Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-03 / 154. szám

1982. július 3. • PETŐFI NÉPE • 3 SZERÉNY TERVEK 1985-IG Lassan fejlődik a községi telefonhálózat A múlt év augusztusa óta mű­ködő kecskeméti távhívóközpont­tal a megye egészében korszerű­södött a telefonhálózat. A váro­sokban és néhány nagyközségben bővítették a távhívó-központokat, így újabb állomások bekapcsolá­sára nyílt lehetőség. Általában- mindenütt meggyorsultak a tá­volsági beszélgetések, a kisköz­ségekben pedig csaknem három­száz készüléket csatlakoztattak az éjszaka is működő berendezések­hez. Ennek ellenére korántsem rózsás a helyzet. Megyénkben a százhúsz tele­fonközpont közül mindössze négy az automata: a kecskeméti, a ba­jai, a kiskunhalasi' és a kerek­egyházi. Az utóbbi háromban csak a helyi beszélgetéseket kap­csolja a gép, .a távolságiakat nem. Nyolcvan településen hova­tovább múzeumba illőek a teke- rős, kézikapcsolású berendezések. Szűkebb hazánk telefonhálózatá­nak fejlesztése más megyékhez képest elmaradt. Súlyosbítja a gondokat, hogy mindössze húsz éjjel-nappal üzemelő központ van. A kisebb községekből a pos­tahivatalok zárása után — több­nyire délutántól — csaknem le­hetetlen telefonálni. IgaV., hogy valamennyi telepü­lésről néhány közület, illetve egyéni előfizető készülékét éjsza­kára és hétvégeken rákapcsolják az állandóan működő központok­ra. azonban ez sem végleges meg­oldás. Egy-egy, „ügyeletes” vonal­hoz ugyanis tíz, illetve négy te­lefon tartozik, s ha bármelyik elromlik, a többit sem lehet hasz­nálni. A négyesével csatlakozta­tott készülékeknél ráadásul vala­mennyi csörög, ha az egyiket hívják, mindegyikben hallható a beszélgetés. A megyei távközlési üzem ve­zetőjétől, Gyenes Gézától érdek­lődtünk: egyáltalán várható-e to­vábbi fejlődés? Örömmel hallot­tuk, hogy csaknem egy hónapja a valamennyi településen megta­lálható úgynevezett nyilvános se­gélykérő telefonokat önálló, il­letve ikervonalra kapcsolták. A postahivatalok zárás előtt min­den alkalommal kötelesek ellen­őrizni, hogy a készülékek hasz­nálhatók-e. Ha nem, soron kívül megjavítják azokat. A segélykérő telefonokról a ko­rábbiakhoz hasonlóan díjtalanul hívható a rendőrség, az orvos, a mentő, a tűzoltóság. Mostantól azonban — a díj utólagos befi­zetése mellett — bármilyen be­szélgetés folytatható, éppen úgy, mint a postahivatalok nyilvános fülkéiből, sőt távirat is feladható. Megtudtuk, hogy Orgoványról, Városföldről, Jakabszállásról pél­dául eddig csaknem hetvenen te­lefonáltak ily módon, Kecskemét­ről viszont — itt is van öt, ugyanerre a célra kijelölt fülke — még senki. A nyilvános táv­beszélők mellett kifüggesztett tá­jékoztatók mindenkit eligazíta­nak; hogyan kell ezeket a készü­lékeket használni, s milyen be­szélgetések kérhetők. Sajnos, néhány éven belül to­vábbi fejlődés csak Kecskemét környékén várható. Katonatelep, Helvécia lakói már most távhívó vonalról telefonálhatnak, az idén, illetve jövőre Városföld és He- tényegyháza bekapcsolására is sor kerül. Tiszakécske. Lászlófal- va, Tiszaalpár, Kiskunfélegyháza telefonközpontjait a VI. ötéves tervidőszak végéig csatlakoztat­ják a crossbar-rendszerhez. E tervek megvalósulása egyben a más községekkel való kapcsolá­sokat is gyorsítja. Persze csak annyira, amennyire a korszerűt­len berendezések engedik. Mert hiba lenne elhallgatni, hogy me­gyénk telefonhálózata olyan fej­letlen, hogy még sokáig legfel­jebb a tűrhetetlen helyzet eny­hülésére lehet számítani a ki­sebb településeken. K. K. HAZAI TÁJAKON • Az avasi templom északkeleti nézetből, jobbra a harangláb csúcsa. Üjjászületett az avasi műemlék templom Miskolc képétől elválaszthatat­lan a Szabadság tér fölött, az Avas oldalán magasló támpillé- res templomépület, és a mellette álló zömök harangláb. ötévi felújítási munka után új­jászületett az ötszáz esztendős avasi templom. A munkálatok során Miskolc város és az Or­szágos Műemléki Felügyelőség 12 millió forintot fordított a temp­lom rekonstrukciójára. ötszáz éves templomról beszé­lünk, holott az ötszáz éves múlt csak konkréten a ma is álló templomé. Az Avas oldalán e templom helyén, mint azt az 1941-ben végzett ásatások is iga­zolták, már állott egy korábbi templom, amely a XIII. század­ból való, egyes adatok szerint az Ákos nembeli Erttye bán fia, Ist­ván nádor építtette a XIII. Szá­zad második felében. Ugyanaz az István nádor, aki a diósgyőri pálos kolostort és a Bükk egyik .g- szebb magaslatán,1 Szentiéleken a pálos monostort. E templomot 121<5-ben a portyázó tatár csa­patok lerombolták, de a XIV. szá­zad elejéről, 1335-ből már római kódexfeljegyzés található Mis­kolc papjának adófizetéséről. Ez azt jelenti, hogy akkorra felépült a második templom, s ennek lé­tét igazolták a már említett 1941-es ásatások során előkerült alapfalak, toronyfalak, különös­képpen pedig oszlopok és a szentély alapfalai. A mai templom északi falán az 1924-es tatarozáskor előkerült egy, még az eredeti vakolású fal­ra festett felirat, amelyen az 1102-es évszámot lehetett olvas­ni, s így egyes kutatók részben erre az évszámra, részben az oszlopokon látható liliomra, a csúcsíves szerkezetre, a halhólya­gos mérművekre hivatkozva bi­zonygatják, hogy a templom épí­tése csakis 1400 táján, Zsigmond király uralkodása idejében tör­ténhetett. Megerősíti ezt a felte­vést Zsigmond királynak egy 1411-ben kelt kiváltságlevele is. 1926-ban tatarozáskor XV. szá­zadi betűkkel írt szövegtöredék került elő. A latin szöveg magyar fordítása: „Az Ige megtestesülé­sének 1489. esztendejében ..A templom festése ezek szerint 1489-ben történt, de nem tűnik ki, vajon az első vagy második festése volt-e az épületnek. Rendkívül sok nagy jelentősé­gű esemény fűződik ehhez az épülethez. 1541. december 21-én a Fráter György által összehívott gyűlésen tizenhárom vármegye nemességének képviselői nyilvá­nították ki Ferdinánd királyhoz való ragaszkodásukat, s egyben kifejezték sérelmeiket a hatal­maskodó főurak zsarnoksága miatt. 1596-ban Eger eleste és Miskolc újabb feldúlása után a város elöljárói és vénei ősi szo­kás szerint e templomban gyűl­tek egybe tanácskozásra. 1544-ben Mehmet budai pasa csapatai a várost felégették, a templom te­teje is leégett. Ekkor égett le a római katolikus liturgia számá­ra felékesített nagy templom, ak­kor dőlt le a tornya, magával sodorva, beszakítva a három ha­jó csúcsíves boltozatát, megsem­misítve belső berendezéseit, ol­tárait, szentképeit. Amikor a tö- rökdúlás után a templomot hely­reállították, 1566-tfól kezdődően már a reformáció szellemében szerveződött újjá a gyülekezeti élet, s ettől kezdve a templom a református hívőké lett (ezt meg­előzően pedig már 1543-ban Dé­vai Bíró Mátyás ihnen hirdette a reformáció eszméit). Az avasi templom! egyházi épü­let, és várostörténeti relikvia. Nemcsak a hitéletnek, hanem a város utolsó négy és fél, ötszáz esztendejének is fontos tanúja, nagymértékben alakítója, fordu­latot jelentő cselekvéseinek, ta­nácskozásainak színhelye. Ma már elképzelhetetlen az Avas al­ja e templom nélkül, amely hit­életet, közművelődést, idegenfor­galmat egyaránt szolgál. Az 1544-es toronyledőlést követően tornyát nem építették fel újra. A mellette épült harangláb kü­lön építészeti nevezetesség. Be­rendezése, padjai, liturgiái kegy­tárgyai, emléktáblái, toldaléképü­letei nagy értékű iparművészeti emlékek. A körötte levő temető síremlékei között is számos mű­emlék értékű található. Benedek Miklós • A szószék a pelikános baidachinnal. • A templom melletti harangláb. Négy már sok... Múlt szombaton és vasár­nap, a töserdei ifjúsági ta­lálkozón négy alkalommal volt kénytelen a műsorközlő sajnálattal bejelenteni a produkció elmaradását. Hidegkúti Nándor, az egy­kori aranycsapat középcsa­tára váratlanul külföldi de­legációt fogadott a jó előre rögzített időpontban. Kár, hogy mindezt csak akkor tudatta a rendezőkkel, ami­kor azok őt az utolsó utáni egyeztetés végett Kecske­métről felhívták telefonon. A karate-bemutatót hiá­nyolok egyértelműen a szer­vezőket hibáztathatják. Gondosabb előkészület ese­tén nem nagyon fordulhat elő olyasmi, hogy a számí­tásba vett csoportok egyre- másra visszalépnek, akiknek pedig az utolsó napon szól­nak, azok természetesen már nem tudják összever­buválni csapatukat. Hogy mégis van kivédhe­tetlen eset?... Igen, ha pél­dául az egyik zenekar dobo­sa karambolozik. Így tör­tént ez a Konzummal, mely­nek ezúttal' csak a felszere­lése volt a színpadon, a hangszerek kezelői odalent sajnálkoztak. És sajnálkozott a közön­ség is, amikor vasárnap megtudta, hogy a KFT sem jött el. Mindez csak a hely­színen derült ki. Pedig mon­dani sem kell: nagyon so­kan kifejezetten a mészfe- hér arcúak zenekara miatt utaztak Tőserdőre. Hogy mégsem teljesen hiába, az a többi fellépő, beugró együttesnek köszön­hető. A történteket lehet ma­gyarázni. Mindig lehet! Az azonban feltétlenül elgon­dolkoztató: mi lett volna, ha a részt vevő ötezer fiatal nem talál magának kárpót­lást? Vajon meddig maradhat­nak az ilyen esetek követ­kezmények nélkül? (váczi) PARK AZ EGYKORI KŐBÁNYÁBAN V • A tatai földtani természetvédelmi területen, az egykori kőbánya helyén parkosítanak. Az elhagyott bányákból előkerült értékes geoló­giai ritkaságok épségéről a Magyar Állami Földtani Intézet dolgozói gondoskodnak. Pályázat a Rendőrtiszti Főiskolára iskola elvégzése után a tanulmá­nyi eredménytől függően alhad­nagyé hadnagyi rendfokozat, a hi­vatásos állományba vétel idő­pontjától (az iskola időtartama alatt) tiszhelyettesi illetmény, 50 százalékos vasúti kedvezmény (családtagoknak is), vidéken la­kóknak főiskolai kollégiumi el­helyezés, szolgálati időtől füg­gően szolgálati lakásra való jo­gosultság, korkedvezményes szol­gálati idő. A kötelezettségeket az 1971. évi 10. sz. törvényerejű rendelet tartalmazza. (További részkérdé­sekben a BM Személyzeti Cso­portfőnökség ad felvilágosítást.) A pályázatot, a kézzel Írott, rész­letes önéletrajzzal és az erkölcsi bizonyítvánnyal együtt a Belügy­minisztérium Személyzeti Cso­portfőnökségére (1903 Budapest, Postafiók 314.) kell beküldeni. A jelentkezés határideje 1982. augusztus 31. A Belügyminisztérium pályá­zatot hirdet kizárólag férfiak ré­szére a Rendőrtiszti Főiskola 1983—1984. tanévben induló év­folyamán a főiskola nappali ta­gozatának bűnügyi szakára. Pá­lyázatot nyújthat be, aki bün­tetlen és feddhetetlen előéletű, 25 évesnél nem idősebb, érettségi bi­zonyítvánnyal rendelkező fizikai dolgozó, aki katonai szolgálatot teljesített, és az előírt egész­ségügyi alkalmassági követelmé­nyeknek megfelel, társadalmi te­vékenységben aktívan részt vesz, a belügyi szolgálatot élethivatá­sának tekinti, és a szolgálattal járó kötöttségeket önként vállal­ja, aki a főiskola elvégzése után a Belügyminisztérium által meg­határozott bármely belügyi szerv­nél és beosztásban a szolgálat teljesítését vállalja. A pályázók felvételi vizsgát tesznek. A főiskolai hallgatókat megil­lető járandóságok: felvétel ese­tén rendőr őrmesteri, illetve az KI ÜDÜL KEDVEZMÉNYESEN? Évről évre többen jutnak el a szakszervezeti és a vállalati üdülőkbe. Megduplázódott 1960-hoz képest — s ma már majdnem másfél milliónyi — a kedvezményesen üdülők szá­ma. Az erre fordított állami összkiadás egyébként meghalad­ja a négy milliárd forintot; s ennek a roppant összegnek a be­utaltak mindössze 21—22 százalékát térítik meg. S bár 1980- ban a térítési díjakat emelték, ennek ellenére, a beutaltakat napjainkban jóval kisebb költséghányad terheli, mint húsz évvel ezelőtt. Az üdülni vágyókat egyre több üdülő, s ezekben egyre több — a korábbiakhoz képest „komforto­sabb” — szoba várja. Az üdülte­tésből a vállalatok és a szövetke­zetek ma már jóval nagyobb részt vállalnak, mint a SZOT. Ennek megfelelően a vállalatokat terhelő üdültetési költségek egyre maga­sabbak. Ügy is fogalmazhatunk, hogy 'a kedvezményes üdültetés egykori kizárólagos gazdája, a SZOT egyre inkább megosztja az ezzel kapcsolatos feladatokat, kö­telezettségeket és persze a költ­ségeket is a munkáltatókkal. Mindez semmit sem változtat a lényegen: 1960-ban a lakosság mindössze öt százaléka, üdült ked­vezményes térítés ellenében, 1980- ban már majdnem 12 százaléka. De nemcsak a ;,hagyományos” üdülőkben, hanem úgynevezett kereskedelmi szálláshelyeken, kü­lönböző bérleményekben, külföldi csereutak révén, s megannyi egyéb módon és formában is lehet ked­vezményesen üdülni. Ezért ez a 12 százalékos arány a valóságban inkább 16—17 százalék. Kikből tevődik össze ez a 16—17 százalék? A kedvezményes üdültetés — a szociálpolitika alapcélját nézve — elsősorban azoknak hivatott anya­gi támogatást nyújtani, akik csa­ládi és anyagi helyzetük miatt másként nem juthatnak pihenés­hez. El kell ezt fogadnunk, még akkor is, ha jól tudjuk, hogy a népesség különböző rétegein belül merőben mások az üdülési szoká­sok. Más a helyzet az aktív kere­sőknél, s más a nyugdíjas házas­pároknál, más a sokgyermekesek­nél, s megint más a gyermeknél- •külieknél. Meghatározó tényező a lakóhely és a lakás minősége, de az is, hogy valaki egyáltalán pi­henéssel, üdüléssel óhajtja-e el­tölteni évi rendes szabadságát, vagy inkább — anyagi kényszerű­ség vagy más okok miatt — kü­lönmunkával pénzt keres ez idő alatt. Befolyásolja az üdülési szo­kásokat a családok egy főre jutó jövedelmi helyzete. Azt gondol­hatnánk, hogy azok a családok, ahol alacsony az egy főre jutó jö­vedelem, igénybe veszik — mert vehetik — a kedvezményes üdül­tetést, és fordítva: ahol több jut a jövedelemből egy-egy családtagra, ott inkább más üdülési, pihenési formák mellett döntenek. Elvileg ez logikusnak látszik, ám a gyakorlat mást mutat. A Gazdaságkutató Intézet — pontos adatokkal illusztrált — megállapí­tása szerint, minél magasabb az egy főre jutó családi jövedelem, annál gyakoribb a kedvezményes üdültetés igénybevétele; vagyis a szociálpolitikai alapelv ez esetben nem működik szándékolt funkció­jának megfelelően. Azoknak a családoknak a zöme (majdnem 90 százalék), amelyek­ben az egy főre jutó jövedelem az 1000 forintot nem haladja meg, még sohasem üdült kedvezményes térítés ellenében, 6,4 százalékuk pedig az elmúlt öt évben mindösz- sze egyszer vett igénybe ilyen be­utalót. Ahol pedig az egy főre ju­tó családi jövedelem 4500 forint felett van —, s ez már a magas jövedelműek kategóriája —, a csa­ládok 40 százaléka nem üdült még kedvezményes térités ellenében, viszont több mint negyven száza­lékuk az utóbbi öt évben többször is. A kedvezményes üdülésre jogo­sító beutalójegyek többsége ezek szerint nem a szociális helyzetük miatt rászorultaknak, hanem — úgymond — az anyagilag tehető­sebbeknek jut. Akkor pedig ho­gyan értelmezzük a kedvezményes üdültetés kapcsán a szociálpoliti­kai alapelveket? Talán úgy, hogy az üdültetés kedvezményes díjait 'alapvetően a családi jövedelmek nagysága szerint határoznánk meg. A Gazdaságkutató Intézet ennek értelmében javaslatot dol­gozott ki. Ennek lényege, hogy a létminimum körüli jövedelmi ka­tegóriában — nagyjából az 1400 forint, illetve ennél alacsonyabb egy főre jutó családi jövedelem esetén — akár ingyenes is legyen az üdültetés, de a nagyobb jöve­delmeknél fokozatosan emelked­jék a térítési díjak összege. A ská­la végpontján, a 6000 forintos egy főre jutó családi jövedelemhá­nyadnál a térítési díj és az üdül­tetés önköltsége között már nem lenne különbség. E magas jöve­delmi kategóriákba tartozók tehát, lényegében önköltséges alapon üdülhetnének. Hangsúlyozzuk, hogy egyelőre semmiféle döntésről vagy akár a kérdés hivatalos napirendre tűzé­séről nincs szó. Figyelemre méltó azonban a Gazdaságkutató Intézet javaslatának szelleme, amely szi­gorúan szociális indítékú, habár természetesen vitatható pontjai is vannak. Nem zárja ki viszont a kedvezményes üdültetés eseten­kénti — jó munkáért, kiemelkedő munkahelyi eredményekért és mi­egyebekért kijáró — jutalom jel­legét. Elképzelhető, hogy a mun­káltatók, nagyon indokolt esetek­ben, egyszemélyi elbírálás alapján átvállalják az üdülési díj kisebb- nagyobb hányadát, vagy éppen a teljes összegét. Nem automatiku­san. nem eleve a díjakba beénít- ve, hanem személvenként nvúitott — és társadalmilag ellenőrzött — egyszeri anyagi kedvezményként. A Gazdaságkutató Intézetben egyébként azt is kiszámolták, hogy ilyen rendszer működtetésével csökkenne a költségvetési teher, amellett, hogy a szisztéma megfe­lelne szociálpolitikai céljainknak. Vértes Csaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents