liragitár. rózsák alá fűrészgépeket, motoro­kat telepítettek, elhelyezték a munkájukhoz szükséges rengeteg szerszámot és alkatrészt. Az or­gonához utólag hozzátoldott két. oldalszárnyat már eltávolították, és ezzel nemcsak a homlokzat eredeti összképét állították hely­re^ hanem könnyebben hozzáfér­hetővé tették a belső szerkezetet is. A hangszer siperdejének min­den egyes tagját, a 6 milliméte­restől a hat méteresig, úgy ala­kítják át, hogy a keskeny síp- szájakon az eddiginél jóval ala­csonyabb nyomású levegő ára­molhasson keresztül. így mele­gebb. zsongóbb, a barokk zenére jellemzőbb hangzás keletkezik. Miután a belső szerkezeti eleme­ket is megerősítik, az elhaszná­lódott részeket kicserélik, hozzá­látnak a homlokzat felújításához Az orgona visszakapja eredeti szürkés-sárga színét, és ha az Országos Műemléki Felügyelő­ségtől engedélyt kapnak rá. el­végzik a megkopott szoboralakok űjraaranyozását is. Ha a munkálatok a tervezett ütemben folynak, a jövő év vé­gére eredeti hangján szólalhat meg a győri székesegyház több mint kétszáz esztendős oreonája. K Z. llusz gyertya ég az Omega együttes születésnapi tortáján, amelyet érthető okokból nem ál­lítottak fel az ünnepi koncertso­rozat színpadán. Am volt helyet­te más: a müncheni olimpiai stadion tetőszerkezetére emlékez­tető fantasztikus lepelkupola, ref­lektorfényeivel a csillagos égbolt­ra emlékeztető csővázrendszer, két teljes dobszerelés, szintetizá­tortorony, billentyűs hangszerek sokasága, hatalmas világító- és erősítőberendezés. Ami a-külsősé­geket illeti, elmondható, hogy a harminc méter széles, negyven méter hosszú színpad valóban im­pozáns látványt nyújtott. Alkalmanként tízezer ember és alaposan felkorbácsolt hangulat várta a magyar beatkorszak haj­nalán született, és azóta a magyar popzene élvonalából elmozdítha- tatlan Omegát. Az öt muzsikus merész ötlettel Jancsó Miki ist kérte fel a születésnapi program ceremóniamesterének. azzal a nem titkolt gondolattal, hogy a koncertek esetleg részei lehetnek egy majdani filmprodukciónak, hiszen az egészet celluloidszalag­ra rögzítették. (Az elképzelés nem új. mert hasonló módon készült már játékfilm, a Pink Floyd együttes The Wall című kompozí­ciójából.) Mindenesetre a kezdés sem volt mindennapi. A hangszerek start­jára váró közönség először meg­lepődve. majd a mókás ötletnek kijáró mosollyal fogadta a Bu­dapest Sportcsarnok küzdőterén a nézők közé bevonuló fúvószene­kart. amely a Radetzky-indulót. a Régi csibészeket és a Trombitás Frédit fújta. Majd felerősödött az Ómega-muzsika, minden izét. aro­Összeállítolta: máját tartalmazó, az együttes leg­újabb. tizenegyedik albumáról, a régi nagy Ómega-sikerekből és Benkő László szintetizátorlemezé­ről mixelt ünnepi zene. A jancsói koreográfiának meg­felelően egy-egy nóta alatt soka- dalom támadt a színpadon: vagy száz táncos ropta a rock talpulá- valót — idegen testként funkcií nélkül létezve a kétórás színpadi showban. Azt sem tudni, hogyan került oda tíz. színes leplekben felvonuló és a színpadon párnák közé egykupacba leheveredó hölgytársaság, amelyből tízpercen­ként valaki mindig levetkőzött és rövid magamutogatás után eltűnt a kulisszák mögött, A vendégmu­zsikusokkal és a Pantha Rheiből ismert szintetizátor-varázslókkal, a Szalay testvérekkel kiegészített Ómega-gálán káprázatos lézer- technika is dolgozott, jól illesz­kedve elsősorban a space-roek stílusában készült Omega-szerze- ménvekhez. Sokak szerint a koncert akkor kezdődött igazán, amikor felcsen­dültek a talán máig legnépszerűbb magyar popkompozíció: a Gyöngy­hajú lány dallamai és feldübör- gött a Petróleumlámpa jól is­mert ritmusa. Mindent összevetve felemás érzésekkel távozott a kö­zönség a születésnapi koncert­buliról. Sokan a régi Omega-sike- reket várták, amelyekhez emlé­kek. élmények kötődnek és ezért sem alakulhatott ki az az érzel­mi-gondolati viszony ezen az es­tén az Omegával, ami végig jelen volt az emlékezetes, a megismé­telhetetlen és a filmre is vitt ll- lős-koncerten. Be meg kellett nézni . . . • Cs. T. Kormos Emese MÁNDY IVÁN A filmzene (A némafilm) Még sötét volt, még szólt a zongora. Még holdfényben ázott a kert, a szerelmesek még ott álltak az esti útnál, de két árny már felemelkedett a sötétből. Tokot tartottak a kezükben. Aztán, akárcsak permeteznének. A nézőtér megtelt valami furcsa, édes­kés illattal. A holdfényes kert eltűnt, a zongora elhallgatott, ök meg ott ültek ázottan. bepermetez­ve a kissé borús fényben. Nem keltek fel mindjárt. Először csak a székeket recsegtették, a lábukat lógázták. Egy fiú meglökte a másiknak a vállát, és akkör már az egész sor lök­dösődött. A kabátok begyűrt ú jjá bői, a betűrt sálakból, zsebekből kirázták az amerikai mogyoró héját. A kabátkupacok egy­másra csúsztak. Egy szék fölcsapódott, a so­rok megindultak. Sherman Tibor is felállt a zongora mellől. Hátrafordult a közönség fe­lé, és már evett. A zongorán, mint egy büfé pultján, ki volt készítve a szalámis zsömle sajttal, a fröecsöspohár. El­gondolkozva nézte, ahogy föl­pattannak az ajtók és a sorok kifelé tódulnak. — Leikecském — szóit egy néni az első sorból —, mikor hoznak már valami bibliku­sát? Sherman Tibor nem felelt. A fröecsöspohár után nyúlt. Mi mindent játszott Sher­man Tibor a Iloxy moziban! Mi mindent pötyögtetett! Az üldözés zenéjét, a vág­tat ásét, a robogó mozdonyo­két. a csónakázásét, ahogy az evező a tó vizébe merül, a sze­relem zenéjét, a bosszú ze­néjét. A vívásét, ahogy lép­csőn fel és lépcsőn le kergetik egymást, a vágy zenéjét, a vá­ra hozásét. Ez mind. mind Sherman Ti­bor zenéje volt. De most csak álmosan pis­logott és evett valamit a pa­pírból. Majd begyűrte a pa­pírt, ahogy azt mondta a mo­zi népének: — Jó képet hozunk a jövő héten! (A hangosfilm) Az a trombitadallam! örökké hallom azt az elár­vult, vézna trombitadallamot. Giulietta Masina fújja bohóco- san kifestett arccal, csikós tri­kóban, ócska keménykalapban. És akkor előjönnek mind. akiket valaha ismertem. Es akik tulajdonképpen sohasem hagytak el. Kopott bérházak­ból jönnek, kapualjakból, gan­gokról, kültelki íutballpályák- ról. terekről, a liget sétányá­ról. | Apa egy kávéház teraszáról integet derűsen szivarozva. Anya napernyőjét lóbálja. írók és hírlapírók tűnnek fel mögöttük, öreg szerkesz­tők, akik úgy közlekednek, mint a magányos, éjszakai vil­lamosok. Fürge riporterek, bennfentes színházi tudósítók. Rendőri riporterek, kezdő, kis firkászok. A kezdőnél is kez­dőbbek. akik még csak sört és szivart hoznak fel a szerkesz­tőknek. Pincérek tűnnek fel. Előke­lő fizetőpincérek. Felszolgá­lók. újságosok és szivarosok. Lányok özönlik el a teraszt. Tálcások, pultosok, kávéfőzők. Vézna, kis tanulólányok, akik még csak meg se mernek áll­ni egy asztal mellett. Futballisták tódulnak ki egy mellékutcából. Az FTC zöld­fehér dressze mellett a kék-fe­hér MTK. De itt vannak az újpesti lila-fehérek, a kispesti piros-feketék és a budai hari- három fekete-fehérjei. Mögöttük a drukkerek zász­lókat lengetve. Bundsuh Ottó rajztanár bukkan elő fehér köpenyben. Igen, ez ö, aki elhúzott rajz­ból. Mögötte a természetrajz tanára, aki akkora pofont adott, hogy kiestem n pádból, ök se hagynak el. ők is ve­lem maradnak. Akárcsak a ré­gi osztálytársak. Es a lányok! Nevetve fut­nak felém. Megfogják egymás kezét. Kört alkotnak és körül­táncolnak. És közben szól. szól a trom­bita. L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents