Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-04 / 207. szám

1982. szeptember 4. • PETŐFI NÉPE • 3 Jól vizsgáztak a munkásőrök A pártmegbízatások sokszínű­ek és nagyon sokfélék. Vannak akik úgy tesznek eleget vállalá­suknak, hogy napi termelőmun­kájuk mellett időnként szabad­idejük feláldozásával szolgálatot teljesítenek, kiképzéseken vesz­nek részt és gyakorolnak. Nincs ez másként a munkás­őröknél sem, ahol a folyamatos kiképzési program keretében évente egyszer fegyverrel a kéz­ben is számot adnak tudásukról. Az idén — igaz csak golyóstollal felfegyverkezve — mi is részt vehettünk a munkásörök vizsga­tételén. Egy nap „élesben” A látogatót fegyverropogás, gyakori robbanások riasztják el a gyakorlótér környékéről, de aki veszi a bátorságot — valamint rendelkezik a megfelelő enge­déllyel — és közelebb merészke­dik, bizonyára elálmélkodik az árnyas fák alatt meghúzódó okta­tási központon. Kis erdei „tan­termekben” folyik az elméleti képzés. Az előadót érdeklődő te­kintetek figyelik, látszik az arco­kon, hogy minden kifejezést, ta­nácsot ás szabályt szeretnének mindörökre megjegyezni. Szük­ség is van erre, hiszen lövészet­kor elég egy rossz mozdulat, hiá­nyosan elvégzett biztonsági fel­adat, s könnyen megtörténhet a baj . . . — A forgószinpad-szerűen zajló oktatás nagyon eredményesnek bizonyul már évek óta — mond­ja Budai József megyei parancs­nokhelyettes, aki vállalta az ide­genvezető szerepét. — Csöndesen említem meg, hogy a „rendkívüli esemény" hosszú ideje nem jel­lemző munkásőreinkre. Ez főleg az alapos elméleti képzésnek, s munkásőrök fegyelmezett visel­kedésének köszönhető. A hosszú és tartalmas oktatás után következett a lövészet. Kis­sé feszültebb a légkör. Hiába más üres tárral célozni, s megint más kibiztosított, megtöltött fegy­veren meghúzni a ravaszt. Az emberek arcán látszik az izgatott­így járt a kunszentmiklósi Sza­bó István is, aki egy éve lépett be a munkásőrök közé. — A katonaság alatt nagyon megszerettem a lőgyakorlatokat. A leszerelést követően a TEMA- FORC vállalatnál helyezkedtem el, ahol sok munkásőr dolgozik. Az első hívó szóra beálltam kö­zéjük, s nem bántam meg. Nagy az összetartás közöttünk, s min­denben segítjük egymást — mond­ja a fiatal munkásőr. Elismerés a legjobbaknak Már jócskán elharangozták a delet, mire valamennyien teljesí­tették a feladatot. Láthatóan mindenkinek jólesett a tábori konyha készítette ebéd. Sok idő azonban nem maradt a pihenés­re, hiszen következett a gyakor­lat lezárását jelentő bemutató, melyre vendégeket vártak. Csak most derült ki, hogy a legjobb teljesítményt elérők a kiváló cím mellé még egy „kitün­tetést” kaptak: felkészültségüket, tudásukat bemutathatják a me­gye minden tájáról érkező ven­dégeknek is. Közöttük Terhe De­zsőnek, a megyei pártbizottság titkárának, s dr. Cserháti László megyei munkásőr parancsnoknak is. A bemutató látványos és sike­res volt. A vendégek elismerően nyilatkoztak a látottakról, s. u munkásőrök képzettségéről. Ezzel lezárult egy fejezet az idei kiképzési szakaszban. Jóleső érzés volt látni, hogy a haza védelmére szánt fegyverek hoz­záértő, becsületes emberek kezé­ben vannak. A megye munkás­őrei bebizonyították: mindig és mindenkor bizton számíthat rá­juk az ország! Rajtmár István ság. Főleg a fiatalabbak tarta­nak kicsit a dologtól, de az idő­sebbek nyugtatgatják őket: — Ne idegeskedjetek, hiszen a cél rögzítve van, nem úgy mint az igazi csatában, ahol mozog és ráadásul visszalő az ellenség!. . . — bátorítják imigyen megszep­pent .társaikat. Még az idegennek is feltűnik, mennyire meghitt a munkásőrök viszonya. Őszintén szorítanak egymásért, s ez is hozzájárul ah­hoz, hogy az értékeléskor leg­többször a „kiválót teljesített” hangzik fel. Ilyenkor a társak véget nem érő gratulációi követ­keznek: keményen megropogtat­ják az éles szemű lövész csont­jait. HUMÁNUM ÉS GAZDASÁGOSSÁG Egészségügyünk az integráció útján A társadalom minden terüle­tén, így az egészségügyben is tör­vényszerűen végbemenő folyamat az integráció. Ha pusztán a szá­mokat nézzük, már akkor is nyil­vánvaló, hogy a több, mint 180 ezer embert foglalkoztató, 35 mil­liárd forint értékű eszközállo­mánnyal dolgozó egészségügy fontos népgazdasági ágazat. Ám, ha feladatát — a gyógyítást, az emberi élet védelmét tekintjük, látnunk kell, hogy éppen külde­tése, hivatása révén az integrá­ciónak itt egyszerre kell szolgál­nia a humánum magasztos és a gazdaságosság racionális céljait. E célok jegyében született az integrációs rendelet, az egészség- ügyi törvény utáni legfontosabb intézkedés, amely már több, mint hat éve lépett életbe. Olyan egységes kórház-rendelőintézet szervezet kialakítását határozták el, amelyben az orvosok minden képességüket kibontakoztathat­ják, ugyanakkor a beteg a lehe­tő legmagasabb szintű orvosi el­látásban részesül. Az orvostudomány fejlődésével Már az első pillanatban nyil­vánvaló volt, hogy az egységesí­tett szervezet nagy feladatot ró a vezetésre. A nemzetközi és a hazai tapasztalatok azonban egy­aránt azt bizonyították, hogy egy 1500—'1800 ágyas kórház is biz­tonságosan irányítható, ha az igazgatónak jó helyettesei, önálló főorvosai vannak, akik a szak­felügyeletet is ellátják és akció­képesek, ha ellenőrzésről, kon­zultációról van szó. Amennyiben a beteg az adott kórházban nem kaphatja meg azt a kezelést, amely gyógyulásához szükséges, akkor országos intézetbe, klini­kára küldik, amely nem a hierar­chiában jelent többet, hanem instrumentációban, , speciális szakmai felkészültségben. Az el­gondolás lényege az, hogy ne „mindenütt legyen minden", de ami van, a lehető legjobb le­gyen. Nincs ugyan szükség arra, hogy minden járás, város, vagy megye rendelkezzék több milliós értékű drága, speciális vizsgála­tot vagy kezelést végző berende­zésekkel. 'Az orvostudomány hatalmas mértékű specializálódásával egy ember már képtelen áttekinteni egy szakmát, tehát szükségessé vált a szakosodás, amely viszont törvényszerűen magával hozta az integrációt. Ma már másként a beteget nem lehet megnyugtató módon ellátni, mint szervezeti és szakmai integrációban. A valóság rácáfolt A program bejelentésekor sok egészségügyi vezető, s még in­kább a kívülállók hajlottak arra, hogy az integrációt bűvszónak véljék, amelynek kimondása meg­oldja az egészségügy összes gond- ját-baját: egyszerre megszünteti majd a kórházak zsúfoltságát, a higiénés problémákat, az ágybe­utalás körüli huzavonákat, s amelynek életbelépésével egycsa- pásra aranyemberré válik a go­romba szakfőorvos, és így to­vább. Mások attól tartottak, hogy ugyanúgy lesz, mint az ötvenes években, amikoris rendelet je­lem meg a kórház és rendelőin­tézet egységesítésére, de a gyakor­latban minden maradt a régiben. A valóság rácáfolt a kételke­dőkre. Valamennyi intézetben végrehajtották az integráció szer­vezési, működési határozatában előírtakat. A legtöbb helyen csök­kent a kórházba utalt betegek várakozási ideje, a betegek 85— 90 százaléka — a sürgős esetek kivételével — alapos kivizsgálás után kerül a kórházi osztályra. A kórházi orvos elfogadja a ren­delőintézeti leleteket, ennek kö­szönhetően időt és pénzt kímélve nem végzik el újból ugyanazt a vizsgálatot. Egyszóval színvonal­ban is közelített egymáshoz a kórházi és kórházon kívüli ellá­tás. Természetesen az integráció önmagában nem oldhatta meg a kórházi rekonstrukciókat, a gaz­dasági terhek — energia-, és alapanyagárak — növekedéséből adódó gondokat, nem szüntette meg az egészségügy munkaerő- hiányát, nem elégíthette ki a te­rület fejlődéséből adódó, dinami­kusan változó szükségleteket, s nem számolhatta fel az etikai problémák egy részét sem. Vi­szont az integráció nyomán érez­hetően javult az ellátás, s ez roppant fontos, mert az egész­ségügy állapota, megítélése köz­véleményformáló, a lakosság köz­érzetét befolyásoló tényező. 'Ép­pen ezért a kormányzat is erre a területre összpontosítja az egészségügy anyagi erejének 80 százalékát. Hat év elteltével ugyan a gaz­dasági előnyök ma még nem mérhetők, de kiépült az egységes egészségügyi ellátás kerete, szer­vezeti egysége, amelyet most már „csak” tartalommal kell megtöl­teni. A megye egész területén Az egészségügyi ellátás ezred­fordulóig terjedő távlati fejlesz­tési koncepciója szerint a továb­biakban a megkezdett integráci­ós folyamat következetes kiter­jesztésén van a sor. Olyan egysé­gesítés jegyében, amely a taná­csi, illetve minisztériumi irányí­tás korszerűsítésével a helyi le­hetőségeket a lehető legjobban kihasználja. A megyeszékhely in­tegrációjába kell vonni az alapel­látás egészét is. Az így kialakított megyei intézmény a megye egész területén koordinálja az egész­ségügyi munkát, amely magába foglalja a helyi ellenőrzést is. Mindezeknek a törekvéseknek egyre inkább azt kell tükrözniük, hogy az egészségügy az egészsé­ges emberért is dolgozik, hiszen az integráció magába foglalja a betegségmegelőzéssel foglalkozó intézmények tevékenységét is. G. R. Döntöttek az egyetemi, főiskolai fellebbezések ügyében A felsőfokú intézmények nappali, esti és levelező tagozatá­ra pályázók mintegy 5 ezer fellebbezést, kérelmet, panaszt nyújtottak be, melyek döntő többségét a felvételizettek szá­mára kedvezően bírálták el az oktatásügy illetékesei. Az érintettek a közeli napokban írásban kapnak tájékoztatást a döntésről. A Művelődési Minisztérium tá­jékoztatása szerint az egyetemek és főiskolák nappali tagozataira az idei úgynevezett felvételi ke­retszám szerint 15 870 hallgatót vehettek föl, és e helyekre 35 560-an nyújtották be jelent­kezési kérelmüket. Ez a jelentke­zési arány azonban jelentős belső egyenlőtlenségeket takar. A ko­rábbi éveknek megfelelően a jogi karokra mintegy háromszoros, az általános orvosi tagozatokra há­rom és félszeres, az egyes böl­csészettudományi szakokra több, mint tízszeres volt a túljelentke­zés. Igen kevés volt a pályázó a természettudományi karok és a tanárképző főiskolák matemati­ka, fizika szakjain. Ezért itt, va­lamint a Pénzügyi és Számviteli Főiskola pénzgazdálkodási fakul­tásán pótfelvételi vizsgákra ke­rült sor. Idén a felsőfokú mű­szaki intézményekbe 11 száza­lékkal többen jelentkeztek, mint tavaly, ezért utólagos felvételiket nem kellett meghirdetni. A Szegedi József Attila Tudo­mányegyetem természettudomá­nyi karának matematika, progra­mozó—matematika és matemati­ka—fizika szakokon meghirdetett pótfelvételijére kétszáznegyven- kéttep jelentkeztek, KözülüJs a? 1982/83-as tanévre 43, 1983/84-re 40 hallgatót vettek fel, további 33-at pedig más intézményekbe, azonos szakokra irányítottak át. A Pénzügyi és Számviteli Főis­kola zalaegerszegi intézetében meghirdetett pótfelvételi vizsgára háromszázhuszonnyolcan adtak be jelentkezési kérelmet, a sikere­sen felvételizők közül harminché­tén kezdhetik meg az idén tanul­mányaikat, többségüket azonban már a jövő tanévre iskolázták be. Megjelent a Béke és Szocializmus A létező szocializmus és a kommunisták felelőssége címmel közli a folyóirat Ib Nörlundnak, Dánia Kom­munista Pártja KB Végre­hajtó Bizottsága tagjának cikkét. A szerkesztőség kérésére Heng Sämrin, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, az Államtanács elnöke interjúban tájékoz­tatja a lap nemzetközi ol­vasótáborát Kambodzsa bel­ső helyzetéről, a párt tevé­kenységéről, a megújhodás három esztendejének sike­reiről, a megoldandó felada­tokról. Németh Károly, az MSZMP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a KB tit­kára A tömegek bíznak a pártban című cikkében elemzi a párt és a tömegek közti viszonyt, s megálla­pítja: a pártnak és a nép­nek közös feladata, hogy végrehajtsa az MSZMP XII. kongresszusának határoza­tait. Ennek fő feltétele adott: a párt bízik a töme­gekben, a tömegek bíznak a pártban. Mi rejlik az -Észak —Dél párbeszéd fordulatai mögött? címmel a folyóirat részletes elemzést közöl a nemzetközi gazdasági kap­csolatok radikális átalakítá­sát követelő fejlődő orszá­gok és az ezt ellenző fejlett tőkésországok között folyó vita legújabb mozzanatai­ról. A Francia Kommunista Párt XXIV. kongresszusáról számol be Danielle Bleit- rach, az FKP Központi Bi­zottságának tagja Célunk: a szocializmus francia színek, ben című írásában. A kommunista szervezet jellegéről hónapok óta folyó eszmecsere újabb állomása­ként több ország kommu­nistái arról fejtik ki véle­ményüket, milyen a meny- nyiség és a minőség viszo­nya a forradalmi pártban, és hogyan töltheti be a párt az élcsapat szerepét. Üj párt születik című ri­portjában a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság­ban szerzett tapasztalatairól számol be Vszevolod Riba­kov, a szerkesztőség mun­katársa. A mai háborúellenes moz­galom új vonásairól elmél­kedik írásában Jan Deb- rouwere, Belgium Kommu­nista Pártja KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Latin-Amerikáról ad helyzetképet Julio Silva Colmenares, a Kolumbiai Kommunista Párt KB tagja Az ellentétek növekednek, a függőség fokozódik című cikkében. Izrael újabb közel-keleti agressziójának gyökereit tárja fel Rafic Samboun, a Libanoni Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának tagja. Roland Bauer, a Né­met Szocialista Egységpárt KB tagja A törvényszerű — a tapasztalatok sokféleségé­ben című cikkének témája az általános és a különös dialektikája a szocializmus építésében. A szavakat nem fogja a golyó címmel olvasható be­számoló arról a kerekasztal- beszélgetésről, amelyet az illegalitásban működő kom. munista pártok sajtójáról rendeztek. FILMJEGYZET Sörgyári capriccio „Lehulló für­tök.” Ez volt ennek az érze­lemgazdag, ér­dekes cseh filmnek az ott­honi címe. Azért kapta, mert egy világ­szép szőke fia­talasszony rö­vidre vágatja a film csattanója­ként gyönyörű fürtjeit, melye­ket az egész kisváros csodál és irigyel. Viszonylag hosszú hallgatás után jelentkezik Jiri Menzelnek, az utóbbi időben magyar filmek­ben is szereplő magás intelligen­ciájú, tudatos művésznek ebben a filmjében az az irónikus, köny- nyed látásmód, mely a korábbi évek nem egy cseh filmjét az át­lag fölé emelte. A megrögzött mo­zilátogatók bizonyára emlékeznek a kitűnő Jaroslav Marvannak né­hány különösen emlékezetes ala­kítására, a kispolgári életszemlé­letet erősen, de sohasem durva módszerekkel kifigurázó filmek­ben. Nos, e sokrétű, gazdag esz­köztárral rendelkező és szép ha­gyományokra épülő látásmód és alkotói magatartás elemeit látom visszatérni a Sörgyári capriccio jeleneteiben. És ez nagy öröm, biztatás a jövőre nézve. Bogumil Hrabal érdekes regé­nye a filmmel azonos címen ma­gyarra fordítva is megjelent. Az esemény egy vidám és jelentékte­len kisvárosban játszódik le, a húszas években. Egyetlen neveze­tessége a vidéknek, hogy itt a sör­főző mesterek kitűnő sört gyárta­nak. A történet pedig egy életvi­dám, szép és csinos fiatalasszony körül zajlik, aki kedvességével szinte az egész város minden fér­filakosának fantáziáját felébresz­tette. Férje nemigen tudja követ­ni felesége szabadságra vágyó gondolatait, változásokat sürgető magatartását. Nem érti, hogy a kor és a körülmények sok túlha­ladott, elavult szokás megújítását kívánják. Nincs itt szó nagy dol­gokról, de az apró hétköznapi furcsaságok találó kritikát rejte­nek magukban és tulajdonképpen nagyobb gondokkal is behelyette- síthetők. Az eredeti címben sze­replő „lehulló fürtök” is ezt szim. bolizálnák, a szép Mariska mégis­csak rövidre vágatja gyönyörű, mindenki által megcsodált arany­színű hajfürtjeit. A mese kitűnő, rokonszenves a színészi játék. Találóak az epizód­alakítások. Ki kell emelni a sör­gyárost alakító Jiri Schmitzert és a Mariskát játszó Magda Vasár- yovát, s a minden lében kanál só­gor, azaz Jaromil Hanzlik telje­sítményét. Külön élmény a magyar szinkron. Szombathy Gyula, Hor­kai János, Németh Nóra és min­denekelőtt Kern András teljesen azonosult a film szereplőivel. Kern András parádés szinkronja pedig nagyon ritkán megismételhető, külön produkció. Cs. L. A lakótelep Lakást kaptunk a telepen. Kiterítették a tervet — csupa fehér kocka. Felcsillant a sze­münk. Megmutatták a rajzokat is — kék, zöld, piros és sárga vonalak jelölték a csengő, a kürt, a televízió és az elektromos esz­közök vezetékeit. A szemünk ki­kerekedett. Elhozták a homlokzat vázlatát. Fák és Szemirámisz füg­gőkertjei tűntek föl előttünk. Kimentünk a helyszínre. A technikai vezető kézen fogott minket. Az egész a primitívek korszerű iskolája szerint épült — három medvebarlang az utas-, a konyhai és a lakásközi felvonók­nak, kelet és dél felé két ablak­talan helyiség, valóságos kis bar­lang az asztalitenisz és a klub számára, emeletenként úszóme­dence. Hogyne lettünk volna el­ragadtatva! Minden négyzetméter hasznosítva lett. Még szemétel­szívó vákuum is volt. A nehézségek akkor kezdődtek, amikor beköltöztünk. De akkorra már átadták a telepet. No gye­rünk! A bútorbolt vezetőjével nem is veszekedtünk. Megrendel­tük a hálót. Hozzák a ruhásszek­rényt. Betölti az egész szobát. Sőt. kilóg az ajtón. Eltávolítjuk a szekrényt, összetoljuk a két ágyat. Elférnek, De üres hely nem marad. Vagy zsámoly, vagy tükör, vagy szekrény. Fogtuk a méterszalagot. Kihúzzuk. Mérics­kélünk, Toljuk erre. húzzuk arra. Nem megy. Vettünk egy fűrészt — sss, sss — levágtunk egy dara­bot a szekrényből. Megfeleztük az ágyat. Az egyik darabot rátettük a másikra. Akár egy hálókocsi. A zsámolyt meg a tükröt kihajítot­tuk. Ha háló, legyen háló. Utána átvonultunk a hallba. A kanapét, a karosszéket, az asztal­kát és a televíziót összetoltuk. A legtöbb baj a komóddal volt. Se­hogy sem akart elférni. Megma­kacsolta magát. így ni! Alaposan megnyomtuk, és a külső falból kiszakadt egy darab. Fél méter kiment a homlokzatból, de a ko­mód elhelyezkedett. A konyhában semmi probléma nem volt. Kis fülkék voltak. A székektől, asztaltól, jégszekrény­től a tűzhelynek már nem is maradt hely. A lámpaernyő a földet súrolta. Most alacsonyab­ban — arab módra — építkeznek. Ez a beduinsátor-stílus. Ahogy végeztünk a berendez­kedéssel, leültünk pihenni. A la­kás az csodálatos. Majd zsinórt kötünk a szobák ajtaja elé, akár egy múzeumban. Tudjuk, hogyan csinálják ezt az idegenvezetők. Nem vagyunk zöldfülűek. Ahogy jönnek a vendégek, végignézik a holmikat. Csak le ne üljenek, és ne ácsorogjanak. Észre sem vettük, hogy beeste­ledett. Tipródtunk erre, arra, de sehogy se találtuk a feleségemmel a helyünket. Sehol se volt nyug­tunk — hol egy lábas esett a fe­jünkre, hol a függönytartóba üt­köztünk. Berendezkedtünk a la­kásba ... Vettünk egy sátrat, és fölver­tük az udvaron. "Most elmegyünk valahová a tengerhez. Ha már a telepen nincs számunkra hely. Dimitar Dublev (Migray Ernőd fordítása.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents