Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-19 / 220. szám

J 2 • PETŐFI NÉPE • 1982. szeptember 19. HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Kádár János és Gustáv Husák tárgyalása Budapesten. — Hu Jao-pangot választotta meg főtitkárává a Kínai KP Köz­ponti Bizottsága, a Katonai Bizottság, elnöke Teng Hsziao-ping maradt. — Több lengyel városban kisebb zavargások voltak. — Varsóban ülést tartott a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsa. KEDD: Gromiko szovjet külügyminiszter és Olszowski lengyel kül­ügyminiszter moszkvai tárgyalásai közös közlemény kiadásával értek véget. — Kelet-Bejrútban a falangista párt székházában elkövetett bombarobbantásban életét vesztette Basir Gemajel, a megválasztott libanoni elnök. — Varsóban megalakult az Alkot­mánybíróság. SZERDA: Leonyid Brezsnyev Moszkvában Ali Nasszer Mohamed­del, a dél-jemeni miniszterelnökkel tárgyalva ismertette a Szov­jetunió hatpontos közel-keleti béketervét. — Az izraeli hadsereg benyomult Nyugat-Bejrútba. — Eltemették Basir Gemajelt. — Jasszer Arafat felszólalt az Interparlamentáris Unió római ülé­sén, majd Pertini olasz államfőnél járt, s fogadta a palesztin vezetőt II. János Pál pápa is. CSÜTÖRTÖK: A lengyel parlament ülésén á belügyminiszter szá­molt be a zavargások Következményeiről. — Kim ír Szén, a Népi Korea államfője Pekingbe érkezett. — Egyiptomi—szudáni csúcs- találkozó volt Kairóban. PÉNTEK: A szabaddemokrata párt miniszterei kiváltak a bonni kor­mányból, Schmidt kancellár kisebbségi szociáldemokrata párttal kormányoz tovább. — Cheysson francia külügyminiszter Izraelt elítélő nyilatkozata. — Moszkvában tárgyalt az afgán és az in­diai külügyminiszter. SZOMBAT: Margaret Thatcher brit miniszterelnök tárgyalásai To­kióban. — Az ENSZ Biztonsági Tanácsa felszólította Izraelt Nyu- . gal-Bejrút elhagyására. — A libanoni elnökválasztáson Camille Chamoun is jelölteti magát. — Lázas alkudozás a nyugatnémet partok vezető fórumain. A hét három kérdése: Milyen visszhangot keltett a világban a Szovjetunió közel-keleti béketerve? Világszerte nagy figyelmet kel­tett, hogy Leonyid Brezsnyev a dél-jemeni miniszterelnök, Ali Nasszer Mohamed moszkvai lá­togatása kapcsán átfogó közel-ke­leti rendezési tervet terjesztett elő. A nyugati sajtó szembeállít­ja a szovjet javaslatot Reagan amerikai elnök korábbi kezde­ményezésével, illetve egybeveti a fezi arab csúcstalálkozó hatá­rozataival. Az SZKP KB főtitká­ra alapjában helytelennek minő­sítette az amerikai elnök koncep­cióját, mivel Washingtonban nem akarják előirányozni egy palesztin állam megalakítását. A palesztin hírügynökségek nyoma­tékkai idézték azt a szovjet ér­velést, hogy ha valaki elutasítja a palesztin állam létrehozásának gondolatát, akkor tulajdonképpen Izrael létjogosultságát is meg­kérdőjelezi, hiszen az ENSZ 1947- es határozata, amely egyszerre rendelkezett egy zsidó és egy pa­lesztin állam egymás melletti megteremtéséről, csak akkor ér­vényes igazán, ha azt teljes egé­szében megvalósítják •.. Az amerikai és az izraeli poli­tika fő célja az utóbbi években az volt, hogy megpróbálják ki­szorítani a Szovjetuniót a közel- keleti rendezési folyamatból. A mai feszült helyzet, a libanoni há­ború csak még látványosabban bizonyítja, hogy „béke az olajfák hegye körül” csupán akkor lehet­séges, ha a két nagyhatalom egy­formán részt vesz a béke meg­teremtésének felelősségében. Leonyid Brezsnyev joggal vetette fel a Közel-Kelettel foglalkozó nemzetközi értekezlet megtartá­sának szükségességét. A Szov­jetunió közel-keleti szerepének felújítását az is lehetővé tenné, ha — mint ez a szovjet béketerv 6. pontjában olvasható — a Biz­tonsági Tanács állandó tagjai, vagyis a nagyhatalmak szavatol­nák a végső rendezést. Az arab fővárosokban arra is felfigyeltek, hogy Brezsnyev po­zitívan értékelte a fezi csúcs- találkozó során megfogalmazott arab béketervet, még akkor is, ha abból hiányzott á reagani kon­cepció elutasítása és ha nem is volt benne a nagyhatalmak felké­rése egy későbbi megállapodás garantálására. A haladó arab köz­vélemény különösen nagy öröm­mel és egyetértéssel fogadta, hogy a szovjet béketervben a hangsúly az Izrael által 1967 óta megszállt valamennyi terület kiürítésére került. A nyugati hírmagyarázók egy része , ugyanakkor jelentős­nek ítélte azt a megfogalmazást, hogy a térség valamennyi állama számára biztosítani kell a jogot a létezéshez, illetve a biztonságos és független fejlődéshez- Ez Iz- raelra is vonatkozik. Viszont jog­gal húzhatta alá a szovjet állam­fő, hogy egyesek biztonságát nem lehet mások rovására szavatolni! Hogy illeszkedik a nyugatnémet kormányválság a nyugat-európai összképbe? Nem véletlen, hogy a frankfur­ti tőzslde árfolyamemelkedéssel . válaszolt arra a hírre, hogy . Schmidt kancellárt otthagyták < szabaddemokratapárti miniszte­rei, s hogy az FDP a keresztény- demokratákkal, keresztényszociá- lisckkal készül koalícióra, kor­mányszövetségre lépni. Hisz ez jó részt a tőkés rétegek szája íze szerinti megoldás, amely kilátás­ba helyezi, hogy az őrségváltás a nyugatnémet belpolitikai po­rond átrendezéséhez vezet, már- csak azért is, mert az SDP kény­telen lesz újra rendezni sorait, új erőt kell gyűjtenie az ellenzé­ki harcra. A 13 éve kormányzó nyugatnémet pártszövetség fel­bomlása számos belső okra vezet­hető vissza: a két koalíciós párt az SDP és az FDP szinte minden kérdésben eltávolodott egymástól, s a megfigyelek általában csak a kormányválság kirobbanásának időpontjától vitáztak. A Schmidt kormány mandátuma 1984-ig szólna, de a legtöbben a jövő va­sárnap esedékes hesseni tartomá­nyi választások után elkerülhe­tetlennek vélték a rendkívüli par­lamenti választások kiírását. Nos, a szakítás Genscherék ki­lépésével még hamarabb bekövet­kezett. A bonni válság mindazon­által nem ragadható ki szűkén a nyygat-európai összképből. A konzervatívabb erők. több or­szágban megfigyelhető előbtore- lépését a gazdasági' krízis fejle­ményeként magyarázzák. Az előző hetekben Dániában és Hollandiában láttunk hasonló je­leket. A válság hatása meg-meg- ingatja azt a francia kormányt is. amely pedig alkotmányjogilag még sokáig teljes nyugalommal szemlélhetné a jobboldali ellen­zék ismétlődő támadását. Mit­terrand elnöknek még hat éve van az Elyseé-palotában, a par­lament szocialista többsége még négy esztendeig tarthat. De a ha­zai és a nemzetközi reakció mind elkeseredettebben, mind elszán- tabban ostromolja a francia kor­mány hadállásait is, főleg a gaz­dasági-pénzügyi bástyák ellen in­tézve ostromot. A tőke külföldre menekül, a frank értéke süllyed, az ország arany- és devizatarta­léka fogyóban. Egy dolog biztos, az NSZK-beli kormányválság miatti bizonytalanság az esetle­ges őrségváltás egész Európára mély hatással lesz. Mi várható a kínai pártkongresszus után? A „Kína-szakértők” világszer­te egybehangzóan úgy értékelik a Kínai Kommunista Párt XII. kongresszusát, hogy az a szemé­lyi kérdésekben és a szervezeti sza­bályzat módosításával az előze­tes várakozásoknak megfelelően döntött. Erősödött az úgyneve­Tomahawk „öröklakások” épí­tése kezdődik az NSZK luxembur­gi határvidékén, miközben a Szov­jetunió és az Egyesült Államok folytatni készül Genfben az „euro- hadászati” fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat. Miután Angliában a skóciai partoknál, Olaszország­ban Szicília déli részén megindult az építkezés az amerikai robotre­pülőgépek fogadására — 160, il­letve 122 ilyen szerkezet kerül el­helyezésre a két országban — Bonn is kész végrehajtani az 1979 decemberi NATO-határozatot: starthelyei biztosítani 108 Per­shing II-es ballisztikus rakétának és 96 manőverező robotrepülőgép­nek. Ezerötszáz amerikai szakértő készül az NSZK-ba, hogy Rams- tein és Bitburg térségében mun­kához lásson. Templomot, iskolát, bevásárlóközpontot építenek ma­guknak — és indítóállásokat a Tomahawk-oknak, amelyeknek robbanótöltete hatóerőben tízsze­resen felülmúlja a hirosimai atom­bombáét. „Nélkülözhetetlen a telepítés, ha a szövetség meggyőző akar lenni Moszkvával szemben a genfi tárgyalásokon” — mondja a Pen­tagon. Egy robotrepülőgép egy­millió dollár, a rajna-pfalzi épít­kezés 200 millió dollár, ennyit megér, ha Moszkva elfogadja az amerikai „nulla-megoldást” — mondják az amerikai „fegyverzet- ellenőrzési” stratégák, akik ezút­tal is „dialektikus egységben” lát­ják a fegyverkezést és a leszere­lést. Emlékezetes, hogy a NATO 1979 decemberében „kettős határoza­tot” hozott. Tárgyalások kezdőd­hetnek az európai térségre irá­nyuló középhatótávolságú fegyve­rekről, azok korlátozásáról, de ha ezek a tárgyalások 1983 végéig nem járnak eredménnyel — még­pedig Washington elképzelései szerint —, akkor Angliában, Olaszországban, az NSZK-ban, Belgiumban és Hollandiában el­helyezik a közel hatszáz közép­hatótávolságú amerikai támadó­eszközt, amely egyszerre jelent veszélyt a Varsói Szerződés orszá­gaira és teszi szükségszerűen meg­torlás célpontjává az öt nyugat-, illetve dél-európai országot. 1981. november 30. óta Genfben érdemi tárgyalások folynak a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok között az „eurohadászati” fegyverrendszerekről. Az amerikai fél kezdettől fogva hallani sem akar előretolt nukleáris rendsze­reinek, az angol és a francia ha­dászati-hadműveleti potenciálnak a beszámításáról, amelyet a Szov­jetunió ellensúlyozni volt kényte­len közép-hatótávolságú rakétái­val, egyebek között az SS— 20-asokkal. Reagan „nulla megol­dásában" az szerepel, hogy a Szov­jetunió egyoldalúan szerelje le közép-hatótávolságú rakétáit — ugyanakkor az amerikai előretolt rendszerek, a brit—francia nuk­leáris eszközök érintetlenül ma­radnak, s Washington „kész” le­mondani a Pershing-ek és a To- mahawk-ok 1983 végétől esedékes telepítéséről. A NATO amerikai vezetése va­lójában két módszert kínál az eurohadászati erőviszonyok meg­változtatására. Vagy tárgyalások eredményeképpen juttatja egyen­lőtlen, hátrányos helyzetbe a Szovjetuniót — vagy fegyverke­zés révén. A telepítési előkészüle­tekkel az Egyesült Államok most elárulja, hogy nem diplomatáinak matematikai felkészültségével van baj, hanem a Pentagon szándékai­val: eltökélte, hogy hadászati esz­közeinek igénybevétele nélkül va­lósít meg hadászati fenyegetést a Szovjetunióval szemben, a hadá­szati eszközöket „későbbi” fölény­tényezőknek tartja meg az általa tervezett „elhúzódó atomháború­ban”. Ilyen körülmények között Washington eleve „kudarcra ter­vezett” tárgyalásokat folytat: a rakétatelepítési előkészületek és az irreális javaslatok egyszerre szolgálják a közvélemény megté­vesztését és az eurohadászati egyensúly megbontását. A katonai erőegyensúly nem spekuláció és nem propaganda tárgya. Összetevői és stabilizálá­sának feltételei csak építő szelle­mű tárgyalásokon tisztázhatók. Szeptember 30-án, amikor hosszú szünet után ismét tárgyalóasztal­hoz ül a két küldöttség Genfben, nyilván meglesz a szovjet politi­kai válasz a „befejezett tények” amerikai stratégiájára. Válasz kö­vetkezhet a tárgyalótermen kívül is — a fegyverkezési hajsza újabb fordulója azonban nem célja a szovjet vezetésnek. Washingtont még nem késő fi­gyelmeztetni „euro-ballépésére” — amely zsarolásnak kevés, eszte- lenségnek sok. Pirityi Sándor Telepítési idény előtt a borbási faiskolában • Moszkvában tárgyalt a lengyel diplomácia vezetője. Képünkön: Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter fogadja a rövid munkalá­togatásra érkezett Stefan Olszowskit (jobbra). • Bécsben tartotta konferenciáját a Nemzetközi Atomenergia Ügy­nökség. Képünkön: a tanácskozás elnöksége. • Hu Jao-pangot választották a Kínai Kommunista Párt új főtitká­rává. Képünkön: a politikus Teng Hsziao-ping (jobbra) társaságában. • Több tucat halálos áldozatot követelt a Japán középső részén pusztító Judy tájfun. Képünkön: elöntött házak Asaka város kör­nyékén. zett „pragmatikus” vezetés, Teng Hsziao-ping és közeli munkatársai­nak, Hu Jao-pangnak és Csao Ce- jangnak a vonala, de azért sike­rük nem volt teljes. A balos, maoi vonal korábbi követői közül egye­sek megmaradtak, mind a Köz­ponti Bizottság"ban, mind az újon­nan létesített tanácsadói bizott­ságban. Mégis úgy látszik, hogy a „kulturális forradalom” káoszt és viharokat hozó évtizede, majd öt év, állandó belső vitái után valamelyest enyhült a helyzet, a szervezeti szabályzat most szá­mos új rendelkezést tartalmaz, amely a korábban elkövetett hi­báktól lenne hivatott megőrizni a pártot. A kongresszus döntéseiben a leghomályosabbak azok, amelyek a hadseregre, a katonákra vonat­koznak: több mint 20, a kormány­ban, a hadseregben, vagy a tar­tományok élén szolgált katona ve­szítette el a központi bizottsági tagságot, s például igen különös, hogy az újonnan alakított, bi­zonytalan feladatú, úgynevezett tanácsadói bizottságba került át az eddigi honvédelmi miniszter is. . . A párt belső életében, a követ­kező feladat a 39 millió párttag személyi lapjának felülvizsgála­ta lesz, amolyan tagkönyvcsere. Az új vezetők rendezni akarják- a sorokat. (Folytatás az 1. oldalról.) dísznövényfajok és fajták elis­mert minőségű szaporítóanyagát nevelik. Annak idején az évenkénti egy­milliós oitványforgalom elérése volt a követelmény. A területi kö­töttség és a faiskola munkaerő­helyzete később ezt már nem tet­te lehetővé. Paneza János, az ál­lami gazdaság főkertésze úgy vé­lekedik, hogy a mai viszonyok kö­zött a szaporítóanyagok minő­ségének javítása, az elért színvo­nal tartása a fontosabb. A szük­ségletet a társfaiskolák közötti együttműködés fejlesztésével mégis ki lehet elégíteni. Ennek az elhatározásnak a helyességét bi­zonyítja többek között az a sok díszoklevél, arany-, ezüstérem, amit a hazai és a külföldi kiállí­tásokon szerzett kiváló minőségű anyagaival a borbási faiskola. A könnyen melegedő, s megfe­lelő vízgazdálkodású vályogtala­jon jó feltételeket teremtettek az itt dolgozók-az alma-, a körte-, a cseresznye-, a meggy-, a kaj­szi- és az őszibarackoltvány, s a bogyós gyümölcsfajok szaporító­anyagának készítésére, nevelé­sére. Az utóbbi években már a szemzásnél előnyben részesítik a kistermelők által legkedveltebb, és igényesebb fajtákat, amellett, hogy a nagyüzemek megrende­lését is teljesítik. Ezt a kettős célt szolgálja az a 30 milliós beruhá­zás, amelyet 1977-ben a faiskola bővítésére, korszerűsítésére for­dítottak. Tárházat, sőt hűtőtáro­lót építettek, s különböző műsza­ki eszközöket szeieztek be. Gyakorlatilag évente egymillió fás oltvány készítésére lett al­kalmas a borbási telep. Tavaly ennek csupán 50 százalékára volt igény, bár a kistermelők érdek­lődése évről évre nag.yo.bb a te­lepítési anyag iránt. Össze! az eddigi forgalmazott fajtákon kí­vül például a törpe nyárialmából a korábbinál sokkal nagyobb vá­lasztékra számíthatnak a facse­metét vásárlók. Hazánkban töb­bek között az alany- és a fajtavál­tás a kivezető út az alma értéke­sítés jelenlegi nehéz helyzetéből. Ehhez újabb, piacképesebb fajtá­kat kell telepíteni. A Értékes cseresznyefajta egy éves oltványát vizsgálja Bíró Ba­lázs a borbási telep növényvé­delmi agronómusa. Kajszi szaporítóanyagot őszre tíz fajtát kínál a boibási faiskola, a különböző cseresznyékből ha­tot. Valamennyi a házikert ideá­lis növénye lehetne. Szilvaolt­ványt hét, meggyoltványt kilenc fajtát szerezhet be a kistermelő az öt megyében lévő 31 leraka- tuknál, amiből 13 Bács-Kiskun megyében található. Ezenkívül Bácsalmáson. Izsákon. Solton, a Pest megyei Monoron. Baha­son, a dunántúli Somogyaszalón megrendelés gyűjtésére szerző­dött a szaporítóanyag-telep, amelynek a fővárosban is műkö­dik faiskolai lerakata. Különböző érési idejű, s mi­nőségi körtékből 13 fajtát, man­dulából kettőt, őszibarackból szintén 13 fajtát, dióból kettőt, a bogyós gyümölcsfajokból a leg­kedveltebbeket szerezhetik be a háztáji és kistermelők, akik a le­rakatnál, vagy a faiskolánál elő­zetesen megrendelhetik a cse­metéket. K. A. Zsarolásnak kevés, esztelenségnek sok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents