Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-22 / 170. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1982. július 22. AKIK VÁLLALJÁK A KOCKÁZATOT „Már nem táncolunk borotvaélen” Gyermekkoromból elsősorban a forró nyarak emlékét őr­zöm még ma is. Mezítláb futottunk a porban, dübörgött tal­punk alatt a vizesárkon átívelő fahíd. A kezünkben gyakran cipeltünk kenyereskosarat, tepsit: a sütnivalót a pékségbe vinni leginkább a gyerekek dolga volt. A frissen sült kenyér illata az utcára szökött délutánra, mire érte mentünk az otthon dagasztott kenyérnek, tojássárgájával megkent, fé­nyes pogácsának . . . Jánosi István, a Kalocsai Sü­tő- és Édesipari Vállalat igazga­tója derűs arccal hallgatja tör­ténetemet. Itt a Tómor utcában, az elaggott épületek között, ahol mutatóba még magyar kemence is akad, mintha nem is tűnné­nek olyan távolinak a fölemle­getett dolgok. Csakhogy Kálmán bácsi, a kevés szavú kunszent- miklósi pék túl a hetvenen már, s alig egy-két esztendő, és a ka­locsai Tömör utcából végleg el­költözik új telephelyére a sütő­ipari vállalat. — Igen és biztosíthatom: nem lesz nosztalgiánk! — Az igazgató figyelmes-várakozó arckifejezése egy villanásnyi idő alatt megvál­tozik. Eddig ő hallgatott engem, de most már ő magyaráz: — Szeretném előrebocsátani: a vál­lalat története, nem az én igaz­gatóságom története. Az előbbi hosszabb is, küzdelmesebb is az utóbbinál. Hogy mégis csupán a legutóbbi hét esztendőről számo­lok be, annak egyszerű az oka: ezt ismerem! Jánosi István 1975-ben került a cég élére. A vállalat, amely­nek igazgatói székébe ült 200 ezer lakos alapellátásáról (kenyér és péksütemény! gondoskodott. Hogyan? Igen nagy nehézségek árán. Az egykori maszek péksé­gek összedőléssel fenyegettek, a kenyérsütők ..fészerüzemekben” dolgoztak. Fejleszteni kellett vol­na, de a vállalat pénztárcája üresen ásítozott. Maradt az adósság és a cég jó híre! — Jánosi elvtárs, ahhoz a piros almához hasonlított a vállalat amely kívül szép, de belül be­teg? — Azt hiszem megfogalmazhat­nánk így is, de mint minden ha­sonlat, ez is sántítana. Egyazonban bizonyos: ha anyagival nem is, de erkölcsi tőkével szerencsére rendelkeztünk. S ez lett az alap­ja mindennek. Meggyőződésem, hogy az emberek, ha tudják mi­ről van szó, ha ismerik a felada­tot, a célt, akkor szinte minden­re képesek, mindent vállalnak. Mert mire építhettünk mi való­jában? A jól dolgozó kis közös­ségekre, munkahelyi kollektívák­ra, amelyek a mostoha körülmé­nyek között is igyekeztek tisz­tességesen helytállni (innen a jó hírünk). Ám megnehezítet­te a helyzetünket az elavult, húsz telephelyen szétszórt, alig 30 milliós eszköz-, s a több tíz­milliós hitelállomány. S mi min­den hiányzott. Pénz, korszerű üzemek, fiatal, felkészült szak­emberek ... — Megbocsásson: mi volt a cél? Mintha bosszankodna a feles­leges kérdés miatt, olyan felpap- rikázódva sorolja az igazgató: — Először, másodszor és so­kadszor: az alapellátás javításai Vagyis: a jó kenyér! Hiszen ép­pen maga mesélt a gyerekkori otthon dagasztott, maszek pék­ségben sütött illatos kenyérről. Nehogy azt gondolja valaki, hogy ilyet csak abban az időben, s ezzel a módszerrel lehetett ké­szíteni! Csakhogy a célok arra valók, hogy megvalósítsuk őket. S ehhez eszközök, módszerek, öt­letek, elképzelések kellenek. De legfőképpen bátorság, és a — je­len esetben több mint ezer fős — közösség ráhangolódása a siker­hez vezető hullámhosszra. Ott kell tehát kezdeni a munkát: a fejekben. Először a vezetőkében, majd a munkásokéban. El kellett érni, hogy mindenki értse, mit akarunk, de ne csak értse, érez­ze is át a vállalkozás kockázatát és nagyszerűségét. — Beszélgetésünk során most először hangzott el o kockázat ki­fejezés. Ám nem elég azt vállal­ni, tudni kell, mit miért csinál az ember ... — Tökéletesen egyetértek. Hadd készítsek egy kis statisztikát. A vállalatunk eszközállománya 1975-ben, mint már említettem, 30 millió forintot ért. Most 130 milliót. Az árbevételünk az akko­ri 260-ról mára 540 millióra emelkedett. Mindez hét év alatt. Hogyan? A cél — az alapellátás javítása — világos volt. A hoz­závezető utat pedig addig keres­tük — együtt! — míg meg nem találtuk. Tehát: fiatal felsőfokú végzettségű szakembereket szer­ződtettünk, s hagytuk őket dol­gozni. Az 1976-os kísérleteink még dugába dőltek ugyan, mert nem volt eléggé „beoltva” a társaság. Ám egyszer csak azt vettük észre, hogy félmondatok­ból is értjük egymást. — Konkrétabban? — Act mondtuk: hogy a ke­nyérfronton ne táncoljunk borot­vaélen, hogy négy járás 53 tele­pülésének ellátását ne veszélyez­tethessék az esetlegesen összero­gyó öreg kemencék, ehhez pénz kell. A pénzt magunknak kell előteremteni, s erre az édesipar­ban és az „egyéb”’ ágazatban lát­tunk lehetőséget. Olyan terméke­ket kellett kiötlenünk és gyár­tanunk, amelyek keresettek a külföldi és a hazai fogyasztók körében, nem túl drágák, tehát eladhatók, s mégis nyeresége­sek. S mindezt amilyen gyorsan csak lehet! Fölpörgettük a rit­must. Egy éven belül létrehoztuk a Monori Állami Gazdasággal együttműködve a Fincsi termék- családot, amelynek ma nyolc tag­ját gyártjuk. Azután jött a Pu- fóka, a Szarvacska, a Ropi, a Szaturnusz-szelet majd a Susi ná­polyik. az Ifi és a Foci szelet. .. Az elmúlt hat évben több mint ötven új termékünket ismerték, s szerették meg a vásárlók. Csak­hogy ezt előre sohasem lehetett tudni!... — ön mondta: bátorság kellett hozzá... — Bátorság, elszántság, életre­valóság. Az első gépsort használ­tan vettük 'Bécsben. Hirdették: nem kellett senkinek. Voltak per­sze nálunk is kétkedők, akik azt mondták: minek ez, eddig se volt, mégis jó volt stb. Termé­szetesen megvettük a gépet. s nem jártunk rosszul vele. Ezu­tán következett a Fincsi, amiről már szóltam. A monoriak holland géppel készítik, mi NSZK-ból származóval. Még idejében rájöt­tünk ugyanis, hogy ez jobb. Tár­gyaltunk a nyugatnémet céggel: kiderült, 20—25 millióba kerül­ne a gép. Honnan szerezzünk eny- nyi pénzt?! Meghánytuk-vetet­Pécsi kesztyű és bőrruha öt kontinensre Termékeinek minőségével a kontinensünk határain túl is meg­alapozta hírnevét a Pécsi Kesz­tyűgyár. A pécsi bőrgyárral kö­tött gazdasági együttműködés most lehetőséget nyújt arra is, hogy jó minőségű sertésvelúrból nagy mennyiségben készítsenek bőrruhát. Ebbői évente százezer darabot gyárt a kesztyűgyár bőr­ruházati üzeme. Ennek 70 száza­lékát tőkés piacokon értékesítik. tűk a műszakiainkkal a dolgot, s megvettük a gépsor lelkét, az extrudert és a vezérlőpultot négy millió forintért. A többit elké­szítettük mi magunk. Elképzelé­seink jó ötleteink szerencsére mindig voltak, csak merni kel­lett megvalósítani azokat. Mert például a Szaturnusz-szelet is hogy született? Bérmunkában gyártottuk és gyártjuk a Sport szeletet. Fél év alatt álltunk rá erre, beleértve az üzemcsarnokok felépítését is! Aztán kifejlesztet­tük a Szaturnuszt, több mint ezer tonnát gyártunk évente, amely jobb mint a Sport. S itt vannak már ennek is az újabb változa­tai, az Ifi és a Foci. — Kenyeret is sütnek vagy tucatnyi félét. Csak a legújab­bak, amelyekről hallottam: a lenmagos, a vikend és a sajtos kenyér... — Igen, Az édesipari terméke­ink eljutottak egyebek között Ausztriába és az NSZK-ba, Ka­nadába és Kuvaitba. A Susi pél­dául megállta a helyét ott is. ahol egyébként 35-féle nápolyi közül válogathat a vásárló. Üj termékeink hozzák a nyereség 90 százalékát, s ez azt eredménye­zi, hogy van miből javítahunk az alapellátást, bővíteni elsősorban a kenyérválasztékot. Ám nincs és nem lehet megállás. Most is vannak, a jövőben is lesznek új termékeink. Tizenegy céggel va­gyunk kooperációs kapcsolatban, s újabb együttműködésekre tö­rekszünk. 10—20—25-féle export­képes termékünk kínálja magát a külkereskedők kollekcióiban, de például a Fórum és az Át­rium szállodák vitrinjeiben is. Igaz már nem táncolunk borot­vaélen, de ha most leállnánk, s nekikezdenénk a babérjainkon csücsülni, nem kellene egy-két év, és úgy kiszorulnánk a piacról, mintha soha ott sem lettünk volna. Sitkéi Béla BULGÁRIAI HÍRCSOKOR A Trakia-Merlot elnevezésű bolgár vörös bor nyerte meg a New York-i borvásár nagy- diját. Az 1979-es szüretelésű díjnyertes bor mintegy 50 faj­ta kiváló francia, spanyol, olasz, német, magyar és a vi­lág más híres bortermelő or­szágaiból származó finom italt előzött meg. Ez a kitűnő bor­fajta a dél-bulgáriai Haszko­vó megyéből származik. * A bolgár tudósok egy cso- t portja érdekes új készüléket szerkesztett. Segítségével pil­lanatok alatt megállapítható a földrengések epicentruma, a Föld felszínének azi a pont­ja, ami közvetlenül a föld­rengés fészke fölött terül el. A készülék indikátorblokkja egyszerű monitor, vagy akár színes televíziókészülék is le­het, s az automatikus szer­kezeti kiszolgálása nem igényel szakképzettséget. * Szófiában új gyógyszer- gyár épül, amelyben a kísér­letektől kezdve a gyártáson keresztül egészen a piaci ér­tékesítésig elvégeznek minden munkafolyamatot. Az üzem vezetését) az öt éve működő BIOELEKTRONIK kísérleti laboratórium kutatócsoportja veszi át. A laboratóriumban már eddig is számos nagyha­tású gyógyszert kísérletezlek ki, a többi között kiváló rák­ellenes preparátumokat, pél­dául a biokarbazint és a bio- cisplatinumot. Bevált készít­ményük a Biokapton ideg­nyugtató és az érelmeszese­dést gátoló Girosital. Ez utób­binak az alapanyaga a híres bolgár rózsaolaj. Jugoszláv áru a magyar piacon A Jugoszlávia és Magyarország közötti gazdasági kapcsolatoknak csaknem a felét hosszú lejáratú egyezmények szabályozzák. A legfontosabb jugoszláv ex- porcikkek, amelyek a magyar ve­vőkhöz eljutnak: gépek, szállítási eszközök és vegyipari termékek. Ezeken kívül számos fogyasztási cikk, élelmiszeripari termék ér­kezük a szomszédból a magyar üzletekbe. A melléktermék sem mellékes Azt, hogy a mezőgazdaságban is takarékoskodni kell az energiával, mindenki tudja. Spórolni kell az üzemanyaggal, a villamos energiával, ez azonban nem korlátozódik csupán a traktorokra és a szárí­tókra. A takarmány az egyik legnagyobb „energiafo-- gyasztó” — mintegy 45 milliárd forintos érték, a mezőgazdasági anyagfelhasználásnak csaknem a fe­le. Az állatállomány — elsősorban fehérjetakarmány — igényét azonban a magyar mezőgazdaság nem tudja teljes mértékben kielégíteni. A nagy tömeg­ben termesztett lucerna kivételével, más, magasabb fehérjetartalmú növény nálunk egyszerűen nem te­rem meg. Importálni kell tehát, ám ez a fehérjeimport sok milliárdos tétel, ami a VI. ötéves terv végére to­vábbi 35—40 százalékkal növekszik. A magyar nép­gazdaság számára a fehérjék importja növekvő ter­het jelent, de arról lemondani csak a hústermelés kárára lehetne. Az importot azonban mérsékelni kell, ezért a hagyományos növényi fehérjetermesz­tés mellett igyekszenek feltárni más hazai forráso­kat. A takarmányfehérje-gyártás egyik kihasználatlan forrása az ipari eredetű termékék és hulladékok feldolgozása. Nemcsak a különféle élelmiszeripari melléktermékek, (például vágóhídi hulladék) tar­toznak ide, hanem a szintetikus (vegyipari) eljárás­sal készült, vagy fermentációs eredetű termékek is. Az egyik legnagyobb fehérjeforrás: a tejipari melléktermékek és hulladékok (fölözött tej, savó, író). A korszerű takarmányozásban a tejfehérje fő­ként szárított állapotban használható fel, ezért Ma­gyarországon az utóbbi 2—3 évben több tej- és sa- vóporító üzemet építettek, közülük néhány már ter­mel. A számítások szerint Magyarországon évente 200 ezer tonna begyűjthető állati hulladék és vágóhídi melléktermék keletkezik. És ennek csak egy részét dolgozzák fel értékes húslisztté! A többi veszendő­be megy. Ezért a közelmúltban a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium úgy foglalt állást, hogy minden hús- és baromfiipari üzemnek gondoskod­nia kell a hulladékok azonnali és maradéktalan feldolgozásáról. Zömmel még felhasználatlan, nagy fehérjeforrás a szintetikus karbamid. Ez a só még nem fehérje, de kérődzőkkel etetve fehérjét pótol. Egy kilo­gramm karbamid 1,46 kilogramm fehérje nitrogén- tartalmát adja. így 1—1 tonna karbamid átlago­san 3,5 tonna növényolajipari darát helyettesíthet. Magyarországon jelenleg évente 100 ezer tonna kar- bamidot gyártanak. Ezzel elméletileg 350 ezer ton­na szójadara helyettesíthető, vagyis 55—60 millió dollárral lehetne csökkenteni a fehérjetakarmányok importját, A fehérjehiány így elvben a karbamid korszerű felhasználásával is megszüntethető lenne. De csak elméletileg. Ezt a „csodasót” nem lehet egyszerűen az állatok elé szórni. Csak a kérődzőkkel etethető és azoknak ,is kortól, súlytól függőért grammnyi pontossággal kell adagolni. Ehhez az ál­lattartás jelenlegi műszaki kulturáltsága nem ele­gendő. Ezért a karbamidot csak speciális adalék-, illetve tartósítóanyagként használják a takarmá­nyokhoz. Más jellegű melléktermék a szőlőtörköly, amivel szüret után — mintegy 12 ezer vagonnyival — nem tudnak mit kezdeni a szőlőtermelő gazdasá­gok. Pedig a szőlőtörköly 22—24 százaléka fehérje, 10—*11 százaléka zsír. A másik nagy tömegben „jelentkező” mellékter­mék a bor fejtése után a borseprőből visszamaradó 1000—1200 vagonnyi úgynevezett seprőtészta. Ez az ugyancsak „jobb sorsra érdemes” hulladék szárí­tott állapotban 23—29 százalék nyersfehérjét és 7 százalék zsírt tartalmaz. Takarmányértékét növeli, hogy a nyersféhérjék alkotóelemeiből 46 százalék az állatok számára nélkülözhetetlen, biológiailag teljesértékű aminósav. Ezek a szőlészeti és borászati melléktermékek gyorsan bomlanak, tisztán nem takarmányozhatók. De karbamiddal való dúsítással már tartósíthatok. E fehérjepótlókkal, amelyeket természetesen nem kizárólagosan, hanem 25 százalékos arányban ke­vernek az abrakhoz, — az üzemi kísérletek szerint — a hagyományos takarmányhoz képest 7 száza­lékkal több húst lehetne 12 százalékkal olcsóbban előállítani. A fehérjeforrások felkutatása és kiaknázása — beleértve ebbe a pillangós növények termesztésé­nek fejlesztését is — azonban önmagában még nem megoldás. Nagy tartalékok vannak az abrakfelhasz­nálás területén is. A sertéstakarmányozás például ma magas — 4,3 kilogramm alá kell szorítani, s ez nemcsak óhaj. Számtalan jól felszerelt üzem 3,7— 3,8 kilogrammos eredménye igazolja, hogy megva­lósítható. A példákat még lehetne sorolni. Ha valamennyit számba vesszük, megteremthetjük a hazai fehérje­források optimális ki- és felhasználásának lehető­ségét, az ésszerű energiatakarékosságot. B. P. ■rányjelzö Az üzemen belüli közlekedés veszélyei Amíg az alapanyagból készter­mék lesz, sok helyváltoztatásra van szükség. A belső anyagmoz­gatásnál is megtalálhatók az előbb említett műveletek, vala­mint a speciális szállító anyag- mozgató eszközök. A szállítás és belső anyagmozgatás elvégzése, gépi eszközeinek működtetése szakértelmet, jó munkaszervezést és folyamatos, pontos munkát igényel. Ha ezek hiányoznak, ak­kor a dolgozók élete és testi ép­sége könnyen veszélybe kerül. Néhány ilyen veszélyre szeret­ném felhívni a figyelmét, első­sorban a tehergépkocsikkal és üzemi szállító eszközökkel dol­gozóknak. Első fontos tudnivaló, hogy az üzem belső közlekedésében is a KRÉSZ előírásai az érvényesek. Raktárépületekből, műhelyekből figyelmesen, óvatosan kell kihaj­tani az üzemi utakra. Ha nem ezt teszik, úgy járhatnak, mint az alábbi targoncavezetők: B. J. a ZÖLDÉRT Vállalat kecskemé­ti kirendeltségének targoncave­zetője tehergépkocsinak ütközött, és megsérült. P. L. targoncájával a Kismotor- és Gépgyár bajai 5. sz. gyárában, az egyik műhely­ben asztalnak ütközött, s az ott reggeliző dolgozó sérülését okozta. Az Izsáki Állami Gazdaság egyik targoncája a raktárból kijövet az ajtóban közlekedő dolgozót az ajtófélfának nyomta. Feltűnően, sok gépjárművezető sérült meg a vezetőfülke elha­gyásakor. A rakodó-parkolóhe­lyek az üzemekben nem minde­nütt egyenletes felületűek, nem szilárd burkolatúak. Ezért nem ajánlatos a vezetőfülkéből, rak­felületről hirtelen mozdulattal a talajra! lépni, netán leugrani. Né­hány esetben a lépcső, a fellépő csúszóssága, rossz állapota oko­zott balesetet a közelmúltban. Az említett okok miatt sérült meg többek között K. F., a Kecske­méti Kommunális és Szolgáltató Vállalat teherautó-vezetője: T. P. vontatóvezető a kunszentmikiosi költségvetési üzemből; N. I. fa­kitermelő a Gemenci Állami Er­dő- és Vadgazdaságból; Cs. M. a MEZŐGÉP központi gyárából, Cs. A. a Bács-Kiskun megyei Vendéglátó Vállalattól, K. G.' a MÉH Vállalat kecskeméti tele­péről. A rakfelület oldalfalainak fel-, lenyitása is okozhat balesetet. Erről Z. I. a Pamutnyomóipari Vállalat dunavecsei gyárának gépkocsikísérője tudna beszélni, akinek ujját törte a hirtelen le­nyíló hátsó fal. A teherpótkocsik kézi erővel történő mozgatása és a vontató járművel történő ösz- szekapcsolása is nagy figyelmet és gyakorlatot igényel. Ha az út­felület egyenetlen, s az egyik; el­ső kerék mélyedésbe, vagy kiálló domborulatra kerül, akkor a vo- nórúd hirtelen kilendülhet az egyenes irányból, és sérülést okozhat. Ilyen ok miatt szenve­dett üzemi balesetet K. M. Vas- kúton, a Mezőgazdasági Kombi­nát borászati üzemében. Az elmúlt hónapokban sokan estek le járművek rakfelületéről, főleg rakodás közben. Okok: csú­szós volt a plató, a jármű várat­lanul megindult vagy megállt. Sok esetben okoz balesetet a szállítmány, illetve a szállított anyag. Ha nem rögzítik kellő­képpen, eldőlhet, leeshet és sé­rüléseket okozhat. Az Észak- Bács megyei Méhész ÁFÉSZ gépkocsivezetője és rakodója 65 kilogrammos hordókat rakott egy­másra. A felső sorból az egyik hordó leesett, és sérülést okozott. Gyakran a környezetkialakítás hibája, vagy valamilyes káros környezeti hatás veszélyezteti a gépjárművezetőket, gépkocsikísé­rőket, rakodókat. M. F. a szalk- S7entmártoni OTÁP tehergépko­csi-vezetője a gépkocsi oldalá­nak felzárása közben egy mélye­désbe lépett, s lábsérülése miatt 11 napig volt beteg. A MEZŐ­GÉP Vállalat kiskunmajsai gyá­rának targoncavezetője, Sz. J. vezetés közben szemsérülést szenvedett, mert az üzemi út mellett levő fa ága a szemébe csapódott. A Kőolaj- és Földgáz- bányászati Vállalat, szanki üze­mének tehergépkocsi-vezetője ha­lálos áramütést szenvedett, ami­kor egy autódarut akart elkerül­ni gépkocsijával. Az autódaru gémje ugyanis 20 KV-os veze­téknek ütközött, majd hátrame­net az őt kerülő tehergépkocsi- m.k tolatott, így az is áramkör­be került. A közlekedés veszélyes üzem. Régóta igaz megállapítás ez, amely nemcsak a közúti közleke­désre érvényes, hanem az üze­men belülire, továbbá a hozzá kapcsolódó rakodási és anyag­mozgatási műveletekre is. Gergely Imre A forgalomtechnikai eszközök védelméről A biztonságos közúti közleke­dés feltételeihez hozzátartozik az út állapota, forgalmi rendje, a KRESZ-ben meghatározott jel­zőtáblák és útburkolati jelek — együttesen közúti jelzések — megfelelő elhelyezése is. A ko­rábbi jogi szabályozás a forgal­mi rendre és a közúti jelzésekre vonatkozó előírásokat is a KRESZ-ben foglalta össze, 1976 óta azonban külön jogszabály tartalmazza ,a közúti forgalmi rend kialakításával és a közúti jelzések elhelyezésével kapcso­latos rendelkezéseket. A közúti forgalmi rend kiala­kításáért az útügyi hatóságok — megyénkben a Bács-Kiskun me­gyei Tanács Építési-, Közleke­dési és Vízügyi Osztálya, illetve KPM Közúti Igazgatósága — a felelősek. Ugyancsak az útügyi hatóságok határozzák meg a köz­úti jelzések helyét. Ennek alap­ján a különféle útfenntartó szer­vek gondos'.adnak azok elhe­lyezéséről, felfestéséről és kar­bantartásáról. A közúti forgalmi rend kialakítása rendkívül fe­lelősségteljes és szakszerű tevé­kenységet igényel az útügyi ha­tóságodtól. A forgalmi rend ugyanis lényegében égyik eszkö­ze a biztonságos, gyors és aka­dálytalan közlekedésnek. Kiala­kítása során figyelembe kell ven­ni a baleseti adatokat, a forgal­mi igényeket, és ezek várható alakulását, a tilalmaknak és a különféle korlátozásoknak a for­galomra gyakorolt hatását és — nem utolsósorban — a környe­zetvédelmi szempontokat. A köz­úti jelzéseket pedig úgy kell el­helyezni, hogy a forgalmi ren­det a közúti közlekedésben részt vevők kellő távolságból, félre­érthetetlenül felismerjék, és még helyismeret hiányában is tá­jékozódni tudjanak. A forgalmi rend' többek között tartalmazza a forgalom irányát, az adott területen levő utak, „út­vonaltípus” szerinti beosztását, a forgalmi sávok számát, az út­kereszteződésekben az elsőbbségi jog alakulását, a megállóhelye­ket, a kijelölt gyalogos átkelőhe­lyeket, a különféle forgalmi ti­lalmakat és korlátozásokat, a közúti jelzések és egyéb forga­lomtechnikai berendezések el­helyezésére vonatkozó előíráso­kat. Az útügyi hatóságnak a for­galmi rendet a forgalmi körül­mények változása esetében, de legalább ötévenként felül kell vizsgálni, és a szükséghez képest módosítani. A forgalmi rend ki­alakítása 1976 és 1977 években megtörtént, azok felülvizsgálatá­ra most tesznek előkészületeket. Az útügyi hatóságnak nyilván­tartást is vezetni kell a felügye­lete alá tartozó utakon levő köz­úti jelzésekről. Az egységes, nap­ra kész, áttekinthető nyilvántar­tás 'ugyanis megkönnyíti munká­jukat. A forgalmi rend megváltozta­tása előtt az útügyi hatóság vizs­gálatot tart, útbejárást végez, beszerzi a különféle szervek — rendőrség, helyi tanács, közleke­dési vállalatok — véleményét és javasltait. Ezek figyelembevé­telével mérlegelés alapján a fen­tebb ismertetett elvek szerint dönt a forgalmi rendről, vagy annak módosításáról. A. I. • íme. ennyit ér a tábla tilalma! A

Next

/
Thumbnails
Contents