Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-03 / 258. szám
i • PETŐFI NÉPE • 1982. november 3. VEZETŐK AZONOS FORDULATSZÁMON SAJTOPOSTA ÍZ A mércét maguknak állították Egy vállalathoz való tartozás rangot jelent, különösen akkor, ha ott az emberek jól keresnek, kedvező a munkahelyi légkör, lehetőség van az alkotó kezdeményezés kibontakoztatására, a tanulásra, az érvényesülésre. Ezt a rangot kivívni azonban csak olyan vezetőkkel lehet, akik nemcsak értik, de érzik is az egymásrautaltságot, az igazi partneri, elv-., társi kapcsolatot, a kitűzött cél eléréséért érzett felelősséget. Kis. kunhalason, a KUNÉP Vállalat vezetői ténylegesen tettek annak érdekében, hogy ne csak a gazdasági szervezet, de a termelés, a minőség is növekedjék, s mindezeket éppen a vállalat neve fémjelezze. — A KUNÉP éppen 15 éves, s anélkül, hogy dicsekednék, évente átlagosan 20 százalékkal nőtt a termelés — mondta Csapó István igazgató. — Ügy látjuk, ezt még ebben a tervciklusban tartani tudjuk. Az építőiparban középüzemnek számítunk, ehhez igazodik ezres létszámunk és 350 milliós termelési értékünk is. Számunkra természetes, hogy már a kezdet kezdetén olyan baráti légkör alakult ki, amelyben együtt sírunk, együtt nevetünk. A szerencsének, vagy előrelátásnak köszönhető, hogy többjször nevettünk ... Rendszeresen nem tartunk vezetői értekezleteket, de nem marad el, ha ennek szükségét látjuk. Ezért aztán gyakrabban találkozunk, amely az állandóan változó gazdasági helyzetben égető szükséglet. Nemcsak ilyen alkalmakkor, de mindig érzem a párt, a társadalmi szervek támogatását, segítségét ... — Nálunk minden a dolgozók érdekében történik — vette át a szót Rádi József, a pártalapszer- vezet titkára. — Igazgatónk hét évig volt szb-titkár, tehát több oldalról is jól ismeri az esetlegesen felmerülő gondokat, nehézségeket. Ezért is sikerült a vállalati bérszínvonalat 56 ezer forint felett tartani. — Az együttműködés nem séma, hanem valóság — szólt Nagy- kálózi József szb-elnök. — Minden döntés előtt kikérik a véleményünket, még akkor is, ha ez nem kötelező ... Vita? Előfordul az is, főleg a bérfejlesztésnél, az alapok felosztásánál. Volt már arra is példa, hogy mi javasoltuk a fizetés- csökkentést, az igazgató ellenezte. Győzködtük egymást, végül is megegyeztünk. Nemrégiben azt firtattuk, miért keresnek többet a rakodók, mint a szakmunkások. Ebben nekünk kellett engedni, hiszen, ha nincsenek kirakva a vagonok, leáll a munka. — Vita nélkül nem megy — kapcsolódott ismét be a beszélgetésbe az igazgató. — Betegsége az iparnak a negyedév utolsó hónapja. Akkor alakulnak ki a munkacsúcsok, szorítanak a határidők, az elszámolások. A pártalapszer- vezet, a szakszervezeti bizalmihálózat ilyenkor tud igazán segíteni. Én, ki sem mondom, hogy túlórázni kell, hiszen a művezető, de a munkások is tudják, mi a követelmény ... — Ehhez talán annyit — vágott közbe a párttitkár —, hogy í • Csapó István. • Rádi József. az építőmunkások szombaton és vasárnap találnak lehetőséget mellékkeresetre. Nálunk mégis szívesen dolgoznak, ha kell pihenőnapon, mert ugyanannyit keresnek, mintha „fusiznának”. Nem kell tehát különleges agitáció, mert nincs rá szükség. S még valamit a jó kereset mellett valamennyi vezető egyenrangú emberként tárgyal a munkásokkal, s ez a jó munkahelyi légkör titka. A döntések meghozatalánál magam is egyenrangú partnerként ülök a tárgyalóasztal mellett, így a döntés is a közös munka eredménye. — A gazdasági, a párt-, a tömegszervezeti vezetők fontosnak tartják a informáltságot — folytatta a szb-titkár. — A dolgozók ismerik a tervet, az azzal kapcsolatos intézkedéseket, a bérfejlesztés mértékét, szóval mindent, ami a vállalatnál történik. A pártalap- szervezet rendszeresen beszámoltatja a gazdasági vezetőket, s a párttaggyűlésen éppen olyan állandó téma a termelés, a gazdálkodás, a minőség, mint a bizalmi- testület, vagy éppen az szb-ülé- sein. Ami igaz, az igaz, az infor• Nagykálózi József. mációk eljuttatásában még van javítanivalónk. — Egyik legégetőbb gondunk — tért rá a nehézségekre az igazgató — az egyetemet és főiskolát végzettek megtartása. Az ötven felsőfokú képesítésű szakember jó része itt kezdett, de képtelenek vagyunk úgy megfizetni őket, ahogy az reális lenne. Az utóbbi két évben 10 százalékuk hagyott itt bennünket, ami ugyan nem sok, de mégis sajnáljuk őket... A fluktuáció? A tizenöt év átlagában nem érte el az évi húsz százalékot, ami az építőiparban talán egyedülálló... — Ennek is megvan a miértje — érvelt Rádi József. — A KUN- ÉP-nél a dolgozóknak biztonság- érzetük van, mert látják munkájuk értelmét, s ezért nincs nálunk munkaerőhiány sem. Az innen elkerülök, nem a legjobb szakemberek voltak. — A közösen elért eredmények, a szinte családias légkör mindenki számára vonzó — támasztotta alá az szb-titkár. — A kollektíva törzsgárdája kialakult, s az újonnan belépők folytatják a hagyományt. — Jól sikerült a vállalat indítása annak idején — mondta az igazgató. — Kezdő szakemberekből jött létre, akik még ma is itt dolgoznak. Á mércét magunknak állítottuk, s eddig sikerült is a várakozásoknak megfelelnünk. Ennek összetevői ismertek: a jó bér- színvonal és munkahelyi légkör, a lakáshoz jutás lehetősége, a kezdő szakemberek letelepítése, iskoláztatása. S ahol jól érzik magukat az emberek, ott képesek áldozatot is hozni. Két éve Algériában is dolgozunk. Embereink igen nehéz körülmények között, évi 65 millió forint termelési értéket állítanak elő, ami állíthatom, nem lebecsülendő teljesítmény. Kialakult egyfajta virtus. A KUNÉP-esekre lehet számítani munkában, minőségben, emberségben ... Ez hát a rang, egy kollektívához való tartozás egyfajta elismerése, ami egyáltalán nem lebecsülendő. Sőt... Gémes Gábor Élelmiszeripari gépek Lajosmizséről A huszonnyolc éve alakult Lajosmizsei Háziipari Szövetkezetnek kezdettől fogva volt egy 'kis létszámú vasipari részlege. Az itt dolgozó harminc szakember 1968-ban kezdte meg az élelmiszeripari gépek és berendezések gyártását. Termékeik iránt egyre nagyobb volt az érdeklődés, 1974-ben már 11 millió forinttal járultak hozzá az árbevételhez. Ebben az esztendőben a helyi — nem a legjobb eredményekkel dolgozó Vasipari KTSZ — feladta önállóságát. s nyolcvan dolgozója a Háziipari Szövetkezet tagjaként dolgozott tovább. Azóta eltelt nyolc esztendő, s a szövetkezetről szóló tudósításokban viszonylag kevés szó esett a vasasokról. A napokban Sipos Mihállyal, a szövetkezet elnökével beszélgettünk ennek az immár száznegyven dolgozót foglalkoztató részlegnék a tevékenységéről. — Szövetkezetünk néhány éve nevet változtatott, nem utolsósorban azért, mert a Háziipari Szövetkezet elnevezés nem fejezte ki széles körű tevékenységünket — mondta az elnök. — Vasipari részlegünk fejlődése nem volt látványos és ugrásszerű. Anyagi lehetőségeinket figyelembe véve igyekeztünk munkájukat korszerű gépekkel könnyíteni. Az idén például mintegy 5 millió forintot fordítunk termelékeny gépek beszerzésére, melyekből több már részt is vesz a termelésben. A múlt évben a vasasok egyik része már korszerű körülmények között dolgozhatott az új 2200 négyzetméteres alap- területű műhelycsarnokban. Az élelmiszeripari gépek, berendezések gyártásában egyre nagyobb tapasztalatokra tesznek szert a vasasok, és a megrendelők elégedettek termékeikkel. A gépesítésen túl az eredmények növelésében rendkívül nagy szerepe van annak is, hogy a száznegyven dolgozó közül már 95 szakmunkás, tevékenységüket pedig 7 gépészmérnök és 6 technikus irányítja. — Hová kerülnek az itt készülő gépek? — A hazai húskombinátok részére dolgoznak, ezen túl egyre több termékük kerül exportra. Egyik legfőbb megrendelőjük az NDK. Az idén kezdték meg a berlini húskombinát rekonstrukciójához különböző berendezések gyártását, 32 millió forint értékben és a megrendelést a jövő év közepére teljesítik. A nem rubelelszámolású piacra is eljutnak az itt készült gépek, többek között Irakba, Iránba, • Az új műhelycsarnokban szerelik a húsbontószalagokat. Nigériába. Igen jó kapcsolat alakult ki egy svéd céggel is. A hazai húskombinátoknak készülő húsbontó szalagok speciális szállító hevedereit svéd importból kell beszereznünk. Ezt jelentősen megkönnyíti. hogy. mi cserébe szállítódobokat gyártunk a svédek részére, amelyeket azután ők építenek be az általuk gyártott berendezésekbe. — Milyen eredmények várhatók az év végéig? — Szövetkezetünk tervezett árbevétele 230 millió forint, bízunk abban, hogy minden nehézség elwftfcre teljesíteni tudjuk. Vasas részlegünk idei terve 98 millió forint, de el fogják érni a 100 milliót. O. L. CIKKEINK NYOMÁN VISSZHANG Minden zöldterületre szükség van Rendbehozzák az illemhelyei A napokban írtuk meg, hogy a megszépült kecskeméti vasútállomás épületének belsejében mindenütt tisztaságot, higiénikus körülményeket találnak az utasok. Majd közöltük: rögvest elszomorodnak, akik használják az ottani férfi W. C.-t, ahol örökké megmaradónak tűnik a piszok, a szenny. Glosszánkra választ kaptunk a MÁV-állomás főnökétől. Rontó Imrétől, aki egyebek között ezeket írta: Az említett illemhely állapota valóban sajnálatos. De szerencsére már nem kell várni sokáig a változásra, ugyanis folyamatban van a helyiség felújítása, rendbehozása. A kivitelező közlése szerint várhatóan a jövő év első negyedében fejeződnek be a munkálatok, s addig is kérjük az utazóközönség megértését, türelmét. Bár kérdéses, hogy a mintegy fél évet az utasok nem találják-e mégiscsak soknak ... Kijavították a hibát, de... Október 13-án e hasábokon arra figyelmeztettünk, hogy balesetveszélyes a rendeltetésének nemrégen átadott kecskeméti új felüljáró. Hivatkoztunk két autós esetére, akik gyanútlanul vették igénybe, s amikor áthaladtak a szakszerűtlenül beépített, vagy rögzített csatornafedőlapokon, azok elmozdultak a helyükről, s oly erővel ütődtek a gépjárművekhez, hogy bennük kárt okoztak. Írásunkra a napokban kaptunk választ a kivitelezőtől, az Észak- Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalattól Benkó Zoltán igazgató közölte velünk a következőket: Minden esetben igyekszünk elkerülni a szabványban meghatározott mérettűrésnél deformál- tabb öntöttvas keretek, és fedlapok felhasználását, ám előfordul, hogy csak a beépítéskor válik láthatóvá a szinte minimális méreteltérésük. Bejelentés után a csatornázási részlegünk a legsürgősebben kijavítja e hibákat — így történt a cikkben közöltekkel is —, ha azonban balesetre kerül sor, lehetőség van a tényleges, vagyis az Állami Biztosító révén bizonyított kár megtérítésére. Köszönjük a szakszerű és tárgyilagos tájékoztatást, melyhez hozzáfűzzük a következőket: A perspektíva, miszerint az említett, és bármikor ismétlődhető hibák gyors megszüntetésére, valamint a vele összefüggő káresetek rendezésére felkészült a vízmű vállalat, egyáltalán nem tölt el bennünket megnyugvással. Már csak azért sem, mert lényegében tüneti kezelésről van szó, ami kevésbé szolgálja az útvonal közlekedésbiztonságát. Ennek érdekében feltétlen szükséges lenne olyan műszaki megoldás, amely garantálja az úgynevezett fedla- .pok sértetlenségét. Addig is helyesen teszik az autósok, ha lassan. és megkettőzött figyelemmel használják a Halasi úti felüljárót, Kecskeméten. Az október 6-i Sajtóposta rovatunkban tettük szóvá, hogy egyetlen játszótér és pihenőpark sem található a kecskeméti. Hunyadiváros új, több száz lakást számláló lakótelepén. E sajnálatos tény nyomán tolmácsoltuk néhány olvasónk kérelmét, hogy ne épüljön be a Czollner közi ABC-áruház menti zöldövezet, mely olyannyira fontos a környékbelieknek, mint a levegő, a napfény. Cikkünk nagy visszhangot váltott ki az érdekeltek körében. Voltak, akik telefonon, mások a szerkesztőségünket személyesen felkeresve fejezték ki egyetértő véleményüket. Hárman pedig írásba foglalták figyelemre méltó mondandójukat: Egyik levélírónk úgy véli, az égető probléma aligha orvosolható kellően, hiszen már házak emelkednek a közterület létesítésére legalkalmasabb helyeken. Ezért jobb híján csak menteni lehet a menthetőt, vagyis nem szabad újabb építkezésbe kezdeni a dús fűvel borított és fákban sem szűkölködő ama négyzetmétereken — például az áruház szomszédságában —, ahol még alkalom nyílik a mozgásra. De arra is, hogy az eddiginél rendszeresebben látogasson oda a céllövöldét, körhintát stb. működtető egy-egy mutatványos csoport, valamint a kiskorúak népes közönségét vonzó mozibusz. A sokgyermekes anyuka mások nevében is tudgtja, hogy a játék, a sportolás és a pihenés feltételeit nemcsak az emeletes, de a családi házakban lakók is Kedvelem a házilag készült, népi motívumokkal díszített holmikat, a szőtteseket. Otthonomban is található már ezekből néhány darab, melyeket asztalterítőként, falvédőként, s a rendeltetésük szerinti egyéb célra használok. A fentiek előrebocsátása után bizonyára érthető, miért dobbant nagyot a szívem, amikor megtudtam a nyár elején, hogy népművészeti termékekből nyílik kiállítás az Erdei Ferenc Művelődési Központban. Szinte az elsők között jelentem meg a rendezvényen, ahol a bajai járásból jött népművész tetszetős munkáiban gyönyörködhettem. Rögtönzött bemutatóján pedig élmény volt látni, miképpen formálódtak a szép portékák. S minthogy lehetett vásárolni a helyszínen, jómagam is él. tem az alkalommal. Bár a mester kissé borsos árat kért az általam kiválasztott térítőért, de annyira belészerettem, hogy megjegyzés nélkül kifizettem az összeget. Azóta már sokszor megbántam ezt a pillanatot. Mint már említettem, korántsem valamiféle szenvedélyből gyűjtöm az ilyen anyagokat, hanem a lakásomat teszem velük kedélyesebbé, hangulatosabbá. A terítő is hamarosan a helyére keigénylik. Ami azt jelenti, körülbelül egy nézetkilométernyi térségben élnek már azok a hunyadivárosi családok, melyek egyöntetűen vallják, minden fellelhető zöldterületre szükség van a szű- kebb lakhelyükön. És bíznak abban, hogy megértik őket, sőt: tesznek is értük valamit a város- fejlesztés gazdái. E közérdekű ügyhöz hozzászólt a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatója, dr. Tóth Károly is, aki a többi között az alábbiakat írta: Teljes mértékben osztozom a panaszosok gondjaiban, akiknek az említett lakótelep összezsúfolt lakásaiban kell élniük úgy, hogy a környezetük adós még a minimális nagyságú kiépített füvesfás övezettel és a játszótérrel is. Pedig ezek nélkül korántsem beszélhetünk kulturált életkörülményekről. Egyidejűleg felháborítónak tartom, hogy létezik arrafelé szabad parcella, mely évek óta elhanyagolt állapotú, s mostanság is telve szeméttel. A Liszt Ferenc és a Serleg utca sarkán lévő, réges- régen kisajátított telekről van szó, melyet a nemzeti park bővítésére szánt korábban a városi tanács. Csakhogy mi lemondtunk az igénybevételéről, s éppen azért, hogy közcélra lehessen felhasználni. Kár, hogy azóta is sorsára van hagyva. Meggyőződésem, összefogással rövid időn belül lehetne pótolni az elmulasztottakat, s kialakítani egy ideális parkot — játszótérrel, pihenőhelyekkel és a környezetbe illő fásítással. rült, az asztalra, ahol egy idő múltán természetesen megérett a kitisztításra. Más mosnivalóval együtt tettem a mosógépbe, s amikor kivettem onnan a mosási műveletet követően, alig hittem a szememnek: az eredetileg pirosfehér szőttes fakó színben „tündö. költ”, nemkülönben a többi ruha. Tekintettel arra, hogy a régebbi, hasonló szőtteseimet ugyanígy mosom, mégis változatlan a színük, formájuk, így meggyőződésem, hogy ez a megviselt állapotú, kilazult fonalú terítő nem kapna dicséretet egy minőségi versenyen, vagy netán ellenőrzésen. Véleményem, hogy az efféle műhelyekből kikerült termékek hibáit sem köteles a vevő szó nélkül tudomásul venni. Főleg az nem, akinek ebből kára is származott. Csakhát van itt egy bökkenő. A boltban beszerzett, majd később kifogásolt minőségű áru miatt az ember legvégső esetben beír a vásárlók könyvébe. De hol reklamáljon az, aki a művelődési intézmény kiállításán vett áruval járt pórul? Ügyemben egyelőre csak a tanulság kézenfekvő: a népművészeti értékek sorában sem mind arany, ami fénylik . . * (Elmondta: Izsák Tiborné, kecskeméti tanítónő.) FOGADÓSZOBA ■ ■ ■ KÉRDEZZEN — FELELÜNK B ■ ■ Szabályozott-e a szakmunkásképzés? A fülöpszállási Molnár Jánosné gyermeke Kiskőrösön, a szakmunkásképzőben sajátítja el a villany- szerelés elméleti tudnivalóit, a gyakorlati ismereteket pedig a községi termelőszövetkezetben szerzi meg. Ez utóbbi helyen tájékoztatták a szülőt: mivel a fiának nincs szerződéses kapcsolata a közös gazdasággal, következésképpen nem kaphat ösztöndíjat, ebédköltség-térítést, valamint munkaruhát. Olvasónk szerint jogtalan ez a hátrányos megkülönböztetés, amely anyagilag is gondot okoz a családban. Tőlünk kérdezi: egyáltalán szabályozott-e a szakmunkásképzés? Érthetetlen, hogyan fordulhat elő ez a szomorú eset a szakmunkásképzésről szóló 1969. évi VI. tifórvény, s a végrehajtása tárgyában kiadott 13 1969. (XII. 30.) MüM. számú rendelet érvényességének immáron tizenharmadik esztendejében. A visszásságra két magyarázat lehet, az illetékesek nem ismerik eléggé e jogi előírásokat, vagy egyszerűen semmibe veszik azokat, sejtve, hogy emiatt nem várható az elmarasztalásuk, netán a felelősségre vonásuk. És most, íme a szabály lényege: a szakmunkástanuló — eredményétől függően — az oktatási intézménytől kaphat tanulmányi ösztöndíjat, a társadalmi ösztöndíja folyósításának pedig az a feltétele, hogy szerződéses viszonyban álljon a munkáltatóval, mely ennek révén kikötheti, mennyi időt kell eltöltenie e helyen a képzettségét igazoló bizonyítvány megszerzése után. Ami pedig az étkezési térítést és a munkaruhát illeti, erre a juttatásra mindegyik ipari tanuló jogosult. Olvasónk a szakmunkásképző intézet vezetőinek intézkedését kérje, mely végső soron azzal is járhat, hogy visszavonják a tanulóképzés jogát az ezzel kapcsolatos általános kötelezettséget nem teljesítő termelőszövetkezettől. Ha az utóbbi következne be, az iskola gondoskodik majd a tanuló megfelelő gyakorlati oktatása feltételeinek a megteremtéséről. Hogyan számítható ki az albérleti díj? A szerkesztőségünkben járt — nem régóta Kecskeméten dolgozó fiatal szakemberek albérletet keresnek. Mint elpanaszolták, voltak már legalább tíz helyen — rendben, tisztán tartott, korszerű tanácsi lakásokban —, de a bérlemények gazdái lehetetlenül magas összegben szabták meg a havonta fizetendő díjat. Olvasóink kérik — mások nevében is —, közöljük az ezekkel kapcsolatos legalapvetőbb tudnivalókat. A most hatályos 3 1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet szerint az albérleti díj címén az alapösszeg — ez a kizárólagosan használt helyiségekre jutó lakbérhányad legfeljebb háromszorosa lehet — a bútor- és ágynemű-használatért járó díj, valamint az albérlő részére nyújtott különféle szolgáltatás (víz, villany, telefon stb.) tényleges költsége számítható fel. Az ilyen tartalmú megállapodást célszerű írásban megkötni. Aki úgy véli, hogy albérletéért irreálisan nagy összeget fizettetnek vele. kérheti a tanács igazgatási hatóságát, ellenőrizze a díjtétel helyességét, s az összegről végső soron a bíróság dönthet. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1 a. Telefon: 20-111.
