Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-20 / 195. szám

1982. augusztus 20. • PETŐFI NÉPE • 3

SZÁZ KILOMÉTERES SEBESSÉGGEL

Gépek, emberek a sínek között

Talán illőbb lett volna először az embereket említeni, azután a gépeket, hiszen az ő félmeztelen testüket bombázza vadul tűző sugaraival az augusztusi nap. ők azonban pillanatra sem lankadva ing nélkül állják az ostromot, és percnyi pontossággal végzik a sínek között nehéz munkájukat. Nem lehet késlekedni, mert a reggel 6 óra 45 perckor elrendelt vágányzárat 15 óra 45 perckor feloldják, és jönnek újra a vonatok. Pedig most több száz méteren át nincs is pálya, nincsenek sínek, s ez így megy napról napra.

Jelenleg a galambosi állomás mellett folyik a nagyarányú munka. Vörös Gyula építésvezető magyarázza el, hogy tulajdonképpen mi is történik itt. Arról van szó, hogy a már villamosított Kiskunfélegyháza—Kiskunhalas közötti vasútvonalat kell úgy tovább korszerűsíteni, hogy a szerelvények az eddigi 60 kilométer helyett 100 kilométeres sebességgel száguldhassanak, mégpedig a korábbinál nagyobb tengelyterheléssel. Ezen munkálkodik most a Szentesi Építési Főnökség. A 265 millió forint összegű beruházást 1985. december végéig kell befejezni.

Egy ágyazatrostáló gép a régi aljzatzúzalék köveit tisztítja, a

szennyet eltávolítja belőle. Ezzel egyidőben az alépítmény-koronára műanyagtextíliát terít, majd erre szórja a megtisztított követ. — Erre azért van szükség — mondja Vörös Gyula —, mert a műanyagtextília átereszti ugyan a csapadékvizet, de nem engedi feltörni az aljazatból az iszapot.

Arrébb két hatalmas, 18 tonnás Platov vágánybontó és fektetődaru dolgozik. Szovjet gépek — mint megtudom —, ilyeneket használnak Szibériában a BAM- nál is. Óriási gémjével könnyedén kiemeli a régi 24 méteres sínmezőkét, a másik pedig beemeli a 21 méteres újakat. A két művelet között egy ,,S 100-as” dózer planí- rozza az alépítményt, majd egy excenteres Temper tömöríti simára az ágyazatot. Ámde, máris nyomában van a másik Platov daru, és emeli a helyére az új vágányokat.

Amint az új sínmező az előkészített ágyazatra ér, katonák ragadják meg, s az utolsó centimétereken máris ők segítenek a darunak, hogy oda kerüljön, ahová kell. A fiatal izmok megfeszülnek, s a súlyos, előre elkészített vágány milliméter pontosan ér az aljazatra. Munkájuk ezzel nem ér véget. A pálya ugyanis itt enyhe

0 A katonák az ívhajlás szögének megfelelően igazítják a sínmezőt.

0 A vágánybontó Platov daru.

ívben kanyarodik. Mivel a daru csak egyenes sínmezőket tud lerakni, a honvédek emelőrudakkal igazítják az ív hajlásúnak megfelelő helyre a sínpárt.

— Nélkülük nem tudnánk elvégezni ezt a munkát — jegyzi meg az építésvezető. — Nálunk is nagy a munkaerőhiány, ezért a néphadseregtől kérünk segítséget. A katonák pedig szívesen dolgoznak itt, mert a zsoldot jól kiegészíti az a pénz, amit a vágányfektetéssel keresnek.

Egyébként naponta 504 méter hosszan bontják fel a régi pályát, és készítjük el az újat a vágányzár idején. Dolgoznak itt a budapesti és a miskolci építési főnökségtől is.

A munka azonban nem a mostani műveletekkel fejeződik be — magyarázza Vörös Gyula. — Amikor három—négy kilométer is elkészül, a Szentesi Építési Főnökség városföldi telepéről 126 méter hosszú síneket szállítanak ide. Ezeket az új sínmező közé rakják le,' azután összehegesztik. Ezt követően a 21 méteres síneket eltá• Az excenteres Temper tömöríti az aljazatok

volítják a vasbetontalpakról és „átgombolják”, vagyis a helyükre szerelik az összehegesztett hézagmentes síneket. Ezeken már 100 kilométeres sebességgel haladhatnak a vonatok. Aki a kényelmes üléseken foglal helyet, nem is gondolná, hogy a sima út milyen sok fáradsággal épült.

Nagy Ottó

Köztiszteletre méltóan

Szürkére mosott munkásruhában találom, kezét a nadrághoz feni, mielőtt odaflyújtjá:

— Tönkre ment a nászomék góréja, újat kell csinálni —, sza- bódik Nagy János, az illetlen fogadtatásért. Fejét egy kissé félrebiccenti, amíg elmondom, mi járatban volnék, azután megadja magát: beszélgessünk az életről. , Már a fogadtatás elbűvöl, tisztelni valóan nyílt és őszinte minden szava, amikor élete történetét — akár ha mesét mondana — elkezdi.

— Jánoshalmán születtem 1922. július 25-én, tehát most fordulok a hatvanba. Apám. a kisszállasi uradalomban volt cseléd, anyám is ott szolgált, az első háború alatt „négy ökröt hajtó béres” beosztásban dolgozott, amikor a férfiakat elszólította a háború. Életem úgy telt, mint a többi gyereké. Az Almajörba jártam Földeséi Márton tanító úr elé. A hat osztályt úgy tudtam elvégezni, hogy az intéző kikért, s kiszámolták, csak 51 és fél napot hiányozzák a tanításról.

Még azon az őszön a lovak mellé kerültem, s hamarosan segédtiszti lovász, lettem.. Szinte bizalmi állásnak számított, hogy 1937-től minden budapesti mezőgazdasági kiállításon az állatok bemutatásával bíztak meg.

Ahogy közeledett á háború, nehezedtek- az idők. De szerencsém volt, a vasúthoz kerültem állományba, így nem vittek el a frontra. Amikor az evakuálás bekövetkezett, én csak hazaszöktem az asszonyhoz, apám tanyájára.

1944. október utolján jöttek be a szovjetek. Visszakerültek az állatok is, elébb a ménes, aztán a lovas kocsik, végül a svájcer tehenek. A cselédek visszahajtották őket. Viktor kapitány volt a majorparancsnok, aki összehívta az uradalmi cselédeket, és megmagyarázta: kell a frontnak az élelem. Aki a cselédek közül a saját sovány tehénkéje helyett akart az uradalmi marhákból választani, megtehette...

Megkezdődött a földosztás. Én hét holdat kaptam, mert már megvolt a két gyerek. Csakhát megbosszulta magát a magas aranykoronaérték, és pár évre már alig bírtuk á beszolgáltatá- si kötelezettségeket teljesíteni. Másfele kellett nézni. Akkor kezdett itt a kendergyár. Oda pártoltam. 1950-ben véglegesítettek.

Ügy hiszem, akkor kezdődött meg az én második életem. Szakmai tanfolyamra küldtek, művezető lettem, és alapszervezeti párttitkár. Már úgy volt, hogy visznek Szegedre, a központba. De nem engedtek. Azt mondták, itt van rám szükség, a járásban. Pártfeladat: a járási KISZ-bizottság, titkárává választottak. DISZ-iskola Kamaraerdőn, utána vissza. Szép, lelkesedéssel teli esztendők. Azután 1953-ban behívattak: melyik

községbe akarok menni párttitkárnak, Rémre, vagy Borotára? Rémet választottam. 1955. májusa óta vagyok párttitkár: Másfél év múlva jöhettem haza Kisszállásra. Nyugdíjazásomig a község pártalapszervezetének titkára voltam.

Egy éve a születésnapom körül valami furcsa légszomj kapott el. Nem gondoltam volna, hogy ilyén komoly a baj, dehát a szívvel nem lehet viccelni. Ezért is mentem nyugdíjba.

Nagy Jánost nyugdíjba vonu-r lásá alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Szerénységére jellemző, hogy egész beszélgetésünk folyamán erről egyetlen szót sem ejtett. Munkáról, a munkában sorsos társakról, barátairól beszélt szívesen. Anekdótázó kedves történeteket, élvezetesen, szemléletesen.

Nagy Jánost Kisszálláson tisztelet övezi. Munkásélete hitelesíti ezt a megbecsülést.

Nagy Mária

Üjság. Nálunk lapkészítés, másoknak olvasnivaló, a fajsziaknak viszont egy különleges esemény. Szerdán gyógyítóközpontot

avattak.

A címben ugyan egészségházat írtam, de ez nem pontos kifejezés, mivel a falvak lakóinak orvosi-egészségügyi ellátására épített egykori házakat nem lehet a fajsziakéval egy kalap alá venni. Ház, igaz, ez is — a tanácsház egy részének hasznavehetetlen, zegzugos folyosóiból és szobáiból alakították ki leleménnyel és gazdaságosan —,-de ha olvasóink velünk tartanak, megértik, érzékelhetik a különbséget.

Világoskék falak

Az épületben, legszélül, az anya-, nő- és 'csecsemővédelmi tanácsadó; Ahol azelőtt félméteres közfalak, vastag sarkok, szűk átjárók foglalták el a helyet, most szép, világoskék falon pihen a tágas ablakon át érkező napfény. A déli nap — ottjár- tunkkor — még munkában találta Heim Antal építőbrigádjának dolgozóit. Marosi András kő- I

műves, Kozma László segédmunkás és Túmó Ferenc festő az ajtókat és az ablakokat mázolta.-Látva csodálkozásomat, hogy itt a kőműves is fest, a 28 éves Marosi András leteszi az ecsetjét, és így szól:

— Tudok glettelni, alapozni. Olajfestékkel _is bánok. Ma rám bízták a fehér zománcozást. Nem árt, ha az ember több mindenhez ért. Másképp nem biztos, -hogy elkészülnénk augusztus 18-ra.

Reggel 6-tól este 7-ig dolgoznak.

Sürgeti őket az is, hogy közel, az egyik ablakban, feltűnt két takarítónő: Fekete Lajosné és Glasztáné Barta Éva. őket követik hamarosan azok az asszonyok és lányok, akik a községből, társadalmi munkában ablak- és ajtótisztításra vállalkoztak.

Ilyen brigáddal lehet

Fajszon nem remélte mindenki, hogy Heim Antal építőmester és tíz embere ennyire jól haladnak. Arról tudtak, hogy Maza- necz József tanácselnök, Bukros János községi párttitkárral kez• A régi rendelőben.

deményezője és mindvégig támogatója volt a kihasználatlan tanácsháza -közcélú átalakításának. Arról is tudtak, hogy a járási hivatal anyagilag segítette a 3 millió forintos munkát: A kétkedésre az adott okot, hogy a brigád győzi-e a sokfajta szakipari feladatot? Az emlékezetes júliusi vihar kidöntött egy utcai nyárját. De úgy, hogy a gyökerek a járdát is föltépték. Kikkel javíttassa meg a tanács a járdát? -A brigáddal! Utána a régi iskola szolgálati lakásának a kamráját kellett megszabadítani egy rádőlt fától. Hamarosan jön egy tanítónő a faluba. Az a szolgálati lakásban a saját lakrészét külön, „leválasztva” kéri. A vízvezeték- és a fürdőszoba-készítés ezúttal is az építőbrigád dolga. Azé.a brigádé, amely — nemrég — a sok és sürgős munka ellenére, megvált .két tagjától, mivel azok néhány napig igazolatlanul távolmaradtak.

— Közepes ütemű, langyos munkára nem lehet embereket itt tartani — ez a brigádvezető véleménye.

Rendelők: gyógyításra készen

Akik viszont itt dolgoznak — köztük a vízvezeték-szereléshez, kőművesmunkához és parkettázáshoz értő Hermann János — nem töltötték tétlenül az elmúlt heteket, hónapokat.

Á tanácsháza-gyógyítóközpont folyosóján a narancsvörös székek kényelmes -ülőhelyül szolgálnak. Friss festékülat a levegőben. A fogászati rendelő, az emeleten, annyira kész (bent a szék, a fogók és más műszerek), hogy nem csodálkoznék, ha már itt találnám az új fogorvost is.

Szeptemberben azonban ez már természetes lesz.

A fal közepéig fehér csempés járóbeteg-rendelőben szintén minden a helyén. A fekete szemvizsgáló tábla kerete ott a falon. A bajai Bácska Áruházból 34 méter függönyt és napszövetet hoztak, hogy a -legkellemesebb körülményeket és a legteljesebb intimitást teremtsék meg ezzel a betegeknek. A fehér asztal dr. Juhász Dénes körzeti orvosnak előkészítve.

Alig várják ...

Juhász doktor 26 éve a faj- sziak orvosa. Mint a pártvezetőség és a tanács végrehajtó bizottságának tagja, régtől szorgalmazza egy nagyobb rendelő megépítését. Csak eddig — mint nála járva sajátos ujjmozdulattal mutatja — nem volt hozzá elég forint. Másra kellett a pénz. A falu mind a kétezer »négyszázharminc lakójával együtt örül ő is a mai kor émb.erónek igénye szerint kialakított egészségügyi központnak. Alig várja,

hogy az új rendelőben fogadhassa a betegeit.

— Nézzen körül! — indítványozza az összehasonlítás kedvéért. — iLátta az újat — most nézze meg a régit is!

Az orvoslakásból nyíló kis rendelőben a szék, vagy az asztal mellől! felállás sem egyszerű a zsúfoltság miatt Nyolcvan—száz beteget ellátni egy nap, a hivatás gyakorlásának magasiskolája ilyen körülmények közt.

Hanenj a , betegeket sem irigylem!

Kint, a még szűkebb váróban egyetlen kerti pad. Űj korában kék-fehér lehetett, de azóta erősen megkopott. S akik koptatták —• Fájsz lakói —, csak szorongtak, míg sorra kerültek. Voltak, akik a nyári melegben elájultak. Télen, meg nem voU ritka, hogy hóban-fagyban álldogáltak a betegek az utcán.

Ez most már. megszűnik.

„Az új helyen leülhetnek”

Földest Istvánná, akinek hároméves Nicolettáját az orvos mandulagyulladás&al kezelte, maga is nemegyszer várakozott kislányával a mini váróban.

— Sokat mondok, ha egyszerre tízen befértünk — emlékezik a fiatalasszony.

— A múltkor fél óráig ácso- rogtam kilenckilós gyermekemmel a rendelőnél. Az új helyen majd leülhetek. Az mégiscsak:. mús! — mondja Szilágyi iLászló- né, aki kisfiával a GYES-t tölti odahaza.

Más. Bizony, más ez a harminc- harmadik alkotmánynapra átadott fajszi gyógyítóközpont, mint az orvoslakás toldaléka, vagy a hajdan épült egészségházak!

A fajszi tamácsháza így vált napjainkra az egészség házává (>s) Kohl Antal

0 A Kék Duna Tsz Május 1. brigádjának asszonyai takarítanak, rendezkednek a folyosón.

Az egészség háza Fajszon

• Szilágyi Lászlóné, gyermekeivel. Nagyon várták az új gyógyítóközpontot.