Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-04 / 181. szám

4 9 PETŐFI NÉPE & 1982. augusztus 4. „KISDOBOST” AVAT, S EXPORTRA TERMEL v A kitüntetett Kandó brigád Aki a kunszentmiklósi VÁV- gyáregységben benyit a szereidé­be, a csarnok hátsó traktusában, a szens zámraktár közelében buk­kanhat rá a Kandó Kálmán nevét viselő ifjúsági brigádra. A satu­pad mellett, a hidraulikus sín- hajlítónál és a félig kész villamos berendezések „utcáiban” szorgos- kodók egyikét-másikát még az óvodába kísérgette az édesanyja, amikor a közösség elnyerte első szocialista címét. 1969-et írtunk akkor, s a világhírű mérnök-fel­találó születésének századik év­fordulóját ünnepeltük. Mindezt a brigádnaplóból tud­hatja meg, aki éppen nem „ké­szült” Kandó Kálmán életrajzá­ból. Igaz, ez már nem az első naplója a brigádnak, mégis — természetesen — a névadót mél­tató sorokkal kezdődik a króni­ka. A közösség krónikája, az együtt töltött órák, napok, hóna­pok, évek krónikája. Aki erről elsőként szól, az az ifjúsági bri­gád egyik „öregje”. Diószegi Im­re szerszámraktáras­— Ötvenöt éves múltam — mondja —, pedig a brigádunk tag­jainak többsége harmincévesnél fiatalabb. S még csak szerelő sem vagyok, mint a többiek... Diószegi Imre korábban a rak­tárosok brigádjában tevékeny­kedett. Azután megszűnt a kö­zösség, és ő magára maradt. Ámde 20 esztendeje munkásőr, közösségi ember; szeretett volna ismét brigádtag lenni. — A vezetőim azt mondták, be­széljem meg a brigáddal, s ha fik beleegyeznek, hát legyen- Sze­rencsém volt: szívesen fogadták. Az elhangzottakhoz az odaér­kező brigádvezető fűz kommen­tárt: — A szerszámraktárral talán nekünk a legszorosabb a kapcso­latunk — véli Tölli Kálmán —, s nemcsak azért, mert itt áll mel­lettünk. Hanem mi a legtöbbször exportra gyártunk: elengedhetet­len a kiváló minőség, számunkra törvény a határidő- Ehhez pedig jó szerszámok, kisgépek kellenek, mégpedig mindegyikből elegen­dő. Imre bácsi munkája itt kap­csolódik a miénkjhez: jó előre tudja, mit fogunk csinálni, intéz­kedik, megrendeli a szükséges szerszámokat. Ha Imre bácsi az idősebbek közé, Vörös Gábor a harmincegy • Ez a berendezés Egyiptomba utazik. Elöl Takács Zsigmond cso­portvezető. esztendejével a „középmezőnybe” tartozik. A brigád megalakulása után nem sokkal kezdett a gyár­egységiben dolgozni. Most mégis mindössze másfél éve brigádiag. — Tíz és fél év után -bolondot csináltam — vallja meg kissé szégyenkezve. — Elmentem, má­sutt próbáltam szerencsét. Fél év sem kellett hozzá, (hogy rájöjjek: rosszul választottam- Visszajöt­tem és ismét jói érzem magam. Tudod, ez nagyon összetartó kö­zösség. — Igen, az újságíró tudja. Pon­tosabban érzi. Ahogyan körénk gyűlnek a satupad saihkához né­hány percre a brigádtagök, s fi­gyelnek, mesélnek, az sok min­dent elárul- Itt vannak a legif­jabbak, az 1980-ban, 81-ben, meg az idén „szabadultak” ds. Őket látva, Szabó László művezető szavai jutnak az eszeimbe. A sze­reidé vezetője, mielőtt utamira en­gedett, ezt mondta: — A Kandó brigádnál soha nincs létszámhiány- Egyike azok­nak a közösségeknek, ahova ké­rik magukat a fiatal szakmunká­sok. Ördöngősen csinálják, aho­gyan évről évre kinevelik az után­pótlásukat. Vass Ferenc termelési osztály- vezető viszont így fogalmaz: — Amit ők elértek, azt hosszá idő alatt érték el. Ez a brigád • Szerelés közben. Tölli Kálmán és Vörös Gábor. régóta magas színvonalán dolgo­zik a munka verseny-mozgalom­ban, s képes időről időre felül­múlni korábbi teljesítményeit. Tehát miről is van szó? Mit dolgozik, hogyan tevékenykedik ez a közösség? Aki a kérdésekre válaszol: Takács Zsigmond cso­portvezető­— Tavaly vietnami megrende­lésre gyártottunk egy fonoda ré­szére nagyfeszültségű tokozott berendezést. Azután nagy munka volt a kuvaiti is. Vagy a belföldi megrendelések közül a FeriiHegyi repülőtérre készülő berendezések. Az idén még nem is csináltunk mást, mint exportot- Ezúttal Egyiptomnak. S hogy mit értünk el? Tavaly ismét aranyérmesek lettünk, s megkaptuk a gyáregy­ségi KISZ-bizottság vándorzász­lóját. Ilyen előzmények után nyer­tük el a Vállalat Kiváló Ifjúsági Brigádjai címet. Míg a csoportvezető ezeket mondja:, nagy nevetés támad a satupadnál. Tölli Kálmán, éppen azt meséli valakinek, hogy a hri- gád másik „öregjét”, az 54 eszten­dős Bognár Józsi bácsit tavaly, amikor ide került, „kisdobossá” avatták­— Kapott egy kék nyakkendőt és egy Ígéretet. Ha jól viseli ma­gát, jövőre KISZ-tag is válhat 'belőle. Sitkéi Béla TÚL A MEGYEHATÁRON A Tyúkfarm a fólia alatt A forráskúti Haladás Termelő­szövetkezetben Sándor Tibor el­nök a következőkről tájékoztat: — Tíz évvel ezelőtt olajat ke­restek a határban, de nem ta­láltak. Helyette 80 Celsius-fokos víz tört fel a föld mélyéből. Gon­doltuk, ekkora kincset kár lenne veszni hagyni. Olyan megoldást kerestünk, ami gyorsan és sok pénzt hoz a szövetkezetnek. Elő­ször fóliás kertészetet létesítet­tünk. Akkor úgy gondoltuk, ez a legjobb befektetés, megtaláltuk számításunkat, csak hát a zöld­ségtermesztés nagyon munkaigé­nyes. A mi környékünkön vi­szont egyre kevesebb a munkás­kéz. Ezért később, amikor űjabb kutakat tártak fel az olajosok, nem gondolhattunk a primőrter­mesztés növelésére. Törtük a fe­jünket, mit tegyünk? — Hogyan döntöttek? — Az olajosoktól megvettük a fúráshoz használt, de már kise­lejtezett csöveket, összeállítottuk azokat, föléjük pedig fóliasátra­kat húztunk. Télen bálázott szal­mával raktuk körül ezeket, az állatokat így védtük a hideg el­len. A műanyag fedél alatt ugyanis baromfit neveltünk. A 7 ezer négyzetméter fólia alatt 1000 tonna húst termeltünk évente. — Milyen terveik vannak a to­vábbiakban? — A tapasztalatokat hasznosít­va. az idén bővítjük a telepet, sa­ját építőbrigádunk kivitelezésé­ben augusztusban elkészül az új 17 ezer négyzetméter alapterületű fóliás baromfitelepünk is. Költ­sége a mai árakhoz viszonyítva minimális. Egy négyzetméter fé­- l onely 4—500 forintba kerül. Ügyelünk arra, hogy amint egy- egy ol elkészül, azonnal betelepít­jük napos baromfival. Még rövid ideig sem hagyjuk kihasználatla­nul a termelő berendendezéseket. Ez is a költségek csökkentésének egyik módja. Tulajdonképpen gyakran apró dolgokon, az odafigyelésen mú­lik. hogy mennyiért termelünk. Nálunk 4 százalék körül alakul a csibeelhullás egy év alatt, sok helyen viszont a drága ólakban eléri a 10 százalékot is. Költség­• Jól érzik magukat a fólia alatt a csirkék. csökkentő, vagy -növelő tényező közé sorolható, hogy mennyi ta­karmányt etetünk meg a barom­fiakkal. Ezenkívül milyen meny- nyiségű olajat használunk fel a fűtéshez. Mi takarmányból 2,40 kg-ot számítunk egy kilogramm húsgyarapodásra. Fűtőolajból 4— 5 dekagrammot, ugyanis az olaj- kazánokkal is rá kell segíteni. Viszont, ha csak ezzel fűtenénk, ugyanennyi súlygyarapodáshoz tízszer ennyi folyékony energia 1 kellene. Ezért használjuk fel a termálvizet. — Ennek is vannak költségei, felsorolhatnánk néhányat? — Jelenleg öt termálkutat üze­meltetünk, és mindegyikért 1 mil­lió forintot fizettünk az olajipar­nak. Gyakran 2000—2500 méteres vezetéken jut el a víz rendelte­tési helyére. Előfordul, hogy a környező fúrások miatti réteg- nyomás-cgökkenés következtében szivattyúkat kell beépíteni a cső­rendszerbe. Az ásványi sók le­rakódása következtében a vezeté­ket időnként cserélni kell. Tehát senki sem gondolja azt, hogy a fűtés nekünk ingyen van. Pa­naszra azért nincs okunk. A szö­vetkezet megtalálja számítását. Tavaly az összes árbevétel 15 százalékát adta a baromfiágazat. Az összes nyereség pedig 56 mil­lió forint volt. — Miként alakultak a kerese­tek? — ,A jó munkát meg kell fi­zetni. Egy-egy gondozó 5—6000 forintot is hazavisz havonta. Ezért már érdemes hajtani, az asszonyok már egymást túlszár­nyalva igyekeznek a lehető leg­jobb eredményt elérni. Tudják, ettől függ a keresetük. A termelőszövetkezetben 29—30 forintba kerül egy kilogramm ba­romfihús előállítása. Ha nem ez­zel a módszerrel nevelnénk, 34— 35 forint lenne a költség —, han­goztatja végezetül a szövetkezet elnöke. Béna Zoltán SAJTOPOSTA CIKKÜNK NYOMÁN Közterületen gallyazni csak engedéllyel lehet A július 7-i Sajtóposta rova­tunkban jelent meg „A fák ne legyenek gazdátlanok!” című cikk, melyben arról szóltunk, hogy a kecskeméti gallyazatlan fák gyakran megrongálják a villany- vezetéket, s emiatt megszűnik a környékbeli áramellátás. Mind­ezek . elkerülése érdekében tol­mácsoltuk a DÉMÁSZ kérését: gazdáik rendszeresen gondozzák (nyessék) a fákat. Sorainkra kiegészítő tartalmú levél érkezett a kecskeméti Vá­rosi Tanács műszaki osztályveze­tőjétől, Hegyes Ferenctől, aki többi között az alábbiakat írta: A városi parkfenntartás lét­számgondokkal küszködik, ezért szívesen vesszük azok jelentkezé­sét, akik az indokolt gallyazási munkában segítségünkre lenné­nek. E tevékenység a közterüle­ten azonban csak a tanács, vagy a kommunális üzem tudtával, be­leegyezésével, illetve engedélyé­vel végezhető. Önhatalmúlag se­hol sem szabad nyesni a fákat. Tudni kell, hogy a város jó le­vegőjét vannak hivatva őrizni a dús lombú fák, melyek oxigén­termelése nélkülözhetetlen. A jö­vőben szükségessé válik, hogy a DÉMÁSZ és a kommunális üzem jobban összehangolja tevékeny­ségét a fák nyesését, valamint a felmerülő költségek viselését il­letően. Az áramszolgáltatónak egyébként lehetősége van légká­belt alkalmaznia, amelynél nem okozna áramellátási zavart a lombkorona. Szolgáltatás ­A kecskeméti Mancz Tibor 1980 augusztusában szereltette fel Bem utcai otthonában a Hévíz tí­pusú vízmelegítőt, melyről így vélekedett a szakember: nem ép­pen a tökéletesség mintadarab­ja ... És mintha rá akart volna cáfolni az előítéletre a gázháló­zathoz kapcsolt háromezer fo­rintos készülék: legalább fél évig kifogástalanul működött. Az­után ... Azután következtek a hibái soijában. Legelőször a tömítés kezdett kilazulni, majd az úgy­nevezett tömszelence mondott csütörtököt. A DÉG-ÁZ-nál nem vállalkoztak a javításra, a gázszi­várgás megszüntetésére, mond­ván, hiányzik a szükséges alkat­részük. Telt-múlt az idő, s minthogy a család tagjai egyelőre nem tud­tak leszokni a higiénia legele­mibb követelményeiről, a mosa­kodásról és a mosásról, ezért óvatosan ugyan, de rendszeresen használták a bojlert, mely nem sejtette, hogy közeleg a végső órája. Ez tavaly tavasszal érke­zett el, amikor egy óvatlan pilla­natban belobbant a kiömlő gáz, s félelmetes robaj közepette égett el a belső szerkezet. Személyi sé­rülés szerencsére nem történt, mert a gáz főcsapját sikerült ide­jében elzárniuk a megrémült ott­honiaknak. Az izgalmas esetről szélsebe­sen értesítették a gázszolgáltató ügyeletét, ahonnan kisiettek a helyszínre a szerelők, ám az égett rész megtekintésénél egyebet nem tettek, hivatkozva arra, vál­tozatlanul hiányoznak a Hévíz legfőbb alkatrészei. Ezt követően fűhöz-fához telefonált Mancz Ti­bor, személyesen kopogtatott be és levelet írt minden fellelhető illetékeshez, kérte a sürgős javí­kálváriával? tást, vagy a cserét — a garancia­jegyen foglaltaknak megfelelő­en. —, ám sehol sem talált konk­rét segítőkre. Idén július köze­péig próbálkozott eljutni valami­lyen megoldáshoz, hiába. Ekkor fordult végső kétségbeesésében szerkesztőségünkhöz, ahol ezeket mondotta: — A Hévízt nélkülöző kínosan hosszú hónapok után pb-gázzal működő vízmelegítőt helyeztem el a fürdőszobában, persze ide­iglenesen és természetesen plusz költségért. Egyébként már bele­fáradtam a reklamálásba, mely­nek csak az lehet a vége, hogy túlteszem magam a 'káromon. Igaz, szeretném kideríteni: volta­képpen mire való a garanciális kötelezettség? A jogos kérdésre adandó válasz bennünket is érdekelt, ezért azon­nal telefonhoz nyúltunk, s tár­csáztuk a terméket előállító bu­dapesti Fegyver- és Gázkészülék­gyárat, ahol az értékesítési osz­tály egyik vezető munkatársa volt a beszélgetőpartner. A kagy­lót azonban olvasónknak adtuk át, aki tömören közölte panaszát, s utána csak hallgatnia kellett a csupa biztató választ. Eszerint semmi akadálya a rossz készülék azonnali helyrehozásának, vagy akár cseréjének, feltéve, ha az ezzel kapcsolatos hivatalos igény­lést eljuttatja a FÉG-hez a kecs­keméti szerviz. És a többi már ment, mint az a bizonyos karikacsapás. A szol­gáltató intézkedett, a hiányzó al­katrészek is hamar megkerültek, a javítási-szerelési munka pedig tán egy órán át sem tartott. A Hévíz azóta is zökkenőmentesen adja a meleg vizet. Kár, hogy mindennek egy elgondolkodtató kálvária volt az ára! ■ ■ ■ KÉRDEZZEN — FELELÜNK!! ■ ■ Ráfizethet-e az utas a jegykezelő hibájából? Azon a csütörtöki reggelen vo­nattal ment Kecskemétre a nyár- lőrinci Golovics Györgyné. A kalauztól oda-visszaútra szóló je­gyet vett, hét forintért. Hazafelé tartva egy másik MÁV-dolgozó kezelte e bilétát, s megállapította, hogy érvénytelen, hiszen a 4 forin­tot jelző rubrikája van bekarikáz­va, mely összeg csak az egyszeri utazás díjának felel meg. Olva­sónknak ekkor új jegyet kellett volna váltania, no meg a 100 fo­rint büntetést kifizetnie, amit megtagadott, így az eset jegyző­könyvbe került. A továbbiakat ekképpen részletezi: „Igazságta­lannak vélem a velem szembeni eljárást, hiszen bizonyíthatóan a jegykezelő tévedéséről van szó... Vagy ennek ellenére is ráfizethet az utas?” Az állomási pénztárosnak, s ha az indokolt, a vonaton szolgálatot teljesítő kalauznak is alapvető munkaköri kötelessége, hogy az igény szerinti menetjegyet bo­csássa az utas rendelkezésére, aki helyesen cselekszik, 'ha nyomban ellenőrzi bilétáját kilométer- és áradatait, illetve a dátumát- Ha mindezekkel kapcsolatosan sé­relme van, azt célszerű azonnal szóvá tennie, hogy az orvoslás se váljék késedelmessé. És itt óhatatlan a kérdés: el­várható-e az utastól, hogy MÁV- szakemberhez illő precizitással vizsgálja meg a kapott jegyét? Kézenfekvő a válasz: természete­sen nem. Ami annyit jelent, a vasutas hibájáért nem vonható felelősségre az utazó. Tehát ön sem fizethet rá a retúrjegyének érvénytelensége miatt- Javasol­juk, hogy a történteket közölje szóban, vagy levélben a kecske­méti vasútállomás főnökével, aki­nek módjában áll megszüntetni a kifogásolt utámfizetési és bírsá­golási eljárást. Lehet-e vállalkozni egyéni gazdálkodásra? Szőke Zoltán lapunkhoz küldött levelében arról értesít: szűkebb környezetében sokan foglalkoznak a gondolattal, hogy a jövőben, mint mezőgazdasági árutermelők keresik meg kenyerüket. Ügy ter­vezik, tanyákra költöznek, ahol fóliás és szántóföldi növényeket termesztenek, valamint állatokat tenyésztenek. Nem tudják azon­ban, vállalkozhatnak-e ilyesmire, s hogy tevékenységük beszámít-e a nyugdíjalapot képező szolgálati időbe. A közérdekű ügyről beszéltünk a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályának jogászával, ár■ Kiss Ferenccel, aki elmondotta, bárki vállalkoz­hat egyéni gazdálkodásra. Ameny­nyiben élethivatás-szerűen kíván foglalkozni mezőgazdasági ter­meléssel, vehet tanyát, s hozzá­juthat nagyobb földterülethez is. Ez utóbbi vásárolható magánsze­mélytől, s bérelhető — persze a környékbeli lehetőségektől füg­gően — a tanácsoktól, a szak- és termelőszövetkezetektől, vala­mint az állami gazdaságoktól. A termeléshez nélkülözhetetlen gé­pek jelentős része beszerezhető — ilyen célból hitelt [nyújthat a pénzintézet —, s számítani lehet arra is, hogy a nagyobb munkák elvégzésében segíti a gazdálkodót a térségben működő, jól gépesített mezőgazdasági nagyüzem- Fontos tudni: nem lehet gond a termék- értékesítéssel, hiszen arra szer­ződés köthető az áfésszel, a ZÖLDÉRT-tel, az állatokat pedig hasonló módon vásárolja fel az állatiforgalmi és húsipari válla­lat. Amit e vállalkozóknak nem szabad figyelmen kívül hagyniuk, az a kockázat. Számos tényező — a rossz időjárás, a kevésbé sike­res növényvédelem, a piaci kí­nálat—kereslet kedvezőtlen alaku­lása stb. — befolyásolhatja a ter­melést, s a jövedelem alakulását, melynél a ráfordítást és az adó­kötelezettséget is be kell kalku­lálni- És még valamit: e gazdál­kodási forma egyelőre nem szá­mítható be a nyugdíjhoz szüksé­ges szolgálati időibe, annak elle­nére, hogy a hatóság által elismert — s a személyi igazolványba is bejegyezhető — foglalkozásnak minősüL Épülnek-e garázsok az új lakótelepen? A kecskeméti Czollner köz, va­lamint a Liszt Ferenc és a Tinódi utca által határolt területen van a hunyadivárosi új lakótelep, ahol az elmúlt években hatszáznál is több korszerű otthonba költöztek be a boldog tulajdonosok. Közöt­tük sokan egyre nyugtalanabbak mostanában, ugyanis mindinkább szűkül annak lehetősége, hogy a lakóházuk közelében helyezzék el a gépkocsijukat. Átmeneti megol­dásként ezért veszik igénybe par­kolási célra az úttest szélét, sőt a járda egy részét is. Mikor létesül­nek errefelé garázsok? — kérdik az autósok. A városi tanácstól megtudtuk, hogy a hiányolt gépkocsitárolók kivitelezéséhez szükséges pénz egyelőre nem áll rendelkezésre, sőt a térségben sem található je­lenleg szabad terület ilyen cél­ra. Megoldás azonban kínálko­zik, mégpedig akkor, ha az érde­keltek garázsépítő közösséget hoz­nak létre- Az így összegyűjtött pénz birtokában ugyanis vállalko­zik arra a hatóság, hogy a Má­tyás király körút mentén — an­nak külváros felőli részén — ki­sajátítja a szükséges telkeket, azokat a lehetőség szerint köz- műveslti, illetve előkészíti az épít­kezésre. Ha a jelentkezők száma meghaladja az ötvenet, s együtt a kiadásokat fedező összeg, a ga­rázsok létesítésének alapfeltéte­leit mielőbb megteremti a tanács, melynek tervosztálya várja az ez­zel kapcsolatos kezdeményezése­ket. És amit még fontos tudni: a kivitelezésről e közösség tag­jainak kell gondoskodniuk. Ki lehet tagja az orchidea-társaságnak? Ez év elején közöltük az egyik magazin-rovatunkban a fényké­pekkel is illusztrált beszámolót arról, hogy hazánkban már leg­alább háromszázra tehető az or­chideagyűjtők száma, akik szerve­zetten hódolnak szép szenvedé­lyüknek. A trópusi őserdők egyre ritkuló eme növényeivel kapcsola­tos cikkünk széles visszhangra ta­lált, amit bizonyít, azóta is sokan érdeklődnek tőlünk a további részletekről. Soltvadkertről Vízi Ferenc, Jánoshalmáról N. R„ Ka­locsáról Horváth Tímea, Kiskun­halasról Lovászi Miklós és mások kérdezik: Ki lehet tagja az or­chidea-társaságnak? Hol kaphat szakmai felvilágosítást a gyűjtő? Van-e jelentős szakirodaima e nö­vény múltjának, jelenének? ' Az illetékesektől úgy értesül­tünk, az orchideatársaságba csak­is olyan személy vehető fel, aki rendszeresen foglalkozik e nö­vény szaporításával, termesztésé­vel, illetve gyűjtésével- Aki pe­dig kezdőként ismerkedik vele, részletekre is kiterjedő szakmai tájékoztatást kaphat a fővárosi állat- és növénykert botanikai osztályátóL És lehet része szemé­lyes tapasztalatokban, ha felke­resi a szombathelyi Kertész, va­lamint a budapesti Sasad Terme­lőszövetkezetet, ahol igen ered­ményes az orchidea nagyüzemi termesztése, gondozása. Ami pe­dig a hazai szakirodalmat illeti, az még kissé szegényes, bár a Szabad Föld 1980 őszén megje­lent Száz oldalas kiadványában található egy — akár kisebb ta­nulmánynak is beillő — érdekes cikk az orchideákról- Ajánlhat­juk viszont a legnagyobb saját orchideagyűjteménnyel rendel­kező nyugdíjas orvos, dr. Maka­ra György: „Trópusi őserdők vd- rágcsodái otthonunkban” című — hamarosan megjelenő könyvét, melyet 'bizonyára hasznosan for­gathatnak e növény kedvelői. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111. J.

Next

/
Thumbnails
Contents