Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-19 / 272. szám

1982 november 19 • PETŐFI NÉPE • 5 LAKODALMAK fiatalokról - fiataloknak Egyfelvonásosok vendégrendezővel Csehov Ványa bácsi-jának 1920-as budapesti előadásán föl­lelkesült Kosztolányi lelkesen biztatta „a tiszta és jó embereket, nézzék meg ezt a játékot. Gaz­dagabban és nemesebben jönnek ki a színházból”. A Lakodalom persze nem Vá­nya bácsi, olyan felejthetetlen alakításokról sem számolhatok be, mint Csortosé, Hegedűs Gyu­láé, Varsányi Iréné volt a költő szerint. Ennyire oroszos, ennyire keserűen jókedvű Csehovot azon­ban Kecskeméten még nem lát­tunk. Érdemes megnézni a színház új előadását. Majakovszkij miatt is! Mennyire rokonok! Tanúsít­hatja, aki látta Csehov egyfelvo- násosát és a Vörös menyegző-t Kecskeméten. A Művész Színház háziszerzője ugyanúgy haragudott az életet elrondítókra, mint a Roszta ab­lakok agitátora. A költő, ..a szó izmos, jókedvű művészé"-hez ha­sonló szenvedéllyel tisztelte az embereket. Tudták mindketten: „szétrepedt a régi szépség, mint egy tízpudos pópánén a fűző". Üj töltést, új sugárzást követel­tek a szavak; érezte ezt Cse­hov. Meg azt is. hogy vége Jev- dokin Zahorovics Zsigalov nyu­galmazott irodaigázgató világá­nak. Majakovszkij pedig éppen csak kilépett a nyomorító évszá­zadokból. Az embernél persze könnyeb­ben változik a világ. Már a régi rómaiak tudták, űzd ki vasvillá­val a természetet, mégis vissza­tér. Egy időben divatos szóhasz­nálattal: a lélek mérnökei — mint láthattuk a kecskeméti szín­ház legutóbbi bemutatóján — egy síkba vetítették a volt-van-lesz-t. Furcsa szituációk keletkeztek. Sírjunk, nevessünk? Tőlünk függ. Van miért bánkódnunk. Milyen iszonyúan szomorú a nyugalma­zott másodkapitány nevetséges felsülése. A házasulandók és csa­ládjaik bódult kispolgárisága any- nyira képtelen helyzeteket teremt, hogy csak olyan szóművészek ta­lálnak rá szavakat, mint Anton Pavlovics és Vlagyimir Vlagyi- mirovics. És az írói indulatokat, szándékokat és stílusokat oly hí­ven továbbító rendező, mint Ana- toli.j, Grigorjevics Novikoy,.,411a.. mi díjas érdemes művész, a Krí­mi Akadémiai Orosz Színház igazgatója. A külsőségek hangsú­lyozásával tárta föl a tisztelt tár­saságot mozgató mechanizmuso­kat. Érzi annak a világnak min­den apró rezdülését. Tudja, hogy milyen kottára futott szereplői M Üdv a „tábornoknak”, (Elöl Németh László és Lakky József.) (Straszer András felvétele) élete, mielőtt a pódiumra kerül­tek, s mi lesz velük, miután a játék véget ér. Ebben a két egy- felvonásosban több hús-vér figu­rát láttunk, mint jó néhány „egész estét betöltőben”. A cselekmény szinte mellékes. Lakodalmasok negédeskednek, in­tézik apró-cseprő ügyeiket, apró üzletekkel bajlódnak életük nagy pillanataiban, és várják, hogy a nagy Esemény megszépítse hét­köznapjaikat. Azonnal marionett­figurákká válnak, amint meg­kezdődik 'az étel- és italszertar­tás. Egyszerre mozdul a kéz és tekintet, mintha valami belső pa­rancsra emelnék ajkúikhoz egy- időben a poharat. De a lelkűk is drótra mozog, és beprogramo­zott bábuként várják annak a Tekintélyes Valakinek a megje­lenését, akinek rájuk is sugárzó rangjától ők is többek lesznek. Becsapódnak. Mulatságos szituá­ciók. Mulatságos? Nevetgél az ember; észre sem veszi, hogy mi­kor illan el felhőtlen derűje. Ilyen címkórságosak lennénk, mint Csehov jelenetében hajbó­kolok? A lagzi víg pillanataiban is ügyeskedünk, és hagyjuk ma­gunkat becsapni gyarlóságaink­kal számoló szédelgőktől? Azért is jó Novikov rendezése, mert az egyfelvonásosokkal — talán az Ilf-Petrovét kivéve — nem akar mindenáron sem nevet­tetni, sem ríkatni. Az életet mu­tatja: adódnak benne mulatságos emberek, komikus helyzetek, de elszomorítóak is. Elgondolkozunk egy pillanatra, elszomorodunk, fölvidulunk, de az élet megy to­vább. Jó lenne, ha kicsit jobban (14.) — Érdemes lenne összetar­tani továbbra is őket. Az egész falut. Mit szólna a vízvezetékhez? Igaz, hogy nem biztatnak, de ha megásnák a csöveknek az árko­kat, akkor már közelebb kerül­nénk hozzá. Tamás csak a vállát vonogatta. Ezt ő nem vállalja. Igaza volt az igazgatónak, hogy mindent a pe­dagógusok nyakába akarnak varr­ni. Az egészséges, vezetékes ivó­vízért fáradozzon a községi orvos. Szóljanak neki. Egy nap megvárta a kijáratnál Jancsi. Addig várt rá, míg elment a busza. — Majd gyalog vágok neki. Leg­feljebb kihűl az ebéd. Nem jön át délután, tanár úr? Már kinyílt a kiskutyák szeme. El is kelt mind­egyik. mi csak egyet tartunk meg, úgy döntött édesapám. És Bundit, természetesen, ha nem akad gaz­dája. — Egy kiskutyát én is elhozok. És ha megvársz, akkor veled me­gyek. Nekivágunk gyalogosan. Olyan szép az idő. Jó? — Remek! — ugrándozott Jan­csi, és hol előtte, hol mögötte lo­holt, göröngyökkel megdobálta a károgó varjakat, bukfencezett a fűben, majd íütyörészve csalogat­ta a madarakat. A nagy fűzfa alatt, a parton nem ült most ott az öreg Őri Kálmán bácsi. Jancsi azt mondta, hogy bement a szarvasi piacra. — Vendéget hoztam! — futott be előtte a nyitott kapun a fiú. Bundi megugatta. Körülötte négy kiskutya viháncolt. Volt egy tar­ka, fekete-fehér foltos, az tetszett legjobban a tanárnak. Azt viszi haza. Mária bot nélkül bicegett elő az alsó konyhából, mert a melegek beálltával ott főztek. Nem nagyon lepődött meg a vendég láttán. — Ilyen sokáig tartott a tanítás ma? Már kihűlt az ebéd. — Gyalog jöttünk — mondta Tamás vidáman, és örült, hogy el­jött. — Jancsi hívott kutyanézőbe. Elvihetek egyet? — Akár kettőt is. Válasszon kö­zülük. — Az a tarka tetszik nekem a legjobban. -. — A magáé a kis tarka — ne­vetett Mária, és a kezét nyújtotta. — Megkínálhatom ebéddel? — Nem azért jöttem, bár ha meghív, elfogadom, mert éhes va­gyok. Jó házi főztöt már régen ettem. — Hát a felesége nem szokott főzni? Tamás nem felelt. Jancsival a kút melletti dézsában kezet mo­sott. Kiültek a kertbe, a gyalult asztalhoz, ott terített Mária. Szel­lő rebbent a víz felől, friss leve­gőt hömpölygetve. Az új telepíté­sű erdő már kétméteres volt, a szélben halkan zúgtak és hajla­doztak a fák. — Mikor lesz ebből igazi erdő? — kérdezte a tanár. — Majd ha fészket raknak a fákon a madarak. Addig nem er­dő az erdő, amíg nincs fészek a fákon. menne, ezt szerette volna Csehov. Majakovszkij, erre ösztönöz a kecskeméti színházban látható két egyfelvonásos. Sötétenlátó legyek? A jó elő­adásban bemutatott két remekmű társaságában különösen szembe­tűntek a Heves érzelem gyenge­ségei. Mondjam azt, hogy Ilf- Petrov kevésbé sikerült bohóza­ta sem tudta elrontani örömün­ket? Az biztos, hogy a színészek is az első két egyfelvonásosban jeleskedtek O. Jankovszkaja díszlettervező tetszetős, praktikus játékterében. Fél siker, ha a né­ző észreveszi: a színészek élve­zik szerepeiket. Most így érez­ték! Igaz Major Pál? Jaty táv- írászként élt a hálás feladattal teremtett alkalommal. Egyedi Klára is sejti bizonyára, hogy Dasenykájára odafigyelnek a né­zők. Néhány nagyon szép pilla­natot őrzünk Lakky József nyu­galmazott másodkapitány jelené­seiből. Az örömanya szerepében Gumik Ilona kiléphetett a már- már rámerevedő sablonból. Né­meth László az úri modor tudo­raként volt jobb. A helyszűke ellenére szólni kell M. Horváth Józsefről. Azt hiszem Maja­kovszkij is ilyennek gondolta Priszcipkint. Aprócska szerepé­ben is fölvillant Varga Katalin. mint lakodalmi vendég. Bácskai Jánoshoz Csehov állt közelebb. Réti Erika temperamentuma, já­tékkultúrája, ízléses nagyhangú- sága, szépsége a klasszikus szer­zők műveiben érvényesült. Az évad eddigi legjobb alakításai kö­zött tartjuk számon Zmeiukina- ját. Heltai Nándor Tamás dicsérte a lány főztjét, azzal hízelgett, hogy még soha ilyen jót nem evett. Mária mosoly­gott, nem vette komolyan a ven­dég áradozását. De azért örült ne­ki. Amikor lehordta az edényeket, s elmosogatott, odaült közvetlenül mellé és rágyújtott. •- Maga nem dohányzik? — Nem. De azért nem vagyok a dohányzás ellensége. Csak sose volt rá pénzem ... Én olyan sze­gény voltam. De erről nem aka­rok beszélni. Nem érdekes és un­tatnám. — Egyáltalán nem untat. És csak beszéljen róla, engem érde­kel. — Pedig nem érdekes. Szokvá­nyos történet. Mondtam már, hogy árva gyerek vagyok. Nem ismer­tem sem apámat, sem anyámat. Az állam nevelt fel. Kiadtak jó­szívű családokhoz. Jól bántak ve­lem, nem panaszkodhatott!, de azért mindig éreztem, hogy hiány­zik valami az életemből. Á szere­tet. Nem volt rokonom, jóbará­tom se nagyon. A középiskolában el is húzódtak mellőlem a gyere­kek, merthogy én apátián, anyát­lan árva vagyok. Mintha ez bűn lenne. Vagy valamilyen megbé­lyegzés . . . Nem akarták éreztetni velem, de éppen ezért mindig éreztették. És én egyre jobban be­felé fordultam, bizalmatlan let­tem. Így éltem, és azért is nősül­tem meg, hogy ne legyek már olyan egyedül. Hogy legyen vala­kim. És még sincs ... Talán még inkább egyedül érzem most ma­gam. Maga nem értheti, mert eh­hez árvának kell lenni... — De . .. Én értem. Megértem. Szörnyű érzés lehet egyedül, társ- talanul élni... Megértem, mert én is átéltem az ilyen társtalan- ság szörnyű pillanatait nemegy­szer. Én meg azért, mert... — Értem. Ne mondja... — for­dult a lány felé Tamás. És meg­fogta a kezét. Milyen forró, mi­lyen nyugtalan a. tenyere. — Nézze — húzta el hirtelen a kezét a lány. — Rigó. Egy rigó röppent arra a fára. Mindketten a rigót nézték, és sokáig nem szóltak . .. (Folytatjuk.) A KISZ-ben az egyéni vállalá­sokkal kapcsolatban abból kell kiindulni, hogy az a vezetőség ál­tal — a tagokkal történt előzetes elbeszélgetés alapján — kialakí­tott akcióprogram tervezetéhez, illetve az egyes konkrét felada­tokhoz csatlakozva történjék. Ez megköveteli, hogy a vezetőség tagjai az akcióprogram összeállí­tása során, valamint a taggyűlé­sen mindenkivel személyesen el­beszélgessenek. Könnyítést je­lent, hogy az egyéni vállalások egy részét mozgalmi évben is be­sorolhatjuk. A ..mit vállaljunk?” kérdéskör­ben három gondolatot emelnék ki. Minden KISZ-tag kötelessége elsősorban becsülettel, igyekezet­tel tanulni, dolgozni. Tévedés azonban, hogy az egyéni vállalás csak az ezen a körön kívül eső tevékenységeket ölelheti fel. A hosszabb időn át kiemelkedően végzett munka, az újítás, a kü­lönböző pályázatokon, tanulmányi versenyeken való részvétel is ide tartozik. Nincs olyan ember, aki soha nem csinált mást. többet, mint ami a szűkén vett szakmai kötelessége. Ezt azonban észre kell venni.’ a segítségnyújtás és az elismerés fontos. Egyéni-e? (Hozzászólás) A megelőző kongresszusok szel­leméhez híven jó lenne változtat­ni azt a szemléletet, hogy csak az alapszervezeten belüli tevé- kenykedést ismerik el egyéni vál­lalásként. A munkahelyek és a tanintézetek céljairól tudjanak a helyi KISZ-szervezetek. hogy a feladatok megtervezésében és végrehajtásában a KISZ-tagok aktívan részt vehessenek. min­denki személy szerint vállalhas­son munkát. Ezzel lehetőség kí­nálkozna az egyéni vállalások, de gz egész KISZ-tevékenység tar­talmasabbá. hasznosabbá tételére. Az egyéni vállalások teljesítése az éves munka értékelésének alapja, melyet ellenőrizni kell. Kell? A kérdést úgy is feltehet­nénk. hogy elég érettek va­gyunk-e arra, hogy önkritikusan szemléljük magunkat és bíráljunk másokat: társainkat, barátain­kat? Ha nemmel válaszolunk, ak­kor is van néhány nem bürokra­tikus, de folyamatos, s így nem KISKUNMAJSÄN JÁRTAK Edda-bús Az Edda Művek első nagy lerne, ze üdítő jelenség volt a kőkemény rock időszakában. A második sem lett rossz, de a kétségek már elörevetödtek, győzi-e zenével, szöveggel tovább is a miskolci csapat? Mert valljuk be, rokon­szenveztünk a fiúkkal, akik vi­dékről (egyébként Magyarország második legnagyobb városából) robbantak be a popvilágba, meg­küzdeni a népszerűségért, a si­kerért. Ez a szimpátia feledtette ve­lünk, hogy a lemezeken a szö­vegmondás csapnivaló, selypít az énekes, s mellesleg még pösze is. Hittük, majd csak talál egy lo­gopédust, meg egy kiváló fogászt, s együttes munkával kikúrálják a javítható beszédhibát. Mert akár tetszik, akár nem, a szín­padi szereplésnek (szerencsére még ma is) alapvető követelmé­nyei vannak! Ulmann Mónikát szívébe zárja az ország, hisz gye­rek. de Pataki Attila szájából „minden szarkon álltam már f minden lépcőn ültem már” akkor is komikus lenne, ha elhitetnénk mindazt, amit mond. A fekete korong szerencsére a színpadi látványból nem továb­bít semmit a hallgatónak. A kon­certközönség azonban „élvezheti” a szólóénekes olykor az obszce- nitás határait is túlhaladó „ön­kifejezést”. A közönség első so­raiban őrjöngök persze harsány röhejjel nyugtázzák ezt is ... A siker és siker között is le­het különbség! Végül is legutóbb, a kiskunmajsai művelődési köz­pontban megtartott Edda-koncer- ten telt ház volt. De a zenekari árokban cirkuszolóknál lényegé­vel többen voltak, akik némi csalódottsággal szemlélték a produkciót. Ügy tűnik, az Edda Műveket utolérte a válság. Nem a gazdasági... N. M. • ..SZTÁRSZÍNHÁZ” Néhány éve lelkes fiatalok maroknyi cso­portja egy kertmozi színpadára álmodta a műfaj egyik óriás al­kotását, az Evita című rockope­rát. Az alkalmi társulat többszö­ri bizonyítás után, 1982. június 26-án színháztörténeti pillanatot teremtett: megtartotta alakuló­ülését a Rock Színház. Legutóbbi sikerük: a finnországi televíziós fesztiválon valósággal taroltak, el­hozták az összes fődíjat a Far­kasok című kompozíciójukkal. Megjelent az első magyar rock­opera néhány dalát tartalmazó nagylemez is. Decemberben Igló- di István rendezésében színre vi­szik a West Side Story-t. Tár­gyalnak zenés darabokról Pres­serrel. Szörényivel. Bródyval. Szakcsi Lakatos Bélával, Gallai Péterrel. A Sztárcsinálók megfil­mesítéséről egy nyugatnémet pro­ducer érdeklődik. Kecskemétre jövő év februárjában újból elláto­gatnak. ahol két darabjukat is bemutatják. • P. S. Azaz utóirat a mai rockhirekhez. A hazai popingoványon új együttes pró­bál talpra állni. Magyar—svéd knoprodukcióban megalakult a P. S. Band. A hajdani Gemini, Skor­pió, Dinamit billentyűse. Papp Gyula, a P. Box-ból átigazolt Varga Miklós és a dobos Soldos László, az énekes Postássy Juli közös társulatban szerepel a Svéd­országban élő Joseph Barabással és Béla Svardunkkal. Ez utóbbi nemcsak svéd rockcsapatokban gitározott. de együtt szerepelt Eric Claptonnal és Muddy Wa- ter-szel. Sőt gitártanfolyamokat vezet Stockholmban, az Abba kí­sérőzenekarának szólósával. A P. S. Band-nek már a bemutatkozó koncertjén premierkislemeze je­lent meg két angol nyelvű nótá­val. Az új formáció saját beval­lása szerint Skandináviában is el­adható zenével próbálkozik. Min­denesetre nevük elég jól ejthető határainkon túl is, ám zenéjük népszerűségi mutatója később vá­lik ismeretessé... Cs. T.- * / ill kampányszerű ellenőrzési mód. Egyik, hogy a taggyűléseken, — amelyeket legalább kéthavonta kell tartani, azokról jegyzőkönyvet ve­zetni — legyen egy állandó napi­rendi pont. ahol mindenki beszá­molna arról: mit valósított meg az elvállalókból, illetve hol tart annak végrehajtásában? A másik módszer, hogy a vezetőség — de ne egyedül a titkár — vegye fel állandó feladatai sorába, hogy üléseiken megbeszéljék az egyéni vállalások helyzetét, s ezt rögzít­sék. Mi ismerjük (vagy kellene, hogy ismerjük) egymást, tudjuk, hogy nekünk (az alapszervezet­nek) mire van szükségünk, illetve mit kell tennünk céljaink elérése érdekében. Ezután már csak a fel­adatokat kell meghatározni. el­osztani, elvállalni, ami, ha is­merjük magunkat, egymás képes­ségeit!, érdeklődési körét. akkor nem okozhat gondot. Csak ismer­ni kellene a célt. komolyan venni a mozgalmat, figyelni egymásra, felelősséget érezni egymás iránt, egymásért, magunkért. Nehéz ez? Ez a nehéz! Dr. Jádi János (Kecskemét) KISHIREK A szabad időről A diákév kapcsán Kiskunhala­son. a II. Rákóczi Ferenc Mező- gazdasági Szakközépiskolában a tanintézetek KISZ-tanácsadó ta­nárai és a KISZ-bizottságok tit­kárai a megnövekedett szabad idő hasznos eltöltéséről tanács­koztak. Az eddigi tapasztalatok szerint az iskolák gondoskodnak a hét végi programokról, a túrák­nak. a kirándulásoknak is na­gyobb szerep jut. A helyi kultu­rális intézmények külön diákklu­bot alakítottak, például Kalo­csán. Félegyházán a sporttelepen sok diák megtalálható szombaton, vasárnap. Egy hétig Bál. Bemutatjuk a Kiváló Áruk Fórumát, Divatbemutató a Centrum Áruház termékeiből. Szövetkezetek. Politikai fórum, KISZ- és sportnap. Tanulmányi versenyek ... Bőségesen válogat­hattak a kecskeméti Berkes Fe­renc Kereskedelmi Szakközépis­kola és Kollégium tanulói novem­ber 13-tól 19-ig tartó diákhetü­kön. Az sem kétséges, hogy min­denki megtalálta a kedvére való programot, s ráadásul jól is érez­ték magukat. Diáktoll (Pályázat) A KISZ KB Középiskolai és Szakmunkástanuló Tanácsa Diáktoll irodalmi díjat alapít. Célja, hogy ösztönözzön olyan alkotó- és önképző körök lét­rehozására, amelyek hozzájá­rulnak a diákok irodalmi is­mereteinek bővítéséhez, el­mélyítéséhez, elsősorban a kortárs magyar és világiroda­lom megismeréséhez; szóbeli és írásbeli kifejezőkészségük fejlesztéséhez; segítik a_ kor­osztály életérzését, látásmód­ját. saját életükről; a társada­lomról alkotott véleményei­ket, mondanivalójukat kife­jező alkotások megszületését. Á pályázatnak tartalmaznia kell a kör tevékenységének tö­mör leírását, munkájukra jel­lemző rövid összeállítást tag­jainak írásaiból, valamint a bázis intézmény (iskola, műve­lődési ház, ifjúsági ház stb.) nevét, címét, a kör összetéte­lének főbb jellemzőit (szak­munkástanulók, középiskolá­sok. életkor stb.). A pályáza­tot február 1-ig kell a KISZ KB Középiskolai és Szakmun­kástanuló Tanács Titkársága címére (Budapest, XIII., Újpes­ti-rakpart 37—38.) beküldeni. Az ötezer forintos díjat két al­kotókor nyerheti el. A KISZ Központi Bizottsága Középis­kolai és Szakmunkástanuló Ta­nácsa lehetőséget teremt az if­júsági lapokban a legtehetsé­gesebbek írásainak publikálá­sára. • A színpadon: Szolnoki Tibor. (Fejes Miklós felvétele) összeállította: Börzék Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents