Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-29 / 228. szám

1982. szeptember 29. • PETŐFI NÉPE # 3 Fegyveres erőinket köszöntjük Hagyomány már, hogy szeptember 29-én nemzeti történelmünknek ezen az emléke- zezetes napján dolgozó népünk a fegyveres erők soraiban szolgálatot teljesítő fiait kö­szönti. Ez az ünnepnap elsősorbaa politikai tartalma és az ezzel kapcsolatos történelmi tanulságok elemzése és felidézése miatt igen jelentős. Az a katonai esemény, amely­hez a fegyveres erők napja kötőtűk, a pá- kozd—sukorói dombok között vívott hősies és dicsőséges csata amelyben egy igazi népi hadsereg aratott győzelmet a forradalmi vívmányok ellen támadó reakció fölött. A fegyveres erők napja méltóképpen fe­jezi ki a fejlett szocialista társadalom fel­építésén munkálkodó népünk szeretetét, megbecsülését a katonák, a határőrök, a rendőrök, a munkásőrök iránt. Pártunk irá­nyításával fegyveres erőink a dolgozó nép­pel összeforrva szilárd erkölcsi, politikai meggyőződéssel, a korszerű technika vala­mennyi vívmányával felszerelve védelmezi szeretett hazánk határait, a szocializmus eredményeit, a közrendet, a közbiztonságot, de egyben teljesítik internacionalista köte­lezettségeiket is. Ezen a napon, amikor kifejezzük tiszte­letünket a fegyveres erők kötelékeiben szol­gálatot teljesítőkkel szemben, tisztelettel és hálával adózunk mindazoknak, akik népünk forradalmi küzdelmeiben és szabadsághar­cos hagyományokban olyan gazdag történe­te során vérüket hullatták, életüket áldoz­ták nemzeti függetlenségünkért, a társadal­mi haladásért, az egyetemes emberi fejlő­désért. Fiatal határőrök nevelője Éppen tíz évvel ezelőtt frissen szerzett érettségi bizonyítvánnyal a zsebében vonult be Balotaszál- lásról a katonai főiskolára Mar- tonosi József. Számára nem volt idegen a katonai szolgálat válla­lása, hiszen édesapja hivatásos tiszt volt. Olyan gyorsan telt el a négy év, hogy szinte észre sem vette. Nevelőtanári diploma, tisz­ti rendfokozat, politikai és szak­mai felkészültség. Készen arra, hogy határőröket, katonákat ne­veljen. Kiskunhalasra a kerület- parancsnokságra került az egyik alegység politikai helyettesének. — Hat éve ennek, s ma is ép­pen olyan lelkesedéssel végzem a munkámat, mint az első napok­ban. A politikai munkásnak el­sőrendű. feladata a beosztottak alapos megismerése. Közel kell kerülni minden katonához, hogy jelleméről, akaraterejéről, tudá­sáról, otthoni és nevelési körül­ményeiről képet kaphassak. Csak ennek birtokában lehet hozzá­kezdeni a nevelő-, emberformá­ló munkához. A határőrségnél ezt nagyon sokrétűen kell elvégezni. Egyrészt sok emberrel kell foglalkozni, másrészt képessége, szorgalma, indulati töltése minden határőr­nek más, éppen úgy, mint felké­szültsége, nevelhetősége. Ehhez Martonosi főhadnagy jó segítsé­get kap és vár is a pártalapszer- vezetek kommunistáitól, s ter­mészetesen a KISZ-tagoktól. Az nem vitás, hogy a politikai mun­Kitüntetések A Fegyveres Erők Napja alkal­mából a megyei pártbizottságon kitüntetések átadására került sor. Terbe Dezső, a megyei pártbizott­ság titkára a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát adta át Németh Józsefnek, a kiskőrösi járási hivatal elnökhelyettesének, Végh Lajosnak, a megyei mun­kásőr parancsnokság szakcsoport vezetőjének. Az ezüst fokozatot kapták: Fekete László, a kecske­méti városi pártbizottság titkára és Tóth Imre, a polgári védelem őrparancsnoka. A kitüntetések át­adásán jelen volt Posváncz László, osztályvezető. A fegyveres erők napja alkal­mából kitüntetési ünnepséget ren­deztek Kiskunhalason a határőr kerületnél. A megemlékezést kö­vetően Vasmanszki Károly határ­őr ezredes kitüntetéseket adott át. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta Prókai Bé­la határőr alezredes (központi ün­nepségen vette ót), e kitüntetés ezüst fokozatában részesült: Pin­tér András határőr alezredes, Arós István határőr őrnagy, Gazdag György határőr százados. Rajtuk kívül huszonnégyen kaptak kü­lönböző elismerést. A kecskeméti honvéd helyőrség­ben szolgálatot teljesítők közül a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta: Cs. Nagy György alezredes, Horváth Attila őrnagy, Ács Károly törzszászlós. A megyei rendőr-főkapitányság kitüntetési ünnepségét kedden dél­után a DUTÉP munkásszállásá­nak nagytermében rendezték meg. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta: Rudovics István rendőr százados, dr. Kispál Antal rendőr százados. E kitünte­tés ezüst fokozatában részesültek: Darvas István rendőr őrnagy, Pa- tócs Mihály rendőr őrnagy, Lizák László rendőr hadnagy, Görbe Gyula rendőr zászlós, Juhász La­jos rendőr zászlós, Simon József rendőr zászlós, Csóti István rend­őr főtörzsőrmester, Látos Mihály rendőr főtörzsőrmester, Sz. Kovács Balázs rendőr főtörzsőrmester. A bronz fokozatát nyolcán kapták meg. A Közbiztonsági Érem arany fo­kozatával Halász János rendőr őr­nagyot, dr. Gergely Sándor rend­őr őrnagyot, Károly József rend­őr századost, Vasas László rendőr századost, Horváth Ernő rendőr alhadnagyot, Szeitert László rend­őr törzszászlóst, Vimpek Lajos kás, a fiatalok erkölcsi nevelője a családi nevelésre alapozhat, s ha ez hiányos, akkor nagyon ne­héz a dolga. S ilyen van a be­vonulok között. A bevonuló fiatalok között — éppen koruk miatt — kevés a párttag, de KISZ-ista már bőven van. A mozgalmi munkában való részvétel, a közös rendezvények nemcsak a fiatalokat hozzák kö­zelebb egymáshoz, de segítenek a beilleszkedésben is. Barátságok, kis csoportok jönnek létre, szin­te láthatatlanul a politikai he­lyettes irányításával, s ez igen nagy segítséget jelent a jellem, a hazaszeretet, az áldozatvállalás kialakításában. — A politikai oktatás a neve­lés kiegészítője. E vonatkozásban is különbséget kell tenni. Van, aki úgy vonul be. hogy érdekli a politika, kívánja a tájékozta­tást, s akad olyan is, aki nem érdeklődik. Tanulópárokat ho­zunk létre, sok szemléltetőeszközt — filmet, írásvetítőt, propagan­daanyagot — használunk, de nem hiányoznak a kül- és belpoliti­kai tájékoztatók sem. Egy bizonyos: a 18 hónapos szolgálat alatt a politikai oktatás eligazodási alapot ad, amit nem­csak a határőrségnél, de a polgá­ri életben is felhasználhatnak. A leszerelő határőrök többségének egészen más a felfogása a mun­kahelyén, a családi és a társadal­mi életben, mint bevonulásakor. — Ezért nagyon sokat kell dol­gozni. Van siker, de kudarc is. Egyik határőr jó néhány fenyí­tést kapott fegyelmezetlensége miatt. Nagyon sokat beszélgettem vele, próbáltam hatni rá. Lesze­relésekor bejött hozzám. Azt mondta: ha ezt nem kapja meg, ha nem beszélgetek Vele, akkor nem így végzi. Ez igazi sikerél­mény volt, de az is, hogy meg­komolyodott, s ma becsületesen dolgozik. Martonosi József határőr fő­hadnagy 28 éves, maga is fiatal­ember, s ezért is ismeri jól a mai bevonulok gondjait, fogyatékos­ságait. Talán ezért is fogalmaz­ta meg: a határőrség jó nevelő iskola. rendőr törzszászlóst, Oláh György rendőr törzszászlóst, Pavisa Antal rendőr zászlóst, Kovács Imre rendőr zászlóst, Almási József rendőr zászlóst, Babák Péter rend­őr zászlóst, Csernus Viktor rendőr főtörzsőrmestert, Vas Károly rend­őr főtörzsőrmestert, Valentyik Jó­zsef rendőr főtörzsőrmestert, Ko­vács János rendőr főtörzsőrmes­tert tüntették ki. E kitüntetés ezüst fokozatát huszonhármán kapták, bronz fokozatát tízen. Kiváló Társadalmi Munkáért éremmel tüntettek ki huszonki­lenc önkéntes rendőrt és segítőt. A megyei pártbizottság aulájá­ban került sor a munkásőrség megyei parancsnokságának ün­nepségére. Kiváló Szolgálatért Ér­demrend kitüntetésben részesült (a parlamentben vette át) Vízin Miklós. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kap­ta: Végh Lajos, dr. Dekov Iván, Solti László, Engi István, Váradi Imre (a központi ünnepségen vet­te át), Bátyai Péter. Ezüst fokoza­tában részesült dr. Dobos Lajos, Lőszter József, Károly István, Bu- kovenszki Sándor, Csenki László. Bronz fokozatát kapta: Szabó Jó­zsef, Fekete György, Fábián Imre, Török Ferenc, Szenti Ferenc. Munkásőr Emlékjelvényt ado­mányoztak: Bodor Jánosnak, az Április 4. Gépipari Művek terme­lési igazgatójának, Kaiser György­nek, a Kiskőrös Ipari Szövetkezet főkönyvelőjének, Csernák György­nek, a Távközlési Üzem osztály- vezetőjének, Túri Endrének, a Zo­máncipari Művek dekoratőrének, Bodrogi Tibornak, a Kiskunhalasi Papíripari Vállalat igazgatójának, Király Lajosnak, a Kiskunhalasi Fémmunkás Vállalat üzemvezető­jének, Zsíros Sándornak, a Kun- szentmiklósi VÁV gyáregységve­zetőjének. Szocialista kultúráért kitüntető jelvényt Szirmai János­nak. Az MHSZ megyei vezetőségénél tartott kitüntetési ünnepségen a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta: dr. Geri István, a kalocsai Városi Tanács elnöke. Ezüst fokozatát Horváth János, a Fémmunkás Vállalat igazgatója, Kecskemét, Bajáki Menyhért gépjárműoktató. Bronz fokozatát Galántai János, a 609. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója, Ferkovics László, az MHSZ kalocsai járási­városi titkára kapta. Honvédelmi Érdemérem 30 év után: Borszéki Lajos, Czérna Mik­lós, Gál József, Gyimes Jánosné, dr. Losoncz Mihály, Pechtler Fe­renc, Polgár István, Pólyák Imre, Seremet László, Bodor Mátyás, Kónya József, Kovács Pál, Kul­csár János, Török Lajos. MHSZ Kiváló Munkáért Érem arany fokozat: dr. Medveczki Pál orvos ezredes, Egri Károly alez­redes, Kovács István őrnagy, Fricska Nagy János. A megyei hadkiegészítési és te­rületvédelmi' parancsnokságon rendezett ünnepség alkalmával a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta: Mihók Dá­niel alezredes, Sántha Béla alez­redes, Császár József őrnagy, Szö­rényi István őrnagy, Magyar Fe­renc, a Szikrai ÁG igazgatója, dr. Németh József, a kalocsai Városi Tanács osztályvezetője, Rácz Áron, a Volán 9. sz. Vállalat párttitkára. Ezüst fokozatát Kiss Miklós őr­nagy és Sz. Kiss Lászlóné, bronz fokozatát Mócza Attila főhadnagy, Parádi István, Bai Mihály, a Szik­rai ÁG személyzeti vezetője, Papp Sándor, a bajai Városi Tanács előadója. Kiváló Ifjúsági Vezető Érdemérem kitüntetésben része­sült Virágh Bálint hadnagy. A megyei tűzoltóparancsnoksá­gon is ünnepséget rendeztek a fegyveres erők napja alkalmából. Az ünnepségen dr. Tarjány Lajos alezredes, megyei tűzoltóparancs­nok kitüntetéseket, előléptetéseket adott át. A Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozatát Dezső Fe­renc törzszászlós, a bajai városi- járási tűzoltóparancsnokság dol­gozója, a Haza Szolgálatáért Ér­demérem bronz fokozatát Szabó József tűzoltó százados, a kecske­méti városi-járási tűzoítóparancs- nokság parancsnoka, a Tűzbizton­sági Érem ezüst fokozatát Nagy János, a kiskőrösi járási hivatal főelőadója kapta. A Tűzbiztonsági Érem bronz fo­kozatát heten, a Szolgálati Érdem­érem különböző fokozatait tízen vették át. A belügyminiszter soron kívül előléptette századossá Bencsik László tüzér főhadnagy, a kalocsai városi-járási tűzoltóparancsnok­ság parancsnokát, alhadnaggyá Magó József törzszászlóst, a me­gyei tűzoltóparancsnokság előadó­ját. Ezenkívül a tűzoltóság országps parancsnoka soronkívül öt főt lép­tetett elő zászlóssá. Az országutakat járók sok­szor látják a katonai forga­lomszabályozókat, olykor utasításaiknak megfelelően közlekednek. Egyenruhá­jukon feltűnő fehér fény­visszaverő jelzések, a bukó­sisak — ami egyébként a forgalomban nem dísz, ha­nem nagyon is fontos kel­lék — jól megkülönbözteti őket. Tevékenységük nem tűnik különösen katonásnak, pedig ezek a 20—22 éves fiúk talpig azok. Franca Ká­roly főtörzsőrmester, szakasz­parancsnok szavai ezt bizonyít­ják. F or galomirány ítók — A legutóbbi kiképzési időszakban megszerez­tük az élenjáró címet. Ehhez az kellett, hogy az ál­lományunk több mint fele kiváló, vagy élenjáró cí­met szerezzen. A címhez pedig arra volt szükség, hogy a kiképzésben, a technika karbantartásában, a harckészültségben legalább a jó eredményt hoz­zák. Ez sikerült, igaz keményen megdolgoztunk ér­te. Örömünk kettős volt, mert az egység immár harmadszor lett élenjáró, amelyhez mi is hozzá­járultunk. A főtörzsőrmesteren látszott, nem ma kezdett fiatalokkal, újonc katonákkal foglalkozni. Tizenhá­rom éve katona, tud bánni a fiúkkal, ért a nyelvü­kön. Talán ezért sohasem emeli fel a hangját, csak szavai Roppannak keményebben, ha hibát, esetleg fegyelmezetlenséget tapasztal. Az ő érdeme is, hogy súlyosabb fegyelemsértés nem történt, és évek óta balesetmentesen közlekednek. A forgalomszabály­zóik — ez a katonai szóhasználat — pedig több „kí­sértésnek” is ki vannak téve: ott a 250-es MZ, amely ha meghúzzák a „szarvát”, könnyen benne van a 120-ban, aztán 10—42 órát is várakoznak az útkereszteződésben, hogy az érkező járműoszlopo­kat a helyes útra irányítsák. Az önfegyelem, a fe­lelősségérzet faragott ezekből a korábbi srácokból igazi férfiakat. Herédi Dezső tizedes, élenjáró raj-* parancsnok így vall erről. _ •— A harmadik időszakot töltöm. Félegyházi va­gyak, de Kecskeméten a DUTÉP-nél ács-állványo­zóként dolgoztam. Nekem jól telt a katonaidőm. Szeretem ezt csinálni, igaz itt nem lehet gyerekes- kedni. Határozottnak, fegyelmezettnek kell lenni, mert ha nem, éppen én okozok balesetet, vagy irá­nyítom az oszlopot másfelé. — Főleg éjszaka fárasztó a szolgálat — vette át a szót Tóth Ferenc őrvezető, aki Kiskunfélegyhá­zán kőműves kisiparos volt. — Aludni nem lehet, az eső az ember nyakába csorog és ráadásul telje­sen egyedül kell az út mellett ácsorogni. Én tény­leg nem panaszkodhatom, sőt köszönettel tartozom a parancsnokoknak. Dezsővel most mindketten a csapatépítkezésen dolgozunk — majd minden gúny nélkül, nevetve hozzátette: — Itt igaz nem keresünk annyit, mint a polgári életben .. . — Nem mindig a pénz a fontos! — állapítja meg Farkas Sándor őrvezető, aki Orosházán pék volt, most lett rajparancsnok. Nemcsak a parancsnoka, de társai szerint is ő kezeli a legjobban a forgalom- irányító botot. — Parancsnokaink bizonyára elégedettek velünk, mert ránkbíznak ilyen felelősségteljes feladatot. Nem akármilyen dolog egy biztosítatlan vasúti át­járón átengedni négy-ötszáz járművet. Majdnem kancsal lesz az ember, amire vége, hiszen fél szem­mel az oszlopot, másikkal a vágányt figyeli. Kovács András honvéd a legszótlanabb. Vele kezdetben sokat kellett foglalkozni, mert nem tűr­te a fegyelem kötelékeit, nehezen illeszkedett be, de ha feladatot kapott, precíz volt és fegyelmezett. Ma már csak rossz emlék a sok figyelmeztetés, hi­szen ünnepeken, rendkívüli forgalomnál, ha a rend­őrségnek segíteni kell, őt is küldik. — A kiválasztásnál dől el, kiből lesz jó forga­lomirányító — kapcsolódott ismét a beszélgetésbe Franca Károly főtörzsőrmester — ha van jogosít­ványa, az már előny, de magát az irányítást, a jog­szabály rendelkezéseit itt tanulják meg. Az órájára pillantott. Nem tőle. Ivók János alez­redestől már hallottuk, feladatra indulnak. Nem tar­tóztatjuk tovább őket: jó irányítást, balesetmentes közlekedést, katona szerencsét. Huszonkilenc éve a kapitányság élén Régen találkoztunk, s amikor hivatali szobájába léptem, éppen olyan szívesen fogadott, mint jó huszonöt évvel ezelőtt az ellen- forradalom utáni időben. Alig változott, ugyanolyan egyenes tartású, határozott, s talán ősz hajszálai sem gyarapodtak meg, pedig nem volt könnyű az a 38 esztendő, amit fegyveres szolgá­latban töltött Koszecz László rendőr alezredes, a kalocsai rendőrkapitányság vezetője. A felszabadulás előtt 15 éve­sen a békéscsabai téglagyárban ismerte meg a munkát, de még be sem töltötte a 17. életévét, amikor tagja lett a Vörös őrség­nek, s jelentkezett a kommunis­ta pártba. Negyvenöt után katonák mellé kellettek a viharsarki munkások, hogy a demokratikus magyar hadsereg is bizonyítson. Az idő­sebb munkásokkal együtt ő is ott volt a hajmáskéri kiképző- táborban, hogy végül is a beve­tés helyett a nyugati határ zárá­sában, a bujkáló fasiszták ellen harcoljon. Egy sebesülés nyomát még mindig viseli. Vörösőrként kezdte, 1946 már­ciusában rendőrként folytatta őr­sökön, hiányos felszerelésben, fegyver nélkül, de lelkesen, a jö­vőbe vetett hittel. Ma már ke­vesen vannak, akik vele együtt 1948-ban az első rendőrtiszti kép­zésben a rendőrtiszti akadémián felvételt nyertek. Fárasztó hóna­pok következtek, de 1949. febru­árjában Koszecz László“ rendőr hadnagy már Szegeden a rendőr- osztályon az egyik század pa­rancsnoka lett. Az akkori idők­ben megszokott volt, hogy senki sem maradt sokáig egy helyen. Az élet állomásai nála is gyorsan következtek. Kiszombori kapi­tányságon bűnügyi osztályveze­tő, 1950-ben Bácsalmáson köz- rendvédelmi parancsnok, párttit­kár, 1951-ben Baján kápitány- ságvezető, s 1953. szeptemberében már Kalocsán teljesít szolgálatot kapitányságvezetőként. Koszecz László rendőr alezre­des közben elvégezte a rendőr- tiszti akadémiát, az öthónapos pártiskolát. Kitört az ellenforra­dalom, de Kalocsán a karhatal­mi egységek létrejöttével gyorsan rendet teremtettek. Az azóta eltelt idő sem volt- eseménytelen a kalocsai rendőr- kapitányság vezetője számára. Az állományépítés, a munka ma­gasabb színvonalra való emelése, a bűncselekmények megelőzése, felderítése, a közrend további szi­lárdítása, a közlekedési morál ki­alakítása, s ezernyi más feladat teljes erejét, ambícióját lekötöt­te. Az erőfeszítés 'nem volt hiá­bavaló. Koszecz László rendőr alezre­des nyugdíjba készül. A hosszú szolgálati idő, a majdnem há­rom évtizedes vezetői beosztás, a társadalmi tevékenység — járá­si pártbizottsági és vb-tag — a munkáéért kapott tizenegy kitün­tetés, közöttük két Kiváló Szol­gálatért Érdemrend, bizonyítja a nehéz, gondokkal, küzdelmekkel, sok felelősséggel végzett, munka eredményeit. Kiváló parancsnok A MEZŐGÉP Vállalat kerekegyházi gyáregységének park­övezte műhelycsarnokai, irodaépületei kellemes környeze­tet teremtenek, s az idelátogatónak szinte az a benyomá­sa, nemcsak a munka halad jól, *de talán nincs is ideges­kedés, kapkodás. Ezt a hatást tovább mélyítette Bárdos József a gyáregység 36 éves osztályvezetője, a munkásőr- szakasz parancsnoka. Nyugodt, megfontolt, kevés beszédű ember, különösen, ha a társadalmi megbízatásáról fag­gatják. — A legnehezebb megfogalmazni — válaszolt a kérdésre hosszas töpren­gés után — miért vállalja valaki a munkásőri megbízatást. Ezt egy szó­val, egyetlen mondattal nem lehet ki­fejezni . . . Nálam úgy kezdődött, hogy édesapám tíz évig teljesített szolgá­latot, s így kapcsolatba kerültem a testülettel. Ügy döntöttem, folytatom azt. amit ő abbahagyott, és 1972-ben előképzős lettem. Annak ellenére, hogy nem voltam párttag, a pártalap- szervezet javasolta felvételemet. Ez arra az időszakra tehető, amikor Kerekegyházán kezdett kialakulni a jelenlegi helyzet, azaz a termelő üzemekben a munkásőrrajok létre­hozása. Néhány év tel el, s Bárdos József munkásőrt B. Horváth István a rajparancsnoka és Farkas Károly szakaszparancsnok-helyettes javasol­ták a pártba, ök még jól emlékeznek az indoklásra: munkáját kifogástala­nul végzi, mindig lehet rá számítani szolgálatban, gyakorlaton egyaránt. Emberi tartását, segítő szándékát is érvként hozták fel. A taggyűlés öröm­mel adott bizalmat Bárdos József? nek; hiszen egyébként is jól ismer­ték. — Három évvel ezelőtt parancsnoki iskolára küldtek . .. A miérten ma­gam is gondolkodtam, de aztán meg­tudtam. A munkásőrségben végzett munka, felkészültségem, a letöltött szolgálati idő és a korom volt az „ajánlólevél”. Az iskola után rajpa­rancsnok, majd szakaszparancsnok lettem ... Ez véleményem szerint a bizalom megnyilvánulása. Bíznak bennem a közvetlen parancsnokaim, a beosztottaim, de a pártszervezet ve­zetősége és tagsága is. Ez pedig csak egyetlen dologból táplálkozhat: amit tettem az ellen nincs kifogás . . . Nem lehet kétséges, mert a mun- kásőr-foglalkozásokat pontosan, szín­vonalasan tartják meg, a megjelenési arány majdnem eléri a 90 százalékot, rendkívüli esemény nem történt, a fegyelmi helyzet és a szolgálat ellátá­sa jó. Nem csoda, ha az elmúlt évben a szocialista versenyben az egység legjobb szakasza címet szerezték meg, s az sem véletlen, hogy az alegység legjobb raja is innen került ki. Bár­dos József akkor Kiváló parancsnoki jelvényt kapott. A cím kcAelez, s ezt jól tudja a szakasz parancsnoka is. — Már a múlt évben nagyarányú fiatalítás történt. A szakasz 35 száza­léka új munkásőr, s az átlagéletkor éppen 35 év. A tervem, s ebben — akár­csak más feladat végrehajtásában — együtt vagyunk a szakasszal, az. hogy ismét megszerezzük a címet. Ez nem lesz könnyű, hiszen mindenki ezt sze­retné. Tovább folytatjuk az utánpót­lás-nevelést, a fiatalítást, meg akarjuk tartani a jelenlegi fegyelmi helyzetet, javítani akarunk a megjelenési ará­nyon, s még inkább szeretnénk össze­kovácsolni a kollektívát . . . Bárdos József munkásőr szakasz­parancsnok e beosztásba való helye­zését 'a bizalommal indokolta. Ennek csakis a jobb, a kiképzésben végzett, a szolgálatban tanúsított, a kollektí­va összeforrasztását segítő minőségi követelmények elérésével lehet még- inkább eleget tenni. Erre nemcsak a parancsnok, de valamennyi munkásőr is* törekszik. Irta és fényképezte: Gémes Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents