Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-20 / 195. szám

6 • PETŐFI NÉPE • 1982. augusztus 20.

• Tornaterem épül

Kiskőrösön.

Már állnak az újonnan épített iskolák falai, még néhány hét, s kívül-bclül átadandó állapotba kerülnek. Azonban nem mindenhol készülnek el a mukálatokkal az első csengetésre.

Bács-Kiskun megye VI. ötéves tervidőszakának feladatai között az egyik legfontosabb társadalmi-gazdasági program az általános iskolai oktatás fejlesztése. A fokozott figyelmet az indokolja, hogy az 1985—1986-os tanévben hatezerrel lesz nagyobb az 1980—1981-es tanévhez képest az általános iskolákhan tanulók száma.

Közeledik a szeptemberi csöngetés, igy hamarosan megnyitják kapuikat az 1982-es esztendőre ígért felújított, bővített és teljesen új iskolaépületek. A tervezett 41 tanteremfejlesztéssel szemben várhatóan 89-ct adnak át, az év végéig összesen 95 helyiséggel bővülnek megyénk iskolái.

Kecskeméten tavaly a tervezett négy tanteremmel szemben nyolcat vehettek birtokukba a gyerekek, - az idén 36 helyett várhatóan 59 osztályterem készül el. Az árpádvárosi új intézmény oktatási szárnyában szeptemberben megkezdődhet a tanítás. Az iskolához tartozó konyha a tanévkezdésre még nem készül el, a tornacsarnok átadását 1983 júliusára ígérik. Bővítik az iskola- épületet a Czollner téren, a Zója utcában és Hetényegyházán is. A tervidőszak alatt kecskeméti iskolás tanulóknak a létszáma mintegy kétezerrel gyarapodik. Az elsőosztályosok száma ez előző tanévhez viszonyítva csökken. Az egy osztályteremre jutó tanulók' száma előreláthatóan 1,3- ról 1,14-re csökken.

Baja ellátási mutatója a megye többi városához viszonyítva már a tervidőszak elején a legkedvezőbb volt. A tanulócsoportok számának növekedése mellett további javulás várható. Kiskőrösön nem mondhatják el ugyanezeket. A tavaly létesített 16 tantermes általános iskola csak némileg enyhített a gondokon. Több mint egy éve bővítik a Petőfi Sándor Középiskolai Kollégium étkezdéjét. A munkát a helyi KTSZ végzi, s mindenki reménykedik, hogy szeptemberre már közel ezerötszáz diák étkezhet a tágas ebédlőben. Ezzel lényegében megoldódna a diákétkeztetés problémája Kiskőrösön.

Az Iskola utcában tornacsarnok építésén szorgoskodnak, a kilátások szerint szeptembertől már itt sportolhatnak az iskoláskorúak.

Szép példát mutattak a jakab- szállásiak és a. környező települések lakói — társadalmi munkájukkal. Két éve rakták le a hét tantermes jakabszállási iskola alapjait. Az , első tanítási órákat már itt tartják, az épületet fokozatosan veszik át az intézmény új tulajdonosai.

A lászlófalvi és a tiszakécskei két—két tanterembővités terven felüli beruházás. A szerződés szerinti átadási időpont: szeptember 1. Zsanán, Tasson és Kas- kantyún is gyarapodnak az osztálytermek. Még néhány simítás, és 'elkészül a soltvadkerti modern oktatási épület, hét új tanteremmel. a költségvetési üzem kivitelezésében és a helyi KTSZ munkálataival. Nyolcszázhatvanki- lenc nebuló örülhet annak, hogy nem kell szükségtantermekben tanulniuk. Közel 10 millió forintot áldoztak_Soltvadkerten: az oktatás érdekeben.

Ezúttal is épül, szépül a megye iskolaihálózata, enyhülnek a tantermi gondok. Az új oktatási épületeknek nemcsak az építtetők és az építők örülnek, hanem a gyerekek is .. . B. T.

Bővül a kiskőrösi diákotthon étkezdéje.

• Soltvadkert modern iskolatömbbcl gazdagodik.

© Segítenek a környező települések is a jakabszállási új oktatási in

tézmény építésében.

A SZALKSZENTMÁRTONIAK ÖRÖMÉRE:

Szép, új művelődési ház

Ki ismeri igazán Szalkszentmártont, ezt a Duna melléki romantikus környezetű, hagyományokban gazdag települést, Petőfi Sándor egyik legkedvesebb lakóhelyét? Ki olvasta Matics Pál tartalmas falumonográfiáját, mely beszédesen eleveníti fel a régi-régi éveket? És mennyire tudják a másutt élő emberek, hogy hányféle nagyszerű törekvés jellemezte az itt élőket az utóbbi időben? Hát azt hányán tudják a nem idevalósiak közül, hogy az egyik legnagyobb gondjuk az volt a szalkiaknak: legyen végre egy igazi otthona a művelődésnek, a szórakozásnak? Nehéz lenne pontos választ adni ezekre és a hasonló kérdésekre, de egy biztos: most a helybeliek igazi örömüket lelik a község új büszkeségében, a frissen elkészült szép művelődési házban.

vállalta az igazgatói teendőket. Farkas József agilis fiatal szakember, ő már eddig jócskán bizonyított a szomszédos Dunave- csén. Nagy kedvvel, ambícióval kezdi el a munkát új működési teiületén.

Ismerkedünk az elkészült intézménnyel, amelynek falain belül és kívül közvetlenül az átadás előtt az utolsó simításokat végzik. Kísérőink nem titkolják az örömüket, az elfogultságukat.

Fehér téglafalak, lapos tető, tágas külső tér, kellemes fogadó előtér. Jó érzés belépni ide, ahol majd minden jel szerint százak és százak találnak rendszeresen igazi otthonukra. Amikor belépünk az épületbe, azonnal a szemünkbe tűnik Kun Sebestyén Géza nagyméretű gobelinje. Balra szép előadóterem, mely alkalmas lesz hangversenyek rendezésére is — és természetesen TIT-előadások tartására.

Megyünk tovább. Szakköri szoba, próbaterem, zeneszóba — a dunapataji zeneiskola kihelyezett tagozata kap majd itt helyet többek között — nagyterem, színpad, korszerű öltözőkkel. És tágas ifjúsági klub. Soroljam? Higgye el bárki: az igenis minden mai igényt kielégítő kulturális intézmény. Olyan, amilyenre sokan, nagyon sokan áhítoznak azok közül, akiknek ez nem adatott még meg. (Azt tesszük még hozzá, hogy a szép új intézményt, Szalkszentrnárton büszkeségét tegnap avatták fel ünnepélyes keretek között. Az egész falu nagy-nagy örömére.)

Varga Mihály

Előzmények

A tanácsházán Aranyi János elnök még új embernek számít: csupán egy héttel ezelőtt vette át új munkakörét. Aki eddig Dunavecsén élt és dolgozott, az — amint mondja lelkesen — ezentúl ebben a hagyományokban gazdag faluban kíván eredményesen tevékenykedni. Megtudjuk tőle, hogy a tanács építő brigádja kezdte el az intézmény felépítését, majd a „stafétabotot” a Petőfi Tsz vette át tőlük, hogy határidőre, 1982. augusztus 20-ra elkészüljön a sok áldozatot, különmunkát kívánó létesítmény.

Az előzményekhez számít,

hogy Szalkszentmártonban az egyik legégetőbb gond volt régóta a művelődési ház hiánya. Volt ugyan ilyen célzatú intézmény, de az korántsem elégíthette ki az igényeket. Saját egykori tapasztalataim alapján állíthatom: olykor egyenesen — túlzás nélkül — szégyenfoltja volt a településnek. Ezzel kapcsolatban Ágoston Gyula párt- titkár ezt mondja:

— A jobbító törekvésünk visz- szavezethető jó tíz évvel ezelőttre. Akkor alakult meg a tsz tánccsoportja, s ez is siettette a fejlődést. Ezt követte a tsz-ek egyesülése, mely megteremtette az alapot anyagilag a további

• Várja a vendégeket az előadóterem.

előrelépéshez. így került sor 1979-ben az intézmény építésének megkezdésére. S ezt — fontos hangsúlyozni — a falu lakosságának többsége szorgalmazta.

Mit ígér az intézmény?

Közben megtudom, hogy több mint hárommillió forint értékű társadalmi munkával járult hozzá a tsz a művelődési ház elkészüléséhez. Sőt, vállalta a további fenntartását, évi egymilliós támogatással. Ez bizony nem kis dolog. Szerencsére találtak egy kiváló népművelőt, aki el• íme, a színpad egyik része.

HATVANI DANIEL:

A lakótelep mint a jelen utópiája*

Tele a világ izgalmas kezdeménnyel, hiszen lakás és életforma ezer és egy szállal függ össze egymással. Diavetítésen, volt alkalmam látni: egy kommuna elhagyott erdőszélen építkezett, s olyképpen, hogy a lakófelület arányosan növelhető a kommuna iélekszámának szaporodásával. A legközelebbi várost a saját tulajdonukban levő autóbusszal közelítik meg, amikor annak szükségét érzik. Látni aztán a vadnyugati stílt fölhasználó, otthonos kis tereket formázó épületegyütteseket. S ami az érdekes, házgyári panelből.

Egyébként az előregyártón elemekből a hagyományos városi utcaképnél is változatosabb sziluetteket felvillantó épületsorok kialakítására van lehetőség. A kecskeméti Széchenyiváros harmadik ütemének épületeihez tíz variációt tartalmazó típusterv készült, A hivatal jóváhagyott összesen kettőt. Gazdasági megfontolásból nyilván a legszerényebb — értsd: a legszegényesebb — terv mellett döntött.

Fontos dolog ezt hangsúlyozni, mert a laikus állampolgár szívesen hajlik arra — persze tájékozatlanságból fakadóan —, hogy a sivárságért, az egyhangúságért a házgyári technológiát okolja. Mintha ezredévekkel ezelőtt az akkori városépítőket a kőműves- kalapács tömeges alkalmazásáért szidalmazták volna... A szerszám azonban nem tehet arról, hogy akár financiális meggondolásból — tehát tudatosan —. akár t.ehetségtelenségből vagy hozzá nem értésből adódóan ügyetlenül forgatják. Márpedig á házgyár korunk grandiózus kőműves- szerszáma. S a kivitelezőnek — egyben a. házgyár üzemeltetőjének -- azt a védekezését is el kell fogadnunk, hogy a nem házgyári technológiával épült lakótelepi házak voltaképp kevésbé tetszetősek — magyarul: csúnyábbak — mint a nagypanelesek. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy a hazai tíz házgyárral a magyar idők végeztéig megoldódott a panelgyártás és csupán a kapacitás növelésére van szükség. Mint minden szerszám, úgy a házgyár is tökéletesítésre szorul. Még hozzá minden tekintetben.

A tudomány és a technika forradalmának csodálatos korszaka azzal a vészjósló felismerés* Részlet egy hosszabb tanulmányból.

sei köszöntött ránk, hogy fogytán az energia és a nyersanyag- készlet. Épp amikor e sorokat írom, a rádió adja hírül, hogy a hazai kavicskészletek is végesek, azaz a kitermelőhelyek kimerülőben vannak. Ideje volna áttérni a könnyűszerkezetes betonelemek gyártására. A javaslatot vastagon aláhúzom, olyan meggondolásból is, hogy a hazai lakótelepi lakásárak, a jövedelmi viszonyokhoz képest iszonyúan drágák. Elképesztő, hogy egész Európában nálunk legdrágább a tömeglakás, megszerzéséhez 12 évi átlagjövedelemre van szükség; Svédországban négy, a Szovjetunióban hat évi kereset is elegendő.

Az is nyilvánvaló, hogy nálunk az alacsony bérek folytán az összköltségben az anyagár a domináns, épp ezért a felhasznált anyaggal való ésszerű takarékosság igen jótékonyan hatna a fogyasztói árakra, egyebek között a lakásárakra is. A hazai boldogulásra nézvést mindenképp üdvös volna a csekély energiát ég anyagot igénylő megoldások keresése. A plebejusi és póri építkezéseknek ez minden korokban velejárója volt, még akkor is, ha nem fogalmazták meg tudatos igényként. (Például kicsiny ablakokat nem azért szabtak, mert sajnálták az üveget, hanem mert takarékoskodtak a meleggel, nyáron pedig a kinti hőség ellen védekeztek.) Az organikussághoz ez is hozzátartozott.

A lakótelep — mai hazai megvalósulásában, s ez alól a Szé- ohenyiváros sem kivétel — radikálisan szakított a szerves hagyományokkal. Legelőbb is leszámolt a város két ősi képződményével: az utcával és a térrel. A közösségi terrénumokat felváltották a magányos tömbök közötti közlekedőterületek. A lakótelepet túlzásba vitt célszerűsége teszi már-már elviselhetetlenné. Meghitt sétákra, üldögélésre, elmélkedésre a lakótelep nem nyújt alkalmat. Megfigyelésemmel nem állok egyedül: „A modérn lakótelep-tervezés és a hírközlés egész szervezete ... azt célozza, hogy (az ember) a befogadásra szorítkozó, állati, magányos lét állapotába süllyedjen le . . . A lakótelep olyan kínosan tisztára van takarítva, mint egy nyárs- polgári lakószoba, amelyben minden a helyén van és szinte kérkedik: »Nézd csak, milyen szép vagyok!« A megcsodálni való tárgyak között nem marad hely

az embernek. Csak zavarná a képet.” (Paulhans Peters: A város az emberért. Gondolat 1978, 179. P)

A lakótelep a jelen, vagyis az átmeneti ipari társadalom utópiája. Sem múltja, sem jövője. Amely .képződmény ugyanis lemond az organikusságról, az nemcsak a múltját tagadja meg, de a saját folytathatóságát is. A hagyományos város — akárcsak a falu — mindig képes volt a folytonos megújulásra. Ám hogyan termelheti újjá önmagát a lakótelep? Talán csak nem úgy, mint Dunaújváros, ahol is az 50- es évek elején a szocialista rokokó stílusban emelt épületek közé újabban tízemeletes pánelhá- zakat emeltek? A lakótelep végsősoron szériatermék, megvan a kihordási ideje, az ezzel együttjáró erkölcsi és anyagi kopással, utána eldobható, de kérdés, hogy hová. A, lakótelepet valahol megtervezték, a házgyári kivitelezés nem a mi dolgunk, a városfejlesztői koncepciók mechanizmusa az egyszerű állampolgár számára követhetetlen, nemegyszer irracionális, — .miért jelentene számunkra nagyobb gondot a lakótelep majdani halála. mint egy kiszuperált mosógépé? A jövőre irányultság állítólag korunk emberének sajátja, ám fölöttébb elgondolkodtató, hogy fogalmunk sem lehet arról, mi épül majd a lakóteleptemetők helyén.

Mindezzel magyarázható az is, hogy a lakótelep a hagyományos városrészek sorába sehogyan sem illeszkedik be. ..Alvó város” — miként az újságírók és a városkutatók nevezik, s az elnevezés annyiban igencsak találó, hogy aki alszik, az legfeljebb csak félig él.

Sokak szerint a lakótelep egyedüli nagy vívmánya, hogy lakásai egészségesek. Ha arra gondolok, hogy még Kecskeméten is mindmáig ezrével találhatók a dohos, penészes, salétromos, gyakorlatilag komfort nélküli odúk, a vívmányt aligha tehetem kétségessé. A lakótelepi ember nincs kitéve valóban a tbc. a reuma, a csúz, az issiász gyötrelmeinek, hacsak előbb be nem szerezte az említett nyavalyákat. Arra sincs rákényszerülve, hogy a mosdatlanság testszagát árasz- sza magából. A fizikális higiénia feltételei kétségbevonhatatlanok, sőt e kondíciókat — ha csak a vegetativ működés szintjére lefokozott léttel számolunk — eszményinek is nevezhetnénk. A lakótelepi apostolok és tervezők révedező tekintete előtt ott lebeg az előírásos állampolgár képe, kinek műanyag sodronyból vannak az idegei, személyisége érzelmiemocionális szegmentumán tökéletesen uralkodik, lelki életet nem él, s szellemi érdeklődése és tevékenysége jóval belül marad a kincstári kereteken. A lényeg itt az, hogy a lakótelepi lakások egészséges mivolta csak a lehető legszűkebb értelemben fogadható el.

Eljutottunk ezzel a lakótelepi ..alapegységhez”, a lakáshoz. S nyomban kiderül, hogy az orga- nikusság ezen a ponton mond csődöt leginkább. Az építészet történetében először fordul elő, hogy a megépült lakás mérete, beosztása, elhelyezkedése — egész struktúrája — végleges, változtathatatlan. Mindaddig, amíg az épület állni fog. Meddig tehát? A pesszimisták 30 évet emlegetnek (ezalatt épp letelik az OTP-kölcsön, s riasztó példaként a kecskeméti Leninváros ki- lencemeletes „toronyházait” emlegetik, melyek egy évtizedig is alig szolgáltak. Mások 50 évre becsülik a panelházak életkorát. A kivitelező vállalat garantálja a 80—90 esztendőt. Legyünk tehát maximálisan derűlátók, s fogadjuk el a 80 évet. Ha az optimizmust kiterjesztjük az emberiségre, akkor legalább is szédítő perspektívát illik emlegetnünk az elkövetkező nyolc évtizedre vonatkozóan. De lehetünk borúlátók is, retteghetünk az atomhaláltól, a Római "Klub prognózisától, a lényeg egy: olyan változások elé nézünk, mely az egyén lehetőségeit, életstandardját, a szűkebb és nagyobb közösségek állapotát — a családokét kiváltképp — gyökerükben érintik. Nem mulatságos-e ugyanakkor, hogy az. ember mindennapi tartózkodásának legfontosabb és legállandóbb színtere, a lakás a legteljesebb mozdulatlanság jegyében épül? Egy egészed más korra projektálja a jelen életkereteit, tömegméretekben lemerítve ezzel a társadalmi dinamizmus kiterjedéseit. Ezért is beszélhetünk a lakóteleppel kapcsolatban a jelen utópiájáról: a most élő ember életterét, s ezzel együtt szükségleteinek egész rendszerét, következésképp létformáját majd egy évszázaddal előre „beszabályozza”. Így teremtődik egy művi, konstruált világ, amely önmaga véglegességének a mítoszában tetszeleg.

Csöngetésre várva... H