Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-17 / 192. szám

1982. augusztus 17. m PETŐFI NÉPE • 3 A vásárlók érdeke: friss áru, olcsóbban KISTERMELŐK KERESTETNEK!... A Belkereskedelmi Minisztérium az elmúlt évben leiratot küldött a megyei tanács kereskedelmi osztályának, mely an­nak lehetőségéről tudósít, hogy a városok forgalmas helyein a magántermelők — külön területfoglalási engedély nélkül — a saját, megtermelt zöldség-gyümölcsféléjüket árusíthatják. Az intézkedés célja az volt, hogy a lakosság jobb ellátása érdekében, a közvetítő kereskedelem kiiktatásával friss, ol­csóbb áruhoz jussanak a vásárlók. • Szombaton délelőtt a széchenyivárosi „minipiacon”. A kijelölt árusítóplacc fő he­lyét négyméteres pult foglalja el. Napernyő, páncélkazetta, min­den amúgy ,,nagy menőn”, vi­szont a ládákban fonnyadt elten- nivaló uborka, a dinnye 50 fillér­rel magasabb áron, itt-ott már rothadásnak indult paradicsom- A standon árusító kék köpenyes férfival azonban nem sikerült be­szélnem, noha szerettem volna. Csak kisegítője, a hetedikes Pisz- mán Lajos szolgált némi felvilá­gosítással. — Nekem rokonom a Borbély bácsi. (A kérdésre, hogy milyen ágon, nem tudott felelni). — Miért nem a felesége segít neki ? — Mert ő kereskedő. Itt a Szé- chenyivárosban van neki egy bó­déja, ott árul. Tehát Borbély úr nem kister­melő, hanem viszonteladó. Dicsé­retes lenne kereskedelmi ügybuz- gósága. amit viszont selejtezni való árukészlete nem igazol!... Kiskunhalas. Vasárnap dél­után- A strand bejárata előtti pá­don Ternovszky Lajosnét találom egy fél láda őszibarackkal, meg egy konyhai mérleggel. — A férjem ojtogatta, szemez­gette a fákat. Ami a kertben te­rem, eladogatjuk, ne menjen tönkre. Örököltünk egy kis föl­det is, s ha már fizetj-ük az adót... — mondja magyarázólag. — Volt itt ma más is árulni? — Délelőtt egy kiskőrösi asz- szony szőlőt kínált, de azt mond­ta, nem jön többet, mert igen nehezen ment el a portéka. Stalter Ferenc nagy halom dinnye mellett üldögél. — Vasárnap délután! De ha megtermett, el is kéne adni — mondja. Én ugyan elmentem Já­noshalmára a ZÖLDÉRT-hez is. De igen nyögvenyelős az áruát­vétel- Itt Halason az áfész is csak annyit vesz át, amennyit a boltjaiban el tud adni. Mást nem tehetünk; adjuk, ahol tudjuk. Be­mentem a tanácsra, hogy a Park Áruház melletti parkolóban áru­síthassak dinnyét. Akár bódét is csináltattam volna, esztétikailag megfelelő kivitelben. De nem en­gedélyezték. A helyszíni beszélgetések után a kistermelők árusításával kap­csolatban néhány szervezési gond­ról is szeretnék szót ejteni. Azt hiszem, a tanácsok' kereskedelmi és ellátásfelügyeleti osztályainak, csoportjainak elnevezésében ad­va van a feladatuk is: segíteni minden kezdeményezést, amely a lakosság jobb ellátását szolgál­hatja. Megtudtuk, hogy Kecskeméten hamarosan elkészülnek azok a megállító táblák, amelyek hírül adják, hol vannak a kijelölt áru­sítóhelyek. A széchenyivárosi „minipiacon” hamarosan né­hány asztalt helyeznek el, amire kirakodni lehet. Jó lenne, ha a többi városban is ugyanilyen figyelemmel tá­mogatnák a kistermelőket, s pat­ronálnák őket, dacára annak, hogy a helyi áfészek, ZÖLDÉRT- ek számára konkurrenciát te­remtenek. Mert a tanácsok fel­adata egyáltalán nem az üzleti érdekek pártfogolása, hanem a lakosság jobb ellátásának előse­gítése. A szombat—vasárnapi „kis­termelői” körutam kiskunfél­egyházi látogatásáról is két- mon­datot. Ott, a OTP előtti területen jókedvű fiatalemberek jegelt dinnyét árusítottak- Igaz. ők kiskereskedői minőségben: de abban a szellemben! Mert végül is azt hiszem, min­denféleképpen pártolni kell azo­kat, -akik tisztességesen szolgál­ják a lakosság ellátását. A sunyi konjunktúralovagokat viszont jó lenne kiiktatni ebből a megújult, pezsdülő, kereskedelmi életből. Ez természetesen nem az újság­író feladata... Nagy Mária Kecskeméten, mint ezt lapunk­ban többször ismertettük, nyolc árusítóhelyet jelöltek ki a kis­termelőknek. Az elmúlt hét szom­batján azonban sem a távolsági autóbuszmegálló környékén, sem a Rákóczi úton nem találtunk ái'uikat kínáló kistermelőket. A Hornyik János utcai üres terüle­ten is csak egy virágárus fiatal­ember kínálta szegfűit. Szikora Péter ipari tanulótól megtudtam, hogy nem nagyon szokott társa­sága lenni - . . Az Akadémiai körúton az UNI- VER ABC mellett viszont leg­alább tizenöten árultak. Adamik Lászlóné a Máriahegy- ből jött. Szép. friss paradicsomot, leveszöldséget és fejtett babot kí­nált. Zsámboki Pálné a Budai- hegyből érkezett. Frissen szedett, kívánatosán üde zöldbabot árult, volt nála egy kis sóska is. Abonyi Imréné nyugdíjas pedagógus, kedves közvetlenséggel magya­rázza : — Három gyermekemnek „hob­bija” van. Amit nem tudunk el­fogyasztani, azt hozom el ide. Az időmből futja ... A beszélgetésbe Medgyesi Istvánné is bekapcso- ódik. Vevői minőségben­— Itt lakom a Március 15. ut­cában. Szívesen jövök ide vásá- 'olni, mert ezzel megtakarítom a aiaccsarnoki utat. A kistermelők ;zép. friss árut hoznak, fölösle­ges lenne ezért messzebbre men­ni. Gyenes László, a felesége, meg a kislányuk dinnyét árulnak a gépkocsi-utánfutóból. Négy fo­rintért kilóját. Megtudom: mind­ketten dolgoznak, s most a sza­badságukat időzítették a dinnye- szezonra. Egy holdon termeltek dinnyét, amit azután el is kell adni. 1 t i 1 « í i f i 1 1 < I Fenékpuszta — régészetünk kincstára A fenékpusztai római erőd a Balatonba ékelődő földnyelvre épült. Hajdan a mainál sokkal­ta kiterjedtebb vízfelület vette körül, kitűnő védelmet nyújtva így az ott lakóknak. Ez az erős­ség — ókori nevén: Lacus Pelso — védte, ellenőrizte a Balaton egykor legfontosabb átkelőhe­lyét, megrövidítve így a Rómába vezető főutat. Kulcsfontosságú hely volt, urai a környék feletti hatalmat is mindenkor gyako­rolhatták. Nem véletlen, hogy másfél ezer évvel ezelőtt a keleti gótok ki­rálya, Thiudimer is Fenékpusz­tát választotta székhelyként. Hó­dításra nevelt fia, a későbbi Nagy Theodorik talán éppen a lenyű­göző, hatalmas víztükröt látva kezdte el szőni világhódító ál­mait. Katonai támaszpont A keszthelyi Balatoni Múzeum volt igazgatója, dr. Sági Károly 1947-ben kezdte el a területen az ásatásokat. 1970-től a Művelődési Minisztérium támogatásával in­dult meg Fenékpusztán a na­gyobb arányú feltáró munka. 1976-tól pedig — dr. Erdélyi Ist­ván vezetésével — a Magyar Tudományos Akadémia Régésze­ti Intézete irányítja az ásatáso­kat, s ebbe dr. Valerij Tyitov régész vezetésével négyfős szov­jet kutatócsoport is bekapcsoló­dott. (Ezzel párhuzamosan Ma- jákiban, a Don-kanyarban ma­gyar régészek bevonásával hon­foglaláskori ásatásokat végez­nek.) A fenékpusztai ásatások ki­derítették, hogy az itt található nagyméretű, négyszázszor négy­száz méteres, 2,5 méter falvas- tagságú, húszméterenként kör­bástyákat, illetve magas sarok­bástyákat magába foglaló, észa­kon és délen egy-egy kapuval el­látott erődítményrendszert 337 körül, I. Konstantinus uralko­dásának végén építette a kör­nyéken elterülő birtokok népe. Lakói nem voltak katonák. Ipa­rosok és földművesek védték — ha kelletF — az erődítményt. Pannónia területének egy részét — így Keszthely környékét is — 433-ban Róma átadta a hunok­nak. Az ásatások azonban arra engednek következtetni, hogy ez a változás nem befolyásolta az itteni erődítmény életét. 453-ban meghalt a hunok királya, Atti­la. Ezt követően-' a germán tör­zsek fellázadtak, s a gepidák ve­zetésével megverték a hunokat, akik kelet felé húzódtak vissza. Az ottani germán törzsek, a ke­leti gótok azonban útjukat áll­ták. Közben Avitus, római császár — kedvező alkalmat látva az elvesztett területek visszaszer­zésére — 455 őszén hadjáratot indított Pannóniába. A rómaiak a fenékpusztai erődítményt szán­ták katonai utánpótlási bázisuk­nak. Ezért hatalmas mennyisé­gű gabonát, valamint bort, ola­jat és vaskészleteket halmoztak fel az erőd biztonságosnak vélt falai között. Barbár támadás Az ásatások arra engednek következtetni, hogy igen jelen­tős tábor volt a fenékpusztai. A tábor területén levő pékségekben például több mint 15 mázsa ke­nyeret ß üthettek egyszerre. A gyommagvak bizonyíják, hogy a búzát a Földközi-tenger vidé­kéről szállították Fenékpusztára. A békés időszak azonban alig pár napig, legfeljebb néhány hé­tig tarthatott. 455-ben (valószí­nűleg októberben) megsemmisí­tették az erődöt. A csapás vá­ratlanul érte a rómaiakat. Az el­lenség felgyújtotta, kirabolta az erődöt, majd a hullákat teme- tetlenül hagyva elvonult. Mint­egy fél évig volt lakatlan az erőd, 456 tavaszán Thiudimier keleti gót király telepedett itt le. Nyilvánvaló volt, hogy ezek a gepidák elől nyugat felé tartó keleti gótok pusztították el elő­zőleg a fenékpusztai erődöt. Visszatérve azoijban meg kellett tisztítaniuk az oszló emberi és állati hulláktól az erődítményt. Ezt a munkát a gótok a kör­nyék népével végeztették el. A hombárokba és a kemencék­be összevissza dobált, egymásra hányt tetemek maradványainak látványa megrázó volt. A régé­szek szerint talán sehol máshol nem jelentkezett még ilyen nyer­sen, a maga borzalmasságában a népvándorláskor arculata, mint éppen Fénékpusztán. A hullák eltakarítására kive­zényelt emberek a talált értéke­ket megpróbálták biztonságos helyekre elrejteni. Elásták vagy eldugták, azt remélve, hogy egy­szer még visszajöhetnek értük. Az elrejtett kincseket azonban csak 1500 évvel később találták meg a ' régészek, sok értékes le­let birtokába jutva így. A Theodorik-rejtély Fenékpusztáról a gótok csak 471 után vándoroltak a Balkán­ra, majd Itáliába. Ekkor már Nagy Theodorik a birodalom ura, akiről a legenda azt tartja, hogy Fenékpusztán született. A romokból újjáépült erőd, vala­mint az évekkel ezelőtt előkerült keleti gót fejedelmi leánysír (ami egyébként az első ilyen le­let hazánkban) igazolja, hogy a gótok valóban meg is telepedlek a Balaton mellett. Az is tény, hogy Nagy Theodorik Fenék­pusztán nevelkedett, az viszont mindmáig nem bizonyított még, hogy itt is született volna. A keleti gótok idővel tovább vándoroltak nyugat felé, de egy csoportjuk valószínűleg később is helyben maradt, a letelepült avarokkal, valamint a megma­radt rómaiakkal sajátos -késő népvándorláskori kultúrát hozva itt létre. , A késő római időkben igen fejlett volt ezen a területen a gyümölcstermesztés. A leletek tanúsága szerint szőlőt, diót, mandulát, cseresznyét, szilvát, almát és barackot is termesztet­tek a Fenékpusztán élt rómaiak. Apáról fiúra örökített; sajátos agrotechnika ötvöződött aztán a honfoglaló magyarok mezőgazda- sági ismereteivel. A Keszthely környéki iparhoz, földművelés­hez értő keresztény népcsoport minden bizonnyal az itt letele­pült magyarság életforma-váltá­sában is nagy szerepet játszha­tott. Persze mindezek eldöntésé­re még sok mindent kell tisz­tázni, ehhez azonban előbb fel kell tárni az egész földnyelvet. S. L. Beavatkozás az életbe Az újságot lapozgatva, ri­asztó híreket olvasok. Az iz­raeli bombázásról és a japán ítéletidőről szóló tudósítások­kal átellenben, a 3. oldalon elhullott halak sokasága nyújt döbbenetes látványt. Az egyik képen egy 20 kilogrammos fej­lett példányt tart a kezében Szabó Ákos halőr. „Felbom­lott a biológiai egyensúly. Ka­tasztrofális halpusztulás a soltvadkertl tóban”. Nem volt, nem lehetett olyan ember, aki a cím olvastán hűvösen to­vábblapozott volna. Ma pedig, frissiben, ezt ol­vasom: Tömeges méhpusztu- lást észleltek az elmúlt na­pokban, hetekben a baranyai méhészek: 5000—6000 méhcsa­lád károsodott különböző mér­tékben. Kupacokban állt a méhtetem a kaptárak nyílá­sai előtt. A méhek a virágzó napraforgótáblákról való méz- hordás közben pusztultak el. A vizsgálat kiderítette, il­letőleg kideríti rövidesen azo­kat az okokat, amelyek elő­idézték az élővilág és ezáltal az ember károsodását. Egy vi­tathatatlan: valaki, vagy va­lakik megint olyat tettek, amit nem lett volna szabadadé az is lehet, hogy elmulasztottak helyesen, idejében cselekedni, amivel megelőzhették volna a történteket, a jóvátehetetlent. A természet és a környezet alakítói mi magunk vagyunk. Így az életbe való beavatko­zás több annál, mint hogy: ki lát át, ki nem a szomszédból? Ki. mivel tölti a szabad ide­jét? Kinek, mi a hobbija? A hal- és a méhpusztuláson túl, amelynek következtében im­már valamivel kevesebb hús és méz kerül az asztalunkra, bennünket, lakosokat érzéke­nyen érintő, kellően meg nem fontolt beavatkozásokkal szá­mos helyen és változatban ta­lálkozhatunk. Mialatt a zöldövezetekben a hobbikertek gondozottak, ha nem is mindig műremek házi­kókkal mutatják gazdáik ott­honosságát, városszéleken, a falvak határaiban nem egy helyütt találunk felhalmozó­dott (odahordott) szemetet. Olajos rongytól a vaságyig bőséges a „választék". Vagy tekintsünk szét egy-egy stran­dolásra kijelölt folyószakasz mentén! Mennyi s hányféle az olyan hulladék, - ami sem a víz mellé, sem a parti fö­vényre, sem pedig a közeli erdőutakra nem való. Nemcsak egy tankhaj ónyi olaj vízbe ömlése lehet vég­zetes valamelyik tengeren vagy óceánon az állat- és a növény- viiágra. Hazai vizeinken és tá­jainkon is van félteni-, óvni- való épp elég! Gondoljunk csak a szőkeségét vesztett Ti­szára, vagy a helyenként hí­náros Balatonra, amelyet egyesek eddig valamiféle or­szágos szemetelőhelynek (is) te­kinthettek, amint ezt a tv-hír- adónak egy kotrásról készült riportjában láthattuk. De ha csupán a megyei — soltvad- kerti — halpusztulást vesszük alapul, bárki előtt világos, hogy természetes vizeinket megfelelő tisztítással, kezelés­sel, de főleg az ártalmas anya­gok távoltartásával hosszú időn át meg lehetne óvni az ember és a természet biológi­ai egyensúlyának megőrzésé­ért. Ez pedig már hasznos be­avatkozásnak számítana. A hasznos beavatkozás in­dítéka késztette legutóbb a nér pi ellenőröket is arra a vizs­gálatra, amelynek során meg­nézték a megyében a mezői- gazdasági üzemek vegyszer­raktározását. A növényvédő szerek még gondosabb táro­lásra, körültekintőbb felhasz­nálásra hívták fel a termelő gazdaságok vezetőinek figyel­mét. Azért is szóltak — he­lyesen —, hogy az üres. vegy­szeres zsákokat ne adják to­vább házi használatra a ház­táji gazdaságoknak. Ahol ez a gyakorlat, vessenek ennek vé­get! A ma emberét érő környe­zeti ártalmakról szólva, vala­ki megjegyezte: „A repülőgé­pek zajosak, mégis repülnek. Az éjszakába nyúló diszkózás zavarja a környék lakóinak nyugalmát. Az erősítőn át zú­duló hangokat visszhangozzák a háztetők. Mit tegyünk? A zajt nem lehet bekeríteni!” ' így voltunk mostanáig a Kecskeméti Baromfifeldolgo­zó Vállalat húslisztüzemének a széljárástól, a hőmérséklet­től és az évek során tökélete­sített technológiai folyamatok­tól függően csökkenő. vagy erősödő bűzével. Eköré se tud­tak kerítést vonni. Igen sok lakossági észrevételt kaptunk bűzügyben mi is, es a városi tanács is. Cikkeinkben bírál­tuk az áldatlan állapotot. A lakosságnak szüksége van jó levegőre! Ez alapvető igénye. Nézetünk mit sem változott azóta. Azt viszont, hogy a vál­lalat jelentős anyagi ráfordí­tással mérsékelte a fehérje­üzem bűzét, sőt, tervezi, hogy 1984-től a pépes anyagokat zárt tartályokban valamelyik városkörnyéki mezőgazdasá­gi üzemnek sertésetetésre át­adja, eredménynek értékel­jük : mint korántsem példa nélkül álló, hasznos beavat­kozást egy környezetvédelmi probléma megoldására. Hasonlóan hasznok — meg­előző — beavatkozásról szíve­sen olvastunk volna a halak és a méhek esetében is! K—1 A NÉPFRONT KEZDEMÉNYEZÉSE Hulladékgyűjtési akció A Hazafias Népfront már kot- rábban is kereste annak lehető­ségét: hogyan lehetne a lakossá­got arra ösztönözni, hogy szaba­duljon meg a környezetében fel­gyülemlett, számára már értékte­len dolgoktól. Az elképzelések nyomán az idén kísérletképpen akciót kezdeményeztek a hulla­dékbegyűjtés társadalmi támo­gatására. Ennek színhelyéül Vas megyét választották, s amint az a most közzétett adatokból kitű­nik: eredményesen zárult a kez­deményezés. 1982. első felében 780 tonna fémhulladékot, 80 tonna papírt, 57 tonna textíliát és 17 tonna üveget gyűjtöttek össze a megyei lakosok. Csak érzékelte­tésül: a 780 tonna fém 3122 tonna vasérccel egyenértékű, magya­rán ennyivel kevesebb nyers­anyag beszerzéséről kell- gondos­kodni. , A kezdeti jelentős eredmények annak az ösztönző, cselekvésre serkentő ténynek is köszönhetők, hogy a MÉH-től kapott összeggel az adott település közössége ren­delkezik, így a bevétel közvetle­nül szolgálhatja az ott élők ellá­tásának, települési körülményei­nek javítását. Az akcióval ugyan­is részben éppen azt kívánják el­érni, hogy gyarapodjon a helyi tanács fejlesztési alapja, olyan feladatok, beruházások váljanak megvalósíthatóvá, amelyekre egyébként nem jut elegendő pénz. S valóban: a megye városai és falvai elsősorban a szűkös költ­ségvetés miatt el- vagy abbama­radt felújításokat, rekonstruk­ciókat kívánják e támogatással befejezni. Érdekesség: nem égy Tanács több bevételhez jutott így, mint a községfejlesztési adó és egyéb források jóvoltából. Ilyen előzmények után a Haza­fias Népfront országos elnöksége most azt tervezi, hogy a hulla­dékgyűjtési mozgalmat 1983 ta­vaszától Budapestre és a többi megyére is kiterjeszti. Persze nem a MÉH feladatát kívánják átvállalni, s nem akarnak „ver­senyezni” az úttörőkkel sem. A gyűjtéssel megbízott vállalat dolgozói és a gyerekek egész év­ben kutatják a fölöslegessé vált tárgyakat, a HNF felhívása vi­szont csak egy-egy alkalomra, pontosabban hét végére szólít­ja hasznos társadalmi munkára, közösségi összefogásra a telepü­lések fejlődéséért tenni kész la­kókat. (MTI) Értesíti Tisztelt Ügyfeleit az AGROKER Vállalat alkatrész osztálya hogy augusztus 15-tel aratási ügyeletét megszünteti ____________________________ _______ 4588 A fenékpusztai ásatások.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents