Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-23 / 171. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1982. Július 23. események sorokban MOSZKVA Moszkvai intézményeket, üzemeket kerestek fel csütörtökön a nemzetközi békemenet résztvevői. A főként skandináv országokból érkezett békeharcosok találkoznak a szovjet társadalmi szervezetek képviselőivel is, hogy megvitassák nézeteiket, eszmét cseréljenek az emberiség létfontosságú kérdéséről, a nukleáris katasztrófa megakadályozásának módjairól. MANILA Szerdán Manilában merényletet követtek el Emmanuel Pelaez Fülöp-szigeteki külügyi államminiszter, egykori alelnök ellen. Ismeretlen fegyveresek Pelaez háza közelében gépfegyverrel rálőttek az éppen hazatérő, hatvanhat éves politikus gépkocsijára, majd elmenekültek a tetthelyről. Pelaezt, aki három lövést kapott, súlyos sérülésekkel szállították kórházba, ahol később megoperálták. Az orvosi jelentés szerint túl van az életveszélyen. Őfelsége élete kockán forgott „Tűrhetetlen dolog, hogy őfelsége ilyen helyzetbe került, élete kockán forgott” — jelentette ki William Whitelaw angol belügyminiszter az alsóházban. Whitelaw szerdán ismertette a július 9-i incidensről szóló rendőrségi jelentést, és a tanulságokat, amelyeket levontak, miután egy Michael Fagan nevezetű foglalkozásnélküli behatolt a Buckingham- palotába, 11. Erzsébet királynő hálószobájába. — A rendőrséget súlyos mulasztás terheli — mondotta Whitelaw. Kijelentette, hogy a Buckingham-palota biztonságáért felelős személyek „megdöbbentően hanyagok” voltak. Whitelaw szerint az uralkodó személyes védelmét most alapvetően megjavítják. Üj rendőrségi ügyosztályt létesítenek, amelynek feladata a királyi család védelméről gondoskodni. PRAVDA-CIKK: „KIK A RAB NEMZETEK?” A Szovjetunió visszautasítja a kommunistaellenes vádaskodásokat Igen éles hangú szerkesztőségi cikkben válaszolt csütörtökön a Pravda Reagan amerikai elnök legutóbbi szovjet- és kommunis- faellenes kijelentéseire, amelyeket az úgynevezett rab nemzetek hetének megnyitása alkalmából Washingtonban mondott beszédében tett. A lap megállapítja: Ronald Reagan ezúttal is a „szabadság védelmezőjének” mezét öltötte magára, akinek meg kell védenie a világot „a totalitariá- nus kommunizmustól” s azzal próbálkozott, hogy a Szovjetuniót úgy tüntesse fel, mint amely „el akarja nyomni az emberi szabadságot.” Washington azért folyamodott most ismét ezekhez a képtelen ostobaságokhoz, hogy „fokozza a lélektani háborút, újabb dollármilliárdokat csikarjon ki a fegyverkezési hajsza céljaira” — szögezi le a cikk. A Pravda cikke foglalkozik azzal a Reagan által terjesztett rágalommal, hogy a Szovjetunió „területi igényekkel lép fel” s „a legkomolyabb mérvű fenyegetést jelenti a béke számára”. „Közismert, hogy a Szovjetuniónak nincs területi igénye földünk egyetlen országával szemben sem.” Washington az, ahol „lét- fontosságú érdekövezetnek minősítik a világ gyakorlatilag minden körzetét, és azzal fenyegetőznek, hogy érdekeiket fegyverrel, — esetleg nukleáris fegyverrel — védik meg” — írja a lao. Jellemző példaként említi a Pravda azt, hogy napjainkban az Egyesült Államokat terheli a fő felelősség Izrael Libanonban végrehajtott véres gaztetteiért. Hírügynökségi jelentések szerint az iráni erők tegnap virradóra újabb nagyarányú támadást hajtottak végre Basra iraki város térségében. A Ramadan, a mohamedán világ böjti ünnepe befejeztének másnapján indított iráni támadásról hírt adó iráni közlemény szerint a harcokban az iraki erők jelentős veszteségeket szenvedtek, az irániak nagyszámú páncélos járművet kilőttek és sok iraki hadifoglyot ejtettek. A Teheránból érkező jelentésekkel szinte egyidejűleg az INA iraki hírügynökség ismertette az iraki katonai parancsnokság csütörtöki közleményét. Ez elismerte a legújabb iráni támadás tényét, de hozzátette, hogy iraki részről — az ellenfélnek súlyos károkat A Pravda válaszol az amerikai elnöknek arra az állítására, amely szerint Afganisztán is „rab nemzet.” Ez a kijelentés kísérlet arra, hogy eltorzítsák az afgán nép által végrehajtott demokratikus forradalom lényegét. S az afgán nép ellen folytatnak olyan hadüzenet nélküli háborút, amelynek ösztönzője és szervezője ismét csak Washington” — szögezi le a cikk. „Az amerikai vezető körök különösen dühödten reagálnak a lengyelországi események alakulására — folytatja a cikk. — Hát hogyne: annyi erőfeszítést tettek, annyi dollármilliót fordítottak arra, hogy az ellenforradalmi erők kezével megdöntsék Lengyelországban a szocialista rendszert, visszaállítsák a tőkés rendet. Mindent igényibevettek erre a célra: a fenyegetést, a nyomást, a gazdasági szankciókat, a zsarolást, a lélektani hadviselést, de mindez hiábavalónak bizonyult. Lengyelország szocialista erői maguk teremtenek rendet otthonukban, s bármilyen haragra gerjedjen is Washington, a lengyel hazafiak sikerre viszik országukban a helyzet normalizálásának folyamatát, megvédik *a szocialista vívmányokat.” A Pravda kitér arra is, hogy Reagan élesen támadta Lenin eszméit, tanítását, a marxizmus— leninizmust. Senki sem képes arra, hogy elvitassa a történelem vitathatatlan tényét, Lenin eszméinek diadalát” — hangoztatja a cikk. Válaszol az SZKP lapja arra a kijelentésre is, amely szerint „a kommunisták csupán a hivatásos forradalmárok kis okozva — visszaverték azt. Az iraki közlemény az eddigiektől eltérően az iráni csapatmozgások földrajzi helyét is megjelölte. Eszerint az iráni csapatok négy kilométeres mélységben törtek be iraki területre. Az újabb iráni támadás végrehajtásához Iránból dobtak át újabb alakulatokat — állapítja meg az iraki közlemény. (Ez ellentmond annak a te- heráni jelentésnek, hogy az újabb offenzívát a már iraki területen lévő iráni egységek hajtották végre.) Teherán szerint az iráni erők a közös határtól hét kilométerre, Basra közelében vannak. Tegnap Irán után Irak is bejelentette, hogy szerdán az iraki légierő támadta az olajfinomítóiról ismert iráni Ahwaz és Dizful városokat. Az iraki jelentés nem említ veszteségeket. csoportját jelentik” — emlékeztetve arra, hogy nem egy kis csoport, hanem a kommunisták tízmilliói teremtették meg a 'világon a szocialista országok közösségét, építik az osztálynélküli társadalmat. „A szocialista országoknak címzett gonosz rágalmak ismét csak arra kellettek, hogy alapot teremtsenek a szocialista országok belügyeibe történő beavatkozásra — hangoztatja a Pravda szerkesztőségi cikke. — Reagan beszéde nyílt felhívást tartalmazott arra, hogy a Szovjetunióban, a többi szocialista • országban „belülről” döntsék meg a szocializmust. Erre a célra Washingtonnak minden eszköz jó.” Reagan beszédének lényege a Pravda szerint az, hogy felszítsa, fellobbantsa a hidegháborút a Szovjetunió, a szocialista közösség országai ellen, megrágalmazza a marxizmus—leninizmust, a tudományos kommunizmust. — A hidegháború legsötétebb korszakának e szónoki fogásait azzal a dagályos frázissal akarják álcázni, hogy „a mi birtokunkban van az igazság ereje”. Washington nem birtokolja ezt az erőt, s az igazság Washington urai ellen szól. Nem az erő, hanem a gyengeség jele, amikor azzal próbálkoznak, hogy az imperializmus legreakciósabb erőinek érdekében meghamisítsák a valóságot, a történelem igazságát, hazugságot és rágalmakat alkalmazzanak. Most is erről van szó” — szögezi le Reagan elnök beszédéről az SZKP KB lapjának szerkesztőségi cikke. rp rr r \ • Tuzparbaj Bej rútban Üjabb heves tüzérségi párbaj volt szerdán este a palesztin erők és a Libanonban tartózkodó izraeli inváziós csapatok között Bejrút déli külterületein. A WAFA palesztin hírügynökség jelentése szerint az ágyúzás csak éjfél után csendesedett el. Az izraeli repülőgépek a körülzárt Nyugat-Bejrút felett zavarórepüléseket végeztek, s világítórakétákat dobtak le. Közel egymillió palesztin és libanoni vált hajléktalanná Izrael libanoni inváziója következtében — jelentette ki Zohdi El- kodra, a PFSZ kairói képviselője. A június 6-i támadás óta mintegy tízezren tűntek el, s az izraeli erők három várost, 32 falut és 14 palesztin menekülttábort romboltak le — jelentette ki a palesztin képviselő. Ellentmondó jelentések az iraki-iráni frontról KAMBODZSA Festői pagoda • Az újjászületett Kambodzsa fővárosában az élet fokozatos normalizálódásával párhuzamosan benépesültek a templomok is. Az új Phnom Penh-i vezetés — a Pol Pot-kormány erőszakoskodása után — óvakodik a vallás ellen folytatott küzdelemtől. Képünkön a kambodzsai főváros egyik kedvelt temploma, a Tat Phaom pagoda festői környezetben áll. (Fotó: VNA—MTI—KS) PORTUGÁLIA A mór mehet A klasszikus szállóigéből tudjuk, a mórnak akkor adják ki az útját, amikor már megtette kötelességét. Ez persze nem szép, mondhatni hálátlan dolog, mégis nap-nap után megesik — még a politikában is. Legutóbb a lisz- szaboni parlament „csinált mórt” a Legfelső Forradalmi Tanácsból, a hadsereg fontos ellenőrző szerepet betöltő testületéből. Portugália parlamentje ezzel kiiktatta a politikai életből a katonákat. akiknek tulajdonképpen saját létét köszönheti. Hogy a döntés súlyát kellőképp értékelhessük, érdemes visz- szatekinteni az elmúlt nyolc esztendő eseményeire. A majd négy évtizedes diktatúrát 1974. áprilisában döntötte meg a „vörös szegfüs forradalom”. A katonák nemcsak az új rend megteremtésében vettek részt, hanem hosz- szabb időn át irányították az országot. S mivel az áprilisi forradalomra a leginkább haladó felfogású tisztek ösztönözték a hadsereget, érthető, hogy a nagy politikai átalakító munkában a progresszív katonai vezetők álláspontja volt a meghatárzó. Egy tőkés államban mindez szokatlanul komoly változást hozott. A nagyarányú államosítást, a széles körű földreformot követte az ország politikai életét és fejlődését hosszú időre meghatározó alkotmány kidolgozása, amely Nyugat- Európában páratlan módon a szocializmust jelölte meg elérendő célként. Az alkotmány komoly ellenőrző, sőt vétójogot adott az elnöknek, és az őt segítő forradalmi tanácsnak. Emiatt aztán a jelenlegi jobboldali kormánykoalíciónak, újra és újra meggyűlt a baja e testülettel. A hadsereg belső politikai harcaiban azonban lassacskán háttérbe szorultak a baloldali érzelmű tisztek. Hasonló folyamat játszódott le az egész portugál belpolitikában. A mérsékelt, majd kifejezetten jobboldali polgári erők térnyerésével párhuzamosan csökkent a haladó katonák befolyása. Most pedig a lisszaboni kabinet fokozatosan próbálja felszámolni az 1974 után elért társadalmi vívmányokat. Elsősorban az államosított vállalatok körét kívánják szűkíteni. A földreformban érintett nagy földterületek zömét vissza akarják adni magánkézbe. A parlamenti többség birtokában már sokat értek el, de nem mindent, mert egy sor kérdésben a katonák tanácsa — az alkotmányra hivatkozva — megakadályozta a jobboldali terveket. A kormánykoalíció ezért indított nyílt hadjáratot a Legfelső Forradalmi Tanács ellen. Az alkotmány értelmében azonban a testületet csak a parlamenti képviselők kétharmadának szavazatával lehetett feloszlatni. 1982 nyarára sikerült a jobboldali pártok szövetségének megnyernie ehhez a legnagyobb ellenzéki erőt, a Szocialista Pártot. Így jött létre a szükséges kétharmados többség, amely végül a Legfelső Forradalmi Tanács „halálos ítéletét” jelentette. A katonákat tehát vissza- kényszerítetfék ia kaszárnyába, jelezve, hogy a mai politikai kurzusnak már semmiképp nem felelnek meg az áprilisi eszmékhez és az alkotmányhoz hűséges csoportok. S mivel a jobboldal legfőbb célja éppen az alkotmány megváltoztatása, várható, hogy lassan félreállítják az útból mindazokat, akik törekvésüket még akadályozni próbálják. Avar Károly A KORMÁNY MEGTÁRGYALTA: Az agráripari egyesülések A magyar agrártermelésben a gazdasági együttműködés sokféle formája alakult ki, és működik eredményesen. A termelési szerződések és rendszerek, a gazdasági társaságok és közös vállalatok, a tudományos termelési társulások széles körű lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy a gazdálkodó szervezetek a számukra legelőnyösebbet válasszák, illetve alakítsák ki. A gazdasági együttműködés 1976-ban új formával gazdagodott. A Hajdúság élenjáró mezőgazdasági nagyüzemei és élelmiszeripari vállalatai agráripari egyesülés alakítását kezdeményezték. Példájukat rövidesen követte a békéscsabai, a kalocsai és a szigetközi agráripari egyesülés megalakulása. A négy egyesülésben 65 mezőgazdasági és élelmiszeripari gazdálkodó szervezet vesz részt, területük 270 ezer hektár, termelési értékük 1981-ben meghaladta a 28 milliárd forintot. A tapasztalatszerzés céljából megalakult agráripari egyesülések egy-egy tájegységben a termelés komplex összehangolását, a termelőkapacitások jobb kihasználását, a termelőberendezések tervszerűbb területi elrendezését, a termelés hatékonyságának növelését, a gazdálkodásban meglevő különbségek csökkentését tűzték ki célul, ennek rendelték alá koordinációs, termelő és szolgáltató tevékenységüket is. Az eltelt fél évtized alatt az agráripari egyesülések eredményesen dolgoztak: termelési értékük 5 év alatt 79, s nyereségük 93 százalékkal növekedett. Fejlődésük üteme, termelési mutatóik alakulása jobb, mint a megalakulás előtti időszakban, vagy a hozzájuk hasonló más körzetekben, de hatékonyságban még nem érték el a kívánt szintet. Az egyesülések mezőgazda- sági nagyüzemeinek 61 százaléka magas színvonalon gazdálkodik. A termésátlagok lendületes’ növekedése mellett — bár még nem kielégítő mértékben — csökkent a gazdaságok közötti különbség. A nagyüzemi tevékenyseggel együtt szélesedett a háztáji gazdaságok termelésének szervezése is. Az agráripari egyesülésekben folyó termelés alapegységei és meghatározói továbbra is az önálló gazdálkodást folytató nagyüzemek. Terveik, fejlesztési koncepcióik összehangolása, az egyes ágazatok szakmai, ökonómiai elemzése, az anyagi és szellemi erőforrások összefogása elsősegítette a termelési lehetőségek jobb kihasználását, az alapanyagtermelés és -feldolgozás nagyobb összhangját, a párhuzamos kapacitások létrehozásának megszüntetését. Az egyesülések közös vagyonának értéke eléri a 2 milliárd forintot. A kezdeti időszakban még túlzott beruházásokra törekedtek, de az utóbbi években a szolgáltatásokra is nagyobb figyelmet fordítanak. Az elhatározott beruházások rövid idő alatt, és jó minőségben készültek el, többségük ma már nyereségesen működik. Egyesülésenként többféle szolgáltatás alakult ki és segíti a taggazdaságok munkáját. Elsősorban ez tette lehetővé, hogy az 1981. évi eredmények alapján a taggazdaságok vagyoni betétjükre átlagosan több mint 18 százalékos nyereséget kaptak. Ez azonban egyesüléséfi- ként nagy szóródást takar. Az agráripari egyesülések ön- kormányzat alapján, szűk létszámú ügyintéző szervezettel működnek. A testületek mind alkalmasabb fórumai az érdekek egyeztetésének, a közös fejlesztési koncepciók kialakításának, elősegítik a magasabb szintű közösségi gondolkodást, az egymás ügyei iránti felelősséget. A taggazdaságok legjobb szakembereiből alakult szak- bizottságok egy-egy termelési ág átfogó elemzésével, a legjobb módszerek ajánlásával segítik az eredményesebb termelést. Az együttműködésben tovább fejlődött és erősödött az élelmiszertermelés vertikuma, bár még nem éri el az alapításkor kitűzött színvonalat. Három egyesülésben az élelmiszeripari feldolgozás alapanyag-szükségletének döntő hányadát egyesülésen belül állítják elő. Az árutermelés tömegé’- nek növelése mellett nagy gondot fordítottak a minőség javítására is. A négy agráripari egyesülés fejlődése az eredmények ellenére differenciált. Ennek nemcsak a termőhelyi és infrastrukturális adottságok, hanem a termelési szerkezetben, a személyi és tárgyi feltételekben meglévő különbségek is az okai. Az eddigi tapasztalatok alapján a Minisztertanács megállapította, hogy az agráripari egyesülés mint a gazdasági együttműködés új, fejlett formája alkalmas egy tájegység agrártermelésének ősz*, szehangolására, a gyorsabb ütemű növekedés elősegítésére. Ezért a kísérleti szakasz lezártnak tekinthető. Továbbra .is elsőrendű feladat a négy agráripari egyesülés munkájának javítása, a köztük meglevő differenciáltság mérséklése, a hatékony munka feltételeinek kialakítása. Nem kevésbé fontos a testületek munkájának erősítése, olyan érdekeltségi rendszer alkalmazása, amely fokozottan elősegíti az alapanyagtermelést és -feldolgozást. Sokat kell még tenni az egyesülésen belüli két- és többoldalú kapcsolatok fejlesztéséért, továbbá a szolgáltatások bővítéséért is. (MTI) Gazdaságos anyagfelhasználás Legfontosabb gazdaságpolitikai törekvéseink, a hatékonyság, a külgazdasági egyensúlyi helyzet javítása, a további műszaki haladás mind sürgetőbbé teszi, hogy ésszerűbben gazdálkodjunk az erőforrásokkal. Ez különösen fontos az anyagok, a félkésztermékek és az alkatrészek esetéb .i, annál is inkább, mert a nyolcvanas évek elejére az ipari termelés anyagköltséghányada elérte a 67, a mezőgazdaságé pedig a 60 százalékot. Ezért a termelésie n legjelentősebb szerepet ját- • anyagfelhasználás és technológiák korszerűsítésére az Allan ' Tervbizottság határozata alapján az Országos Tervhivatal az Ipari Minisztérium, valamint az Országos Anyag- és Árhi.vatal programtervezetet dolgozott ki, amelyet a kormány csütörtöki ülésén népgazdasági programmá emelt. A kétéves előkészítő munka során több mint száz vállalat sok száz szakemberének véleményét megismerték. A program tervezetét megvitatta a Magyar Kereskedelmi Kamara és a MTESZ is. Javaslataikkal alátámasztották, gazdagították a programot. A program kidolgozói abból indultak ki, hogy a gazdaságosabb anyagfelhasználás a hatékonyság fokozásának egyik fő forrása lehet. Az e területen rejlő tartalékok kiaknázása a következő években döntő szerepet játszik a gazdasági növekedésben. A program legfontosabb célkitűzései: az anyaghányad csökkentésével nép- gazdasági szinten elérni, hogy a nemzeti jövedelem a bruttó termelésnél gyorsabb ütemben nőjön; a megvalósításban részt vevő vállalatok költségei mérséklődjenek, ezzel eredményeik javuljanak és a műszaki fejlesztéssel, elsősorban a gyártás-, és gyártmány-technológiák korszerűsítésével segítsék a gazdaság versenyképességét. A program magában foglalja az anyagok elsődleges és másodlagos feldolgozására, a minőség javítására, az anyagtakarékos technológiák elterjesztésére, a feldolgozóipar színvonalának javítására, a konstrukciók korszerűsítésére, a közgazdasági és jogi szabályozásra vonatkozó javaslatokat. A program átfogó rendszerszemlélet. a teljes anyagáramlási folyamát összefüggéseinek figyelembevételével jött létre. A végrehajtásra a kormány részletes akcióprogramot hagyott jóvá. Az akcióprogram megvalósítását két szakaszban irányozza elő. Az első szakaszban főleg gazdasági szervező intézkedésekkel. valamint a megtakarításókból viszonylag gyorsan megtérülő, .kisebb beruházást igénylő gyártási és gyártmánytechnológiai korszerűsítést célszerű megkezdeni. A második szakaszban nagyobb befektetést igénylő technológiai korszerűsítést eredményező fejlesztések is megvalósíthatók a hetedik ötéves tervidőszakban. Műszaki-gazdasági előkészítésüket azonban már most meg kell kezdeni, hogy a következő középtávú tervbe beilleszthetők legyenek. A program sikere mindenekelőtt a vállalatokon múlik. Javaslataik alapján akcióprogram készül, amely a jelenleginél gazdaságosabb anyagfelhasználásra, a technológiák korszerűsítésére és a kutatási eredmények gyorsabb alkalmazására orientálnak, folyamatosan beépülnek majd a vállalati költséggazdálkodásba és a gyártmánykorszerűsítési tervekbe. A kormány valamennyi vállalattól elvárja, hogy mindenütt javítsák a gazdaságszervező munkát. A központi szervek arra számítanak, hogy a vállalatok érdekeltebbé válnak ebben a nagy jelentőségű munkában, és javulnak a vállalatközi kapcsolatok is, hi-, szén sok feladat csak több gyár, üzem összehangolt munkájával oldható meg. Építenek az irányító szervek gazdaságszervező és ellenőrző tevékenységére is. A központi szervek a program megvalósítását a jelenleg korlátozott beruházási lehetőségek ellenére, központi forrásból, alapvetően pályázat útján elnyerhető kedvezményes bankhitellel is segítik, de számolnak azzal, hogy a vállalatok saját eszközeiket is fokozott mértékben e célok megvalósítására összpontosítják. A pályázati feltételeket rövidesen meghirdetik.
