Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-14 / 215. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1982. szeptember 14. Zöld utat kaphatnak-e? NE ZÁRJUK EL A CSAPOKAT! Az öntözés ára és haszna Műszaki fejlesztés és vállalkozókedv a Papíripari Vállalat kiskunhalasi gyárában Hol, hol nerrt, Kiskunhalason sok évvel ezelőtt volt egy kicsinyke tanácsi nyomda. Telt, múlt az idő. és a telepet 1968-ban átvette a Papíripari Vállalat. Nemsokára teherautók érkeztek és olyan gépeket, termelőberendezéseket szállítottak a helyszínre, amilyeneket Halason jószerével még senki sem látott. Pedig azok a masinák már akkor sem voltak éppen korszerűnek mondhatók ... — Az első két ágazatról annyit — mondja a főmérnök —, hogy a nyomdai dcbozgyártásban voltak és vannak bizonyos korszerűsítések. Így például most vani folyamatban egy új ofszet nyomó- gép beszerzése 5.5 millióért. Az irodai cikkek gyártásánál jelentősebb fejlesztés nem volt: a stagnáló piaci igények ezt egyszerűen nem tették szükségessé. Ahol igazán előre akartunk és tudtunk lépni: az a papírcsőgyártás és ezzel összefüggésben a kombinált hengerdöboz-készítés. Bállá Károly, a gyár főmérnöke kedveszegett. Ez idő szerint két ígéretes fejlesztési elképzelésük vesztegel banki-pénzügyi zátonyokon megfenekelve. De mielőtt ezekről 'beszélne, helyénvalónak tartja, ha áttekintjük, valójában mi is történt ebben a gyárban 1968 óta. — Kezdetben a kégi munka volt a jellemző. Elavult technológiával, primitív gépeken dolgoztunk, így készültek a különböző kartondobozok, hengeres papírdobozok, irodai cikkek. A műszaki fejlesztés az új, korszerű termékek kialakításaival vette kezdetét. A kiskunhalasi gyár termékei jelenleg három fő csoportba sorolhatók. Hagyományos gyártmányaik a különféle kartondobozok, Valamint a színes címkékkel ellátott nyomdai dobozok. Ezek igen sokféle célra alkalmasak: Ilyenekbe csomagolja egyebek között termékeit az Elzett és a Magyar Gördülccsapágy Művek. Külföldre, például a Szovjetunióba pedig gyógyszeres dobozokat szállítanak- Ugyancsak hagyományos termékfajták: a különféle irodai cikkek, iratgyűjtők, iratrendezők, gyorsfűzők. A harmadik, a legdinamikusabban fejlődő, s ezért legkorszerűbb ágazat: a papírcső- és a kombinált hengerdoboz-gyártás Nemcsak a termékek, a technológia is üj. Papírcsövet korábban is készítettek Halason, ám egészen más, elavult technológiával. Az új, teljesen automatizált dobozgyártó gépsort 1979-ben állították üzembe. Ezt követte 1979 és 1981 között • A Christian Majer ugyancsak NSZK-beli. ’kombinált Jienger- dobozgyártó sor. gyártott kombinált dobozok (a papírt műanyaggal, alumínium 'fóliával kombináljuk — innen az elnevezés) alapanyaga. Nemcsak a közismert Sport kávékeverék, a Supendol, Hyperdol dobozai, fagyialtos és hintőporos tégelyek készülnek belőle. Papírgyáraknak, műanyag- és textilgyáraknak igen sok papírcsövet szállítunk földolgozásra. Nálunk ugyan még várat magára, de külföldön már az építőipar is fölfedezte a papírcsövet. Zsaluzóanyagként használják, beépítésével könnyítik a betont ott, ahol fölösleges a tömör szerkezet. Az NDK-ban például szellőztető berendezések légvezeték- rendszerét alakítják ki a fóliabéléssel ellátott papírcsövékből. • ‘ A papírcsőgyártás és a komibi- náltdaboz-készítés eredményei arra sarkallták a gyár szakembereit, hogy újabb lehetőségeken töprengjenek. így vetődött föl, hogy vállalkozzanak az Agip motorolajok egy kilogrammos töl- tcdobozainak gyártására. (Az olaj nagy tételben érkezik hazánkba, itt csomagolják az Olaszországból Importált jól ismert dobozokba.) A gyártás feltételeinek megteremtéséhez 55 .milliós bankhitelre lenne szükség, ezzel azonban — legalábbis egyelőre — nem kecsegtetik a halasiakat. A másik ötlet: a papírtiordógyártás. Jelenleg Finnországból hozzák be a gyógyszeralapanyagok, -félkésztermé-. kék szállításához nélkülözhetetlen papírhordókat. Az eredmény itt is. miként az előző tervnél, jelentős tőkésimport-megtakarítás lenne. A Papíripari Vállalat kiskunhalas! gyárában most arra várnak, 'hogy zöld utat kapjon mindkét vállalkozás. Sitkéi Béla • Szervesen illeszkedik a termelősorhoz a nyugatnémet papírcsö. daraboló kisgép. (Méhesi Éva felvételei) a papírcsőgyártás rekonstrukciója- A termelési folyamathoz szervesen illeszkednek a segédeszközök: a műanyag fedeleket készítő fröccsöntcigépeik, az automatikus csőleszabógépek stib. Ez a fejlesztés összesen mintegy 60 millió forintba került. — Négy év alatt- a négyszeresére nőtt, s ma évi 6000 tonna a csőgyártó kapacitásunk — említi Bállá Károly. — A papírcső azonban nem csupán az általunk Ha szárazság van, öntözni kell. A korszerű mező- gazdaságban azonban az öntözés több, mint a szárazság elleni védekezés. Különleges vetésszerkezet, pontosan kiszámított és adagolt kemikáliák, óriáshozamok, magas szintű technológiai fegyelem, fejlett mezőgazdasági infrastruktúra jellemzi az öntözéses agrárgazdaságot- AZj egykori öntözésen alapuló civilizációk (Mezopotámia, Egyiptom) is azért emelkedtek ki táirsadalmi-földrajzi környezetükből, mert akkori mércével mérve tudatosan használták a vizet a növénytermesztésben. A szűkös földterület — akkor a folyóvölgyek, ma, itt Magyarországon viszont a gazdálkodásiba bevonható újabb hektárok helyett inkább a „kivonás” — arra kényszerít, hogy a lakosság ellátását, az árutermelés növelését az intenzív gazdálkodással biztosítsuk. Kérés a magyarázat Mindezek ma már a közihellyel határos alapigazságok, mégis Magyarországon az V. ötéves tervidőszakban több mint 81 ezer hektárral csökkent az öntözött terület. A 10 milliárd forint értékű öntöző- berendezéseknek jó, ha 60 százalékát hasznosítják. Stagnál az öntözhető területen (a körülbelül: 300 ezer hektár) termelhető vízigényes kultúrák aránya. Azoké a növényeké tehát, amelyeket érdemes öntözni, Ezzel szemben nagy a kalászosok vetésterülete, a kettős1 termesztésnek pedig, csak -hírmondói akadnak. Az ösztönzésre rendkívül hálás cukorrépának és a nagyüzemi burgonyának mindössze 25, á zöldségféléknek csak 35 százalékát termesztik öntözvePedig a hektáronként 4,3 mázsa országos nettó cukorhozammal szemben, öntözve a cukorrépa megadja hektáromként a 9,6 mázsa cukrot is. Az öntözött burgonya is a kétszeresét adja a szárazon termesztettnek. Ha az intenzív gazdálkodás feltételeit következetesen akarjuk érvényesíteni, a szűkös erőforrásokkal való okos gazdálkodásra .kell ösztönözni az érdekelteket. Ha a föld intenzív használata kifizetődne, az öntözés egész problematikája más megvilágításba kerülne. Napjainkban ugyanis kisebb területet öntöznek a kelleténél, illetve a lehetségesnél. A kihasználatlan öntözési lehetőségek, az öntözött kultúrák rendkívüli hozama! és az öntözött terület /csökkenése annyira szembeötlő, hogy annak csak pénzügyi, illetve gazdasági okai lehetnek. A gazdaságok első hallásra meggyőző érve: tízszeresére nőtt a vízdíj! Ez azonban bármennyire is hatásos adat, önmagában nem elegendő magyarázat. A vízdíj ugynis majd 20 évig, egységesen, hektáronként 40 forint volt. Ez az ár 1979-ben a víz- k-ívételi főművek üzemeltetési költségeinek már csak a 9 százalékát fedezte. A többit a költségvetés fizette. A vízdíj emelése ezen a helyzeten változtatott. A tízszeres ár — ami így leírva valóban döbbenetesnek tűnik —, tulajdonképpen a tényleges költségek fedezésére kellett. De az összes öntözési költségnek a vízdíj még így is csak 8—12 százaléka. Az „elpárolgott” öntözési kedv okainak megértéséhez tehát tágítani kell a vizsgálati kört. Mennyibe kerül? Az elmúlt tervidőszakban mind a száraz, mind az öntözéses gazdálkodást folytató üzemék termésátlagai egyaránt nőttek. A hozam átlagos növekedésével ellentétben a vállalati nettó jövedelem fajlagos értéke viszont évről évre csökkent. A listavezető öntözéses gazdaságok csoportjában például 1977- ben az egy hektárra jutó vállalati nettó jövedelem 5136, 1978-ban 4518, 1979-ben pedig 3801 forint volt. Az okok ismertek: nőttek a termelési költségek- Például 1975 és 1979 között a mezőgazdaságban felhasznált ipari eredetű anyagok árindexe 120,7-re, az energiaihordozóké 134,6-ra, a műtrágyáké pedig 120,3-re növekedett. Ennek következtében nőtt az öntözésen belüli többi költség. Amíg például 1976- ban egy hektár öntözési költsége 1638 forint volt, addig ez 1980-ra 3807 forintra nőtt. A 2269 forint költségnövekedésből csak 430—450 forint jutott a vízdíjra. Az utóbbi három évben az öntözésihez szükséges berendezések. 50—100 százalékkal drágultak. Megváltoztak a támogatási feltételek is. Amíg például az öntözőgépekhez 1979-ben 40, 1982-ben már csak 15 százalékos állami támogatást folyósítottak. Megszűnt a vizet az öntözendő területi eljuttató (hid- réns) beruházások célcsoportos jellege, amelynél a 60 éves törlesztési idő elenyésző terhet jelentett a gazdaságoknak. A jelentős és szükségszerű költségnövekedést a termelői árak növekedése csak részben ellensúlyozta- Az öntözötten termesztett növények többlethozamának értéke nem emelkedett olyan mértékben, mint az öntözési többletráfordítás. Nem üzemi belügy! A szárazon művelt területek arányát tekintve, úgy tűnik, az öntözés mindössze néhány nagyüzemet, néhány százezer hektárt érint. Leszámítva az öntözéssel elérhető terméstöbblet népgazdasági jelentőségét, az „öntözés nem öntözés” kérdése nem üzemi belügy. És nemcsak azért, mert az úgynevezett főművek kiépítése milliárdos nagyságrendű állami beruházásokat kívánt, hanem azért is, mert a VI. ötéves terv alatt a növénytermesztés feladatai között a legfontosabb a fővetésű takarmánynövények vetésterületének körülbelül 200 ezer hektárral való csökkentése. Ez a hektár a gabonaprogram alapvető feltétele. A tervidőszak végére kitűzött 15 millió tonnás termést nem lehet csak a hozamok emelésével elérni: Növelni kell a vetésterületet is. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha ott, ahol. lehet, széleskörűvé válik a földek kettős hasznosítása, amihez szükséges az öntözés. Félreértés ne essék, ez nem azonos a tarlóvetéssel- és nem lehet országos kampányt csinálni belőle. A vetésszerkezet megváltoztatása magába foglalja a fővetésű takarmánynövények, a gyepterületek hozamának öntözés útján való növelését, olyan növényfajta és fajtaválaszték kialakítását, amelyek öntözött viszonyok között képesek a fővetésű takarmánynövényeket másodterményként felváltani, vagy alkalmasak másodvetésű árunövényként való termesztésre. Biztató kezdeményezések Gond a meglévő, mintegy 10 milliárd forint értékű vízszolgáltatási főművek kihasználatlansága. Az V. ötéves tervidőszakban — a mezőgazdasági üzemekkel egyeztetve — összhangban az üzemi öntözésfejlesztési tervekkel, több olyan főmű 'épült, amelyhez a csatlakozó hasznosító létesítmények — a már említett közgazdasági szabályozók változása miatt — eddig nem készültek el. Így például jelentős, több száz millió forint értékű új, korszerű kihasználatlan főmű van a Hajdúsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszer és a Békés megyei öntöző- rendszer területén. De nem épült öntözőfürt a monoki és a nagyibaráti tározóihoz sem. Nem csoda, hiszen például egy hektár felszín alatti félstabil öntözőtelep beruházási költsége eléri a 60—65 ezer forintot. Vannak azonban bíztató és ami fontosabb, olcsóbb kezdeményezések: a Dunamenti és Kiskunsági Vízgazdálkodási Társulat 1979nben az uszód-foktői tsz-nek 735 hektáron, a dunavecsei tsz-nek 620 hektáron, az apostagi tsz-nek 236 hektáron épített felszín alatti félstabil öntözőtelepet, ahol 60—65 ezer forint helyett az egy hektárra jutó beruházási költség csak 20—26 ezer forint volt. Ezt a jelentős költségmegtakarítást kizárólag munkaszervezési és műszaki megoldásokkal érték elAmi azt «példázza, hogy a kétségkívül kedvezőtlen gazdasági feltételekre nemcsak az öntözőcsa- pok elzárásával lehet reagálni! B. P. r KÖTÖTTÁRUK, FŰSZERPAPRIKA, BAROMFI, FÜRDŐKÁD Közgazdasági szabályozók hatása a vállalati gazdálkodásra A megye gazdálkodó egységei 1982 első félévében a bérköltséget 9 százalékkal emelték és 8,4 százalékkal nőtt az átlagos állományi létszámra jutó összes kereset is. A bérköltség ilyen arányú emelkedése meghaladta a bruttó termelési érték növekedését, ami egyes vállalatoknál, szövetkezeteknél teljesítmény nélküli, vagy azzal nem arányos bérfejlesztésre utal. Előfordult olyan eset is — többek között a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalatnál —, hogy a bruttó termelési érték csökkenése mellett a bérköltséget jelentősen növelték. Értékesítési gondok Az 1982. évi népgazdasági tervben előirányzott 5 százalékos mértékű bérfejlesztést meghaladó bérnövelés arra hívja fel a figyelmet, még nem minden gazdálkodó egység érzékeli eléggé, hogy az 1982. évi bérszabályozási feltételek változása (bérszorzók csökkenése, a tartalékok fel- használásainak korlátozása) hatásaként nehéz^ helyzetbe kerülhetnek. A magas ,bérfejlesztés, részesedési alaphignyhoz. vezethet, mert tartalékalap igénybevételére erre a célra már nincs lehetőség. A világgazdaságban végbemenő állandó változások miatt a gazdálkodó egységeknek egyre nehezebb, bonyolultabb feladatokat kell megoldani. Egyes termékek értékesítési gondjai ellenére — kötöttáruk, fűszerpaprika, baromfi, fürdőkád — a megye vállalatai, szövetkezetei növelni tudták exportjukat. Erőteljes a törekvés a nem rubel export bővítésére, ami azonban a gazdaságtalan termelés veszélyét is magában rejti. Az exportárak növelésére a termékszerkezet változta-, tásával, a választék bővítésével, a termékek minőségi mutatóinak javításával van döntően lehetőség. (II.) A gazdálkodó egységeknél továbbra is a beruházások növekedése tapasztalható. Ez ellentétben áll az 1982. évi népgazdasági tervben meghatározott 6—7 százalékos mértékű beruházási- volumen-csökkentéssel. A szabályozóváltozások hatása erőteljesebben csak az év második felében jelentkezik, így éves szinten a beruházási állomány növekedésének mértéke alacsonyabb lesz az előző évinél. A beruházási vásárlóerőt korlátozó intézkedések hatása elsősorban a mezőgazdasági egységeket érinti érzékenyebben, mert ezeknél az állami támogatások mérséklődése is a fejlesztési forrásokat csökkenti. A szabályozómódosítások a fejlesztési alaphiány elkerülésére a beruházási elhatározások felülvizsgálatára — esetleg kivitelezésük elhalasztására — intik a gazdálkodó egységeket. Sok helyen új fejlesztési- alap-mérlegeket készítettek. Fennáll annak veszélye, hogy a fejlesztésialap-hiányos vállalatok, gazdaságok száma az eddiginél több lesz. A készletek alakulása összességében kedvezőbb képet mutat a korábbinál, de összetételében már más a helyzet. Egyes cikkekből túlkínálat van, míg más cikkekből a tartós hiány állandósult. Bizonyos területeken az elfekvő és felesleges készletek állománya növekszik, például a Kecskeméti MEZÖGÉP-nél és a Halasi Kötöttárugyárnál. Észlelhető olyan jelenség is, hogy a termelés és értékesítés összhangja nincs biztosítva, és egyes gazdálkodó egységek rendelésállomány nélküli termelést ljolytat- nak. A belföldi értékesítés és az exportelszámolás vontatott, az információ is lehetne gyorsabb és világosabb. Egyes esetekben a külföldön végzett munkák elszámolása éveket vesz igénybe. Ám a vállalatok is szervezhetnék a külföldi tevékenységüket egyszerűbben, ' világosabban, jobban áttekinthetőbb módon. A megye vállalataitól, szövetkezeteitől a közgazdasági szabályozórendszer az eddiginél nagyobb erőfeszítéseket követel, Beruházási tevékenységük még mindig felülmúlja a kívánatos mértéket. Az exportteljesítmények alakulása nem kielégítő. A belső egyensúly megőrzése az év második felében nagyobb gazdálkodási fegyelmet igényel, mert a korábbi gazdasági feszültségek a megyében is újratermelődtek. Emberi tényezők Az elért eredmények mellett fontos felismerni a belső hibákat, s megfelelő cselekedetekre, magatartásbeli, szemléletbeli változásokra van szükség. A tudatos tevékenység igen fontos követelmény, ezért a közgazdasági szabályozást nem célszerű túlértékelni, igaz, lebecsülni sem. A szabályozás önmaga nem képes a feladatok megoldására. Erre csak megfelelő emberi magatartással és a központi akarat következetes megvalósításával van lehetőség. Fontos az érdekek egyeztetése, ami a gyakorlatban sok ellentmondást takar. A közgazdasági szabályozás akkor tölti be rendeltetését, ha megfelelően hat a termelés szervezőire. Ezért a jobb lehetőségeknek zöld utat kell biztosítani. A jól működő vállalat “tehát boldoguljon, vagyis ahol emelkedik a piacképes termelés, ott legyen több a kereset. A kormány gazdasági intézkedései erősítették a gazdasági szabályozók normatív előírásainak érvényesítését, a magasabb gazdasági követelményekkel erősödött a központi ráhatás a vállalatokra, szövetkezetekre. Több intézkedés a gazdasági kényszer hatása alatt született, s hogy szükség volt rájuk, azt az 1982. év első felének tapasztalatai is bizónyítják. A változó világgazdasági helyzettől függően ezek az intézkedések is változhatnak. Egy részük fokozatosan elveszítheti lét- jogosultságát, s akkor újra érvényesülhetnek a gazdaságirányítási rendszer szabadabb fejlődést szolgáló módszerei. ( Pozitív reagálás A munkateljesítményeket tekintve, a lakosság életszínvonala, bérének, jövedelmének reálértéke a tervben előirányzottnál nagyobb mértékben növekszik. Ez nincs minden esetben összhangban a valóságos teljesítményekkel. Fontos gazdasági kérdés, hogy a terven felül kiáramló pénz csökkenjen, ezáltal a jövedelmek reálértéke a teljesítményekkel összhangban alakuljon. Nagyon lényeges a bérek és a keresetek oly módon való szabályozása, hogy ne ismétlődhessék meg a jövedelmek teljesítménynyel alá nem támasztott növekedése. A közgazdasági szabályozó- rendszer követelményeire a vállalatok, szövetkezetek többsége pozitívan reagál. Keresik a lehetőségeket az import csökkentésére, az export növelésére, az energiával való takarékosabb gazdálkodásra stb. A Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatósága Bács-Kiskun megyei Igazgatóságának tapasztalatai szerint előfordulnak azonban negatív jelenségek is, ami a közömbösségben, az egyéni érdekek túlzott előtérbe helyezésében, az állami támogatások egyedi megszerzésében, az ügyeskedésben mutatkozik meg. Az ilyenfajta próbálkozásokat vissza kell szorítani, mert a tartós egyensúly gyökerei kizárólag a termelésből, a külső és belső gazdasági feltételekhez való alkalmazkodásból táplálkozhatnak. Sándor Miklós l igazgató ■HHHHI