Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-22 / 196. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1982. augusztus 22. HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Megnyílt az ENSZ rendkívüli ülésszaka, amely a palesztin kérdést vitatta meg. — Rafszandzsani, az iráni parlament elnöke, befejezte hatnapos indiai hivatalos látogatását. KEDD: Kínai—amerikai közös nyilatkozat az USA tajvani fegyver- szállításairól. — Mitterrand francia köztársasági elnök fogadta Penészt, az Izraeli Munkapárt vezetőjét. — Az indiai parlament leszavazta a Gandhi asszony elleni- bizalmatlansági indítványt. — Sikertelen puccskísérlet a Seychellem-szigeteken. SZERDA: A bejrúti kormány hivatalosan kérte az amerikai—francia—olasz nemzetközi haderő bevonulását. — Az afgán függetlenségi évfordulón Babrak Karmai rádió- és tévébeszédet mondott. — Ölesen dán külügyminiszter Washingtonban Schultz amerikai külügyminiszter előtt kijelentette, hogy Nyugat-Európa kiáll a gázcsőszerződés mellett. CSÜTÖRTÖK: Elhalasztották a libanoni elnökválasztást. —, Az izraeli kormány is elfogadta a Habib-tervet a palesztin fegyveresek kivonulásáról. — Varsóban bírósági eljárás indult a 13-i incidensek szervezői ellen. — Usztyinov marsall, szovjet honvédelmi miniszter nyilatkozatot adott a szovjet—amerikai katonai erőegyensúlyról és az új szovjet javaslatokról. PÉNTEK: Leonyid Brezsnyev és Cedenbal találkozója a Krím-félszi- geten. — Az amerikai kongresszus jóváhagyta Reagan adóemelési intézkedéseit. — Merényletsorozat Korzika szigetén. SZOMBAT: Az első palesztin csoportok megkezdték a kivonulást Nyugat-Bejrútból, ahová megérkeztek az első francia alakulatok. — Az ENSZ-főtitkár tárgyalásai Pekingben. — Spadolini összeállította az új olasz kabinetet. — OFEC-értekezlet Bécsben a termelhető olajmennyiségről. A hét három kérdése: • Az ENSZ-közgyülés kérdéssel foglalkozó rendkívüli ülésszakán Faruk Kaddumi. a PFSZ politikai osztályának vezetője (képünkön balra) kijelentette: „ ... az Egyesült Államok ... nem ismeri el a palesztin nép jogait, ezért nem töltheti be a közvetítő szerepét.” Kaddumi szankciókat javasolt Izrael ellen. Katonai vereségük után beszélhetnek-e politikai győzelemről a palesztinok? Egy görög történetíró, aki sok száz évvel időszámításunk előtt élt, Thuküdidész, azt mondta: „Egyetlen háborút sem fejeznek be úgy, mint ahogyan a'zt az elején eltervezték..." A libanoni háborúra, tehát az ötödik közel- keleti háborúra is alighanem ráillik majd ez a régi mondás. A palesztin mozgalom fegyveres ereje természetesen kevés volt a támadó Izraelével szemben, de mint Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet elnöke joggal mutathatott rá, a palesztin harcosok; tovább tudták tartani magukat Nyugat-Bejrútban, mint az előző közel-keleti háborúk bármelyikében bármelyik arab állam hadserege ... (A jobboldali polgári sajtó hírmagyarázói között akadnak, akik hibát vélnek felfedezni az izraeli hadviselésben: Miért is nem akart, miért is nem mert nekimenni Sáron serege Nyugat- Bejrútnak? Miért nem vállalta a nagyobb veszteségeket is azért, hogy teljesen felszámolja a palesztin katonai erőt? A hét elején New Yorkban az ENSZ közgyűlésének rendkívüli ülésszakán foglalkoztak a palesztin kérdéssel, a libanoni háborúval. Az Izraelt elmarasztaló határozati javaslatot 120 állam küldötte fogadta el, köztük néhány olyan nyugati állam, mint Ausztria vagy Görögország. Húsz tőkés ország tartózkodott, s csak négyen szavaztak ellene. Ez a szavazási arány jól érzékelteti a világközvélemény állásfoglalását. A palesztin mozgalom tagsága most szétszóródik, mint ahogy már eddig is a világ tucatnyi országában éltek palesztinok száz- és százezrei. A fegyveres ereje is megoszlik a különböző arab országok között. De a palesztin probléma megoldatlanságának súlyát ma jobban érzi a világ, mint bármikor ezelőtt. Számos nyugati fővárosban, Párizstól Madridig, Bécstől Bonnig majdhogynem teljes jogú képviselettel rendelkezik a Palesztinái Felszabadítási Szervezet, s valószínű, hogy előbb- utóbb az USA is kapcsolatba lép vele. 1970-ben érte a palesztinokat a legnagyobb vérveszteség, amikor Jordániában ama gyászos „fekete szeptember” idején tízezrével mészárolták le őket. (Most Libanonban feleannyi veszteségük sem volt az izraeli bombáktól, gránátoktól...) Akkor Jordániából kellett távozniok. Azt követően azonban politikailag kárpótlást kapott az arab világtól, a PFSZ, amelyet a rabati csúcstalálkozón a palesztin mozgalom egyetlen hivatott képviselőjének ismert el. Valószínű, hogy most is ez fog lejátszódni: az arab világban egyesek a rossz lelkiismeretüket akarják majd megnyugtatni, mások természetesen rokönszenvüket akarják kifejezni, s a PFSZ újabb támogatáshoz jut. Hogyan sikerült megoldani az olasz kormányválságot? A régi kormányfő új kormánya, a háború utáni Olaszország 42. kabinetje, rekordgyorsasággal alakult meg. További meglepetés: úgyszólván ugyanolyan összetételben. öt párt adja a minisztereket: a kereszténydemokraták, a szocialisták, a szociáldemokraták, a re• A hét közepén elcsitultak a harcok Bejrutban, és mindkét irányban megindult a forgalom a város keleti és nyugati része között. Képünkön: forgalmi torlódás a két várost elválasztó vonalnál. • A Falkland-szigetek ügye még nincs lezárva. Erre utal képünk is: Porfirio Munoz Leto mexikói nagykövet (jobbról) petíciót nyújt be Cuellar ENSZ-főtitkárnak (középen) a szigetek ügyében. A kép baloldalán Carlos M. Muniz, Argentína újonnan kinevezett nagykövete. publikánusok és g konzervatív liberálisok. Az Olasz Kommunista Párt továbbra is ellenzékben van, bár kétségtelen, hogy két célját elérte: több technikai szakember került a kormányba és — nem került sor új választásokra. Az új választások gondolatát az olasz nép többsége is elutasította. Az utóbbi napok közvéleménykutatási adatai ezt mutatták. S ez bírta rá álláspontjának megváltoztatására Bettino Craxit, a szocialisták első emberét, aki kezdetben éppen azt akarta kierőszakolni, hogy újra az urnák elé szólítsák az olaszokat. Azt hitte, hogy pártja a kereszténydemokraták és a kommunisták rovására néhány százalékkal megjavítja majd helyzetét, s voksoknak vagy 20 százalékát nyeri el. A közvéleménykutatás számai kijózanítólag hatottak rá. S ugyanígy befolyásolta az álláspontját az idős államfő, az ugyancsak szocialista Pertini is, aki Craxit szintén arra beszélte rá, hogy álljon el az új választások sürgetésétől. Craxi az újra a kormány élére kerülő Spadolinitól néhány kisebb taktikai engedményt kapott adókérdésekben és más gazdasági problémákban, így aztán visszakozott. Tovább vár a szerencséjére, hogy egy majdani kormánynak most már igazán ő legyen a feje. Ma még csak az államhatalmi „dobogó” harmadik helyén áll, Pertini és Spadolini mögött... A személyi ambíciókat félre is kellett tenni, hiszen Itáliát valóban a gazdasági csőd fenyegette. A megoldás új módjait az új kormánynak kell megkeresnie. Jelent-e gyökeres változást az amerikai kormány gazdaságpolitikájában az adók emelése? Ronald Reagan valóban rácáfolt most választási ígéreteire, no meg az elnöksége kezdetén alkalmazott gazdaságpolitikára. Korábban az adók (a vállalati nyereséget és a nagy jövedelmeket terhelő adók) csökkentését tartotta egyedül üdvözítőnek, azaz a válságból, a gazdasági visszaesésből kivezető módszernek. Most viszont a közvetett adókat, tehát a fogyasztási adókat nagymértékben megemeli, hogy több pénzt gyűjtsön az államkincstárnak, csökkentvén az amerikai államháztartásban jelentkező nagy költségvetési hiányt. Reagan elnöknek sikerült rávennie a kongresszust, hogy fogadja el ezt az irányváltozást. Most azzal érvelt, hogy meg kellett találni a fedezetet mind a fegyverkezés fokozására, mindpe- dig az amerikai gazdaságot élénkítő intézkedésekhez. Innen, Európából nézve, az ember alig-alig érti, hogyan tudják az amerikai honatyák elfogadni jogosnak, szükségesnek a fegyverkezési kiadások örökös növelését. Hiszen ezek teljesen improduktív kiadások! Mégis: túl sok ember él az USA-ban (munkás is!) a hadiiparból, s ami még nagyobb súllyal esik a latba: a fegyvergyártásban érdekelt monopóliumok annyira kezükben tartják a szenátorok, képviselők nagy részét, a sajtót, a televíziót, a rádiót, hogy mindig meg tudják „gyúrni” a közvéleményt ... Persze, kérdéses, hogy vajon Reagannek sikerül-e az egyszerű amerikai polgárt, a fogyasztót meggyőznie. A kérdésre a válasz november elején hangzik el majd. Akkor lesznek a választások: a szenátus egyharmadát, az egész képviselőházat és számos állam kormányzóit választják. A voksok alakulása ítélet is lesz a reagani gazdaságpolitikai fordulat fölött. Pálfy József KALÓZOK VAGY HALÁSZOK? Ökölharc után lövöldözés Gyors kis hajók üldözik egymást a háborgó Északi-tengeren. Lövések dördülnek, foglyokat ejtenek. Fegyveres, marcona alakok pásztázzák a vizet. Amikor az egyik hajó végre beéri az üldözött naszádot, a hős dacolva az óriás hullámokkal, átugrik annak fedélzetére, pisztolyt ránt és kiszabadítja honfitársait a megdöbbent kalózok fogságából. Nem kalandfilm Félreértés ne essék, nem egy középkorban játszódó kalandfilm jelenetsora pereg. Az események 1982. nyarán zajlanak az Északitenger nyugatnémet partjainál. A lövések, a foglyok, az üldözők és üldözöttek valóságosak. Már öt éve tart a tengeri háború, és ez év nyarán eldördültek az első lövések ... Tengeri háború a Norvégia— Dánia—NSZK—Hollandia—Anglia által határolt beltengeren? Igen, háború a nyelvhalért, illetőleg annak halászati jogáért a holland és a nyugatnémet halászok, rendőrök és vámtisztek között. Az ínyencek kedvence, a különleges hal a rablógazdálkodás és a vízszennyeződés miatt egyre ritkább. - : öt éve nemzetközi egyezménynyel korlátozták a halászatát. Az úgynevezett „lepényhal-szerződés” kimondta: legfeljebb 70 bruttó- regisztertonnás, 300 lóerős motorral felszerelt hajóval, csak meghatározott nagyságú hálóval lehet halászni és csupán az Északi-tenger partján, egy 12 mérföldes övezetben. Jó üzlet a nyelvhal A holland halászok, akiknek hagyományos és pompásan jövedelmező üzlete a nyelvhal, s akik uralják a francia és a belga piacot is, rendszeresen megsértik az egyezményt. Nem csoda, ha a nyugatnémetek úgy érzik, elhalász- szák az orruk elől a haljövedelmet. A Közös Piacban 1977-ben vita robbant ki a tengeri határok 200 mérföldre való kiterjesztéséért. Az ezzel összefüggő halászati korlátozás miatt mozdulatlanul vesztegelnek a modern halászhajók. Ez idáig 1600 ember vált munkanélkülivé. Miniszteri távirat A tengeri csata frontjai mind szélesebbek. Az NSZK közélelmezésügyi minisztere, Josef Érti, táviratban hívta fel holland kollégája, Geritt Braks figyelmét a konfliktus veszélyeire. Nem key vesebbet közölt, mint hogy a nyugatnémet határrendőrök végső esetben lőfegyver használatára is jogosultak. De vajon ki és kire lő majd, ha az ökölharc már nem lesz elég? Mert a halcsata immár nem csupán német vizeken folyik. A mostani nyáron két nyugatnémet halászhajót is feltartóztattak hering- halászat közben, a nyugati skót partoktól nyolc mérföldre. Szigeti Júlia Ismét öten a Szaljuton (Folytatás az 1. oldalról.) még termést is hozó arabidopsis- szal fogadták az elsőként átszálló Szvetlána Szavickaját, a Szojuz T—7 kutató űrhajósát. Berezovoj és Lebegyev elmondta, hogy nagyon készültek már a találkozásra, hiszen legutóbbi látogatóik, a szovjet—francia közös űrrepülés résztvevői június végén távoztak, s nehéz másfél hónapot eltölteni vendégek nélkül az űrállomás fedélzetén. A közös felkészülés idejéből évek óta ismert három kedves vendéget terített asztal, s mivel a látogatók között hölgy is van, a szokottnál is nagyobb gonddal kitakarított űrállomás várta. Popov, Szerebrov és Szavickaja hét napot tölt a Szalju*/—7 fedélzetén. Kutatási programjukban asztrofizikai és műszaki kísérletek, valamint orvosi és biológiai vizsgálatok szelepeinek. Ez utóbbiak elvégzése elsősorban Szvetlána Szavickajára hárul. Rendszeresen ellenőriznie kell majd társai egészségi állapotát is, de a kutatók tőle elsősorban arra várnak választ, hogy miként alkalmazkodik a női szervezet a több napon át tartó súlytalansághoz. * SZVETLÁNA SZAVICKAJA 34 éves, foglalkozása: berepülőpilóta. A repülés szeretete családjában hagyomány, férje szintén pilóta, édesapja pedig a Nagy Honvédő Háború egyik legismertebb vadászrepülője volt, ma a szovjet légierők marsallja. Szavickaja többszörös műrepülő-világbajnok- nő, 18 világrekordot ért el. Ötszáz ejtőernyős ugrást teljesített. LEONYID POPOV, a Szojuz T—7 parancsnoka tapasztalt kozmonauta. 36 éves, először 185 napot töltött Valerij Rjuminnal a Szaljut—6 fedélzetén, másodszor pedig ő volt a szovjet—román közös űrrepülés parancsnoka. ALEKSZANDR SZEREBROV fedélzeti mérnök 38 éves, először vesz részt űrexpedícióban. A műszaki tudományok kandidátusa. A LEMP Politikai Bizottságának ülése A Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottsága pénteki ülésén teljes egészében jóváhagyta Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, államfő, és Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, az államtanács elnöke krími találkozójának eredményeit. A PB hangsúlyozta a megbeszéléseken kifejeződött teljes nézetazonosságot, a szocialista internacionalizmuson, az egyenjogúságon, a szuverenitás tiszteletben tartásán és a kölcsönös baráti segítségen alapuló lengyel—szovjet kapcsolatok fejlesztésének nagy jelentőségét. Mély megelégedettséggel fogadta Leonyid Brezsnyevnek azt a bejelentését, hogy a Szovjetunió további jelentős segítséget nyújt a válságból való kilábaláshoz. A Politikai Bizottság megállapítása szerint a krími megbeszéléseken a nemzetközi' helyzetről adott értékelés megfelel Lengyel- ország alapvető nemzeti érdekeinek. Hangsúlyozták, hogy az Egyesült Államok kormányzaténak politikája, amely a világra a fegyverkezési verseny újabb szakaszát kényszeríti rá és kiélezi a nemzetközi feszültséget, ellentétes a nemzetközi kapcsolatokban elfogadott elvekkel. A LEMP PB rámutatott, hogy a szuverén államok belügyeibe való beavatkozás és a szuverén államokra gyakorolt nyomás különböző fórumai súlyosan veszélyeztetik Európa és a világ biztonságát. A tárgyalásokon központi helyet foglaltak el a béke oltalmazásának és a békeszerető erők mozgalmának kérdései. Az időszerű társadalmi-politikai helyzetről szólva a Politikái Bizottság megállapította, hogy a dolgozók nagy többsége a nyugalmat támogatja, azt, hogy az ország nehéz problémáit munkával, a gazdaság egészségesebbé tételével, a társadalmi légkör és az életkörülmények javításával, minden felelős és ihazafiasan gondolkodó lengyel állampolgár egyetértésével kell megoldani. Ezt a folyamatot próbálják meggátolni a destabilizációban érdekelt erők, amelyeket tevékenyen ösztönöznek és támogatnak külföldi felforgató központok. Különösen augusztus és szeptember fordulóján akarnak nyugtalansági hullámot kiváltani. E szándékokkal szemben, amelyek a társadalom érdekét, az élet normalizálódásának folyamatát sértik, a népi hatalom nem lehet és nem lesz közömbös. A Politikai Bizottság feladatul adta minden párttagnak, hogy aktívan működjék közre a társadalmi légkör, a párt és a kormány politikája iránti bizalom formálásában, támogassa a vajdasági honvédelmi bizottságok és a nemzeti megmentés katonai tanácsa elnöke által elrendelt tevékenységet. A PB hangsúlyozta, hogy a közrend .erősítésére tett erőfeszítések. a harc, amelyet a gazdasági károkozás, a spekuláció, az élősdiség, a mértéktelen gazdagodás, az alaptalan áremelések, a bürokrácia és a késlekedések ellen kell vívni, s az állampolgá: rok panaszainak és javaslatainak megfelelőbb intézése fejezi ki konkrétan, hogy miként kell megvalósítani a LEMP IX. kongresszusán hozott határozatokat. A Politikai Bizottság foglalkozott a KB kilencedik plénumán az ifjúságot érintő kérdésekről hozott határozatok időszerű végrehajtásával. A PB következő ülésén tűzi napirendre az említett témával foglalkozó bővebb értékelést és javaslatokat. Befejeződött a nemzetközi gazdaságtörténeti kongresszus Pénteken Budapesten, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri központi épületében befejeződött a VIII. nemzetközi gazdaságtörténeti kongresszus. A tanácskozás zárónapján is több szekcióülésre került sor. A szekcióviták után tartották meg a kongresszus záróülését, amelyen a szekcióvezetők beszámoltak a tanácskozás tapasztalatairól. A Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaság pénteken megtartotta közgyűlését, amelyen Pach Zsigmond Pál akadémikust, a társaság eddigi elnökét tiszteletbeli elnökké, Jean-Francois Ber- gier zürichi egyetemi tanárt pedig a társaság elnökévé választották. A társaság 12 tagú végrehajtó bizottságának tagja lett Berend T. Iván akadémikus. A tanácskozáson úgy határoztak, hogy a következő kongresszust 1986-ban, Svájcban rendezik meg. A közgyűlés elismerését és köszönetét fejezte ki a sikeres rendezvényért a magyar házigazdáknak, a Magyar Tudományos Akadémiának, a Történet- tudományi Intézetnek, és személyesen Ránki György akadémikusnak, a szervező bizottság elnökének. Lázár György, a Minisztertanács elnöke péntek este a Vigadóban fogadást adott a VIII. nemzetközi gazdaságtörténeti kongresszus külföldi és magyar résztvevői tiszteletére.
