Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-24 / 197. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1982. augusztus 24. • A HIMALÁJA KÖRNYÉKÉN IS TEREM * A gabonaipar érdemel • és a tudományos intézet együttműködése • A Kecskeméten nemesített régi és új trlticalemagvak. Nem mindennapi eset az, ha élelmiszeripari vállalat a feldolgozott, vagy az általa forgalmazott termények, növények fajtanemesítését, fenntartását, szaporítóanyag-előállítását erkölcsileg, anyagilag támogatja. Bács-Kiskun megyében pedig erre is akad példa. Ilyen együttműködést alapoztak meg a közelmúltban Kecskeméten a Gabonatröszt és megyei vállalata, valamint a Zöldségtermesztési Kutató Intézet vezetői, amikor aláírták a kölcsönösen előnyös megállapodást a rozs és a rozsjellegű triticale nemesítésére, vetőmag szaporítására, a korszerű termesztési technológia kidolgozására. Kecskeméten a ZKI kutatási osztályának növénytermesztési csoportja huzamosabb ideje végez ’ ilyen tudományos munkát. Innen származik többek között a H-rozs, amelyet a Kiskunságon néhány szövetkezetben igen szívesen termesztenek, s az ugyancsak Kecskeméten előállított triticale számos régi és új törzse, amelynek vetőmagját a tőlünk északra fekvő országokban, mindenekelőtt az NSZK-ban annyira keresik, de ismerik Indiában és termesztik a Himalája környékén is, 1500 méter magasságban, ahol hatvanmillió ember él. Másfél hónap telt el a gabo- naipar és a kutatóintézet megállapodása óta. — Miért előnyös ez az együttműködés az élelmiszer, iparnak? — kérdeztük Valastyán Mihályt, a Bács-Kiskun megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatóhelyettesét? — Országszerte egyre nagyobb a kereslet a rozslisztből, annak különböző arányú keverékéből sütött pékáruk iránt. Ezek a búzakenyérnél magasabb tápérté- küek, tovább eltarthatok, mert napokig frissen maradnak. Sajnos, a rozs egyre kevesebb a Nyírségben és a Kiskunságban, de az ország más tájain is csökkent a vetésterülete. Itt, a megyében hat esztendeje még 24,7 ezer hektáron termesztették, 1980-ban már csak 14,7 ezer hektáron. Tavaly, a gabonatermesztést serkentő intézkedések hatására kissé javult a helyzet, az idén 15 400 hektár rozs termését sikerült betakarítani. Sokan azt hangoztatják, hogy elmúlt a rozs ideje. Valójában pedig nemcsak az élelmiszeriparnak kell, hanem a homoktalajon gazdálkodó termelőknek is. Mi az oka az egyes gazdaságok sikertelenségének ? — Az, hogy a rozsot csupán elvetik és learatják, az agrotechnikájára, és mindarra, ami ezzel összefügg, nem fordítanak kellő figyelmet. A rozsnak szánt talaj tápanyagot alig, vagy egyáltalán nem kap, ősszel túl korán, még szeptemberben elvetik, holott október első fele lenne az optimális vetésidő. A rozs kitűnően bírja a szélsőséges időjárást. A búzánál előbb érik, mégis jócskán a búza’ után aratják, amikor túlérett és pereg. A július második felében, augusztus elején gyakori esők miatt sokszor megázik, nem teljes értékű már a gabonaszem. Tiszakécskén a Béke és Szabadság Tsz-ben ezzel szemben kellő gonddal termesztik ezt a kalászost is, a semmi másra már nem alkalmas homoktalajon. Itt hektáronként két tonna fölött volt az idén a rozs átlagtermése, pedig csapadékot jóformán alig kapott. A lajosmizsei Kossuth Tsz-ben is becsülik a rozsot, ez látszik meg a kalászos ottani termelési színvonalán és hozamán. Az idén éppen a Kossuth Tsz szállította a legjobb idő• Tréfás Antalné technikus a ZKI kutatási osztálya növénytermesztési csoportjánál gabonakeresztezést végez. ben betakarított rozsot a kécs- kei malomiba, ahol ezt őrlik. — Milyen munkaterületre vonatkozik az együttműködés, mit tesz a gabonaipar és a kutatóintézet? — Egyelőre 1982-re és 1983-ra jelöltük meg kölcsönösen a teendőinket. A Gabonatröszt és vállalatunk erkölcsileg, anyagilag támogatja a rozs és a rozsjellegű triticale nemesítését, a törzskísérleteket, a termesztéstechnológiai tudományos és gyakorlati munkáját. Segítjük például az üzemi kísérletek megszervezését az arra vállalkozó gazdaságokban. Ügy tervezzük, hogy Tiszakécskén, Lajosmizsén, Izsákon, Páhiban, Kecskeméten, Városföldön a szövetkezetekben, a megyeszékhelyen pedig a ZKI területén jelölünk ki alkalmas helyeket. A fajtasorban a lovászpatonai, két kisvácdai, továbbá a kecskeméti H-rozsot, egy szovjet, két lengyel fajtát, .az NDK-beli Po• Indiában is keresik a kecskeméti nemesítésű kalászosmagvakat. Dr. M. G. Joshit az Űj- Delhiben működő mezőgazdasági kutatóintézet osztályvezetőjét Kiss József, a ZKI tudományos munkatársa ismerteti meg a legújabb triticaletörzsekkel. lux, az NSZK-beli Halo rozsot, valamint a KM—80-as kecskeméti tritácalét szerepeltetnénk az üzemi kísérletekben. Az agrotechnikai eljárásoknál foglalkoznánk többek között a Békésszent- andráson jól bevált szórvavetés- sel. A bajai BRR közeljövőben vásárol ilyen gépeket, amelyeket mi is kipróbálnánk. Célunk a kutatási eredmény kölcsönös hasznosítása, és ennek érdekében erkölcsileg, anyagilag mindent megtenni. Hátravan még az étkezési rozs rangjának megfelelő minősítés és ármegállapítás. Ebben a kérdésben viszont a gabonaiparon, a ZKI-n kívül más országos szerveknek is kötelezettségük lesz. Bizonyos, hogy a gabonadpar és a tudományos intézet szakembereinek együttműködése sikerrel jár. Belátható időn belül újabb, értékesebb, nyersanyagokhoz jut az élelmiszeripar, s tovább bővítheti a termékválasztékot. ►Yg /tót Kiss Antal AUTOMATIZÁLT TELEMECHANIKAI RENDSZER Korszerűbb lesz a villamosenergia-ellátás Hazánk villamosenergia-szükségletét ma már kiterjedt erőműhálózat elégíti ki. Ez rövidesen újabb egységgel, a Paksi Atomerőművel bővül. S ha olyan fogyasztási csúcs következne be, hogy ezek sem tudnák kielégíteni az igényeket, a vinyica—albertirsai magasfeszültségű távvezetéken a KGST nemzetközi egységes villamosenergiai rendszeréről kapunk áramot, amiről a nemzetközi elosztó központ gondoskodik. Magyarországon öt áramszolgáltató vállalat működik, ebből az egyik a Dél-magyarországi (DÉMÁSZ) szegedi székhellyel. A villamosenergia-ellátás azonban igen bonyolult, gyors és pontos munkát igénylő feladat, ezért ez a szervezeti felépítés is tovább tagozódik üzemigazgatóságokra. A DÉMÁSZ-nak is öt üzemigazgatósága van, Kecskemét például a nagykőrösihez tartozik. Igazgatójával, Monostori Józseffel a területet járva a megyeszékhely áramellátásának korszerűsítéséről beszélgettünk. • A 120 10 kilovoltos transzformátor a széchenyivárosi alállomáson. Űj trafóállomás Kecskeméten, a Csongrádi úti kirendeltségen térképek előtt állva magyarázza az igazgató, hogyan építették ki a város villamos- energia-ellátásának rendszerét. Itt Városföldön — mutatja — van az a magasfeszültségű 120 kV-os állomás, amelyet az Országos Távvezetéki Vállalat üzemeltet. Innen érkezik az áram a mi Szegedi úti és a Korhán-közi transzformá- tor-alállomásainkra, de már 35 kV-ra letranszformálva. Ezek tovább csökkentik a feszültséget 10 kilovoltra, s kábeleken látják el a város minden részét villamos energiával. Ez volt a helyzet 1981 végéig. A rendkívül gyorsan fejlődő Kecskemét azonban alaposan kinőtte már a két alállomást. Ezért 80 millió forintos beruházással, s három évi megfeszített munkával létrehoztuk a 120/10 kV-os északi alállomást. Természetesen ez jóval korszerűbb mint a két régebbi. Először is azért mert a 35 kV-ra való letranszformálást kiiktattuk, s egyből 10 kilovoltosra csökkentjük itt a feszültséget. Ezáltal jelentős energiamegtakarítást is elértünk, ugyanis minden letransz- formálás egyben áramveszteséggel jár. A korszerűsítés további részleteit már egy másik szobában mutatja be Monostori József. Itt a beépített műszerfalakról azonnal leolvashatók az alállomásokról beérkező főbb információk. — Azelőtt ha valahol kábelszakadás, vagy egyéb hiba történt, mire azt megtudtuk, legalább 20 perc telt el. Ekkor a szolgálatban levő villanyszerelők kimentek, megkeresték az eset helyét, s csak azután kezdhettek a helyreállításhoz. Most pedig már a három alállomáson kiépített berendezéseink rögtön jelzik ide a kirendeltségre, hogy hol történt valami baj, és gyorsabban kezdődhet a hiba kijavítása. Távmérés Egy város, illetve egy nagyobb körzet zavartalan villamosener- gia-ellátása ma már ennél is korszerűbb eszközöket igényel. Most dolgozunk egy telemechanikus rendszer kiépítésén, ami nemcsak távjelző, hanem távmérő és távműködtető egységekből áll. Ezt a munkát lényegében az MMG Automatika Művekkel karöltve már el is kezdtük. Javaslom, nézzük meg a Kecskemét északi transzformátor-alállomást a Szé- chenyivárosban. Csengetésünkre egyetlen ember kerül elő az épületből. Nincs is szükség többre, hiszen itt már minden automatikusan működik. Azelőtt a másik két alállomáson műszakonként ketten, teljesítettek szolgálatot, de amióta beépítették a jelzőberendezéseket, ott is hasonló a helyzet. A szabadtéren egy hatalmas transzformátor működik, amely 10 kilovoltosra csökkenti a feszültséget. Mellette a tartaléktrafó helye már ki van építve. Az épület különböző helyiségeiben műszerfalak, berendezések. — Ezek a műszerek már nemcsak a váratlanul bekövetkező hibák pontos helyét mutatják — mondja az igazgató —, hanem azt is le lehet olvasni róluk, hogy a terület egyes részein milyen a terhelés, s ha szükséges nagyobb áramvételi lehetőséget adunk a kritikus helyekre. Ez lényegében a telemechanikus rendszer második lépcsője, a távmérés, ami azonban innen még nem fut be a kirendeltség jelzőközpontjába, de ennek kiépítése is rövidesen megtörténik postai kábeleken. Sőt, a mérési adatok hasonló hálózaton jutnak el majd a nagykőrösi üzem- igazgatóságra, Szegedre a DÉ- MÁSZ-központba, majd Budapestre, valamint az országos teherelosztóba. Mindez lehetővé teszi, hogy figyelemmel kísérhessük az egyes területek villamosenergiaigényeit a nap különböző szakaszaiban. A harmadik lépcső Természetesen a telemechanikai rendszer akkor válik teljessé, amikor a harmadik lépcsőjét, a távműködtetést is megvalósítjuk — hangsúlyozta Monostori Józse'f. — Ez 1985—1986-ra várható. Ezzel a berendezéssel már automatikusan szabályozni lehet majd a szolgálati helyekről az elektromos hálózatban az áramellátást. Kecskemét a jövőben is lendületesen fog fejlődni, s fontos szerepet tölt be az ország gazdasági, társadalmi életében — mondotta búcsúzás közben az igazgató. — Ennek megfelelően gondoskodik a DÉMÁSZ a város lakosságának, üzemeinek, intézményeinek jobb és biztonságosabb villamosener- gia-ellátásáról, az áramszünetek gyorsabb elhárításáról. A két régi transzformátór-alállomás korszerűsítése most van folyamatban. Emiatt időnként áramszünet is előfordulhat. Az ezzel kapcsolatos kellemetlenségek miatt türelmet kérünk. Megéri. Nagy Ottó HA VALAKI ÖTLETET KERES Egy szervezet kettős céllal Ha valakinek megvalósításra váró ötlete van, legjobb, ha a TÖGÉ-t, (azaz a Tiszai öntöző Gazdaságok Egyesülése néven bejegyzett társaságot) keresi fel Tiszaföldváron. Az öt fiatal szakember közül biztosan benn talál legalább egyet, aki segítséget, tanácsot, útmutatást adhat. Szerencsés voltam, kettőjük» válaszai alapján alakíthattam ki a képet egy újszerű partnerkapcsolatról. Feikécs Mátyás, a TÖGE üzemvezető elnöke szerint kézenfekvő volt a megoldás: — Az újításokkal való foglalkozás nagyszerűen beleillik abba a tevékenységi körbe, amiért eredetileg létrehozták az apparátust. Tíz termelőszövetkezet „tart el”' bennünket. A tagszövetkezeteknek az öntözés irányításában, a fűszertechnikában, az erdészetben és az ügyvitelszervezésben nyújtunk segítséget. Egyúttal a szövetkezeteknél a menedzser szerepét is betöiltjük, tehát feladatunk a piackeresés, értékesítés, meg ami ezzel jár. Természetesen sok kapcsolatot -kiépítettünk működésünk évei alatt gyártókkal és forgalmazókkal. Amikor olvastunk az Alkotó Ifjúság Egyesülés alakulásáról, kézenfekvő volt az ötlet, hogy a meglevő szervezetet felajánljuk .nekik. A KISZ KB-val eddig is volt kapcsolatunk, hiszen rendszeresen szerveztünk ifjúsági öntözőtáborokat. Így aztán tavasz- szal megkötöttük a szerződést, amely szerint mi vagyunk a területi képviselői az egyesületnek. — Mekkora ez a terület? . — Eleve adott Szolnok megye déli részén a" tíz tagszövetkezet, de a távlati tervek szerint ennél nagyobb lesz a körzet. — Békés, Csongrád, Bács, Szolnok megyére gondoltunk — egészíti ki Anderkó László, a TÖGE agrármérnöke a hallottakat. — Ha ekörül húzunk egy képzeletbeli kört, pont a középpontban vagyunk, tehát ideális helyen. Az említett megyékben a KISZ-bizottságok segítségével társadalmi aktívákból szeretnénk kiépíteni egy olyan hálózatot, amely oda-vissza a gyors információáramlást biztosítaná. — Ez még a jövő. Mi van most? — Máris jó néhány feladatot kaptunk. Például éppen Bács megyéből is. Kecskeméten az egyik főiskolánál dolgozik egy fiatal számítógépes mérnök, aki irányító programokat készít munkahelyén. Kedvtelésből, munkaidőn túl fordítóprogramokat is csinált. Ezeket aztán .házon belül is Hasznosították, de az iskola hozzájárult, hogy a máshol is alkalmazható programokat eladhassa. A forgalmazással bennünket bíztak meg. Vannak a partnereink között magánafkotók éppúgy, mint termelőszövetkezetek, állami vállalatok. Ha valaki ötletet keres, az egyesülés számítógépes ötletnyilvántartásához nálunk hozzájuthat. Ha valaki ötletet hoz, az innovációs folyamatban számíthat segítségünkre. — Mi ez az „innovációs folyamat”? — Vegyünk egy konkrét példát. Egy martfűi gépész libatoll- tépő berendezésről hozott rajzot. Mi elkészítettük a gyártási dokumentációt. Ez volt az első ‘lépés. Másodszor gyártót kerestünk a prototípusra, tehát a gépet „kézzelfogható” formába hoztuk. A harmadik lépcső a gyakorlati próba, a szakértői vélemény, szakmai bírálat beszerzése. Ha ez megvan, gyártót és piacot keresünk a késztermékre. Körülbelül ez a séma. — Tehát menedzselik az ödetet? — Ott kapcsolódunk be a folyamatba, ahol a hozzánk forduló kívánja. Ha kell, végigcsináljuk a szabadalmaztatási eljárást, ha kell anyagi bázist biztosítunk, vagy piacot keresünk. — Ha mondjuk csak az ötlet adott, miből jön össze a kivitelezéshez szükséges összeg? — Az Alkotó Ifjúság Egyesülés tízmillió forintos alaptőkével indult. Ezenkívül témától függően az energiaracionalizálási alapból vagy kutatóintézetek hasonló témára kiírt kutatási pénzeiből, esetleg az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságon keresztül felvett összegekből tudjuk fedezni a kísérleteket, a prototípus költségeit. — Es ha az ötlet nem válik be? — A rizikó a miénk. Természetesen minden ügybe nem vágunk bele, de sokszor vállaljuk a bukás kockázatát is, ha úgy tűnik, hogy az ötlet megéri. — Igénylik a segítséget az újítók? — Néhány példa legyen a válasz. Az örményesi Üj Élet Termelőszövetkezetből származik a hideglevegős gabonaszárítás ötlete. Jelentős energiamegtakarítást eredményezhet a széles körű bevezetése. A szövetkezettel már elkészítettük az együttműködési tervezetet. Egy cserkesző- ■lői csoport szintén nagy horderejű találmánnyal keresett meg bennünket. Olyan adalékanyagot dolgoztak ki, amely a növényvédő szerhez adagolva elősegíti annak tapadását. Kísérleteket folytattunk vele, az eredmény meglepő volt. Egy kísérleti táblára hektáronként 50 dekagramm adalékanyagokkal kezelt növényvédő anyagot juttattunk ki. Tíz nap múlva — eső és erős napsugárzás egyaránt volt ezalatt — a kontroll táblán nulla, a kísérleti táblán 35 dekagramm volt a szermaradvány. Vagyis ezzel a szerrel a növényvédelem nagymértékben függetleníthető az időjárástól. Ha csak a százezer hektáros cukorrépa-területet nézzük, és egy permetezést hagyhatunk el, máris 15 millió forintos lesz a megtakarítás! — A beszélgetés elején elhangzott, hogy az Alkotó Ifjúság Egyesülés feladata a folyamatok felpörgetése”. — Idáig egy ötlet megvalósításához átlag tíz év kellett. Azt hiszem világos, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben ezt nem engedhetjük meg magunknak. Japánban ez az idő három év, az NSZK-ban hat-hét év. Azzal* hogy a szabadalmaztatási eljárást is lefolytatjuk, és egyidőben már gyártót, forgalmazót is keresünk, rendkívül felgyorsíthatjuk a folyamatot. Segíthetünk a „magányos farkasoknak”, az újítóknak. Bár sokan nem ismernek bennünket, még a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsaiban sem, amely pedig a vállalatoknál alapbázisunk lehetne. Az Alkotó Ifjúság Egyesülés ugyan nevével valamiféle kormeghatározást sugall, mégis bátran állíthatjuk, nemcsak a fiatalok szervezete. A területi képviselők várják mindazokat, akik koruk alapján talán nem, de fiatalos ötleteikkel, mozgékonyságukkal aktív segítői lehetnének a szervezetnek. Fejszés Edit NAPRAFORGÓ MADÁRELESÉGNEK • Hatszáz hektáron virágzik és hamarosan érik a napraforgó a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz-ben. Az egyik különleges, aprómag- vú fajtát madáreleségnek termeszti a közös gazdaság. Osztályozás, csomagolás után nyugati országokba szállítják. Képünkön: az egyik nagy kiterjedésű napraforgótábla, amelynek megtermékenyítését tizenhat méhész méhcsaládjai segítették.
