Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-03 / 180. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE Orgoványi vállalkozások (4. oldal) Az orgoványi Egyetértés Szakszövetkezet kedvezőt­len termőhelyi adottságú, ezért a mezőgazdasági alap- tevékenység alacsony jöve­delemszínvonalának ellen- súlyozására kiegészítő üzemágaikat létesített. Sa­ját húsüzeme, szeszfőzdé­je és lakatosrészlege van. ■Ezenkívül kereskedelmi tevékenységet is folytat. Június elején élelmiszer- boltot nyitott a szakszövet­kezet, amelynek vállalko­zásairól lapunk negyedik oldalán olvashatunk. A vérbetegségek gyógyításáról (Cikkünk a 3. oldalon) Vasárnap a Budapest Sport- csarnokban megkezdődött a Nem­zetközi Haematológiai . Társaság 19. és a Nemzetközi Vértranszfú­ziós Társaság 17. kongresszusa. A tanácskozás ünnepélyes megnyi­tásán részt vett Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnök- helyettese, a kormány több tagja, a politikai, a társadalmi és a tu­dományos élet számos kiemelke­dő személyisége. Dr. Trautmann Rezső, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes el­nöke köszöntötte a világ 74 orszá­gából érkezett csaknem három­ezer tudóst, a két nemzetközi tu­dományos társaság közös kong­resszusának résztvevőit. AZ MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVII. évi, iso, szám Ára: 1,40 Ft 1982. augusztus 3. kedd BREZSNYEV ÜZENETE REAGANHEZ Változatlanul kíméletlen az izraeli blokád BEJRÜT Az izraeli ostrom legkegyetle­nebb megpróbáltatásait élte át vasárnap az 50 napja bekerített Nyugat-Bejrút libanoni és pa­lesztin lakossága. Az izraeli légi­erő, a tüzérség, a hadiflotta és a harckocsik 14 órán át bombázták, ágyúzták megkülönböztetés nél­kül a város valamennyi körzetét. Nem végleges adatok szerint 165 a halottak és 400 a sebesültek szá­ma. A kórházak képtelenek ellát­ni és elhelyezni a nagyszámú se­besültet. A hajnali fél 4-kor kezdődött, összehangolt támadás eredménye­ként az izraeli inváziós hadsereg szorosabbra zárta az ostromgyű­rűt Bej rút körül. A több irány­ból előnyomuló páncélosok elfog­lalták Bejrút nemzetközi repülő­terét és két oldalról megközelí­tették a város peremén levő Borzs Brazsneh palesztin menekülttá­bort. Ariel Sáron hadügyminisz­ter személyesen is elismerte, hogy a területszerző akció célja az iz­raeli pozíciók javítása volt. Más Tel Aviv-i szóvivők arra helyez­ték a hangsúlyt, hogy Izrael a li­banoni fővárosra nehezedő kato­nai nyomás fokozásával kívánja siettetni a bekerített palesztin harcosok és vezetőik eltávolítását. Az izraeli vadászbombázók egyet­len napon 150 bevetésben támad­ták a bekerített várost. Bejrúti elemzők rámutatnak, hogy a kilencedik hetébe lépett invázió kezdete óta az izraeli hadvezetés mindig hasonló meg­fontolásból rúgta fel az egymást követő tűzszüneteket. A kérdés most csupán az, hogy a vasárna­pi, ötkilométeres előnyomulás az általános roham előjátéka volt-e, avagy annak a „szalámi-taktiká­nak” a része, amely a déli kerü­letek, palesztin menekülttáborok szakaszos elfoglalását irányozza elő. Sáron cáfolta, hogy döntés született volna Nyugat-Bejrút be­vételéről, de hozzátette, hogy el­lenkező értelmű kormányhatáro­zatról sincs szó. Bárhogyan is legyen, a tények tanúsága szerint az izraeli hadsereg csak azért nem hatolt be Nyugat-Bejrútba, mert a rohamot megállította a palesztin gerillák, a szíriai kato­nák és a libanoni haladó erők hősies ellenállása. A Philip Habib amerikai meg­bízott közvetítésével létrejött új, kilencedik tűzszünet sem ígérke­zik hosszú életűnek. Minthogy Iz­rael fennállása óta egyetlen ENSZ-határozatot sem fogadott el, valószínű, hogy elutasítja a Biztonsági Tanács vasárnapi dön­tését is, amely — Libanon és a PFSZ hozzájárulásával — úgy rendelkezett, hogy ENSZ-megfi- gyelőket küldtek Bejrútba és kör­nyékére a tűzszünet megszilárdí­tása végett. A tűzszünet átmeneti nyugalmát kihasználva a mentők folytatták a romok alá temetett sebesültek, halottak kiszabadítá­sát. Még hétfőre virradóra is ég­tek az izraeli gyújtóbombák által okozott hatalmas tüzek. Változatlanul kíméletlen a pol­gári lakosság ellen irányuló iz­raeli blokád. Az egy hete kikap­csolt áramszolgáltatás helyreál­lítása nélkül jórészt propaganda- fogásnak tekinthető a vízellátás állítólagos felújítása is, hiszen villany nélkül nem működnek sem a központi, sem a lakóházi szivattyútelepek. * MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke a libanoni helyzet súlyos kiéleződése miatt szemé­lyes üzenetben fordult Ronald Reaganhez, az Egyesült Államok elnökéhez. Brezsnyev üzenetében felhívja az amerikai elnök figyelmét ar­ra, hogy Izrael hitszegő módon ismét megsértette a bejrúti tűz- szüneti megállapodást és nagy­szabású támadást indított a város nyugati szektora ellen. Bejrútban kegyetlenül gyilkolják a békés la­kosságot, és tovább rombolják a várost. A szovjet államfő felszólítja az amerikai elnököt, hogy a legsür­gősebben éljen a rendelkezésére álló lehetőségekkel, és akadályoz­za meg a lakosság további irtását a libanoni fővárosban. A helyzet annyira súlyos és válságos, hogy a legsürgősebb intézkedésekre van szükség. Brezsnyev üzenetében hangsú­lyozza, hogy Libanonnak és kü­lönösen Bejrút lakosságának a tragédiája letörölhetetlen folt­ként szárad azok lelkiismeretén, akik megállíthatnák az agresszort, de nem teszik. • Bejrúti lakóház — az izraeli támadás után. Nemzetközi összefogás az atomfegyverek ellen A korlátozott atomháború, va­lamint robotrepülőgépek nyugat­éul ópai és csenides-óceáni elhe­lyezésének amerikai terveivel szemben szükséges nemzetközi összefogás kérdéseit vitatja meg a japán fővárosban vasárnap dél­előtt megnyalt atom- és hidrogén­fegyverek elleni világkongresszus. Az Európa, Észak- és Dél-Ame- ríka, Afrika, Ázsia^ és Óceánia harminc országából érkezett 800 küldött a kétnapos tanácskozáson áttekinti az ENSZ-közgyűlés má­sodik rendkívüli leszerelési ülés­szakának tanulságait. Békevédel­mi mozgalmak, szakszervezeti egyesületek és katonai támasz­pontok ellen küzdő tömörülések, vallási felekezetek aktivistái, kör­nyezetvédők és tudások terjesztik, elő további javaslataikat atom­fegyvermentes és demilitarizált övezetek létrehozásáról, a kü­lönféle nemzeti akciók eddiginél hatékonyabb egybehangolásáról, az atomfegyverek teljes eltiltásá­ért folyó küzdelem nemzetközi egységfrontjának megteremtésé­ről. : A legnépesebb küldöttséggel az Egyesült Államok' és a Szovjetu­nió vesz részt a konferencián. FÉLEGYHÁZA, HALAS, SOLTVADKERT Szervezéssel, jobb előkészítéssel Nőtt a termelékenység a KUNÉP Vállalatnál • A Kőolaj- és Földgázbányású-' gr, ti Vállalat kiskunhalasi munkás­"• szállóját május 1-re adták át a KUNÉP dolgozói. Népgazdasági és vállalati méretekben egyaránt igen nagy tartalékok rejlenek a termelés jobb meg­szervezésében. Az utóbbi esetben vonatkozik ez a technológiai sörök ésszerűbb kialakítására, üzemi elhelyezésére éppúgy, mint a munkaerő célszerű, szervezeti felállására. Többek közt ezt tanúsítják a Kiskunhalasi Építőpari Vállalat, a KUNÉP idei el­ső félévi eredményei. Kuminka István főmérnök arról tájékoztatott, hogy az első hathavi 154,5 millió forintos terme- lésiérték-előirányzatukat 169,5 millióra túlteljesí­tették, s a nyereségük is több lett, mint tervezték. Az eredmények javulását, a termelékenység növe­kedését a munka jobb előkészítésén kívül az 1981- ben végrehajtott szervezési intézkedések idézték elő. A tanácsi vállalat Kiskunhalason és Félegyházán, illetve ezek körzetében tevékenykedik. Ennek meg­felelően a két városban található főépítésvezetősége. A múlt évig ezek a szervezeti egységek külön-külön önállóan rendelkeztek például villanyszerelő üzem­mel. Tavaly a szak- és szerelőipari kapacitásokat vállalati irányítás alá vonták össze, megszüntetve a párhuzamosságokat. A központi irányítással lehető­vé vált a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatása — például egy-egy nagy munka gyorsabb befejezése ér­dekében —, az anyag és a termelőeszközök koncent­ráltabb hasznosítása. Az új szervezeti felállással kiküszöbölték a területi érdekeltséget a munkábóL A KUNÉP minden létesítményt határidőre át­adott az év eddig eltelt részében. így például Solt- vadkerten egy gabonatárolót. Halason a kertváros­ban 45 lakást fejeztek be. A második félévben több jelentős feladata van a vállalatnak. Kiskunhalason újabb 44 lakás építését kezdték meg, amelyeket még az idén tető alá kell hozniuk. Félegyházán 78 családi otthon fölépítése vár a vállalat dolgozóira. Mindkét városban iskolaépítés is szerepel a máso­dik félévi tervben. i A. T. S. 1 „Milyen ember Tóth Máté János?” — kérdezem a köröt­tem álló öntőbrigád tagjait. Egymásra néznek, aztán egy­szerre ketten is válaszolnak: „Jó munkás”. Ügy mondják „jó munkás”, hogy ebben a két ytóban ben­ne van minden, amit Tóth Má­té Jánosról tartanak. Jó mun­kás, tehát jó ember, becsületes, tisztességes ember. Nem is tesznek hozzá többet. Minek? Aki akarja, ebből a két szó­ból is tudhatja az emberről a véleményüket. Azt hiszem, igazuk van. Mégis eltöprengek kissé ezen a minősítésen. Mert minősítés ez a két szó. Minősítés a ja­vából, még akkor is, ha soha nem kerül bele a káderjellem- zés be. Bár jó volna, ha beke­rülne, mert nincs magasabb értékű dicséret egy dolgozó minősítésére, mint az: „Jó munkás ember”. A „jó munkás" minősítésnek akkor is értéke volt, amikor még Horthyék Magyarorszá­gán százezrek kínálták mun­kaerejüket az emberpiacon. És ma is érték, még azokban a kapitalista országokban is, ahol a munkaadók válogathat­nak a munkanélküliek milliói között. Eszembe jutottak Kádár Já­nos szavai, amelyeket a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának ülésén mondott. „Most arra van szükség, hogy min­denki jól dolgozzon, hogy min­denki jobban dolgozzon: az ország irányítását, a vállala­tok vezetését végző emberek is, meg a gépeken, az íróasz­talok mellett és a munkapadok mellett dolgozó emberek is.” Talán sohasem volt még olyan nagy szükség e hazában a jó munkára, mint most, ami­kor a munkánk minőségétől függ, hogyan alakul az ország gazdasági, kereskedelmi mér­lege; $ tudjuk-e tartani elért életszínvonalunkat. Némely vállalatnál, gazdaságban még- sincs elég becsülete, nincs kel­lő értéke a jó munkásnak. Mondani ugyan mindenki mondhatja, hogy a jó munká­sokat meg kell becsülni, még­is gyakran előfordul, hogy ép­pen a kellő megbecsülés hiá­nyában kérik ki a munka­könyvüket — tiz-tizenöt éves munkaviszony után — kiváló munkások. Távozásukat azzal indokolják, hogy többet fizet­nek egy újonnan felvett, kétes képességű szakinak, mint ne­kik, akik már sokszorosan be­bizonyították megbízhatósá­gukat. Az is előfordul, hogy a jutalmazásnál nagyobbra ér­tékelik azt, aki „megjavult”, mint azt, aki soha nem „rom­lott el”, aki mindig jól dolgo­zott, csendben, szerényen vé­gezte a munkáját. Pedig min­denütt magasabbra kellene emelni a jó munkás értékét. És aihol elhomályosodott, vagy elveszett, csökkent a jó mun­kás becsülete, ott sürgős teen­dők vannak. A kollégák,* a szaktársak mindenütt tudják, ki a jó munkás. El is ismerik, fel is néznek rá. Tisztelettel és be­csülettel emlegetik a nevét. Ve sajnos nem mindenütt isme­rik eléggé. A minősítésekben sokszor nagyobb hangsúlyt kap a „jó modor”, a ,yhajlé­konyság”, a formális ,iképzett­ség”, mint a jól végzett mun­ka. Pedig a jó munkást nem nehéz felismerni. Mindennél fényesebben világítja meg az ember értékét a teljesítménye, hehet valaki vezető vagy be­osztott; ülhet íróasztal mel­lett, állhat a munkapadnál; irányíthat gépet, forgathat ké­zi szerszámokat; kutathat, tervezhet, taníthat, gyógyít­hat; szolgálhat az utcán, árul­hat a pultnál — a munkája elárulja, milyen ember. Most már a munkaverseny­nek sem az a célja, hogy sies­sünk, kapkodjunk, hanem az, hogy okosabban, takarékosab- 'ban, gazdaságosabban, tehát jobban dolgozzunk. Népgaz­dasági terveink sem a mennyi­séget szorgalmazzák, hanem a gazdaságosságot, az eladha­tóságot, a hazai és nemzetkö­zi piaci értéket — tehát a jobb munkát. Ehhez pedig jó mun­kások kellenek! Kellenek a vezetői, irányí­tói, szervezői, tervezői mun­kakörökbe is, meg a végrehaj­tói, gyakorlati megvalósítást kívánó munkakörökbe is. Egyesek azt mondják: a jó munka drága, a jó munkást meg kell fizetni. Valóban, a jó munka értéke nagyobb, a jó munkás többet érdemel. De nem a jó munka a drága, ha­nem a rossz. Mert a rossz munka terméke vagy eladha­tatlan, vagy újra kell vele dolgozni, a hibát ki kell javí­tani, és így dupla időbe, mun­kába, és kétszerannyi pénzbe kerül. Ha a jó munkának az or­szágban mindenütt nagyobb lesz a becsülete, az a mi, szo­cializmust építő hazánk be­csületét is növelni fogja a vi­lágban. G, J. Építőipari szervezetek alakulnak A beruházások mérséklődése miatt az utóbbi időszakiban elő­térbe kerültek á lakóház-felújí­tások és a különféle épületfenn­tartási munkák. Ennek megfelelő­en, élve az új vállalkozási lehe­tőségekkel, ez év első felében már 25 építőipari és építőanyag­ipari szövetkezet, valamint 8 ipa­ri szolgáltató szakcsoport ala­kult, nagyrészt ezekre a mun­kákra. A most létrejött szerveze­tek segítik a szövetkezeti építő­iipar előtt álló új feladatok meg­oldását. Mindezt az QKISZ el­nökségének hétfői ülésén állapí­tották meg, amikor is az építő­ipari szövetkezetek helyzetével és fejlesztésükkel foglalkoztak- A tanácskozáson részt vett Abra­kára Kálmán építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter is. Az OKISZ keretében csaknem 250 ipari szövetkezet foglalkozik építőipari, építésvezetői és épí­tőanyag-ipari munkával. Közülük tiöbb mint 160 szövetkezet kivite­lezést végez. A szövetkezeti épí­tőipar az utóbbi évtizedben je­lentős részt vállalt a lakásépítési programiban, ez idő alatt 60 ezer lakást építettek fel zömében a legkorszerűbb technológiákkal- Be­kapcsolódtak a lakásfenntartási, felújítási és karbantartási mun­kákba is. Ez utóbbiak munkájuk 50 százalékát tették ki már! a múlt évben is, s előreláthatóan a„ következő esztendőkben is el­sősorban az ilyen jellegű megbí­zásokra számíthatnak. A felszó­lalók egyaránt azt hangoztatták, hogy az építésügyi tárcával jó és ■rendszeres kapcsolatot változó körülményekhez kell igazítani, m®rt az szolgálja az építőipari szövetkezetek fejlődését és a la­kossági igények jobb kielégítését is. (MTI) ,

Next

/
Thumbnails
Contents