Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-20 / 195. szám
1982. augusztus 20. • PETŐFI NÉPE • 5 Ha a barázda egyenes.., A készenlét hosszú éjszakája 0 Csomópontkezelők az éjszakában. Gyűlik a mezőny a megyei szántóversenyen. A mélykútit síkon egyenlő parcellák között traktorosok szorgoskodnak. Arra feljebb néhányan már próbaszántást végeznek. Van aki mérőléccel, van aki lépéssel számítja a távolságot, beállították már az optimális 24 centire az eke vasát is. Dördül a vadászfegyver, indul a verseny. A zsűri tagjaival nézzük a nyitóbarázdákat. Hibátlan alig akad. Vagy mégis? ... Azt mondja Madari Jenő, a kecskeméti Dózsa Termelőszövetkezet elnökhelyettese, hogy a nyolcas pályán dolgozó versenyző munkája a legszebb. Akkurátusán cselekszik. Leszáll a traktorról, igazít egyet az ekén. újra indít, amikor kész a munkával. jólesően nyugtázza. Sikerült. Amikor leültünk beszélgetni, nem tudta még egyikünk sem. hogy ő lesz a harminc éven túliak kategóriájában a megyei verseny győztese. Azt mondja, várjunk még a riporttal, hátha nem sikerül az élen végezni. Aztán mégiscsak kötélnek áll. Felírom a nevét: Kostyalik András, a katymári Egyetértés Termelőszövetkezet traktorosa. S következzék most egy rövid kis monológ. * — Tudja hogy van sz, egy versenyen sok minden ttörténik. Nemcsak az izgalom, hamm műszaki hiba is zavarhat bennünket. Nézze, két táblával feljebb, annak a parcellának a „tulajdonosa" feladni kényszerült a versenyt még mielőtt elindulhatott volna, elromlott a traktor hidraulikája. A magánéletem érdekli? Nincs benne semmi különös. Élek és dolgozom úgy. mint a hozzám hasonszőrűek. Műszakban dolgozunk, reggel négytől délig, vagy déltől este nyolcig. Régen vége már a zsibbasztó túlórázásoknak. Hisz, ha az ember lelkiismeretesen akarja tenni a dolgát, egy műszakban elfárad annyira, hogy épp elég kipihenni azt a következő napra. A váltótárssal jó viszonyba kell lenni, ez szinte természetes. A John-Deere, a „Dzsoni" milliókat érg jóbarát. Ez a traktor mindent tud, ami elvárható egy korszerű erőgéptől. Talán csak egy rádió hiányzik belőle, néha úgy érezzük, hogy. nagyon, mert az odafigyelést igénylő, de monoton munkában segíthetne. Hogy mit csinálok szabad időmben? Nem unatkozom. Szeged mellett Dorozsmán építek egy házat, szinte minden szakipari munkát magam csinálok, így a szombat és vasárnapi programom mindig megvan. S ott van a háznál még száz hízódisznó. Az is ad elfoglaltságot bőven. Látom szoroz! Ha egy disznó leadásakor tisztán megmarad 600 forint, ,az évi 150-nél 90 ezer. Sokallja? Próbálja meg érte bárki, hajnalban kelni, etetni, délután ólat takarítani, tápért futkároz- ni, óvni, aggódni, hogy ne betegedjen le az állomány. Ha így nézi, ugye nem is olyan nagy fizetség'? ... A szántóversennyel kapcsolatos élményeim? Tavalyelőtt helyezett voltam az országos bajnokságon. Ennek alapján tavaly nyáron én is kiutazhattam Bulgáriába a szocialista országok szántó- versenyére. Az eredményről jobb nem beszélni. Utolsók lettünk. Nem mentségül, de elmondom, hogy a többiek saját gépekkel, nagy szerelői apparátussal érkeztek, mi meg a házigazdáktól kaptunk számunkra vadidegen ekét és traktort. Mire hozzászokhattunk volna a gépekhez, vége is volt a versenynek. Vergődésün.- ket látta a miniszter is, ott helyben megígérte, ha nem tudják biztosítani a megfelelő felkészülést. akkor el sem indítanak bennünket . . . Hogy mi lesz az országos versenyen? Várjon vele, előbb a megyeit szeretném megnyerni. . . (Elmondta Kostyalik ' András, Mélykúton, a megyei szántóverseny eredményhirdetése előtt, amikor még nem tudta, hogy ő állhat fel a dobogó legmagasabb fokára). Szabó Pál Miklós Este, mielőtt útrakeltünk, főztünk magunknak a kotyogóban egy jó erős kávét. András kinyitotta a tűzhely csapját és meggyújtotta a gázt. Kék-sárga nyelvét öltögetve, halkan sziszegve lobogott a láng ... 23 óra 10 perc A parkolóban, a kerítés mellett, csak egy vállalati furgon áll. Az egyemeletes épület felső szintjé-j ről fényt látunk kiszűrődni: az ügyeletes diszpécser onnan jön ajtót nyitni, amikor becsöngetünk. Közben van időnk elolvasni a kapu mellé függesztett táblára írottakat: „GÁZ- ÉS OLAJ- SZÁLLÍTÓ VÁLLALAT 03. SZ. ÜZEME KECSKEMÉT”. Belépünk, s vendéglátónk egyenesen a diszpécserszobába vezet bennünket. A pulton, amely mellé visszalelepszik, két diszpécserkészülék. néhány telefon és egy számokkal tele rótt papírlap hever. — Íme a ..vezérállás'’ — mutatja Kertész János, aki ebben a" pillanatban egy egész országrész földgázellátását és több kőolajtávvezeték üzemvitelét irányítja. Hogyan? Például így: A falon ketyegő óra éjfélt mutat. A diszpécser elnézést kér. s így szól: „Most leszedem”. Azzal fogadja — „leszedi” — az üzemhez tartozó 28 városi-községi gázátadó állomás nullaórás jelentését. A hangszóróból előbb Szánk, majd Halas, Szeged, később Al- győ, Makó és Gyula jelentkezik. Aztán sorban a többiek. — Negyvenhat — öt—hat—százötven — jelenti Békés, s Kertész János műszaknaplójában tovább szaporodnak a számoszlopok. — Mi van a számok mögött? — Fontos információkat közölnek — válaszolja a diszpécser. —■ Például azt, hogy hol, mennyi a gáz nyomása' A hírközlő rendszerünk kiépített: minden jelentés ide fut be. Az ügyéletes azonnal tudja hol van szükség beavatkozásra. intézkedésre. — Éspedig? — A mi dolgunk az, hogy a termelőtől a fogyasztóhoz 'juttassuk «a gázt. Csakhogy a fogyasztás év- 'és napszakoktól függően nagyon ingadozó. A nyomás hol felszökik, hol meg lecsökken. A diszpécser ilyenkor utasítást ad a nyomás kiegyenlítésére, más esetben kerülővezeték igénybevételére. vagy annak lezárására és így tovább . .. — Veszélyhelyzet előfordul-e? vV # Kertész János diszpécser, nem sokkal éjfél után. (Straszer András felvételei.) — Óhatatlanul. A gáz- és .olajvezetékrendszer, amelyre felügyelünk, több száz kilométer hosszú. Gázömlés, olajszivárgás — vagy ahogyan mi mondjuk: Havária — olykor előfordul. A diszpécser ebben az esetben a hírközlő láncon keresztül lezáratja a hibás vezetékszakaszt. és riadóztatja a szerelőkből álló Havária-csoportot. Ha szükséges, segítséget kérünk az országos diszpécsertől, és a ve- csési, kápolnyásnyéki társüzemektől is0 óra 55 perc A városföldi gázcsomópont és nyomásfokozó állomás körül csak a tüskésdrót-kerítés és a sötét. A kapu zárva, de oldalvást védőtető alatt ott a telefon. — Halló — jelentkezünk. és mondjuk, kik vagyunk. Oláh Csaba és Hoffmann László csomópontkezelők már tudnak rólunk, a diszpécser jelezte érkezésünket. Kattan az elektromos ajtózár : bemehetünk. Az állomás: a csövek és a különféle rendeltetésű berendezések kiismerhetetlennek tűnő labirintusa. A tartályok, spirálok, a földből kibukkanó majd ismét alámerülő ívek csillognak a tér- világítás fénycsóváiban. Sziszeg a gáz. — Szánkról, Kardoskútról és Algyőről kapjuk, Adonyba és Ve- csésre továbbítjuk a gázt — magyarázza a szolgálati helyiségben Oláh Csaba. Majd indul, hogy leolvassa a nyömásértékeket. — Óránként kell jelentést adni. ezt már tudjuk. Mi van ezen kívül? A kérdésre Hoffmann László felel: — Nyáron viszonylag nyugodt az üzemmenet. Ellenőrizzük, és ha kell szabályozzuk a nyomásértékeket. mérjük a gázkoncentrációt. lefúvatunk, elzárunk, megnyitunk és hasonlók- Télen, amikor működnek a nyomásfokozó kompresszorok, azok indítása, leállítása, felügyelete és karbantartása is a mi feladatunk. Csaba jön. s írja az adatokat a naplóba. — Mi újság odakint? — Mindén rendben. Ez az idő- *Jmk úgy éjféltől hajnali négyig a legcsendesebb. Állnak az üzemek, alszanak az állampolgárok. Szinte alig van fogyasztás... 3 óra 15 perc Éjszakai kőrútunk harmadik állomása: a Kecskemét-egyes gázátadó állomás. Innen kapja a gázt a fél város, ez már az „első vonal”. A gáz Városföldről érkezik, és a DÉGÁZ városi nyomáscsökkentőibe távozik, onnan pedig -egyenesen az üzemekbe, a lakásokba jut. A gondot itt is a fogyasztás ingadozása, továbbá az állomás szűkös kapacitása okozza. — Azt módját a fiúk Városföldön, hogy ez most egy csendes időszak— Valóban az — bólogat Gálfi Sándor gázátadó,kezelő. — Bezzeg majd négy .után megkezdődik a fogyasztás! Különösen télen nagyon nehéz a helyzetünk, amikor szinte vezényszóra indulnak a kazánok és a gázkonvektorok. — Mit tesz ilyenkor a kezelő? Gálfi Sándor a fejét csóválja. — Az állomás jóval a névleges kapacitása fölött dolgozik. Igaz. a technika fejlettebb, mint korábban. Látja, van már bejelző- készülékünk is, nem kell szüntelenül a műszerekhez rohangálni, hogy leolvashassuk a nyomást. A szagosítást is automatizálták, ez megint csak nagy könnyebbséget jelent. De hogy mit tesz a kezelő? Téli csúcsban, amikor a DÉGÁZ percenként idecsörög, hogy adjunk még gázt. bizony nem ücsörög itt a bódéban, hanem ha kell órákig kint futkos a berendezések között, és igyekszik úgy szabályozni a két reduktor- ágat, meg a kerülőágat, hogy jusson mindenhova elegendő gáz. Megcsörren a telefon, Gálfi Sándor jelent, majd a kapuig kísér bennünket. — Pirkad — kémlel Kelet felé. — Nemsokára leesik a nyomás. Hajnalban, amikor hazaértünk, főztünk magunknak a kotyogóban egy jó erős kávét. András kinyitotta a tűzhely csapját és meggyújtotta a gázt- Kék-sárga nyelvét öltögetve, halkan sziszegve lobogott a láng ... Sitkéi Béla ...nekem meg volt kerékpárom... Szövetkezet- alapítók visszaemlékezései HÍRADÁS EGYKORI LAPOKBÓL: 195Í lugusz- tus 18-án tizenegy család 90 katasztrális h jd földön megalakította a jánoshalmi földművesszövet- kezetet Hl. típusú termelőszövetkezeti csoportját, Petőfi néven. Akkoriban gyakran alakultak nemcsak Jánoshalmán, hanem másutt is az alkotmány napjára szövetkezetek. Az azóta eltelt évtizedek alatt sokat fejlődött a mozgalom, talán maguk az alapítók sem gondolták volna például, hogy a mai Petőfi Termelőszövetkezetben olyan kiváló eredményeket érnek el, amelyek a legmerészebb álmaikat is túlhaladták. A magyar mezőgazdaság egyes ágazatokban versenyképes a fejlettebb országok termelésével. Ehhez jelentősen hozzájárul a szövetkezeti mozgalom- Jánoshalmán azt kutattuk, hogy a régi alapító tagok közül hányán élnek, hnit csinálnak most, mivel töltik napjaikat. Sokan közülük már meghaltak, mások .nyugdíjban vannak, csak azok dolgoznak még, akik egészen fiatalon kezdték. n □ □ Suták Kálmán 17 éves korában lett 1949-ben a Felszabadulás TSZCS elnöke. Egy év múlva egyesültek a Szabadság TSZCS- vel Üj Alkotmány néven. A megnagyobbodott közös gazdaság tagsága szintén elnöknek választotta. — A szövetkezet szegény emberekből verbuválódott. Sokan közülük írni-olvasni sem tudtak. Én tanultnak számítottam, az apámnál kerékpár- és varrógépműszerész szakmát tanultam. Jobban vonzódtam azonban a mezőgazdasághoz. Ezért határoztam el, hogy belépek a szövetkezetbe. Magam sem gondoltam, hogy mindjárt elnöknek választanak — emlékezik. — Mégis hogy történhetett ez? — Az akkori viszonyokat jellemezte, hogy még a bicikli is ritkaságszámba ment, nekem meg volt kerékpárom. Azt mondták a tagok — lehet, hogy ez egy kicsit furcsán hangzik mai szemmel nézve —, tanult ember is vagy, jobban tudsz közlekedni. Ma .már mosolyogni való ez a történet, de abban az időben mi ezt nagyon komolyan vettük. Suták Kálmán jelenleg amolyan mindenes a jánoshalmi Petőfi Termelőszövetkezetben, egészsége megromlott és könnyebb munkát bíznak rá. — Nem sokáig voltam elnök, mert a követelmények nőttek, és a gazdálkodás fejlődése szakembereket kívánt. Különböző beosz-' fásokban dolgoztam. Sok mindent megértem, végigéltem azokat a nehéz időket, amikor a helytelen gazdaságpolitikát a szövetkezeti mozgalom is megérezte. Hű maradtam azonban a közöshöz, most sem tudnék meglenni munka nélkül. □ □ □ Nagy Ferencné így kezdi az emlékezést: — A Felszabadulás Tsz-t hu- szonhatan alakítottuk, én is vezetőségi tagja voltam. 1958-ban csatlakoztunk a Petőfi Termelőszövetkezethez. A közösség se• Varmuzsa Imre: — Huszonegy éves fejjel léptem 0 Nagy Ferencné: — A letemet köszönhetem a be a közösbe. szövetkezetnek. (Méhesi Éva felvételei) gítségét abban az időszakban éreztem leginkább, amikor súlyos betegségem miatt nem tudtam dolgozni. Húsz hónapon át j^tegállományban, ijt hónapon ke- Velztül pedig kórházban voltam. A* szövetkezet a betegségem ideje alatt minden napra 0,75 század munkaegységet — akkoriban ez volt a fizetség — írt jóvá számomra. Ez akkor a létet jelentette nekem. Anyám is súlyos beteg volt és a gyerekét egyedül nevelő anyaként nem is tudom mi lett volna velem a közösség segítsége nélkülNagy Ferencné mindig aktív volt, részt vett a vezetőség munkájában mint párttag is. Ennyi idő után visszaemlékezve azt mondom, hogy ha újra kezdeném, akkor is végigjárnám ezt az utat. Jelenleg a baromfitelepen dolgozom, tizenkét órás műszakban, amit 24 óra pihenő követ. Keresetemmel meg vagyok elégedve. □ □ □ Varmuzsa Imre jelenleg foga- tos a Petőfi Termelőszövetkezetben. A kéleshalmi Vörös Csillag -íiliápító tagjai között szerepelt 1949-ben, amely szintén augusztus 20-án alakult. — Huszonegy éves fejjel léptem a közösbe, én egyedül a családból. Bevittem a három hold földünket is. A harminckét alapító taggal indultunk. Emlékszem, hogy csupán egy lófogatunk volt. Nem kell mondanom, hogy azóta mit fejlődött a mozgalom. én már hosszabb ideje íogatos vagyok itt a Petőfi Termelőszövetkezetben. Házat építettem, mondhatnám jómódban élek. □ □ □ Bátyai József, a jánoshalmi Petőfi Termelőszövetkezet elnöke: — A kisebb szövetkezetek közül több csatlakozott hozzánk, így alakult ki a mai nagygazdaság- Ahogy haladunk előre, egyre kevesebb idő jut a visszaemlékezésre felgyorsult életünk rohanó tempójában. Nem árt azonban néha arra gondolnunk, hogy a mai gazdálkodásunkat, biztos megélhetésünket az idősebb nemzedék keserves nélkülözések árán alapozta meg. Az ő munkájuk gyümölcsét az utódok élvezik. Kereskedő Sándor Suták Kálmán: — Nem tudnék meglenni munka nélkül.
