Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-09 / 237. szám
VILÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE .-V; ■ ‘v^tt ' vi, ' .... * ‘ •>/. AI MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA xxxvii. évi. 237. szám Ara: 1,40 Ft 1982. október 9. szombat Hatékonyabb termelésben kamatozik a szakértelmük A műszaki és agrárértelmiségről tárgyalt a Szakszervezetek Megyei Tanácsa A Szakszervezetek Bács-Kis- kun megyei Tanácsa tegnap Kecskeméten tartott ülésén a megye műszaki és agrárértelmiségének helyzetéről és az ezzel kapcsolatos szakszervezeti feladatokról tárgyalt. A tanácskozáson részt vett Katanics Sándor, a megyei pártbizottság titkára, dr. Major Imre, a megyei tanács elnökhelyettese, s képviseltette magát a TIT és a MTESZ megyei szervezete. A napirend előadója Hegedűs István, az SZMT titkára volt, aki szóbeli kiegészítést fűzött az írásban kiküldött előterjesztéshez.- — Az MSZMP két legutóbbi kongresszusa, valamint a Magyar Szakszervezetek XXIV. kongresszusa is hangsúlyozta, hogy a fejlett szocialista társadalom építése során növekszik a tudomány, a kultúra, ezzel együtt az értelmiség szerepe — mondotta többek között az előadó. — Az elmúlt 20 évben a megye gazdasági, tudományos, kulturális életében, az oktató-, nevelőmunkában, az egészségügy területén jelentős előrelépés történt. A humán értelmiség mellett a gazdaságpolitikai feladatok megvalósítása érdekében, növekvő szerephez jutottak az iparban, építőiparban, mezőgazdaságban dolgozó műszakiak, közgazdászok és agrárszakemberek. Arányuk két évtized alatt az értelmiségen belül 20 százalékról 40 százalékra emelkedett. Elsősorban a munkások és a termelésben dolgozó diplomás szakemberek együttes erőfeszítése tette lehetővé a gyártási folyamatok korszerűsítését, a termékek világpiaci verseny- képességének növelését, a termelékenység, a hatékonyság javulását az ipari és mezőgazda- sági üzemekben. Most, a gazdasági fejlődés intenzív szakaszában, minden területen előtérbe kerül a szellemi energiák célszerű hasznosítása. A kedvezőtlen külgazdasági viszonyok ellensúlyozása sem lehetséges, a tudomány eredményeit tudatosan felhasználó értelmiség nélkül. Ezért a szakszervezetek számára is egyértelmű, hogy kulcskérdés az irányító, szervező munka javítása a vállalati szakemberek mozgósításával. Az SZMT és a szakmai megyei" bizottságok apparátusának bevonásával sok munkahelyen beszélgettünk az értelmiségi dolgozókkal. Az őket foglalkoztató kérdések többsége az alkotó munka lehetőségeinek szélesítésével, a szellemi kapacitás jobb hasznosításával függ össze. Ott jó a közérzetük, ahol naponta érzékelhetik munkájuk hatását a termelésre, s kamatoztathatják tudásukat. Ez azonban korántsem általános a megyében, mert a műszakiak mintegy 43 százaléka olyan munkakörben dolgozik, amelyben nem bontakoztathatja ki képességeit. Magyarán szólva pazarlás folyik nagy nemzeti kincsünkkel, a szellemi energiával. Ebben szerepe van a gyáregységi rendszernek is. A műszaki értelmiség jövedelme nem alakult a munkájuk fontosságának megfelelően. Nem fejezi ki bérezésük a teljesítményüknek és képességeiknek megfelelő különbségeket sem. Egyre tarthatatlanabb állapot, hogy a termelés színvonaláért elsősorban felelős műszaki, gazdasági és agrárszakemberek bére alatta van a jóval alacsonyabb képzettségű dolgozókénak. Ez az oka annak, hogy a műszaki pályák iránt jelentősen csökkent az érdeklődés a fiatalok körében. A megye vállalatainál, gazdaságaiban a párt és szakszervezetek, valamint gazdasági vezetők támogatják a fiatal szakembereket az otthonteremtésben. Mégis átlagban 10—12 év telik el, míg lakáshoz jutnak. Napirenden kell tehát tartani — a nehéz gazdasági körülmények között is — a lehetőséghez mérten a műszaki értelmiség keresetének javítását, és lakásproblémáinak megoldását. A legutóbbi választások alkalmával mintegy 50 százalékkal nőtt az értelmiségiek aránya a szakszervezeti tisztségviselők körében. Problémaérzékenységük azt indokolja, hogy ennek a rétegnek a jövőben többször kell fórumot biztosítani a szakszervezeteknek. Az alapszervezetek jobban támaszkodjanak munkájukra, hiszen a hatékonyabb munkaszervezés, a munkaverseny- és az újítómozgalom területén nem nélkülözhető a szakértelmük, aktív közreműködésük. A megye 17 ezer főnyi értelmisége elkötelezte magát a szocializmus ügye mellett. Az üzemekben, gazdaságokban dolgozó szakemberek, a pedagógusok, az egészségügyi és egyéb intézményekben tevékenykedő értelmiségiek társadalmunk más rétegeivel együtt munkálkodnak céljaink valóra váltásán. A szak- szervezetek érdekvédelmi munkájuk során erre legyenek figyelemmel. A szóbeli beszámolót széles körű vita követte, amelynek keretében felszólalt Katanics Sándor, a megyei pártbizottság titkára is. Ezután a tanácsülés Princz László SZMT-titkár előterjesztésében tájékoztatót hallgatott meg a szakszervezeti jogsegélyszolgálatról. Az SZMT két ülése közötti munkáról Borsodi György vezető titkár terjesztett elő beszámolót. Végül megvitatta és elfogadta a testület a Bács-Kiskun megyei Tanács és az SZMT együttműködési megállapodásának módosítására tett előterjesztést. N. O. Szőlőtermesztési gépek bemutatója A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban, ahol már a szüret negyven százalékát gépesítették, pénteken szőlőtermesztési gépbemutatót tartottak. A gazdaság tajói kerületében ezúttal a szekszárdi MEZŐGÉP Vállalat vonultatta fel gyártmányait. Az ajánlott tíz munkagépet, köztük a venyigezú- zót, a csonkázót, a metszőgépet és a huzalozó berendezést üzem közben tanulmányozhatták a szakemberek. Egyben a vállalat felmérhette a kertgazdaságok gépigényét is. A Kiskunhalasi Állami Gazdaság bemutatta házilag konstruált, * MTZ-traktorra szerelt szüretelő kombájnját, amit gyártásra ajánl fel az üzemnek. Ezt importkiváltásnak szánták, mivgl a külföldről vásárolt szőlőszedő gépeknél olcsóbban állítható elő, s tudásban sem marad el azoktól. A gazdaság, amely egyébként szőlőtermesztési rendszergazda, a műszaki fejlesztési alaptól kapott anyagi segítséget a kíséfleti szüretelőgép előállításához. A kombájnt ezekben a napokban minősítik, és úgy tűnik, alkalmas lesz az idényfeladatokra, s jól illeszthető a szőlőművelési eszközök sorába. V. E. SÜ A közrend, közbiztonság helyzete és a vízgazdálkodás az országgyűlés őszi ülésszakán Pénteken délelőtt 10 órakor ismét megteltek a Parlament üléstermének széksorai: megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka. Jeles napon: éppen 80 éve, 1902. október 8-án ültek össze ebben az épületben először a képviselők. Legfelső államhatalmi, népképviseleti testületünk tanácskozásán részt vett Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Ott voltak a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának más tagjai, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, a Központi Bizottság titkárai, valamint az Elnöki Tanács és a kormány tagjai. A budapesti külképviseletek több vezetője és tagja a diplomáciai páholyokban foglalt helyet. Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg a tanácskozást, megemlékezve a nyári ülésszak óta elhunyt Venéczi János képviselőről. Venéczi János — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottsága titkárságának tagja, az Ellenőrző Bizottság nyugalmazott titkára — 1936-ban kapcsolódott az ifjúmunkás mozgalomba, lett aktív harcosa az illegális Kommunista Pártnak. A fel- szabadulás után elkötelezett kommunistaként tevékenyen részt kért mindabból a feladatból, mellyel a párt megbízta. Az országgyűlésnek 1963-tól volt tagja, fáradhatatlan közéleti szereplését államunk több magas kitüntetéssel ismerte el. Az elhunyt képviselő emlékét az országgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg, s az ülésszak résztvevői egyperces néma felállással rótták le kegyeletüket. Ezt követően az országgyűlés tudomásul vette a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését a nyári ülésszak óta végzett munkáról, és döntött a jelenlegi tanácskozás napirendjéről: 1. A belügyminiszter beszámolója a közrend és közbiztonság helyzetéről az 1977—81. években; 2. Az Országos Vízügyi Hivatal elnökének beszámolója a vízgazdálkodás időszerű kérdéseiről; 3. Interpelláció. Ezután — az elfogadott napirendnek megfelelően — Horváth István belügyminiszter tett eleget alkotmányban rögzített kötelességének, s tartotta meg beszámolóját. HORVÁTH ISTVÁN: Kiegyensúlyozott belpolitikai helyzetben az élet jobbítása érdekében dolgozunk — Az országgyűlés, a néphatalom és a " népképviselet legfőbb szerveként, rendszeresen napirendjére tűzi a társadalom fejlődését szolgáló alapvető tennivalókat. Ezek során meghatározza a kormányzás irányát és ellenőrzi is a kormány, a kormányzati szervek munkáját — kezdte felszólalását a belügyminiszter. — Most, amikor a Belügyminisztérium tapasztalatai alapján teszek jelentést az ország közrendjéről és közbiztonságáról az országgyűlésnek — az igazságügyminiszter, a legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnökének ismétlődő beszámolóira is emlékeztetve — azt mondhatom, hogy a szükséges ellenőrzés sem itt, a legfőbb államhatalmi szervnél, sem a tanácsoknál nem szenved csorbát. Annak a sokoldalú tevékenységnek a megnyilvánulása ez hazánkban, amely politikai rendszerünk működésének javítása, a szocialista demokratizmus szélesítése, az állami feladatok magasabb színvonalú ellátása érdekében folyik, s amelynek általános célja az élet jobbítása, a gondolkodás és az emberi cselekvés továbbfejlesztése. A mi hazánkban, a Magyar Népköztársaságban kiegyensúlyozott belpolitikai helyzetben tudunk foglalkozni az életünket befolyásoló kérdésekkel. Méghozzá azért, mert bár a nemzetközi helyzet különböző feszültségei nyugtalanítóak és aggodalomra adnak okot, a magyar nép nem gondok nélkül ugyan, de szilárd belső békében él. Elsősorban a megromlott nemzetközi gazdasági viszonyok miatt, nehéz és nehezen megoldható próbatételek elé kerültünk. Mégis bizakodó légkörben élünk, mert amikor számba vesszük belső helyzetünket, hogy erőt merítsünk és irányjelzőt találjunk, történelmi jelentőségű vívmányokra támaszkodhatunk. Társadalmunk, amely az igazságosság szellemében az egyének, az egyéni képességek kibontakoztatásának táguló lehetőségeit teremtette meg — bár még nem mindenki számára és nem korlátlanul —, egyúttal olyan közösségi társadalom is, amely a fejlődés érdekében biztosítja a szükséges szervezettséget és a rendet. Gondjaink, amelyekkel idehaza küzdünk, nálunk is hagynak nyomokat, ezt hiba volna nem észrevenni. De a közös dolgainkban, az előrejutás szándékában való megegyezés, belső szilárdságunk erőt és önbizalmat ad a nehéz feladatok megoldásához. Ilyen nemzetközi és hazai hatások láttán, bizonyára egyetértenek velem, ha — nemcsak hivatalomnál fogva — íéltenivaló, megóvandó szocialista értékeink közé sorolom országunk szilárd közrendjét és közbiztonságát is. Ilyen körülmények között társadalmunk életében még nagyobb lett annak az értéke, hogy országunkban a közrend és a közbiztonság — túlzás nélkül mondhatom — hosszú évek óta kiegyensúlyozott. Közállapotaink mentesek a bűnözési hullámtól, a terrorizmustól. Nálunk nem robbannak bombák és továbbra sincs szervezett bűnöző alvilág. Nem az önmegnyugtatás szándékával szólok erről — folytatta Horváth István —, hiszen azt is tudjuk, tapasztaljuk, hogy a társadalom és az egyének békéjét, a közrendet, együttélési szabályainkat bizony sokszor éri sérelem. És az is igaz, hogy a megváltozott nemzetközi és hazai feltételek köz- biztonsági viszonyainknak nemcsak az értékeit tették szembetűnőbbé, hanem a negatív jelenségeire is élénkebben reagál most a lakosság. Az utóbbi időben azt is tapasztaljuk, hogy a nemzetközi viszonyok éleződésének hatására és a fejlődésünk útján keletkezett nem kevés gondunkat kihasználva, idehaza is aktivizálódtak mostanában olyan személyek — néhány kisebb laza csoportosulás is —, akik különböző indítékoktól vezérelve a szocializmussal szembefordultak, a nemzetközi méretű osztályharcban az imperializmus oldalán állnak és az elvakult, veszedelmes hidegháborús erők szövetségesei lettek. Számuk nem jelentős, társadalmi bázisuk és hatásuk nem számottevő. Ellenséges szándékaikat általában eltitkolják. Megtévesztő módszerekkel próbálják befolyásukat kiterjeszteni politikailag tapasztalatlan személyekre vagy olyanokra, akiket őszintén aggasztanak szocialista fejlődésünk újratermelődő ellentmondásai. Az ellenséges személyek és csoportok elleni harcban elveink és gyakorlatunk mór több mint 25 éve bevált. Különbséget teszünk azok között, akikkel politikai, eszmei vitát kell folytatni, és azok között, akik ellenséges politikai elképzeléseiket összekapcsolják törvényeinkbe ütköző, a szocialista rend ellen irányuló büntetendő tevékenységgel. A közrend és a közbiztonság helyzetéről részletesebben szólva, az összes körülményeket figyelembe véve azt mondhatom: hazánkban biztonságban élhetnek, dolgozhatnak, pihenhetnek állampolgáraink és az idelátogató külföldiek. Az itt tapasztalható, személy- és vagyonbiztonságot pedig számos ország okkal irigyelheti. A félelem, a kiszolgáltatottság, az ököljog, a védtelen- ség nem jellemző országunkra. A hatóságainkra is szigorúan kötelező törvényesség alapvető garanciát ad arra, hogy aki tiszteletben tartja a törvényeket, az nyugodtan éljen, fölösleges zaklatástól ne tartson, ártatlanul ne hurcolják meg — hangoztatta a belügyminiszter. Szigorúbb vagyonvédelem — A közrend és a közbiztonság elleni támadások legsúlyosabb formája a bűnözés. Az utóbbi években nálunk is tapasztalható néhány százalékos, kismértékű növekedés a bűncselekmények számában. A bűnözés . belső struktúrájában bekövetkezett változásoknak pedig vannak olyan elemei, amelyek nyugtalanítóak (Folytatás a 2. oldalon.) • • Önzetlen segítők Emberiesség, pártatlanság, semlegesség, függetlenség, önkéntesség, egység, egyetemesség. A nemzetközi szervezetnek ezt a hét alapelvét magáénak vallja a Magyar Vöröskereszt is. Az a mozgalom, amelyik hazánkban több mint száz esztendeje példamutatóan hirdeti a szolidaritás, a népek közötti barátság eszméjét, és a béke megóvására törekszik. Felszabadulásunk óta cselekvő részt vállal szocialista társadalmunk céljainak megvalósításában, az emberi önzetlenség és felelősségtudat kibontakoztatásában. 1 Az elvek nem változtak, a Vöröskereszt hagyományos tevékenysége azonban az eltelt öt esztendőben új vonásokkal gazdagodott. A Magyar Vöröskereszt VI. kongresszusa tehát a mozgalom egyik fontos szakaszának értékelése is. A Budapesten ma kezdődő kétnapos tanácskozáson, ahol a kitűzött célok teljesítését és a további tennivalókat vitatják meg a résztvevők, megyénk küldöttei is számot adnak a mi vöröskereszteseink munkájáról. Bátran állíthatjuk, szűkebb hazánk ötvennégyezernyi vöröskeresztes tagja elismerésre méltóan dolgozott. Beszédes számok bizonyítják ezt. Például, hogy tavaly több mint kilencezer új önkéntes véradót szerveztek be. Így a műit évben a Bács megyeiek csaknem tizenháromezer liter térítés nélkül adott vérrel járultak hozzá a betegek, balesetet szenvedettek gyógyításához. A kongresszuson bizonyára szó esik a Kiskunhalason idén átadott mozgássérültek intézetéről. Arról is, hogy erre a célra 1981 januárjától mostanáig csak készpénzben majdnem négymillió forint adomány gyűlt össze. A küTdöttek beszámolnak az időseket gondozó, patronáló vöröskeresztes aktivistákról, s azt is büszkén mondhatják el, hogy nálunk a mozgalom a fiatalok, iskoláskorúak között is népszerű. Azt, hogy az eredmények mögött a vöröskeresztes tagoknak mennyi erőfeszítése van, a tanácskozás résztvevői számára nem szükséges külön hangsúlyozni. Hiszen a kongresszuson ülésezők valameny- nyien tudják. A nyilvánosság előtt azonban ritkán — vagy nem eleget — beszélünk áldozatkészségükről. Éppen ók, az önzetlen segítők tiltakoznak ez ellen, mondván: r.em a hírnévért teszik. Néha pedig inkább ártanánk, mint használnánk az ügynek, ha megírnánk, mit tesznek, mit vállaltak magukra. Nyilvánvalóan nem sajnálat, hanem köszönet illni őket. Valamennyi vöröskeresztest. Akik társadalmi cél- , jaink megvalósítását az átfogóbb, nagyobb feladatok mellett ilyen, kevésbé látványos gondoskodással is segítik. Kovács Klára KÉP és HANG A rádió és televízió jövő heti műsora (5—6. oldal) A Budapesti Művészeti Hetek keretében mutatja be a televízió a Protestánsok-at, Székely János drámájának tévéváltozatát. Képünkön Lukács Sándor, Mádi Szabó Gábor és Gálffi László. (Szerda, tv 1: 20.50.) ■■■■■■■■■■
