Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-26 / 199. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1982. augusztus 26. Mennyit bírnak el útjaink? • Radioizotópos vizsgálat az Ml-men. KÖLCSÖNÖS ELŐNYÖKKEL Mezőgazdasági példák Békés megyéből Magyarország teljes úthálózata több mint 100 ezer kilométer hosz- szúságú. Ezzel a kiépítettséggel — amely magában foglalja az országos, a tanácsi és a szolgálati u'a- kat — az európai ranglistának a közepén vagyunk. Milyenek valójában az útjaink? Megfelelnek-e közúti személy- és áruszállítási igényeknek? Egyebek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Hegyi Kálmánnal, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium főosztályvezetőjével. — Milyen az utak állapota? — Az útleltár adatai szerint az utak jó részének nem elégséges a teherbírása. Nyáron még nem volna különösebb baj, ám a tél sok gondot okoz. A hetvenes évek második felében egy alkalommal 900 millió forintos kárt okozott a szélsőséges időjárás útjainkon. Ez akkor óriási feltűnést keltett, hiszen a kár többszöröse volt a szokásosnak. A legutóbbi tél, nincs mit szépíteni a dolgon, hasonló pusztítást végzett. A jólértesültek, a mindent jobban tudók fölényesen szoktak hivatkozni a skandináv államok példájára, ahol a mien- kénél sokkal zordabb, keményebb a tél, és lám, mégse teszi tönkre az utakat. Nem, mert a burkolatnak nem a hideg árt, hanem a fagy és az olvadás gyakori váltakozása és a sózás. — Mit tesznek azért, hogy javuljon úthálózatunk minősége? — A KPM ilyen célra nagyon sokát áldoz. Néhány év alatt valamennyi közúti igazgatóságunkat elláttuk úgynevezett mozgó tengelyterhelés-ellenőrző mérlegekkel, és telepítettünk ilyeneket a legforgalmasabb határátkelő- helyekre is. Ezzel az a célunk, hogy kiszűrjük a megengedettnél nagyooB tengelynyomású szállító járműveket útjainkról. Rakodási bemutatókat szervezünk közútjaink használói számára. Űj módszereket, technológiákat alkalmazunk a felújításban. Az utak gyógyítása hosrtZú folyamat. Úthálózatunk értéke megközelíti a 300 milliárd forintot, nagy kincs tehát, védeni, óvni kell. Ebben a tervidőszakban az építési, felújítási munkák jórészt az útburkolatok megerősítését fogják szolgálni. Mindent el kell követnünk azért, hogy a rendelkezésre álló anyagi keretekből a lehető legtöbbet produkáljuk. Felhasználunk minden olyan újítást, amely javítja a gazdaságosságot; törekszünk az1'olcsóbb helyi anyagok és ipari melléktermékek felhasználására 'mindenütt. ahol erre lehetőség kínálkozik. A múlt tervidőszakban az érvényben levő rendeletek, szakmai szabványok figyelembevételével összegyűjtöttük az úthálózatunkat jellemző valamennyi adatot. Annak a négymillió adatnak a birtokában, amelyeket számítógépbe tápláltunk. már könnyebb a munkánkat fontosságuk sorrendjében rangsorolni. Kétezer kilométernyi utat szélesítettünk ki hatméteresre. Ez egyetlen példa csupán a sok közül. Sokat tesznek a tanácsok is azért, hogy jobb legyen az utak burkolata. A múlt tervidőszakban a városainkban együttvéve 6C0 kilométernyi lakótelepi út épült. Javult a tanácsok és a közlekedésépítő vállalatok együttműködése, s ez még a kisebb falvainkban is érezteti kedvező hatását. — Milyen feladatokat vállalt a mostani tervidőszakban a tárca alágazata? — A statisztika szerint a múlt ötéves tervidőszakban a közútépítők 55 milliárd forint értékű munkát végeztek. A mostaniban több mint 57 milliárdra van megrendelés. Ez természetesen magába foglalja a felújítás, a karbantartás, a korszerűsítés, híd-, metró-, útköltségeket is. Közutakra negyvenmi;lliárd forint jut. Ennek a tetemes pénznek az egyharmadából autópálya, út és híd épül. — Halad-e a sok éve megkezdett autópálya-építési program? — Tovább folytatjuk — a nehezebb gazdasági helyzet ellenére is — az autópályák építését. Már az idén elkészül • az M 1-es Tatabányát elkerülő mintegy húszkilométeres szakasza, az évtized közepére pedig Tatabánya és Budapest között meglesz a négy nyomsáv. Úgyanakkorra az M 3-as elér Gyöngyös térségébe, kikerülve a várost Az M 3-áson előbb is átadunk újabb szakaszt, méghozzá jövőre, Hatvantól a Gyöngyös nyugati csomópontig. Épül, félautópályaként az M 5-ös is, az anyagi lehetőségek függvényében valószínű, hogy Újhartyánig készen lesz 1985-re. Mindent egybevetve, a tervidőszak végére lesz 200 kilométer teljes, és 130 kilométer félautópályánk. — Körgyűrű nem lesz a főváros körül? — Most foglalkozunk az autópálya-építés 15 éves távlati tervével, amelyben szerepel a körgyűrű egy szektora is, a hozzátartozó Duna-híddal együtt. A végleges döntés az Állami Tervbizottságra vár. — Melyek a további fontos feladatok? — Az országos főutaknak a nagyobb városokon átvezető szakaszait a legutóbbi években már több helyen — együttműködve a tanácsokkal — korszerűsítettük. E program tovább folytatódik; A hatodik ötéves terv időszakában 140 kilométernyi olyan út épül, amely elkerüli a nagyobb telépuTéseket, a városközpontokat. Tavaly készült el a miskolci' átvezető új út, az idén pedig Sátoraljaújhelyen, Pécsen és Székesfehérváron nyitunk meg hasonló utat a forgalom előtt. És nehogy kifelejtsük; éppen a napokban fejeződött be teljesen a 25-ös út egri átkelő szakaszának hat évig tartó átépítése. Az út több helyütt teljesen új nyomvonalon halad. — Van-e az útfenntartásban és -építésben speciális feladatokat adó területe az országnak? — Egyféle szempontból mindenképpen van. Pest megyén ugyanis a nyolcas út kivételével áthalad minden egyszámjegyű főút, és az autópályák is. Ezeken a forgalom 70, az alsóbbrendű utakon 50 százalékkal nagyobb mint az országos átlag. Nagy a teher- és az idegenforgalom. Itt tehát még inkább szükség van az erők koncentrálására, mint másutt. Az idén megkezdik a szakemberek Dunakeszin az új átkelési szakasz kialakítását. A munka a terelőutak megépítésével . kezdődik. És ugyanitt még egy nagyon fontos épitkezés előkészítése folyik: a Budapest— Szentendre közötti út négynyo- músításáé. Az ország más részein a debreceni, a nagykanizsai és a veszprémi átkelési szakaszok munkálatai, a Körös, a Rába, a Sajó, a Hernád és a Zagyva fölött csaknem húsz új, közepes méretű híd építése a legközelebbi feladat. F. Gy. SZAKMAI BEMUTATÓ ZALÁBAN O'aj helyett faapríték A ’agy erdőterületekkel rendel- kez s fát exportáló államokban, többek között Svédországban, Kanadában és a Szovjetunióban már évek óta foglalkoznak a fahulladékok tüzelőanyagként való hasznosításával. A fűrész- és fafeldolgozó tevékenység folyamán keletkező hulladék felhasználása mellett rátértek a fakitermeléskor a vágásterületen visszamaradó koronarészek, és vékony fák, az úgynevezett apadékanyag-hasznosí- tásra is. Ebből a hulladékfaanyagból úgynevezett aprítékot készítenek, ami könnyen szállítható, tárolható, s eltüzelésére automatizált kazánfűtési rendszereket gyártottak. Az erdőn keletkező fahulladék feldolgozására és felhasználására tartott szakmai bemutatót a közelmúltban a svéd Göransson cég a zalai erdészeti szakemberek részére. Bemutatták a traktorhoz kapcsolható aprítógépüket, amely az automatikusan működő fűtőberendezésekhez szükséges szemcseszerkezetű aprítékot állít elő. Az aprítógép mellett pótkocsi is akasztható a traktor után, s a gép a termelt aprítékot a szállítójárműre rakja. Alkalmazásával a vágástéren keletkező hulladék a helyszínen feldolgozható, és átrakás nélkül szállítható a felhasználás helyére. Ezt a nagyon célszerű eljárást és a nagy teljesítményű gépet elsősorban az erdőgazdaságok, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és társulások használhatják eredményesen. A fában gazdag Zala megyében évenként mintegy ' zer köbméter fát termel- Ennek jelentős része, szerint 10—15, mások s:; : 20 százaléka jelenleg az erdei avaron marad, és ott lassan elkorhad. Javítja ugyan az erdők talaját, a haszon azonban jóval kisebb, mint a veszteség. Felaprításával és elégetésével tetemes mennyiségű fűtőolaj válna meg- takaríthatóvá, mert négy kiló ap- rítékkal egy kiló olaj pótolható. A zalai mezőgazdasági üzemek kép- visgjőj, előtt osztatlan sikert aratott' m1 'bemutató. Az aprítékhasz- nosítássál elsősorban a baromfi- nevelő telepek hőenergia-ellátását szeretnék megoldani, mert így jelentősen csökkenthetnék a termelési költségeket. De más előnye is lehet az erdei hulladék feldolgozásának. Az aprítógép ugyanis a beállítástól f' ;5en arra is alkalmas, hogy szint, felszecskázza a beadagolt fát, az így keletkezett anyag pedig komposztáláshoz és talajjavításhoz is használható. • Az élet bebizonyította, hogy a mezőgazdasági üzemek gazdálkodásában kialakult indokolatlan különbségeket fel lehet számolni. Más a helyzet azonban azokkal a különbségekkel, amelyek nem a vezetés hibáiból fakadnak, hanem egyéb, egyelőre megváltoztathatatlan körülményekből; mint a földminőség, a belvíz-veszélyeztetettség és a többi. Az eltérő sajátosságok és a gazdálkodás eredményeiben fellelhető eltérések egy része olyan okokra vezethető vissza, amiken lehet és kell is változtatni. Ide sorolhatjuk az eredménytelen gazdálkodás miatt krónikussá vált tőkeszegénységet, és az előnytelen termelési szerkezetet, amelyen változtatni nem tudnak, vagy nem mernek, mert magukat nem érzik elég erősnek áhhoz, hogy az ezzel járó újabb feladatokat — gépparkátrendezés, radikális munkaszervezés — egyedül megoldják. Sorolni lehetne a jól ismert példákat. Kiterjedt legelőt mondhat magáénak sok tsz, amit kamatoztatni nem tud, mert nincs pénze a juh- vagy szarvasmarha- istálló bővitésére, azaz a legelő állatállomány gyarapítására. Vagy ha van is, akkor a legelő intenzív művelésére nem futja belője. Ebből a helyzetből nincs más kiút, mint a termelői együttműködések további lehetséges formáinak keresése. Nem állíthatjuk, hogy merőben új gondolatról- van szó, hiszen az erők egyesítése adott cél érdekében nem újkeletű. A legrégibb — a sokat vitatott — megoldás a termelőszövetkezetek egyesítése, a közös vállalkozások, társulások gazdasági együttműködések után a „legújabb" a téeszpár-mozgalom, amelyet a Körösök Vidéke néven szereplő Békés megyei Tsz-szö- vetség kezdeményezett. Ez is jól példázta, hogy az együttműködések köre, területe és lehetősége nem tekinthető adottnak egyszer, s mindenkorra. Napjainkban újabb és újabb ilyen próbálkozásnak lehetünk tanúi. Ezek. célja, hogy az eltérő fejlettségi színvonalú és jövedelmezőségű nagyüzemek kölcsönös érdekeltségen alapuló együttműködését hatékonyabbá tegyék. A kísérletekből szinte egyértelműen az derül ki, hogy ennek az együttműködésnek kétoldalú megállapodáson, vagy társuláson kell alapulnia. Akár így döntenek a felek, akár úgy, egy biztos; az erősebb gazdaságnak anyagi érdekeltséggel is kötődnie kell ehhez a „patronáláshoz”. A jogi és pénzügyi lehetőségek és feltételek megteremtésével igazán széles körű összefogásra nyílik lehetőség. A szervezés és irányítás területén az eredményesebben gazdálkodó üzem éppúgy átadhatja jó tapasztalatait — kölcsönös konzultációkon, közös tervelemzéseken, konkrét közös feladatmegoldásokban —, mint ahogy az eszközök kölcsönös hasznosításában is egyezségre juthatnak. Az erősebb átengedheti használaton kívüli erő- és munkagépeit, berendezéseit, de vásárolhatnak közösen is gépeket és építhetnek, felújíthatnak istállókat. Ugyanígy oldható meg a szaktudáson való „osztozkodás”, miután gyakorlati tapasztalatok szerint a gyengébb mezőgazdasági üzem jól képzett, kellő gyakorlattal felvértezett szakemberekben sem bővelkedik. Ezen az áldatlan állapoton segíthet, ha az erős és a gyengébb üzem a szakembereket megegyezés szerint közösen foglalkoztatja, s az erősebb üzem vállalja a partnergazdaság szakembereinek, szakmunkásainak rendszeres továbbképzését is. Igazán gyors és kézzelfogható eredménnyel — nem lebecsülve az előbbiek jelentőségét sem —, a közvetlen termelőmunkában elhatározott együttműködések kecsegtetnek. Itt a kölcsönös előnyök általában nyilvánvalóbbak. Ha — a példánál maradva — a gyengébb üzemben sok a legelő, akkor ott általában alacsonyak a fűhozamok, azért szántóföldön is takarmányt termesztenek. Emiatt az állattartás kevésbé jövedelmező, az állományt nem növelik, így a férőhelyek kihasználatlanok. Az erősebb üzem növelné ugyan az állatállományát, de ehhez nincs elegendő legelője, s ha volna is, kevés az embere. A megoldás önként kínálkozik, mint ahogy erre Békés megyében már példa is van: a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát szarvas- marháit áthajtották a mezőgyáni legelőkre. Ebben az együttműködésben ma már részt vesz Bihar- ugra, Vésztő, Ecsegfalva és a Körösi Állami Gazdaság is. További példa, hogy a kondorosi tsz a sarkadi termelőszövetkezettel meg a cukorgyárral közösen épít egy ezer férőhelyes hízómarhatelepet. A mezőkovácsházi tsz szálastakarmány-ellátásra kötött szerződést a dobozival, a geren- dási a kétegyháziva.1, az orosházi Petőfi a sarkadival, az örménykúti a dévaványai Ai-anykalász- szal. A kamutiak pedig földet bérelnek a méhkerékiektől. Nem titok, hogy a mezőgazda- sági nagyüzemek közötti együttműködések kiterjesztéséhez az alapvető feltételeket immár sikerült kialakítani. A jogi lehetőségek önmagukban természetesen nem oldanak meg semmit: a termőföld ésszerű hasznosítása, az eszközök jobb kihasználása, a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatása, a gondokat okozó dif- ’ferenciálódás mérséklése azon múlik, hogy az érdekeltek miképp élnek a megnövekedett lehetőségekkel. Kőváry E. Péter MM — Robbanómotort, vagy villanymotort építünk-e a járműre? — Van-e a helyszínen hálózati áram ? — Az alvázat mindenképpen meg kell erősíteni! — Nem árt, ha a gumikat és a sárvédőket is lecseréljük. — Meg kell nézni a csapágyakat. Rendbe kell hozni a kárpitozást. — Megbeszéljük a festőkkel: dukkózzák újra az egészet. — Akkumulátortöltőt feltétlenül adjunk hozzá! — A fékekről meg ne feledkezzünk! Elnézést kérünk Sáfár József tanműhelyvezetőtől. Szili László műszaki diszpécsertől, Boros István szerelőtől és társaiktól, ha nem egészen szó szerint idéztük az elhangzottakat. Lór Lajos üzemvezető és Horváth János brigádvezető azonban följegyeztek minden javaslatot, választ adtak minden kérdésre. A műszaki megoldás részletei még majd a rajzasztalon és a munkapad mellett finomodnak. Ám abban, hogy az önként vállalt munkát mielőbb és a legkiválóbb minőségben el kell végezni, a legteljesebb volt az egyetértés. Tudatjuk tehát, hogy Gyenge Lászlóné soltszentimrei mozgás- sérült nélkülözhetetlen közlekedési eszköze jó kezekben van. Talán egy hónap sem kell hozzá, hogy a tricikli gombnyomásra induljon, álljon, megkönnyítve ezzel a beteg asszony mozgását a lakásban és az otthonán kívül. A jármű elkészültéről és átadásáról tájékoztatjuk olvasóinkat. Sitkéi Bél» — Az elmúlt csütörtökön Solt- szentimrén jártunk. Az asszony, akiről szó van a munkásmozgalom egyik veteránjának özvegye. Ö maga mozgásképtelen, a fél oldala béna. Triciklivel közlekedik: ezzel, amelyik itt áll az ablak alatt. Amint látjátok, kézzel kell hajtani a járművet, és éppen ez a baj. A beteg asszony erre már csak igen nagy erőfeszítések árán képes. A Május 1. brigád tagjai a Volán műszaki üzemében dolgoznak. Autószerelők, műszerészek, villanyszerelők. A feladat új, de nem megoldhatatlan a számukra. Különösen, hogy segítségre is számíthatnak. — A triciklire motort szerelünk — folytatta a brigádvezető. — Az igazgató elvtárs már intézkedett, hogy a raktárból megkapjuk • „Az asszonynak van egy másik triciklije irt. amíg ezen dolgozunk, azt használja” — magyarázza Lór Lajos. O j.Ha láttátok volna az asszony örömét, amikor megjelentünk!'’ — meséli Horváth János. (Méhe. si Éva felvételei) a szükséges anyagokat. Dalos István műszakfejlesztési osztályvezető pedig dolgozik a terveken. Tessék szaktársak., mondjatok véleményt. Kérdések és javaslatok felváltva hangzottak el ezt követően. A telefont Lór Lajos üzemvezető vette föl. — Igen, hogyne — mondta. — Az üzem Május 1. szocialista brigádja vállalta, hogy segít a soltszentimrei beteg asszonyon. — Hogyan? — tudakoltam, mire a vonal másik végéről a következő válasz érkezett: — Horváth szaktársék éppen ma tartanak brigádgyűlést. Ha tényleg érdekli önöket a téma. javaslom, jöjjenek ide két órára. Ilyen előzmények után kértünk bebocsátást a kecskeméti 9. számú Volán Vállalat telephelyére augusztus 17-én, kedden délután. Rövid kérdezősködés után a tanműhelyben bukkantunk rá a Május 1. brigádra. Horváth János brigádvezető éppen a gyűlés napirendjét ismertette. — Szaktársak, az első féléves termelési vállalásunkat négymil- lió-száznegyvenháromezer-kilenc- százhetvenegy forintra teljesítettük — mondta. — Erre majd még visszatérek. Most azonban, javasolom, beszéljük meg a teendőket Gyenge Lászlóné megsegítésével kapcsolatban. A tizenöt fős brigád jelenlévő tíz tagja ezután meghallgatta a brigádvezető beszámolóját arról, hogy mit tapasztaltak a helyszínen. ' i SEGÍT A BRIGÁD! Gombnyomásra indul majd a tricikli
