Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-04 / 181. szám
1982. augusztus 4. <9 PETŐFI NÉPE • 5 TANYASZÍNHÁZ Amit szabad Jupiternek Jó az elnevezés? Tanyaszínház? Nincs ilyen! Nem is volt. Két évtizede a tehetséges amatőrökből szervezett Kelemen László Színpad tervezte, hogy jól megválogatott műsorát rendszeresen előadja kis falvakban, tanyaközpontokban. Bar- ta Lajos Tavaszi mámor-át tapsos sikerrel fogadták Ágasegyházán, Belsőballószögben és másutt. A lehetetlen körülményekbe — sokáig egy irodában próbáltak, majd a városi tanács mosogatólé-szagú étkezdéjében — belefáradt társaság lassanként szétoszlott. Azóta sincs felnőttekből álló színjátszócsoport a megyeszékhelyen. Jó kezdeményezés Később nyaranta a színház fiataljai szántak rá néhány hetet nyári szabadságukból a tanyaiak nyári szórakoztatására. A felépült művelődési központtal szövetkeztek. Az intézmény levette vállukról a közönségszervezés gondját, kaptak próbatermet, pénzt a díszletekre, a tiszteletdíjaikra a Május 1. téri kulturális központtól és a minisztériumtól. Nem kellett kölcsönautókért zaklatni a vállalatokat, gondtalanul készülhettek. i Utólag is helyeselhető a kezdeményezés. Tanyaszínházról azonban máig sem beszélhetünk folyamatosság, az egyes „évadokat” — azaz a júniusi, júliusi előadássorozatot — összefűző koncepció híján. Sűrűn változtak vezetői. Ha akarták volna sem készíthették elő a következő bemutatót, meg sem kísérelték a valódi igények felmérését, a — ne tagadjuk, művelődéspolitikai elvek tudatos • érvényesítését. Darabválasztás Szentül hitték: a tanyai népnek csak vásári komédiák valók. A commedia dell’arte, azaz a rögtönzött, a szereplőktől élénk fantáziát, szinte költői kifejező- erőt feltételező stílusban adták elő a más természetű műveket is. Elfeledték: még a villanytalan, isten háta mögötti tanyákon is más nép él, mint amelyik két- háromszáz éve vásári sokada- lomban összeverődött a komédiások megtekintésére. Az idén Szőke Istvánt, a kecskeméti színház rendezőjét kérték föl még januárban a nyári előadás, igazán irónia nélkül mon,-. dómr a művelődéspolitikai hakni rendezésére. Aligha ismerte a tanyaiak ízlését, érdeklődését, erre következtethetünk darabválasztásából. Az Amit szabad Jupiternek címmel előadott Plautus-víg- játék aligha szelídíthető kisgyerekek és öregek számára. Hiába írták vastag betűkkel a meghívóplakátra; csak 16 éyen felüliek-/ nek, nincs az a hatalom, amely otthon tartaná a gyerkőcöket, a ráérő néniket. Az előadás Az Amphitriont nem is szabad megfosztani vaskos, bővérű erotikájától, mert a lényegét tagadnék az operációval. Szőke a — szerinte — kisebbik rosszat választotta. A sokszínű alaptörténetet némileg leegyszerűsítve, a hangsúlyt a furcsa háromszögbonyodalomra helyezve, a viharzó szerelmi vágyat a cselekmény kizárólagos indítékaként élteti a színpadon. A sajnos Miskolcra szerződött rendező híres arról, hogy pompásan ért a játék föl- pergetéséhez, intenzív beleélést követel szereplőitől. Noha nem sikerült minden előre kiszemelt színész szerződtetése, a közreműködő művészek minden tőlük telhetőt megtettek az Amphitrion e fölfogásban rejlő értékeinek érvényesítésére. Kerényi József most is szép, most is praktikus, most is közreműködő színpadképében főként Kiss Jenő (Jupiter) tetszett. Bácskai János a címszerepben talán eddigi legjobb kecskeméti alakításával örvendeztette meg a közönséget. Mucsi Sándor (Mercurius) és Horváth József (Sosia) nyilván rendezői utasításra vásári komédiát játszott leleményesen, nagy hévvel, de a fenékre esések, fenékbe rúgások nem pótolhatták a gyors hadarásban eltünedező információk hiányát. (A commedia dell’.arte jellegű történetekben állandó, darabról darabra visszatérő figurák játszottak. A közönség egy szempillantás alatt tudta, hogy ki-kicsoda, mi a szituáció.) I A körülmények Ezt a Plautus-művet — amely valószínűleg a korabeli közállapotok, mítoszok és divatos színházi játékok gyilkos szatírája is volt, tehát kapcsolódott közönsége ismereteihez —, csak akkor élvezhetjük maradéktalanul, ha az első pillanattól beleélhetjük magunkat, ha természetesnek érezzük a Jupiter kalandját magától értetődő magatartásnak tekintő antik világot. így gyönyörködhetünk abban a naív bájban, ahogyan Jupiter — a szerelmi együttlét meghosszabbítására — egyszerűen megállítja az éji csillagokat. A hadvezér szolgája csipetnyit sem csodálkozik a furcsaságon: „ma éjjel részeg fővel elszunnyadt az éj szava, azt hiszem, hogy jól beszívott a nap, azért szundikál”. A Devecseri remek fordításában hallható vígjáték — úgy gondolom — mégiscsak a vívódó asszonyi hűség győzelmének diadala, férfi és a nő kapcsolatának gyönyörű rajzolata, amelyen az összeborulást érzelmi közeledés előzött meg. Nem véletlen, hogy olyan nagy színész, mint Tőkés Anna, jutalomjátéknak tekintette Alcume- na, a feleség szerepét, amelyet most az előadás leszűkített fölfogásában Vadasi Tünde alakított kevés árnyalattal, de nagy elhitető erővel. Tanulságok A kamaraszínházban nyilván kedvezőbben fogadta volna a közönség ezt az előadást, tapssal köszönte volna meg értékeit. Nem is az öntörvényű, a maga útjain haladó művészeket hibáztatom elsősorban a várt találkozás elmaradása miatt. A megbízóknak, a kicsit körültekintőbb, nagyvonalúbb menedzsereknek ■kellett volna pontosabban meghatározni, hogy kiknek szánják ezt az előadást. így elkerülhették volna az előadást ízléstelennek érző tanyaiak neheztelését. •Az idei tapasztalatok is a Ta- nyasgínház feladatának körvonalazását sürgetik. Még annyit: elképzelhető, valószínűsíthető, hogy a tanyaszínházak szokásos évi találkozóján szakmai sikert arat a kecskémé-- tiek előadása, de számunkra fontosabb az orgoványiak, á duna- veeseiek, a lajosmizseiek véleménye ez esetben. Heltai Nándor SZOLNOKON Megnyílt a nyári tárlat A Magyar Képző- és Iparművészek Közép-magyarországi Területi Szervezete 17. alkalommal rendezte meg hagyományos nyári tárlatát Szolnokon. A kiállítást múlt pénteken nyitották meg a helyőrségi művelődési otthonban. Harmincegy Bács- Kiskun és Szolnok megyei művész hetvennyolc alkotása látható. Megtekinthetik egyebek közt a fiatal kecskeméti grafikusok: Ba- lanyi Károly, Csáky Lajos, Pócs Péter és Hegedűs L. László munkáit, kiállít Bo- zsó János, Diószegi Balázs, B. Mikii Ferenc, ifj. Éber Sándor és Weinträger Adolf és Pálfi Gusztáv. A Szolnoki Művésztelep alkotói is bemutatják munkáikat. Fazekas Magdolna, Meggyes László, Berényi Ferenc, Bokros László, Bárányé Sándor, Nagy István, Simon Ferenc, Szabó László és Hangai Szabó László, Benke (László, Vuics István, Sáros András, Papi Lajos és Szabó Ágnes alkotásai láthatók. A kiállítás augusztus 22- ig várja a közönséget Szolnokon. r Négy nap múlva, augusztus 26-án Kecskeméten is szemügyre vehetik az érdeklődők a tárlat anyagát, akkor ugyanis a Szakszervezetek megyei Művelődési Központjában mutatkoznak be a művészek. Győri orgonaifjítók Megkezdték a Győri Székesegyház nagyorgonájának felújítását. A barokk hangszert 1763-tól 1767-ig építette Bruchart Simon bécsi orgonakészítő mester. Azóta több alkalommal javították és átalakították. Így végül is teljesen megváltozott az eredeti hangja. A legújabb restaurálás célja, hogy megközelítőleg az eredeti barokk hangzást és formát állítsák helyre. Erre vállalkozott Szakács István orgonakészítő mester és három munkatársa. HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Hogyan írjunk krónikát? A krónikaírás célja ma az egyes településeknek, illetve munkahelyeknek elsősorban jelenkori, szocializmust építő életének megörökítése. Céljából adódóan folyamatosan, az átélés frisseségével jegyzi fel az egykori eseményeket, amiről az adott közösségben általában manapság tudnak. 1961-ben országos tanácskozás folyt Egerben a helytörténeti kutatómunkáról, s.ezen belül a krónikaírásról. Ennék hatására indult meg a rendszeres krónikaírás országszerte a községekben — elsőként Foktőn — és a különböző munkahelyeken. Hogyan kezdjünk a krónika írásához? A krónikaírás a pontos, hiteles adatok gyűjtésén alapszik. Végezhetjük ezt a munkát egyénileg, de kisebb' csoportban is. Az adatgyűjtés körétől függően két típusa van a krónikának: a települési krónika és a munkahelyi krónika. A települési krónikák adat- gyűjtési köre sokféle lehet; politikai — társadalmi élet, gazdasági — természeti viszonyok, kulturális és sportélet, szociális, népmozgalmi, egészségügyi helyzet, települési viszonyok stb. Le is szűkíthetjük az egyes területeket. A munkahelyi krónikánál, közelebbről az üzemi és termelőszövetkezeti krónikánál két fő szektort célszerű megkülönböztetni az adatgyűjtést illetően; egyik a termelőmunka eseményei, másik a dolgozók munka- és életkörülményei. Az üzemkrónikákban megörökíthetjük a termelési tervek adatait, a beruházásokat, rekonstrukciókat, a munkaerőhelyzetet, a termelés mennyiségi és minőségi mutatóit, a munkamódszereket, újításokat stb. Törekedjünk a helyi sajátosságok bemutatására. A tsz-krónikás megkívánja, hogy rögzítsük a napi időjárás adatait, a nagyobb munkák kezdetét és végét, új beruházás indítását stb. Hetenként lejegyezhetjük: a heti munka általános értékelését, az új eljárások bevezetését stb., havonta: a szövetkezet üzemegységeinek, részlegeinek, termelési ágainak munkaéredményeit, felsőbb irányító szervek véleményét, utasításait stb. Évenkénti összegezésben kerülhet sor a zárszámadás adatainak, a közgyűlés állásfoglalásainak, a szövetkezeti élet statisztikáinak, belső ünnepségek, kitüntetések, sajtóban való szereplés leírására. Az iskolakrónikát két fő területre célszerű bontani: oktató-nevelő munka, mozgalmi élet. Az adatok gyűjtését kapcsoljuk össze minden esetben az illusztrációk, dokumentumok — újságcikk, fotó stb. — gyűjtésével. Hogyan dolgozzuk fel az adatokat? Legmegfelelőbb, ha időrendben, s ezen belül témakörönként — komplex módon — történik 'a megörökítés. Az események sorrendjében, időrendben és átfogóan feldolgozott anyag teljesebb keresztmetszetet ad a falu, munkahely egységes életéről, mint a témákra széttagolt, az összefüggéseket szükségszerűen megbontó feldolgozás. Az egyidejűség a hitelesség szempontjából is megbízhatóbb. A krónika lényegéhez tartozik, hogy mozgás, változás, fejlődés közben ábrázolja a jelent. A hivatalosan rögzített eseményeken túl az embereket foglalkoztató magán-, vagy családi jellegű érdekes eseményeket is jegyezzük fel, hiszen ezek adnak egyéni karaktert a krónikának. A végleges forma kialakításával három fő részt alkothatunk: az első az év folyamán egyes területek szerint folyamatosan vezetett eseménynaplók, másik az év végén ugyancsak területek szerint kidolgozott átfogó és elemző beszámoló rész. a harmadik pedig az eseményekhez kapcsolódó dokumentumgyűjtemény. A jól vezetett helyi krónika a helytörténetírás pótolhatatlan forrása. Megyénkben már születtek ilyen krónikák, pl. a foktői és a csávolyi falukrónika. A krónikaírás ma már egyre szorosabban kapcsolódik a helyi levéltárakhoz. Joggal igényli is tőlük az adatgyűjtési munka támogatását éppúgy, mint a szakmai — módszertani segítségnyújtást. A krónikaírás, s az egész honismereti mozgalom feltétlenül megérdemli nemcsak a levéltárak, hanem a társadalmi szervek támogatását is. Fehér Mária PÁRIZS, A FÉNYEK VÁROSA (VII.) Mona Lisa és Vénusz «dSi A versailles-i szépségek netovábbja, a tükörterem: 73 méter hosszú, 13 méter széles. Boltívén festmények dicsőítik a Napkirályt, a köríves üvegablakok helyett velencei tükrök fokozzák az egész terem, a kristálycsillárok amúgy is ragyogó csillogását. — Az arany díszítéseken feliratok. — Megtaláljuk a „HOlNGBIEiI felírást, — Magyarország nevét; a török kiűzésének emlékére jegyeztek ide. Itt állították fel a király trónját, ha követeket fogadott. I A Párizsi Kommünt leverve, ■1871-ben ebben a teremben kiáltották ki I. Vilmost német császárrá. 1919-ben ez volt a helye a Versailles-i Béke aláírásának ... * Fortuna istenasszony kegyes volt hozzám abban a tekintetben, hogy Európa világhírű képtárai közül sokat láthattam. Minden képtár hangulata bennem él, ' a számomra legkedvesebb képekkel, amikor belépünk a „Paris Musée du Louvre” főbejáratán. Tele vagyok várakozással, kíváncsisággal. Vasárnap ingyenes a látogatás, ilyenkor vannak a legtöbben. Orkánszatyromat beteszem a ruhatárba — a csinos ruhatároslány pontosan számbave- szi, mi van a szatyorban, és csak azután kapom meg a jegyet. Keresgélem az aprópénzt — mosolyogva eltolja a kezem a pénztárcámról. — Gondolja — aki így keresi az „aprót”, vékonypénzű turista lehet! — Kivilágított dia- filmoszlopok, — könyvek, ismertetők, reprodukciók — levelezőlapok vásárolhatók itt, — feliratuk a világnyelveken kívül, arab, japán és kínai. Olyan tülekedés és nyüzsgés van itt, mint egy kirakodóvásárban! — A főlépcsőn felfelé haladva, előttünk magasodik szamotriei „Niké”-szobra. Mennyire más hatást vált ki, mint a róla készült fényképek. Elementáris lendületű ez a fej nélküli szárnyas alak, — olyan kecsességgel párosult erőt áraszt, hogy alig enged tovább. — A folyosókon és a termek egy részében tágasan, levegősen elhelyezett festmények, másutt olyan sűrűn vannak a képek, mintha tapétázva lenne velük a fal. Mi egy félnap ebben a műalkotás-rengetegben? — Nagyon nehéz a látnivalókkal és az idővel való gazdálkodás. — Szakemberek szerint a Louvre az emberi kultúra emlékeinek olyan tömegét tartalmazza, amit csak a londoni British Múzeum múl felül. — Az alkotások színvonala pedig túlszárnyalja a híres angol múzeumét. — A régi, kevésbé ismert francia festők képeivel ismerkedünk. A közismertek közül Watteau Bóhóc-a na• A versailles-i palota. gyón megragad, igazi élmény. Arca gazdag belső világot, jóságot, derűt fejez ki, — a lábánál levő halványan festett, gonoszkodó, rosszarcú bohóc társaival éles ellentétben. Mona Lisa termébe lépünk. Leonardo világhírű képe nemcsak üveg alatt van, de előtte üvegfalú biztonsági berendezés. Szinte állandóan a nézők sokasága áll előtte. — Végre kevesen vannak, olyan szögből láthatjuk, hogy nincs az üvegeken tükröződés. Sokan állítják, ez a világ legszebb arcképe. — Ügy érzem, — így van... Ä reprodukciók nem adják vissza finomságát, igazi színeit, — sokat emlegetett rejtélyét. Ez az eredeti, a festőnek és modelljének. Giocondának lelki összefonódott- ságát mondja el, — egy különleges szépasszony titka, mosolya ez a kép, — maga Leonardo. A biztonsági berendezés, az óvatosság azért van, mert évtizedekkel előbb ellopták, — a közelmúltban megrongálták, megsemmisítésére törtek, — őrültek, terroristák. — Mona Lisa megvan, itt van épen — megfogal- mazhatatlan szépségében. Gioconda titokzatos szépségű képe után, a feltárulkozó női szépséghez — a milói Vénus szobrához sietünk. — Meglepődünk, amikor nem „egyedül”, hanem hellén szobrokkal telezsúfolt helyen találjuk. — Átrendezés miatt van így. — Csak kis kör a szabad hely körülötte — igaz társasága nagyszerű, csupa nagy klasszikus alkotás, mint pl. a Vadászó Diana. — Hófehér, szinte áttetsző, márványszépsége lenyűgöző. — Körbejárva, minden porcikájában gyönyörködünk. Nemes arcvonásai, testének arányossága, csupa harmónia. A testéről lehullani készülő lepel csípőjét szabadon hagyja, finom redőkben könnyedén borul ágyékára és lábaira. Ä milód Vénus szobra torzón — karok nélkül is — maga a tökéletesség. — Tökéletes női szépség — tökéletes szoborba faragva. Az Egyiptomi Tárlatnak nem tudunk ellenállni — sem Dóra sem én —, pedig már fáradtok vagyunk. — Nem csoda! — Több ezer év előtti világban érzem magam. — Van itt minden, amit valaha olvastam és képeken láttam az ókori Egyiptom művészetéről. — Istenszobrok, használati és dísztárgyak, szarkofágok, amelyek múmiákat zártok magukba. — Csodálkozva látom, — milyen kicsi szobor a nagy kifejező erejű, ülő „írnok”. Mintha éppen az előbb jegyezte volna fel, mennyi gabona érkezett a fáraó raktárába. A benyomások, élmények sokasága után jólesik a szabad levegő — virágágyak között érünk a Carussel, — a Kis Diadalív terére. ! Szalaync Bodócs Éva (Folytatjuk) • Tükörterem. KÉPERNYŐ • *■ Kikre figyelünk? Az ismétlésekben reménykedem. Összetorlódtak ügyeim, betegeskedő készülékem miatt lemaradtam néhány műsorról. Igen, ezt a kifejezést érzem a legpontosabbnak: lemaradtam. Mivel ismerőseim azt gondolják, hogy munkaköri kötelességként valamennyi műsort megnézek (nehéz szakma a mienk, de azért ennyire nem kegyetlen), időnként megkérdezik a véleményemet. Többnyire így: „Láttad, ezt vagy amazt?” fi. hangsúly félreérthetetlenül kifejezi tetszését, felháborodását. Amikor azt tudakolta tőlem valaki pénteken, hogy láttad a tegnapi francia filmvígjátékot, mérget vettem volna rá, hogy tízszer megnézetné büntetésként műsorba iktatójával. Ráadásként meg kellene okolnia, hogy miért vásárolták meg azt a bárgyúságot. Neheztelően, sajnálkozva néztek rám, akiknek bevallottam, hogy sem az Ali Szabri, sem a Színes film, fekete-fehérben címűt nem néztem meg. Beszéltek ' róla, foglalkoztatta az embereket, valódi problémákról tájékoztattak őszintén, elemzően, így dicsérték kollégáim Chrudinák Alajos, illetve Kalmár György és KŐltai Gábor műsorát. Hittem a dicséreteknek, mert az említett tévésekben sohasem csalódtam. Hitelük van, ha úgy tetszik. Ezért is nézték meg olyan sokan az interjút, a dokumentumfilmet. Hajdanán egy-egy sztár kedvéért jártak az emberek a moziba. A film címét se tudták talán, de ha ott látták a számukra kedves, sokat ígérő nevet, már rohantak a pénztárhoz. Tanulmányokban elemezték, hogy ki, miként válhat tévésszemélyiséggé. Megérdemli a figyelmet, hiszen a legfontosabbról: a tévé hatásáról, a műsor színvonaláról van szó. E sajátos tömegkommunikációs műfajban egészen másként érvényesül, hat, egészen mást mond egy-egy képsor, ha X vagy Y vezeti be, vagy magyarázza. Akarva-akaratlanul gondolkodásunkat, szemléletünket élénkítve, vagy ellankasztva tálalják a látványt. Olykor csak egy gesztussal, egy-egy hanglej% téssel megsokszorozzák, elmélyítik a bemutatott tény, esemény, nyilatkozat információtartalmát, sőt az érzelmi reakciókat. Persze ahhoz a bizonyos gesztushoz, ahhoz a szinte mellékes információhoz alapos fölkészülés, szüntelen fogékonyság, újságírói lelkiismeretesség szükséges. Személyes | beszélgetésből tudom, hogy — például — Chrudinák úgy készül egy-egy közel-keleti útjára, interjújára, mintha most ismerkedne a tájjal, az ott élő emberekkel, a súlyos politikai, emberi konfliktusokkal. Ezért „ugrik be” mindig a legérdekesebb, a legfontosabb kérdés, ezért kerüli el magabiztosan a rutin csapdáit. Régebbi műsorai alapján biztosan állíthatom: legutóbb is hasonló erényekkel újította meg nézői bizalmát. Ellenpéldaként a Fiatalok estje kínálkozik, mindenekelőtt az elképesztően gyenge, érdektelen riporteri teljesítmények (?) miatt. Ez az IRI-bemutatás — elnézést a rossz szóviccért — úgy irritálta az embert, mint egy hevenyészve összecsapott cipő, összefércelt ruha: a szakmai felületesség, nemtörődömség mindenkit bosszant. Jó műsor, az Unokáink is látni fogják. Szakmailag — ezalatt az építész és tévés szakmát egyaránt értve — kifogástalan volt a legutóbbi adás is. A téma fontosságát aligha becsülhetnénk túl. Korszerű szemléletet tükröztek a kialakult állásfoglalások. Meggyőző példákat választottak. Akkor lenne, lehetne igazán népszerű ez a mindig eldugott műsor, ha a tények megállapításán, a lehetőségek felcsillantásán kívül következetesebben és bátrabban keresnék a botrányos mulasztásokért, ügyetlenségekért felelősöket, a célszerű megoldásokat akadályozókat, határozottabban és követelődzőbben rámutatnának a teendőkre. Százmilliókról, hosszú ideig közérzetünket és életmódunkat befolyásoló össztársadalmi ügyekről szól — mint sorozatcím is híreli — Unokáink is látni fogják.
