Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-22 / 196. szám

1982. augusztus 22. • PETŐFI NÉPE • 3 ÍGY ÜNNEPELT A MEGYE BÁTYA Tizenegy árakor kezdődött a járási ünnepi program Bátyán, ahol megjelent Tóth Ferencné, országgyűlési képviselő, Farkas József, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára, Szvorény János, a kalocsai városi pártbizottság első titkára, Szabó István, a kalocsai városi .tanács vb-titkára, valamint az üzemek és intézmények veze­tői. Az ünnepi beszéd után kitüntetést adták át a kiváló társadalmi munkáért Molnár Zoltánnak és Bakos Bélának. Megszegték az új ke­nyeret s dobogóra lépett a bátyai Ihagyományőrző néptánccsoport és a Garabonciás együttes. KECSKEMÉT A megyeszékhely lakossága és az ide érkezett vendégek kelleme­sen ünnepeltek. A valóban nyá­rias nap sok embert a strandra és a város környéki ligetekbe csa­• A SZÜV kiállításán péntek délelőtt. lógatott. A játszóterek sem ma­radtak néptelenül. A szabad (gondtalan) augusztus 20-át a szü­lők és gyerekeik egyaránt kihasz­nálták. Több százan pénteken ke­rítettek rá alkalmat, hogy a szer­dán felavatott Széchenyi-szobrot családostól megtekintsék. Ezenkívül több látványosság, ér­dekes program tette színessé az ünnepet. A SZÜV széchenyiváro- si szabadtéri kiállításán képzőmű­vészeti alkotásokat: szobrokat, festményeket, fafaragásokat és zo­máncműveket láthattak az érdek­lődők. Akik az 1955 előtti eszten­dőkből való, „korosabb” motorke­rékpárokra és autókra voltak kí­váncsiak, azok a gokartpályán szemügyre vehették, milyenek is voltak —, s milyenek még ma is! — ezek az egykori járművek. A legnagyobb sikere az 1938-beli Sokol oldalkocsis motorkerékpár­nak, illetve 77 éves tulajdonosá­nak, Fazekas Viktornak volt. A lősport rajongóit a Czollner téri MHSZ-pályán megrendezett Népfront-kupa alkotmánynapi lö­vészverseny vonzotta. E sportese­ménynek is kedvezett a jó idő. KISKUN­FÉLEGYHÁZA Kiskunfélegyházán, a tanácshá­zán ünnepélyes népfrontbizottsá­gi ülésen emlékeztek meg alkot­mányunk ünnepéről. A Himnusz után Szabó Lajos, a Hazafias Nép­front városi bizottságának alelnö- ke üdvözölte a meghívott vendé­geket, s külön köszöntötte Lux Mártát, a kiskunfélegyházi pos­tahivatal vezetőjét, aki augusztus 20-a alkalmából a Népfrontmun- káért kitüntető jelvényt vehette át a napokban. Ezután Dobos Gézá- né, a Hazafias Népfront városi bi­zottságának elnöke tartotta meg ünnepi előadását. A hagyomá­nyokhoz híven az új kenyeret dr. Dobos Ferenc tanácselnök vette át a Vörös Csillag Termelőszövet­kezet KISZ-fiiataljaitól. • Alkotmányunk ünnepére avat­ták fel a város központjában Kovács Ferenc díszkútját. KISKUNMAJSA . Kiskunmajsa lakosait rendkí­vül gazdag program várta au- • gusztus 20-án. Aznap fejeződött be a már hatodik napja tartó természetbarát-találkozó, amely több mint ötezer látogatót von­zott nemcsak Kiskunmajsáról, hanem a távolabb eső helyekről is. A művelődési központ előtti téren már délelőtt 10-kor nem lehetett egy talpalatnyi helyet sem találni. Népes közönsége volt a bodoglári Búzavirág Néptánc­együttes színpompás műsorának. A nézők többsége a bemutató után a művelődési ház termei­ben rendezett díszmadár-, virág­dekoráció-, kerámia- és madárvé­delmi kiállításon széledt szét. A parkban érdeklődők gyűrűje vet­te körül Czaár János miskei fa­faragót. A fák alaitt M. Kiss Ka­talin kerámiatervező művész al­kotásaiból és népművészeti re­mekekből válogathattak a látoga­tók. Délután fél 4 órakor a sza­badtéri színpadon a Tanyaszín­ház társulata mutatkozott be Pa­latínus Amit szabad Jupiternek című művével majd ezt követően hangzott el dr. Szabó Miklósnak, a kiskunhalasi városi-járási párt- bizottság első titkárának beszéde, A program ezzel még nem ért véget mivel öttől tartották az immár hagyományos és igen népszerű árverést és tombolát, ahonnan díszmadarakat, virágo­kat, kerámiákat és fafaragáso-. kát vihettek haza a szerencsés résztvevők. Este a budapesti Ka­lamajka együttes részvételével táncházat rendeztek, 10 órától pedig, akinek még volt hozzá ereje diszkós utcabálon szórakoz­hatott. • Kedves ajándék az ízléses ke­rámia nyakék. • Virágbemutató a természetvédelmi kiállításon. * KUNFEHÉRTÓ Kunfehértó ez alkalommal is vonzotta a pihenni vágyókat a környékről. Az idén ugyan a szo­kásostól eltérően nem várta szó­rakoztató műsor a tóparti látoga­tókat, mégis 7—8 ezren töltötték a fülledt pénteki napot fürdőzés­sel, szörfözéssel és csónakázással. Itt találkoztunk a jánoshalmi Pe­tőfi Tsz kollektívájával is, ízes pörkölt fogyasztása köziben, amit későlbb — vidám nótázás közepet­te — hideg sörrel öblítettek le. • Dinnyevásár kóstolóval. • Pihenők a tóparton. SOLT hirdetett program tartalmas szó­rakozást ígért: felléptek az alkal­mi dobogó deszkáira a marseillesi néptáncosok, óriási siker kíséreté­ben. Hasonló fogadtatásban volt részük az uszódi táncosoknak, az FTC nőd gimnasztikái csapatának (képünk) és az állampusztai judo­csoportnak is. Az ünnepnapi eseményekről tudósítottak: Borzák Tiboi;, Kor­mos Emese, Kohl Antal, Kutasi Ferenc. A fotókat készítették: Méhesi Éva, Straszer András, Tóth Sándor. Pihenő-park. Színes forgatag, egész napos majális volt itt. Dél­előtt tíz órakor Boza József or­szággyűlési képviselő ünnepi be­széde után kezdődött a kavalkád. A környékről is eljöttek az érdek­lődők, a kikapcsolódni vágyók. Meg is találták számításukat, ugyanis a solti tanács, a pártbi­zottság és a művelődési ház által AUGUSZTUSI TANULSÁGOK A karaván halad |i I ■ ■ Ügy érzem, hogy az au­gusztus 20-i számvetések az idén már-már különös, .az átlagosnál is nagyobb össz­pontosításban teltek el. Nem sokkal az ünnep előtt merte bejelenteni Magyar- ország az elkerülhetetlen áremeléséket. Ha nem is könnyű szívvel, de vállalni kell az intézkedéseket, hogy állandósulhassanak az el­ért eredményeink, ne tér­jünk le az egyensúlyi ál­lapothoz vezető útról. Itt és most szükség van a biztos tájékozódásra, el­igazodásra. Mintha sűrűb­bé vált volna az idő és a tér. István király életmű­véből az új iránti fogé­konyságra és a következe­tességre figyelünk. Törté­nelmi múltunkból mind élesebben rajzolódik ki Széchenyi István alakja is. Kecskemét legnagyobb, bő- vülő-szépülö városnegye­dében néhány napja szobor idézi töprengő, a kételyek­re reális választ kereső, a gazdaságot és kulturális fejlődést kölcsönös feltéte- lezettségben felfogó lényét. A reformert, aki úgy tu­dott gyakorlatias lenni, hogy nem vált prakticistá- vá. Széchenyi példája egy­re időszerűbb ma, aminek az értékét nem csökkent­het', hogy különböző irány­zatok próbálták kisajátíta­ni vagy megcsonkítani gon­dolati hagyatékát. Másfélszáz év pólusait kapcsolta össze az alkot­mánynap tiszteletére át­adott szobor és liget ava­tási ünnepsége. Csakhogy a győztesen megvívott alap­vető társadalmi átalakulás után, a szocialista forrada­lom folyamatában mást je­lentenek a reformok. A mi­nőség forradalmára is úgy van szükségünk, hogy az nem helyettesítheti a szo­cialista viszonyok toudbbi térnyerését, hanem éppen­séggel elősegíti azt. Erről már Aczél György beszélt azon a dunavecsei értelmiségi találkozón, amelyen felvetődött Szé­chenyi és Németh László neve is. S velük kapcsolat­ban a reformok, a minőség és az értelmiség kérdése, megbecsülése. A párt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titká­ra, aki a Korunk tudomá­nya című, helyi kezdemé­nyezésű előadássorozat vendégeként érkezett a jó nevű művelődési házba, mindenekelőtt a fogalmi tisztázást szorgalmazta. összefügghet bizonyos zavar azzal is, hogy törté­nelmünk során először állt elő a helyzet, amelyben vagy amikor nincsenek kö­telezően kész viselkedési formák. Kialakulatlan az értelmiségiek viszonya ön­magukhoz és másokhoz is. Jelzője sincs ennek a tár­sadalmi rétegnek: ma már fölösleges a „haladó” meg­különböztetés, annyira egy­értelmű a szerepe. Egyé­nenként viszont más-más az a teljesítmény, amely- lyel ki-ki hozzájárul a kö­zösségi értékekhez. Ezért nem a mindenkit egy ka­lap alá vevő, hanem a vég­zett munka szerinti meg­becsülésnek van jövője a vállalatoknál, kórházak­ban, iskolákban és másutt. Az értelmiségi munka mél­tóbb elismerése nem vá­lasztható el általában a munkáétól. Igen szemléletesen hatott a példa: az egyik új hazai szálloda ugyanarra képes, mint a hasonló párizsi. De háromszor akkora létszám­mal ki bírja ezt elviselni? Valakik nyilván megter­vezték a működést, és szer­veztek is. Kérdés viszont, hogy milyen színvonalon, és az is kérdéses, hogy a munkahelyek többségénél miért jár automatikusan bér, netán prémium azért is, amihez képest a világ más pontjain jóval többet tesznek. Nem jó az senkinek — árt a tehetségnek! — ha egybemossuk a különbsé­geket. Különösen akkor, amikor lehetőleg minden­kitől nem egyszerűen töb­bet, hanem jobbat vár az ország. Ugyanakkor jó né­hány munkahelyen ki le­hetne tenni a táblát ilyen felirattal: tiéd az élet, ma­gadnak rontod el. A mon­dás Dunavecsén hangzott el, de nyomban eszembe jutott egy kecskeméti lá­togatás. A megyei párt­végrehajtóbizottság a ter­mékszerkezet-váltásról tá­jékozódott a nagyvállalati központban, s a. szerelő- csarnokba menet keserűen emlegette a dinamizmusá­ról, kockázatvállalásáról is­mert igazgató azokat, akik f ölj elentg été sekkel, „szö­vegeléssel”, rossz hangulat- keltéssel keserítik az életét. Mi tagadás, az előre hala­dó karaván mellett nyüszí­tő, vonító jószágokhoz ha­sonlította őket, legyenek azok műszaki értelmiségiek vagy mások. Hozzá lehet szokni az ilyesmihez? Miért kellene? Hiszen a gáncsok jó ügyeket vetnek vissza. Még ha. indulatosnak is tűnik, teljesen jogos a meg­állapítás: aki a gondok fel­tárását arra használja, hogy állandóan kérdőjeleket ál­lítson a nehezen kiküzdött eredmények mellé, aki ösz- szetéveszti a fogyatékossá­gok bírálatát a rágalmazás­sal, s a hibát csak másban veszi észre, az valahogy il­letéktelennek minősíti sa­ját magát akár a pillanat­nyi munkahelyi, akár a nagy nemzeti sorskérdé­sekben. Gondokból akad elég. Üjra kell szövetkezni meg­oldásukra a nemzedékek­nek, a történelmi sorsfor­dulókat átélt idősebbeknek és a másfajta tapasztala­tokkal felnőtt fiataloknak. Az élet gyorsabb lépések­re kényszerít. El kell hagy­ni mindent, ami fölösleges, rossz — származzon akár kényelmességből vagy ta­pasztalatlanságból. Szabá­lyozottság nélkül például képtelenség meglenni a tár­sadalomban. Ezért eleve zsákutcába vezet a közös ügyekre fittyet hányó „ön­megvalósítás”. Egyértelmű útjelzők nélkül lehetetlen közlekedni. a mai forga­lomban. De túlszabályo­zottság és fölösleges bü­rokratizmus nélkül lehet, sőt jobban lehet haladni. A művelődési házakban is kevesebbet vesztenénk, ha nem külön, merev rovatok­ra oszlana a pénz, hanem nagyobb térhez jutna az önállóság, s a felelősségre- vonás mindig azt sújtaná, aki rosszul látja el a fel­adatát, nem jól gazdálko­dik a szellemi és anyagi lehetőségekkel. Hozzátartozik változó életünkhöz, hogy a felisme­réseket mind gyorsabban kövessék intézkedések. Ilyenek azok a település- fejlesztési elhatározások is, amelyek a civilizált élet körülményeit nem föltétle­nül túlzsúfolt városokhoz kötik, s a „vidék” kiegyen­súlyozott fejlődését alapoz­zák meg. Jó volt minderről — s kiegészítésként ideoló­giai, művészetpolitikai kér­désekről — egy olyan hely­ségben hallani, amely le tudott számolni korábbi „rangvesztéseinek” bénító emlékeivel. A valamikori mezőváros, majd járási székhely ma nem büszkél­kedhet közigazgatási fel­ségjelekkel. Dunavecse egyszerűen Bács-Kiskun legkisebb nagyközsége. De például ipari és mezőgazdasági fog­lalkoztatásban, szolgálta­tásban, gyermekintézmé­nyi és közművelődési ellá­tásban, spmrtolásban igazán sokat nyújt 4300 lakójának. Száznegyven községi értel­miségije valóságos lendítő erő. Talán azért, mert egy irányba igyekeznek? Falu ide vagy oda, úgy éreztem magam ezen az eszmecse­rén, mintha egy világváros valamelyik jól menő klub­jának rendezvényén len­nék. Ünnep- és hétközna­pokon — amikor teljesen természetes módon, leg­alább havonta rendez ha­sonlóan izgalmas találko­zókat hazánk és különbö­ző hivatások kiemelkedő személyiségeivel a művelő­dési ház — azt bizonyítja a település egésze, meg a fölidézett eszmecsere is, hogy az országnyi karaván halad. Előrefelé.

Next

/
Thumbnails
Contents