Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-17 / 244. szám

Beata, a száguldó kisasszony A név és a furcsa jelző egy bájos fia­tal lányt takar, aki a nyugat-németor­szági Bürgstadtból érkezett a DUTÉP SC nemzetközi gokart-versenyére. Mi­előtt azonban bárki is félreértené, Bea­ta nem azért utazott Kecskemétre, hogy megtekintse a rangos eseményt, nem is azért, mert fanatikus szurkolója a sportágnak, hanem résztvevőként. Női mivoltára fittyet hányva elhatározta, hogy autóversenyző lesz, s az ehhez ve­zető út egyik állomásának tekinti a go­kartot. A német lány már az első napokban meghódította'Kecskemétet és a gokart szerelmeseit. Ha karcsú alakja megje­lent a depók környékén, megállt a sze­relők kezében a franciakulcs, de ha „ci­vilben" sétált végig a város utcáin, sem volt „magányos”: férfitekintetek kísér­ték lépésről lépésre. Igaz, ami igaz, bronzbarna haja és zöld szeme inkább filmszínésznőre emlékeztet, mint go­kart-versenyzőre ... Amikor leültünk beszélgetni, már biztos volt, hogy fölényesen nyeri a ha­zánkban még ismeretlen „A 100”-as géposztály küzdelmeit. Egyedüli női versenyzőként, szórakozva győzte le az erősebbik nem képviselőit. Kézenfekvő volt az első kérdés: — Hogyan lett gokartos? Szereti, ha a férfiak „futnak" ön után? — Á. nem — feleli mosolyogva — versenyzés közben ez cseppet sem érde­kel. Persze, pályán kívül egészen más . . . Komolyra fordítva a szót, édes­apám nevelte belém a vezetés szere- tetét. Fiatal korában autóversenyző volt, s engem is magával ragadott a mo­tor. Elhatároztuk, hogy versenyző le­szek. — Édesapjától, aki egyébként az ed­zője is, megtudtuk, hogy a nagy cél: a- Forma—1... — Igen. A gokartot csak közbeeső ál­lomásnak tekintem. Szerintem nagyon jól elősegíti, hogy a vezető megszokja a sebességet, s a döntő pillanatokban ne remegjen a keze. Egyébként is ráérek még az autózásra, hiszen csak tizen­nyolc éves vagyok. — Mondjon valamit még önmagáról. Jut-e például ideje a versenyzés mellett a tanulásra? — Sajnos nem. Az iskolák befejezése után dolgozni mentem, szárazvirágkötő lett a szakmám. A napi kétszeri edzés után nincs erőm a tanulásra. Talán ké­sőbb. — Említette, hogy csak távlati elkép­zeléseiben szerepel az autóversenyzés. Ez azt jelenti, hogy látjuk még gokar- tozni Kecskeméten? — Igen. Bejegyeztük a jövő évi ver­senynaptárunkba a „Duna Kupát”, amit ebben a csodálatos városban rendez­nek. Ha időm engedi, feltétlenül rajt­hoz állok. Már csak azért is, mert ilyen nagyszerű gokart-stadionban élvezet vezetni! Megköszöntem a beszélgetést, mert szólították az utolsó futam indulóit. Beata Nodes felvette fehér bukósisak­ját, belült a kis gépbe és könnyedén győzött. Vezetés közben látszott: élve­zi a száguldást. Néha két keréken vet­te a kanyarokat, ami arra enged kö­vetkeztetni, hogy Beata egyszer a For­ma—1-esek versenyében is könnyen megtépázhatja a férfiúi nem öröknek hitt dicsőségét. R. 1. Arcok a kispadon (Farkas Tibor felvételei) PN MAGAZIN Gyakran elő­fordul, hogy az ember a hétköz­napi fogalmak kapcsán is zavar­ba jön. Tettenéri magát, hogy a legnagyobb természetesség­gel használ szavakat, kifejezéseket, ame­lyeket — ha rákérdezne valaki — csak alapos fejtörés árán tudná megmagyaráz­ni. Nem, nem az idegen szavakról mond­juk ezt, hanem a teljesen általános, köz­érdekű kifejezésekről. Itt van például ez a szó: sportember. Rádióban, televízióban, sajtóban naponta felbukkan; definiálókészségünket mégis próbára teszi. Pedig még a hozzá kapcso­lódó leggyakoribb jelzőket is ismerjük: a kiváló, a világhírű, az egykori kitűnő, a fanatikus stb. sportember ... Persze egyszerű lenne rávágni: a szóban benne rejlik az értelme is; mondjuk ki nyugodtam: sportember az az ember, aki sportol. Csakhogy ez valamiért nem kielé­gítő, érezzük, hogy több rejlik ebben a szó­ban ... Mert sportol a háromszoros olim­piai bajnok Stevenson és az edzőterem sarkában árnyékoló (tizenéves legényke; te­niszezik az ötszörös wimbledoni győztes Borg, meg a sete-suta kislány, akinek az anyukája ezt sikkesnek tartja; kerékpáro­zik (Hinault, az országutak jelenlegi koro­názatlan királya, és szinte valamennyi ka­masz . .. Vagy nézzünk egy sportegyesületet, amely nem gazdasági termelőegység, s így mindenki, aki az egyesülethez tartozik, szükségképpen sporttal foglalkozik. Mond- hatjuk-e ezék szerint, hogy sportember az elnök, a főtitkár, a módszertani előadó, az edző, a gyúró, az intéző, a portás, a pereces? Sportember-e a garázda egykori ökölví­vó, aki máig sem felejtette el, hová kell bevinni a megrendítő erejű ütéseket, és ezt rendületlenül gyakorolja embertársain; vagy sportember-e az a jólöltözött úriem­ber, aki milliókat kínál fel egy-eg.v sztá­rért a másik jólöltözött úriembernek, s ilyen módon természetesen ö is sporttal foglalkozik? Kérdezgethetnénk vég nélkül, de az az érzésem, ezzel semmire sem me­gyünk. Egyre inkább erősödik bennem ä gya­nú: a sportemberre elsősorban nem az jel­lemző, hogy sportol, hanem az, hogy ho­gyan sportol. Már a gyakori szókapcsolatból: sport­emberhez méltó (vagy méltatlan) gyanít­hatjuk, hogy a szónak olyan tartalma van, amit elsődleges jelentése nem fejez ki; a sportember fogalmát tudatunkban bizo­nyos erkölcsi értékekkel kötjük össze. El­várjuk, hogy a sportember becsületes le­gyen, tiszta versenyben győzzön, emelt fő­vel veszítsen, — egyszóval csupa olyan általános­ságot, amit az élet egyéb területein másoktól is elvá­runk. Akkor hát hol vannak a csak sport­emberre jellemző erkölcsi értékek? Talán próbáljunk kiindulni abból: mi nem méltó a sportemberhez. A leggyako­ribb közhelyek: a durvaság, a csalás, az erőszak, a pénzhajhászás ... de hát ezek közül melyik méltó az emberhez? Kétségbeejtő! Ez a naponta emlegetett sportember úgy siklik ki a kezünk közül, mint az angolna; egyszerűen nem lehet megfogni. Az ember már-már kénytelen arra gondolni, hogy az egészet csak a sportújságírók és a tv-riporterek agyalták ki az ellenszenves filoszok bosszantásá­ra ... De nem, ne adjuk föl ilyen hamar, ez nem sportemberhez méltó ... Hogyan? Kihez nem méltó? Persze a sportemberhez; ahhoz az em­berhez, akiben megvan a szívóssággal, ki­tartó szorgalommal párosult becsvágynak és akaratnak a keveréke, amely sohasem engedi, hogy félúton megálljon. Aki a cél­szalagot tulajdonképpen csak jelképes cél­nak tekinti, mert voltaképpeni célja nem az, hogy elsőként szakítson el egy fránya cérnaszálat, hanem az, hogy odaérjen. Az, hogy bebizonyítsa önmaga előtt: képes ar­ra, amire korábban még képtelennek érez­te magát. Tételezzük fel — s reméljük —, ki-ki a maga módján a teljességre törekszik éle­tében; ilyen vagy olyan eszközökkel igyek­szik kibontakoztatni képességeit, megva­lósítani önmagát. Elmondhatatlanul sokfé­le eszköz áll rendelkezésre; természetesen a sport is lehet ezek egyike. Az az ember pedig, aki személyiségének harmonikusabb kiteljesítése érdekében sportol is ... nos. talán ő a sportember. Pontosabban: ő sportember is. Részben. S ha ő az előbbiek alapján részben az. akkor ebből következik, hogy nagyon sok élsportoló még részben sem az, ha a sport nem ilyen módon épül bele életébe. Mert ha valaki a sportot, mondjuk, kizárólag vagyona „harmonikus kiteljesítésére” használja fel, akkor a sportban nem lát és nem is láthat többet, mint egy köteg részvényben; emberi értékeit aligha fogja növelni. Hogy egyébként káprázatos ered­ményekre, rekordokra képes, az ebből a szemszögből nézve közömbös . .. Ki tehát a sportember? Attló tartok, a válasz nem lesz mindenki számára kielégítő. Sajnos ilyen lény nem létezik. Mert aki sportember, az nemcsak az. Aki meg csak az, az nem sportember. Tertium non datur. Gömöry Albert SPORTEMBER A bajnok öt év után :W****íSi*W*y*:*y^^ JÍUiOUOiJ O , , Hírességek véleményei PABLO CASALS: — Én elég jó úszó voltam. És alpinista is. Meg teniszjátékos. Csak egyet nem sze­retek: ha az emberek ütik egymást. De remélem, a boksz-szakosztályból ezt nem hallja senki. A sport kell a testnek és a léleknek. Az olimpia pedig a né­pek barátságának szimbóluma! HERBERT OL1VECRONA: — A jó fizikum min­dig elősegíti az erőteljesebb szellemi munkát. A jó eredményekhez pedig kifogástalan koncentrálás szükséges. Az összpontosítás egyébként az az adott­ság, amely kizár minden más dolgot, csak a pilla­natnyi időszerűt nem, amivel az alany foglalkozik. A sportban ez nélkülözhetetlen! . RENÉ CLAIR; — Oui, oui, oui . . . Tudja, miért szeretem a sportot? Mert az egész életem a vele való barátság jegyében telt el. SZENT-GYÖRGY1 ALBERT: Minden hajnalban, mielőtt elindulnék a Wood Hole-i laboratóriumba, 'belevetem magam a vízbe. És ezt teszem délután is és este is. Hogy aránylag jó a kondícióm, ennek köszönhetem. A C-vitaminról? ... Vitaminra a spor­tolóknak is nagy szükségük van. Sport nélkül nincs egészség és egészség nélkül nincs jó munka! Hatvanéves a „prágai lokomotív” o-íhARÉCZI LÁSZLÓ. Van-e olyan ember Félegyházán, aki nem ismeri a nevét? Biztos, hogy nincs, hiszen , a rokonszenves sportem­ber a város szülötte, s 1977-ben amikor Göte­borgban megnyerte a kö­töttfogású birkózó világ- bajnokságot, több ezres tömeg ünnepelte a tanács­háza előtti téren. • A világbaj­nok és a jövő birkózója, a kis Lacika, aki édesapja nyomdokaiba szeretne lépni. öt esztendő múlt el az akkori karneváli hangulat óta, de népszerűsége mit sem csök­kent. Vajon hogyan él az egykori bajnok, mi történt azóta vele? — Az akkori napok valóban felejthetetlenek voltak. Fenn álltam a dobogó tetején, s va­lami földöntúli boldogság töltött el, hogy a sokéves munkámnak mégis beérett a gyümöl­cse. A svéd király adta át az érmet, gratulált, s felcsendült a magyar himnusz. Még ma is megtelik kötinyel a szemem, ha erre a pilla­natra gondolok. Ez volt a csúcs!.. . Jött egy kellemetlen sérülés. Két évig próbálkoztam a versenyzéssel, de több időt töltöttem az orvo­si szobában, mint a birkózószőnyegen. Így az 1979-es magyar bajnoki címem után, befejez­tem az aktív sportolást. Azóta az Április 4. Gépipari Művek dolgo­zóinak a jogsegélyszolgálatát látja el. ezen­kívül a Kiskunfélegyházi Vasas társadalmi elnöke, öt év tanulás után az idén végzett a Szegedi József Attila Tudományegyetem jogi karán és a napokban tett pontot a szakdolgo­zatának végére. Ha sikerül az államvizsga is, akkor olyan nagyszerű birkózók után, mint dr. Papp László, dr. Rádi István és dr. Hege­dűs Csaba után ő lehet a negyedik, aki jogi diplomát szerzett! Hiába no, amit ő egyszer a fejébe vesz, azt* véghezviszi. A fanatikus bizonyítási vágy haj­totta előre a birkózószőnyegen, és ad neki erőt a magánéletben is. Kiinga László a váloga­tott jelenlegi edzője mesélt nemrégiben egy Lacira jellemző történetet. A minszki VB-n Réczi Kozakovval birkó­zott, s az első menet után a szovjet sportoló 5—0-ra vezetett. A szünetben Gurics György szövetségi kapitány — aki nem látta a mene­tet, mert éppen egy másik szőnyeg mellett akadt tennivalója —, a következőket mondta a félegyházi fiúnak: „Mit vagy úgy begyul­ladva? Sokkal jobban birkózol, nyerned kell!!!.” Még néhány tanácsot adott, s kez­dődött a második „felvonás”. Réczit annyira feldobta az edzői jótanács, hogy a mérkőzés végén az ő kezét emelte magasba a bíró, mi­után 10—9-re legyőzte a sokszoros világ-, eu- rópa- és olimpiai bajnokot! Valahogy így kellene küzdeniük a mai versenyzőknek is, mint egykor Réczi László tette. Akkor hama­rosan betöltődne az a hatalmas űr, amit visz- szavonulása után hagyott maga mögött a fél­egyházi birkózósportban. F. T. összeállította: Rajtmár István. Szeptember 19-én 60. születésnapját ünnepelte Emil Zátopek, a csehszlovák sport történetének egyik legsikeresebb alakja, a nemzetközi atlétika egyik legeredményesebb hosszútávfutója. Zátopek jelenleg a Csehszlovák Test- nevelési Szövetség információs osztá­lyán dolgozik, de életéből most sem hiányzik a mozgás, minden nap futó- edzést tcirt — Nem tudnék meglenni a rendsze­res testmozgás nélkül, csak az bosz- szant, hogy ma az 5 kilométeres tá­volt pontosan kétszer hosszabb idő alatt futom le. mint 30 éve. Helsinki­ben az olimpián — mondta a népsze­rű sportember, akinek a felesége Da­na Zatopkova is olimpiai bajnoki címmel büszkélkedhet. 1952-ben a finn fővárosban a gerelyhajítás leg­jobbjának bizonyult. Emil Zátopek kivételes pályafutá­sának csúcspontját jelentette a három évtizeddel ezelőtti nyári olimpia, ami­kor — az ötkarikás játékok történe­tében először és eddig utoljára — gyors egymás utánban megnyerte az 5000. a 10 000 méteres síkfutást, majd a maratoni aranyérmét is. Négy év­vel korábban Londonban már az olimpiai dobogó legfelső fokán állha­tott. mint a 10 ezres táv bajnoka, s az 5000 méteren is csak kis különb­séggel szorult a második helyre. Há­romszor nyert Európa-bajnoki ara­nyat. kettőt 1950-ben. egyet 1954-ben Bernben érdemelt ki. Többször javí­tott világcsúcsot, az 5000-től a mara- tonig nincs olyan szám. ahol egyszer- többször ne lenne a neve fellelhető a világrekord.javítók listáján. — Sohasem soroltak a nagy tehet­séggel megáldott atléták közé, sike­reimet elsősorban az akaratomnak, a győzni akarásomnak köszönhettem — mondta Zátopek. — Mindenről haj­landó voltam lemondani, aminek nem volt köze a futáshoz. Egy francia újságíró jellemezte a legtalálóbban és a legszebben Zátopek pályafutását: ..Olyan Zátopek” mint egy lokomotív, amely az utolsó állo­máshoz érkezve minden tüzelőanyagot felhasznált”. A ..prágai lokomotív” valóban a sportág hősének számí­tott. sohasem keltett csalódást, télen- nyáron. esőben, sárban, fagyban és kánikulában rótta a köröket a pá­lyán. s ha valaki elmondhatja, hát ő igen: megérte . . .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents