Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-28 / 253. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1982. október 28.

A PETŐFI NÉPE ÉS A FIGYELŐ KÖZÖS ANKÉTJA

Információáramlás az agrárgazdaságban

Olyan országban élünk, ahol a párt nyílt politikát folytat, stratégiája, határozatai mindenki előtt ismertek, lépései kiszámíthatók, cikkcakkoktól mentesek. A magyar emberek igényeik szerint tudomást szerezhetnek mindenről, akár itthoni, akár külföldi eseményről legyen is szó. Társadalmi, gazdasági helyzetünkről és a cselekvési szándékokról időről időre pontos információt kapunk. Kendőzetlenül gondjainkról is. Emlékezzünk Havasi Ferencnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának a Közgazdaságtudományi Egyetemen nemrég elhangzott előadására, amikoris gazdasági helyzetünket és ezzel összefüggésben az életszínvonal-politikát elemez, te, korántsem festve rózsaszín, eltorzított képet kilátásainkról.

Tehát jól vagyunk .tájékoztatva mindennapos dolgainkról. Tudjuk azt is, rendelkezésünkre állnak a tájékoztatás eszközei: sajtó, rádió, televízió. De vajon egy népgazdasági ágban az agrárgazdaságban a termelés tervezésétől az értékesítésig tartó folyamatban milyen tájékoztatási lánc alakult ki? A hazai gazdaságunk kulcságában, a termelést befolyásoló információáramlás gyors-e, hatékony-e? Az ismeretek birtokában milyen a folyamatban jelenlevők alkalmazkodóképessége? Milyen tényezők késztetik cselekvésre megállásra, vagy tehetetlenségre a vállalati és gazdasági egységeket? Ilyen, és e témákhoz még számtalan szállá) kötődő kérdésekről tartottunk — „Információáramlás az agrárgazdaságban" címmel — ankétot Kecskeméten a szerkesztőségünkben. A Petőfi Népe

és a Figyelő együttesen rendezett ankétjára eljöttek: dr. Matos László, a Bács-Kiskun megyei tanács elnökhelyettese, dr. Horváth Gyula, a megyei párt- bizottság munkatársa, dr. Dull Ferenc, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője.

Szűcs István, a MÉM Statisztikai és Gazdaságelemző Központjának főosztályvezetője, Kovács Sándor és dr. Kemendy Tibor, a MÉM osztályvezetői, dr. Kosa Antal, a kecskeméti Magyar- Szovjet Barátság Tsz elnöke, dr. Mátyus Gábor, a Hosszúhegyi Állami Gazdaság igazgatója, dr. Fáy József és dr. Fekete Judit, a Konjunktúra és Piackutató Intézet igazgatója és főosztályvezetője. A Figyelő szerkesztőségéi Bonyhádi Péter rovatvezető képviselte. A vitát Csabai István, a Petőfi Népe megbízott rovatvezetője vezette.

Elmaradnak a hatások

P. N.: Az információáramlás azt jelenti, hogy ismeretet kapunk és továbbítunk. Abban, hogy a termelési szerkezetet a piaci igényekhez, a kereslethez tudjuk alakítani, szüksége van az agrárgazdaságban dolgozóknak a rövid és hosszú távú világgazdasági tendenciák, mozgások ismeretére. Milyen ez az információs rendszer?

KOVÁCS S.: A tájékoztatás irányát tekintve a vezető szervezetektől a termelőkig és onnét visszafelé áramlik az információ. Ezen kívül a horizontális, oldalirányú — a szerződéses és egyéb partnerek közötti — tájékoztatás tartozik a főbb csatornák közé.

A felülről lefelé áramló ismeretek a vállalati termeléspolitikára hatnak. A népgazdaság és az ágazat igényéről szerez tudomást így a gazdálkodó egység.

KÖSA A.: Mindenféle információhoz hozzá lehet jutni. Gond az, hogy sok és nehéz kiválasztani belőle a ténylegesen használhatót.

MATOS L.: Megnőtt az információ mennyisége, ami főként egyedi termékekre, s kevésbé az agrár- gazdasági ágazatokra értendő. Sok az áttétel. több hivatalt, vagy vállalatot „megjárva” jut el a termelőhöz, ha egyáltalán odaérkezik. A felülről lefelé áramló információdömping nem megfelelően válogatott. A hivatalos szervek csak elnököt, vagy elnök- helyettest, vezérigazgatót, vagy igazgatót „ismernek”. Asztalukra zúdítják az információt, és az elsőszámú vezetők ezzel a tömeggel nem tudnak mit kezdeni. Csak egy része jut el innét a megfelelő helyre, ahol hasznát veszik.

P. N.: A termelőtől az irányítókhoz eljut-e az információ és általánosnak mondhatók-e a gondokkal összefüggő intézkedések?

KEMENDY T.: Nem elég az információ, hanem ennek következtében olyan lépésekre lenne szükség, az ország teherviselő képességében olyan átcsoportosításokra. amelyek a kedvezőtlen hatásokat csökkentik, vagy kivédik. Ugyanakkor hosszabb távon egy optimális szerkezet kialakítását is elősegítik. Konkrétan: pótlólagos anyagi eszközök kellenének, amelyekre a reális lehetőség a jelenlegi gazdasági helyzetben nincs meg.

MÁTYUS G.: A termelőtől az irányítóig, vagyis a felfelé áramló információ megfelelő. Csakhogy több esetben nem tapasztaljuk a hatását, vagyis nincs reagálás. A gondok jelzése esetén pedig többféle mód nyílhat erre. Például úgy érzékeltethetik a megoldási szándékot, hogy bővítik a piacot, vagy a termeléshez igazítják az infrastruktúrát (dotációt, olcsó hitelt kapunk tároló, feldolgozó építésére, szállítókapacitás bővítésére stb.), vagy ha nincs megoldási lehetőség, akkor meg kellene mondani, hogy a termés egy részét semmisítsük meg. Ne pocsékoljunk újabb forintokat szedésre, válogatásra stb. Sőt az is elképzelhető: szükség esetén változtassunk termelési ágat vagy szerkezetet.

Együtt a termelő és a külkereskedő

DULL F.: A mezőgazdasági termelés és a külkereskedelem között nehéz megszervezni és eljuttatni az információkat. Egyrészt, mert nagyon sok a gazdálkodó egység, s még több a termékek száma. Másrészt a termelők és kereskedők között ott vannak a felvásárló-, feldolgozószervezetek. E gondokat is áthidalják az új kapcsolati formák, amikor is külkereskedő és termelő együtt dolgozik a piacon, így a kereslet-kínálat alakulásáról, az árakról közvetlenül tudomást szerezhet. A másik lehetőség: megszűnt több terméknél egy-egy külkereskedelmi vállalat monopolhelyzete. A termelő a termékének értékesítésére akár két—négy eladóval is köthet szerződést, s ezektől szerzett ismeretei segítségével „beleláthat” a piacba. Harmadik lehetőség, amikor a termelő önálló exportjogot kap, s így maga szerzi be a termelését meghatározó ismereteket. Legkedvezőbbnek a vegyes formát tartom, azokat a társulásokat, amikor mezőgazdasági termelő, felvásárló és külkereske-, dő együtt dolgozik.

P. N.: Példával is igazolná ez utóbbi hasznát, a piaci információhoz való rugalmas alkalmazkodást?

DULL F.: Húsipari példát említek. Tavaly rossz volt az amerikai dobozos sonka piaca, viszont jó a darabolt sertéshúsé. A felismerést azonnali váltás követte. Az idén megfordult a helyzet, és ehhez is rugalmasan alkalmazkodni tudott a húsipar. Korábban az ilyesmi elképzelhetetlen lett volna, akkor amikor még nem dolgoztak együtt a piacon kereskedők és termelők.

MÁTYUS G.: Hasznosak az említett külkereskedelmi társulások, mi például a GENERÁLIMPEX- szel létesített társulásban bízunk. Erről máris bebizonyosodott, hogy jobb a termelői érdekképviselet, és hatékonyabb a ióiaci munka. Nagy előrelépés ez a múltbeli formához képest, nemcsak az export, hanem az import területén is. Ugyanis korábban a külkereskedelmi vállalat előírta, hogy mit termeljünk, és mivel. Holott mi tudjuk elsősorban megmondani, hogy milyen típusú és műszaki színvonalú eszközök gépek, berendezések kellenek ahhoz, hogy tíz—húsz évig eredményesen dolgozhassunk egy-egy nagyobb beruházás befejezése után.

Felelőtlenség vagy más?...

MATOS L.: Sajnos az a tapasztalat, hogy a hosz- szú távú információk valószínűsége csekély, sót a „felelőtlen” jelzővel is illethetem. Például ültetvény- telepítések, amelyek információ hatására megvalósultak. termőre fordultak, és akkor kiderül. hogy nincs a termésnek piaca. Magára marad a termelő...

DULL F.: Vitatom, hogy a hosszú távú információk felelőtlenek lennének. Ugyanis a külkereskedelmi munkában nemcsak kereskedelmi gondok, hanem a politikai helyzet is meghatározó. Most hideg- háborús légkör alakult ki Reagan intézkedései nyomán, és ez közrejátszik jelenlegi gondjainkban is. Senki sem látta tavaly, vagy korábban, hogy ilyen helyzet bekövetkezik. Az összes nyugati piackutató intézet erre az évre fellendülést jelzett. Mi is így, tehát helytelenül ítéltük meg a jövőt.

HORVÁTH Gy.: Elismerem, hogy a külföldi politikai manőverek keresztülhúzhatják a számításokat. De a rossz, hibás helyzetfelmérés is. Még 1979-ben olyan nyilatkozat hangzott el, hogy a fűszerpaprikát minden mennyiségben el lehet adni. Holott a piac már telített volt. A paprikafeldolgozó ipar pedig többre ösztönözte a termelőket. Egy év múlva már kiderült a tévedés, amiben az információt adó felelőssége (felelőtlensége?) nagy. A hibás tájékoztatás is okozta a hazai két paprikatermelő körzet gondjait.

DULL F.: Az információt adó vállalat járt rosz- szul, a termelő nem . ..

HORVÁTH Gy.: Tévedés. A félkészterméket gyártó mezőgazdasági üzemek is, ahol jelentős beruházást végeztek, pgprikaszárító berendezéseket vásároltak! Ugyanakkor arról sem szabad rjegfeledkez- ni. hogy a népgazdaságnak kára származott az egészből. Éppen ezért merem mondani: a pontatlan információadót legalább úgy kellene büntetni, mint egy szerződésszegőt.

MÁTYUS G.: Az azért tűrhetetlen, hogy a felkínált áruk egy része a nyakunkon marad. Ennek elkerülése érdekében úgy gondolom, hogy a külkereskedelmi joggal rendelkezők éves tervteljesítését csakis akkor kellene elismerni, ha a felkínált árura vevőt talál:

FÁY J.: A be nem vált prognózisok miatt irreális lenne a íelelősségrevonás. Az anyagi kockázatvállalás sem várható el . . .

MATOS L.: De az igenis elvárható, hogy a külkereskedelmi vállalat ne hagyja magája a termelőt! Különösen akkor ne, ha éppen az ő előrejelzése miatt kerül nehéz helyzetbe. Tegyen meg mindent, ne sajnáljon többletköltséget, energiát azért, hogy a terméknek piacot szerezzen.

KEMENDY T.: Megvizsgáltuk két évvel ezelőtt, és az idén újra, hogy a termelő és külkereskedelmi vállalatok között milyen információs kapcsolatok, rendszerek alakultak ki, és milyen feszültségek, gondok tapasztalhatók, összegezve: a napi kapcsolatok szinte gondmentesek. A termelőüzemek, vállalatok hosszú távú előrejelzéseket is várnak, amelyekkel megalapozhatják, legalább középtávon a termelési politikájukat. Ezt az agrárkülkereskedelmi vállalatok egy része fontosnak tartja, azonban ennek eleget tenni nem tud.

P. N.: Reménytelen kívánsága a termelőnek, hogy biztonságos külpiaci információkhoz jussanak, úgy, hogy ennek tudatában olyan beruházásokat hajtsanak végre, amelyek hosszú távon is eredményesnek mondhatók'?

SZŰCS I.: A hosszú távú prognózisról egy példát: 1965-ben megkérdezték a világ 12 legjobb jövőkutatóját a kilátásokról, de közülük egy sem látta előre, hogy 7 év elteltével, 1972-ben bekövetkezik az olaj- árrobbanás, az egész gazdasági válság elindítója. Csupán a fő vonalak, irányok nyomonkövetése lehetséges. A legfontosabb kérdés pedig az, hogy tudunk-e olyan összefüggéseket találni, ami a helyes cselekvést segíti. Ma, amikor az önálló vállalati gazdálkodás a meghatározó, a gazdasági vezetők felelőssége nagy az információ használatában, és ennek tudatában meghozott intézkedésekben. Jelenleg már korszerűtlen gondolkodásra vall fentről, a minisztériumtól várni, hogy mit csináljunk...

Verseny és harc a piacokért

MÁTYUS G.: Tájékozottak vagyunk a/, ország es világ eseményeiről. Ügy gondolom, azonban, hogy a világgazdasági mozgásokat két szempontból és irányból lehetne vizsgálni, valamint követni: saját helyzetünk elemzésével, és az alkalmazkodás feltételeinek megteremtésével. Vagyis nemcsak informálni,

hanem hatásosan cselekedni szükséges. Példának említem, hogy az USA-ban csökkentették a kamatlábakat, vagy a másik: a világpiacon esett a fa ára. Ebből arra kellene következtetni, hogy nálunk is hasonló tendencia érvényesül. Ellenérv lehet, hogy mi később emeltük az említetteket, amiből következően később is csökkenjen ... Csak ez nem jó érv. Versenyképességünk romlik, ha a világpiacon ezek leszálló ágban vannak, nálunk meg éppen fordítva, vagyis emelkednek.

SZŰCS I.: Abból, hogy a tőkés beruházási piacon a kamatláb csökken, nem lehet sablonszerűén arra következtetni, hogy így változik nálunk is. A világpiaci ármozgások szigorú követése, a mi gazdaságunk szempontjából nem biztosan, és nem feltétlenül előnyös. Tehát a világpiaci információkból azt kell elsősorban leszűrni, hogy mivel kereskedjünk, mikor, hogyan váltsunk. A magyar fa nem olcsó fa . . .

MATOS L.: Ha nem követjük az ármozgásokat, akkor viszont az is előfordul, hogy kiszorulunk a piacról, vagy a drágán termelő ipar terhét a mező- gazdaságnak kell viselni.

SZŰCS I.: Általános igazság, hogy fejlett ipar nélkül nincs fejlett mezőgazdaság. Sok esetben mezőgazdasági termékekkel fizetünk, az ipar importjáért. Ezért kénytelenek vagyunk a legrosszabb földeket is művelésbe vonni... Nem mondhatunk le róla. pedig, ha megtennénk, 25 százalékkal nőne az élelmiszer-termelés hatékonysága.

KOSA A.: Ha velünk nem tudják érzékeltetni gyorsan, ami a piacon lejátszódik, akkor ne várjanak gyors alkalmazkodást sem. Mi semmire sem reagálunk olyan határozottsággal, mint a pénzünk, jövedelmünk csökkenésére.

Önállóság és tervszerűség

P. N.: Az önállóvá vált üzemeket, vállalatokat közvetlenebbül érik a piaci hatások. Gondjaik is nagyobbak. És a lehetőségük? .. .

KÖSA A.: Az üzemi vezetők olykor szembekerülnek a felettes szervekkel, azért, mert abban a körben még lassú az információáramlás. Néhány éve. amikor lemondtuk több száz hektár almatelepítést, annak a tájékoztatásnak a figyelembevételével, hogy Kecskeméten belátható időn belül nem épül meg a hűtőház, elmarasztaltak bennünket. Az idén úgy gondolom egyértelműen bebizonyosodott, hogy igazunk volt. Ezért mondhatom, hogy az információk beérkeznek, csak hasznosításuk marad el. Ez jellemző a jelenlegi helyzetre is.

P. N.: Mire gondol?

KÖSA A.: Tudtuk, hogy se göngyöleg, se hűtőház. se feldolgozókapacitás nincs elegendő. Hogyan lehet így almát, vagy egyéb gyümölcsöt termelni? Ehhez még hozzátehetjük azt a tapasztalatot, hogy az ösai vasúti szállítási csúcs sohasem volt zökkenőmentes .. . Hogy néhány gyümölcsből értékesítési gondjaink lesznek, azt pedig már régebben érzékelhettük, amikor megtudtuk, hogy töhb Földközi-tenger melletti ország felvételét kéri a Közös Piacba. Éppen a mi konkurrenseink. Néhány gyümölcsfaj telepítési tervét az említettek figyelembe vételével kellett volna módosítani. Nem pedig számonkérni, hogy teljesítettük-e a telepítési tervet?

KOVÁCS S.: Az üzemi önállóság ma már lehetővé teszi, hogy rugalmasan módosítsunk. Az irányítási rendszer korszerűsítése szükségelteti is, hogy megszűnjenek a merevségek, az információkra gyorsan reagáljanak a vállalatok, még akkor is, ha nem találnak mindenütt megértésre.

KEMENDY T.: A vállalati önállóság új minőségi igényt támaszt az információval szemben is. Addig, amíg központi intézkedések, irányelvek szerint történt a termelés, addig nem volt erre igény sem, és szükség sem. Most a piaci szemlélet, és gondolkodás lépett előtérbe. Vagyis a termelést egyre inkább a piaci igények, lehetőségek, a kereslet-kínálat határozza meg. sőt ennek van alárendelve. Az agrár- gazdasági ágazat exportképessége nagy. a megtermelt végtermék egyharmada exportra kerül, és a többlettermék 75—80 százaléka is külpiacon értékeSZÜCS I.: Meg kell barátkozni a gyors változásokkal. tudomásul véve azt. hogy mindinkább önállósul egy vállalat, annál jobban kitett a piaci hatásoknak. Ha nem alkalmazkodik, akkor számítania kell a kedvezőtlen következményekre.

KOVÁCS S.: A fordulatos világpiaci helyzetben lehetséges, hogy az a gazdaság cselekszik helyesen, amelyik a jóváhagyott tervét nem teljesíti! A kor- szeiű felfogás szerint a terv teljesítése nem lehet mindig, és egyedüli mércéje a vállalati tevékenység tervszerűségének.

KEMENDY T.: A közvetlen piaci hatások kivédésére. vagy befogadására optimális termelésszerkezetet-és stratégiát, sőt taktikát kell kidolgozni a vállalatnak. Ennek alapja az információ. Nincs könnyű helyzetben az agrárágazat, mert kiélezett harc folyik a fizetőképes piacért, amit még motiválnak az általános válságjelenségek, és a tőkés országok politikai indíttatású lépései.

Csatározások az exportjogért

HORVÁTH GY.: Az önálló vállalati gazdálkodás kiteljesedésével együtt hasznosnak tartanánk.

ha egyes termelőgazdaságok, feldolgozó üzemek, közvetlen exportjogot kapnának. Bács-Kiskun megyének igazán márkás terméke a bor, a hús. és baromfikészítmények, a máj és a toll. Ezekre gondolunk elsősorban.

KEMENDY T.: önálló külkerjog az, amit az üzemek megváltásnak hisznek, a hosszú távú vállalati politika és stratégia kialakítása szempontjából. Ez viszont kétélű dolog. Kritikátlanul, különféle tényezők figyelembe vétele nélkül a külpiacon kezdeményezni nem minden esetben hasznos. Egy cikkre vonatkozóan biztosan nem. Tervszerűség, a népgazdasági érdekek egyeztetése is feltétlenül szükséges ilyen esetben. Ott viszont, ahol reális előny származhat az önálló külkereskedelmi jog megadásából, nincs értelme ez elé akadályt gördíteni.

DULL F.: Meggondolandó, hogy üzemi érdekből szabad-e exportjogot kérni. Azt is elemezni kell. hogy egy-egy vállalatnál megértek-e a feltételek arra, hogy az önálló exportjogot megkapják. Egyebek között említhetem, hogy a külkereskedelmi vállalatoknál, sok, úgynevezett kiszolgáló részleg működik, ami a vállalatnál nincs meg. Pénzügyi és devizaosztály, idegennyelvű levelezés, üzletkötők akik több idegen nyelven beszélnek. Az említett feltételeket a legtöbb helyen nem tudják megteremteni, vagy csak többletköltségek árán. A termelő vállalatoknak egyetlen előnye van: jobban ismerik az értékesítésre szánt cikkeiket, mint-a külkereskedelmi vállalat. De nem rendelkeznek a piacok, a vevők, a nemzetközi jog és deviza ismeretével, a helyi szokásokkal, szállítmányozási tennivalókkal.

P. N.: Egy azonban biztosan megvan a termelővállalatokban: a közvetlen érdekeltség. Az, hogy minden lehetőséget felkutatnak, hogy haszonnal eladják termékeiket.

DULL F.: Ezért jó a vegyestársulás; ahol termelő—feldolgozó—külkereskedő együtt dolgozik és kölcsönös az érdekeltségük.

A taktikázás ellen...

FÁY J.: A külső piaci mozgáshoz való alkalmazkodás első helyre került az agrárgazdaságban. Intézetünk szolgáltatásként üzemgazdasági információkat ad a külföldi piaci helyzetről, árakról, cégekről, ezek fizetőképességéről stb. Mi ebből élünk és csak akkor fogunk létezni, fennmaradni, ha jól informálunk.

P. N.: Ennyi tehát a kockázatvállalás. De a vállalatoknak mi hasznuk lesz, ha az intézettől is vesznek információt?

FÁY J.: Gyorsan, válogatott információkat adunk. Emellett a külföldi vevőket, cégeket tájékoztatjuk is a magyar vállalatokról, árukínálatukról. Így a termelőktől olyan helyekre jutnak el az információk, amire másképpen nem volna lehetőségük. Mindezeken túl olyan ismeretekhez is juttatjuk megrendelőinket, amelyek birtokában erősíthetik pozíciójukat, külkereskedelmi partnerükkel.

KOVÁCS S.: Ez utóbbi mondatban burkoltan, de benne van az a feltételezés, hogy a termelők a közvetlen exportpartnerüktől nem olyan információt kapnak, mint az intézettől? Például azért, mert a külkereskedelmi vállalati taktika ..megjelenik” az információadásban?

FÁY J.: Elvileg elképzelhető. Szüksége van a termelőnek érdekektől mentes információkra. Kijelenthetem, hogy az intézetnek semmi érdeke nem fűződik a tájékoztatás manipulálásához. Mi ugyanis nem adunk el termékeket. Mindig objektívek tudunk maradni, nem befolyásolhat bennünket külkereskedelmi vállalat sem.

A hazai kapcsolatok

P. N.: Az egyenletes belföldi ellátás, az úgynevezett áruterítés jobb megszervezéséhez ugyancsak kellene a piackutató intézethez hasonló független információs szervezet. A hazai piaci munkáról, elsősorban a kertészeti termékek értékesítésének megszervezéséről mi az Önök véleménye?

HORVÁTH GY.: A belföldi piaci kapcsolatokra és értékesítésre is nagyobb figyelmet kell szentelni. mint korábban. Mi Bács megyében sok kertészeti terméket állítunk elő. Szükség van az áru „levezetésére”, a lakossági kereslet és igény kielégítésére, ami csak gyors információáramlással valósulhat meg.

MATOS L.: Hiányzik a jó, gyors információ js cselekvés a hazai értékesítésben. Mintha a megyehatárok országhatárok lennének. Egyik megyében nem tudnak a sok termékkel mit kezdeni, a másikban ugyanaz hiányzik, vagy kevés, és irreálisan magas áron értékesítik.

P. N.: Az információval szorosan összefüggő témákból a legfontosabbra kívántuk a figyelmet felhívni, s ezek közül is azokra, amelyek javításáért mindannyiunknak sokat kell tennie. A két szerkesztőség nevében megköszönöm, hogy meghívásunknak eleget tettek és kifejtették véleményüket.