Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-13 / 240. szám

1982. október 13. « PETŐFI NÉPE • 5 ÉNEK-ZENEI ISKOLÁK — A SZOMBATHELYI HÁMÁN KATÓ UTCAI Iskolánkban, a szombathelyi Hámán Kató utcai Általános Is­kolában (1956 szeptembere óta működik ének-zenei tagozat. Égerné Kokas Klára kezdemé­nyezésére, Kodály Zoltán javas­latára és támogatásával a városi tanács vb művelődésügyi osztá­lya engedélyezte megszervezését. 1&66. május 14—15-én, a tago­zat fennállásának 10. évforduló­ján rendezett hangversenyen vendégül láthattuk Kodály Zol­tánt (képünk). A hangversenyen engedélyezte, hogy a tagozat énekkara a „Kodály Zoltán Gyermekkar” nevet viselhesse. Levele, amelyben erről már elő- : zőleg nyilatkozott, birtokomban van. A tagozat 1—8. osztályában összesen 254 tanulónk van. Az osztályok benépesítése mindeddig nem okozott gondot; minden al­kalommal nagy túljelentkezéssel kellett számolnunk, mindaddig, amíg az iskola német nyelvi ta­gozta be nem indult. Komolyabb gondjaink most sincsenek, az előbb említett ok következtében azonban — örö­münkre — jelentősen megemel­kedett osztályainkban a fizikai dolgozók gyermekeinek száma: gyakran 40—45 százalékos arány­ban. Ezt megpróbáljuk elősegíte­ni azzal is, hogy az óvodákba í látogatva, szülői értekezleten el­beszélgetünk az érdekelt fizikai dolgozó szülőkkel, majd iskolánk­ban rövid hangverseny kereté­ben keresztmetszetét adjuk az itt folyó munkának. Országos tanulmányi versenyen az utóbbi időben két. tanulónk ért el első helyezést. A város kulturális életében már évek óta számottevő a tagozat hatása. Tanulóink egy része a Zeneművészeti Szakközépiskolá­ban folytatja tanulmányait. So­kan (közülük a Zeneművészeti Főiskolát is elvégezve, a szom­bathelyi Szimfonikus Zenekar tagjai. A városban működő kó­rusokban elsősorban volt gyer­mekeink találhatók. A Szombat- helyi Tanárképző Főiskolán töb­ben szereztek énektanári diplo­mát. Énekkarunk munkiáját, ered­ményeit elismerő szavakkal érté­kelte Kodály Zoltán, Bárdos La­jos. Szőnyi Erzsébet Kapfenberg- ben (Ausztria) a Kodály-mód- szerről tartott előadását iskolánk énekkara illusztrálta nagy siker­rel. 1966-ban az NDK-ban, Hallé­ban és Wolfenben adtunk négy hangversenyt, Részt vettünk egy alkalommal az Ausztriában meg­tartott Nemzetközi Ifjúsági Kó­rustalálkozón. A Grazi Pedagó­giai Akadémia felkérésére há­romszor tartottunk bemutató ta­nítást Steiermark tartomány énektanárai számára, akik azóta is rendszeresen látogatják isko­lánkat. Hangszeres növendékeink az utóbbi években számos kiemel­kedő eredményt értek el. Az ének-zenei tagozatra járó gyermekek érfelmi színvonala fejlettebb, érzelemviláguk színes, a szépre és jóra érzékeny. Első­sorban tehát legértékesebb em­beri tulajdonságaik fejlődnek. Nagyon öntevékenyek, érdeklődé­sük széles körű. Az ének-zenei iskcfák számának növelése — éppen ezért — hasznos, célszerű lenne. Hadikné Érdy Éva igazgatóhelyettes „Érzelemviláguk színes“ íróvendégek a Jonathánban Folyóiratainkban — és nem­csak a Forrásban — egyre gya­koribb vendég a szociográfia, a „termelési riport”, az egy-egy gaz­dasági szakembert, vagy kétkezi munkást megszólaltató, gondokra és torz beidegződésre bátran rá­mutató írás. .„oAz. íróit többsége szívesen vál­lalja a termelő üzemekkel való közvetlen .találkozást is. A Ma­gyar írók Szövetsége Duna-Tisza közi Csoportja a közelmúltban például a kiskunhalasi járás legnagyobb gazdaságával, a kis- kunimajsai Jonathán Termelőszö­vetkezettel ismerkedett. Pintér Lajos titkár vezetésével Buda Ferenc, Csató Károly, ,Dobozi Eszter, Fűzi László, Hatvani Dá­niel, Hideg Antal, Keresztes Ág­nes, Kovács István, Kunszabó Ferenc, Lezsák Sándor és Szekér Endre látogatott el Majsára, s az írócsoport képviselőit elkísérte dr. Major Imre, a megyei tanács elnökhelyettese is. Dr. Vedres Ferenc tsz-elnök tájékoztatója élénk dialógust eredményezett, éppen a problé­mák önkritikus felvetése követ­keztében. Buda Ferenc például a hazugságmentes szemlélet meg­nyilvánulását nyugtázta öröm­mel, Pintér Lajos pedig — az író­csoport nevében — azt köszönte meg a tájékoztató elhangzása után, hogy a közös gazdaság ve­zetői nem alázatos hozsannát, ha­nem kritikus észrevételeket vár­tak az íróktól, hiszen belátják, hogy számukra is fontos a diag­nózis időben történő felismerése. Megegyeztek abban is a párbe­széd résztvevői, hogy a „pa­raszti jólét” idea: illúzió, túlsá­gosan leegyszerűsítő, szemlélet, minthogy ugyancsak az a „tanyai elmaradottság” unos-untalan emlegetett lekicsinylő frázisa is; napjainkban számosán élnek — éppen tanyán — kultúremberhez méltó, igényes életet. A tanya nemcsak a gyors meggazdagodás színtere tehát, és nem is elsősor­ban az. Ezek a gondolatok azért kap­tak éppen Kiskunmajsán han­got. mert a település lakóinak csaknem 40 százaléka külterüle­ten él, s a gazdaság vezetői idő­ben felismerték: erőszakos vál­toztatás helyett alkalmazkodni kell a településszerkezet életfor­májához. A „szükségből erényt kovácsolni” alapelv volt a Jo­nathán Termelőszövetkezet ed­digi törekvése, mert 9 aranyko­rona értékű földön eredménye­sen gazdálkodni csak a lehető­ségek és az adottságok könnyen billenő libikókáján ügyesen egyensúlyozva lehetett, s lehet. A termelőszövetkezet kultúra­pártoló, mecénásuk szerepének szép megnyilvánulási formáin kívül (múzeum, tájház), az egyik termelő üzemegység meglátoga­tása során arról is meggyőződ­hettek a vendégek, hogy milyen kemény munka árán érhetők el az ehhez hasonló, olykor orszá­gos visszhangot is kiváltó ered­mények. Azért volt hasznos találkozó a mostani — állapították meg zár­szóként a jelenlevők — mert ven­déglátó és vendég egyaránt pro­fitálhatott az eszmecseréből. Kozma Huba PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Kérünk egy sztorit! A Magyar Népművelők Egyesülete és a Művelő­déskutató Intézet pályáza­tot hirdet hivatásos és nem hivatásos népművelők ré­szére. Pályázni lehet olyan rövid, legföljebb 10 gépelt oldal terjedelmű — a nép­művelés gyakorlatáról, a szakmáról, a közönségről, a „hivatal packázásairól” szóló — történetekkel, ame­lyek valóságos eseménye­ket írnak le, tárgyuk a mű­velődésügy bármely sze­lete, s amelyek jellemzőek és érdekesek. A beérkező írásokat szakmai zsűri bí­rálja el. A pályadíj — minőség­től függően, de terjedelem­től függetlenül — 1000— 2000 forint. A pályadíjak számát a kiírók nem kor­látozzák: az arra érdemes műveket mind jutalmaz­zák. A pályadij egyúttal szerzői honorárium: a leg- értékeseb írásokat ugyanis önálló kötetben fogják megjelentetni. A pályázat jeligés. A ne­vet, a foglalkozást, a beosz­tást, a lakcímet zárt borí­tékban kérik feltüntetni. Beküldendő: három gépelt példányban a Magyar Nép­művelők Egyesülete címé­re: 1251. Budapest, Corvin tér 8. A beküldési határ­idő: 1982. december 31. KÉPERNYŐ Zenei ismeretterjesztés, felső fokon A „Legyen a zene mindenkié” tartja kezdeti magas színvonalát. Bartalus Ilona, a műsor írója és vezetője nagyon átgondolt prog­rammal segít abban, hogy ért­sük a zenét. Természetesen, min­denfajta iskolázottság nélkül hat ránk az élményes muzsika, el nem rontott ízlésűek képesek kiválasztani az ocsúból a tiszta szemet. Az érzékelés, a zenei tük­rözés, a zenei hatások belső tör­vényszerűségeinek, mechaniz­musainak ismeretében azonban könnyebben feltárulnak a valódi értékek. Nagy örömet kelt, ha tudatosíthatjuk magunkban a különböző zenei effektusokat, rácsodálkozhatunk a művész ál­tal teremtett belső rendre. Apró Attila rendező és munkatársai óvakodtak attól, hogy valamilyet „tanuljunk könnyen, gyorsan ze­nét” bűvészkedéssel kápráztas­sák el a nézőket, hallgatókat. Tetszetős ötletek helyett — mint említettem — szisztematikusan kutatják, hogy miért érzünk va­lamit szépnek, miként művelhet­jük magunkat zenei fogékony­ságra. Szép sorozatuk ötödik — A ko- dályi zenei nevelés nyitottsá­ga — legutóbbi műsorában azt vizsgálták, hogy miként érvé­nyesülhetnek az új kezdeménye­zések a zenei nevelésben. A szem­léltető műsorban Rozgonyi Éva vezetésével a kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Is­kola és Gimnázium tanulói is közreműködtek. Nemzetközi visszhang Figyelnek ránk külföldiek is, ezt bizonyította szombaton dél­után Az utolsó 100 év műemlé­kei című riportfilm. Beszámolt á nemzetközi műemléki szervezet Budapesten és Kecskeméten ren­dezett kollokviumáról. A vendé­gek megismerkedhettek a fővá­ros és Bács-Kiskun megye sok műemlékével és tájékozódtak megőrzésük, átmentésük, hasz­nosításuk lehetőségeiről, módsze­reiről. Tetszett, hogy a megszó­laltatott megyebeliek — Borbély Lajos megyei főépítész és Keré- nyí József Ybl-díjas építész reá­lisan, felelősséggel tájékoztatta a riportfilm nézőit a műemlékvé­delem lehetőségeiről. Itt említem meg — kivétele­sen —, hogy a Kossuth-rádió népszerű Gondolatjel című mű­sorában ezúttal a kerámiáról szóltak okosan a megkérdezett hazai és külföldi szakemberek. A Svájcban alakult Nemzetközi Ke­rámia Akadémia, mint erről la­punk is beszámolt, Magyarorszá­gon rendezte idei közgyűlését. Ellátogattak Kecskemétre is, és nagy elismeréssel nyilatkoztak a szakmai körökben immár euró­pai hírű Kerámia Stúdió munká­járól. HelUi Nándor HONISMERET - HELYTÖRTÉNET Tanulságos tanügyi dokumentum 1899. Kun-Félegyházán Mindig is komoly fejtörést oko­zott az illetékeseknek — és a ke­vésbé illetékeseknek is — a meg­levő intézményhálózat mozgatá­sa, irányítása. A magyar oktatás­ügy története nem mentes a? irá­nyítással kapcsolatos problémák­tól, próbálkozásoktól, kísérletek­től. Voltak időszakok, amikor az irányítás erőteljes centralizált formáját részesítették előnyben, de helyenként és esetenként tö­rekedtek szélesebb, demokratiku­sabb vezetési, irányítási modell kidolgozására és megvalósítására. Az oktatásügy helyi irányításá­nak kísérletezői közül megyénk, Bács-Kiskun sem maradt ki. Felelősség és beleszólás Sajátos, sokatmondó és tanul­ságos az a kiadvány, amely 1899- ben látott napvilágot és a kiskun­félegyházi iskolák irányításának modelljét tartalmazza. A nyomdai úton előállitott tan­ügyi dokumentumból megtud­hatjuk, hogy a századfordulót megelőző évtizedben Kiskunfél­egyházán az alábbi jelentősebb római katolikus iskolák működ­tek: Központi fiúiskola, Kossuth utcai fiúiskola, Szent-János té­ren levő leányiskolák, valamint a tanyai iskolák. Az irányítást tervező elvi alap­ja az volt, hogy a testületi hatás­körök biztosítása mellett, érvé­nyesíteni kell valamiféle egysze­mélyi felelősséget és azt, hogy a pedagógusok számára legyen le­hetőség a beleszólási jog gyakor­lására. Ennek értelmében alakí­tottak ki a városban 4 „csoport­igazgatóságot”. Az annyit jelen­tett, hogy egy-egy csoportigazga­tó irányítása alá 3—4 iskolaegy­ség tartozott, amelyeket kellő gyakorisággal és mélységben át tudott fogni. A négy csoport­igazgatóságot fogta össze a „köz­ponti igazgató”. Az alaposan ta­golt jogok és kötelességek között nagy figyelmet szenteltek á neve­lőtestületeknek. A dokumentum­ban ennek önálló fejezete van: az iskolacsoportok tanítói testületé- , nek teendői. Betartani a tankötelezettséget A csaknem húszoldalas kiad­vány néhány érdekességét fontos­nak tartjuk kiemelni. Az úgynevezett „testületi böl- csesség”-re törekedtek. Hiszen egyrészt a „községi római katoli­kus iskolaszék”, másrészt a vá­ros képviselőtestületi közgyűlése magának tartotta fenn a jogot a vezetők kinevezésére és a vezetői munka megszüntetésére. Jogai­nak maradéktalan érvényesítését volt hivatott biztosítani a köz­ponti igazgatói munkakör betölté­se. E tisztségre csak olyan peda­gógus volt jelölhető, aki legalább 3 éves gyakorlatot tudott igazolni. S ez a megbízás is három évre szólt, amit a két testület megújít­hatott. A döntően adminisztratív teen­dők, valamint közvetítői tevé­kenység mellett igen fontos fel­adata volt a tankötelezettség be­tartása. „A tankötelezettség szi­gorú ellenőrzése végett a felvéte­li naplót a tanköteleseknek a köz­ségi elöljáróság által készített jegyzékével összeveti és az isko­lába be nem jegyzett tanköteles gyermekek szüleinek névjegyzé­két megfelelő eljárás végett a vá­rosi elöljáróságnak beküldi.” Közvetlen munkakapcsolata volt a csoportigazgatókkal. A központi — egyházi és állami — intenciókat közvetítette, s ellen­őrizte azok megvalósítását. Előfogat a várostól Tagja volt — szavazati joggal — az iskolaszéknek, illetve a kép­viselőtestületnek. Ügyelt az isko­lák dologi és személyi ellátottsá­gára. Fontosnak tartjuk megje­gyezni, hogy munkahelye az egyik városközponti iskolában volt. A csoportigazgatók szervezték és ve­zették a nevelőtestületi értekez­leteket, amelyeket a tanév folya­mán legalább havonta egyszer kellett összehívni. Ellenőrizték a / tanítók írásos és tanórai munká­ját. Munkaköréhez tartozott az iskola életét elemző jelentések elkészítése és továbbítása. Ügy véljük, ki kell emelni azt a pozitív magot, amelyet úgy fog­lalhatunk össze, hogy az irányító hatóságok megteremtették szá­mukra a feltételeket is feladataik ellátására: „A tanyai csoport­igazgatója az igazgatása alá tar­tozó iskolákat havonként lega­lább egyszer meglátogatja, s ecélból minden látogatás alkal­mával a várostól előfogatot kap.” A tanítótestület teendői igen sokrétűek és gazdagok. Ezen megjelenni valamennyi nevelőnek nemcsak joga volt, ha­nem kötelessége is. Személyi kér­déseket alig hivatott tárgyalni. „Kivételt képeznek a tanítók ja­vadalmazását érintő mindennemű ügyek, melyek a gyűlések tárgyát képezhetik.” Ha mégis személyi ügyeket tárgyal, akkor „titkos szavazással határoz!” Nagyon szimpatikus a nevelőtestület fel­adatának általános meghatározá­sa. „E testületi gyűlés hatásköré­be tartozik az iskola erkölcsi és szellemi életére vonatkozó min­den oly ügy, mellyel az iskola felvirágzását és fejlődését elő le­het mozdítani.” „Köteles teljesíteni” A záradék egyik bekezdése be­pillantást enged e kor nevelés­ügyi viszonyainak lényegére. „Félegyháza város községi katho- likus iskolaszékének összes tan­személyzete a központi igazgató­nak és saját csoportigazgatóiknak jelen szabályzat alapján és annak végrehajtása tárgyában tett fel­hívásait, utasításait, megbízásait stb. összesen és egyenként fele­lősség terhe alatt, köteles telje­síteni.” Tanulságos tanügyi dokumen­tum. R. S. és azt kérdezte, nem akarok-e ta­lálkozni a hollywoodi rendező­vel, Anatole Litvakkal. Nagyon- nagyon fontos lenne. Egy szállo­da bárjában beszéltünk meg ta­lálkozót, és Litvak a filmjéről, az „Anasztáziáról” mesélt nekem. Eljátszanám-e a szerepet? Ha igen, a többi embert is meggyő­zi. Ä „többi ember” az amerikai Twentieth Century Fox filmtár­saság volt, akiknek a szemében én még mindig méreg voltam a mozipénztárak számára. 1956-ban Jean Renoir meglá­togatott bennünket Róma mellet­ti villánkban, „Santa Marinellá- ban”, és azt mondta: „Ingrid, itt az idő. Készen van a hálóm. Sze­retnék Párizsban filmet forgatni veled.” Megmondtam neki, hogy ez teljesen lehetetlen. Roberto soha nem engedné meg nekem, hogy más rendezővel dolgozzam. De Jean nem engedett, és azt mondta, beszél Robertóval. És mit válaszolt Roberto? Azt mondta, ez ragyogó ötlet Jean- tól. így azután elutaztam Párizs­ba, hogy leforgassam az „Elena és a férfiak”-at. Roberto pálfordulásának talán azokhoz a házassági problémák­hoz volt köze, melyek időközben adódtak. Egy évvel korábban ír­tam egy eléggé kétségbeesett le­velet egyik barátomnak: Roberto pálfordulása Régi barátom, Jean Renoir rendező volt az, aki megmentett. Hollywoodi barátságunk idején gyakran mondtam Jeannak, hogy feltétlenül együtt kellene dolgoznunk. Jean bölcsen rám né­zett, és azt mondta: „Még nem jött el az ideje, Ingrid. Te túlsá­gosan nagy sztár vagy nekem. Megvárom, míg egy kicsit lejjebb száll a dicsőséged. Hollywoodban ez mindenkivel így történik. Ha veled is így lesz, jövök a hálóm­mal, és kihalászlak.” egyetértek a válással és azzal, hogy a gyerekeket csak Olaszor­szágban vagy Franciaországban lehet nevelni. A levelet Roberto erőszakolta ki belőlem. Magával vitte a gyerekek útlevelét is. Mint már korábban mondtam neked, nem tudom, hogy komo­lyan gondolja-e vagy sem. De fé­lek. Ügy gondolom, hogy ez al­kalommal komolyan gondolja.” Miután Renoir filmje elkészült, felhívott egyik nap egy barátnőm, Érdekelt a dolog. A Fox több­ször foglalkozott az üggyel. Vé­gül megkaptam a táviratot: Egyetértettek. Már csak Róber­ténak kellett megmagyaráznom, hogy filmet fogok készíteni, és ráadásul Angliában. Róberténak ez egyáltalán nem tetszett. Kerültük egymást, az­zal fenyegetett, hogy Ferrarijá- val nekihajt a legközelebbi fá­nak. Mindig is ijesztgetett ön­gyilkossági ötletével, de már nem hittem neki. Megmondtam, fel­tétlenül le akarom forgatni ezt a filmet. Jó szerep, és ezenkívül a pénzre is szükségünk van. Üj- ra olyan filmeket kell forgatnom, melyek megfelelnek a stílusom­nak, amelyek sikeresek. Következik: 26. Színpadon Pá­rizsban. „ ... Roberto éppen most uta­zott el Olaszországba, és azt mondta, soha nem jön vissza. Nála van egy levelem, amelyben • Bergman Yves Montand-nal és Anthony Perkins-szel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents