Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-19 / 272. szám

I

4 • PETŐFI NÉPE • 1982. november 19.

Mi lesz a kistelepülések sorsa?-Ankét a szerkesztőségbenGeri István

Pécsi János

• Répási András

Lapunkban néhány héttel ezelőtt cikksorozat jelent meg A szállások világa címmel. Ebben többek között arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen tényezők okozzák a valamikor népszerű Kalocsa környéki kistelepülések sorvadását, elnéptelenedését. Az akkor felvetett gondok, problémák és a további lehetőségek, teendők megvitatására a napokban ankétot szerveztünk a szerkesztőségünkben. Ezen részt vett Benke Ferenc, a kalocsai járási pártbizottság politikai munkatársa, Berta Somogyi László, a kalocsai járási hivatal elnöke, Farkas András szakmán tanácselnök, dr. Geri István, Kalocsa város tanácselnöke, Pécsi János, a szakmári Alkotmány Tsz elnöke és Répási András szállításvezető, a községi tanács tagja. A Petőfi Népét Varga Mihály főmunkatárs képviselte.

Egy kis előzmény

P. N.: — Ügy tűnik,

hogy mostanában egyre gyakoribb téma a településszerkezei és -fejlesztés, valamint ezekkel összefüggésben a demográfiai és népesedéspolitikai kérdések egész sora. Mivel magyarázható ez a jelenség?

GERI ISTVÁN: — A reális helyzet felismerésének figyelembevételével. A régebbi, olykor meglehetősen torz településpolitika következtében különösen napjainkban érezhetők a gondok. Az életmódban, értékrendben és az ismeretszintben bekövetkezett változások jobban láthatóvá tették a negatívumokat. Az is hiba volt, hogy régebben összekevertünk két fogalmat. A városiasodást és a városfejlődést. Pedig tanyán is lehet városiasodni.

BERTA SOMOGYI LÁSZLÓ: — Az emberi közösségek kialakulása gazdasági, létfenntartási feltété, lekhez volt kötve mindenkor. Ez nem változott a szocialista körülmények között sem. Éppen ezért a falut és a várost, a kis- és nagytelepülést egységes folyamatában kell látnunk. Miért csak az utóbbi időben beszélünk erről? Mással voltunk elfoglalva. Nem hinném, hogy bárkit is felelősség terhel. Mostanára alaposan megváltoztak a termelési viszonyok. így több, eddig lappangó, kevesebbet hangoztatott téma került előtérbe. Például, hogy a támogatásra szánt központi elosztások aránya eddig nem szolgálta kellően a falu fejlődését. Itt jegyzem meg, hogy olykor tudati-szemléleti torzulások is nehezítették a dolgot. Például, amikor úgymond „szerepkör nélküli tellepülések”-ről beszéltünk.

Fogynak a szálláslakók

P. N.: — Témánk szempontjából jó lenne tudnii, hogy Bács-Kiskunban, közelebbről Kalocsa környékén, milyen arányban találhatók egymás mellett a különféle településformák. S mert ezek állandóan változáson mennek át, felmerül a kérdés: milyenek a mozgásirányok, milyen a változások tendenciája.

BENKE FERENC: — A kalocsai

járás minden községében fogy a népesség: Szakmáron tizenkilenc-, Üjsolton negyvenszázalékos a csökkenés. Alacsony az élveszületettek aránya, kezd túlságosan elterjedni a családokban az „egyke”.

P. N.: — Megyei szinten Bács-Kiskunban kedvezőbb az összkép. Ilyen tekintetben inkább a nagyarányú eltérések aggasztóak.

BENKE FERENC: — Éppen ezért érdemel külön figyelmet Kalocsa környéke. Sokan a Duna túlsó partjára, az ipari vonzáskörzetekbe mennek el.

GERI ISTVÁN: — Számos

községi — főként gazdasági — vezetőnek városban van a lakása. Bizony, sokszor pásztor nélküli nyáj a mai falu, ezért csonka marad a község társadalma.

P. N.: — Egy ilyen beszélgetés nem vállalkozhat teljességre. Az urbanizáció, a városfejlődés éppen úgy más témd, messze és sokfelé elvezetne, mint mondjuk a tanyavilág helyzete, amelyről az elmúlt évtizedben sokféle fórumon esett szó. Ezért célszerűnek látszik, hogy ezúttal a kisközségeknél alacsonyabb szintű településekről beszéljünk. Elsősorban a szállásokra gondolok. Van-e ezekről számvetés, felmérés?

FARKAS ANDRAS: — Jó két évtizeddel ezelőtt Szakmár három és fél ezer lakójának kétharmada a szállásokon élt. Azóta alapos változás történt. Mintegy ezer- négyszázan vannak kint, azoknak is a többsége két helyen: Részteleken és Keserűteleken. Közben egészen elnéptelenedett Ludasszállás, Pécsiszállás, és rohamosan fogy Gombolyag, öregtény lakossága. Akik maradnak, azok körében is kicsi a természetes szaporodás. Ahol viszont csak ötvenhatvan vagy még kevesebb ember él, ott lehetetlen elfogadható élet- feltételeket teremteni. Ez viszont további zsugorodáshoz vezet.

I

P. N.: — Mennyiben más ezekben a „mini falvakban” az élet?

PÉCSI JÁNOS: — A szállásokon születtem, ötven éve ott élek. De lakásom a városban van. Ha jobb létfeltételeket talál, a saját pénzén bárkinek joga van ott építeni. Ez nem jelent hűtlenséget. Az okok? Építési engedélyeket két évtized óta nem adtak ki a kisebb szállásokra. A téeszben kezdetben nagyon rosszak voltak a feltételek. A kommunális fejlesztésben hátrányos a szétszórtság. Hiányoztak a központi erőforrások a támogatásra. Ott drágább a villany is, mint városban, s ha valaki egy kiló húst akar venni, Kalocsára

• „Dolgozik” az enyészet Gombolyagon.

• Berta Somogyi László

• Farkas András

másik, hogy még jelentős a száma azoknak, akik maradnak, akiket nem enged el a kötődésük, ragaszkodásuk. Ugyanakkor az is kiderült, hogy ha mutatkozik is igyekezet a támogatásra, törődésre, ez még nem elegendő a megtartó erő fokozására. Ezért utoljára marad a kérdés: mi várható ezután, mit hoz a jövő?

FARKAS ANDRÁS: — Szerintem megszűnnek a szállások. Legfeljebb a két legnagyobb marad meg. De ezt tudomásul kell venni, ez a fejlődés velejárója. Ha nem vihetünk — mert ez lehetetlen — valamennyi aprócska településre iskolát, boltot, presszót, orvosi rendelőt, vizet. gázt. Ha nem építhetünk utat. miért várnánk el, hogy ottmaradjanak az emberek.

GERI ISTVÁN: — Én optimistább vagyok. A szükséges feltételrendszer megteremtését szorgalmazni kellene. Alaposan meg kellene vizsgálni, hogy melyik szállás lehetne nagyobb törődés mellett életképes. Nem lehet cél, hogy mindenki a városba menjen. A tsz-nek több munkaerő kellene. Kevés az ember, ugyanakkor az elhanyagolt, tágas házak közül egyre több marad üresen. Ez két fontos szempont.

BENKE FERENC: — Szívós nép él a szállásodon. Sokszor bizonyította életképességét. Jobban kellene alapozni erre. És ne felejtsük el, hogy sok csalódás, meg nem értés volt az osztályrészük az elmúlt évtizedekben. Többek között, hogy tévesen ítéltük meg a világukat. Várhatóan ugyan tovább csökken a lakosság, de mivel a munkalehetőségek javulnak — és egyebek is, remény van rá —, akik maradnak, jobban élhetnek majd. És ne tévesszük szem elől. hogy sok az idős ember, aki nem akar, vagy nem képes másutt új életet kezdeni. Velük is törődni kell. Ugyanakkor azon kellene gondolkoznunk, hogy miként lehet célszerűen értékesíteni, felhasználni a megürült, tetszetős épületeket. Természetesen összefüggésben a helyi gazdálkodással, A szelidi üdülőkörzet közelsége is vonzó lehetne egyeseknek az odatelepü- lésre.

BERTA SOMOGYI LÁSZLÓ: — Jósolni nehéz. Az elhalóban levő szállásokat — öregtényt. Pécsiszállást stb. — felesleges lenne erősíteni, már késő. De egyesek. a már említettek, szerintem sokáig megmaradnak. Üt. villany van és odavisszük a vizet is. Azt is helyesnek lótnám, ha ezek a fejlődésre, megmaradásra képes települések lakói kapnának tanácsi kirendeltséget. Erre van lehetőség. Így nem kellene az embereknek naponta minden ügyesbajos dolgukkal Szakmárra utazni. És ha mondjuk, az esküvőket is helyben tarthatnák, ez is erősítené a kötődésüket, növelné életkedvüket. Ha sikerülne néhány kisiparost letelepíteni, az is sokat jelentene. És még valamit. Nem értek egyet azzal, hogy a termelőszövetkezet ugyanolyan támogatásban részesíti azt, aki mondjuk Kalocsán építkezik, mint azt, aki a szálláson, helyben.

RÉPÁSÍ ANDRÁS: — A nagyobbak szerintem is sokáig megmaradnak, de ne felejtsük, hogy ez csakis akkor lesz így, ha fokozottabban törődünk velük. Mivel ez összefügg a , gazdálkodás színvonalának emelkedésével, a jobb kereseti lehetőségekkel, ezért a törődés mindenképpen meghozza az eredményt.

PÉCSI JÁNOS: — Az igaz. hogy egyformán támogatjuk a lakásépítést, bárhol történik az. Ennek fejében viszont a megsegített dolgozók huzamosabb ideig nálunk munkálkodnak majd. De igazat adok Berta Somogyi Lászlónak. vezetőségünk máris elhatározta, hogy a jövőben a helyben építkezők részére százezer forintot adunk. Azt akarjuk elérni ezzel, hogy lelassuljon az elvándorlás.

I

P. N.: — Köszönjük a részvételüket, a közreműködésüket.

• Bővítik a villanyhálózatot Részteleken.

megy, és így megduplázódik az árci.

BENKE FERENC: — Kevés a gáz, a víz. Szakmáron minden negyvenedik lakásban van fürdőszoba, sok még az ásott kút.

RÉPÁSI ANDRÁS: — A fiatalok többsége régen Kalocsára jár tanulni. És kevesen jönnek vissza, amikor végeznek. Jobban megtalálják a számításukat.

FARKAS ANDRÁS: — Egyesek az iskolák körzetesítését emlegetik panaszkodva, hogy ez is okozza a sorvadást. Szerintem nincs igazuk.

BENKE FERENC: — A gyerekek érdekét kellett nézni. Korszerű körülményeket nem lehet teremteni minden kis helyen, ahol csak néhány gyerek van.

Mi hát a teendő?

P. N.: — Ügy fogalmazott valaki nemrégiben, hogy az egészen kis települések problematikáját úgy kell tekintenünk valahogy, mint a nemzetiségi kérdésben az asszimilációt. Vagyis, hogy sem siettetni, sem pedig akadályozni nem kell. Mégis, azt hiszem helyénvaló, ha addig, amíg ott élnek emberek. azok életét elviselhetőbbé, könnyebbé lehet — és kell — tenni. Mi minden szükséges ehhez?

GERI ISTVÁN: — Szerintem erősíteni kell a közösségi tényezőket. Van mire alapozni, hiszen eléggé köztudott, hogy az ott élők között jelen van bizonyos „szállásöntudat”. Ez mindenkor megtartó erő volt. Gazdasági, megélhetési vonatkozásban viszont keresni kellene a módját annak, hogy nagyobb tere legyen a bedolgozási formának. A jelentősen kiterjedt háztáji gazdaságokkal ez szépen megfér együtt.

RÉPÁSI ANDRÁS: — Tapasztalataim szerint a közlekedésre, postára és az orvosi ellátásra nincsen sok panasz. De, a gyógyszer- ellátást meg kellene javítani valamiképpen. Jól tudjuk, hogy ez nem könnyű, de a közhangulaton sokat javítana. Az is jó, hogy a tsz és az áfész közösen presszót épít. De ez még nem elég. A bolti hálózatot javítani kell.

PÉCSI JÁNOS: — A szállásiak szinte teljes egészében a tsz-ben találnak munkát. Miután híre ment, hogy festőket, szerelőket, lakatosokat tudunk foglalkoztatni,

többen visszajöttek hozzánk Kalocsáról, Dunaújvárosból. S miután bővítettük a szállítási körünket, gépkocsivezetők is jelentkeztek.

I

P. N.: — Tehát vannak bizonyos jelei a vissza- (ha nem is áramlásnak, de) -szivárgásnak?

PÉCSI JÁNOS: — Egyértelműen. Persze hozzájárul ehhez az a tény is, hogy itt az átlagosnál nagyobb az aránya a háztájinak. Két-három tehén, egy-két bika. tíz-húsz disznó szinte minden családban van. Évente mintegy harmincmillió forint értékű húst, tejet stb. adnak a népgazdaságnak. Az átvételről szervezetten gondoskodunk.

P. N.: — Gondolnak a női munkaerő foglalkoztatására is? Ugyanis ez a téma az elmúlt években sokszor felmerült.

PÉCSI JÁNOS: — Az egyik bajai gyár kárpitos melléküzemében harmincnál több asszony és leány kapott munkát. Ez segíti a családi nevelést is, hiszen az anyáknak nem kell utazgatniuk.

GERI ISTVÁN: — Ezt csak helyeselhetjük, de szerintem fontosabb lenne az itteni nők velük született tehetségét jobban kihasználva, valamilyen díszítő- művészeti szervezett munkaalkalmat teremteni. Ehhez viszont nagyobb, szorosabb együttműködésre lenne szükség a városi és a szállási -szervek között. Ezt a törekvést minden bizonnyal elősegíti majd a szervezés alatt álló népművészeti stúdió.

Kultúra,

szórakozás?

P. N.: — Bárt János

múzeumigazgató kitűnő könyvet írt a szállások történetéről, szerkezetéről és néprajzáról. Tőle tudjuk, hogy a népművészetnek máig is éld, gazdag hagyományai vannak. Ez a tény hozzájárulhat-e az életfeltételek javításához, az egyes, életképesebb települések fennmaradásához, ha úgy tetszik: a megtartóképesség erősítéséhez?

BENKE FERENC: — Feltétlenül. S ilyen vonatkozásban a Kalocsai Művelődési Központ és Ifjúsági Ház bizony többet segíthetne. Ezzel is erősíthetné területi funkcióját. Méghozzá a népművészet, a népi hagyományok felől kellene közelíteni a kérdést. Bemutatkozási, szereplési lehetőségre gondolok elsősorban. Másrészről pedig szorgalmazni kellene az értelmiségiek letelepedését. Szakmáron legalább ötven felsőfokú végzettségű ember él. S hány van közülük a szállásokon? Csupán öt-hat..Ez a tény akadályozza a megtartóképesség erősödését. Ide tartozik még. hogy — ne tagadjuk — bizonyos törté- nelmi-gazdasági-politikai okok következtében a szállásokon a tudati szint alacsonyabb az átlagosnál.

GERI ISTVÁN: — Egyelőre bizonyos okok miatt akadozik annak a tervnek a megvalósítása — ám nem mondunk le róla —, hogy a kalocsai üzemekhez hasonlóan, egy arra alkalmas, jól felszerelt művelődési autóval eljuttassuk a filmet, a könyvet, az ismeretterjesztő előadást a szállásokra is.

PÉCSI JÁNOS: — Hogy él bennünk a törekvés a kulturális szol-' gáltatásokra, azt az is bizonyítja: időnként csoportos színházlátogatást szervezünk a fővárosba. Szövetkezetünkben évente félmillió forint van szociális-kulturális célokra.

BERTA SOMOGYI LÁSZLÓ: — Hadd térjek vissza néhány szó erejéig az iskolaügyre. Valóban sokan vitatják, hogy miért kell a gyerekeknek Szakmárra bejárniuk. De mindenki megértheti, hogy egész életükre kihatnak a jobb körülmények, amelybe kerülnek. Az is igaz, hogy a nagyobb szállásokon — Részteleken, Keserűteleken és Felsőereken — igenis lenne lehetőség valamilyen szintű, szervezett kulturális életre. De alig van mozgolódás. Meg kellene találni azokat az embereket, akik képesek lennének ösz- szefogni, segíteni azokat, akikben igény van a művelődésre, a kulturált szórakozásra.

Mit hozhat a jövő?

P. N.: — Az eddigi beszélgetésből két dolog világosan látszik. Az egyik, hogy a szállásokon fogynak az emberek, sokan elmennek a nehéz körülmények miatt, valamint fokozódik as> elöregedés. A

I Benke Ferenc