Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-22 / 170. szám
1982. július 22. • PETŐFI NÉPE • 3 KERÉKPÁRON. I GYALOGSZERREL j A mártélyi Holt-Tiszánál Mártély. Van-e ki legalábbis a híres, Tornyai János által itt alapított művésztelepről ne hallott, ne olvasott volna? Arról viszont csak a rendszeresen idejárok tudnak, milyen irigylésre méltó, tökéletes összhangban van e vidéken a természetvédelem és az idegenforgalom. A megállapításhoz elöljáróban egyetlen adalék: Tihany és Badacsony után 1971-ben itt, a Tisza hullámterének hódmezővásárhelyi, bal parti szakaszán, 2260 hektáron létesült az ország harmadik tájvédelmi körzete. Az alábbiakban részletezett tú_ ra — mivel vízpartra hív és fürdésre is csábít — igazi kánikulai, vagyis idősnek-fiatalnak a lehető legidőszerűbb ajánlat. Okosan tesszük, ha Kiskunfélegyházáról indulva Szentesen vesszük le kerékpárunkat a vonatról. A kényelmesebbek tovább utazhatnak Hódmezővásárhely felé, és közvetlenül a mártélyi vasútállomáson is landolhatnak. Szentesről Szegváron és Mindszenten keresztül vezet Mártély- ra egy viszonylag gyér forgalmú út (26 km). A falu főútjáról a központban fordulunk jobbra, a Petőfi Sándor utcába és pár száz méter után, a töltésen átkelve az ányási Holt-Tisza fürdésre kijelölt partjára, az üdülő-fürdőhely kellős közepébe érkezünk. Még mielőtt bármihez fognánk, ámulatba ejt bennünket a látvány: az egykor erre kanyargó folyó hatalmas íve, a kikötve ringatózó horgászladikok sora, a pompás ártéri galérianövényzet, a vizet szegélyező, s néhol benne tocsogó famatuzsálemek, a közöt- tük-mögülük elő-elővillahó sok színes nyaralóház — mint a tájkép fő elemei — megkapó természeti harmóniát alkotva illeszkednek egymásba. A csodálkozás son-gyönyörködésen túl nem árt, ha megismerkedünk e különleges környezet kialakulásának történetével. A múlt századi vízrendezések előtt mintegy 25 ezer négyzetkilométernyi területet uralt az alföldi folyók évenként egy vagy több alkalommal bekövetkezett áradása. Az ebből származó mérhetetlen károknak csak a Tisza szabályozásával lehetett elejét venni. A gigászi vállalkozás során az 1214 kilométeres medret 140 átvágással 980 kilométerre rövidítették és a keskeny sávra korlátozott hullámteret 3500 kilométer hosszú gátrendszer közé szorították. Ha számításba vesz- szük, hogy mindezt az akkori mostoha életkörülmények között, kézi erővel, kubikolással végezték el, joggal tekinthetjük népünk legnagyobb szabású, soha túl nem szárnyalható munkateljesítményének. A megzabolázott Tisza mártélyi ártere ilyenformán valóságos szabadtéri munkamúzeum. Amikor pedig tavasszal elönti a víz, a szabályozások előtti ősi állapotokat kelti életre. Az Országos Természetvédelmi Hivatal 390/ 1971-es határozata kimondja: a sajátos magyar táj, a holtágak, kubikgödrök, rétek és erdők jellegzetes, országos, sőt európai jelentőségű élővilágának megőrzése, fenntartás^ itt — megfelelő területi arányok mellett — mindenképp kívánatos. A strandról észak felé, a kemping és a lábukat áztató, kócosfejű botolófüzek közötti ösvényen csak nyáron, tartós szárazság idején tehetünk rövid sétát. Ellenkező irányba indulva, a morotvaparton — vállalati üdülők és privát nyaralók előterében — egy keskeny aszfalton, majd földúton folytatva, gyalogosan és biciklivel is eljuthatunk a betonból készült zárózsilipig és az élő Tiszáig. A szürke- és fehérnyár erdőben jobbára vas- és betoncölöpökre telepített üdülőfalu szépen rendezett, kulturált, s ami rögtön feltűnik a messziről jött vándornak: nincs a táj és a holtág eltartóképességét messze felülmúlóan túlméretezve, miként például Lakitelek-Tőserdő. Csónakból, ha lehet, még le- nyűgözőbb az összhatás. A túloldal őserdőt idéző háborítatlansága; a vízrehajló törzsek alatt, és beljebb is, úszkáló, tömeges állományú súlyom, békatutaj, rucaöröm, békalencse; a sokféle békaszőlő; az egyre fogyó tiszavirág; az alkonyatkor rajzó kérészek milliói; egy-egy felröppenő- lecsapó, avagy éppen békésen ha. lászgató kiskócsag, üstökösgém, bakcsó, s a rendkívül ritka fekete gólya — nos, van mire figyelni a különleges természeti szépségek iránt fogékony evezősnek. Miután megmártóztunk az ilyenkor kellemesen langyos — és tiszta! — vízben, mintegy kilenc kilométert karikázihatunk az árvízvédelmi töltésen déli irányba, egészen a Vásárhelyre vezető, révház utáni földútig. Közben több lejárón megközelíthetjük a Kutyafenék nevű, a nyaral óövezetet a fokozott oltalmat igénylő részektől elválasztó, mezőgazda- sági művelés alatt álló ütközőzónát, valamint a legbecsesebb tájképi, növény- és állattani értékeket „hordozó” körtvélyesi holtágat, illetve madárrezervátumával az UNiESCO nyilvántartásában is szereplő, csak korlátozottan látogatható, szigorú védettséget élvező — a közeli Sasérrel rokon — Barci-rétet. A gáton — mely az algyői hídhoz viszi a gyalogos vagy biciklis turistát — gépjárművek nem közlekedhetnek. Helyesebb azonban Hódmezővásárhelyen befejezni a kirándulást. Rendkívül sok a látnivaló e viharsaroki városban is: szabadjon ezúttal csak a Szántó Kovács János úton található Tornyai János Múzeum helytörténeti-néprajzi anyagát, szemben vele, a Petőfi Sándor Művelődési Házban a Tornyai— Medgyessy állandó tárlatot és a közelben a csucsi fazekasházat megtekintésre ajánlani. Kép és szöveg: Kutasi Ferenc • Csónakból igazán lenyűgöző a táj. (Ezen a nyáron Sopronban táboroznak a cukorbeteg gyermekek. Hetven 10—14 éves leány és fiú, akik anyagcsere-zavaraik miatt nem vehetnek részt más táborokban, augusztus 5. és 24. között megismerhetik a táborozás örömeit. Éppen úgy játszhatnak, sportolhatnak, kirándulhatnak, mint’a többi táborozó, a programjaikat, az étkezésüket azonban főleg a szakorvosok szervezik meg. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem 1. számú gyermekklinikájának diabétesszel foglalkozó munkaközössége, valamint az Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet szakorvosai, diétásnővérei írták elő e gyermekek 'háromheti menüjét, adagját. A táborban megtanítják őket, melyik ételből mennyit fogyaszthatnak, naponta hányszor étkezzenek, mit kell tenniük akkor, ha rosszul érzik magukat, mikor és hogyan adják be maguknak az inzulint. Mindezeket az ismereteket nem előadásokon, hanem beszélgetés, étkezés, főzőcskézés, diétás vetélkedők közben sajátítják el. Az 1. számú gyermekklinika Barta Lajos professzor kezdeményezésére éppen azért szervezte meg három évvel ezelőtt az általuk gyógykezelt és ellenőrzött cukorbeteg gyermekek táborozását, hogy segítsen felkészülniük a teljesértékű életre. A Leányfalun és Tiszakürtön rendezett táborokban tápasztalták: ha megfelelően táplálkoznak és élnek a cukorbeteg gyermekek, akkor sokkal kevesebb inzulint igényelnek, jól érzik magukat, zavartalanul fejlődnek, ugyanolyan fizikai és szellemi teljesítményre képesek, mint a többi gyerek. Az első táborozás költségeit a Magyar Diabetikus Társaság és az Egészségügyi 'Minisztérium, a tavalyi és az idei táborozást főleg társadalmi szervek, a szocialista brigádok anyagi támogatása révén fedezték. A következő évtől — a tervek szerint — a SZOT gondoskodik a cukorbeteg gyermekek táborozásáról is. Pótszabadság nyugdíjkorhatár után A nyugdíjkorhatárt elért dolgozók közül ez év január elseje óta azok kaphatnak pótszabadságot, akiket teljes munkaidőben, fizikai munkával foglalkoztatnak tovább. Pótszabadságuk az első naptári évben 3, minden további évben 5 munkanap. Annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy a dolgozót fizikai munkával foglalkoztat, ják-e, a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott foglalkozások egységes osztályozási rendszere (FEOR) előírásai az irányadók. Aki nem fizikai munkát végez vagy nem teljes munkaidőben foglalkoztatják, annak pótszabadság nem jár. Nyár a fűtőműben A Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat kecskeméti hőerőműve mintegy 1500 lakás fűtését látja el. Innen, a Szultán utcából kapja a gőzt a Lenin- és az Arpádváros, továbbá a városközpont több intézménye, például a tanácsháza, az Üjkollégium és a posta, s jó néhány üzem, egyebek között a zománc- és kádgyár, valamint a konzervgyár kettes telepe. Futó Tibor üzemvezető elmondta, hogy a városi tanács tervezi a színház, a Zrínyi iskola és más közintézmények bekapcsolását is. Megtudtuk, hogy a kazánok, hőcserélők és egyéb berendezések nyári karbantartását ezekben a napokban végzik a hőerőmű szakemberei. A megrongálódott, el- vízkövesedett darabok cseréje, pótlása, a hőcserélő berendezések tisztítása, felújítása révén fokozzák a fűtőmű üzem- biztonságát, s megelőzik a téli meghibásodásokat. S. B. fa • Nagy hálózati vízveszteség esetén jelentősen csökkenti a kényszerleállás időtartamát a biztonsági tolózár, amelyet a DUTÉP szakembere illeszt be a 300 milliméteres forróvízvezetékbe. • A szerelők most a visszatérő víz szűrőinek tisztítás utáni beépítésén dolgoznak. • íme, az árpádvárosi hőcserélő egyik része már felújítás után. (Straszer András felvételei) ■gépünknek kedves madara, tehát megvédi a magyarságnak tiszta embersége — írta Herman Ottó a Madarak hasznáról és káráról című, először 1901- ben megjelent páratlan sikerű könyvében. Sajnos, mindez kevésnek bizonyult. Napjainkra kedves ismerőseink — a ficserké- lő hosszú villásfarkú, gesztenyeszín torkú füstifecske; a fekete- fehér enyhén villásfairkú molnár- fecske ; és a — kevésbé ismert — barnásfekete, féhértorkú parti- fecske olyannyira megritkult, hogy védelmük fokozására és a közvélemény támogatásának megnyerése érdekében g madárbarátok és a Magyar Madártani Egyesület 1982-t a fecskék védelmének évévé nyilvánította. A kis madarak megritkulását sok tényező együttes hatása idézte elő. Közrejátszott környezetünk nagymérvű átalakulása, a fészkelésükre alkalmas építmények számának csökkenése, a kemikáliák alkalmazása, — hiszen épp azokat a rovarkártevőket pusztítják, amelyeket a fecskék is. esznek. Százezer számra fogják meg még napjainkban is a szűk völgyekben holtfáradtan vonuló fecskéket a déli népek — étkezési célokra. Évről évre sok fecskeáldozatot szed a közlekedés is. Az út fölött röpdöső rovarra vadászó fecskéket autók ütik el. Mit tehetünk hát védelmükre? Valaha a falusi ólak, a nyitott tornácok és nem ritkán a konyhagerenda, vagy nyitott kémény elmaradhatatlan kísérője volt a füstifecske csészeformájú, nyitott fészke. Költésének biztonságát, fészkét áthághatatlan tabuk őrizték. Abaúji szülőfalumban például azt tartották, hogy ha valaki leüti a fecskefészket, annak véres tejet ad a jószága. Ma a modern istállók, az új mellékhelyiségek kevesebb lehetőséget nyújtanak. Ahol tehát tehetjük, segítsük fészekrakásukat. Nyissunk egy ablakszemnyi rést, hogy ki s be járkálhassanak. Biztos, hogy a jószág is hálás lesz érte. hisz a madarak épp 1982 az őket gyötrő legyeket fogdos- sák. Egyre több újonnan épült ház ereszét „díszítik” spárgára fűzött sztaniollal, vagy fóliacsíkkal: elriasztandó az oda fészket kívánó fecskéket. Ez a látvány nemcsak csúnya, mert a fecskefészek éke a háznak, a fecskecsalád pedig gyönyörködtetője a családnak. Ha piszkítása ellen kívánunk védekezni, szereljünk deszkalapot — fecskepelenkát — a fészek alá. Ne feledjük, hogy a füstifecske 18—20 gramm súlyú és napi tápláléka 20—25 gramm rovar! Harmadik fecskefajunk a meredek partoldalon, homokfalak oldalába vájt, csőszerű fészekben költő partifecske. Fészektelepeit évről évre pusztítja az emberi gondatlanság, nerótörődömség. Ne engedjük, hogy néhány köbméter homok kitermelése miatt százával essenek áldozatul a par- tifecskefészkek. Csak egy csöppnyi jószándék, figyelem kell, hogy ne ott, hanem pár méterrel odébb dolgozzunk. termeljük ki a homokot, földet. Pár éve a Kecskeméten, a Széchenyivárosban, az épülő záportározó tó földhányásainak oldalában alakult *ki nagy kolónia. Talán nem lenne túl költséges mesterséges dombokat emelni, ezzel is elősegítve költésüket. Miért is védjük fecskéinket? Mindenekelőtt azért, amiért az összes többi madarat, élőlényt. Részei ők is világunknak. Ahhoz, hogy magunk és embertársaink életét védelmezzük, környezetünket is óvnunk kell. Gondoljunk arra, hogy a magyar ember a legiszonyúbb magányt, el- hagyatottságot így fejezi ki: „amerre a madár sem jár!” őriznünk kell hát világunkat, mert bármely alkotórésze pótolhatatlan feladatot lát el és kiesése beláthatatlan veszélyek előidézője lehet, Szocialista mezőgazdaságunk látványos eredményei, teherbí- róképessége szinte fölöslegessé teszi a hasznon és kár kérdésének fölvetését. De fecskéink még ezt az összehasonlítást is állják, hiszen épp a leghasznosabb rovarpusztítóink. Semmilyen kártétel nem írható a számlájukra, még a méheket sem kapják el. 1 A fecske távozása és érkezése az élet, az emberi munka ritmusának egyik szimbóluma. A fecske része népünk kultúrájának, eleven alkotóeleme folklórunknak. Rengeteg elnevezése ékes bizonyítéka közkedveltségének, a feléje sugárzó szeretetnek. Némelyik neve ma már nem ismert szó, a fogalom, amelyre utal alig ismert. Valóságos kultúrtörténeti emlék. Például az „eszterhaj” elnevezés fészke helyére, a tető aljára — eszter — utal, ahogy az „eszterág” a gólyára, amely a tető ágasán fészkel. Szólások, közmondások tapadnak a fecskéhez, ezer kép őrzi a nép emlékezetében. Életjelenségei szinte az ember szeme előtt zajlanak. Viselkedésére sok-sok megfigyelés, időjóslat kötődik. A legismertebb: eső előtt közvetlenül a föld felett röpdösnek. Ezt a tudomány is igazolta. Ahogy óvjuk történelmi, építészeti emlékeinket, ápoljuk kulturális tradícióinkat, úgy őrizzük népünk hagyományos fecskesze- 'retetét! Mindnyájan gazdagabbak leszünk általa! Erőss I-ajos Tábor cukorbeteg gyermekeknek
