Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-14 / 215. szám
1982. szeptember H. • PETŐFI NÉPE 9 5 Felnőttek az iskolapadokban Beszélgetés dr. Búzás Jánossal, a dolgozók iskolájának igazgatójával A kecskeméti dolgozók iskolája az előző tanévben ünnepelte fennállásának harmincadik évfordulóját. Az intézményben a jubileumi hangulat még mindig tart. A három évtized eredményeire való emlékezés jegyében nyitották meg az új tanévet. Rövidesen napvilágot lát az iskola ünnepi évkönyve, „házi” újságot adnak ki, melynek első száma a közeljövőben sorra kerülő névadó ünnepségre kerül majd ki a nyomdából. Ugyanis nevet kap az eddig névtelen iskola, amelynek padjaiban a dolgozók ezrei tanultak a három évtized alatt. Kiváló írónk, Németh László nevét veszi fel a felnőttoktatási intézmény. A jubileumi rendezvényeket arra is felhasználták, hogy jobb tanulmányi eredményekre ösztönözzék a tanulókat. Mennyiben járt ez sikerrel? Milyen feladatok várnak az új tanévben a tantestületre? E kérdésekről beszélgettünk dr. Búzás Jánossal, az iskola igazgatójával. Örömmel mondhatom: sikerrel zártuk a jubileumi tanévet, ösz- szességében jobb tanulmányi eredményeket értek el felnőtt diákjaink, mint az előző években. Csaknem kétszázötvenen érettségiztek. A vizsgaelnökök véleménye szerint példás oktató-nevelő munkát végeztek pedagógusaink. Közepesnél jobb volt az érettségi vizsgaeredmények átlaga. Pedig nem tettük alacsonyra a mércét. Csak dicsérettel szólhatok a gimnáziumban és a szakmunkások szakközépiskolájában végzett dolgozókról. Hadd dicsekedjek el azzal is. hogy az Ipari Minisztérium illetékeseinek véleménye szerint az iniézmény keretében működő faipari szak- középiskola tanulóinak felkészültsége sokkal jobb az átlagosnál. — Ezek szerint elégedett az igazgató? — Az eredményekkel igen, a tanulói létszám alakulásával már kevésbé. Elgondolkodtató, hogy a középiskolai tagozatok első osztályosai tavaly kevesebben voltak, mint az érettségizők. S számuk várhatóan — sok évi tapasztalat alapján mondom ezt — még tovább csökken a második és a harmadik osztályokban. — És az általános iskolában? — Sajnos, az oda járó felnőttek száma is fogyatkozóban van. Pedig Kecskeméten még mindig több mint .négyezer embernek hiányos az alsófokú iskolai végzettsége. Az előző tanévben ösz- szesen százhatan vizsgáztak az általános iskolai osztályokban. — Ez bizony túl kevés, ön miben látja a megoldást? — Elsősorban a munkahelyek illetékes vezetőinek kellene jobban ösztönözniük dolgozóikat a tanulásra. Nem szívesen mondom el, de tény, hogy még a szocialista brigádokban is vannak olyanok, aki nem végezték el a nyolc osztályt. Pedig ezt tőlük elvárják. A dolgozók tanulását már csak azért is jobban meg kellene szervezniük az üzemek, vállalatok illetékeseinek, mert az ötnapos munkahét bevezetésével mindenkinek több ideje jut erre. mint korábban. Persze az iskolák tantestületei is többet tehetnének. — Mire gondol konkrétan? — Arra például, hogy az „Egy üzem — egy iskola” mozgalom keretében az együttműködő munkahelyek és oktatási intézmények foglalkozzanak körültekintőbben, nagyobb felelősséggel a dolgozó emberek tanulásával. A patronált iskolák pedagógusai vállaljanak nagyobb részt az üzemekbe kihelyezett osztályok tanításában. A munkahelyek pedig ne fukarkodjanak az anyagiakkal, szükség esetén járuljanak hozzá a fenntartás költségeihez. — Mi újat hozott, illetve hoz az új tanév a dolgozók iskolájában? — Nálunk is folytatódik az oktatás korszerűsítése. A szakmunkások szakközépiskolájának második osztályában mostantól fakultatív tantárgyként tanítjuk a földrajzot és a biológiát, a hagyományos tantárgyak mellett. Az említett két tantárgy eddig hiányzott az órarendből. Űj ismeretekkel bővül tehát szakközép- iskolásaink általános műveltsége. Ismét több helyen megszerveztük a szakmunkások szakközépiskolájának kihelyezett osztályait. A gimnáziumi és a szakközépiskolai úgynevezett egynapos levelező oktatást megszüntet, tűk. Az új nevelési-oktatási terv ama követelményének tettünk ezzel eleget, hogy nagyobb tanári segítséget kap/janak a tanulók. — Az utóbbi években sok hasznos közművelődési programmal is erősítették a tanulóknak az intézményhez való kötődését. Milyen rendezvények lesznek ebben a tanévben? — Ismét részt veszünk a „Ki tud többet a Szovjetunióról?” vetélkedőn, amelyen országos második és harmadik helyezést ért el legutóbb az iskola két csapata. Felvetődött az a gondolat, hogy megrendezzük a „Ki tud többet Magyarországról?” szellemi vetélkedőt, Bács-Kiskun megye felnőttoktatási intézményeinek a részvételével. Folytatjuk az országjáró kirándulásokat, a közös színházlátogatásokat, az egészségügyi előadásokat, az író—diák- találkozókat. Szeretnénk folytatni a város vezetőivel való beszélgetéseket is, melyek iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg az elmúlt években. Rapi Miklós ALKOTÁS KÖZBEN • Baranya megyében Magyar- mecskén él és dől. gozik az 50 éves Fenyvesi József, »ki gyerekkora óta az általa belülről ismert cigánysorsot igyekszik festményein megörökiteni. Életképeit, portré, it először 1973-ban állította ki Tokajon, de azóta Salgótarjánban, Zala. egerszegen és Pécsett is megismer, kedhettek munkáival. Képei állandóan megtekinthetők a luzsoki tájházban. Az alkotó a közeljövőben Jugoszláviában is bemutatkozik. (MTI fotó: Horváth Éva felvétele — KS) ÚJ ARCOK A SZÍNHÁZBAN — Nem végeztem színművészeti főiskolát. A Pinceszínházhoz véletlenül kerültem, ott tanultam meg a színészet alapjait. A Stúdió K volt a legnagyobb iskolám- Tizennégy éve élek a színészet bűvkörében, de nem tartom. magam rutinosnak, sokat bajlódok... — A szerepekkel is? — Célom, hogy minden, szerep más legyen. Nem akarok beska- tulyázódni. Félek a modorosságtól, nem szeretném, .ha kialakulna egyfajta gesztusrendszerem. — Amikor kerestem a színházban, mindig próbált. Énekórákra jár. Utána újra próba. Nem fárasztó az évadkezdés? — Nem- Rettentő nagy energiával kezdtem munkához. Az évad folyamán jó lenne majd kamaradarabokban is szerepelni... Csák Zsuzsa Csák Zsuzsa a Stúdió K-ból szerződött Kecskemétre. — A Stúdió K-t a legprofibb amatőr csoportnak szokták nevezni... — Nem egészen így van, inkább színházi alkotó- közösségnek mondanám. Két és fél évig dolgózha_t- tam velük. Egész más a Stúdió K munkastílusa, mint a nagy színházaké. A Woyezeket és a Balkont egy, illetve másfél évig próbáltuk, mire színpadra léptünk a darabokkal. — Az abszurd színház után, most Kecskeméten más elképzeléseknek kell megfelelnie. Mit tud átmenteni Stúdió K-s tapasztalataiból? — Ott színpad nélkül játszottunk, emberközeliben. Nem lehetett „mellébeszélni”. A színpadon felnagyulnak a gesztusok, a párbeszédek hangsúlyosabbak. Biztosan hasznosítom Stúdió K-s gyakorlatomat. átformálva az itteni elvárásoknak- Nem zavar a nagy színpad. — Másfajta darabokban láthatjuk ezek után! — A fátyol titkaiban szobalány leszek. Stúdió K-s kirándulásom alatt sok mindennel próbálkozhattam. Nem idegen tőlem a zenés műfaj sem. Szeretek énekelni. A színész névben benne van, hogy sok színben tündököljön. Mindent játsszon el, amit csak tud. — Ki tanította erre a mesterségre? i. A svéd hólabda Smink és allűrök nélküli sztár. Amerikában istenítették. Mindaddig, míg el nem hagyta férjét és gyermekét, hogy Rossellini rendezőt Itáliába kövesse. Ez a házasság sem sikerült. A harmadik szintúgy. Ingrid Bergman 65 éves korában kezdte írni visszaemlékezéseit. David Selznik, aki akkoriban éppen az „Elfújta a szél”-t forgatta, megszemlélte az új svéd jövevényt. Nem, nem volt szép a szó klasszikus értelmében, az orra túl nagy, a fogai ferdék, a szemöldöke kiszedetlen és soha nem volt az arcán make-up. Soha nem sminkelte magát. „Ez meg fog változni” — hangoztatta gyakran. De semmi nem változott. Még lehetetlen nevét, „Ein- grid Börgman”, melybe egész Amerikának beletört a nyelve, sem módosította. Memoárját egyáltalán nem akarta megírni. De Robertino, közel 30 éves fia azt mondta neki: „Mama, ha meghalsz, lehetetlen emberek lehetetlen dolgokat fognak írni rólad, és mi nem fogunk tudni megvédeni, mert nem tud- íjuk, hogyan is történt valójában”. Megértette. Ezek után írta meg. Régi levelekből és naplókból „táplálkozott”. „Semmit nem dobtam el” — mondja. „Mindent megőriztem”. Még azokat a kis cédulákat is. melyeket a gyerekei írtak neki az ajtóra: „Elmentünk egy partira, ma este egyedül kell maradnod”. Egész múltját előszedte dobozokból és ládákból. Már George Bernard Shaw-t is magával ragadta 1945-ben, aki 89 éves volt akkor, és hevesen flörtölt vele. Miért nem játssza el a Johannáját Amerikában? Mert nem találja jónak? Túlságosan intellektuális. Orléans-i Johanna parasztlány, komoly, egyszerű, bátor, de nem elmés, bájos, számító és humoros. Shaw levegő után kapkod, megsértődik, azt mondja, nem ért hozzá. „Az Orléans-i szűz” a legjobb, amit valaha írt. De azért viszont akarja látni. Bergman azt mondja, hamarosan jön a férje, ő is biztosan szívesen eljönne teára. Shaw: „Mit kezdjek a férjével? Magát akarom”. Férje, a fogorvos, Petter Lindst- röm megrémült volna tőle. Akkor, mikor egész Amerika a lába előtt hevert, a riporterek a legszebb asszonynak kiáltották ki, a „svéd hólabdának, aki felforrósítja Hollywoodot”,, férje félve zsörtölődött. „Egyszerűen nem szabad annyit beszélned” — prédikálta újra meg újra. „Nagyon intelligensen nézel ki. Hallgass, és hagyd az embereket gondolkodni, akkor az is leszel”. Ez megsebezte ártatlanságát, félőssé tette, bizonytalanná. Mind a mai napig. És Petter Lindströ- möt nem túl hízelgő jelzőkkel és jelenetekben ábrázolja. Nem tudja, rossz néven fogja-e venni tőle. „El kell magyaráznom az embereknek, miért hagytam, hogy mindig ő döntsön helyettem”. Következik: 2. Az olasz férj • Ingrid Bergman müncheni sajtóértekezletén Marianne Koch nyugatnémet színésznő és orvosnő társaságában, aki részleteket olvasott fel Bergman „Életem” című emlékirataiból. SZÉPEN MAGYARUL — — SZÉPEN EMBERÜL Nyelvi lehet nyelvi magatartás Minden nyelv — köztük a mienk is — sokoldalú, csodálatos hangszer. Több évezredes fejlődésének eredményeképpen képes kifejezni midannyiunk gondolatait, érzéseit: örömét, bánatát, töprengését csakúgy, mint a költők rejtettebb, gyakran csupán sejtető, de annál többet mondó gondolatát; a legelvontabb filozófiai következtetéseket és a természettudós szigorú egyértelműségét követelő bonyolult felfedezéseit; és tud ünnepélyes, komoly vagy éppen csevegő, tréfás, sőt, groteszk, esetleg durva lenni... Vajon hogyan lehetséges ez? Röviden szólva úgy, hogy a nyelv lényegében ugyanazt a cselekvést, tulajdonságot, dolgot stb. többféle, árnyalatokban eltérő szavakkal, kifejezésekkel képes megnevezni. Aki például megszé- gyenülten elmegy, eltávozik, arra a következőket mondhatjuk: elsurran, elsittyen, ellép, meglép, elszelel, meglóg, elinal, kámfort játszik, olajra lép, elhúzza a csíkot stb. És mindehhez tegyük hozzá, ezek az úgynevezett rokon értelmű sorok állandóan változnak, újulnak: egyes elemek kihullanak vagy régiessé válnak, illetőleg — természetes vagy mesterséges úton — újak keletkeznek, nagyon sokszor magukon hordva a kor bélyegét. Az előbbiekre a főispán, a méltóságos úr, a városháza lehet példa, az utóbbiakra az effélék: kár a benzinért, megtalálták a közös hullámhosz- szot, zöld utat kap, illetőleg presz- szó. labor (.laboratórium’), kösz (.köszönöm’). Bár a nyelv nyelvtana nincsen olyan nyitott, mint a szó- és kifejezéskészleté, és — érthető okokból — lényegesen lassabban is változik, ennek ellenére a szóképzésben, az ige- és névragozás területén, a mondatszerkesztésben stb. szintén találkozunk két-, vagy többféle változattal, megoldással. Nyelvünkben például a cselekvés gyakoriságának a kifejezésére hét egyszerű és több mint harminc összetett képző található; ezért tudunk annyi finom árnyalatot érzékeltetni a szállong, szálldos, szálldogál, szállingózik alakokkal. Vagy menynyi mindent „közölnek” az igei jelentésen kívül a következő ige- kötős formák: megfagy, lefagy, befagy, kifagy, átfagy, felfagy, szétfagy. További példák: aludj és aludjál; mondta és mondotta; elmegy és el fog menni; legyen szíves megmondani..., lesz szíves megmondani..., lenne szíves megmondani..., nem lenne szíves megmondani...? íme a nyelvi változatok, lehetőségek. De vajon beszéd és írás közben élünk-e velük, s ha igen, helyesen-e? Az általános szabály az, hogy a beszéd tárgyától, közvetlen céljától és a beszédhelyzettől függően a rendelkezésünkre álló nyelvi eszközök (szavak és kifejezések, alak- és mondattani jelenségek, a hangos beszéd lehetőségei, a szövegbeli megoldások stb.) közül a legodaillőbbet válasszuk ki. Valahogy úgy, ahogy József Attila is Éhség című versében az eszik, étkezik, táplálkozik, fogyaszt stb. illetőleg fal, zabái, kajál, tömi a fejét stb. sorból a közömbös eszik után éppen a nagyon jellemző erejű fal igével élt: „A gép megállt. Elfáradt por kering fölötte, mint az őszi köd meg pára, s rászáll az emberek hajlott nyakára, kik esznek most. Atizzadt szennyes ing hül a vállukra. Fal, fal egyre mind ...” Így tudta ugyanis érzékeltetni a cséplőgép melletti kemény, szinte embertelen munkában megfáradtaknak a viselkedését, lelkiállapotát, és közben a mindezzel kapcsolatos saját állásfoglalását. A nyelvi lehetőségek közti választást azonban korlátozza a mindenkori társadalmi magatartás is, vagyis az, hogy bizonyos helyzetben valamit illik, vagy nem illik mondani, írni. Nyilvánvaló például, hogy diákok mondhatják egymásra: meglógott, olajra lépett, elhúzta a csíkot, vagy kajált, tömte a fejét; felnőttek is élhetnek ezekkel a kifejezésekkel egymás között — ha nagyon kifejező módon akarják tudtul adni érzelmi állásfoglalásukat, de a diákoknak már nem illik ezeket a nyelvi eszközöket használni — mondjuk — tanáraikra. Ezenkívül, mivel a nyelv a szépségnek, esztétikai jelenségeknek is a hordozója, általában kerülnünk kell beszéd közben is azt, ami a nyelvben nen szép. Ezzel a társadalmi magatartástól elérkeztünk a nyelvi mágatartáshoz. A nyelvi magatartás érvényesülésének legfontosabb területei: a megszólítás, a köszönés, az udvariassági fordulatok használata és — általában — az érzelemmel telített, köztük a durva, sőt trágár szavak, kifejezések alkalmazása. Ismeretes, hogy napjainkban baj van egymás megfelelő megszólításával, kezdünk leszokni a köszönésről, nem sokat adunk az udvariassági formulákra, de a legnagyobb baj, hogy nagyon terjed — fiatalok, sőt lányok között —; a céltalanul durva, trágár beszéd. A nyelvi lehetőségeket tehát csak a helyes nyelvi magatartás tudja igazán eredményesen felhasználni. Mert nemcsak a költőkre, hanem minden beszélőre érvényes az, amit Nagy László, a költő halála előtt nem sokkal mondott: . megnyugtat a bizonyosság: hiszek a szóban. Kötelességem figyelni a szóra. Bánnom a szóval: odaadás és felelősség.” Szathmári István A HHH f idején, W szeptember / li-töl f október l-ir a lemezek ára darabonként SO Ft a digitális felvételeké 60 Ft