Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-09 / 237. szám

1982. október 9. • PETŐFI NÉPE • 3

AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Eredmények és tennivalók a környezet és vízminőség megóvásában

A környezetvédelem szükségességének társadalmi felismerésével a víz viszonylag korán — immár két évtizede — átfogó műszaki, gazdasági, igazgatási és jogi védelem alá került. Ennek megfelelően — nagy szellemi és anyagi ráfordításokkal — alakult, formálódott új viszonyunk a vízhez. Az intézkedések eredményeként napjainkra kissé lassult a vízminőség romlása, a Duna és a Tisza egyes szakaszain szerény mértékű javulás következett be. Országosan csökkent a vizek szervesanyag, és olajterhelése. Ennek ellenére a vízminőség védelme ma a társadalom kiemelt feladata, mert vizeink 80—90 százaléka már közepesen szennyezett. Korábban alig ismert tavak, vízfolyások válnak közismertté egy-egy halpusztulás által, és nem ok nélkül figyeli a Balaton vízminőségét az egész ország, szinte naponta értékelve állapotát. Az igen értékes és viszonylag még bőséges felszín alatti vízkészleteinkben is gyarapodnak a szennyező elemek.

Következménye mindez annak is, hogy a gazdálkodás szinte valamennyi ágában engedményeket tettünk vízkészleteink rovására. Most csak a fontosabbakra utalok: a közműves szennyvízelvezetés és -tisztítás több ötéves tervidőszakban elmaradt a tervezettől és a gyorsan növekvő vízfogyasztástól. A viszonylag alacsony — egyharmados — ellátási arányon belül is kedvezőtlen, hogy a megyék egy csoportjának csatornázási szintje alig éri el a 10 százalékot, s ezek zöme magas talaj vizű, érzékeny vízháztartásé területen van.

A VI. ötéves terv idején kb. 200 ezer lakás bekötésének lehet megteremteni anyagi feltételeit, nem csökken tehát lényegesen az ivóvízzel és csatornával ellátott lakások közötti aránytalanság. Gyorsabb változást hosszabb távon is csak attól remélhetünk, ha minden érintett anyagi erejét fokozottabban bekapcsoljuk a csatornázás és szennyvíztisztítás megoldásába. Ennek részeként törekszünk az egyszerű és olcsó szennyvíz-kezelési eszközök alkalmazására, és arra, hogy a községek csatornázását társulati úton oldjuk meg.

A tudomány ajánlásait követve, továbbra is koncentrált erőkifejtés szükséges a Balaton vízminőségének javításához, külön kormány- program alapján. De tudnunk kell, hogy a vizet nem lehet rendbe hoYni, ha a parton nem teremtjük meg az elemi rendet, fegyelmet. A vízminőség-romlás okainak felszámolására kell tehát összpontosítanunk a gazdaságban, a településfejlesztésben és a turizmusban egyaránt.

Az ipari vízgazdálkodásban a kedvezőtlen környezeti hatású gyártási eljárások módosítása, a vízkímélő — tehát kevesebb szennyvizet kibocsátó — technológiák, különböző visszaforgató rendszerek szélesebb körű alkalmazása sürgős és nélkülözhetetlen. Fontos népgazdasági érdek fűződik ahhoz is, hogy az újra hasznosítható anyagokat kivonják a szennyvizekből.

Egyáltalán nem elhanyagolható mezőgazdaságunk vízminőségre gyakorolt kedvezőtlen hatása sem. Az eddig tett intézkedések és alkalmazott módszerek — ugyanúgy, mint a többi területen — itt sem elegendőek ahhoz, hogy ne csak megőrizzük, de fokozatosan javítsuk is a mezőgazdaság egyik éltető elemének, a víznek biológiai állapotát. A vízminőség védelmének ugyanúgy, mint más gazdasági zónában, itt is be kell épülnie a termelési folyamatba, s annak részeként kell érvényre jutnia.

Jelenlegi eszközrendszerünk nem volt mindenben elegendő ahhoz, hogy ezeket az alapvető össztársadalmi és állami érdekeket szolgáló feladatokat gördülékenyebben oldjuk meg. Ennek érdekében szükséges korszerűsíteni a műszaki és gazdasági szabályozást. a feladathoz igazítani a gazdálkodás rendjét és erősíteni az állampolgári fegyelmet a vízgazdálkodás ügyeiben. Elsősorban aktív szervező munkára és ösztönzőbb módszerek bevezetésére van szükség, de elkerülhetetlen bírságolási rendszerünk szigorítása is.

A belvízkárok megelőzéséért

Az ország területének csaknem fele, 41 ezer négyzetkilométer, belvízveszélyes. Belvízvédelmi műveink kiépítettsége mellett sokévi átlagban mintegy 100 ezer hektárt borít belvíz, s a talaj túlnedvese- dése miatt a károsodó terület ennek 2—3-szorosa is lehet. Miközben az elöntött terület és vízelvezetés ideje csökkent, a belvízkárok emelkedtek, a mezőgazdaság termelési színvonalával együtt nőtt a területek kárérzékenysége. Az Alföld egyes belvízöblözetei- ben szinte évente ismétlődő súlyos gondok vannak.

Az előttünk álló feladatokat az határozza meg, hogy a vízelvezető hálózat egyes elemei között számos helyen nincs megfelelő összhang, ez nagyon rontja a művek teljesítményét. A gazdálkodás biztonságának további növelése megkívánja, hogy miközben folytatjuk belvízelvezető műveink építését, fokozatosan felszámoljuk a meglevő művek közötti aránytalanságokat és a karbantartási fogyatékosságokat.

A belvízgondok közül állandósult és egyre élesebb a települések vízrendezésének elmaradottsága. A települések csapadékvizének rendezett elvezetésére sajnos, eddig igen kevés figyelem j,utott. A belvízkárok kockázatát tovább növelte, hogy vízjárta, lefolyástalan területekre is építettek. A belterületi elöntések gyakoribbá váltak azokon a településeken, ahol a vízellátást már megoldották, de a csatornázást nem. Ez jelentősen megemelte a talajvíz szintjét.

A vízrendezési beruházásokat a korábbi évek gyakorlatának megfelelően koncentráltan használjuk. Üj főművek építésére, a megle- vőek rekonstrukciójára jórészt

csak a térségi meliorációhoz kapcsolódóan kerülhet sor. Elengedhetetlennek és célszerűnek látszik viszont, hogy a belterületi vízrendezésre szánt eszközöket is ezekre a területekre koncentrálják, hogy a települések ne maradjanak rendezetlen szigetként a meliorált térségekben.

Tisztelt országgyűlés!

Bemutattam az eltelt öt év eredményeit, ellentmondásait, gyengeségeit és vázoltam további feladatainkat. Hadd szóljak néhány szót a vízgazdálkodás névtelen katonáiról — a gátőrről, a kubikosról, a szakmunkásról, a gépészről, a hajósról, a mérnökről, a kutatóról, a tervezőről, valamennyiről —, akik odaadó áldozatos munkával, az év minden napján, a nap minden órájában biztosítják, hogy legyen vizünk. Azokról, akik árvíztől és vízszeny- nyezéstől védik az életet, embertársaik nyugalmát, a nemzet értékeit. Jelenthetem az országgyűlésnek: szolgálatnak tekintik nehéz munkájukat. A vízügyi szolgálat munkáját nagy érdeklődés kíséri. Köszönet ezért a figyelemért, szükségünk lesz rá a jövőben is,

remélem nem fogjuk nélkülözni. De arra még nagyobb szükségünk lesz, hogy ez a zömében jóindulatú érdeklődés tényleges cselekvéssé váljék a víztakarékosságban és élővizeink védelmében. Csak a „hivatásosok” ereje ehhez nem elegendő.

*

A beszámoló után falszólalt Cselőtei László (Pest m. 2. vk.), a Gödöllői Agrártudományi Egyetem egyetemi tanára, a mező- gazdasági bizottság elnöke, Vadkerti Miklósné (Heves m. 12. vk.), a feldebrői Rákóczi Tsz szociálpolitikai előadója, Dohoczky Antal (Baranya m. 11. vk.), a cserkúti MEZŐGÉP Vállalat villányi gyáregységének villanyszerelője, Nany Sándorné (Hajdú-Bi- har m. 18. vk.), a komádi Kendergyár termelési osztályvezetője, Ferenczi József (Csongrád m. 16. vk.), a földeáki Egyetértés Tsz traktorvezetője, Fábián Márton (Szolnok m. 10. vk.), a karcagi Május 1. Tsz elnöke.

Ezután emelkedett szólásra Adóm Imréné állatgondozó (Bács- Kiskun megye 15. választókerületének képviselője:

Nagy lehetőségek a vízi szállításban

Adám Imréné felszólalása

A víz Bács-Kiskun megye életében mindig lényeges szerepet játszott. Ezért a vízgazdálkodás kérdésének rendezése, megoldása nálunk megkülönböztetett figyelmet érdemel.

A természeti adottságokat kihasználva, a Szelidi-, a Vadkerti- és a Kunfehértó mellett üdülő- területet fejlesztettünk ki. A pihenés, a szabad idő hasznos eltöltése fokozott igény a ma embere számára. Ezen igények kielégítésének gátat szab az üdü- lőtavak terhelhetősége. Sajnálatos módon jelenleg a tavak hasznosítása tervszei űtlen. figyelmen kívül hagyja a felszíni adottságokat. Az illetékesek nem fordítanak kellő gondot a tavak ..felújítására”. Az üdülők számának ^lövekedésével nőtt a tavak szennyezettsége. a helytelenül megválasztott halfajták, és azok elszaporodása visszaszorította a nádasokat, amelyek a tavak életében nélkülözhetetlenek, nem beszélve a nád népgazdasági hasznáról, I ~T

Nincs megoldva az üdülőterületek csatornázása. A kommunális szennyvizek a tavak vízutánpótlását is jelentő talajvizet szeny- nyezik. Az alföldi szikes tavakra jellemző felszíni adottságok (sekély vízmélység, vastag iszapréteg), a rendkívüli időjárási viszonyok, valamint a bemosódott és behordott szerves és szervetlen anyag jelenléte oxigénhiányos halpusztulást okozott júliusban a Vadkerti-tóban. A keletkezett kár nem kevés. Az elpusztult halak becsült értéke közel egymillió forint volt, a vízminőség-védelmi munkák költsége 400 ezer, de pénzben ki sem fejezhető a pihenésükben, nyugalmukban megzavart dolgozók vesztesége.

Sürgető feladat mindhárom tónál az üdülő-, illetve horgászfunkció mértékeinek meghatározása; meg kell oldani a tavak isznprétegének eltávolítását, a náugazdálkodást. A tó eltartóképességének ismeretében valósítható meg további üdülőfejlesztés, ér nem utolsósorban a telepek csatornázása. Biztosítani kell e feladatok pénzügyi és műszaki feltételeit a tanácsok Vészére, hogy ez az intő példa ne ismétlődhessen meg.

A megyénk területén levő kisebb vízfolyások, csatornák vízminőségi állapota általában megfelelőnek mondható. Hat város közül ötben van tisztítótelep, Kecskeméten pedig most épül. Ezek fejlesztése és a csatornahálózat bővítése további feladat. Az intenzíven fejlődő kisebb települések szennyvizeinek ártalom- mentes elhelyezése azonban közel sem tekinthető problémamentesnek. Ezek megoldása a központi és helyi erőforrások koncentrálásával biztosítható, elsősorban társulati keretek között. Megyénkben elsőként Bácsalmás nagyközségben valósult meg társulati úton á település csatornázási és szennyvíztisztítási beruházása, bizonyítva a társulatok szervezésében rejlő összefogás előnyeit.

A VI. ötéves tervidőszakban megyénk területén már több nagyközségben indult meg a szt nnvvízművek társulati megvalósítása. Ám azokban a helységekben. ahol a helyi erőforrások minimálisak, ez a rriódszer nem lehet megoldás a telenülések fejlődésével járó szennyvízelhelyezési problémákra. Ott továbbra is az egyedi megoldásokkal kell az. intézmények, többszintes lakóépületek szennyvízkezelését biztosítani. Ezt segíti a közelmúltban kifejlesztett és a Vízgéné- 'zeti Vállalat által "vártott hio- v'°'ai szennyvíztisztító kisberendezések alkalmazása.

Községemben, Garán, a gyermekotthon szennyvíztisztítójának kapacitása nincs kihasználva. A vízszennyezés‘és egyéb károk elkerülésére javasolnám a község csatornázásának megoldását, de legalább a nagyobb szennyvízkibocsátó intézmények rákötését á tisztítótelepre.

Jelentős szennyező forrásra hívom fel a figyelmet, amikor megemlítem, hogy a települések döntő részét képező családi házaknál sok helyen a tájékozatlan és felelőtlen emberek a régi, elhagyott ásott kutakat használják fel a szennyvizek elhelyezésére. A tanácsoknak a csatorna- hálózat elkészültéig is intézkedéseket. szigorú szankciókat kellene alkalmazni az ilyen felelőtlen állampolgárokkal szemben.

Kedvező változásról is szeretnék szólni. Ez pedig a vizek tisztaságát védő határozatok végrehajtásánál az íjj eljárási törvényben biztosított lehetőség. Az,« hogy a végrehajtási bírságot nem a kötelezett vállalat, vágj*'gá^ dálkodó szervezet, Hanem annak felelős dolgozója, vagy vezetője ellen kell kiszabni. Így a bírság- fajta személyre szóló lett, a személyes felelősség jobban érvényesül.

Komoly gond a vízműkutak hidrológiai védőterületének kialakítása. A falvak terjeszkedése, fejlődése során beépültek a védőterületek. Ilyen esetben a kutak többsége szennyezésnek kitett, várható a vízminőség romlása a védőterületen folyó helytelen gazdálkodás és a beépítettség miatt. Az elszennyeződött kutak pótlása jelentős anyagi ráfordítással jár, és emiatt évtizedeket vesz igénybe.

A mezőgazdaság fejlődésével megjelentek az iparszerűen termelő szakosított állattartó telepek. A technológia változása következtében megnövekedett a híg trágya mennyisége. Ártalmatlanná tétele, hasznosítása, hazai és külföldi tapasztalatok hiányában komoly gondot okozott és okoz még ma is több helyen. Így viszont súlyosan veszélyezteti vizeink minőségét, tisztaságát. E gondok felszámolása érdekében szükséges lenne az állattartó telepek létesítésénél az állami támogatást teljes körűvé tenni, úgy, hogy az kiterjedjen a híg trágya ártalommentes elhelyezésére is.

Kecskemét város szennyvizeinek elhelyezése és hasznosítása 483 hektáron folyik, melyben szántó és nyárfás terület, valamint szűrőmező található. 1977— 81. évek között a kísérletek idején 9 millió 207 ezer köbméter szennyvizet helyeztek el ártalommentesen. Az eredmények azt mutatják, hogy a módszer bevált, alkalmas közepes nagyságú városok csatornázott szennyvizeinek egész éves fogadására, és a szennyvíz egy részének mezőgazdasági hasznosítására. A kedvező tapasztalatok alapján indokolt lenne más települések szennyvizeinek hasonló módon történő elhelyezése, reális érdekeltségi viszonyok megteremtésével.

Képviselőcsoportunk a vízgazdálkodás helyzetének tárgyalásakor külön foglalkozott a víziszál- Utasban rejlő lehetőségekkel. Ez a kérdés megyénkben különösen fontos, hiszen a gazdálkodásunkat döntően meghatározó mező- gazdasági termelés és a szállítás költségei indokolttá teszik a vízi«.-,-állítás tartalékainak feltárását.

Rács-Kiskunt a Duna 123 kilométer a Tisza 30 kilométer hosz- szúsáeban határolja. A Duna teljes magyarországi szakasza állandóan hajózható a hajózási időszak évente 330 nap. A jelenlegi

körülmények között mintegy 250 millió tonna áru szállítását tenné lehetővé a hajóút. Ezzel szemben a tényleges forgalom 20 millió tonna, melyből hazánk részesedése 11,4 millió tonna. Ebből az átlagosnál is jobb adottságokkal rendelkező — két folyóval határolt — Bács-Kiskun megye nem éri el a fél százalékot.

Megyénkben jelenleg Hartán, Kalocsán és Baján folyik rendszeresen rakodás. Ezek a rakodók' —, a bajait kivéve, amely a Duna—tengeri áruforgalom egyik , tranzitraktára is — korszerűtlenek, gépesítettségük nem kielégítő, vagy nincs is, a bejáró utak hiányoznak, vagy rosszak. A meglevő berendezésekkel és a gépesítettség minimális fejlesztésével a jelenlegi rakódóhelyek forgalmát

3—5-szörösére lehetne növelni.

A Tiszán ma a vízi közlekedés zömét a folyószabályozáshoz használt anyagok szállítása jelenti A folyó áruszállítás és rakodás szempontjából gyakorlatilag kihasználatlan.

Jelenleg a Dunán 21, a Tiszán 4 olyan partszakaszunk van, amely további rakodók kialakítására alkalmas. Az előzetes felmérés alapján gabona, cukorrépa, ipari alapanyagok (kavics, kő, kohósalak, cement és műtrágya) vízi úton történő szállítására lenne igény, melynek kielégítése érdekében pályázati rendszer létrehozását javaslom. A helyi erőforrások, központi támogatással kiegészítve elősegítenék a rakodók fejlesztését, amelyek létrehozása nemcsak a megye gazdasági eredményeit fokozná.

*

Ezután dr. Harmath László (Szabolcs, 4. vk.), intézeti igazgató és dr. Tóth Dankó István (Borsod, 17. vk.), körzeti orvos felszólalása következett, majd Kovács Antal államtitkár zárszavában válaszolt a felszólalásokban felvetett kérdésekre. Ezután' határozathozatalra került sor: az országgyűlés az Országos Vízügyi Hivatal elnökének a vízgazdálkodás időszerű kérdéseiről szóló beszámolóját és a felszólalásokra adott válaszát egyhangúlag elfogadta.

Utolsó napirendi pontként Tornán Károlyné (Borsod. 7. vk.), interpellált — Ónod várának rekonstrukciója tárgyában — az építésügyi és városfejlesztési miniszterhez.

A miniszter válaszát követően az országevűlés őszi ülésszaka —, amelven felváltva elnököltek An- ró Antal. Cservenka Ferencné és Péter János —. bezárult.

Az országgyűlésről Tóth Sándor készített felvételeket.

Lázár György fogadta Gerhard Schürert

Lázár György, a Minisztertanács elnöke pénteken a Parlamentben fogadta Gerhard Schürert, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnök-helyettesét, az Állami Tervbizottság elnökét. Az elvtársi légkörű találkozón részt vett Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese és Rudolf Rossmeisl, az NDK budapesti nagykövete. (MTI)

Az enyhülés mellett foglaltak állást

az ENSZ-közgyülés felszólalói

NEW YORK

Az ENSZ-közgyűlés XXXVII. ülésszakának általános politikai vitájában csütörtökön a ciprusi elnök, a nicaraguai, a csehszlovák, a mongol és az etiópiai külügyminiszter szólalt fel. A felszólalók egyöntetűen állást foglaltak a leszerelés, a nukleáris fegyverek betiltása mellett.

Szpirosz Kiprianu ciprusi államfő hangsúlyozta, hogy vissza kell térni az enyhülési politikához, alapvető fontosságúnak mondotta a nemzetközi problémák békés megoldását és síkra szállt a szovjet—amerikai tárgyalások folytatása mellett. Országával kapcsolatosan sürgette Ciprus mielőbbi de- militarizálását.

Miguel D’Escoto Brockmann nicaraguai külügyminiszter kijelentette: Washingtonban már régen döntöttek a nicaraguai intervenció előkészítéséről, mivel az Egyesült

Államok nem tudja megbocsájta- ni, hogy Nicaragua az önálló fejlődés útját választotta. Az agresz- szió felvonulási területének Hon- durast jelölték ki.

Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter rámutatott, hogy az enyhülési politika az európai nemzetek történelmi vívmánya, és Csehszlovákia biztonsága szempontjából döntőnek nevezte a NATO rakétatelepítési határozatának visszavonását.

Mangaljn Dügerszüren, a mongol diplomácia vezetője időszerűnek mondotta, hogy az ázsiai és a Csendes-óceán térségében fekvő államok megnemtámadási szerződést kössenek egymással. Dügerszüren síkraszállt a térség problémáinak békés rendezése mellett.

Feleke Gedle Giorgisz, Etiópia külügyminisztere az atomfegyverkísérletek teljes betiltását sürgette.

Megkezdte munkáját a szejm

Varsóban pénteken délután megkezdte kétnapos ülését a szejm. A tanácskozás első napján terjesztik elő a nagy érdeklődéssel, sőt feszült figyelemmel várt törvénytervezetet a szakszervezetekről. Elfogadása esetén megszűnik a szükségállapot bevezetése előtt létezett összes szakszervezet, és létrejönnek a jogi keretek az egész szakszervezeti mozgalomnak az alapoktól, vagyis a munkahelyi szintről történő teljes újjászervezésére.

A mezőgazdasági dolgozók társadalmi-szakmai szervezeteivel foglalkozik egy másik törvénytervezet. Eszerint az egyéni parasztok érdekeit a nagy hagyományokkal rendelkező gazdakörök és azok szövetségei képviselik a jövőben.

A két törvénytervezet közös alapgondolata az, hogy szakszervezetet csak munkaviszonyban álló személyek hozhatnak létre, egyéni gazdálkodók nem.

NAPI KOMMENTÁR

,*Csak .i^ppeÄeiÄBtelen®

Aligha véletlen, hogy éppen a jobboldali sajtócézár, Axel Springer egyik legfontosabb lapjában, a hamburgi Weltben jelent meg (október 8-án, pénteken) Hans- Dietrich Genscher nyilatkozata. A bonni hatalomváltás főszereplője, a koalíciót felrobbantó Szabaddemokrata Párt (FDP) vezére kijelentette:

„Az FDP-nek nincs szüksége új programra, egyszerűen az 1980-as programot kell megvalósítania — csak éppen nem a szociáldemokratákkal, hanem a keresztény uniópártokkal.”

E nyilatkozat elképesztő. A politika labirintusában kevéssé jártás nyugatnémet átlagpolgár is pontosan tudja — nem is beszélve magáról a nyilatkozóról, aki tagadhatatlanul tehetséges politikus —, hogy ugyanazt a programot lehetetlen megvalósítani Schmidt és Brandt pártjával, mint Kohl és Strauss „ikerpártjaival”. Ehhez a keresztény-pártok és a szociáldemokraták bel- és külpolitikai koncepciójában egyszerűen túlságosan nagy a különbség.

Az 1980-as választások idején, az FDP akkori plakátjainak egyike ezt hirdette: „Aki a szabaddemokratákra szavaz, 'Schmidt kancellárságára szavaz!” A szabaddemokrata siker magát Genschert is arra késztette, h^gy leszögezze: tisztában van azzal, hogy pártja eredményeinek alapja éppen az SPD-vel fenntartott szövetség.

A nyugati polgári rendszerek szívesen reklámozzák azt az állításukat, hogy náluk „Az igazán komoly döntésekre a szavazóurnáknál kerül sor”. Ha ez így igaz, vajon hogyan történhetett meg a Német Szövetségi Köztársaság sorsát és további politikáját befolyásoló bonni hatalomváltás?

1980-ban a választók Genscher- nek és pártjának egyértelműen és félreérthetetlenül a szociálliberá- lis koalíció folytatására adtak megbízást, a szavazóurnáknál tehát ilyen döntés született. Genscher és az FDP jobbszárnya a koalíció felrobbantásával, a jobboldalhoz való csatlakozással tehát pontosan az ellenkezőjét cselekedte, mint amire a választóktól megbízást kapott.

És vajon megkérdezték-e most a szavazókat a száznyolcvan fokos fordulatról? Nem, sőt, ami a bonni parlamentben történt (a konstruktív bizalmatlansági indítvány, a kancellárbuktatás forgatókönyve), éppen azt bizonyítja, hogy

<9 Hans-Dietrich Genscher. a Szabaddemokrata Párt vezetője nyugatnémet külügyminiszter, gyérülő számú választóihoz a híres müncheni Hoofbräuhaus- ban beszél.

semmibe veszik a választó tömegek véleményét.

Emlékezzünk csak: a hesseni tartományi választást az NSZK sajtója országos szeizmográfnak kiáltotta ki. E szeizmográf azt mutatta, hogy a jobboldali várakozásokkal szemben a CDU messze elmaradt a várt frontáttöréstől; az SPD nem omlott össze, és gyakorlatilag megtartotta korábbi pozícióit, hogy az ország legnépszerűbb politikusa továbbra is Helmut Schmidt és — nem utolsósorban —, ho,gy az FDP árulására a párttól való elfordulással reagáltak a választók.

Sokan azt mondták: ez az egyértelmű jelzés megkérdőjelezi a bonni hatalomváltást. Ennek azonban — és Hz rendkívül tanulságos — pontosan az ellenkezője történt! Genscheren kívül most már Kohl is úgy érezte, nem bízhatja a választókra a hatalomváltást, elkerülhetetlen a „lombikmegoldás”, azaz a szavazók kizárására épülő parlamenti manőverezés. Így és ezért mondhatta a búcsúzó Schmidt az emlékezetes szavakat: „Ami történt, az nem alkotmányellenes, Csak éppen erkölcstelen.”

H. E.