Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-11 / 161. szám

1982. július 11. • PETŐFI NÉPE • 3. Egészségpolitika és társadalom Interjú dr. Schultheisz Emil miniszterrel A lakosság egészségvédelme, az egészségügyi hálózat mun­kája mindinkább a társadalom érdeklődésének középpontjá­ba kerül. Állampolgáraink egyetlen szolgáltatással szemben sem támasztanak olyan magas igényeket, mint az egészség- ügyi ellátással szemben. Az orvos és a beteg kapcsolatának, az ellátás színvonalának hangulatteremtő szerepe van a köz­véleményben. Az egészségügyi kormányzat munkáját milyen mértékben határozza meg ez a fokozott érdeklődés? Dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszterrel készített interjúnkban ezzel a kérdéssel kezdtük a beszélgetést. — Az utóbbi időben valóban megnövekedett a lakosság érdek­lődése az egészségügyi tudomá­nyok és az egészségügyi ellátás minden része, ága, és alágazata iránt. Ez az érdeklődés azért is rendkívül fontos — s ezt több íz­ben kifejtettem már különböző fórumokon —, mert igen nagy a jelentősége annak, hogy a lakos­ság, a társadalom az egészség­üggyel együtt dolgozzék. Magyar- országon az egészségpolitika a társadalompolitika integráns ré­sze, és ezért is tartjuk fontosnak ezt a megnövekedett érdeklődést. Természetesen ezzel az érdek­lődéssel együtt járó jogos kíván­ságnak a kielégítésére nagyon sok új dolog bejelentésével nem szolgálhat a tárca. Egészségpoli­tikánk nem rövid távú politika, hanem olyan hosszú időt felöle­lő program, amelynek egyes ered­ményeit aránylag rövid idő alatt regisztrálhatjuk ugyan, de magát az egészségpolitikát évtizedekre tervezzük. Ezt az egészség- politikát — nem feledkez­ve el természetesen a gondok- ' ról sem — azok az eredmények igazolták, amelyek az elképzelé­sek következetes, tervszerű vég­rehajtása nyomán születhettek meg. Sokat beszéltünk a betegségek sorrendjéről, a megbetegedések alakulásának számszerűségéről. Közismert, hogy a szív- és vér­keringési betegségek állnak az első helyen, és a daganatos meg­betegedések mellett a külső té­nyezők által bekövetkezett — sé­rülések, balesetek, öngyilkosság — halálozások száma is magas. Ezenkívül jelentős a légzőszervi, mozgásszervi megbetegedések aránya. Azt egyikünk sem várta, hogy a daganatos vagy a szív-, il­letve keringési betegségeknek a számát egy év alatt látványosan csökkenteni tudjuk. Mindez hosszú, kitartó munkát, a tudo­mány előrehaladását, sok embe­ri munkát, anyagi felhasználást igényel. Hosszú évek óta beszé­lünk arról is, milyen magas Ma­gyarországon a csecsemőhalan­dóság. örültünk, amikor 25 ezre­lékre sikerült leszorítani, ma pe­dig már 20,8 ezreléknél tartunk. Ezzel sem lehetünk elégedettek, hiszen az európai középátlagot sem értük el, de önmagunkhoz képest ez nagy eredmény. Ter­mészetesen a 20,8 ezrelékes ará­nyon belül is vannak eltérések az ország régiói szerint, néhány megyében már 15—16 ezreléknél tartanak. De Szabolcs megye 19,8 ezrelékes aránya sem mondható rossznak, ahol a többszörösen hát­rányos, nagy családok aránya közismerten magas. Ebben az eredményben következetes mun­ka, és az egészségpolitikai irány­elvek következetes figyelembe­vétele és végrehajtása fejeződik ki. Az egészségpolitikánknak, tár­sadalompolitikánknak, ezen . be­lül családpolitikánknak elsza­kíthatatlan része a gyermekgon­dozási segély. Az elsők között vezettük be Európában. Több­ször változtattuk, továbbfejlesz­tettük. A közelmúltban beveze­tett módosítással az igénybevevők jogosultsági körét terjesztettük ki, s az igényeket figyelembe véve megszüntettünk néhány kötöttsé­get. Így a kismamák részfoglal­koztatásának lehetőségét, vagy az apák gyesjogosultságát. — A hazai szívsebészet eredményei és fejlesztése szin­tén a lakosság érdeklődésé­nek a középpontjában áll. Hogyan alakulnak a magyar szívsebészet lehetőségei, hi- szén közismert, hogy ma még sokan várakoznak szívmű­tétre? — A szívbetegek gyógyítása — a cardiológiai program — nem elsősorban a szívsebészet kérdé­se, hanem a szívbetegek korai felkutatását, az ilyen betegségre hajlamosak, a kiszűrtek megfele­lő gondozását és ellátását jelenti. Lényeges változás van a szívmű­tétjavallatoknál is. A megelőző munka eredményeként megfi­gyelhető, hogy jóval kevesebb az olyan szívműtét, amelyet a gyer­mekkori láz maradványai indi­kálnak, inkább előtérbe kerültek az időskori koszorúér-megbete­gedéssel kapcsolatos szívműté­tek. Ezekre felkészültek a ma­gyar szívsebészek; és egyre több az ilyen beavatkozás. Egyébként a múlt évben 1200-nál több szív­műtét volt az országban. A fel­készülés eredményeként pedig megteremtettük azt a lehetőséget, hogy 400—500 szívfejlődési rend­ellenességgel született gyermeket tudunk megoperálni évente. (Kö­rülbelül 1200 csecsemő születik szívfejlődési rendellenességgel, ezeknek körülbelül a fele sajnos nem műthető, mert egyéb fejlő­dési rendellenességük is van.) Amíg nem volt lehetőség cse­csemőkori szívműtétekre, éven­te 400 csecsemőt veszítettünk el. Most időben kivizsgálásra és mű­tétre kerülnek ezek a gyermekek. Budapesten a Tűzoltó utcában a II. Gyermekklinikán és Szegeden végzik ezeket az operáoiókat. Visz- szatérve egy pillanatra az előző kérdéshez, az előrehaladás egy­részt a szervezés, az alapellátás, a terhesgondozás javításának a kérdése, a másik oldalról viszont egy nagyon komoly ellátási for­mának a fejlesztését is jelenti, és a jövőben tulajdonképpen ezen a módon tudunk előrehalad­ni a csecsemőhalálozás csökken­tésében. Ebbea az ötéves tervben egyéb­ként igen jelentős összegeket köl­tünk a különböző célprogramok­hoz szükséges eszközök és fel­szerelések beszerzésére. Általá­ban a szívműtétekkel, és azt ezt megelőző vizsgálatokkal kap­csolatos berendezések igen drá­gák. Nem egy értéke meghaladja a 30 millió forintot. Ezért köz­pontilag irányítjuk e központok műszerezését. Az Érsebészeti In­tézetben most szerelnek fel egy új műtét előtti vizsgáló készüléket, a felújított készülék Debrecenbe kerül. Ezáltal a kivizsgálások szá­ma ott is jelentősen megnöveke- het, s végezhetnek szívműtétet gyermekeken Hajdú megye szék­helyén is. Jelenleg tehát nem az a gond, hogy valaki azért nem jut el a szívműtétig, mert a műtéttel kap­csolatos kivizsgálás gép hiányá­ban nem végezhető el. A gond abból adódik, hogy á műtéti ka­pacitás miatt kell várakozni. Je­lenleg 1000—1200 kivizsgált be­teg vár műtétre. Arra törekszünk, hogy csökkentsük a várakozás idejét, ehhez azonban az anyagi feltételek mellett a szellemi ka­pacitást, az e területen dolgozó speciális szakemberek számát is növelni kell. — A daganatos megbete­gedések terápiás ellátásában várható-e a közeljövőben vál. tozás? Terveznek-e fejlesz­tést, milyen újabb gépi esz­közök bevetése várható? — Budapesten a Weil Emil kór­ház sugárterápiás intézetében új kobaltágyút állítottak be, s a régit is felújították, összesen három készülék lesz az eddigi egy helyett. Az Onkológiai Intézet li­neáris gyorsító készüléket kap, amely a legkorszerűbb sugárte­rápiás lehetőséget biztosítja. A szegedi régióban eddig nem volt lehetőség sugárterápiára, ezért odatelepítettünk egy megfelelő készüléket. Debrecenben és Pé­csett pedig a meglévő sugárfor­rás megduplázódik. Nem kívá­nunk minden megyeszékhelyre ilyen készülékeket telepíteni, de ahol van, oda két vagy három berendezést is juttatunk, mert ezek a gépek komoly műszaki hát­teret kívánnak meg, s így leg­célszerűbb koncentráltan ellát­ni a betegeket. — Az egészségügyi kor­mányzat törekvései — az utó­dok egészsége érdekében — a mainál egy humánusabb terhesgondozást jeleznek; a ' a gyermeket váró anya, és a vele foglalkozó egészségügyi szakdolgozó komplex kap­csolatát szorgalmazzák. A mechanikus találkozások he­lyett valóban olyan orvos-ter­hes, illetve védőnő-terhes ta­lálkozásokat ígérnek, várnak el ezek a tervek, amilyen az alapellátásban a körzeti or. vos és betege között már-már általános jelenséggé válik. — Ez valóban nem anyagi kér­dés, hanem elsősorban szervezé­si, tervezési és mindenekelőtt hi­vatásbeli felelősséget vár az egészségügyi dolgozóktól. Sajnos^ maguk a terhesek sem mindig át?i lítják életmódjukat születendő" gyermekük szolgálatába. A szük­ségtelen gyógyszerszedés, az al­kohol, a nikotin fenyegető ártal­mairól — minden felvilágosító munka ellenére — nagyon sokan nem vesznek tudomást, és ezen a téren javulás alig észlelhető. A magasabb szintű terhesgon­dozásra már igen jó sémák ala­kultak ki az elmúlt évek alatt az ország jó néhány régiójában. Egy-egy szülész-szakorvos egy területet lát el, ő végzi el a csa­lád- és nővédelmi feladatokat, akkor találkozik az anyával, ami­kor az még csak az első terhes­ségi vizsgálatra érkezik a ren­delésre, de ő találkozik akkor is vele, amikor az a 9 hónap végén a kórházba kerül. A másik törek­vésünk, hogy fejlesszük a szű­rővizsgálatokat a terhességi idő alatt. Már több olyan szűrővizs­gálatot rendszeresítettünk, amely eredményeket hozott. A kiemelt célprogramok között szerepel az ultrahangos magzatvizsgálat. A cél az, hogy általánossá váljék ez a diagnosztikai eljárás, ahol valóban szükség van rá — min­den esetben el is végezzék. Ter­mészetesen a lakosság együttmű­ködése nélkülözhetetlen elkép­zeléseink megvalósításában. A gondozási rendszerben élő gya­korlat: az anya elmegy az állami egészségügyi szolgálathoz' „lebé­lyegeztetni” a terheskönyvecs­két, de van magánorvosa. Ez a ketősség aztán azzal járhat, hogy mindkét orvos feltételezi: a má­sik helyen elvégezték a szükséges vizsgálatokat. Bizony hiányosak azok a terheskönyvek, amelyek­be — az okokat kutatva — vissza­lapoznak koraszülés, vagy szülési szövődmény esetén. Tehát sok­irányú intézkedést kíván ennek a helyzetnek a megnyugtató ren­dezése. — A szívbetegek, a dagana­tos elváltozások gyógyítá­sának, a terhesgondozás nagy kérdésköre után, kérem, szól. jón a külső tényezők okozta sérülések ellátására tervezett vagy már megvalósulóban lé­vő legújabb célkitűzésekről.. — A Traumatológiai Intézet átépítése mellett szükségessé vált egy budai traumatológiai köz­pont kialakítása. A csúcsforgal­mi időkben a hidakon igen nehe­zen jut át a mentő, és ezt a gon­dot jórészt megoldja a budai ré­gió számára a János-kórházban létesített új központ. A jobb traumatológiai ellátás érdekében tervezzük azt is, hogy Budapesten ne egy, hanem két helyen- legyen egyidőben a járó­betegek számára traumatológiai ügyelet. Általában a baleseti el­látás — az ágy, a műszerezettség, a műtő, és a szakemberek tekin­tetében országosan megoldott. Gond azonban a balesetesek utó­gondozása, rehabilitációjának meggyorsítása. Tehát a jelenleg folyó fejlesztéseken túl nem új traumatológiai osztályokat kell a jövőben létesítenünk, hanem — meggyorsítani a betegek moz­gását a traumatológiai osztály­ról az utógondozókba. Már most foglalkozunk azzal a gondolattal, hogy a VII. ötéves tervben reha­bilitációs ágyakat hozunk létre. Sajátos, de jelentős feladatot je­lent az öngyilkosok egészség- ügyi gondozása. A Korányi utcai kórházban korszerű pszichiát­riai központot teremtünk azok ellátására, akik életük krízishely­zetében az öngyilkosságot tar­tották egyedüli megoldásnak. Hogy mit tehet és mit kell ten­nie az egészségügynek a társada­lom e válságba jutott csoportjá­nak megmentésére, erről nem­régiben programot fogadtunk el, hiszen ez sokoldalú, elsősorban megelőző munkát igényel. Az ön- gyilkosság végállapot, s a mi feladatunknak ki kell terjednie a megelőző állapotra is, mégpe­dig a sérült emberek felkutatá­sára, megfigyelésére, gondozá­sára, a krízisszituációk feloldá­sára, beleértve a fiatalkorúak de­viáns magatartásaiból eredő, ba­jok felszámolását is. Ehhez a jelenleginél sokkal aktívabb együttműködést kell megvaló- -stíanunk a pedagógusokkal, a F<saláddal, barátokkal éppúgy, T mint a társadalmi szervezetek­kel. A megelőzés nem mellékes része a jó családi, munkahelyi légkör, a gondoskodás, amely a jó közérzet, tehát az egészség alap­ja is. L. E. I rodákban, műhelyekben, a szabad ég alatt, dacolva az Időjárás viszontagságaival látják el feladatukat a MÁV dol­gozói. Az utóbbi években sokat fejlődött a vasúthálózat, ma már csak elvétve „besegít” néhány gőzmozdony, a síneken dízel- és Villanymozdonyok vontatják a személy- és teherszerelvényeket. A javítóműhelyekben is egyre kor­szerűbb eszközök, műszerek áll­nak a szakemberek rendelkezé­sére, a mozdonyok üzembiztonsá­gának megóvásához. Ugyancsak korszerű gépek könnyítik a vo­nalfelújítás nehéz munkáját. Fel­vételeink Kecskeméten, Kiskun­halason, valamint a Kiskunfélegy­háza—Kiskunhalas közötti pálya- szakaszon készültek, elismeréssel adózva nemcsak az itt, hanem a megye egész területén dolgozó vasutasoknak. Köszöntjük • A menetrend betartásában fontos szerepük van a forgal­mi szolgálattevőknek. Serfőző Judit vonatot indít. a vasutasokat Pásztor Zoltán és Tóth Sándor felvételei • A kecskeméti vontatási fő­nökségen tartják karban, il­letve javítják a Kecskemét— Lajosmizse—Budapest vonalon közlekedő személyvonatok ve­zérlő kocsijait. Filus Ferenc lakatos az egyik ilyen kocsira a szabványnak megfelelő biz­tonsági zárat szerel fel. • A kiskunhalasi csomópont forgalmára jellemző, hogy 24 óra alatt 62 személyvonat — közöttük 5 nemzetközi — érkezik, illetve indul. Még ennél is több — 65 — a teherszerelvények száma. Az itt dolgozók munkáját nehezíti, hogy ezekből mintegy 28—30.at nekik kell rendezni, s továbbindítani. Nagy felelősség háryl a forgalom irányításában dolgozókra, akik közül Ács Balázst és Kiss Gábort találta a fotóriporter munka közben. • A közelmúltban kezdődött meg a Kiskunfélegyháza—Kis­kunhalas közötti pályaszakasz teljes felújítása, melynek be­fejeztével a vonatok a mostani 60 kilométer helyett órán­ként 100 kilométeres sebességgel is közlekedhetnek. Mun­kában az egyik — a nehéz fizikai munkát száműző — kor­szerű gép. • A villanyszerelők nagy gonddal ellenőrzik és szükség szerint javít, ják a vezérlőkocsik műszereit. Klein József és Volák Pál munka közben. O. L. HA VAN EGY PERCE A megszállott — No nézd csak! — álmélko- dott Kóc Frigyes. — Az annya köcsögit! — Mit mondsz? — kukkantott ki felesége a konyhából, mire Kóc az orra alá dugta az újságot. — Ide süss! — bökött az egyik keretes hirdetésre. — Ismét le­het újrafutózott autógumit kapni! — És akkor mi van? — csodál­kozott az asszony. — Hiszen ne­künk nincs is kocsink ... — Majd lesz, anyukám, majd lesz! — lelkendezett Kóc Frigyes. — Jobb, ha tőlem tudod: remek vállalkozásba kezdek. A sorsdöntő elhatározást tet­tek követték. Kóc Frigyes hala­déktalanul gyűjteni kezdte a hasz­nálatban megkopott, de még fel­újításra alkalmas gumiabroncso­kat. Házalt, hirdetett, autószere­lőikkel, szervizfőnökökkel egyez­kedett. Kezdetben csak Lada, Trabant és Wartburg gumik ér­dekelték, ám később — ahogy az üzlet kezdett jobban menni — kiterjesztette tevékenységét a rit­kább autótípusokra is. A lakása udvarán felhalmozott készletet aztán időről időre elszállította a termelőszövetkezetbe, ahol a mel­léküzemág új futófelülettel látta el, s jó.áron értékesítette az ab­roncsokat. — Milyen egyszerű ez — mon­dogatta a vasárnapi ebéd után két fröccs között Kóc Frigyes. — Az autós boldog, mert megsza­badul feleslegessé vált gumijaitól, s még némi pénzt is kap érte. Jó­magam szerény, de tisztes ha­szonnal továbbadom az árut, s a téesz is jól jár, mert neki is meg­van a nyeresége a dolgon. Végül az abroncs visszakerül az autós­hoz, akivel madarat lehet fogat­ni, mert egy: autógumit nem min­dig lehet kapni, kettő: ez a faj­ta „járóka” olcsóbb is mint az új. S végül, de nem utolsósorban kevesebb autógumit kell behozni külföldről, minekutána javul a külkereskedelmi mérleg és az ál­lampolgárok közérzete. Kóc Frigyes valósággal meg­szállottjává vált az abroncsgyűj- tásnek. S mivel időközben a módszerei is tökéletesedtek, nem volt az a mennyiség, amivel el ne bánt volna. De ő többet <és még többet akart. így aztán vá­sárolni kezdte előbb a motorke­rékpár-, majd a kerékpár-, végül a rollergumikat. S mivel ezek felújítását a termelőszövetkezet nem vállalta, gumiüzemet nyitott a háza udvarán. Am nem sok örö­me telt benne. Mert alig egy hó­napja eregette még a bodor füst- felhőket a város legnépesebb ne­gyede fölé az üzem, amikor a lakók panaszos leveleinek hatá­sára kiszállt a környezetvédelmi hatóság, a műhelyt bezárták, s Kóc Frigyest csinos pénzbírság megfizetésére kötelezték. S ezzel véget is érne e garan­táltan tanulság nélkül való tör­ténet, ha nem tartanánk szüksé­gesnek megjegyezni, hogy bár egyesek szerint Kóc ‘a mellény­zsebéből fizette ki a büntetést, meggyőződésünk, hogy ez nem igaz. (Mellesleg nem is volt mel­lénye.) A valóságban úgy történt, hogy a pénzt a környezetvédelmi hatóság vezetőjétől, a zsűri elnö­kétől kapta. Magyarázat helyett idézzük a korabeli sajtóban meg­jelent hírt: „Megtartották a Környezetünk tisztaságáért pályázat eredmény- hirdetését. Az első díjat — tíz­ezer forintot — az erdőkben, ré­teken, utak mentén szanaszét he­verő használt gumiabroncsok összegyűjtésével, s ezáltal a táj természetes szépségének vissza­állításával Kóc Frigyes pályázó nyerte el.” Sitkéi Bél»-.1 Wfc*

Next

/
Thumbnails
Contents