Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-09 / 237. szám

INGRID BERGMAN Életem 22. Válás Pettertől Egyvalamire nagyon jól emlék­szem. Petter egy kétágyas szobát foglalt, és végül is azért tette meg a hosszú utat Amerikából, hogy velem beszéljen. Tehát felmen­tünk a szobájába, Petter bezárta az ajtót — és Roberto megőrült. Biztos volt abban, hogy Petter mindent meg fog tenni azért, hogy engem áthangoljon vagy elrabol­jon. A szállodának három bejára­ta volt. Roberto minden bejárat­hoz oda állított egy barátját, 6 pedig a kocsijával szüntelenül körbehajtott a szálloda körül — készen arra, hogy beavatkozzon, ha szükséges. Petter és én a szál­lodai szobában ültünk, Roberto körbejárt a szálloda körül. Órá­kon keresztül így ment. Az ablak­nál ültem, kifelé meredtem, és Petter tanácsait hallgattam, egé­szen hajnalig. Lidércálom volt. Petter elhagyta Messinát. anél­kül, hogy döntött volna. A követ­kező hetekben sok levél jött tőle: Gondolkodási időt kért. Egyik nap én írtam neki: ..Kedves Petter, új­ra és újra azt írom neked szabad és végérvényes elhatározásomból, hogy a válásunkat le kell folytat­ni, ezt a szituációt meg kell ma­gyarázni, melyet az egész világ figyelemmel kísér. Mit mondjak vagy tegyek, hogy megértessem veled, nincs értelme az időnye­résnek? A tiszta válás az egyetlen lehetőség arra, hogy m'egmentsen minket. Akkor a sajtó abbahagy­ja, hogy téged otthon és az irodád­ban zavarjon, Piának is meglesz a nyugalma, ha iskolába megy, és ránk sem fognak úgy vadászni, mint a vadállatokra ...” „Tudom, hogy tragikus dolog egy házasság befejezése, de ez még senkit nem ölt meg.” 1949. augusztus 5-én a sajtókép­viselőm Rómában a következő nyilatkozatot adta: „A hosszú ide­je tartó rosszindulatú híresztelé­sek elérték azt a pontot, melyben fogolyként érzem magam, ha nem szakítom félbe hallgatásomat. Megbíztam az ügyvédemet, hogy folytassa le a válásomat. Ezenkí­vül az a kívánságom, hogy vissza­vonuljak a magánéletbe, ha befe­jeztem a filmemet.” Egy nappal később egy olasz újság arról tudósított, hogy gye­reket várok Rossellinitől. A nem­zetközi sajtóban azonnal szárnyra kapott ez a hír. Minden más hír azonnal másodrangúnak tűnt. A stromboli forgatás befejezése után ügy éltem Rómában, mintha ost­romállapot lenne, bezárt ajtók és ablakok mögött. Következik: 23. Üj család, új élet TUDOMÁNY • TECHNIKA Külföldi eredmények hasznosítása a Zöldségtermesztési Kutató Intézetben A hazai zöldségnemesités és a termesztési technológiák kidolgozá­sának fellegvára a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet, ahol sokoldalúan felkészült szakembergárda dolgozik az új fajták, hibridek előállításán és ezek szántóföldi, kiskerti elterjesztésén. Saj­nos, az utóbbi időszakban egyre több zöldségféle szorul ki a nagy­üzemekből a magas kézimunkaigény és a kis jövedelmezőség miatt. Szerencsére az egyre szélesedő kistermelői kör — egyelőre — pótolni tudja ezt a terület- és terméscsökkenést. A kutatás általában nagy költséget emészt fel. Éppen ezért érvé­nyesül az a mondás: minek a pénzt költeni, ha máshol már valamit kitaláltak. A ZKI számos külföldi intézettel, gyártóval és termelő üzemmel tart fenn gyümölcsöző két-, vagy többoldalú kapcsolatot. Német —magyar uborka Már egy évtizedes múltra te­kint vissza az a többoldalú KGST-együttműködési megálla­podás, amely a különböző zöld­ségnövények gépi termesztés- technológiájának 'kutatásáért jött létre. A Német Demokratikus Köztársaság-beli akadémiai nö- vénynemesítési intézettel közösen a kecskeméti ZKI a 70-es évek közepétől dolgozik együtt. Olyan uborkahibridek előállításával próbálkoztak, amelyek számos jó tulajdonságuk mellett alkalma­sak a gépi betakarításra. 1978-ig féltucatnyi úgynevezett fajtavo­nalat cserélték ki, amelyek kom­binációiból születtek az Inter i és 2 fantázianevű új hibridek. Ezeket 1982-ben államilag minő­sítették. Az eredeti cél az volt, hogy olyan hazai, tehát olcsó vetőmag álljon a termelők rendelkezésére, amely a hagyományos uborkák­kal ellentétben egy, esetleg né­hány menetben felszedhető ter­mést ad. Emellett megfeleljen a felhasználó, a konzervipar igé­nyének: a termés zöme csemege- méretű legyen. Időközben az uborkatáblák szinte eltűntek a nagyüzemekből. Ezért főleg a kistermelők szá­míthatnak erre az új hibridre (nálunk az időjárási körülménye­ket figyelembe véve az Inter 1 típus termeszthető). Hektárra számított termőképessége eléri a 20, tonnát is. Alkalmas a kézi be­takarításra és ellenáll a mézgás varasodásnak. A tenyészidő fo­lyamán jól megvédhető a liszt­harmat és a szegletes levélifoltos- ság kártételétől. A fajtaminősí­tők véleménye jó erről a kesere- désmentes, túlnyomóan nővirágú hibridről. Az idén a lászlófalvi Egyetértés Termelőszövetkezet­ben mintegy 40 kilogramm vető­magot állítottak elő. Papírcserép, tápkockagyártás A zöldségtermesztésben a haj­tatás igényli a legtöbb költséget és hozzáértést. Éppen ezért nem mindegy, hogy a termelés amúgy is magas ráfordításaiból hol és mennyit tudunk lefaragni. A 'hájtatás tulajdonképpen a palántáik egymástól elválasztott gyors növekedését szolgálja. A gyorsaságra azért van szükség, mert a tenyészidőszak-ban jelen­tős a növények energiaigénye, így a fűtés költsége. A hagyomá­nyos módon: cserépben, tápkoc­kákban nőnek a magról vetett apró növények. A papírcserép tulajdonképpen régi találmány. Japánban hasz­nálták először. Európában a cseh­szlovákok is próbálkoztak vele, és tudomásunk szerint Finnor­szágban fejlesztették tökéletessé. A Finn—Magyar Tudományos Műszaki Együttműködés kereté­ben a kutatóintézet a finn Lännen Tehtast cég által gyár­tott technológiai sorból kipróbál­ta a papírcserepet (vagy cellát), valamint az ültetőgépet. A méhsejtszerűen egymáshoz kapcsolódó papírcellák előnye — a magas ár ellenére —, hogy ben­nük a földkeverék laza, porózus marad. Ez különösen jól használ­ható olyan kisüzemekben, ahol csupán néhány ezer palánta haj­tatásáról kell gondoskodni. A sej­A Semmering-pályát jó száz éve járják a vonatok. Építése idején Észak-Olaszország még a Habsburg-birodalomhoz tartozott. Akkoriban Lombardiában nagy várak épültek; az utakat, hágó­kat záróerődök reteszelték el, hogy a felvonulást, védelmet megkönnyítsék. Lombardia és a tengerpart védelme szempontjá­ból, a kereskedelem és a mo­narchia egyes részei közötti ösz- szeköttetés biztosítására kellett a vasutat létrehozni. Azt mindenki természetesnek tartotta, hogy a vasút gyorsítja a közlekedést, de hogy magas hegy­ségben is épülhessen vasútvonal, már kevesebben hitték el. Ha magashegységi pálya építése szó­ba került, a szakértők azonnal fontolgatni kezdték: miért nem lehet megépíteni. Egyszerűen ki­vihetetlennek tartották, hogy gőz- mozdony a meredek pályákon vo­nalot „vihessen”. De hogyan mehetne vonat a hegyekben, ha a gőzmozdony er­re a célra nem alkalmas? Talán lovak húzzák fel? Nem, ilyen os­tobaságra csak kevesen gondol­tak. A gőzgépek ,korában kézen­fekvőnek látszott, hogy gőzgéppel hajtott csörlők lánccal vagy drót­kötéllel húzzák fel a szerelvé­nyeket. (Akkoriban ilyen vasút több is voLt.) Hosszas fontolgatás után, 1841 decemberében az osztrák kor­mány elhatározta, hogy Bécs és Trieszt között vasutat épít. Hiva­talos elnevezése Südbahn (déli vasút) volt, de egyik állomásáról elkeresztelve csak Semmering- vasútnak mondták. Tervezője, ki­vitelezésének szervezője, Kari Ghega kiváló szakember, előbb Amerikában és Angliában tanul­mányozta a hegyi pályákat, és megnyugodva látta, hogy sima acélsíneken gőzmozdonnyal is le­het hegyi pályákon szerelvénye­ket vontatni, csak megfelelő lo­komotív kell hozzá. Ghega szerint a hegyi pálya egyáltalán nem ne­vezhető „veszedelmes kísérlet­nek”, mint ahogy saját hazájá­ban sokan mondották. \ 1854. április 12-én indultak az első vonatok a Semmeringen. Be­bizonyosodott, hogy az Alpokat le lehet győzni, csak érteni kell hozzá. Divattá vált a vonalon vé­gigutazni. Ma az ausztriai határ- állomás, Arnoldstein, az olasz ol­dalon pedig Tarvisio. Amióta a gépkocsik elözönlötték az ország­utakat, a Semmering-vasút sze­mélyforgalma csökkent, de a te_ heráru-forgalomban jelentősége változatlan maradt. A Semmering-vasút építését számos más hegyi pálya követte. Idővel a mozdonyok erősebbek, gyorsabbak lettek, később a vo­nalat villamosították, s az utas, aki délben Bécsből elindult, éjfél előtt Velencébe ért. Dr. Horváth Árpád Nyolcvanéves az Országház • Dr. Kecskeméti László a folyadékkal vető gépet ellenőrzi az indí­tás előtt. dolgozó munkájának egyenes függvénye. Egyébként ilyen gép­pel a soproni erdészet is rendel­kezik., A tápkockagyártás nélkül ■ a hajtatás szóba sem jöhet. Ha­zánkban is jó néhány gépet használnak már, főleg a holland Visser cég termékeit. Beállításu­kat a magas költségek ellenére indokolja a szűkös munkaerő- helyzet. Teljesítményük a típus­tól függően változó. Vannak már olyanok, amelyek önjárók és óránként 40—50 ezer tápkockát is gyártanak, emellett be is vetik a magot. A folyadékvetés A folyadékvetés még a fejlett nyugati államokban is 4—5 éve jelent meg. Az ötlet nyomán az angol Queensway Industrial Es­tate cég kifejlesztett speciális fo- lyadétovető gépeket. Egy ilyen működik a ZKI-ben is. A tápkoc- kagyártásnál használják. Ezzel a. módszerrel lehetőség nyílt a csí­rázott magvak vetésére, amely lényegesen megrövidíti a palán­tanevelés idejét. A csírázott mag­vak, hogy ne sérüljenek, folya­dékban vannak. Ezeket egy tál­cáról 8 darab, változtatható ke­resztmetszetű vákuumtüske szip­pantja fel, majd légsugárral „be­lövi” a tápkockákba. A folyadék- vető gép rendelkezik egy csíráz­tató tartállyal is, amelyben a fel nem használt magvakat hűtve, akár két napig is eltarthatják. A folyadékvetés nemcsak a hajtatásban használható, hanem a szántóföldi termesztési techno­lógia részeként is. Ilyenkor egy gélszerű anyagban tárolják a ve- tőmagvakat, és ezt mozgató al­katrész nélküli tömlőszivattyúval juttatják a földbe. Hazánkban a Soroksári Paradicsomtermeszté­si Rendszer üzemeltet egy ilyen hatsoros gépet. A ZKI-ben jö­vőre zellert fognak hasonló mód­szerrel, laboratóriumi géppel vet­ni, amelyet nem a gumójáért, hanem zöldjéért termesztenek. Űj növények A kutatás mellett az újdonsá­gok elterjesztése is jelentős fel­adat elé állítja a szakembereket. A hazai zöldségválaszték az utób­bi években egyre bővül. Gondol-, junk csak a patisszonra, a brok­kolira, a kínai kelre, a cukkini­re stb. Dr. Cserni Imre tudomá­nyos főmunkatárs a közelmúlt­ban tért 'haza Algériából, ahon­nan jó néhány olyan fajta mag­ját hozta, amely egyébként a me­diterrán területeken régóta is­mert és közkedvelt. Nem éppen könnyű feladat az övé, hiszen a honosítás mellett magyar nevet is keil adni" ezeknek. A közeljö­vőben megismerkedhetünk a to­jásgyümölccsel, a vajrépával és gumós édesköménnyel. Az utób­biból már termett is az idén, ezt a kecskeméti piacon árulták. Jel­lemző a hazai • fogadtatásra, hogy először gyanakodva, de az ottho­ni kóstolás után már bátrabban vásárolják. Jövőre korlátozottan magot is kaphatnak a kisterme­lők és kertbarátok. Cz. P. A Bécsből vasúton Velencébe utazó turistának a kalauz és az útikönyvek azt tanácsolják, hogy a menetirányt bal oldalon üljenek, úgy nyílik leg­szebb kilátás. Valóban igy igaz. Különösen a ma. gyár tájakhoz szokott utazónak páratlan élményt nyújt a kanyargós hegyi pálya: szerpentineken, alagutakon, tornácokon halad a vonat, elején és végén egyegy villamos mozdony húzza-tolja. Fé­lelmetes mélységek, havas hegyek, merész viaduk­tok tarkítják az Itália felé haladó Semmering- vasút vonalát. A legmegkapóbb látvány Semme­ring állomás közelében tárul fel, ahol rövid úton hatalmas emelkedést kell a gépeknek legyőzniük. A régi, apró kerekű, fújtató gőzmozdonyok he­lyett ma már villamos mozdonyok vonszolják el­lenállhatatlan erővel a szerelvényeket. • John Blenkinsop angol feltaláló 1812-ben még nem bízott abban, hogy sima vaskerék sima acél­sínen is húzni képes. Ezért szabadalmaztatta fo­gaskerekű mozdonyát. (A képen egy későbbi évjá­ratú fogas lokomotív látható. (A budapesti Széche- nyl-hegyi fogaskerekű immár 108 éves. tek egymáshoz olyan ragasztó- anyaggal kötődnek, amely az ön­tözővíz hatására feloldódik. A Lännen Tehtast cég ültető­gépe jól használható a szántóföldi termesztésben, hiszen a tövek egymástól való távolsága 15—65 centiméter között változtatható. A töltőegységét úgy alakították ki, hogy az egyenletes palántaál- loimány talajba helyezése nem a ■ Az új növénykülönlegesség, a gumós édeskömény dr. Cserni Imre kezében. 1902. október 8-án átadták az országgyűlésnek az új tanácskozóépületet: a képviselőház ezen a na­pon tartotta első ülését az Országházban. Monu­mentális épülete Budapest városképének egyik leg­főbb formálója. Szervesen illeszkedik a Duna-part nyújtotta pompás környezetbe. Nyolc évtizede a magyar állami élet központja. Steindl Imre élete főműveként jó arány érzékkel oldotta meg a XIX. század végét jellemző épület- együttes tervezését és építését. A kiegyezés utáni ellentmondásos fejlődés ingatag talajon gyökered­zett. Ezért az önálló magyar államiságot, „alkotmá­nyosságot” jelképező országháznak nagy jelentősé­get tulajdonítottak. A ház terveztetését hosszú vita előzte meg. Végül, az 1882. április elején megjelent pályázati hirdetésre, lejártáig — 1883. február 1-ig — tizenkilenc pályamű érkezett be. A bíráló bizott­ság 20 szavazata közül 19-et Steindl Imre „Alkot­mány I.” jeligéjű terve kapott. Egyben övé lett a megbízás is. Az építkezés 1885 októberétől 1902 nyaráig tar­tott. Ezt követően a teljes berendezés még további két évig folyt. A teljes költség 37 millió aranykoro­nát tett ki. Az eredeti építési határidő — az 1896-os — több­ször módosult. A millenniumi országgyűlést minden körülmények között a kupolacsarnokban akarták megtartani. Ezért ez készült el leghamarabb. Az épület díszítésén a kor neves szobrászai dolgoztak, köztük: Szécsi Antal, Köllő Miklós, Kiss György, Holló Barnabás és Ligeti Miklós. Az Országház Budapest ostroma alatt igen sok sérülést szenvedett. Csak a homlokzatot 250 akna, 20 nagy belövés érte. A tetőzet 300 kisebb-nagyobb bombatalálatot kapott. Az épület helyreállítása már 1945-ben megindult. Azóta folyamatosan javítják a külső burkolatot is, ez ugyanis több évtizedes mun­kát igényel. A téglafalakat borító sóskúti puha mészkő az időjárási viszonyok miatt hamar rongá­lódik. Ezt a mállékony kőanyagot süttői kemény mészkőre cserélik ki. • Impozáns látványt nyújt a hatalmas, világos kupolacsarnok. összeállította: Czauner Péter Néhány hete írtunk a seregélyről. Csathó Zsig- mond kiskunhalasi ol­vasónk — levelében ír­ta —, hogy egyetért az­zal: nem pusztítani, ha­nem hajtani kell az amúgy hasznos madara­kat. Egy módszert is ja­vasol. Még gyermekkorában megfigyelte, hogy a sere­gély minden négylábon já­ró ragadozótól, tehát „sző­rös” állattól betegesen fél. Ezt később, amikor mező- gazdasági nagyüzemi veze­tő lett eredményesen hasz­nosította. Idézet a levélből: ........amikor érni kezdtek a c seresznyék, borzalmas pusztítást vittek végbe a seregélyek. Mi is először a madárpuskákhoz nyúl­tunk. Ekkor jutott eszem­be a gyermekkori sere­gélykaland. Nyúlbőrökct szedettem össze és egyet- egyet felkötöztünk minden ötödik cseresznyefára. A seregélyek csak 60—80 mé­ter magasan köröztek ék­telen csiripeléssel. Ugyanígy riasztottunk a szőlőben is. de mivel elfogytak a bő­rök, műszőrmét vettünk. Ezeket egy kis szénacso­móra tekerve — elnagyol­va fejet, törzset kialakítva — felkötöttük a szőlő te­tejére. Akkoriban egy hek­tár területre 4—5 darab elegendő volt. Különböző színeket használtunk, fe­ketét, fehéret, tarkát. Eze­ket naponta cseréltük. Így hektáronként 100—200 fo­rintot költöttünk a véde­kezésre. Köszönjük a hasznos tanácsot, ezzel is ki lehet egészíteni a védekezést. Kérjük a módszer alkalmazóit, hogy tapasztala­taikat szerkesztőségünknek je­lezzék. NAGY VÁLLALKOZÁSOK A Semmering-vasút

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents