Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-02 / 205. szám

1982. szeptember 2. • PETŐFI NÉPE • 3 BETON, VAS, FÉLKETREO ÖTLETTEL „Ti hol játszotok?” tt Félketrec — nem zártketrec. De mire való? Ezt kérdeztem több száz gyerektől. Kérdezhettem vol­na akár több ezertől is, mi­vel a kis- és nagyiskolások ezekben a napokban még a vakációjuk utolsó napjait töl­tötték : Kiskunfélegyházán négyezerháromszázan, Kecs­keméten pedig csaknem ti­zenháromezren. Ilyen vasgyúrók?... Egy alacsony tölgy oldalágai mint nyitott tenyéren az ujjak, három fiút felcsalogattak a kecs­keméti Katona József park ját­szóterén. A tömzsi fát körbe­mászva csakhamar leereszkedett Szeberényi Feri, Dobos Misi és a nyolcéves Hencz András, akik a konzervgyári napközis sporttábor lakói. Lakói? Dehogy laknak ők! Sportolnak, szaladgálnak, játsza­nak. A lányok babáznak. Berki Eszter harmadéves tanárképzős felügyel rájuk, mialatt Feri, Mi­si és a többi huszonöt gyerek szülei dolgoznak. Nyolc órától 10-ig a közeli sportpályán voltak: onnan jöttek át játszani. Ballabás Sándor kétéves uno­káját, Danit hintáztatja. Az el­múlt években megfigyelte, mivé változott a tér. Húsznál több vas­játszó: hinták, mászókák, függő­eszközök, rácsok, egy pingpong- asztal, betonból, ez a kínáiat. Kevés? Egyáltalán nem. Feltűnő viszont, hogy nincs egyetlen fa­játék. Mint ahogy élőfából, a kis tölgyön kjvül is alig akad egy­néhány. Hét, kivágott fa tönkjei ma már csak ülőkék. A játszótér kopárságával úgy hat, hátterében a múzeum körüli dús fákkal, mint az ember feje búbján a ko­pasz folt. Átellenben a vasútállomás előtt vezető forgalmas közút. Kerítés nincs (lebontották), így bármikor kipattanhat oda egy labda. Ki. vagy mi okozta, nem tudom, de tény. hogy az úthoz legközelebbi csőállvány kapaszkodóvasát csú­nyán elhajlították. Ilyen vasgvúrók a gyerekek közt nincsenek! Hinta, csúszda, homokozó Játék. A hunyadivárosi Gulyás Csabának, Barbara testvérének, Buti Ildikónak és Csabának nap­közben pár kellemes óra azon a — mostanság békés — pázsitos területen, amely több Béke fasori ház és a reszelőgyári telek kö­zött húzódik meg, s amelyért nemegyszer összecsaptak az in­dulatok. Garázssort építsenek-e rajta, vagy hagyják meg zöldte­rületnek? Most csend — „fegy­verszünet” — van a járműforga­lom elől elzárt parkban, a lányok és a fiúk nem kis örömére. Fo­ciznak, társasjátékoznak. Gyerek módján jól érzik magukat. — Kicsike játszótér, de nagyon jó! — minősíti Gulyás Csaba. Ez a „nagyon jó!” kívánatos mérce lehet(ne) a többi, hunyadi­városi játszóhelyen is, ha . .. ha szemünk fényének, a gyermek­nek még több fény: figyelem és szeretetteljes gondoskodás jutna. • — A mi házunk mellett tizen­öt gyerek lakik — mondja Vi­rág Imréné házfelügyelő — épp ezért a játszóteret gondozhatnák! Az Április 4. téren két mászó­ka, egypár mérleghinta, mellette kis, kék csúszda, amely egy ho­mokozóban végződik. Látok itt egy kiálló csővéget, rajta csava­ros pánttal, amiben ha egy gye­rek megbotlik, lábzúzódásnál alább meg nem ússza. Sürgősen el kell távolítani, hiszen gyere­kek szép számban élnek a kör­nyéken ! Gyergye Anikó, Tibor és Éva a Tinódi utcai házak egyik udva­rán hármasban játszik. Magyar György, Tassy Lajos, Ninckl Ró­bert és Ormándi Zsolt azonban okkal szomorú. Miért? „Inkább elmegyünk a városba” — Tessék nézni ezt az udvart! — mutatják, egymás szavába vágva. — A homokozóból kiza­varnak bennünket, mert már na­gyok vagyunk. A focit tiltják, mert attól cseng a felnőttek füle. Ha rálépünk a fűre, az emeletről lekiabálnak. Biciklizni máshová járunk. Tüskés fákat ültettek, hogy ne rohangáljunk. Nem érti meg senki, hogy nemcsak a ki­csiknek kell játszani! Magyar Gyuriék így, jobb hí­ján, kerékpárjaiknak támaszkod­va a 12 éves Zsolt kártyáját ke- verik-osztogatják, vagy leülnek sakkozni. Az udvaron, a C-lépcsőház előtt egy rácsos félketrec, le­hetne a játéktalanság, az ötlette­lenség kirívóan markáns példája is. A nyáron egy kislánynak be­szorult a feje. Vasfűrészt kellett keríteni, hogy kiszabadítsák. — Inkább elmegyünk a város­ba, csak ne itthon legyünk. Fo­ciedzés a KTE-pályán, az igen! Az már valami! — vallják egy­öntetűen a fiúk. Tovább megyek, miközben hal­lom a hátul, az udvarban kenet­lenül nyikorgó hintát. Zsírzóért nyöszörög. Van egy anyuka, egy apuka A Hunyadiváros legszélén épü­lő emeletes házak közt visz az utam, mígnem egy elevenen nyüzsgő, csodálatos kis „szigetre” bukkanok. Nyolc-tíz kisgyerek haj ókázik élvezettel egy esővíz lepte lapálynál. Vékony botjaik­kal fehér habszivacs-darabokat ringatnak ide-oda. Az egyik „ha­jón” felirat: Titanic. Költséges beruházás nélkül, láthatóan ki­válóan érzik magukat. — Nézd! Farkaslepke! Ká­posztalepke! Nappali pávaszem! Nagy Roland első osztályos mutatja a méteres gazban felröp­penő lepkéket testvérének, Zoli­nak. Egy másfél méteres árok partján találom őket, ahol „fúró­géppel” dolgoznak. Egy nyeles vas hegyére habszivacsokat szúr­nak. Ez a munka, vagyis a játék. — Tessék jönni! Megmutatjuk a titkos járatunkat! — fogad bi­zalmába a két fiú. A dzsungelnak nevezett, előbb egy-, majd kétméteres gazban a gyerekek ismerősként törnek elő­re. Jobbra-balra keskeny ösvény, ahová felfedezőutunRon betérünk egy-egy pillanatra. Végül a cél­nál, a bunkernél (?) kötünk' ki. A bunker egy eperfa, törzsénél nagy halom paréj fedezéknek, a két testvér védett fészke ilyenkor. A- Van egy anyuka. Egy apuka. Egy otthon. Egy gyerek. Elővesz- szük a játékainkat, és odaadjuk a babának — így kezdik a játé­kot. A titkos járat a „bunkerral”, amíg a szülők dolgoznak, így vá­lik a játék óráiban családi ka­poccsá. , (Folytatjuk.) Kohl Antal Megnyílt az Izsáki úti rendelősor Jobb körülmények, igényesebb betegellátás Szerdán reggel minden ünne­pélyes külsőség nélkül dr. Guba­csi László, a megyei tanács egész­ségügyi osztályvezetője átadta rendeltetésének a kecskeméti Izsáki úti kórház volt irodaépü­letében kialakított rendelősort, amely túl azon, hogy tehermen­tesíti a rendelőintézeti betegellá­tást. kulturáltabb és jobb körül­mények között várja a szakrende­lésre, kezelésre szoruló embere­ket. Mint dr. Losoncz Mihály, a megyei kórház főigazgató-főorvo­sa elmondta, az átalakítás költ­sége 3 millió forint volt. s ezen­kívül a megyei tanács másfél millió forintot adott különböző műszerek beszerzésére. Az új rendelősor haszna szinte lemérhetetlen, ugyanis eddig a központi szakrendelés és ambu­lancia a kórház osztályain tör­tént, amely higiéniás szempont­ból kifogásolható volt. Az ÉP- SZISZ ha nem is gyors, de ala­pos munkát végzett az átalakítás során, ám a kórház műszaki osz­tályának dolgozói igazán elisme­rést érdemelnek a szorgalmukért. Az Izsáki úti kórház szakren­delőinek sorában helyet kapott a fül—orr—gége szakrendelés és ambulancia, a szájsebészet és az éjszakai fogászati ügyelet. A gyermekgyógyászat három helyi­ségében — a jobb helykihaszná­lás érdekében — elvégzik a ve­sebeteg, emésztőszervi betegségben szenvedő, valamint cukorbeteg gyermekek gondozását, illetve a koraszülöttek utógondozását. Itt bonvolítják le reggel 8 és 10 óra között a járási gyermekszakren­delést. az áthelyező bizottság is itt működik 10-től 13 óráig, illet­ve a városi gyermekorvosi ügve- leti szolgálat este 18 órától más- nan reggel 8 óráig. A gyermek­ambulancia mellett helyezkedik a fertőző gyermekek várója, il­letve vizsgálója. Ennek szomszédságában mű­• Az első kis beteg a gégészeten. ködik a gyermekpszichológia. A nőgyógyászati ambulanciá­kon megvalósítható a szakrende­lés és kezelés is. Itt szeretnénk megemlíteni, hogy a város nő- gyógyászati betegeit két részre osztják, s a körzetek megállapí­tása után a rendelőintézetben, il­letve az Izsáki úti szakrendelő­ben végzik vizsgálatukat. Kiala­kították a rendelősornál a reu­matológiai és belgyógyászati ren­delőket is. E folyosóról nyílik a betegfelvételi iroda, míg az eme­leten helyezték el az ügyeletes orvosok, illetve asszisztensek pi­henőszobáit. Örömmel számolunk be arról, hogy szerdán már betegeket is fogadott az Izsáki úti kórház rendelősora. Korábban két cik­künkben is foglalkoztunk az épít­kezés elhúzódásával, illetve a ha- láridő-módosításokkal. A kórház vezetői és az ezzel megbízott szakemberek ha nem is augusztus elsején, de egy hónappal később végül is beváltották ígéretüket. G. G. 9 Laboratóriumi vizsgálat a nő- gyógyászati ambulancián. NYOLCVANEZER TANULÓT ÉRINT Űj szakmunkás-vizsgaszabályzat Csaknem 50 ezer szakmunkás- tanulót és mintegy 30 ezer felnőtt diákot — és természetesen okta­tóikat — érinti majd, az idei tanév végén az új szakmunkás­vizsga-szabályzat, melyet a Mű­velődési Minisztériumban a kö­zelmúltban dolgoztak ki. A rendelkezést széles körű elő­készítő munka alapozta meg. A tárca illetékesei kikérték a taná­csok, a szakmunkásképzők irányí­tóinak és a vezető szakfelügye­lőknek a véleményét az 1970 óta érvényben levő szakmunkásvizs­ga-szabályzatról. Egy évtized alatt ugyanis jelentős változások történtek a szakmunkásképzés­ben. Áttértek például az egysé­ges, tagozat nélküli oktatásra, s időközben a szakközépiskolákkal bővült szakmunkásképzést szol­gáló intézmények köre. Négy éve újabb szakmákat vontak össze, számuk 190-ről 128-ra csökkent. (Például az autószerelő és gépjár­művillamossági szerelő szakmák összevonásából alakították ki a gépjárműtechnikai iszerelő sza­kot.) Régi alapszakmák is át­alakultak, így a többi között a hagyományos gépszerelő és kar­bantartó szakmai képzés, ame­lyet az építőgép-szerelői ismere­tek oktatásával bővítettek. A régi vizsgaszabályzat előírá­sai viszont a korábbi képzés kö­vetelményein alapultak, ezért volt szükség a változtatásra. A művelődési tárca illetékesei sze­rint a jövő szakmunkásainak vizsgáztatásában nem volt egy­séges a követelményrendszer sem. Az újonnan kialakított vizsga- szabályzat már tükrözi az elmúlt tíz év változásait. Kimondja pél­dául, hogy a szakmunkásvizsga a szakmai felkészültség értékelésére szolgál, és azon — a társadalmi ismeretek kivételével — kizáró­lag szakmai tantárgyak szerepel­nek. A szakmunkás-bizonyítvány — a képzés céljának megfelelően — kizárólag szakmai képesítést igazoló okmány, és csak megfe­lelő iskolai bizonyítvánnyal együtt jelent végzettséget. Az érvénybe lépett szabályzat a korábbitól eltérően ágazaton­ként határozza meg a vizsgatár­gyak körét. A történelmi, társa­dalmi ismeretek eredménye a szakmai elméleti és gyakorlati érdemjegyekkel egyenlő J,súly- ivar ’ szerepel a végleges minősí­tés kialakításában. Az új sza­bályzat lehetővé teszi a sikerte­len írásbeli kijavítását szigorított szóbelivel. Az úgynevezett vizs­garemek készítésének szükséges­ségéről az iskolák igazgatói saját hatáskörükben rendelkezhetnek. Kötelezően előírja, hogy az írás­beli és a szóbeli tudásfelmérés központi tételek szerint; a gya­korlati „számonkérés” pedig he­lyileg meghatározott — a szak­mai szintnek és az érvényes tan­terveknek megfelelő — feladatok alapján történjék. „A szakma kiváló tanulója” verseny első hat helyezettje — a középiskolai tanulmányi verseny­hez hasonlóan, — mentesül a szakmunkásvizsga álól. Az új vizsgaszabályzat létre­hozásával olyan követelményrend­szert kívántak kialakítani, amely az általánosan művelt, szakmai­lag jól képzett, a gyorsan válto­zó termelési körülményekhez al­kalmazkodni képes szakemberek képzését segíti. Jeles napok szeptemberben A szeptember EGYED-nappal köszöntött be. Sokfelé őszkezdő dátumként tartják számon. Han- gonyban a régi öregek úgy vélték, ezen a napon kell elkezdeni a bú­za vetését. Vásárosmiskei hagyo­mány szerint, ha szeptember 1-én esik, csapadékos őszre kell számí­tani, ha viszont süt a nap, száraz idő lesz. Egy másik parasztregula szerint ennek a napnak az időjá­rása határozza meg a következő négy hét derűs vagy borult, esős időjárását. Feljegyezték, hogy ré- gente sok helyen e nap léptek szolgálatba a juhászok, a kondá­sok. A szőlőskertekben ettől a naptól kezdve tilos volt szekérrel, abroncsos edénnyel járkálni. A szőlőpásztornak is komolyabb a dolga: a lassan beérlelődő termés­től nemcsak az ég madarait kell távoltartani, de a szőlők közé té­vedt kétlábú kóstolókat is. Szeptember 8-án, KISASSZONY napján ünnepli a római katolikus egyház Szűz Mária születésnapját, de a keresztény hiedelmek mellett ősi, pogány eredetű népszokások is fűződtek ehhez a naphoz. Er­délyben úgy vélték, hogy a Kis­asszony elhajtja a fecskéket, ho­lott szép idő esetén még szeptem­ber közepén, végén is lehet látni vándorútra gyülekező fecskecsa­patokat. Sok helyen e nap kezd­ték verni a diót, s vetni az őszi gabonát. A vetőmagot előtte való éjjel vagy kora hajnalban a har­matra tették, hogy a gabona ne üszkösödjék. Fűzfát, szénát, ku­koricaszárat, almát, nádszálat szenteltettek Kisasszony napján, s ha a jószág megbetegedett, ezek­ből adtak neki, a becsukott istál­lóajtóra pedig keresztet rajzoltak. Szeptember 21-éhez, MÁTÉ nap­jához is számos szokás és hiede­lem kapcgolódik. Például, ha e nap tiszta az idő, sok bor lesz a pincékben. A babonás ember Má­té napján a világért sem vetett volna gabonát, mert szerencsét­lenséget hozott volna rá. Göcseji hiedelem szerint Máté hete — „pelvahét”. Aki ilyenkor vet, pelyvás gabonát arat. A szegediek szerint viszont a búzát legjobb Máté hetében elvetni. A búzavetés időszaka általában a csillagászati ősz első hónapjába tartozó négy hét, de ezen belül, mint Bálint Sándcjr, a neves nép­rajztudós kutatásai során megál­lapította, vidékenként változott. A heteket érdekesen különböztették meg: volt mátéhét, mihályhét, fé- renchét és gálhét. Magához a ve­tés műveletéhez is sokféle szokás kapcsolódott. Mohácson a szakaj­tóban vitt búzát megszentelték és a vetőmag közé keverték. Göcsej­ben a gazda a nyelve alá három búzaszemet tett, és a vetés végéig ott tartotta. Ha szóltak hozzá, nem válaszolt. Állítólag azért ma­radt el a válasza, hogy a mada­rak nyelve leragadjon, ne kapja­nak rá a vetésre. Besenyőtelek asszonyai a vetésből megmaradt búzából koldusoknak sütöttek ke­nyeret. VENCEL napjával, szeptember 28-cal is időjárási regula kapcso­latos. Ha esik az eső, szép tavasz­ra számíthatunk; ahányszor fagy Vencel napjáig, annyiszor fog majd májusban is csikorogni az idő. Szeptember legjelesebb és leg­ismertebb dátuma a hónap 29-ére eső MIHÁLY-nap. Öszkezdő nap, Európa-szerte pásztorünnep, így aztán se szeri, se száma a hozzá kapcsolódó szokásoknak, hiedel­meknek. A Szent György napján, április 24-én kieresztett jószágot ezt i az őszi napon, Szent Mihálykor hajt­ják újra vissza az istállókba, téli szállásokra. Az ország sok vidé­kén a pásztorok számadásának és félfogadásának napja volt Híres, sőt hírhedt lett egyes helyeken a Mihály-napi juhászfogadás: 1776- ban a kecskeméti főszolgabíró például külön rendelkezésben volt kénytelen megtiltani a juhászok­nak a botrányokozó dorbézolást. Gyergyó hegyi pásztorai ezen a napon tartották a farkasünnepet, hogy a jószágot hazatereléskor megvédjék az ordasoktól. Számos népi időjóslat is fűződik ehhez a naphoz. A juhászok azt tartották, hogy ha Mihály éjsza­káján összefekszik a birka, nagy tél lesz, ha szanaszét fekszenek az állatok — akkor enyhe. Ha Mi­hály napján még itt vannak a fecskék, újévig nem lesz hideg. A Mihály-napi mennydörgés — vélték — szép őszt, de kemény te­let jelez. Azt is tartották, hogy ekkor szakad meg a fű gyökere, tehát már nem fejlődik tovább és ekkor térnek pihenőre a szorgal­mas méhek is. Országszerte emlékezetesek vol­tak a szentmihályi vásárok. A Borszűrő Szent Mihály elnevezés pedig onnét ered, hogy szeptem­ber végére egyes vidékeken meg­forrt az új bor. így aztán a mu­latságok, a lakodalmak őszi idő­szaka is e napon veszi kezdetét. S végül egy tréfás, ma is meg­szívlelendő megfigyelés: a Sza- mosháton azt tartották, hogy aki Szent Mihály napja után is szal­makalapban jár, attól nem érde­mes tanácsot kérni. K. Gy. M. Kukorica-fajtabemutatók kezdődtek Megkezdődött a kukorica-fajta­bemutatók őszi sorozata, amelyen a mezőgazdasági szakemberek megismerkedhetnek a nemesítési munka legújabb eredményeivel. Az Országos Mezőgazdasági Faj­takísérleti Intézet, a Vetőmagter­meltető és Értékesítő Vállalat és más szervek az idén hat helyen rendezik meg a hibridek „sereg­szemléjét”, s összesen mintegy 30 —40-féle újdonságot mutatnak be. Az idei eseménysorozaton azok az új fajták mutatkoznak be, amelyek nemesítése 8—10 évvel ezelőtt kezdődött, általában eny- nyi idő szükséges egy-egy új hib­rid létrehozásához. Közülük leg­nagyobb érdeklődés várhatóan a Szegedi Gabonatermesztési Inté­zet nagy hozamokat biztosító ne­mesítései iránt nyilvánul meg. A bemutatók után az új hibri­dekre beérkező rendeléseket a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalathoz maradéktalanul ki tudják elégíteni. Import helyett hazai festékanyag Szegedről Évi 18 millió forint értékű, tő­kés importból származó lenolaj megtakarítására, illetve hazai anyaggal való helyettesítésére dol­gozott ki új eljárást a BUDA- LAKK szegedi gyárának műszaki kollektívája. E gyár termékei biz­tosítják az ország egész olajfesték - szükségletét, mintegy tízféle szín­változatban. Ugyanitt készül több ezer tonna festékhígító is. A ké­szítményekhez eddig olyan nagy mennyiségű lenolajat használtak fel, amelynek csupán egyharma- dát fedezte a hazai termelés, a többit nyugatról szerezték be. Ezért kezdtek már évekkel ez­előtt kísérletekbe, az import he­lyettesítésére szolgáló anyag fel­kutatásába. A több évig tartó munka eredményeként sikerült olyan kötőanyagot kidolgozni, amelynek adagolásával kevesebb lenolajra van szükség a festék­gyártásnál. Az így előállított olaj- festékek ugyanolyan korrózióvé­delmet nyújtanak, s ugyanolyan tetszetős felületkezelést eredmé- nyéznek, mint a korábbi összeté­telű festékek. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents