Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-17 / 244. szám
LAKÁSGAZDÁLKODÁSRÓL BESZÉLGETÉSEK (1 A A lakásprobléma megoldása hazánkban továbbra is kiemelt társadalmi, politikai feladat, amint azt az MSZMP XII. kongresszusának határozata megerősítette. Ennek alapján és szellemében hozta meg a közelmúltban ismertetett döntéseit a Minisztertanács a lakásellátás és -gazdálkodás fejlesztésével kapcsolatos intézkedésekről, s hagyta jóvá az ezzel összefüggő miniszteri rendeleteket. Társadalmunkat nemcsak azért foglalkoztatja ez a kérdés, mert a lakás az életszínvonal egyik meghatározó tényezője, tehát a szóban forgó döntések, intézkedések széles körben anyagilag érintik a lakosságot, hanem azért is, mert nem egyszerűen a lakbérek emeléséről, konkrét pénzügyi intézkedésekről van szó, hanem a fejlesztés, az elosztás, az értékesítés, az építés, a korszerűsítés valamenyi feladatkörét érintő lakás- gazdálkodásról. Ami nemcsak anyagi, hanem szociálpolitikai, s így politikai kérdés is. Ezeket a kérdéseket tárgyaljuk a mai nappal kezdődő interjúsorozatunkban. PETŐFI NÉPE 1982. október 1T. Éjjel—nappal szolgálatban • Telefonon, URH-n és a CB-rádió 9-es csatornáján lehet hívni a Kecskeméti Városi és Járási Rendőrkapitányság ügyeletét, ahol (képünkön) Balogh József rendőrfőhadnagy az ügyeletes tiszt. Ide érkeznek a jelzések a megyeszékhely különböző pontjain elhelyezett segélykérő telefonokon is. (Tóth Sándor felvételei) • Sértetlen a fémzár — állapít, ja meg Sárdi Tibor rendőrzászlós, vasúti körzeti megbízott, amikor a kecskeméti nagyállomáson Hegyi Péter MÁV-vasú ti rendésszel ellenőrzi az indulásra kész vasúti kocsikat. A tanácsok új feladatai Elsőként azt kérdeztük meg Buda Gábortól, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökhelyettesétől : — Melyek voltak a most hozott kormányhatározat előzményei? — Mindenekelőtt meg kell állapítanunk — mondotta —, hogy a lakáshelyzet hazánkban az elmúlt években számottevően javult. Nemcsak mennyiségi javulásról beszélhetünk, hiszen felszereltségben. komfortfokozatban, sőt még a lakások méreteiben is jelentős a fejlődés, minden létező gondunk ellenére. A lakásépítés, elosztás, -használat gyakorlata azonban az utóbbi években már nem felelt meg, az 1970-ben elfogadott elveknek, és ezt sokoldalú, jogos bírálatok érték. Az elosztás és a fenntartás terhei nem oszlottak meg megfelelő arányban az állam és a lakosság, illetve a lakosság különféle rétegei között. Ez szükségessé tette, hogy tovább lépjünk, mert a változó körülményeknek megfelelő, hatékony lakásgazdálkodási gyakorlat még nem alakult ki. — A lakásépítés központi irányítását, a településpolitikai meggondolások befolyásolták. Lehetséges, hogy ez is hátráltatta a tanácsoknak a helyi igényekhez és lehetőségekhez jobban igazodó, önálló munkáját? — Feltétlenül. Mostanáig a célcsoportos lakásépítkezés pénzeszközei meghatározóak voltak, de a fenntartás céljaira adott állami támogatás is a települések jellegéhez igazodott. Ez gát- lólag hatott, akárcsak az. hogy a családok az építési és tulajdon- forma alapján kapták a szociális juttatást (tehát nem a családi helyzetük alapján), vagy éppen foglalkozásuk, adott társadalmi réteghez tartozásuk szerint. Szükségessé vált, hogy a Központi Bizottság és a Minisztertanács az ismert döntéseket meghozza, hiszen a korábban helyes, de a ma már túlhaladott rendelkezések, jogszabályok változásokat igényeltek. — A tanácsrendeletek elkészítésének melyek a főbb rendező elvei? — Első helyre kívánkozik az a már korábban is említett tény, hogy a célcsoportos lakás- fejlesztés rugalmatlannak bizonyult. Nem mozgósította kellőképpen a lakosság anyagi eszközeit, sőt bizonyos mértékig kivárásra ösztönzött. Ezek ismeretében tehát indokolt és szükségszerű a tanácsok lakásgazdálkodási tevékenységének a fejlesztése; nagyobb önállóságot kell kapniuk a lakásgazdálkodási elvek alkalmazásában, a lakáscsere feltételeinek megteremtésében, a meny- nyiségi-minőségi követelmények kielégítésére irányuló erőfeszítéseikben. — Erre most megkapják a felhatalmazást? — Igen, az ő feladatuk a területi lakáspolitika teendőinek a megalapozása. Nagy felelősség ez. Hiszen a rendező elveket a helyi körülményekben és lehetőségekhez igazodóan jól és alaposan kell végiggondolni. Hogy példát mondjak: Ózdon vagy Bácsalmáson, Kőszegen vagy Mátészalkán, másmás a helyzet, hiszen e települések és lakosságuk körülményei között lényegesek a különbségek. Tehát a tanácsoknak a maguk illetékességi területén is nagyon differenciáltan kell határozniuk és cselekedniük. — S néhány konkrétum e nehéz „lecke” jellemzésére? — Például az, hogy a középtávú, és ezen belül az éves ter' veikben is komplexen kell meghatározniuk az építés, a fejlesztés, a korszerűsítés egyenrangú, s egymással összefüggő céljait. A másik fontos tényező, hogy a tanácsok a helyi igények és lehetőségek ismeretében maguk határozzák meg, hogyan kívánják a lakásigényeket a legcélravezetőbb módon kielégíteni. Tehát eldönthetik, mennyi pénzt használnak fel új lakások építésére, mennyit személyi tulajdonú beépítésű területek előkészítésére (ami, egyébként, úgy gondolom, a korábbinál helyenként több figyelmet érdemel), mennyit felújításra, mennyit közművesítésre és más támogatásokra. Ismét hangsúlyozom, a differenciáltság fontosságát. Mert egészen mások lehetnek az igények, s a lehetőségek olyan településeken, ahol főként csak bérből, fizetésből élők laknak, és más a helyzet ott, ahol jövedelmüknek nem a bér az egyetlen, vagy éppen a meghatározó forrása. Ezt azonban éppen a helyi tanácsok tudhatják a legjobban, tehát mi sem indokoltabb, mint hogy övék legyen a döntés joga és felelőssége. — De ahogy mondani szokták, erősen „belejátszik" az építőipar helyzete, állapota is. — Természetesen, és még sok egyéb. Éppen ezért a tanácsok megkapják azt a lehetőséget, hogy a pénzügyi formációk, az építőipari kapacitás, a közmű lehetőségek és a lakossági szükségletek ismeretében határozzák meg például a lakásépítésben az alapterületet, a lakások minőség szerinti összetételét, a lakásépítés különféle módozatainak alkalmazását. Megint csak példával élve: nyilvánvalóan más a helyzet ott, ahol a szomszédban van házgyár, vagy ahol a lakosság reáljövedelme az átlagosnál magasabb, és ott, ahol esetleg e jellemzőknek az ellenkezője érvényes, tehát ahol mondjuk csak hagyományos technológiával, vagy éppen házilagos módszerrel kedvezőbb a lakásépítés. De még egy településen belül is lehetséges, sőt szükséges a többféle építési mód. — És a közműhálózat? — Lakásépítésnél elvi és meghatározó lépésként ki kell dolgozni a közműhálózat fejlesztésének pénzügyi, megvalósítási formáit és leghatékonyabb módszereit. Eddig ezt főként állami eszközökből finanszírozták, de mindinkább előtérbe kerülnek a lakossági társulások, egyszerűbben szólva; a lakossági teherviselés. Ennek a lehetőségeit és természetesen tűrési határát is nagy •felelősséggel kell felmérni. — Mi a megoldás? — Az, hogy nem elég deklarálni a tanácsok abbéli kötelezettségeit, hanem meg kell teremtenünk hozzá az anyagi feltételeket is. Átgondolandónak tartom a telkek használatbavételének eddigi gyakorlatát. Ezt úgy kellene továbbfejleszteni, hogy megtaláljuk a mindenki számára elfogadható formációkat. A tanácsi rendelet keretében dolgozzák majd ki a lakásgazdálkodás helyi szabályait, ezeken belül a szociális és egyéb juttatásokat. Az a feladat is hárul rájuk, hogy javítsák a csere feltételeit, és az új lakásokon kívül a meglevő lakás- állomány bevonásával bővítsék a lakáscserealapot. — Milyen intézkedések várhatók a lakásfenntartás fejlesztésére? — A főbb rendező elvek közé tartozik, hogy fel kell mérni a lakások állapotát, meg kell állapítani a használati értéküket, ki kell alakítani a lakbérövezeteket, továbbá a lakbérek helyi differenciáltságának elveit és mértékét. A lakbér-megállapításom nyomán előfordulhatnak reklamációk, fellebbezések, de ezzel együtt is vállalnunk kell ezt a semmi mással nem pótolható és kikerülhetetlen munkát. Meg kell keresni a fenntartás anyagi forrásait és egyeztetni a szükségletekkel. Ehhez korszerűsíteni kell az állami lakások fenntartó szervezeteit, aminek egyik lényeges feltétele, hogy kettéválasszuk az alapellátás (tehát a fenntartás) és a felújítás munkáját. Mindehhez kutatni kell az ingatlankezelési szervezeteken belül, e szervezetek megtartásával vagy újabbak kialakításával, a helyi adottságoknak megfelelő, rugalmas fenntartási formákat. Hatóságilag ellenőrizni kell a fenntartási munkát, és irányítását, amibe célszerű az eddiginél sokkal nagyobb mértékben bevonni a társadalmi szervezeteket. — A közvélemény érdeklődésének homlokterében álló intézkedésektől milyen eredményeket várhatunk? — Az egész lakásgazdálkodási rendszer nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan bontakozhat ki és hosszabb távon juthat csak érvényre. A helyi szervek önállósága sokirányúan bővül. Lényeges társadalompolitikai cél, hogy az építés és a fenntartás arányai az igazságosabb teherviselést szolgálják. Társadalmi méretekben támogatni kell, hogy a lakásépítés belső aránya meny- nyiségi csökkenés nélkül megváltozzék: több legyen a saját szervezésű, vagy a munkáltatók támogatásával létrehozott lakás. A korszerűsített lakáselosztási és -fenntartási rendszert a nyolcvanas évek második felére szeretnénk kiteljesíteni. — A lakosság így feltehetően aktívabban együttműködik majd a helyi tanácsokkal ... — Ez kívánatos is. Alapja az a tény, hogy a lakosság érdekeltsége közvetlenebb lesz a helyi településpolitika kialakításában, ami segítheti az életkörülmények javulását és visszaszoríthatja azt a szemléletet, mely szerint elég, ha mindent az államtól várunk el. E szemléletváltozás nem puszta óhaj, hanem éppen a megváltozott helyzet teremthet hozzá feltételeket. Ugyanis a lakosság számára nem lesz mindegy, hogy lakására, vagy lakóhelyének környékére mennyire vigyáznak, hogyan védik, ápolják, hiszen ami létrejön, az egyre nagyobb mértékben saját munkájának és anyagi tehervállalásának eredménye, amelyben mindenkor számíthat a tanácsok segítségére. Cserhalmi Imre • A Duna bajai szakaszán Czifra György főtörzsőrmester, vízirendőr teljesít szolgálatot, átvizsgálja a MAHART úszó munkagépének okmányait és biztonsági felszereléseit. • A nyomok felkutatása, rögzítése, szakértői vizsgálata a feladata a bűnügyi labornak. Ehhez természetesen megvannak a nemzetközi színvonalú berendezések is. Az ismeretlen tettesek felderítését segítő mozaikképet készíti Túri Pál alezredes, a bűnügyi szolgálat vezetője és Szabó Márton főhadnagy, technikus. • Feltört gépkocsiról tettek jelentést Kiskun• Nemcsak az alkoholt fogyasztó gépjárművezetők, hanem a lovas kocsik ittas hajtói is veszélyeztetik a közlekedés biztonságát és okoznak súlyos baleseteket. Képünkön Kovács Balázs főtörzsőrmester szondáztat egy hajtót. halason. A helyszínt Kristóf Kálmán törzsőrmester, URH-járőr biztosítja, miközben Berki István nyomozó főhadnagy és Virágh Sándor törzsőrmester, bűnügyi technikus a nyomokat rögzíti. • Hatvan napi elzárásra ítéli a rendőrhatóság felügyelet szabályait megszegő fiatalembert Kiskunfélegyházán dr. Eszik János- né rendőrfőhadnagy, aki immár tíz esztendeje foglalkozik szabálysértési ügyekkel. ír Ttálom a névtelen levélII írókat — mondta szigo- rú tekintettel Povázsai. És azért utálom őket — tette hozzá magyarázatul —, mert gyávák, mert a névtelenség homályába rejtőzködve rendszerint nem is jót akarnak ... Mert aki jót akar — emelte fel az ujját, mint pap a szószéken, vagy eszbé-titkár a termelési tanácskozáson —, az nem res- telli névvel aláírni jó cselekedetű levelét... — Itt van, nézd, ez a levél. Most küldöm el éppen a minisztériumnak. Hogy mi van benne? Nincs titkom, hiszen leírtam, de jó kis meglepetés lesz ez a főosztály számára. Az van benne, kérlek, hogy az igazgatónk egy korrupt fráter. Olyan, aki rendszeresen lejáratja a vezető tisztes fogalmát, megsérti a párt erkölcsi normáit és a házasélet tisztaságát. Igen, ezt mind ő csinálja. Leírtam, itt van a levelemben — bökögetett a papírra oly elszánt keménységgel, mintha ama korrupt igazgató lenne a levél helyett a kezében. Aláírta — És mit csinált az a te igazgatód? — Mondom, hogy megírtam. Itt van feketén, fehéren, hogy lepénzelhető, hogy jutalmakat oszt érdemtelenül a haverjainak, hogy a szeretőjéből csinált gépírónőt a bizalmas ügyek osztályán, hogy ... Nem is sorolom tovább ... Ennyi is elég. És mégis alá van írva a levél. Ehhez mit szólsz? — Hát hogy is mondjam ... elkeserítő, ha egy vezető ilyenné válik... És te honnan tudtad meg mindezt? — Én? — csodálkozott rám értetlenül Povázsai. — Sehonnan. Nekem az egészről fogalmam sincs, hogy igaz-e vagy sem ... — Már megbocsáss, akkor minek írtad le ezt a hazugságot? — Ostoba kérdés... Minek? Hát először is, hátha nagyon is igaz, amit írtam ... Annyit hallani manapság efféle ügyekről, hogy miért ne lehetne korrupt pont az én igazgatóm is. Aztán meg ott vannak a fejesek, vizsgálják ki, hogy igaz-e, vagy sem. Tiszta vizet önteni a pohárba, az az ő dolguk, nem az enyém. Az enyém, hogy megírjam ezt a levelet, amelyet... — ... amely ugyan nem névtelen? — Ügy van, az én levelem nem névtelen... — És mondd, nem félsz, hogy a vizsgálat után, amikor kiderül, hogy az egészet az ujjadbói szoptad, téged vonnak felelősségre, mint a levél bátor aláíróját? — Fél a nyavalya... A levél ugyan nem névtelen, de nem az én nevem van alatta. — Nem? — Nem bizony. Már évek óta utálom ezt a Kajevácot. Törtető fickó. Hát az ő nevét írtam alá. Mert utálom a névtelen levélírókat — tette hozzá szigorú tekintettel, rendre- utasítóan. Gyurkó Géza )
