Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-13 / 240. szám
4 • PETŐFI NÉPE + 1982. október 13. KALOCSA ÚJ SZÍNFOLTJA LESZ Visszaadja a csomópont lüktetését Kalocsán, az Építőgépgyártó Vállalat helybeli üzeme átmenetileg új „gyárrészleggel” gazdagodott. Az eredeti kerítést megbontották, és a gyár előtti térből választottak le jókora darabot. Az 51-es úton haladó személygépkocsik és autóbuszok utasai kíváncsian szemlélik egy idő óta, mi folyik az ideiglenesen fölállított kerítés mögött. Nicolas Schöffer Kalocsán született. Innen indult útjára a világhírnév felé. Köztudomású: a Francia Akadémia nemrég tagjai közé választotta. Szeptember végén pedig Budapesten, a Műcsarnokban nyílt Schöffer-kiállí- tás. Hogyan függ mindez össze az ÉPGÉP előtt látottakkal? Válaszoljon erre Sallay Béla, a gyár termelési osztályvezetője. s^-"X'eet> ~m '~ * **• •'*Yf,i« -j . :,^^r •<<s^-- JL^jB^ ~ -• . .- -4 • Az acélszerkezet, ha fölállítják, jóval a környező házak fölé ma. gasodik majd. — Kalocsa hamarosan újabb látványossággal büszkélkedhet. Nicolas Schöffer fölajánlotta szülővárosának Chronos—8 (Idő —8 ) elnevezésű fénytorony-ter- vét. A város kapott az alkalmon, és februárban megkezdődtek az előkészületek. A műalkotás elkészítésében tucatnyi vállalat működik közre. A legnagyobb feladatok azonban az ÉPGÉP kalocsai gyárára hárulnak, ahol éppen ezért különleges munkacsoport alakult, amelynek vezetője Sallay Béla. — Megvallom, először megille- tődtünk kissé — ismeri be. — A feladat nagy, rendkívül újszerű és felelősségteljes. A torony 25 méter magas, a súlya több mint 10 tonna. Különleges anyagból, nem mindennapi technológiával kell elkészítenünk. Schöffer-fénytornyok már többhelyütt állnak a világon. A magasba törő acélszerkezetekre többnyire fél méternél nagyobb átmérőjű króm tükröket és különböző színű reflektorokat függesztenek. A tornyon semmi sem fix. minden mozog. A tükröket és fényszórókat részben a szélfuvallatok, részben elektromos motorok hozzák lengésibe. Ám a villamosmotorok parancsnak engedelmeskednek. — A mi fénytornyunk az 51-es út mentén, a Volán-pályaudvar közelében áll majd. A mellette futó úttestbe rezgésérzékelő lesz beépítve, amely a Chronos—8 részegységeihez továbbítja a jeleket. A rezgések nagysága és intenzitása az út forgalmától függően változik, s ennek megfelelően jönnek létre a mechanikai és fényeffektusok. A fénytorony szinte visszaadja a város ezen pontjának lüktetését. Az acélszerkezet összeállítása jól halad. A hat és nyolc milliméter vastag acélprofilokat maga a művész választotta ki. A technológia javarésze új. A felületet összehegesztés után fémtisztára fúvatják, majd olvadt alumíniummal szórják. Erre jön az alapozó, és az ezüstös színű, matt fedőfesték. A fém• Sallay Béla termelési osztályvezető, a fénytorony elkészítésére hivatott munkacsoport vezetője. (Méhesi Éva felvételei.) • Különleges eljárással olvasztott alumíniumot permeteznek a felületre. profilok belsejében temérdek kábel, vezeték húzódik majd, a toronyra 50 krómtükröt és sok fényszórót szerelnek. Ha az időjárás is kedvez, november 4-re elkészül a nagy mű. Az ÉPGÉP és más kivitelező vállalatok szakembereitől már előző este az ÉPFU különleges szállítócsoportjánaik tagjai veszik át a terepet. A távolság a torony jelenlegi és leendő — végleges — helye között nem nagy, mindössze 500 méter. A szállítás és a fölállítás a szerkezet méretei, súlya, sérülékenysége miatt mégis igen bonyolult feladat. Ezen a délelőttön a környéken több helyütt nem lesz villanyáram, és elnémulnak a telefonok; a szállítás útvonalába eső vezetékeket ugyanis lebontják. Mindaddig, amíg a torony biztonságosan nem áll a „lábán”, a környező utakat a forgalom elől lezárják. Az alkotás „életre keltését” a művész személyesen irányítja. Sitkéi Béla SJUTÖPOSTA Balesetveszély Mint arról annak idején beszámoltunk, augusztus közepén adták át a forgalomnak Kecskeméten, a Halasi úti új felüljár át. A 150 millió forintnál is drágább beruházást 'méltató cikkünkben többi között ezeket írtuk: .........a m űszaki átvételkor az átvevő bizottság a létesítmény minőségét jónak ítélte, a hidat rendeltetés- szerű használatra alkalmasnak találta.” Nos, ez utóbbiak feltétlen bizalmat keltettek az emberekben, akik fenntartás nélkül vették igénybe a külsőségét illetően is tetszetős útvonalat. Pedig, ha csak kicsit óvatosabbak, talán elkerülhetik a rájuk leselkedő bajt. Mert sajnos ebben volt része több autósnak, közöttük a TF 25—03 és a PB 25—64 forgalmi rendszámú gépkocsik tulajdonosainak. Az egyikük szeptember 1-én, a másikuk 19-én a délutáni órákban haladt át a felüljárón, melynek szakszerűtlenül beépített, vagy rögzített csatornafedőlapjai elmozdultak a helyükről, s oly erősen ütődtek az autókhoz, hogy azoknak több ezer forintos kárt okoztak. Tartok attól — írja a lapunkhoz küldött levelében a kissé deformálódott jármű gazdája —, hogy az ilyen esetek ismétlődhetnek, és egyszer személyi sérüléssel is végződhetnek. Bár érdekelne, kik a felelősek a műszaki hiányosságért, ám ennek kiderítése helyett is fontosabb a szükséges javítás haladéktalan elvégzése, a biztonságos közlekedés feltételének megteremtése. Olvasónk álláspontjával csak egyetérthetünk! Szomszédban: a szeméttelep FOGADÓSZOBA LEVELEKBŐL RÖVIDEN Vidékről fut be a telefon- hívás. A kisközségben lakó idős olvasónk kétségbeesetten közli, muszáj megszabadulnia sertéseitől, hiszen a részükre nélkülözhetetlen almot sehonnan nem tudja előteremteni. Éppen befejezzük e beszélgetést, amikor egy vállas, cserzett arcú férfi lép irodánkba, és szintén a szalmahiány miatt kesereg. Majd mások nevében is mondja, az effélének óhatatlanul lehet a következménye, hogy néhány állattartó végleg elveszti a kedvét. Az utóbbi időben sajnos gyakorta érkeznek szerkesztőségünkbe az ilyen panaszok- észrevételek, melyekkel kapcsolatos gyors és érdemi változásra kevés a remény. Legalábbis ezt sejteti az illetékesektől nyert értesülés. Mert nézzük csak. hogyan fest a helyzet a jelentős gabonatermesztő gazdaságokban, melyek gondosan szervezett szalmagyűjtéséről és -felhasználásáról július közepén tudósítottunk lapunkban: Az orgoványi Egyetértés Szakszövetkezetnek nem sikerült önellátó módon kielégítenie a saját, illetve a tagsága szalmaigényeit, ezért az ottani legfontosabb feladatok egyike jelenleg a pár ezer bála alomnak való beszerzése. A jánoshalmi Petőfi Termelőszövetkezet a 2 ezer hektáréról származó eme értékes melléktermékkel már azokat a környékbeli állattenyésztőket sem láthatta el. akik idejében jelezték vásárlási szándékaikat, ám késlekedtek az ügylet lebonyolításával. A kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz az idei aratást követően eddig 15 vagonnyi szalmát vett, eleget teve a növekvő helyi szükségleteknek. És a Kiskunhalasi Állami Gazdaság igazgatója is úgy informált, hogy nem rendelkeznek eladásra tartalékolt szalmával. Természetesen faggattuk a szakembereket arról is, mit tegyenek azok, akik egyetlen grammnyi alomhoz sem jutnak hozzá. Válaszaik lényege: felhasználhatják a felaprított kukoricaszárat, az árkok és a sorsukra hagyott egyéb közterületek lekaszálatlan füvét, valamint a faforgácsot. Minthogy az előzőek csak a gondok némi enyhítését jelenthetik, így kézenfekvő a kérdés: végül is hogyan garantálható az egyéni állattartók szalmával történő zökkenőmentes ellátása? Nos, a megoldás egyik — és eddig jól bevált — módja a tenyésztésre, illetve értékesítésre vonatkozó szerződés megkötése a lakóhelyhez közeli mezőgazdasági nagyüzemmel, amely vállalja a szalma iránti kereslet maradéktalan kielégítését is. Aki pedig az állatok szabadpiaci eladásának a híve, annak célszerű keresnie — lehetőleg az aratás időszakában — olyan gazdaságot, ahonnan a megállapodás szerinti napon, vagy héten szállíthatja el a megvásárolt szalmát. Bár az efféle utánajárás és a fuvarozás egyaránt nagyobb költséget igényel, ám úgy véljük, mindezt be kell kalkulálnia gazdaságossági számításaiba az állattenyésztésre vállalkozónak, aki a szerződése híján is talán megérdemelné, hogy a szalmát ugyanolyan rendszeres árusítás révén kapja meg, mint a takarmányt! Sükösdről, a Hunyadi utcából érkezett hozzánk a levél. Feladója, Mészáros Istvánná, amiatt panaszkodik, hogy a tanács a családi házuk mellett jelölte ki a községi szeméttelepet. Az emiatti kellemetlenségeket így ecseteli olvasónk: Itt állandóan terjeng ta bűz, mely lakásunkba is behatol. Ugyanilyen hívatlan vendég nálunk a |füst is, mely lobból származik, hogy esetenként meggyújtják a hulladékot. { Én úgy gondolom, valamiféle előírás szigorúan szabályozza, hol lehet kialakítani szemét tárolására alkalmas helyet. Kötve hiszem, hogy ennek alapján a lakott vterület közvetlen szomszédságát is igénybe lehet venni. Nagyon szeretném, ha a hatóság tőlünk legalább 400 (méter távolságra „száműzné” a telepet! E furcsa állapottal kapcsolatban ezúton hívjuk fel ‘az illetékesek figyelmét a környezetvédelmi törvényben foglaltak következetesebb betartására! A szombat délelőtti piaci bevásárlás után hazafelé tartottam Wartburgommal, -melynek műszeré egyszeriben azt jelezte, hogy fogytán az üzemanyag. Azonnal megváltoztattam az útvonalat, irány a legközelebbi töltőállomás. Csupán 400 forint értékű benzint kérek — fordultam az őszülő halántékú, zömök férfihez, aki udvariasnak, készségesnek bizonyult. Bevallom, én nem ellenőriztem, de sajnos, ő sem figyelte eléggé a díjszámlálót, ami hamarosan mutatta, hogy fizetendő: 496 forint. Kissé zavarban voltam. s gondolatban megmostam saját fejemet a korábbi túlköltekezésemért. ám jobb híján any- nyit közölhettem, egyetlen filléremmel sincs több az említett pénznél, melyet most átadok, a különbözettél nedia mielőbb jelentkezem. A kezelő visszautasított:' a hiányos összeget, és nagylelkűen válaszolta, újra vár engem, aztán hozzátette, legyen nálam a lakáskulcs is. Ez utóbbit afféle jópofaságnak véltem. Elfoglaltságom következtében csak másnap térhettem vissza a benzinkúthoz, ahol nem találtam ezt a kezelőt, a kollégája pedig — mert először volt ott szolgálatban — nem tudta azonosítani, kit keresek. A következő nap kétszer ismételtem meg látogatásomat, hiába. Bántott a dolog, bár úgy éreztem, a tartozásért nem én vagyok elsősorban a felelős. Efféle meditálás közepette fürösztöttem pici gyermekemet azon a hétfő estén, amikor felberregett a lakáscsengő. Az őszes, tagbaszakadt úr állt az ajtóm előtt. A szobába invitáltam, miközben szemrehányóan sorolta, mennyit lótott-futott, míg a címemet kiderítette, igaz, némiképp segíségére volt a kocsim feljegyzett rendszáma, meg a rendőrségi nyilvántartónál dolgozó ismerőse. Ezután arra utalt, bízott bennem, jóllehet tudja, sok az olyan csavargó, akiről nem is feltételezhető. Végre szóhoz jutván, tudtára adtam, többször kerestem, s hogy a történtekért nem okolhat kizárólagosan, majd átnyújtottam részére az ötszázast. Erre felderült az arca és gyorsan sarkon fordult. Távozóban megjegyezte, ha elválni készülök, értesítsem őt. Akkor nem mertem kiábrándítani válaszommal, hogy ezentúl benzint sem vásárolok tőle szívesen... (Elmondta: dr. Gulyás Anna kecskeméti orvos.) ■ ■ ■ KÉRDEZZEN — FELELÜNK ■ ■ ■ Tanulmányút Tokaj hegy alján Az Agrártudományi Egyesület kecskeméti köitelékébe tartozó nyugdíjas agrárszakemberek klubja sikeres tanulmányutat szervezett Egerbe, Tokajhegyal- jára, és a Mátravidéki Erdőgazdaság szilvásváradi lótenyésztési központjába. A klubnak ez volt az idén a harmadik tanulmányi kirándulása, amelyhez tagjaik csupán négyszáz forinttal járultak hozzá. — Hogyan szervezik meg az utazást, az elszállásolást ilyen alacsony hozzájárulással? — kérdeztük Hajdú Andrást, a klub elnökét, aki maga is nyugdíjas szakember, s lelke, mozgatója a csoportnak. — Elsősorban az Agrártudományi Egyesülettől kapott támogatással, valamint az üzemektől, gazdaságoktól kapott közvetlen segítséggel, például kedvezményes autóbuszai. Mostani utunkért a Városföldi Állami Gazdaságnak tartozunk köszönettel, akik a szüreti munkák közepette is lehetőséget teremtettek ilyen segítségre. Nagy szervező munkát igényelnek a programok, a szállás, az étkezés zavartalansága, ennek érdekében Kovács Jó- .zsef titkárunk végez társadalmi munkában sok feladatot. Hasznosak, szépek és szükségesek ezek az utak, összetartó kapcsolatot jelentenek a hálás nyugdíjasoknak. A negyvennégy főt kitevő szakembercsoportnak módjában állt megtekinteni az Egervidéki Állami Pincegazdaság borkombinátjának központi palackozó üzemét, ahol Tiszai László ismertette az 1968-ban létesült, de még most is jól működő üzemet, ahonnan bel- és külföldre elindulnak a híres egri borok. Lehetőség nyílt arra is, hogy megtekintsük a világhírű és több mint százezer könyvet és okiratot tartalmazó könyvtárat. Láttuk az igen szép környezetben levő Szépasszony- völgyét, ahol javában folyt a szüret. Következő programunk volt a Tokajhegyaljai Állami Borgazdaság bórkombinát, és a mádi, valamint tolcsvai üzemegységek megtekintése. Szakszerűen ismertették a tokaji bor készítésének, termelésének technológiáját, és kihangsúlyozták azt, hogy a tokaji bor világhírének megőrzésére nagy gondot fordítanak, exportjukat évről évre sikerül emelni. Megtekintettük Sárospatak gazdag történelmi hagyatékkal rendelkező, szépen restaurált várát és egyéb műemlékeit. A tanulmányút harmadik napján megnéztük a híres lipicai ló törzstenyésztés központját Szilvásváradon, ahol Kovács Béla igazgató ismertette azt a nagy munkát, amellyel a második világháború után összegyűjtötték a megmaradt lóállományt, és sok évi erőfeszítéssel sikerült felfejleszteni ezt a híres és értékes lófajitát, amely most is keresett a nyugati piacokon. A Szalajka völgyében megtekintettük a gazdaság kezelésében levő mesterséges pisztrángtenyésztést, ahol évente sok tízezer pisztrángot nevelnek, saját és társgazdaságok részére. A tartalmas programok után, amely ugyan kicsit fárasztó, de szép volt, a csoport jó hangulatban, tapasztalatokban gazdagon érkezett haza. (T-th.) Jogosult-e menetdíjkedvezményre a kisdiák? Muráncsik Sándorné 33 százalékos mérséklésű menetjegyet kért a minap hetedik osztályos lánya számára a kecskeméti vasútállomáson. Nem részesült azonban a kedvezményben, mert a pénztáros által követelt diákigazolványt nem tudta felmutatni. Olvasóink arra kértek bennünket, hogy derítsük ki: valójában jogosult-e menetdíjkedvezményre a kisdiák? Felvilágosításért a MÁV Vezér- igazgatóságához fordultunk, ahol közölték: a nappali tagozatos általános iskolai tanulók a 14. életévük betöltéséig válthatnak 33 százalékos kedvezményű vasúti menetjegyet. Az erre való jogosultságukat igazolhatják minden olyan akománnyal (úttörőigazolvány, ellenőrző könyv stb.), amelyből kitűnik az életkoruk. Fortos megjegyezni, hogy 14 éves kortól 16. életévük betöltéséig már a személyi igazolványuk használható e célra, feltéve, ha még tanulnak ebben az oktatási intézményben. Mennyi lehet a vagyoni hozzájárulás mértéke? Jakabszállásról, Kecelről és Kiskőrösről kerestek fel bennünket fiatal szakszövetkezeti tagok, akik elmondották, hogy nincsenek tisztában vele, miképpen állapítják meg részükre a vagyoni hozzájárulás mértékét. Ezzel kapcsolatban már kértek felvilágosítást illetékesektől, de nem kaptak egyértelmű választ, mert az egyik helyen a termés értékében, másutt pedig a földterület nagyságában jelölték meg a kiszámítás alapját. Olvasóink azt kérték, e rovatban feleljünk a kérdésre: mennyi lehet a hozzájárulás jogos mértéke? Ma is hatályban van a Minisztertanács 7'1977-es számú rendeleté, miszerint a szakszövetkezeti tagok a nagyüzemi használatba nem vont közös érdekeltségű föld után évenként kötelesek fizetni vagyoni hozzájárulást. Ennek mértéke szántó, rét, legelő, nem termő szőlő, illetve gyümölcsös esetén a kataszteri tiszta jövedelem minden aranykoronája utáni legalább öt kiló búza állami szerződéses átvételi áron számított összege, a termő szőlő és gyümölcsös után pedig a tényleges termés értékének legalább tíz százaléka. E hozzájárulás a terület, az aranykorona érték, valamint a gyümölcsfák száma szerint is meghatározható. Közöljük még: mindenkor a közgyűlés dönti el, pénzben, vagy természetben kell-e a hozzájárulási kötelezettségnek eleget tenni. Szerkeszti: Velkel Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111.
