Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-19 / 220. szám

IPN MAGAZIN! Ez az igazi! Hála a fóliasátraknak — no, meg az újságíróknak! — mi úgyszólván egész évben szüretelünk. A primőr paprikát, a zöldborsót, a paradicsomot vagy a cukorrépát, a szamócától a téli almáig a gyümölcsök számtalan fajáról nem is beszélve. De mindannyian tudjuk, az egyetlen igazi, a semmihez nem hasonlítható szüret csupán a szőlő szedése. Ez a derékgörnyesz- tő hajlongás a tőkék körül, a vállat, hátat nyomó puttonyozás, szóval az aratás után a legnehezebb betakarítási munka. Han­gulatában, vidámságában azonban semmilyen más mezőgazda- sági foglalatosság nem veszi fel vele a versenyt. Ennek a na­gyon fárasztó dolognak, ami megannyi gonddal — lesz-e elég szedő, kád, hordó vagy éppen kocsi — terhes, mégis a könnyed­ség, a vidámság kísérője. Megyénk közel 50 ezer hektárnyi szőlőterületén megkezdő­dött, sőt javában tart a szüret. A késői fajták ugyan még egy darabig — amíg az idő engedi — a tőkén maradnak, hiszen a száraz melegben hetente két-három fokkal is emelkedik a bo­gyók cukortartalma. Az Irsai Olivérből viszont talán már csak bönge akad, a levelek között megbújva, s édesen kínálja ma­gát szedésre a Kocsis Irma, a Pannónia kincse, a Saszla meg még ki tudja számba venni, hányféle szőlőfajta. Szegedről, Budapestről, Gödöllőről — és még jé néhány hely­ről — már megérkeztek a mezőgazdasági nagyüzemekbe a se­gítő diákkezek, á sorok közé álltak vagy készenlétben vára- Koznak a ,,harci" feladatra a katonák. A szüretig hátralevő na­pokat számolják a kisiskolások, s ugyanígy azok a gazdák, akik­nek csak néhány száz négyszögölnyi vagy pár sornyi ültetvé­nyük van. összeállításunk köszöntse tehát a már, illetve a még csak ez­után szüretelőket. Reméljük, mindenki talál benne derűs vagy érdekes csipegetni valót! K. K. Ötfai emlék A szüret voltaképpen csak egy napig tartott, ám megelőzték az előkészületek. Előbb a hordókat kellett tisztára mosni, ánslógolni; a kádakat, a tolikocsit rend­behozni. felállítani a prést, oda­készíteni a kármentőt, meggyő­ződni a daráló és a pumpa üzem- képességéről. Mi, gyerekek csak a kijelölt nap párás hajnalára vár­tunk. hogy megkezdődjék a s z ü - rét. Az ötfai szőlőbirtok — majd­nem egy hold! — köviiinkabok- rain már összepördültek a leve­lek, szemérmetlenül a világ elé tárva a rózsaszínű dús fürtöket. Hat óra tájra összegyűltek mind, akik a munkából részesedtek, a családtagok, a rokonok, a nap­számosok. A harmat ellepte a vi­rágot, az éjszaka hűvösét még nem hevítette fel az előbukkanó Nap. de ott volt a venyigerakás: pazar tüzet lehetett rakni. Szalonna sült a pattogó pará­zson. Gyors früstöknek ennyi elég. Aztán kiosztották a vödrö­ket (kést mindenki hozott), s a gazda jeladására sort fogtak a párok. A telt vödrökből a puttonyba ömlött a szőlőfolyam, a legerő­sebb férfi tiszte volt a puttonyo­zás. „Hálából" azután az asszony­nép szájának céltáblája is lett a puttonyos. Csipegettünk a legszebb fürtök­ből, s mire a Nap magabiztosan sütni kezdett, édes ragacs borí­totta kezünket, arcunkat. Fordult a lófogat (a tolikocsi­val) a faluban, szaporodtak a le­tarolt tőkék. A gazda szigorú szemmel böngészte, nehogy egy csömbék is elmaradjon ... A tanyában „halállal” kezdő­dött a reggel. Bágyadt bégetés- sel búcsúzott a birka az élők vi­lágától. A bográcsban lényegült át pörköltté, benne májjal, tüdő­vel, leheletnyi csípősen, krump­lival . .. Kis tálkákból, kanállal töm­tük magunkba az ebédet, amikor megálljt intett a gazda. Oda a faluban már becsumisz- kolták a ledarált szőlőt a présbe. Kattogott a szerkezet, csordult a zavaros-édes első must a dara­zsak nagy vigalmára a kármen­tőbe, ahonnét pumpával juttatták a pince hordajaiba. A mustfo- kolás szertartása a gazda jelen­létében zajlott, hümmögött, de nem emlékszem, hogy valaha is elég édesnek találta volna . . . Mire a szüretelőket hazaszál­lította az utolsó fuvarral a Csal­fa (szürke, békés, nagytestű ló volt, béke virslijére!), már a má­sodik satulás tiszta mustja csör­gedezett. Az ingujjra gyürkőzött férfiak megengedték, hogy mi is hajtsuk a prést. Vacsorázni alig volt kedvünk. Holtfáradtan és mosdatlanul dől­tünk az ágyba. Már csak fél- álomban hallottuk, hogy az ud­varon nótázni kezdenek a felnőt­tek. Körbejárt az óboros kancsó: dicsérve a gazdát, akinek maradt bora az újig ■... Nagy Mária A leggazdagabb országok A kereskedelemben dolgozók a megmondhatói annak, hogy me­gyénkben még ma is milyen erő­sen hatnak a szőlőtermesztési ha­gyományok a vásárlási szokások­ra. A falvakban, a jó gazda elő­relátásával, még azok is tartalé­kolják a pénzüket a szüretig, akiknek már nem a szőlő jelen­ti a biztos megélhetést. Persze, ahogy a szőlő leve csurran, a ter­més értékesül, úgy nyílnak ki a bukszák az áruházak pénztárai­nál. Nem véletlen tehát, hogy ná­lunk a szüret a bőség, a tehetős- ség jelképe is. Biztosan nem így, legalább is nem ilyen tőkéről származik azoknak az országoknak a gaz­dagsága, amelyeknek listáját a Világbank Washingtonban nem­régiben publikálta. A sorrendet az egy lakosra jutó 1980. évi bruttó nemzeti termék szerint határoz­ták meg. USA-dollárban kifejez­ve. A felsorolt 21 leggazdagabb ország között az első az Egyesült Arab Emírségek, második Katar, harmadik Kuvait, a negyedik Svájc. A további sorrend: Lu­xemburg, NSZK, Svédország, Dá­nia, Norvégia, Belgium, Brunei Emírség, Franciaország, Hollan­dia, Egyesült Államok, Izland, Szaúd-Arábia, Bermuda, Farö-szi- get, Ausztria, Kanada, illetve Ja­pán. Kétszáz igen A kecskeméti Városi Tanács anyakönyvi hivatalában rekordot mutat a statisztika, már ami a megyeszékhelyen az idén augusz­tusban kötött házasságok számát illeti. Minden eddiginél többen léptek frigyre, pontosan száz pár mondta ki a boldogító igent. Ügy tűnik — mint ezt Vighné Alady Magdolna anyakönyvvezetőtől megtudtuk —, hosszú idők óta először cáfol rá a nótára a há­zasodási kedv. Eddig ugyanis a szüret utáni időszak jelentette a csúcsforgalmat, most viszont szombatonként „mindössze” 12— IS esküvőt tartanak szeptember­ben, októberben. Igaz, a délutá­nok ekkor is mind foglaltak: 13- tól 19 óráig, de délelőttönként még valamennyi szombatra akad szabad félóra. (A házasságkötések előtti kötelező harmincnapos vá­rakozási idő miatt ez a helyzet legfeljebb már csak október vé­gén változhat.) A válási statisztikát ilyenkor persze nem illik emlegetni, csak- hát ... Szóval az anyakönyvve­zető, rokonok, barátok, ismerősök előtt, fogadott örök hűség — tud­juk iól — nem tart mindig a sí­rig. Így aztán a kecskeméti Vá­rosi Tanács házasságkötő-termé­ben nem csupán a megyeszékhe­lyen. illetve a városkörnyéki köz­ségekben lakó ifjú párok kezét kötik össze, hanem azokét is. akik például nagykőrösi, kiskunfélegy­házi illetőségűek, de itt szeretnék az igent kimondani. Rendszerint azért, mert az előző házasságot ott kötötték, s hátha itt több sze­rencséjük lesz (egymással)!... Nem állítjuk, hogy ha Aapelin finn szerzőnek a szovjet Kroko- gyilban megjelent Jó tanácsok házaspároknak című írását meg­szívlelik a férjék és feleségek, akkor már minden rendben lesz közöttük. De ha netán házastár­si rívódás helyett kerekedne ked­vük elolvasni, nos, akkor kétsze­resen is okuk lesz a derűre! összeállította: Kovács Klára A borászat vegykonyhája A régiek úgy tartották, hogy nem kell kétségbeesni, ha szüret­kor esik az eső, mert — szapo­rodik a bor. A rossznyelvek sze­rint persze egyes helyeken nem várnak az égi csatornákra ahhoz, hogy több legyen a hordókban, hanem a vízvezetékcsapot nyitják meg. Az is igaz, hogy ha ezt a népi ellenőrök észlelik, akkor hiába takaródzik a jámbor elkö­vető azzal: a vizezett bor a leg­hatásosabb módszer az elburján- zó alkoholizmus ellen. Komolyra fordítva a szót, a kiskunmajsai Jonathán Termelő­szövetkezet borászati ágazatveze- tő-helyettesével, Szekeres Zoltán­jával a laboratórium munkájáról beszélgetünk. Vajon a természe­tes szőlőléhez adható-e valami más is, hogy a bor jobb minősé­gű legyen? — Hát hogyne — válaszol. — De, és ezt nagyon szeretném hang­súlyozni, kizárólag egészségre ár­talmatlan, a borászatban általáno­san használt segédanyagok. Ame­lyek által sem több, sem maga­sabb szesztartalmú nem lesz az ital. Ezek! a mennyiségileg ponto­san meghatározott vegyi anyagok — egyébként többségüket a sző­lősgazdák is ismerik — tisztítják a bort, kiszűrik, kiválasztják be­lőle az erjedés vagy tárolás során keletkezett káros kémiai eleme­ket. A laboratórium a szüret meg­kezdésétől a bor értékesítéséig irányítja a borászati ágazat mun­káját, Tulajdonképpen az itt vég­zett vizsgálatok alapján a szedés idejét is meghatározzák, s végig az itteni eredmények diktálják az elkövetkezendő teendőket. Ilyentájban már szinte naponta mintát vesznek az egyes szőlőfaj­tákról. Ha a bogyók cukorfoka, savtartalma megfelelő, kezdődhet a szedés. Ezután a kipréselt mus­tot ülepítik, erjesztik, majd ha ez megtörtént, kénezik. Az első fejtést követően a laboratórium ellenőrzi a szabad kéntartalmat — ha kell, kiegészíti az előírt ér­tékre —, a második fejtés után ismét az alkohol-, cukor-, sav-, il_ lósav-, kéndioxidtartalom elem­zésére kerül sor. Ugyanekkor vizs­gálják azt is, milyen vonadék- anyagok vannak a borban, az eredmény szerint adagolják az ezeket eltávolító vegyszereket. A laboratórium utasítása szerint végzi el a pince a kombinált de­rítéseket. Körülbelül három hét alatt bekövetkezik a borok tisz­tulása, megkezdhető a szűrésük. Ahhoz viszont, hogy a kémiai fo­lyamatok rendeződjenek, s az ital palackozható legven, legalább há­rom hónapot kell várni. — Régóta nem kedvezett eny- nyire a szőlőnek az időjárás, mint a mostani, a cukorfokra tehát nem lehet panasz. De a rosszabb évjá­ratokban hogyan segítenek a gyengébb minőségen? — Számos elterjedt hiedelem ellenére ez válaszom: nálunk és a nagyüzemi borászatokban nem cukrot, hanem édes mustsűrít­ményt tesznek a mustba! —cs —a Jó tanácsok házaspároknak Ne csodálkozzanak azon, hogy annyira iparkodom jó tanácsokat adni a házastársaknak. Nős em­ber vagyok, márpedig minden fér­fi, miután férj lett, mint ismere­tes, szívesen osztogat ilyen taná­csokat. Ez az egyik azon kevés öröm között, amely a férjek szá­mára megmaradt. Férjeknek Sohase gondolkozzon különös­képpen, amikor a neje megkérdi, hogy mit akar. Jegyezze meg jól: ha kiejti száján az „akarom” szót, ez csupán akkor kelt érdek­lődést szíve hölgyében, amikor a házassági szertartás közben ép­pen azt kéédi1 a‘ férfitől az anya­könyvvezető, vajon feleségül akar­ja-e venni választottját. Sohase vitatkozzon feleségével azon, milyen nevet adjanak a gye­reknek. Hiszen még, ha ki is tart álláspontja mellett, később akkor is alaposan megbánhatja. Az asz- szonyok, mint ismeretes, makacs teremtések és képesek egészen addig folytatni a gyermekszülést, amíg a kedves férjük bele nem egyezik abba, hogy az újszülöttet például Tódornak nevezzék el. Feleségeknek A jó feleségnek mindenkor szem előtt kell tartani azt, hogy a férje rendszerint művészlélek és rend­kívül sértődős természetű. Ha pél­dául éjszaka három órakor tér ha­za, és heves csuklás közepette közli, hogy mostanáig az utcán sétált, s a csillagokban gyönyör­ködött — akkor az asszony soha­se próbálja kétségbe vonni ezt. Különben a férjet sértődött szer­zői hiúsága arra késztetheti, hogy amúgy igazában megsértődjék. Ajándékok A férjet megajándékozni gye­rekjáték. Ajánlatos elcsenni egy régi nyakkendőjét, a tisztítóba ad­ni és aztán celofánba csomagolva, ünnepélyesen átnyújtani, A feleséget megajándékozni még könnyebb. Egyik jó ismerő­söm az ajándékozás szempontjá­ból szóba jöhető napokon azt szokta tenni, hogy kedves nejét egy igen messzi országba küldi társasutazásra, és még a pontos rendeltetési helyet sem közli, csu­pán azt mondja, hogy „jó messzi­re”. Az okos asszony mérget vesz arra, hogy férjeura sohasem fut más nők után. Ha például férje zsebében női hajtűt, vagy mond­juk harisnyát talál — akkor csu­pán elneveti magát, és így szól: — Milyen bizalmatlan vagy, drágám! Folyton ellenőrizni aka­rod, nem vagyok-e féltékeny. Én bezzeg tudom: tréfa az egész! De térjünk rá a gyerekekre. Amikor kedves fiuk 16 esztendős lesz, s hosszabb időre kimarado- zik és elcseni a szülők cigarettá­ját — akkor legyenek figyelmesek iránta. Egy szép napon közli majd, hogy feleségül veszi a szomszédos kávéház pincérnőjét. Ne izgulja­nak, mert egy hét múlva a pincér­nő már egy másik fiatalember iránt érdeklődik, s akkor a ked­ves fiú kijelenti, hogy csalódott az emberiségben és kétkedéssel te­kint a civilizáció fejlődése elé. Ha viszont a kedves lányuk egy szép reggel közli, hogy hamarosan férjhez megy Ottóhoz — akkor készüljenek fel arra, hogy hama­rosan megjelenik a házban egy hosszú sörényű fiatalember. Sem­mi értelme halogatni a beleegye­zést a házasságba, mivel az önök beleegyezésétől függetlenül is ha­marosan pelenkára lesz szükség. Tehát a tapintat és a kölcsönös megértés révén a házaspár eljut az ezüst- és az aranylakodalomig. Ezen az ünnepségen a házaspár megcsókolja egymást és mindket­ten azt mondják a másiknak, hogy sohasem látszott még fiatalabb- nak. Magában pedig ki-ki gúnyo­san mosolyog, mert tudja, hogy ez nem egészen így van, de hát le­het-e boldog az olyan házasság, amikor mindketten csak igazat mondanak egymásnak? írta: Aapeli (Finnország) Ford.: Gellert György INGRID BERGMAN 6. A filmkarrier kezdete Elkezdtem megfogadni Petter tanácsait, és bár nagyon elfoglalt volt, hétvégeken rendszeresen ta­lálkoztunk, elutaztunk vidékre, ahol nagyokat sétáltunk vagy síeltünk. Azt hiszem, Petter soha nem gondolta volna, hogy egy színésznőbe fog beleszeretni. Na­gyon érdekelte a színház — a ba­rátai között sok színész volt —, együtt mentünk színházba és mo­ziba. De azt hiszem, nem tudta, mi vár rá, ha színésznőt vesz fe­leségül. Eljött a nyár. Az iskolát három hónapra bezárták. Az volt az el­képzelésem, hogy statisztaként fo­gok dolgozni a filmnél. Ismertem egy filmszínésznőt, aki kieszközölt nekem egy próbafelvételt Gustaf Molandernél, egy ismert svéd filmrendezőnél. . Amikor megláttam az ered­ményt, nagyon csalódott voltam. Ügyetlennek, gyűlöletesnek talál­tam magam, és biztos voltam ben­ne, hogy senki nem kíváncsi rám a filmvásznon. De Gustaf Molan­der más véleményen volt: „A pró­bafelvételed nagyon jó. Ragyogóan nézel ki, van személyiséged, ki­sugárzásod, tehát a legjobb felté­telek ahhoz, hogy filmkarriert csinálj.” „Éppen most kezdődtek meg a „Mönchbrücke grófja” felvételei” — gondolkodott Molander. „A filmben fellép egy cselédlány. Ki­csi, de fontos szerep.” Ezután el­kezdtem új filmem forgatását... Hároméves szerződésre kaptam ajánlatot, ezenkívül a magas szí­nészmesterség tanulásának felada­tát. Minden jelmezt megtarthatok, amit a különböző szerepekben vi­selnék. Hogy lehetne egy ilyen ajánlatot elutasítani? 1935 januárjában volt a „Mönch- brücke gróf””-jának a bemutatója. A kritikusok ezt írták: „Ingrid Bergman nem gyakorolt mély be­nyomást.” És: „Szép, formás lány.” Tehát, bukás. Egyik filmet a másik után for­gattam. A harmadiknál megválto­zott a kritika. A „Svenska Dagbla­det” így nyilatkozott: „A svéd film évek óta először most érte el nemcsak a nemzetközi, hanem a magas nemzetközi átlagot.” Ha most visszagondolok, egész életemben egyetlen év volt, mely egyedül az enyém volt, melyben szabad voltam. A magánéletem­ben mindig hagytam, hogy a fér­fiak döntsenek helyettem. Hu­szonegy éves voltam akkor, film­színészi karrier kezdetén álltam. Nem kerestem rosszul, megenged­hettem magamnak egy lakást Stockholm belvárosában. Nagyon büszke voltam az otthonomra. És kimondhatatlanul szerelmes vol­tam Petterbe. Pontosan emlékszem arra az ajándékra, amit a huszonegyedik születésnapomra adott. Egy gyö­nyörű ezüstróka volt, a vállamra terítettem, el voltam ragadtatva. Egy ezüstróka a legelegánsabb va­lami volt, amit a harmincas évek­ben el lehetett képzelni. A tele­fonhoz rohantam, hogy megkö­szönjem, megbotlottam és eltör­tem a bokámat. A telefonhoz másztam, felhívtam Pettert, és sír­tam a fájdalomtól. Azonnal oda­jött, és elvitt a kórházba. (Következik: 1. Az ezUstróka> m Bergman Spencer Tracyvel a Doktor Jekyll és Mister Hyde című filmben. Életem

Next

/
Thumbnails
Contents