Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-11 / 161. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1982. július 11. V PN MAGAZIN A Szovjetunió Közlekedésbiztonság elnevezésű sorának egyik bélyegén forgalomirányító rendőrt, a másikon autó elé gurult labdáját felvenni szándékozó gyermeket, a harmadikon két au­tó karambolját láthatjuk. Iskolás gyerekek vigyázzatok! felirat­tal bocsátott ki bélyeget a francia posta. A Német Demokra­tikus Köztársaság bélyegén autó előtt rollerező gyerek az ábra. Alatta az intés: Az utca nem játszótér! Lengyel sor egyik cím­letén két szembejövő autó pásztázik. Felirata: Ne vakíts! Já­tékos rajzű bélyegpárral igyekezett a gyerekekre hatni a kubai posta. Az egyiken zebra sétál a sávos átkelőhelyen, köziben a farkával a mögötte levő közlekedési lámpára mutat. A másikon egy mackó irányítja a forgalmat. Hirtelen fölvillanó reflektor- fénytől megijedt gyerekek arca figyelmeztet osztrák bélyegen a kicsinyek megvédésére. Svájci bélyegen a gyerekek óvatosan körülnéznek; átme- tietnek-e a túloldalra. Holland bélyegen a tanító, japánon a rendőr vezeti át a gyerekeket az úttesten. Szíriái bélyegen kis­lány előtt hatalmas kéz szimbolizálja a szükséges oltalmat. Sti­lizált rajzű gyermekfigurák jelzőtáblákat visznek, azon az új- kaledóniai bélyegen, amely az iskolába tartó gyerekek védel­mét kívánja propagálni. Amikor 1971-ben a Német Szövetségi Köztársaságban új KRESZ-t vezettek be, négycímletű sorral is oktattak. Az Egye­sült Államok bélyegén a közlekedési lámpa tilos jelzésében Stop a közlekedési baleseteknek! szöveg szerepel. Pápua és Üj- Guinea-i bélyegen bennszülött rendőr irányítja a forgalmat. Autókerék és fehér bot hívja fel svájci belyegen a vezetők fi­gyelmét, hogy különös gonddal ügyeljenek a vakokra. Á Biztonság az utcai közlekedésben című portugál sor ábrái: zebrán átkelő gyalogosok, bukósisak, figyelem a gyerekekre, biztonsági öv, vezetés jő látási viszonyok között, alkohol nél­kül! Osztrák bélyeg is ez utóbbira figyelmeztet; egy pohárral is sok! Ezzel az intelemmel rövidesen NSZK-bélyeg jelenik meg. Argentin sor is szolgálja a közlekedési nevelést: Ügyelj a jelzőlámpákra! Menj óvatqsan! Közlekedj a zebrán! Ne veszé­lyeztess más vezetőket! — szólnak a feliratok. Inni vagy vezet­ni — int a francia bélyeg. Végül említsük meg, hogy néha a bélyegtervező művész rosz- szul oktatott. Japán bélyegen a közlekedési lámpa színsora bem felülről lefelé, hanem balról jobbra halad. Olasz bélyegen vi­szont a lámpa piros jelzése alul van, holott a nemzetközi szo­kás szerint felül kellene lennie. A müncheni nemzetközi kiál­lításra megjelent NSZK-bélyegen olyan postaautó az ábra, ame­lyen az ajtó elhelyezése felcserélődött, s emiatt a vezetőnek az úttest felőli oldalon kell be- és kiszállnia. h. E. összeállította: Varga Mihály Türr István, Jélky András és más bajai legen­dás világjárók után ismét egy olyan ember, akire hosszú évtizedek múltával is érdemes odafigyelni. Különösen gazdag, változatos életének minden moz­zanata izgalmas azoknak, akiknek rokonszenves a kalandos életút. Legutóbb Sztojan Radev Bolgárok és magyarok című könyvében olvashattunk egy Szi­lágyi György nevű emberről, aki ugyancsak bele­írta a nevét a • népek barátságának történetébe. A bajai születésű férfiú korán kitanulta a gyógy­szerész mesterséget, s mint tanult, művelt ember vett részt az 1891 '62-es lengyel szabadságharcban. Később Amerikába emigrál, ahol ugyancsak hű volt önmagához: szenvedélyesen harcolt a polgár- háborúban. Részt vett az itáliai csatározásokban is; Garibaldi seregében. Kalandos életére mi sem. jel­lemzőbb, mint hogy egy ideig török katona is volt, mielőtt végleg letelepedett Bulgáriában. Sumen kisváros, közel a Fekete-tenger partjá­hoz; arról nevezetes számunkra, hogy egy Ideig ott élt kíséretével együtt a szabadságharc után Kos­suth Lajos. A tudós és sokoldalú gyógyszerész megnősült itt, megalapozta jövőbeni életét, és gyógyszertárat nyitott. Ennek érdekessége, hogy Bulgáriában úttörő lépésnek számított: Szilágyi Györgyé volt a legelső gyógyszertár a törökök által ötszáz éven át megszállt országban. Így a nyomda­ipar segítése, a kocsiszekér és a kolbászkészítés után ilyen tekintetben is a magyarok siettették a fejlődést ebben a baráti országban, ahol a magyar— bolgár kapcsolatok másfél évezredre nyúlnak vdsz- sza. (A sok közül hadd jegyezzük meg, hogy mi ma­gyarok cserébe kaptuk a bor, a szőlő, az ürmös, a túzok, az árpa, a búza és a rozs szavunkat.) A Bol­gár Kulturális Központ archívumában található az a fénykép, amelyen a sumeni gyógyszertár-alapító Szilágyi György Is látható (balról az első). V. M. KRESZ a bélyegeken A megrendítő tragédia fájdalmától kétségbeesetten zokogó anya, ölében élettelenül fekvő kisgyermeke; ábra a Német Szö­vetségi Köztársaság egyik bélyegén, amelynek felirata: Előzzük meg a közlekedési baleseteket. A Niger Köztársaság Iskolai köz­lekedés elnevezésű bélyegének képén gyermekeket a KRBSZ- re tanítanak. A témakörbe tartozó sokmilliós példányszámú bé­lyegek propagandaerejét mind több ország postaigazgatása igyekszik felhasználni, hogy a biztonságos közlekedésre figyel­meztessen és a tragikus balesetek bekövetkezésének elejét ve- - gye. Közlekedjünk óvatosan! címmel a Magyar Posta háromszög­letű bélyegekből álló sort bocsátott ki. Az első címleten csa­lád megy át a zebrán. Felirata: Az úttesten kijelölt átJkelőhelyi biztonságosabb. Vigyázzunk a gyerekekre! — szól az intelem a másodikon, amelyen egy kisfiú az úttestre gurult labdája után fut, s közben autó alá kerül. A harmadikon a gyalogjáró szélén áthaladás előtt széttekintő anya áll, kislányával. Felira­ta: Mielőtt az úttestre lépsz, nézz körül! Ki mit szeret? Van aki imádja a főtt tésztát. Nagyapám például élt-halt a krumplis cvekedliért. A túrós csu­sza, a fordított lebbencs ma is sokak kedvence. Ám nem va­gyunk egyformák: kinek a pap, kinek a papné. Ismerek olyano­kat. akik a tésztás napokon in­kább hideget ebédelnek az üze­mi büfében. Tehetik. De mihez fogjon az az ifjú férj, akit imá­dott hitvese — noha tudnia illett volna, hogy párja a tésztának az illatát sem bírja — egy este ezzel fogadott: — Szervusz drágám, asztalon a vacsora. De mondd, mit tegyek a tésztára: mákot, vagy inkább diót? Mire a fáradt, farkaséhes férj röviden így válaszolt: — Tedd rá angyalom — a fö­dött * S erről — ne vegyék rossz né­ven — egy másik eset jut az eszembe, amely itt történt a szer­kesztőségben. Fotóriporter kollé­gám sült hurkát vásárolt, s mivel történetesen kifakadt darabot cso­magoltak neki az üzletben, jobb híján mokkáskanállal látott neki az ételnek. Alig fal valamicskét, betoppan a szerkesztő, s mondja, hogy ió étvágyat. Fotóriporterünk megköszöni, hozzátéve, hogy lám, 5 most hur­kát eszik kanállal. Mire tréfás kedvű szerkesztőnk bólint, majd ártatlan arccal így szól: — Én jobb szeretem tormával. Az nem olyan rágós!... S. B. A sumeni gyógyszerész Operaház a mezőn... • Glyndebourne Festival Opera — ma. Dél-Angllában, Londontól 90 kilométerre, Lewes közelében, táivol a világ zajától, lakott területtől, viruló mezőben áll a világ mindmáig egyetlen me­zei openaháza, a Glyndebourne Festival Opera. Térkép sem jelzi, mégis a nemzetközi művészeti élet rangos színhelye, legkülönösebb intézménye. A fesztivólmező megközelítéséhez Londonból helikop­tert vesznek igénybe, és autóbusszal is elérhető. Az autósok, a gyalogosok keskeny, kanyargós ösvénye­ken át találnak rá. A hatalmas mezőn dombok sze­gélyében áll a mezei opera épülete. A látvány meg­ragadó, különösen az előadások előtt, a szünetek­ben, ugyanis Glyndelbourne-ban fűre lépni — akár feküdni is — szabad! Sőt a szigorú angol etikett megengedi, hogy az estélyi ruhás hölgyek, a szmo- kingos férfiak a pázsiton heverészve elemózsiás kosarakból lakmározzanak, pezsgőzzenek. A közel­ben binkanyájak, tehenek legelésznek, s teszik idillikusabbá a hangulatot. Glyndebourne színpadán magyar művészek is le­tették névjegyüket. Székely Mihály 1959-ben a Fi- deliio előadásain aratta emlékezetes sikereit, az utóbbi években Melis György, Kováts Kolos, Há­mori Júlia, Csengery Judit, Laki Krisztina énekelt főszerepet. A művészeti munkában pedig már nyol­cadik éve részt vesz Péter Szabó Anikó, a buda­pesti Operaház fiatal korrepetitora. Az idei prog­ram május 24-étől augusztus 12-tig tart, 64 előadást rendeznek öt produkcióból. Először hangzik Tel Prokofjev zenéje a Három narancs szerelmese cí­mű operájával, Mozart Don Giovanni, Gluck Orfe­usz és Euridike, Richard Strauss A rózsalovag és Rossini A sevillai borbély című művét tűzték mű­sorra. Kinek a gondolatában született meg a képtelen­nek tűnő ötlet, hogy a puszta mezőn operaházat építsen ? John Christie, a gazdag művészetpártoló földbir­tokos a harmincas években gyakran volt Bayreuth vendége. Minden vágya az volt, hogy Angliában is megerősítse a Wagner-kultuszt, e célból építtetett egy 300 személyt befogadó színházat Glyndeboume- ban a birtokán, távol a lakott településtől. Opera­énekesnő felesége azonban meggyőzte, hogy Bay­reuth másolása helyett eredeti, a különös helyi adottságoknak megfelelő programmal lépjen fel. 1934-iben nyitották meg a színházat Mozart művei­vel. Elsősorban olyan művészeket hívott meg, akik Hitler uralma miatt háttérbe szorultak. A dombok között megbúvó, békés farmira emlékeztető operá­ban zavartalan atmoszférát teremtettek a felkészü­léshez, az előadásokhoz. A fesztiválalapító John Christie kívánalma az volt, hogy a lehető legmagasabb színvonalat kell produkálni. így van ez ma is, nagy súlyt helyeznek a részletek kidolgozására, nagy gonddal keresik, választják ki a megfelelő művészeket a világ min­dén országából. Ez évben például a népes nemzet­közi mezőnyben angol, amerikai, francia, svéd, Iz­raeli, olasz, görög, osztrák, ausztrál, holland, német, svájci, jamaicai és magyar művészek lépnek színre. Negyvennyolc évvel ezelőtt, 1934-ben az első elő­adásra ötvennégy jegy kelt el, alig ültek a nézőté­ren. A szakma, a sajtó, a közönség szkeptikusan fogadta John Christie őrültnek vélt ötletét, hogy Londonból utazzanak egy opera meghallgatásáért a mezőre. A környezet szépsége, az előadások kifor­rott művészi színvonala azonban kíváncsivá tette az angolokat. Telt házzal fejezték be már az első szezont is. Még néhány évig sikeres fesztivál követ­te a méBayitót, de a háború miatt 1950-ig elné­mult Glyndebourne. A fesztiválalapítók utódai, George Christie és fe­lesége, Mary Christie újították fel a tradíciót. Ipari konszernek, bankok támogatásával 800 személyt befogadó nézőteret, új próbatermeket, éttermet épí­tettek. Fejlesztették a művészi koncepciót, megőriz­ve az alapítók humanista gondolatát: Glyndebour- ne-ban kaput kell nyitni a tehetséges, fiatal művé­szeknek. Itt aratták feltűnő sikereiket Teresa Ber­ganza, Montserrat Caballé, lliana Cotrubas, Regine Crespin, Mirella Freni, Luciano Pavarotti, vala­mint Raymond Leppard, John Pritchard dirigen­sek. Ez a szezon is számos fiatal művésznek nyújt lehetőséget a bemutatkozásra, a kiugrásra. E. M. GONDOLTA VOLNA? Ők érkeztek elsőnek... Az élvezetek embere Az egyik kevésbé ismert ókori utazó, Pütheász hajózta körül először a brit szigete­ket. S ő használta egyik mű­vében legelőször írásban Brit- tania kelta nevét (Brettanika). ♦ ♦ * A Kilimandzsáró hegyét, Afrika egyik büszkeségét az olvasók nyilván Hemingway híres novellájából ismerik. Azt bizonyára kevesebben tudják, hogy az addig isme­retlen magaslatot egy J. Reb­mann nevű hittérítő fedezte fel, 1848-ban. Az 5963 méte­res csúcsot örök jég borítja. * * * Az afrikai emberevőkhöz — gúnynevükön a nyam- nyamokhoz — viszont egy angol bányamérnök jutott el első ízben, a múlt század kö­zepén. S ő hozta be először Európába a vízilovat. (Egyéb­ként a nyam-nyamok igazi neve szanda.) • * * Ezekután nyilván arra is kíváncsiak vagyunk, hogy ki zarándokolt el a nyugati vi­lágból elsőnek Mekkába, a szent Kába kőhöz? Az a J. L. Burckhardt angol kutató; aki nyolcszáz kötet eredeti kéz­irattal gazdagította később a híres-nevezetes Cambridge-i egyetem könyvtárát. (Nagy Bandó András karikatúrája) EGY BAJAI VILÁGJÁRÓ EMBEREK-HAZAFELE Straszer András képei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents