Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-05 / 182. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1982. augusztus 5. AKIK VÁLLALJÁK A KOCKÁZATOT Hatszáz hektár futóhomok és a többi... Éppen három esztendeje annak, hogy Bács-Kis- kun s néhány szomszéd megye földhivatalainak szakemberei keresztül-kasul járták, és tüzetesen megszemlélték Kunszállás határát, belterületét. Mértek, és igen aprólékos munkával talajmintákat vettek mind a 4401 hektárról. A helyszíni, majd a laboratóriumi vizsgálatok befejeződése után elkészítették a község új földkataszterét. Szűkebfc^ hazánkban harmadéve a kunszállási volt az első kísérleti földmérés, amelynek* célja, hogy az ottani és más településeken is végzett hasonló jellegű munka után Magyarországon folyamatosan át lehessen térni a jelenleginél korszerűbb földértékelési rendszerre. « Csitári Tibor. • Patyi László. I A község mindkét településrészének lakói érdeklődéssel kísérték a földmérők, a talajvizsgálók munkáját. Saját tapasztalataikból ugyan eddig is tudták, hogy milyen nehéz boldogulni azon a sívó homokon, amely északon a Csuka-dűlőtől a bugaci ősborókásig húzódik, s délen a félegyházi vasútvonalat érinti. A talajminták alapján napnál is világosabbá vált, hogy a kunszállási határnak a fele gyenge minőségű futóhomok, amelyet az ősök sok évtizedes verejtékes munka árán szőlővel, gyümölcsössel, kertkultúrával próbáltak megszelídíteni, hasznosítani, öreghegy, Pacsihegy, Zsidóhegy és más tájnevek jelölik helyüket a térképeken. Az esőtlen évtizedek, és a belvizek mindenáron való elvezetésére törekvés, a kunszállási határban is katasztrofális mértékben lesüllyesztette a talajvíz szintjét. Az egész határ máig is tartó vízhiánya, és egyéb okok következtében a Kiskunság hajdan egyik legtanyásabb községében, egyre néptelenedtek a külterületi lakóhelyek. A virágzó szőlő-, gyümölcskultúra pusztulásnak indult, s parlaggá váltak a szőlőhegyek. Az Alkotmány Termelőszövetkezet 1970 és 1980 között a saját költségén százhúsz tanyát vásárolt meg. 1981-től, az állami támogatás életbe léptetésétől kezdve pedig huszonkilencet, hogyha külterületi családok faluba költözését előmozdítsa. A községi tanács és a tsz közreműködésével házhelyeket jelöltek ki Kunszálláson és a közigazgatásilag hozzátartozó Fülöpjakabon, ahol az Alkotmány Tsz központja van. A legutóbbi évtized alatt mindkét településrészen egész utcasorok alakultak ki a szövetkezetben dolgozó családok otthonából. Villany- és vízvezeték hálózza be egyre nagyobb területen az utcákat, ahol a szövetkezet a tagjainak és a kívülállóknak a megrendelésére négylakásos társasházakat épít, s messzemenően támogatja építkezéssel a helyi oktatási intézményeket is. Ez a dicséretes közreműködés, nem utolsósorban a termelőszövetkezet kiegészítő ágazatainak fejlesztése, hozzájárult ahhoz, hogy a kunszállási lakosság legnagyobb része már helyben talál munkát, megszűnt az elvándorlás a faluból. Az Alkotmány Tsz a tudományos intézetek, a Gabona- és 'Iparinövények Termelési Rendszerének közreműködésével olyan programot valósíthat meg a következő években, amely új alapokra helyezheti gazdálkodását. Miről is van szó tulajdonképpen? — kérdeztük Paityi László tsz- elnököt és Csitári Tibor termelési elnökhelyettest— Az új földértékelési rendszer előkészítése közben végzett munka eredményeként olyan pontos talajtérkép birtokába juthatunk, ami a földünk ésszerű hasznosítását teszi lehetővé. Sajnos, az is bizonyossá vált, hogy 639 hektár gyenge homoktalaj tartozik szövetkezetünk területéhez, amely gazdaságosan nem művelhető. Tulajdonképpen erdősítéssel, a valamivel kedvezőbb helyeken pedig a szőlő-, gyümölcs- kultúra visszaállításával lehetne hasznosítani. Mai viszonyaink között azonban érre nincs módunk. Jóllehet 150 hektár ültetvény telepítésének a műszaki tervét elkészíttettük. A terület jelentős részén a homokrónázás, a talajjavítás is megtörtént. Tervünkről természetesen nem mondtunk le, de a 150 hektár kékszőlő ültetését egyelőre későbbre halasz- tottuk — mondja az elnöki. — A termőföldünk egy része jó minőségű homok- és vályogos homoktalaj. Ezzel már tudtunk valamit kezdeni. A táblásítás eredményeként napjainkban már tizenegy olyan föidtáiblánk van, amely 100 hektáros vagy annál nagyobb kiterjedésű. Itt korszerűbb földhasznosításra nyílt lehetőségünk. A tudományos intézetekkel, s a GITR-rel közösen azt kutattuk — folytatja a beszélgetést Csitári Tibor —, hogy milyen növényfajok termeszthetők gazdaságosan vagy csekély ráfizetéssel, nekünk ugyanis az utóbbira mindig számítanunk kell, hiszen a Duna—Tisza közi vízválasztó vonalán vagyunk. A termelési rendszertől kaptunk kísérletre multitillert, Rometár- csát, amelyekkel a földforgatás nélküli talajművelést próbálhattuk ki sikerrel. 1981-ben 400 hektáron szántás nélkül előkészített talajba vetettünk. Előnye ezeknek a gépeknek, hogy tavasszal is használhatók anélkül, hogy a homoktalaj csekély vízkészletét csökkentenék. Kísérleteket végeztek a homoktalaj megkötésére, a termeszthető növényfajok meghatározására. — A homokkötő anyagokat és növények reagálását vizsgáltuk 1980-ban és 1981-ben. Különböző műanyagokat permeteztünk ki a talaj felszínére a homokverés megakadályozására. Jó módszer, de ezen a vidéken nem alkalmazható. A műgyantás kezelés költségeit a növénytermesztés nem bírja el. Jól vizsgázott ezzel szemben a védőnövénnyel .vetett homoki lucerna a kipróbált 14 növényfaj közül. Eljutottunk odáig, hogy a jobb minőségű homoktalajon az őszi kalászosokat érdemes termesztenünk, ősszel nincs homokverés, tavaszig pedig megerősödik a növényzet. A gyengébb homokra pedig vissza kell hoznunk a lucernát tömegtakarmánynak és vetőmagtermesztésre is. Elhatároztuk, hogy évenként 150 hektáron állítunk elő lucernamagot. A kalászosok közül az őszi árpa bizonyult igen hálásnak, a legsivárabb körülmények között is elfogadható termést hozott Lucerna, őszi árpa és a napraforgó, továbbá a takarmánycirok és természetesen a jobb talajokon a búza az a növényi szerkezet, amely a legjobban alkalmazkodik a helyi adottságokhoz. — Az itt termeszthető tömegtakarmányra alapoztuk az ezres létszámú szarvasmarha-állományunkat, amiből 220 tejelőtehén. A keletkező szervestrágya a tápanyagmérlegünket javítja. A kísérleteknek másik oldala volt a tápanyag-gazdálkodás. Bebizonyosodott, hogy a mi* viszonyaink között igen célszerű a folyékony műtrágyázás, de anyagi lehetőségünk ennek előkészítését még nem teszi lehetővé. A megfelelő vetésváltás, a sekély talajművelésből adódóan a szármaradványok bedolgozása szükségszerű. Humuszban gazdagíthatja a talajt, van mihez kötődnie a tápanyagnak. Végső következtetésünk, hogy a kalászosgabona-termesztés fejlesztése, és anyagi lehetőségünktől függően a szőlő-, gyümölcságazat visszaállítása jelenti a megoldást — összegzik a beszélgetést a szövetkezet vezetői. Kiss Antal CIKKÜNK NYOMÁN Bővíti ipari ágazatát a ladánybenei Zrínyi Szakszövetkezet A Petőfi Népe ez év június 20-i számában fényképes tudósítás jelent meg a ladánybenei Zrínyi Szakszövetkezet szereldéjének a tevékenységéről. Megírtuk többek között, hogy a közös gazdaság még az 4960-as évek közepén megszervezte a mezőgazdasági termelést kiegészítő ipari ágazatokat; az építő-, a lakatos-, az öntőipari, végül a híradástechnikai részleget. A szövetkezet az elmúlt időszakban több állami vállalattal teremtett kapcsolatot, hogy munkával láthassa el az ipari ágazatokban dolgozó tagjait, alkalmazottait. A tavaszi hónapokban, külső okok miatt, nem volt eléggé kihasználva a híradástechnikai üzem teljesítőképessége. Ezért a szövetkezet újabb partnereket keresett és talált. Közreműködött ebben a tevékenységben a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetsége is. Sándor Zsolt, a TESZÖV főmunkatársa a napokban kelt levelében arról tájékoztatta a szerkesztőséget, hogy a szerelőüzem kapacitásának a kihasználatlansága már megszűnt. Csábi Dezső szakszövetkezeti elnök és Bagó Ferenc ipari ágazatvezető tárgyalásainak eredményeként újabb partnerek jelentkeztek. A Budapesti Híradástechnikai Gyár telefon- és híradástechnikai központokhoz szerelőlapokat készíttet Ladánybenén. Az ORION- gyár nem új együttműködő társként, de új termékeket, modulelemeket, mikroszerelvényeket gyártat, és tekercseléseket végeztet a Zrínyi Szakszövetkezet híradástechnikai üzemével. A REMIX tiszakécskei gyáregysége megkereste a ladánybenei gazdaságot, és folyamatban van olyan megállapodás megkötése, amelynek értelmében a beneiek naponta ezerkétszáz—ezerötszáz potenciométert gyártanának a REMIX számára. A Petőfi Nyomda lajosmizsei üzemegységével úgyszintén kialakult a munkakapcsolat. A szakszövetkezet kunbaracsi részlegében különféle játékdobozokat ragasztanak a nyomda számára. A Budapesti Rádiótechnikai Gyár kecskeméti gyáregységével teremtett együttműködés régebbi keletű. A megyeszékhelyi üzemnek tekercselést végzett, fejkábeleket gyártott a ladánybenei szerelde. Legújabban a vállalat budapesti gyáregységével is felvette a kapcsolatot a közös gazdaság. Mindezek alapján a Zrínyi Szakszövetkezet ipari ágazata a közeljövőben már teljes kapacitással dolgozhat, sőt a híradás- technikai üzem bővítésére is gondolnia kelL, vonja le a végső következtetést Sándor Zsolt K. A. 300 millió palackkal jubilál a Márka Túlzás lenne azt állítani, hogy üdítő itallal oltja szomját a magyar, mert mit; tagadjuk, bor- és sörivó nemzet vagyunk, a töményről nem is beszélve. Az utóbbi időben azonban —, s ez talán annak is köszönhető, hogy egyre többen vezetnek gépkocsit — mintha gyakrabban nyúlnánk az alkoholmentes, gyümölcsitallal telített poharakért. Kétségtelen — a statisztika is bizonyítja — az üdítő italokból ma már sokkal többet fogyasztunk, mint a hetvenes évek elején. A hazai és déli gyümölcsből (almából, szőlőből, málnából, meggyből, ribizkébőí és narancsból) készülő MÁRKA üdítő italok népszerűségét mutatja, hogy míg 1973-ban, a gyártás kezdésének évében 300 ezer palacknyit (600 hektolitert) vásároltunk, addig 1981-ben 289 millió palackkal (578 ezer hektoliter) fogyott ebből a kellemes italból. Mondhatni, karriert futott be a MÁR- KA-család, a hazai piacon versenyképes a TRAUBI-val, a COLA-val. Jövőre lesz tíz éve, hogy a MÁRKA megjelent a boltokban, a vendéglátóhelyeken. A „Jó bornak nem kell cégér”, az üdítő italnak is a jó minőség a legjobb ajánlólevele. Túlzás »léikül állíthatjuk, hogy évről évre közkedveltebbé válnak a szeszmentes italok nálunk is, s így a MÁRKA gyártóinak terve bizonyára sikerül: jövőre 300 millió palack ital forgalmazásával jubilálnak. HÁZUNK TÁJA Aknázómolyok gyümölcsöseinkben Az almáskertekben régóta előfordulnak a különböző aknázómolyok. Hazánk gyümölcsöseiben több mint 50 faj jelenlétéről tudunk, kártevőként azonban csak egy évtizede okoznak gondot a termesztőknek. Az ellenük való védekezés alapja megismerni a kártevők életét. Az aknázómolyok veszélyessége valamennyi fajra jellemző. Egy évben az időjárástól függően akár 2—4 nemzedékük is kifejlődhet. Ezért kártételükre, tömeges elszaporodásukra tavasztól őszig számíthatunk. Sok a gazdanövényük: az alma mellett a körte, a különféle rózsafélék, így a meggy is. Ugyanekkor ellenállnak a szervesfoszforsav-észter hatóanyagú készítményeknek. Fejlődésük legnagyobb részét lárvaállapotban, a külső behatásoktól jól védett aknában töltik. Kártételük abból adódik, hogy az aknákkal nagymértékben fedett leveleken csökken az asszimilációs felület, ezek idő előtt lehullanak. Általános érvényű a megállapítás, hogy adott körzetben egy- egy faj szaporodik el. Jelen esetben, megyénkben ez a lombos- fa-fehérmoly. Tudományos neve: Leucoptera scitella. Tömeges elszaporodása már 1981-ben megkezdődött. Idén a nagyüzemi, valamint a kiskerti almások, megy- gyesek fő kártevőjévé vált. A lepke alig 3 milliméter hosz- szú, ezüstös színű, szárnyainak vége sötét. A bábok fehér szövedékben az avarban, a fák derekán, ágain, vagy különböző repedésekben telelnek át. Nyáron a fa koronájában találhatók. A lepkék késő tavasszal áprilisban, májusban repülnek. A nőstények szabad szemmel alig láthatók, világos színű, csillogó, hosszúkás tojásaikat a levelek fonákára ragasztják. A kikelő lárvák a levélbe furakodnak, és azonnal megkezdik az aknázást. Kezdetben fehéres-zöld, később sárga színű lárvák a növény ép, zöld szöveteit rágja. így alakul ki a fajra jellemző körkörös akna. Mérete a kezdetben gombostűfej nagyságú, később az egy centiméter átmérőjű kört is elérheti. Színe világos-, majd sötétbarna. Egy levélen számuk a tojások meny- nyiségétől függően változik. Számoltak már hetvennél is többet. A kifejlett lárvák csak a lorhbos- fa-fehérmolyra jellemző módon az aknát elhagyva egy vékony fonálon megkezdik a leereszkedést, keresve a bábozódásra alkalmas helyet. Ebben az évben három nemzedéke is kifejlődhet. A nyári első nemzedék rajzáskezdete június utolsó napjaiban volt, a második nemzedék lepkéinek repülése pedig a héten megkezdődött. A termés és a hajtások be- érése érdekében alapvető, hogy kártételük csökkentéséért rendszeresen védekezzünk. Ennél a munkánál alapvető szempont a permetezések időzítése. A rajzás ’ kezdete, illetve a lepkék- mennyisége — mivel elsősorban ezek pusztíthatok legkönnyebben — egyszerű módszerrel megállapítható. Az ágakat megütve a pihenő lepkék felreppenek, és ezüstös színük miatt könnyen észrevehetők. Jól gázosodó szert válasz- szunk ellenük. Ilyen például az Unifosz 50—EC. Üjabb védekezési lehetőség a tojásrakás csúcs- időszakában a lárvakeléskor adódik. Ekkor a Bi 58 EC, az Unifosz 50 EC, vagy a piretroidok, például a Chihetrin 25 ÉC alkalmazható. Az utóbbit azonban évente csak egy-két alkalommal használjuk. A lombosfa-fehérmoly esetében az utolsó védekezésre a bábozó- dásra vonuló/lárvák ellen nyílik lehetőség. Az aknákat elhagyó fonálon ereszkedő lárvák köny- nyen elpusztíthatók. A Bi 58 EC a Ditrifon 50 WP, az Unifosz 50— EC, vagy az Unitron 40 EC valamelyikével. Fontos "h védekezések időzítése mellett, az egyes fejlődési szakaszok elhúzódása miatt a kezelések ismétlése! Nyilvánvaló, hogy a heljekig tartó lepkerajzás esetén többször kell permetezni, ugyanígy a vontatott lárvakeléskor is. Az ismételt permetezést mindig a helyi megfigyelés alapján kell időzíteni! A vegyszerek hatását ne a dózisok növelésével fokozzuk! Csak újabb, a szereket váltogató vegyszerezéssel érhető el jobb eredmény. A növényvédelmi munkák során ügyelni kell a különféle óvó rendszabályokra, különösen figyelni kell az előírt élelmezésegészségügyi várakozási idő betartását, a harmadik nemzedék egyes védekezési fázisaiban. Mező Gábor Bács-Kiskun megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás Parsaa Kecskemetistä, vagyis a kecskeméti spárga Parsaa Kecskemetistä — ezt a címet adta az egyik finn importáló vállalat lapjában egy cikknek, amelyben a hazánkban, Bács-Kiskun megyében termett spárgát népszerűsíti- A három oldalas, képekkel bőven illusztrált írás beszámol a növény termesztéséről, feldolgozásáról. Ismerve az északi országok természeti viszonyait nem a termelőket akarják a spárgamagoncok vetésére buzdítani, hanem az ottani üzletemberek tájékoztatják a fogyasztókat az új termék — jelen esetben a spárga — születési helyéről, „nacionáléjáról”. Az év elején a finn KERKOS zöldség-gyümölcs nagykereskedelmi vállalat két munkatársa, Lars-Christen Packalén felvásárlási osztályvezető és Matti Tur- tiainen kirendeltségvezető Kecskeméten tájékozódott az együttműködés feltételeiről. A kedvező tapasztalatok után, a látogatást megrendelés követte. Az idén tizenhat tonna spárgát vásároltak, amit javarészben 250 grammos reklámcsomagolásban kértek. A finn lap Kecskemétet jelölte meg Magyarország spárgatermesztő központjának. A hazai termesztésről így írnak: „korábban többet termesztettek, a terület csökkenése arra vezethető vissza, hogy a nagyüzemekben a termesztés nem volt kifizetődő és így felhagytak az új telepítésekkel. A jövedelmezőség kisüzemben jobb. A termesztett spárga 8 százalékát belföldön értékesítik, a termés felét a szocialista országokba, a többi részt pedig a nyugati országokba exportálják. óh hícM d-'cti roaan feásvt Hieka« Parsaa Kecskemetistä 0 Hamisítatlan kecskeméti homokon terem a spárga. Legjelentősebb partnereik az NSZK, Ausztria és Svájc .. Illik nekünk is néhány szót szólni erről a növényről, amely gyakorlatilag korlátlanul értékesíthető zöldségfélénk. A tények ismeretében ez az egyetlen olyan friss áruféleség, amelyikből nincs telített piac az Európai Gazdasági Közösség országaiban1. Hazánkban a három szomszédos — Pest, Bács-Kiskun, Csongrád — megyében található a legjelentősebb termesztési körzete. Ahogy számos nagy kézimunkaigényű zöldségféle, az elmúlt években a spárga termőterülete is csökkent. Ez főleg Pest megyére érvényes. Az idei 40 tonnás termést összehasonlítva a 168 tonnával, amely 1979-ben termett, szembetűnik a különbség. A hazai külkereskedelem legnagyobb részét, tételesen 57 százalékát Bács-Kiskun megye adja. Itt is észlelhető bizonyos csökkenés, de az előbbinél lényegesen kisebb. A külkereskedők tájékoztatója alapján az idén exportált 244 tonna Bács-Kiskun megyében termett spárga duplája értékesíthető biztonsággal külpiacokon. A területfejlesztés egyik gátló tényezője a magas kézimunkaigény, emellett a növény csak ott termeszthető — öntözés nélkül — ahol a talajvíz szintje két méter körül mozog. A nagyüzemi módszer elterjesztésére is van jó példa, igaz Csongrád megyében. Öttömös határában gazdálkodó Magyar László Termelőszövetkezetben kihasználják a nagyüzemi gépesíthetőség előnyeit és a tagságnak részesművelésre adják ki a területet. A szövetkezet vezetői és a vállalkozók rájöttek arra: a gondos és lelkiismeretes növény- ápolás egyik tényezője, hogy a terület tulajdonosa hosszú távon biztosítva lássa érdekeltségét. Ezért egy-egy parcellát 20 évig művelhet a vállalkozó. Hasonló szakcsoport létesítését tervezi a bugaci Aranykalász Szakszövetkezet, a megyei ZÖLDÉRT Vállalat és a HUNGARO- FRUCT segítségével. Remélhető, hogy a környékbeli, a spárgatermesztésre alkalmas területtel rendelkező nagyüzemek tanulva az öttömösi és a bugaci példából, növelik spárgatermő területüket. • A finn lapból a vásárlók megismerkedhetnek a szedés és a feldolgozás egyes Munkafolyamataival is. Cz. P.
