Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-05 / 208. szám
1982. szeptember 5. • PETŐFI NÉPE ® „— Nem is e tájon ismertem meg őket: a konok kunok földjén, ahová Olaj úristen parancsára mentek, s gyanakvó tanyák, rideg puszták szélén — örök harcban a döglesztő homokkal — ipart csináltak.” (Soós Zoltán: Kútölők) ELFOGULT KÖSZÖNTÉS ÍRÁSBAN ÉS KÉPBEN • Hermán István • Mihail«-/ László • Kovács Zoltán • Szekér József Fúrósok, termelők, legendás mesterek Barangoltunk a „döglesztő homokon”, rázott a terepjáró bennünket, megbámultuk a sötétülő ég alatt lobogó gázfáklyát, találkoztunk „legendás mesterekkel”, akik ránk bízták — a költő szavaival élve — „ritka emberségüket, kópéságukat, szemérmes, komótos szelídségüket”. Találkoztunk fagyban és rekkenő hőségben a fúrótorony lábánál a dobhártyarepesztő zajban, és a „Jó szerencsét” szálló teraszán, a színes napernyők alatt. Hallottunk s leírtunk ámulatba ejtő számokat, méltattuk helytállásukat. A Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat, szanki üzemének bányászközösségét, a rétegrepesz- tőket. fúrómestereket, toronyszerelőket, 'kulcsosokat. kalandos életű javítókat és sok-sok társukat köszöntjük a 32. bányásznapon. Nevek sorakoznak a jegyzetfüzetben, arcok villannak elém. Hermán István főfúrómester, a Szocialista Munka Hőse. — Akik itt megmaradnák, azok erős akaratú emberek — mondta első találkozásunkkor. Ö maga 1959 óta olajbányász, a Duna— Tisza közére hat esztendővel később költözött. Tagja a kitörésvédelmi brigádnak, ott volt Alg.vőn, Zsanán ... — Fönt a kapcsolóállásban dolgozni nyáron felüdülést jelent, hóban-fagyban kitartást követel. A mi szakmánk egész embert kívánó hivatás. A feladatot teljesíteni minden körülmények között: ez a jó értelemben vett fúróvirtus. Mihalicz László, az „öreg”. 1953 óta olajbányász. Amikor 1965-ben Kiskunmajsára került, nem volt rózsás az ottani helyzet. Mocsártengerben, nehéz körülmények között dolgoztak. Csapatával most egy régebben kitört halasi kút közvetlen közelébe települt. •*. f hsz»> I • Hárman a kitüntetettek közül. Balról jobbra: Tarnaszentmiklósi Károly, Béres Zoltán, Urbán István. (Straszer András felvételei) — Hogy a föld mit tartalmaz, sohasem tudhatjuk biztosan. Ezen a környéken nagy a rétegnyomás, bármikor kitörhet a gáz, elindulhat a kút. Jó szerencsét! így köszönnek az olaj- és földgázbányászok. Éppúgy, mint azok a társaik, akik a föld mélyére szállnak. — Kilencéves voltam, amikor először hallottam ezt a üdvözlést. Már akkor ott lábatlankódtam a kút körül, vonzott, izgatott, érdekelt. Aki elmegy a munkába, szeretne épségben hazatérni. Ehhez kívánunk egymásnak jó szerencsét. Meg ahhoz is. hogy sikeres legyen a fúrás, adjon olajat, gázt bőven a kút!. .. Szekér József fúráselőkészítő csoportvezető és Kovács Zoltán termelőmester. Ők nem a fúrásnál dolgoznak, egyikük munkája megelőzi. másikuké követi a lemélyítést. A fúráselőkészítők fúróaknákat ásnak, terepet egyengetnek — kubikolnak. A termelőmester pedig „szóra bírja” a megfúrt kutat. Kovács Zoltán tapasztalatból mondja: — Egymásra vagyunk utalva: fúrós, termelő, lakatos, csőszerelő. Egyik a másik nélkül nem boldogul. A termelőmester maga is sokáig fúrásnál dolgozott. Ma is emlegeti azt az éjszakát, amikor riasztották, hogy kitört a kút. Szerencsére nem történt baj, csupán a sötétség, a zaj volt nagy. a veszélyt sikerült elhárítani. Nevek sorakoznak a jegyzetfüzetben, arcok villannak elém. Kiskunmajsán a napokban bányásznapi ünnepséget tartottak. A kitüntetettek közül hárommal sikerült találkoznom. Tarnaszentmiklósi Károly hegesztő Kiváló Bányász lett. Urbán István területfelelős Kiváló Munkáért kitüntetést. Béres Zoltán autószerelő Kiváló Dolgozó címet kapott. — Igazi bányászkollektíva jött létre a Duna—Tisza közén — mondja Fáik Miklós üzemvezető. Amíg a bányászhimnusz szól, végigtekintek az ünnepségre összegyűltek arcán és magamban azt kívánom: „Jó szerencsét. szanki olaj- és földgázbányászok!” Sitkéi Béla IMPORTTAKARÉKOSSÁG ÉS ÁRUELLÁTÁS Behozzuk vagy ne hozzuk he? NEM TUDOM, más hogy van vele, de számomra igen emlékezetes maradt az az egyszerű grafikon, amelyet a televízióban, a Hírháttér legutóbbi adásában láttam. Mindössze két vonalból állt; az. egyik vonal a nemzeti jövedelem, a másik a belső felhasználás emelkedéseit mutatta. A két vonal közötti távolságból kitűnt: sok éve, következetesen többet fogyasztunk, mint amennyit megtermelünk. A műsor erről, az egyensúlyhiány okairól, következményeiről, a gazdaságirányítás teendőiről szólt. A riporter többször is feltette a kamera előtt ülő gazdasági vezetőknek azt a kérdést, amely külföldi adósságaink, fizetési nehézségeink hallatán a nézőben is felmerült: ha mérsékelni kell az importot, akkor mit jog ebből érezni a fogyasztó? Ha viszont mégis maradna az árukínálatnak az a mai gazdagságai amelyet nem kis mértékben éppen a külföldi áruk tesznek változatossá, akkor hogyan kerülhet mégis egyensúlyba a termelés és a fogyasztás? A FOGYASZTÁS mérséklésének drasztikus és vulgáris módja lenne az árukínálat elszürkíté- se. netán mennyiségi szűkítése. A kedvező vásárlási lehetőségek fenntartása viszont még akkor is jobb hangulatot, közérzetet kelt a lakosságban, ha az emelkedő árak folytán nem tudja mindenki bármikor, bármelyik fogyasztási cikket megvásárolni. Ami pedig az importot illeti: az áruellátás ma is a hazai ipar termékeire épül. Az üzletekben kapható áruk több mint nyolcvan százalékát a magyar ipar állítja elő. Igaz, az import részaránya így is nagyobb nálunk, mint a többi szocialista országban, ami elsősorban gazdaságunk nyitott jellegével magyarázható. Behozatalunk javát olyan cikkek alkotják, amilyeneket — részben a KGST-ben kialakított munka- megosztás révén — mi nem gyártunk; gondoljunk például az autóra, a fényképezőgépre, vagy a különféle órákra. Nyilvánvaló, hogy ezeket a termékeket a jövőben is külföldről kell megvásárolnunk. UGYANAKKOR egy sereg olyan külföldi ruhaneművel, iparcikkel is találkozunk az áruházakban, amelyekhez hasonlót a magyar gyárak is előállítanak, sőt, exportálnak. Gyártunk és más országoknak eladunk egyebek között cipőt, konfekciót, konzervet, bútort, hűtőgépet, híradástechnikai terméket — és azonos rendeltetésűeket egyidejűleg importálunk is. Éppen ennek az árucserének köszönhető, hogy a magyar vásárló többféle áru közül választhat. Jelenleg a külföldi fogyasztási cikkek mintegy kétharmadát a baráti országoktól vásároljuk. Szállítási készségük — elsősorban saját belső ellátási gondjaik miatt — nem mutat növekvő tendenciát. Sőt, az államközi egyezményeken alapuló, úgynevezett kliring-forgalomban kevesebb fogyasztási cikket kapunk, mint korábban. Ezt azonban sikerül ellensúlyozni a választékcsere-meg- állapodásokkal és a kishatármen- ti árucserékkel. Vagyis az országok belkereskedelmi szervei — olykor vállalatai — mind nagyobb mértékben cserélik ki egymással nélkülözhető áruikat. Talán az ennél biztonságosabb kli- ring-forgalom csökkenésének megállítására is ki lehet dolgozni megfelelő módszereket. ÉS MH DESZ A SORSA azoknak a fogyasztási cikkeknek, amelyeket a dollár-elszámolású országokból importálunk? Csökkenthe- tő-e fizetési nehézségeink miatt például az olyan élvezeti cikkek behozatala, amilyen a kávé, a narancs, vagy a csokoládé? Csak olyan mértékben, amilyenben a vásárlói kereslet is csökken irántuk. Ezt a keresletcsökkenést célozta az említett termékek fogyasztói árának emelése. Behozatalukról azonban nem mondunk le, hiszen, ha élvezeti cikkeknek nevezzük is ezeket, fogyasztásuk szokássá vált. Ezért megvásárlásuk lehetőségét, akárcsak egy sereg más, tőkés importból származó cikkét, fenn kell tartani. És nem csupán a lakosság jó közérzetének megőrzése céljából. BÁRMILYEN EGYSZERŰ módja is lenne tőkés fizetési mérlegünk orvoslásának a fogyasztási cikkek behozatalának megszüntetése — ez az út gazdasági okokból sem bizonyulna célravezetőnek. A műszakilag legkorszerűbb árukat többnyire a fejlett tőkés országoktól, tehát dollárért vásároljuk. Ám ezek az áruk nem csupán a fogyasztást, hanem’ sajátos módon a termelést is szolgálják. Azzal, hogy megjelennek a hazai üzletekben, késztetik, ösztönzik a hazai ipart hasonlóan magas színvonalú, fejlett, korszerű termékek előállítására. Ezt a tényt számos példa igazolja. De kívánatos a fogyasztási cikkek importjának fenntartása más okból is. Éppen a jelenlegi különösen nehéz gazdasági helyzetben az egyik legfontosabb feladat a tőkés export dinamikus fokozása, aminek egyik eszköze a szelektiv iparpolitika. Vagyis mind több olyan terméket kell itthon előállítani, ami jó áron adható el a világpiacon, s ezzel egyidejűleg az eladhatatlan, vagy csak gazdaságtalanul előállítható termékek gyártását meg kell szüntetni. Az itthon tovább nem gyártható cikkeket is importtal lehet — és többnyire kell — pótolni. NEM SZÓLTUNK MÉG a külföldi fogyasztási cikkek kínálatának egy további fontos szerepéről. Nevezetesen arról, hogy a különféle hasznos, a vásárló számára kívánatos áruk léte, meg- vásárolhatósága az, ami — a magasabb személyi jövedelem reményében — az embereket a jobb, a hatékonyabb munkára ösztönzi. Márpedig mindenekelőtt az ésszerűbb, a szervezettebb, a hatékonyabb termelés enyhítheti mindazokat a gazdasági gondokat, amelyekről manapság egyre többet hallunk, olvasunk, beszélünk. \ G. Zs. A BARANYAI TAPASZTALATOK UTÁN Jégeső-elhárító szolgálat a Duna—Tisza közéé Hazánk legdélibb megyéjében 1978-ban helyezték üzembe az ország első jégeső-elhárító rakéta- rendszerét a Tenkes hegyen és környékén. A mezőgazdaság számára szinte nélkülözhetetlen sajátságos szolgáltatás megteremtésének és működésének több éves tapasztalatait dr. Földvári János, a Baranya megyei Tanács elnökhelyettese ismertette a Petőfi Népe 1981. július 9-i számában megjelent összefoglaló cikkében. Megírta többek között, hogy a dunántúli megye jégveréstől, nyári zivataroktól leginkább veszélyeztetett tájain megközelítőleg 200 ezer hektár mező- gazdasági területet védelmez 60—70 százalékos biztonsággal a baranyai jégeső-elhárítás. A technikai újdonság nyújtotta szolgáltatás hasznát, a villány- siklósi borvidéken kívül, a szomszéd megye gabona-, zöldség- és egyéb értékes növényi kultúrákat művelő gazdaságai is élvezik. Nem lebecsülendő az az érték sem, amelyet az épület- és állatkárok elhárításában nyújt a jégvédelmi szolgálat. A baranyai kedvező tapasztalatok után hozta meg a Minisztertanács a határozatot még 1979-ben a jégeső-elhárítás rendszerének ki- terjesztésére az ország leginkább veszélyeztetett vidékein. Ide sorolható szűkebb hazánk, különösen annak nyugati és déli fele. Bátmonostoron még emlékeznek Bátmonostoron, Dusnokon, Kisszálláson és környékén még emlékeznek arra a pusztító jégzivatarra, amelynek 1981 júniusában új ültetvények és termő szőlők, gyümölcsösök, zöldségkertészetek estek áldozatul. Háziállatok, főként vízi szárnyasok ezrei puszA Bács-Kis- kun megyei rendszer működési körzete. tultak el, és nagy összegű épületkárok keletkeztek. Az Állami Biztosító évente 100 milliókat fizet ki kártérítés címén a mezőgazda- sági üzemeknek, és a jégkárra is érvényes biztosítást kötött kistermelőknek. A mezőgazdaság veszteségének egy része ezzel megtérül, a népgazdaságot ért súlyos kár azonban fennmarad, hiszen a jégveréssel kiszámíthatatlan mennyiségű szántóföldi és kertészeti termék megy teljesen tönkre, vagy válik csökkentértékűvé. Mérséklődik ezzel a mezőgazdasági árualap, a hazai és külföldi forgalmazásra alkalmas termény, élelmiszer. A minisztertanácsi határozat megjelenése után a párt- és állami szervek, szövetkezeti érdekképviseletek közös kezdeményezésére Bács-Kiskun megyében is kidolgozták a javaslatot a jégeső-elhárító rakétarendszer felállítására. Első lépésként a baranyaihoz kapcsolódó Mohácsi-szigetre, valamint a Duna—Tisza köze délnyugati felére kiterjedő szolgálat megteremtésére gondoltak. A beruházási tanulmánytervet időközben elkészítette az Országos Meteorológiai Szolgálat. Az 1983. évi üzembehelyezésre tervezett rendszer 42 gazdaság 146 340 hektár földjét képes védelmezni a Mohácsi-sziget, Baja, Fájsz, Császártöltés, Kiskunhalas, Kunbaja és a déli országhatár által közrezárt térségben. Kezdettől fogva szorgalmazta A Bácskai és a Duna-melléki Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége kezdettől fogva szorgalmazta az országos jelentőségű beruházás mielőbbi megvalósulását, hiszen abban a körzetben 33 közös gazdaság látja majd hasznát a létesítmény működésének. A baranyai szövetkezetek közül a dunafalvit és a mohácsit, a homokhátságiak közül az imrehegyit és a császártöltésit érinti közvetlenül a Duna—Tisza közi jégesőelhárító szolgáltatás. A megye állami gazdaságai közül a bácsalmási, a kiskunhalasi, a hosszúhegyi, a kunbaja—bácsszőlősi és a Bajai Mezőgazdasági Kombinát érdekelt a beruházásban. Két terv készült. Az egyik 110 millió forintos költségvetésű. Megvalósításával lehetséges a felhőzet hőmérsékletének folyamatos ellenőrzését megteremtő számító- gépes adatfeldolgozás. A másik tervből hiányzik a számítógép, ezért 12 millió forinttal olcsóbb. A 110 millió forint egyharma- dát 42 gazdaság teremti elő Bács- Kiskun és Baranya megyében. Egy évtized átlagában ennek az ösz- szegnek évente csaknem a négyszeresét fizeti ki növénykárokért az Állami Biztosító a Bács-Kiskun megyei termelőknek. A költség másik harmadát az Állami Biztosító vállalja. A harmadik harmadot vissza nem térítendő hozzájárulásként, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a műszaki fejlesztési alapból támogatja. Ez utóbbit azonban a MÉM csupán 1984-re ígérte, holott arra az összegre már 1983-ban szükség van. Három kérdés A jégeső-elhárító rendszer beruházásában legjobban érdekelt Bácskában és a Duna-mellékén a Margitta-szigeti nagytérségi meliorációval együtt, az új szolgáltatás megteremtése is gyakori téma. A többszöri eszmecsere ellenére néhány kérdést még nem sikerült tisztázni. Ezekre a pénzügyi és mezőgazdasági szakigazgatási szervektől választ várnak a gazdaságok: — terheli-e ezt az országos jelentőségű beruházást, az építés 25 százalékos illetékfizetési kötelezettsége, vagy sem? Ez ugyanis módosítja a költségeket. — Megvalósítható-e a jégelhárító rendszer építése, működtetése, a befizetett biztosítási díjak kezelése társuló^ keretében? Napjainkban ugyanis ez lenne a legcélszerűbb megoldás. Végül a harmadik kérdés: — a beruházás rájuk eső költségeit visszapótlási kötelezettség nélkül kifizethetik-e a mezőgazdasági üzemek a kötelező tartalékalapjukból, vagy sem? Anyagi teherbírásukat ez is befolyásolja. Kiss Antal
