Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-03 / 154. szám
1982. július 3. • PETŐFI NÉPE • 3 SZERÉNY TERVEK 1985-IG Lassan fejlődik a községi telefonhálózat A múlt év augusztusa óta működő kecskeméti távhívóközponttal a megye egészében korszerűsödött a telefonhálózat. A városokban és néhány nagyközségben bővítették a távhívó-központokat, így újabb állomások bekapcsolására nyílt lehetőség. Általában- mindenütt meggyorsultak a távolsági beszélgetések, a kisközségekben pedig csaknem háromszáz készüléket csatlakoztattak az éjszaka is működő berendezésekhez. Ennek ellenére korántsem rózsás a helyzet. Megyénkben a százhúsz telefonközpont közül mindössze négy az automata: a kecskeméti, a bajai, a kiskunhalasi' és a kerekegyházi. Az utóbbi háromban csak a helyi beszélgetéseket kapcsolja a gép, .a távolságiakat nem. Nyolcvan településen hovatovább múzeumba illőek a teke- rős, kézikapcsolású berendezések. Szűkebb hazánk telefonhálózatának fejlesztése más megyékhez képest elmaradt. Súlyosbítja a gondokat, hogy mindössze húsz éjjel-nappal üzemelő központ van. A kisebb községekből a postahivatalok zárása után — többnyire délutántól — csaknem lehetetlen telefonálni. IgaV., hogy valamennyi településről néhány közület, illetve egyéni előfizető készülékét éjszakára és hétvégeken rákapcsolják az állandóan működő központokra. azonban ez sem végleges megoldás. Egy-egy, „ügyeletes” vonalhoz ugyanis tíz, illetve négy telefon tartozik, s ha bármelyik elromlik, a többit sem lehet használni. A négyesével csatlakoztatott készülékeknél ráadásul valamennyi csörög, ha az egyiket hívják, mindegyikben hallható a beszélgetés. A megyei távközlési üzem vezetőjétől, Gyenes Gézától érdeklődtünk: egyáltalán várható-e további fejlődés? Örömmel hallottuk, hogy csaknem egy hónapja a valamennyi településen megtalálható úgynevezett nyilvános segélykérő telefonokat önálló, illetve ikervonalra kapcsolták. A postahivatalok zárás előtt minden alkalommal kötelesek ellenőrizni, hogy a készülékek használhatók-e. Ha nem, soron kívül megjavítják azokat. A segélykérő telefonokról a korábbiakhoz hasonlóan díjtalanul hívható a rendőrség, az orvos, a mentő, a tűzoltóság. Mostantól azonban — a díj utólagos befizetése mellett — bármilyen beszélgetés folytatható, éppen úgy, mint a postahivatalok nyilvános fülkéiből, sőt távirat is feladható. Megtudtuk, hogy Orgoványról, Városföldről, Jakabszállásról például eddig csaknem hetvenen telefonáltak ily módon, Kecskemétről viszont — itt is van öt, ugyanerre a célra kijelölt fülke — még senki. A nyilvános távbeszélők mellett kifüggesztett tájékoztatók mindenkit eligazítanak; hogyan kell ezeket a készülékeket használni, s milyen beszélgetések kérhetők. Sajnos, néhány éven belül további fejlődés csak Kecskemét környékén várható. Katonatelep, Helvécia lakói már most távhívó vonalról telefonálhatnak, az idén, illetve jövőre Városföld és He- tényegyháza bekapcsolására is sor kerül. Tiszakécske. Lászlófal- va, Tiszaalpár, Kiskunfélegyháza telefonközpontjait a VI. ötéves tervidőszak végéig csatlakoztatják a crossbar-rendszerhez. E tervek megvalósulása egyben a más községekkel való kapcsolásokat is gyorsítja. Persze csak annyira, amennyire a korszerűtlen berendezések engedik. Mert hiba lenne elhallgatni, hogy megyénk telefonhálózata olyan fejletlen, hogy még sokáig legfeljebb a tűrhetetlen helyzet enyhülésére lehet számítani a kisebb településeken. K. K. HAZAI TÁJAKON • Az avasi templom északkeleti nézetből, jobbra a harangláb csúcsa. Üjjászületett az avasi műemlék templom Miskolc képétől elválaszthatatlan a Szabadság tér fölött, az Avas oldalán magasló támpillé- res templomépület, és a mellette álló zömök harangláb. ötévi felújítási munka után újjászületett az ötszáz esztendős avasi templom. A munkálatok során Miskolc város és az Országos Műemléki Felügyelőség 12 millió forintot fordított a templom rekonstrukciójára. ötszáz éves templomról beszélünk, holott az ötszáz éves múlt csak konkréten a ma is álló templomé. Az Avas oldalán e templom helyén, mint azt az 1941-ben végzett ásatások is igazolták, már állott egy korábbi templom, amely a XIII. századból való, egyes adatok szerint az Ákos nembeli Erttye bán fia, István nádor építtette a XIII. Század második felében. Ugyanaz az István nádor, aki a diósgyőri pálos kolostort és a Bükk egyik .g- szebb magaslatán,1 Szentiéleken a pálos monostort. E templomot 121<5-ben a portyázó tatár csapatok lerombolták, de a XIV. század elejéről, 1335-ből már római kódexfeljegyzés található Miskolc papjának adófizetéséről. Ez azt jelenti, hogy akkorra felépült a második templom, s ennek létét igazolták a már említett 1941-es ásatások során előkerült alapfalak, toronyfalak, különösképpen pedig oszlopok és a szentély alapfalai. A mai templom északi falán az 1924-es tatarozáskor előkerült egy, még az eredeti vakolású falra festett felirat, amelyen az 1102-es évszámot lehetett olvasni, s így egyes kutatók részben erre az évszámra, részben az oszlopokon látható liliomra, a csúcsíves szerkezetre, a halhólyagos mérművekre hivatkozva bizonygatják, hogy a templom építése csakis 1400 táján, Zsigmond király uralkodása idejében történhetett. Megerősíti ezt a feltevést Zsigmond királynak egy 1411-ben kelt kiváltságlevele is. 1926-ban tatarozáskor XV. századi betűkkel írt szövegtöredék került elő. A latin szöveg magyar fordítása: „Az Ige megtestesülésének 1489. esztendejében ..A templom festése ezek szerint 1489-ben történt, de nem tűnik ki, vajon az első vagy második festése volt-e az épületnek. Rendkívül sok nagy jelentőségű esemény fűződik ehhez az épülethez. 1541. december 21-én a Fráter György által összehívott gyűlésen tizenhárom vármegye nemességének képviselői nyilvánították ki Ferdinánd királyhoz való ragaszkodásukat, s egyben kifejezték sérelmeiket a hatalmaskodó főurak zsarnoksága miatt. 1596-ban Eger eleste és Miskolc újabb feldúlása után a város elöljárói és vénei ősi szokás szerint e templomban gyűltek egybe tanácskozásra. 1544-ben Mehmet budai pasa csapatai a várost felégették, a templom teteje is leégett. Ekkor égett le a római katolikus liturgia számára felékesített nagy templom, akkor dőlt le a tornya, magával sodorva, beszakítva a három hajó csúcsíves boltozatát, megsemmisítve belső berendezéseit, oltárait, szentképeit. Amikor a tö- rökdúlás után a templomot helyreállították, 1566-tfól kezdődően már a reformáció szellemében szerveződött újjá a gyülekezeti élet, s ettől kezdve a templom a református hívőké lett (ezt megelőzően pedig már 1543-ban Dévai Bíró Mátyás ihnen hirdette a reformáció eszméit). Az avasi templom! egyházi épület, és várostörténeti relikvia. Nemcsak a hitéletnek, hanem a város utolsó négy és fél, ötszáz esztendejének is fontos tanúja, nagymértékben alakítója, fordulatot jelentő cselekvéseinek, tanácskozásainak színhelye. Ma már elképzelhetetlen az Avas alja e templom nélkül, amely hitéletet, közművelődést, idegenforgalmat egyaránt szolgál. Az 1544-es toronyledőlést követően tornyát nem építették fel újra. A mellette épült harangláb külön építészeti nevezetesség. Berendezése, padjai, liturgiái kegytárgyai, emléktáblái, toldaléképületei nagy értékű iparművészeti emlékek. A körötte levő temető síremlékei között is számos műemlék értékű található. Benedek Miklós • A szószék a pelikános baidachinnal. • A templom melletti harangláb. Négy már sok... Múlt szombaton és vasárnap, a töserdei ifjúsági találkozón négy alkalommal volt kénytelen a műsorközlő sajnálattal bejelenteni a produkció elmaradását. Hidegkúti Nándor, az egykori aranycsapat középcsatára váratlanul külföldi delegációt fogadott a jó előre rögzített időpontban. Kár, hogy mindezt csak akkor tudatta a rendezőkkel, amikor azok őt az utolsó utáni egyeztetés végett Kecskemétről felhívták telefonon. A karate-bemutatót hiányolok egyértelműen a szervezőket hibáztathatják. Gondosabb előkészület esetén nem nagyon fordulhat elő olyasmi, hogy a számításba vett csoportok egyre- másra visszalépnek, akiknek pedig az utolsó napon szólnak, azok természetesen már nem tudják összeverbuválni csapatukat. Hogy mégis van kivédhetetlen eset?... Igen, ha például az egyik zenekar dobosa karambolozik. Így történt ez a Konzummal, melynek ezúttal' csak a felszerelése volt a színpadon, a hangszerek kezelői odalent sajnálkoztak. És sajnálkozott a közönség is, amikor vasárnap megtudta, hogy a KFT sem jött el. Mindez csak a helyszínen derült ki. Pedig mondani sem kell: nagyon sokan kifejezetten a mészfe- hér arcúak zenekara miatt utaztak Tőserdőre. Hogy mégsem teljesen hiába, az a többi fellépő, beugró együttesnek köszönhető. A történteket lehet magyarázni. Mindig lehet! Az azonban feltétlenül elgondolkoztató: mi lett volna, ha a részt vevő ötezer fiatal nem talál magának kárpótlást? Vajon meddig maradhatnak az ilyen esetek következmények nélkül? (váczi) PARK AZ EGYKORI KŐBÁNYÁBAN V • A tatai földtani természetvédelmi területen, az egykori kőbánya helyén parkosítanak. Az elhagyott bányákból előkerült értékes geológiai ritkaságok épségéről a Magyar Állami Földtani Intézet dolgozói gondoskodnak. Pályázat a Rendőrtiszti Főiskolára iskola elvégzése után a tanulmányi eredménytől függően alhadnagyé hadnagyi rendfokozat, a hivatásos állományba vétel időpontjától (az iskola időtartama alatt) tiszhelyettesi illetmény, 50 százalékos vasúti kedvezmény (családtagoknak is), vidéken lakóknak főiskolai kollégiumi elhelyezés, szolgálati időtől függően szolgálati lakásra való jogosultság, korkedvezményes szolgálati idő. A kötelezettségeket az 1971. évi 10. sz. törvényerejű rendelet tartalmazza. (További részkérdésekben a BM Személyzeti Csoportfőnökség ad felvilágosítást.) A pályázatot, a kézzel Írott, részletes önéletrajzzal és az erkölcsi bizonyítvánnyal együtt a Belügyminisztérium Személyzeti Csoportfőnökségére (1903 Budapest, Postafiók 314.) kell beküldeni. A jelentkezés határideje 1982. augusztus 31. A Belügyminisztérium pályázatot hirdet kizárólag férfiak részére a Rendőrtiszti Főiskola 1983—1984. tanévben induló évfolyamán a főiskola nappali tagozatának bűnügyi szakára. Pályázatot nyújthat be, aki büntetlen és feddhetetlen előéletű, 25 évesnél nem idősebb, érettségi bizonyítvánnyal rendelkező fizikai dolgozó, aki katonai szolgálatot teljesített, és az előírt egészségügyi alkalmassági követelményeknek megfelel, társadalmi tevékenységben aktívan részt vesz, a belügyi szolgálatot élethivatásának tekinti, és a szolgálattal járó kötöttségeket önként vállalja, aki a főiskola elvégzése után a Belügyminisztérium által meghatározott bármely belügyi szervnél és beosztásban a szolgálat teljesítését vállalja. A pályázók felvételi vizsgát tesznek. A főiskolai hallgatókat megillető járandóságok: felvétel esetén rendőr őrmesteri, illetve az KI ÜDÜL KEDVEZMÉNYESEN? Évről évre többen jutnak el a szakszervezeti és a vállalati üdülőkbe. Megduplázódott 1960-hoz képest — s ma már majdnem másfél milliónyi — a kedvezményesen üdülők száma. Az erre fordított állami összkiadás egyébként meghaladja a négy milliárd forintot; s ennek a roppant összegnek a beutaltak mindössze 21—22 százalékát térítik meg. S bár 1980- ban a térítési díjakat emelték, ennek ellenére, a beutaltakat napjainkban jóval kisebb költséghányad terheli, mint húsz évvel ezelőtt. Az üdülni vágyókat egyre több üdülő, s ezekben egyre több — a korábbiakhoz képest „komfortosabb” — szoba várja. Az üdültetésből a vállalatok és a szövetkezetek ma már jóval nagyobb részt vállalnak, mint a SZOT. Ennek megfelelően a vállalatokat terhelő üdültetési költségek egyre magasabbak. Ügy is fogalmazhatunk, hogy 'a kedvezményes üdültetés egykori kizárólagos gazdája, a SZOT egyre inkább megosztja az ezzel kapcsolatos feladatokat, kötelezettségeket és persze a költségeket is a munkáltatókkal. Mindez semmit sem változtat a lényegen: 1960-ban a lakosság mindössze öt százaléka, üdült kedvezményes térítés ellenében, 1980- ban már majdnem 12 százaléka. De nemcsak a ;,hagyományos” üdülőkben, hanem úgynevezett kereskedelmi szálláshelyeken, különböző bérleményekben, külföldi csereutak révén, s megannyi egyéb módon és formában is lehet kedvezményesen üdülni. Ezért ez a 12 százalékos arány a valóságban inkább 16—17 százalék. Kikből tevődik össze ez a 16—17 százalék? A kedvezményes üdültetés — a szociálpolitika alapcélját nézve — elsősorban azoknak hivatott anyagi támogatást nyújtani, akik családi és anyagi helyzetük miatt másként nem juthatnak pihenéshez. El kell ezt fogadnunk, még akkor is, ha jól tudjuk, hogy a népesség különböző rétegein belül merőben mások az üdülési szokások. Más a helyzet az aktív keresőknél, s más a nyugdíjas házaspároknál, más a sokgyermekeseknél, s megint más a gyermeknél- •külieknél. Meghatározó tényező a lakóhely és a lakás minősége, de az is, hogy valaki egyáltalán pihenéssel, üdüléssel óhajtja-e eltölteni évi rendes szabadságát, vagy inkább — anyagi kényszerűség vagy más okok miatt — különmunkával pénzt keres ez idő alatt. Befolyásolja az üdülési szokásokat a családok egy főre jutó jövedelmi helyzete. Azt gondolhatnánk, hogy azok a családok, ahol alacsony az egy főre jutó jövedelem, igénybe veszik — mert vehetik — a kedvezményes üdültetést, és fordítva: ahol több jut a jövedelemből egy-egy családtagra, ott inkább más üdülési, pihenési formák mellett döntenek. Elvileg ez logikusnak látszik, ám a gyakorlat mást mutat. A Gazdaságkutató Intézet — pontos adatokkal illusztrált — megállapítása szerint, minél magasabb az egy főre jutó családi jövedelem, annál gyakoribb a kedvezményes üdültetés igénybevétele; vagyis a szociálpolitikai alapelv ez esetben nem működik szándékolt funkciójának megfelelően. Azoknak a családoknak a zöme (majdnem 90 százalék), amelyekben az egy főre jutó jövedelem az 1000 forintot nem haladja meg, még sohasem üdült kedvezményes térítés ellenében, 6,4 százalékuk pedig az elmúlt öt évben mindösz- sze egyszer vett igénybe ilyen beutalót. Ahol pedig az egy főre jutó családi jövedelem 4500 forint felett van —, s ez már a magas jövedelműek kategóriája —, a családok 40 százaléka nem üdült még kedvezményes térités ellenében, viszont több mint negyven százalékuk az utóbbi öt évben többször is. A kedvezményes üdülésre jogosító beutalójegyek többsége ezek szerint nem a szociális helyzetük miatt rászorultaknak, hanem — úgymond — az anyagilag tehetősebbeknek jut. Akkor pedig hogyan értelmezzük a kedvezményes üdültetés kapcsán a szociálpolitikai alapelveket? Talán úgy, hogy az üdültetés kedvezményes díjait 'alapvetően a családi jövedelmek nagysága szerint határoznánk meg. A Gazdaságkutató Intézet ennek értelmében javaslatot dolgozott ki. Ennek lényege, hogy a létminimum körüli jövedelmi kategóriában — nagyjából az 1400 forint, illetve ennél alacsonyabb egy főre jutó családi jövedelem esetén — akár ingyenes is legyen az üdültetés, de a nagyobb jövedelmeknél fokozatosan emelkedjék a térítési díjak összege. A skála végpontján, a 6000 forintos egy főre jutó családi jövedelemhányadnál a térítési díj és az üdültetés önköltsége között már nem lenne különbség. E magas jövedelmi kategóriákba tartozók tehát, lényegében önköltséges alapon üdülhetnének. Hangsúlyozzuk, hogy egyelőre semmiféle döntésről vagy akár a kérdés hivatalos napirendre tűzéséről nincs szó. Figyelemre méltó azonban a Gazdaságkutató Intézet javaslatának szelleme, amely szigorúan szociális indítékú, habár természetesen vitatható pontjai is vannak. Nem zárja ki viszont a kedvezményes üdültetés esetenkénti — jó munkáért, kiemelkedő munkahelyi eredményekért és miegyebekért kijáró — jutalom jellegét. Elképzelhető, hogy a munkáltatók, nagyon indokolt esetekben, egyszemélyi elbírálás alapján átvállalják az üdülési díj kisebb- nagyobb hányadát, vagy éppen a teljes összegét. Nem automatikusan. nem eleve a díjakba beénít- ve, hanem személvenként nvúitott — és társadalmilag ellenőrzött — egyszeri anyagi kedvezményként. A Gazdaságkutató Intézetben egyébként azt is kiszámolták, hogy ilyen rendszer működtetésével csökkenne a költségvetési teher, amellett, hogy a szisztéma megfelelne szociálpolitikai céljainknak. Vértes Csaba