Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-28 / 227. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1982. szeptember 28. • Szüretel Péter László és családja. Az egy hektár termő szőlő több mint 20 tonna fürtöt hozott. munkát és azt, hogy körülbelül mennyi kézi munkaórára van szükség egy hektár megműveléséhez. A pénzbeli juttatások egyébként fajták és művelési mód szerint változnak és természetesen aszerint, hogy termő, vagy nem termő ültetvényről van szó. A gazdaság tervei között szerepel a nagyüzemi szőlőtermesztés továbbfejlesztése. Szakcsoportot szerveznek. Jövő év tavaszán 25 hektáron Muscat Otto- nelt és saszlát szeretnének telepíteni. Itt is összekapcsolják az egyéni érdekeltségen alapuló kézi munkaerőt a nagyüzemi technika előnyeivel. □ □ □ A kiskunhalasi kezdeményezés jelentős munkaerő"tartalékot tár fel. Emellet egyaránt hasznos az egyénnek és a gazdaságnak. Az emberek igénylik az olyan ki- kapcsolódást, amely egyúttal jövedelmező is számukra. Az állami gazdaság példája jól bizonyítja, hogy mennyi erőt lehet felszabadítani a termelés növelé• Telik a konténer. A gazdaság erre a célra vásárolt gépkocsijai menetrendszerűen szállítják a megtelt tartályokat, amelyekbe mintegy 4,5 tonna termés fér. sére. Mindez végső soron a népgazdaság hasznát is szolgálja. K. S. Mindenki jól jár A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban tavaly kezdeményezték a nagyüzemi szőlőterületek részesművelését. A vezetők nem is gondolták, hogy mekkora sikere lesz. Hetven hektár kiadását tervezték, de a nagy kereslet miatt csaknem száz hektárt adtak művelésbe. Az idén megsokszorozódott az igény, 450 hektár ültetvényt részel, csaknem ötszáz család. A művelők között a társadalom minden rétegének képviselője megtalálható. Ezzel a művelési formával ugyanis mindenki jól jár. A gazdaságban kevés a munkaerő, ugyanakkor a szabad szombatok bevezetése óta sokan igyekeznek hasznosan eltölteni a hétvégét. A részesek — a gazdaság szaktanácsadása alapján — a növény igényeinek megfelelően végzik el a kézi munkákat. A gondos művelésnek köszönhetően az idén rekordtermés várható. Általában, hektáronként 10—20 tonna között. □ □ □ Péter Lászlót és családját éppen szüret közben kerestük fel. Fáradtnak látszanak, csaknem 20 tonna termést már leszedtek, még jó néhány hátra van. A sütőipari vállalat gépkocsivezetője elmondja, hogy a saabad idő hasznos eltöltésének megvan a gyümölcse. Az egy hektár szőlő megműveléésért 8 ezer forintot kap és 1,50 forintot minden kiló termésért. Nem nehéz kiszámítani, hogy milyen csinos summához jut a végelszámoláskor. — Ez a legjövedeLmezőbb hét végi kikapcsolódás — állítja. Az említett összegeket átlag- számítások alapján állapították meg. Figyelembe vették, hogy a gazdaság végez minden gépi • Rába teherautóval vontatott, csaknem 24 tonna befogadóképességű nagy tartályokban szállítják a szőlőt a tajói kerület központi feldolgozójába. (Méhes! Éva felvételei) MEZŐGAZDASÁGI KÖNYVESPOLC 1000 kérdés, 1000 válasz a ház körüli állattartásról Második, bővített kiadásban jelenik meg október hónap folyamán Gonda Irén könyve. Első kiadása nagy sikert aratott olvasótábora körében. A szakszerű tájékoztatást közérthető módon fogalmazza meg. Az előző kiadás visszhangja alapján — az 1000 kérdés s'zabta korlátokon belül — bővült a könyv a ló, a szamár, a kecske, az angóranyúl és a pré- mesállatok tartásával kapcsolatos tudnivalókkal. így a ház körül szükséges minden állattartási, takarmányozási tudnivalóról, a szerződéses termelés feltételeiről, a beszerzési lehetőségekről tájékozódhatnak az olvasók. A csuka és a süllő horgászata Az ugyancsak októberben megjelenő könyvben a csuka és a süllő kifogásához, horgászatához szükséges tudnivalókat ösz- szegzi Antos Zoltán szakszerű pontossággal, de mindig élvezetesen és közérthetően, a kezdő és a gyakorlott horgász számára egyaránt sok újdonsággal. Leírja a két ragadozó hal életmódját, majd példákkal gazdagon szemléltetve ismerteti a fogásukhoz legjobban bevált módszereket: a pergetést, a mártogatást, az úszós és a fenekező horgászatot, kitérve természetesen a csuka- és a süllőhorgász nélkülözhetetlen felszerelési tárgyaira, eszközeire is. Káposztafélék termesztése A zöldségnövények sorozatszerű köteteit a káposztafélék családjának bemutatásával bővítjük, melyben a szerző a termesztés biológiai és technológiai alapjait bemutatva leírja a tárolás, a tartósítás és az ételkészítés tudnivalóit is. Dr. Szalva Péter — az ismert tudományos kutató — megkülönböztetve a mezőgazdasági és a kertészeti jellegű káposztaféléket, könyvében érdekes képet tár az olvasó elé a szántóföldi növénytermesztés és a kertészeti művelés állandó változásáról, alakulásáról. Agrártermelésünk 2000-ben H)80-ban a Mezőgazdasági Kiadó több tudományos és társadalmi szervvel együtt, Hatékonyabb élelmiszer-termelést! és Agrártermelésünk 2000-ben címmel jeligés pályázatokat hirdetett. Az első pályázat arra hívta fel a vállalkozó szakembereket és kollektívákat, hogy a termelés hatékonyabbá tételét szolgáló eljárásokat és módszereket, amelyek a nagyüzemekben felhalmozódtak, számításokkal kiegészítve dolgozzák ki. A második kiírással az volt a cél, hogy az eddigi hazai és külföldi tudományos eredményekre építve, vázolják fel a magyar agrártermelés jövőbeli alakulását és 2000-re válható helyzetét. Dr. Sárkány Pál szerkesztő, a beérkezett több mint 100 pályaműből válogatta ki a most közreadott munkákat. Az olvasó érdeklődésének megfelelően válogathat az élelmiszer-termelés egészét átfogó; általános jellegű előrejelzéseken kívül, a természetvédelemmel, a talajerő‘gazdálkodással, a növénytermesztési és az állattenyésztési ágazatokkal, az erdő- gazdasággal, valamint a melléktermék-feldolgozással foglalkozó tanulmányok között. Technikusok az iparban Hová tűntek a technikusok? Nem kell messzire visszatekinteni. Tíz—tizenöt éve, ha valaki például, a Petrik technikumban végzett, megnyíltak előtte a vegyipari vállalatok kapui. Válogathatott az állás- ajánlatok között. De minden szakmában akadt olyan hírneves technikum, ahová bejutni is nehéz volt, ám ahol bent1- maradni és bizonyítványt szerezni csaknem annyit jelentett, mint manapság egy egyetemi diploma. Fi al üzemmérnökök keseregtek wiTŐl, akik sehogyan sem találják a'helyüket. Amolyan „köztes elem”-neki tekintik őket, akik azért mégsem igazi mérnökök, viszont nem is szakmunkások. Ugyanabban a gyárban panaszkodnak az okleveles mérnökök is, hogy gyakran olyan munkára fogják őket, amit egy technikus is elvégezhetne. A nyugdíj előtt álló igazgató pedig azért aggódik, hogy nem akad majd ember, aki a munkások és mérnökök között az összekötő szerepét betöltse. Amióta a technikumok homlokzatára új táblák kerültek, jelezve, hogy az alma mater falain belül másféle képzés folyik már, egyre csökken az összekötő szerepére máig leginkább alkalmas technikusok száma. A hazai építőiparból való az adat: a mérnök—technikus arány egy az egyhez. Holott valamennyi környező országban öt-hat technikus jut egy mérnökre. A középfokú végzettségű műszakiak száma évről évre csökken. Közülük minden negyedik otthagyja még a pályát is, és az élet merőben más területein próbál szerencsét. Nem megfelelő a technikusok anyagi megbecsülése sem, amit igazol, hogy többségük több pénzt keres, ha szakmunkásként dolgozik. A magyar gazdaság igényei sürgetnek. Az Országos Tervhivatal közzétett számításai szerint az ezredfordulóra a műszaki szakemberek iránti kereslet az összes aktív keresőhöz viszonyított mostani 9,2 százalékról várhatóan 11—12 százalékra emel- edik. Ami egyben azt jelenti, gy a feladatok elvégzéséhez nte mintegy 14 ezer ifjú tech- is munkába állására lesz £ség. Ez azonban a mai helyben csak illúzió. Érdemes visz- /atekinteni az utóbbi harminc évre, mert korántsem tanulságok nélküli, hogy miként juthattunk a jelenlegi helyzetbe. Az ötvenes években,' az iparosítás erőltetett ütemű fejlesztése idején a technikusok szerepe szinte törvényszerűen felértékelődött. Sokan kerültek közülük vezetői .munkakörbe, hiszen a népességnek a mainál jóval alacsonyabb volt az iskolázottsága, így aztán a fiatalok számára akkoriban nagy vonzerőt jelentettek a tagadhatatlanul jó színvonalú technikumok. A hatvanas években a középfokú oktatás tömeges lett, és a gazdaság, a gyakorlat valóságos igényeinek félreértelmezésével az oktatásügyben egyre. inkább terjedt egy olyan szemlélet, ami kétségbe vonta, hogy a technikusi képzésnek helye van az iskolarendszerű szakoktatásban. Pedig 1973-ig a technikumok nappali tagozatán 129 ezer, esti és levelező tagozatán pedig 112 ezer szakembert képeztek ki. A legjobbak közülük ma is az ipar „húzóemberei”. Kilenc esztendővel ezelőtt azonban a technikusi képzés helyett bevezették a termelési gyakorlathoz kötött, iskolarendszeren kívüli, önköltséges tanfolyamokat. Csaknem egy évtized kellett ahhoz, hogy valamennyi fórumon belássák: hibás volt a döntés. Hiszen a jelenleg még létező rendszerben a vizsgák színvonala nemegyszer az érettségi színvonalától is messze elmarad. A minősítő rendszer egyébként is túlzottan szakosított és elavult. A tanfolyamok fegyelme laza, ami a tanulás rovására megy. Az oktatásügy irányítói, a szaktárcák illetékesei jelenleg már azon munkálkodnak, hogy miként lehetne a lehető leggyorsabban visszaállítani a középfokú oktatásba a technikumokat. Az elképzelések szerint a műszaki jellegű szakközépiskoláknak kellene részben érettségit adó szakmunkásképzéssel részben pedig technikusok pályára bocsátásával fr-zl'jlkozniuk. rto magát a nahát is vonzóbbá kellene tenni valahogy . . . G. L. F Kereskedelmi-jogi tanácsadás a Kamarában Az idén jelentősen megnőtt a Magyar Kereskedelmi Kamara keretében működő Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Iroda szolgáltatásai iránt az igény. Az újonnan külkereskedelmi jogot kapott belföldi gazdálkodó szervezetek nem mindig rendelkeznek megfelelően felkészült jogász szakemberekkel. így az indulásnál és a későbbiek során is hasznos tanácsokkal szolgál a Kamara. * Az iroda a nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatos jogi kérdésekben, külkereskedelmi szerződések elkészítéséhez szakértői véleményt ad, illetve jogviták esetén speciális szakvéleményt készít. Jogi kérdésekben bármely belföldi vagy külföldi bíróság, választott bíróság, vagy hatóság előtt felkérés alapján képviseli megbízóját. Mind több esetben! kérik ki az iroda szakembereinek véleményét akkor is, amikor az új vállalkozási formák célszerűségét, a megvalósítás és a működtetés lehetőségeit vizsgálják az érdekeltek. & A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Különös kegyetlenséggel A múlt év november 3-án, a késő esti órákban emberhalállal végződő súlyos tragédia zajlott le Lajosmizse egyik tanyájában, a Mizse 73. szám alatti épület boroskamrájában. Risai Lászlóné Juhász Mária (Mizse 131.), ötvenéves asszony szárvágóval, különös kegyetlenséggel megölte Sipos '’István hatvankét éves férfit. Mi oka volt erre Risainénak, mitől támadt benne akkora indulat a magányosan élő öregember iránt, hogy összesen negyven sérülést okozva áldozatán, megölje azt? Ezekre a kérdésekre keresett és talált választ a gyilkosság űtán a/<nnal megindult nyomozás, majd'a megyei bíróságon a közi!. hetekben tartott tárgyalás is, amelynek során Risainét bűnösllisai Lászlóné 18 éves korában ment férjhez. Férje fuvaros volt, és bérelt földön gazdálkodott. A házasságból hat gyerek született, közülük egy meghalt/ A házasság tizennyolc évig tartott. Akkor — 1968-ban — N. Béla, Risai László veje vasvillával megölte apósát. Ekkor maradt özvegyen az asz- szonv az öt gyerekkel. Folytatta n fuvarozást férje helyett, lovas kocsival hordta a tejet a begyűjtőhöz, és takarított a lajos- mizsei italboltban. Gyerekeit elhanyagolta, és emiatt 1970-ben büntetőeljárás indult ellene: három hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Egy év múlva ismerkedett meg Bujdosó Sándorral, akivel élettársi kapcsolatra lépett. A férfi 12 évvel volt fiatalabb nála, s az együttélés 1981. október 29-ig tartott. Sajátossága volt ennek a kapcsolatnak, hogy mindketten gyakran italoztak, veszekedtek. Bujdosó nemegyszer tettlegesen is bántalmazta (Risainét, aki .'viszont egyetlen alkalommal sem maradt adósa. A férfi többször el is költözött az asszonytól, de az addig könyörgött neki, míg végül is visszahurcolkodott. Általában — ha józanok voltak — napszámba jártak dolgozni, de Risainé tanyáján állatokat is tartottak: évente négy anyadisznót, 20—30 malacot, negyven pulykát, száznál több csirkét neveltek. Ezeket eladták, s igen jó pénz ütötte a markukat. Risainé 1975- ben az élettársa oldalán egy verekedési ügybe avatkozott, s emiatt felfüggesztett szabadság- vesztésre ítélték. Persze Bujdosó sem volt galambtermészetű. N.vers és goromba embernek ismerték, aki ellen több alkalommal indult büntetőeljárás testi sértés miatt. Sokszor megverte Risainét is, de az asszony ennek ellenére ragaszkodott hozzá, állítása szerint nem tudott nélküle élni. Tavaly, október 29-én eladták a tanyán nevelt sertéseket, majd alaposan felöntöttek a garatra. Az asszony „jó részeg” volt, de Bujdosóban is volt nyomás. Ilyen állapotban Risainé nekiesett a férfinak, rángatta a ruháját, amit Bujdosó egy hatalmas pofonnal „honorált”, s még ezen a napon elköltözött a tanyáról. Sipos István fogadta be a Mizse 73. szám alatti tanyájába, ahol egyedül élt, mint özvegyember. Kellett neki a segítség. Ismerte Bujdosót, aki már korábban is dolgozott neki a szőlőben. Most, hogy véglegesen odaköltözött, a kél férfi korábbi egymás iránti bizalmatlansága kezdett feloldódni. Bujdosó aludt az istállóban, a /konyhában, ahol nem volt ugyan külön fekhely, de egy ládát székkel „megtoldottak”, azokra rossz ruhadarabokat tettek, s gyakran odafeküdt ruhástól Bujdosó. Jól érezte megát az új helyen. mindene megvolt, dolgozott a szőlőben, majd a szüreti munkálatokban is részt vett. Risainé csak november 1-én tudta meg, hogy élettársa hová költözött. Még ezen a napon utána vitte a kerékpárt, ami csak ürügy volt arra, hogy meglátogassa Bujdosót. Másnap az asz- szeny újra megjelent Sipos tanyájában: kukoricát szállítottál a faluba hármasban. Risainé korábban soha nem dolgozott Síposnál, de amikor megtudta, hogy az özvegyember befogadta élettársát, méregbe gurult, és megfenyegette Sipos Istvánt, amiért szállást adott Bujdosónak. November 3-án ismét megjelent az asszony a tanyában, folytatták a kukorica hordását. Ebéd után a munkát befejezték, és Risainé is hazament. Bujdosó és Sipos bementek a tanyába, beszélgettek, cigarettáztak, boro-/ tak. Mind a ketten berúg Bujdosó lefeküdt a , ládára, mély álomba merült. Fél hét korül lehetett az idő. A házigazda bezárta az ajtókat, bement a szobájába, és lefekvéshez készülődött. Risainé viszont nem tudott megnyugodni. Azt várta, hogy visszajön hozzá élettársa. Egyedül volt a tanyájában, amely 15 perc járásnyira volt Sipos tanyájától. Hét óra körül elhatározta, hogy átmegy és felelősségre vonja az idős embert: miért itatja Bujdosót, miért nem engedi vissza hozzá? Magához vette a zseblámpát, elindult. Érkezését a kutya jelezte. Sipos, aki még nem aludt, észlelte, hogy valaki jött. Zseblámpát vett elő, és kiment. Szokásához híven kívülről bezárta az ajtót, a kulcsot zsebre tette. Látta, hogy Risainé a vendég, aki már itt az udvaron szidta az idős embert. hogy miért nem engedte haza az élettársát. Sipos erősen ittas volt még, és a boroskamra felé tartott. Az asszony követte, de felindult állapotban tovább szidta, és követelte az élettársát. Miközben bort öntött, Sipos tudtára adta az asszonynak, hogy Bujdosó nem akar innen elmenni, mindene megvan... Ekkor Risai Lászlóné felkapott egy hordócsapot és azzal Sipos arcába vágott, majd az udvarra szaladt, ahonnan egy szárvágóval tért vissza. A férfi ki akart jönni f boroskamrából, de támadója ebbe . megakadályozta, és a szárvágóval csapkodva ütötte, ahol érte. Ekkor befelé húzódott a már erősen vérző ember, de az asszony ment utána, és a zseblámpa fénye mellett ütötte, vágta a szerencsétlen férfit, aki hamarosan elvesztette eszméletét, és a földre rogyott. Ebben a helyzetben halt meg nem sokkal a támadás befejezése után. Risainé a szárvágót eldobta, hazament, véres ruháit elégette és lefeküdt... Bujdosó Sándor másnap reggel hat óra körül ébredt fel a konyhában. Ki akart menni, de az ajtót zárva találta. Zörgetett a szebaajtón, de válasz nem érkezett. Az ablakon nem tudott kimenni, mert az olyan kicsi rekeszekből állt, hogy egy ember nem fért ki rajta. Kifeszítette a konyhaajtót, és kiment. Az ud- vaion látta, hogy a boroskamra ajtaja nyitva van. Meglepődött, hogy a házigazda ilyen korán felkelt. Gyufát gyújtott, benézett a kamrába, s ott látta vérbe fagyva Sipos Istvánt. Azonnal a szomszédokhoz szaladt, s elmondta, mit látott. Értesítették a rendőrséget. Bujdosó pedig visszament a tanyába, és ott várt. Hamarosan meg is érkezett a rendőr, a körzeti orvos és a helyszínelő bizottság. Megjelent Risai Lászlóné is, akivel Bujdosó közölte, hogy az éjszaka valaki megölte az öreget. Risainé csak annyit válaszolt: ne mondd! — és elindult befelé a tanyába, egyenesen a boroskamra felé, noha volt élettársa nem mondta neki, hogy ott történt a gyilkosság ... Nem volt könnyű tisztázni, hogy ki volt a tettes. Risainé ugyanis önként jelentkezett tanúnak, és azt „vallotta”, hogy az egyik szomszéd volt a tettes. Később ezt úgy módosította, miszerint Bujdosó ölte meg szállásadóját, de őt megfenyegette, és atra kényszerítette, hogy a szomszédot jelölje meg tettesként. Csakhogy mindanyian bizonyítani tudták vétlenségüket, és Risainé egyre inkább ellentmondásokba kavarodott, végül is bevallotta, hogy ő az igazi tettes. A megyei bíróság Risai Lászlónál különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés és hamis vád miatt halmazati büntetésül tizei.négy évi fegyházra ítélte, további tíz évre eltiltotta a közügyektől, s kötelezte az eddig felmerült alig kevesebb, min a kilencezer forint bűnügyi költség megfizetésére is. Az ítélet még nem jogerős. G. S.
