Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-02 / 205. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1982. szeptember 2.

AKIK VÁLLALJÁK A KOCKÁZATOT

Teher alatt nő a pálma

A Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyárában valahogy mindig úgy alakult, hogy sokat töprengeni, a lehetőségeket latolgatni nemigen állt módjában a vezetőségnek. A feladatokat, a megújulással szükségszerűen együttjáró kockázatot vállalni kellett. Az eredmények, a meglévő nehézségek dacára (de hol nincsenek gondok manapság?!) a bátrakat igazolják. Persze köny- nyű utólag okosnak lenni. Csakhogy emberek és milliók százainak sorsáról a kellő időben dönteni! .. . Nyerges Ferenc, aki 1970 óta főmérnöke a gyárnak, azt mondja: „Olyanformán voltunk, mint a mondabeli hályogkovács. Mire fölfogtuk a vállalás kockázatát, sikerült a műtét”.

— Arról még faggatom majd, mi lett volna, ha nem sikerül. Ámde ne vágjunk a dolgok elébe. Ami most folyik ebben a gyárban, az mikor és hogyan kezdődött?

— Tizenegy évvel ezelőtt. Akkor — 1971-ben — vette át a Szerszámgépipari Művek a Szerszám és Gépelemek Gyára kecskeméti telepét. Ezt, ahol most vagyunk. Ahova 1969—70-ben az Izsáki útról költöztünk. Létrejött a SZIM kilencedik önálló egysége: a kecskeméti gyár.

— Az utca és házszám, a cégtábla megváltozásán túl mit jelentett ez? Mást és másként kezdtek csinálni mint azelőtt?-r- Nem azonnal, s nem minden átmenet nélkül. Préslégszer- számokat — sűrített levegővel működő, a bányászatban ás az építőiparban használatos kisgépeket — készítettünk továbbra is, mint addig. Ám az első perctől kezdve készültünk a másra, az újra, ami azután a közútifék- gyártás beindításával köszöntött ránk.

— Mikor?

— A dolog valójában 1968-ban kezdődött, amikor a Szerszámgépipari Művek a nyugatnémet KNORR-cégtől a vasúti mellé megvásárolta a közútifék-gyártás licencét is. A megoldás időszerű és kézenfekvő volt. A világszínvonalú Ikarusz—200-as járműcsaládba világszínvonalú fékrendszer kívánkozott. Ezt mindaddig tőkés importból — jórészt a KNORR-cégtől — szerezték be.

— A kecskeméti gyár tehát arra vállalkozott, hogy olyan fékrendszert gyárt, amely vetekszik a nyugatnémet hasonlóval. Ilyen jellegű termelési tapasztalatok híján nem volt ez túlontúl kockázatos vállalkozás? Másfelől megközelítve a problémát: az Ikarusz gyár nem bizalmatlankodott, — főként eleinte?

— A gyártás 1973-ban indult. Az Ikarusz ettől kezdve és egyre inkább tőlünk várta a fáksze- relvényeket. Bízott bennünk, szerződéseket kötött velünk már azt megelőzően, hogy a licencadó KNORR nyilatkozott volna — amint ez ilyenkor szokásos — a termékeink minőségét, megbízhatóságát illetően. Mi pedig arra ajánlkoztunk, amiről előre teljes bizonyossággal nem tudhattuk, hogy véghezvinni képesek

leszünk-e? Én ebben látom a vállalkozás kockázatát.

— Ám ezúttal is bebizonyosodott: az élet utolérhetetlen dramaturg. Mert mi történt? Alig telt el néhány év, s kiderült: újszerű vállalkozást még újabb, jelentős kockázatot még nagyobb követ. A golyósor sógyártásra gondolok ...

— Igen. A kis sorozatú práslég- szerszámok után valóban újszerű feladatot jelentett a közép- és nagyszériás, magasabb műszaki színvonalú közútifékgyártás. A feltételek megteremtése nem ment az egyik napról a másikra. Üj üzemcsarnokot építettünk, bevezettük a 3 M — mozdulatelemzésen alapuló — munkamódszert, stb. Ám még a végére sem jutottunk, máris itt volt az új, tényleg „apait-anyait” kívánó feladat: a golyósorsógyártás.

— S itt azonnal fölvetődik egy sor kérdés. Miért kellett golyósorsót gyártani? Minek köszönhető, hogy Kecskemétre esett a választás? És egyáltalában, mi a manó az a golyósorsó?

— A golyósorsó az NC, CNC számjegyvezérlésű szerszámgépek nagyon lényeges eleme. Ez a gyakran több méter hosszú orsó mozgatja az esztergagép, marógép, megmunkálóközpont szánjait, részegységeit. Kissé leegyszerűsítve arról van szó: amilyen pontosan illesztett a golyósorsó, olyan precíz munkát képes végezni a szerszámgép. A golyósorsót mindaddig tőkés importból szerezte be a vállalat. Ám mivel a késztermékek sorában egyre nagyobb hányadot képviseltek a numerikusán kódolt szerszámgépek, fölvetődött a golyósorsó hazai előállításának szükségessége. A választás azért esett Kecskemétre, mert a vállalat vezetése úgy látta, hogy az itteni közösségben van meg az a tettrekész- ség, életkedv és műszaki véna, amely ennek a kétségtelenül merész tervnek a valóraváltásához elengedhetetlenül szükséges.

— Na de golyósorsót a Csepel Művek nem túl sikeres kísérleteitől eltekintve még senki nem gyártott Magyarországon. Mégis mi ilyenkor az első lépés, hogyan kezdődhet el egyáltalában ez a fajta tevékenység?

— Az első lépés az volt, hogy a külkereskedelmi vállalattal közösen kutatni kezdtük: ki hajlandó licencet eladni? Két ilyen

HATVANI DANIEL

Szétszórt csontok

23.

(IX.) Szedlákék városi lakása; benne Teri jóízléssel berendezett, fiatalos, hangulatos szobája. A nő hasonfekve olvas a heverőn.

Kopogtatás nélkül benyit Szed- lák. Meglátja Terit, kissé elrös- telli magát:

— Elnézést, de azt hittem nem vagy itthon.

— Hát hol lennék? — kérdi a nő ravasz naivsággal. — Ilyen esőben . . .

Szedlák leül. Vontatottan mondja:

— Ha nem esne, tegyük fel, a hun temetőben. Vagy a múzeum alagsorában . . .

— Jók az informátoraid, apa — jegyzi meg kesernyés hangsúllyal a nő.

— Néha túl jók is. — Legyint. — Do hát nem emiatt jöttem. Valami fejfájás elleni pirulád ha volna ...

— Az éjjeli szekrény fiókjában találsz. Kiborítottak?

— Eléggé. Harangos-Kovács, ez a címeres barom a szobrokkal. . .

— Emlékszel, mondtam, hogy az a szobor úgy és ott van jól, ahová és ahogyan elhelyezték.

— így van és mások is mondták ... — bólogat Szedlák beis- merően, majd miután bekapta a

pirulát, ül magábaroskadtan tovább.

Teri alkalmasnak találja a helyzetet, hogy előhozakodjék a kéréssel. De óvatosan köntörfa- laz.

— Hallom, jól álltok a népi napok előkészítésével.

— Jól állunk, mondjuk inkább így. Lassan ez lesz az egyetlen kollektív vállalkozás ebben a nyomorult sárfész.ekben.

— A lovasok?

— Mint máskor. Csizma, fehér ing, lajbi...

— Én jobbat tudnék.

— Mit? ’

— Hun öltözéket. Az iskolai szakkör megvarrja, feldíszíti, ami kell... Csak anyagra volna szükségük,

— Nem firtatom, kinek az ötlete ...

— Megnyugodhatsz, hogy kizárólag az enyém — mondja nyomatúkkal a nő.

— Nem mondom, hogy fantáziátlan. Dehát lesznek itt a megyétől, újságtól, tán még a tévét is le lehet csalni, ránk süthetik, hogy nacionalizmust csinálunk. Mítoszokat ápolunk, meg ilyesmit. Az meg külön támadási felület, hogy tőled kapom az ötletet. Népi napok, családi vállalkozásban. No nem . ..

Elégedett megrendelők, növekvő export

A HABSELYEM

kötöttárugyár

KISKUNFÉLEGYHÁZI

GYÁRÁBAN

® Szabó Károlyné varrónő és Fricska Lászlóné meós az NSZK-ba cs Svédországba kerülő termékeket ellenőrzik.

cégre bukkantunk: a nyugat-berlini Lindner-re és az NSZK-be- li TIP-re. megkötöttük a licenc- vásárlási szerződéseket, a Magyar Nemzeti Bankkal pedig a hitel- szerződést a beruházás finanszírozására. '1978 nyarán hozzá- kezdtünk a golyósorsógyártó- üzem felépítéséhez, amelyben 1980 januárjában indult el a kísérleti gyártás. Abban az évben néhány százezer, tavaly kétmillió, az idén 4-^0 millió forint értékű volt, illetve lesz a tőkés exportunk.

— Nein tudok egykönnyen szabadulni a gondolattól: Magyarországon még senki sem csinált ilyet. Vajon ki vállalta a nagyobb kockázatot: a SZIM, amely úgy döntött, hogy golyósorsógyártást Kecskeméten kell meghonosítani, vagy ez a gyári közösség, amelynek a feladattal a szó szoros értelmében meg kellett birkóznia? Hiszen lehet rosszul dönteni, de lehet egy jó döntést is rosszul végrehajtani.

— A kockázat közös volt. A SZIM azt mondta: „Márpedig ettől és ettől kezdve kecskeméti golyósorsót építünk a szerszámgépeinkbe.” És nem rendelt golyósorsót Nyugat-Berlinből, a Német Szövetségi Köztársaságból. — sehonnan. Vagyis számított a mi golyósorsóinkra, egészen egyszerűen rajtunk állt vagy bukott a müvek NC, CNC szerszámgépexportja. Sikerült, megcsináltuk. A SZIM-et és a Csepel Műveket csaknem teljes egészében mi látjuk el golyósorsókkal. Persze ezzel még nem lehetünk elégedettek. Tőkés piacon a jelenleginél jóval több golyósorsót szeretnénk értékesíteni. Ám. mivel olyan gépelemről van szó, amelyet a szerszámgépgyárak régi és kipróbált szállítóiktól vásárolnak a legszívesebben, ehhez hosszú idő, sok-sok türelem és az eredmények szüntelen felmutatása szükséges.

— Mielőtt idejöttem régi újságcikkeket olvasgattam, úgy készültem. Nemrégen nyugdíjba ment igazgatójuknak, dr. Szűcs Endrének volt egy többször is idézett kedvelt mondása, amely az ön által elmondottaknak akár a mart- tója is lehetne. Sejti, mire gondolok?

— Tudom. Teher alatt nő a

pálma. Sitkéi Béla

Teri nem tudja, bosszankodjon-e vagy nevessen. Odamegy apjához, átfogja gyöngéden a vállát.

— Apa, hallgass ide. Az ötletet hivatalosan az igazgatómtól fogod kapni. Az meg van annyira gerinces fickó, hogy akár bírálat, akár csak kudarc esetén magára vállalja a felelősséget. A sikert, a dicsőséget viszont átengedi neked.

Szedlák megenyhül, engedékennyé válik.

— Na jó, nem bánom. A sikert is megtarthatja magának a dirid. Csak nehogy Harangos-Kóvács- nak engedje át.

24.

Alagsori szobájában a régé^ a város kiterített térképét tanulmányozza. A „Górhány” felírású részt filctollal bekarikázza, hozzávezető nyilakat rajzol.

Teri kopogtat, de válaszra sem várva belibben. Nagy, széles mozdulatokkal borul a férfi nyakába.

— Figyelj ide, kis vakondom — kedveskedik —, milyen öltözékben jártak a hunok?

— övvel átkötött díszes bőrka- cagányban. És, bármilyen furcsán is hangzik, nadrágban. Sőt, a gatya is alighanem hun találmány. Egy korabeli leírás emlegeti valahol, hogy római harcosokat, miközben Attila hunjai megvívtak velük, meztelen seggűek- nek csúfolták. De a legmegbízhatóbb leírások az ősi kínai krónikákban találhatók.

— Iszonyúan érdekes, amit mondasz — álmélkodik őszintén a nő. — De igazából az volna a kérésem, hogy egy hiteles hun ölÉvről évre jobb és több munkával jelentős tőkés exportmegrendeléseket teljesít a Habselyem Kötöttárugyár kiskunfélegyházi gyárának ötszáz fős kollektívája. A központi gyár eredményeinek növelésében igen jó segítséget nyújtanak a bugaci, tiszakécskei, valamint a tiszaalpári telepek dolgozói is. Farkas Jenőnétől, a gyár igazgatójától arról érdeklődtünk a napokban, hogyan elégítették ki az évből eddig eltelt hónapokban a megrendelők igényeit, s milyen feladatokat kell megvalósítaniok december végéig.

— Szinte közhelynek hangzik már — mondta az igazgatónő —, hogy a tőkés piacokat nem köny- nyű megszerezni, de megtartani még nehezebb. Vállalatunk, gyű- , runk és népgazdaságunk szempontjából sem közömbös, hogy mennyi terméket tudunk gyártani, illetve eladni kemény valutáért. Nekünk eddig sikerült, remélhetően ezután sem vallunk kudarcot. Rendkívül nagy gondot fordítunk termékeink minőségére, az idén például az első osztályú áruk aránya a tavalyi 98 százalékkal szemben már elérte a 98.5 százalékot. Ha azt vesszük, hogy a szalagokról tíz- és százezerszámra kerülnek le a különböző ruházati cikkek, akkor ez a fél százalék is jelentős eredménynek számítható. Arra is külön gondot fordítunk, hogy a szállítási határidőkkel se legyen baj. <

Az idei 92,1 milliós tervünknek az időarányos részét június végéig rendben teljesítettük. A program szerint jórészt a belföldi megrendelők részére dolgoztunk, de a tőkés államokba is 510 ezer dollár értékű terméket továbbítottunk. Most, a második félévben azután teljes erővel megkezdtük az exportáru gyártását. Kilenc tőkésállam 17 cégével vaSertéstelep

fahulladékból

Fahulladékból készít olcsó, energiatakarékos sertéstelepeket a csákvári Tolbuhin Tsz. A ragasztott fenyőfakéreg épületekből minden költséget növelő berendezést elhagytak, a szállásoknak természetes szellőzésük van, a fűtést a tetőszerkezet szigetelése pótolja. Előállításuk rendkívül olcsó: egy háromszáz férőhelyes sertéstelep épületei félmillió forintnál kevesebbe kerülnek.

Az első sertésszállást a csákvári gazdaság is kipróbálta. Az üzemeltetési tapasztalatok olyan kedvezőek, hogy már a szomszédos megyékből is kaptak megrendelést hasonló típusú istállók készítésére. A közelmúltban Kisné- mediben megkezdték egy háromszáz férőhelyes telep épületeinek az előállítását. (MTI)

tözéket tudnál-e rajzolni nekem.

— Ha egy kicsit utánanéznénk, biztosan. Attól függ, mi célból. . .

— A lovasparádéhoz. Hunoknak öltöznének be a lovasok.

Kürti leül az ágy szélére, fejét ingatja tagadólag.

— Ehhez a cirkuszhoz semmilyen formában nem járulok hozzá.

A nő kerekre tágult szemébe szomorúság költözik. De látszik rajta az eltökéltség is: meg fogja győzni igazáról a férfit.

— Először is nem cirkusz, mert egy csomó népi hagyomány élteti. A nagy baj az, hogy túl sok minden összpontosul Haragos-Kovács kezében. Azt mondom, hogy a szobor-ügy miatt ne is bánkódjunk, az neki lesz bumeráng, már most botrányszaga van. Ha netán egy másik rendezvény is botrányba fullad, Harangos-Kovács bukása, legalábbis e téren, biztosra vehető... Ki lehetne ütni a nyeregből.

— Aha... — eszmél a férfi. — Ez a hun jelmez lenne a másik botránykő.

— Tévedsz. Ez erkölcstelen ha- zárdírozás volna. Szerintem a hun jelmez az egyedüli biztos siker a népi napokon. Ki fog persze derülni, hogy ez egyáltalán nem Harangos-Kovács ötlete. Érted már?

— Értem. De van még egy bökkenő. Apád mit szól mindehhez?

Teri a jó ügyeket előrevivő kegyes csaláshoz folyamodik.

— A hiteles leírást illetően téged javasolt.

— Keríts rajzlapokat — mondja Kürti, miután fölpattan az ágyról —, én addig a könyvtárban fent előkeresem a leírásokat.

(Folytatjuk)

gyünk kapcsolatban, s részükre december végéig a tervezett 1,5 millió dollár helyett 1,6 millió dollár értékű terméket adunk át.

Terveink teljesítését igen jól segíti a szocialista brigádmozgalom, az önkéntes kollektíváknak az export mennyiségi és minőségi teljesítésével kapcsolatos vállalásainak teljesítése. Külön elismerést érdemel a férfi-konfekció részleg. Az itt folyó munka már csak azért is külön jelentős, mert innen kerül a dollárral fizetők részép, akkurátusán vezeted lista fekszik a párttitkár Íróasztalán. Kézbe veszi, szemében nem titkolt büszkeség. „Nálunk nincs probléma a párttagok aktivitásával — tnoü’djti: —- Jóformán mindenkinek?“Van “párti1 megbízatása: az egyik propagandista, a másik a pártkiadványokat terjeszti, de van köztünk szak- szervezeti bizalmi, tanácstag, munkásör, önkéntes rendőr, népfront-aktivista és még sorolhatnám. Nem akarok dicsekvőnek látszani, dehát ez a kimutatás is tanúsítja, hogy nálunk az aktivitás valóban rendben van...”

A kimutatás valóban pontos, s nemcsak a kimutatás az: párt- csoport-megbeszélésen, vezetőségi ülésen, olykor még a taggyűlés előtt is számot adnak megbízatásuk teljesítéséről a kommunisták. A számonkérés tervszerű és gondos — miért támad hát mégis hiányérzet az emberben? Miért érzi úgy, hogy ebben a pártszervezetben a forma mintha felülkerekednék a tartalmon, s szűk keretek közé szorulna az, ami valójában beszabályozhatatlan: az eleven politikai munka?!

FÉLREÉRTÉS NE ESSÉK: a pártmegbízatás vitathatatlanul fontos és nélkülözhetetlen eleme a mozgalmi-politikai munka szervezésének. Az egyes kommunista ezáltal találhatja meg a maga pontos helyét a közéletben, a párthatározatok végrehajtásában. A megbízatás cselekvésre kötelez, és cselekvésre jogosít: kifejezi a kollektíva bizalmát az egyén iránt, s az egyén felelősségét a kollektíva iránt. Helyesen teszi minden alapszervezet, pártcsoport, ha arra törekszik, hogy lehetőleg minden tagjának legyen konkrét, kézzelfogható, teljesíthető és ellenőrizhető megbízatása.

De ha ez így van, hol lehet a probléma? Nos, a baj akkor kezdődik, ha a megbízatás teljesítése az egyetlen közéleti tevékenységformává válik, s az aktivitás kizárólag vagy főként ezen a mércén méretik. Vagyis akkor, ha a kommunistától politikai tevékenységének értékelése kapcsán csokis ezt kérik számon, ha a kollektíva 'a pártmegbízatás kiadásával és teljesítésének ellenőrzésével „letudja” cselekvést szervező teendőit.

Ilyen esetben az egyébként elismerést érdemlő, dicséretes törekvések is ellentétükbe csaphatnak át. A gondos szervezés, nyilvántartás, ellenőrzés nemhogy a politikai munka hatékonyságát növelné, hanem éppen formális, bürokratikus vonásokat táplálhat. Joggal nevezhető ugyanis formálisnak és bürokratikusnak az olyan politikai-mozgalmi tevékenység, amely mesterségesen leszűkíti, korlátozza a benne részt vevők cselekvési terét és körét.

szére a termékek 70 százaléka. Szabadságát letöltve az idén 17 ifjú szakmunkás látott munkához, ők is részt vállalnak az exporttermékek gyártásából. A másod- és harmadéves tanulóink kezéből 2 ezer mellény kerül tőkés államokba. November végéig tehát mindenki a tőkés piacokra termel. Mint ahogy eddig, remélhetőleg ezután is sikerrel — mondta tájékoztatója végén Farkas Jenő- né.

O. L.

A KOMMUNISTA nem csupán a szó szoros értelmében vett párt- megbízatást kapja meg alapszervezetétől, a párttól. Párttagsági könyvét átvéve arra vállal kötelezettséget, hogy mindenhol és mindenkor síkra száll a közös ügyért, képviseli a párt politikáját, és munkálkodik annak megvalósításán. Konkrét megbízatásának teljesítése nem meríti, nem merítheti ki ezt a feladatot. Politikai küldetése nem merül ki abban, hogy propagandista vagy munkásőr, tanácstag vagy szakszervezeti bizalmi. A szemináriumon és a munkásőri foglalkozáson túl, a testületi ülésen és a választóival történő találkozásokon kívül is közéleti ember, a párt képviselője. Megbízatása ebben az értelemben, mondhatjuk, egyetemes és oszthatatlan.

Nem arról van szó természetesen, hogy a párttag 'fiatének minden pillanatát át kell hatnia a politikának, hogy nem élhet magánemberként, nem lehet magánélete. Az ilyesmi csak a nagy történelmi pillanatokban, az éles forradalmi összeütközések kivételes időszakaiban képzelhető, és várható el, a hétköznapok „normális” menetében ez szükségtelen és értelmetlen lenne. De a közösségi-közéleti cselekvés alkalmai a kommunistától mindig felelős részvételt igényelnek. Nem mondhatja, hogy ez nem az „ö asztala", nem hivatkozhat rá. hogy megbízatása nem kötelezi erre. Az ilyenfajta magatartás lehet norma egy derék ügyintéző számára, de méltatlan egy forradalmi párt tagjához.

NOS, EZÉRT nem nyugodhatunk bele abba, hogy bárhol is precízen-pontosan ,,elkönyvelt” megbízatások teljesítésével azonosítsák a politikai aktivitást, a kommunista tettrekészséget. Ezért kell hangsúlyoznunk: ahol ennél nem kérnek és igényelnek többet, ott akkor sem lesz eredményes a pártmunka, ha egyébként mindenki pontosan eleget tesz megbízatásba foglalt kötelességének. Mert az ilyen helyen éppen a mozgalmi munkának az az eleven tartalma hiányzik, amit vem lehet még olyan gondosan kimért határok közé sem szorítani.

A leszűkítő és korlátozó értelmezés ellen szót emelve, természetesen nem a felelősséget elmosó, a szétfolyó szervezetlenség mellett kíván bárki is lándzsát törni. A gondos kötelességtelje- sités, a következetes számonkérés nem gyengéje, hanem erénye és nélkülözhetetlen követelménye a pártéletnek. De ezek a vonások csak ott gyümölcsözők igazán, ahol a politikai cselekvést egyetemes és általános, mindig és mindenkor kötelező megbízatásuknak tekintik a kommunisták.

Gy. L.

Megbízatások és megbízottak