Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-17 / 166. szám

1982. július 17. • PETŐFI NÉPE • 3 • " ■■ ...............\ ME GYEI OROSZ NYELVI TÁBOR CIKKÜNK NYOMÁN Trojkák Tiszakécskén • Egy trojka munka közben. Kovács Andrea a kecskeméti közgaz­dasági szakközépiskolából, Szvetlána Csesznakova Moszkvából és Marosi Mária a halasi Szilády Áron Gimnáziumból. Belföldi orosz nyelvi táborok­ban, Győrben, Tatán vagy Nyír­egyházán eddig is szép számmal vettek részt Bács-Kiskun megyei tanulók, de helyhiány miatt a je­lentkezőknek mindig csak egy ré­sze jutott el. Tavaly Baján az ide- gennyelv-oktatás kérdéseivel fog­lalkozó konferencián a megyei orosz nyelvi tábor még csak meg­valósításra méltó ötletként hang­zott el. Az idén nyáron már hat­van középiskolás tölt három he­tet Tiszakécskén, Bács-Kiskun sa­ját, az országban egyedülálló me­gyei orosz nyelvi táborában. Jú­lius 5-én, a megnyitó után a ma­gyarok mellett harminc szovjet egyetemista és hát tanár vette birtokába a családias hangulatú kécskei diákotthont. A középiskolások közül főleg azok jelentkeztek, akik később nyelvi pályát szeretnének válasz­tani. Akinek nem érdeke az orosz nyelv elsajátítása, nem is igen vállalkozna rá, mivel a kurzus elég nagy megterhelést jelent a résztvevőknek, legalábbis kezdet­ben. A magyar diákok többsége ugyanis most kerül először orosz nyelvi környezetbe, most beszél­get először orosz anyanyelvű partnerral. A hallgatók zömében második osztályt végzett középis­kolások, néhányuk pedig most fe­jezte be a harmadikat. Tizenket- ten jöttek szakközépiskolából, a többiek gimnazisták. A szovjet vendégek — vezető­jük Leon Vasziljevics Malov — mindannyian a moszkvai Lumum­ba egyetemről érkeztek. A diákok első-, másodéves tanárszakos hall­gatók, akik itt töltik pedagógiai gyakorlatukat. A jól bevált rend­szer szerint, úgynevezett trojká­ban csoportosulnak a hazaiak és a külföldiek; két magyar diákra jut egy szovjet. A programról Vida Józsefné, megyei szakfelügyelő, a tábor ve­zetője tájékoztatott: — Az országos táborok prog­ramját adaptáltuk a helyi viszo­nyokra. Sajnos, nehezíti a munkát az, hogy az ott használt könyvek­ből nem kaptunk. A gyerekeket hat csoportba osztottuk, délelőt­tönként közös foglalkozásokon vesznek részt, először egy ma­gyar, majd egy szovjet pedagógus vezetésével. Mindennap egy tár­salgási témát dolgoznak fel, szük­ség esetén egy kis nyelvtannal fű­szerezve. Ezután a trojkákban folytatják a tanulást. Újból átve­szik, elmélyítik a csoportos fog­lalkozáson hallottakat. Délután szabadtéri programok várják a tanulásban elfáradt fiatalokat, Azért is választottuk Tiszakécs»- két, mert itt az elszállásolásra és tanulásra ideális diákkollégiumon kívül remek strandolási lehetőség van. Sportvetélkedőket, táncver­senyt szerveztünk. Orosz irodalmi estünket Puskinnak szenteljük, a szovjeteknek pedig Ki tud többet Magyarországról-vetélkedőt ren­dezünk. A magyarok egy orosz nyelvi vetélkedőn adhatnak szá­mot tudásukról. Szerepel a prog­ramban egy szolnoki, szarvasi, kecskeméti és egy félegyházi ki­rándulás is. A táborozok két fél­napot dolgoznak társadalmi mun­kában a helyi termelőszövetkezet­ben és a Cola-üzemben. A tábor­zárás után a szovjet vendégeket még háromnapos kirándulásra visszük Budapestre és a Balaton­hoz. Kormos Emese Üstökösház Tardon Tardon megnyitották Bor­sod megye hetedik tájházát, az üstökösházat, vagy ahogy a tardiak mondják: bugybo- rékos házat, amely tetőszer­kezetéről kapta; nevét. Az üstökösházat századeleji né­pi bútorokkal, használati eszközökkel rendezték be a mezőkövesdi Matyó Múzeum munkatársai. Javul a gyermekorvosi ügyelet Kecskeméten Lapunk június 22-i számában a „Kihívás a gyermekkörzetben” címmel megjelent írás a kecske­méti gyermekorvosi ügyelet hiá­nyosságait tette szóvá. A cikkre dr. Kalmár Sándor városi főorvos az alábbiakban válaszolt: „Alapelvnek tartjuk, hogy a gyermekek különleges védelmet élvezzenek, és az ügyeleti szol­gálat révén az év minden órá­jában biztosítsuk számukra az egészségügyi ellátást. Egyetértek azzal, hogy a szülő nem mindig tudja eldönteni a sürgősséget, viszont hangsúlyozom: az ügye­letes orvos számára is öröm és megkönnyebbülés, ha látja, nincs komoly baj. A bosszankodást nem az alaptalan kihívás, hanem a szülői felelőtlenség váltja ki az inspekcióiból. Ezért azt kérjük, hogy ha a gyerek már pénteken reggel lázas, vagy rosszul érzi magát, ne várjanak szombat éj­szakáig. hanem keressék fel rög­tön a körzeti rendelőt. A cikk másik része az ügye­leti szolgálat szervezettségével, illetőleg hiányosságaival foglal­kozik. Mint az számos fórumon elhangzott, a jelenlegi gyermek- orvosi ügyeleti szolgálat már nem alkalmas az optimális ellá­táshoz. Éppen ezért a megyei tanács egészségügyi osztályának utasítására megkezdtük az alap­ellátás és a megyei kórház-ren­delőintézet integrációját. Az ügyeleti szolgálatot a kórházi ambulanciák mellé kívánjuk he­lyezni. ahol a jól felszerelt kór­házi háttér a legmagasabb szin­tű ellátást képes biztosítani. Folyamatban van aZ Izsáki úton a gyermekosztály mellett a gyermekorvosi ügyelet kialakítá­sa. Megvalósulása után a felnőtt- és gyermekügyelet szétválik, mindkettő az igényeknek meg­felelő orvoslétszámmal fog mű­ködni. örömmel mondhatom, hogy hosszú kérelmezések után jóvá­hagyták egy újabb gépkocsi vá­sárlását, amely köztudottan el­engedhetetlen feltétele az ügye­leti szolgálat javításának. A ter­vek szerint ez év végére elké­szül az URH-rendszer kiépítése is, ami ugyancsak jelentősen meggyorsítja az orvosi segítség­nyújtást. Nyilvánvaló, hogy az egész­ségügyi élátás és az Ügyeleti szolgálat csak akkor látja el fel­adatát, ha kapcsolódik a lakos­ság szükségletéhez. Ezért nem­csak szívesen fogadjuk, hanem kérjük is, észrevételeikkel, ta­pasztalataikkal járuljanak hozzá a gyógyítómunka jobbításához. Aminek, úgy hiszem, jelenlegi gazdasági körülményeink között is elsőbbséget kell biztosítani.” Köszönjük dr. Kalmár Sándor válaszát és egyben ígéretét: az új ügyeleti rendszer megvalósulásá­nak pontos idejéről lapunk ha­sábjain is tájékoztatni fogják a la­kosságot. K. K. VAJDASÁGI HÍRADÁS ' » A gyógyító víz erejével Egy régi emlék villant fel ben­nem a jugoszláviai Vajdaság Ti- sza-parti Kanizsájának immár Európa-hírűvé emelkedett gyógy­üdülőjével kapcsolatban, amikor az még (az első világháború előtt, majd a két világháború között) a Csönd városának amolyan kis magánakvaló ..csodafürdője” volt a füvészkertjéről híres Nép­kert óriástölgyekkel koszorúzott északnyugati bejáratánál. Alig húsz, nem kimondottan reprezen­tatív vendégszobácskával rendel­kezett, de csodafürdő volt már akkor is a maga nemében, mert csakugyan csodát mívelt az ízü­leti nyavalyákkal, isiásszal,, reu­mával, idegzsábáyal küszködők- kel, akik közül nem egy már- már mentsvárának remélte szen­vedésében. S ezek nem is csalód­tak. Csodálatos gyógyulásuk hí­rét azután elvitték szűkebb pát­riájukba. Bizony, nem tovább. Csodafürdő volt még azért is, mert akkori gazdái három évtize­den át egyetlen lyukas 25- párást sem áldoztak a fejlesztésére, s csak nagyon keveset a karban­tartásra, mégis fenntartotta ma­gát, mert — makacsul ragaszko­dott rendeltetéséhez, ahhoz, ami­nek építette Grünfeld Herman, a városka vagyonos, ám egyúttal leghűségesebb lokálpatriótája: gyógyfürdőnek! A szegény embe­reknek, a nemegyszer emberfe­letti fizikai munkában megrok­kant, megbetegedett munkások­nak, s azok családjának ... és mindenkinek, aki bajára-nyava- lyájára gyógyulást, vagy csak né­mi enyhülést is keresett. Most pedig teljes pompájában ott áll a Népkert délkeleti vé­génél az új csodafürdő! A korsze­rű technikával felépített, jól fel­szerelt és minden kényelemmel el­látott, berendezett gyógyüdülő­kombinát. Kilencéves voltam azon a nyá­ron, amikor megfürödhettem elő­ször az állandóan friss, hideg, kénes, sárga gyógyvízzel megtöl­tött nyolc méter széles és húsz méter hosszú, zárt bazenban, ahova csak délidőben néhány órácskára süthetett be a nap, s ahova csak minden második na­pon léphetett be férfiember, mert a többi a hölgyeké volt. Most a könnyű vasbeton szer­kezetű, vastag üvegfalú, mindig kristálytiszta termálvízzel meg­töltött, akár sportuszodának is beillő medencékben mindenki együtt élvezheti a gyógyüdülő • A tér mái vizű gyógymedencékben úszni is lehet. nyújtotta lehetőségeket: mindent, ami a fáradt, beteg test leromlott fizikumát, izmainak ernyedtségét regenerálja, ami a kedveszegettek életkedvét csaknem észrevétle­nül visszaadja, s megtartja a gyógyító víz erejének hitében. S ezzel vívta ki magának a még ma is romantikus Tisza men­tén, az alig másfél évtized múl­va kilencszázéves Kanizsán euró­pai hírnevét. Mert úgy hírlik, hogy Skandináviától a Balkánig, Portugáliától a Szovjetunióig mindenütt ismerik radioaktív vi­zének rendkívüli gyógyhatását és látogatják is minden esztendő­ben a gyógyulást kereső beteg emberek. Hazánkból is, megyénkből is elzarándokolnak sokan a számos betegségre gyógyulást ígérő meg­újult csodafürdőbe. Kanizsa tel­jes panziót és állandó orvosi ügyeletét nyújtó, gyógyterápiával ellátott ízép üdülőjébe, minden igényt kielégítő szanatóriumába pihenni, meggyógyulni, de mond­hatom úgy is: újjászületni. Vass Imre KÉPZETTEK-E ÜGYEINK INTÉZŐI? Fejlődő államigazgatási munka Az országgyűlés egyik bizott­ságának legutóbbi ülésén heves vitát kavart a tanácsi ügyintézők szakképzettségének kérdése. A téma — amit napirenden kívül hozott szóba valamelyik képvi­selő — valahogy úgy merült fel: tévedés azt hinni, hogy pusztán a hatáskörök decentralizálásával, a helyi tanácsok önállóságának, intézkedési jogkörének bővítésé­vel egycsapásra egyszerűbb, gyor­sabb, színvonalasabb lehet az ügyintézés. Ehhez az is kell, hogy a községi tanácsok előadói, ügy­intézői valóban felkészültek, jól képzettek legyenek. Az úgyneve­zett képesítési előírások szerint minél magasabb szintű tanács­nál dolgozik valaki, annál többet kell tudnia. Csakhogy ez óhatat­lanul is azt a szemléletet sugall­ja: az első fok, a község döntését nem kell mindig komolyan ven­ni, azt felsőbb szinten az „oko­sok” úgyis felülbírálják. Az egyik képviselő úgy fogal­mazott: szerinte igenis a helyi, a községi, a városi tanácsoknál van szükség a legképzettebb szakemberekre, akik legalábbis az esetek túlnyomó többségében rögtön . helyesen. törvényesen, méltányosa^, mindenki megelé­gedésére intézik az ügyeket. Ezt kívánja az állampolgárok érde­ke. Elkerülhetetlen a szakosodás Nem véletlen, hogy a tanácsi dolgozók képzettsége ennyire a közérdeklődés homlokterében áll. Nem néhány ezer tisztviselő bel­ső ügyéről van szó, hiszen a ta­nácsiak nap mint nap közvetlen kapcsolatban állnak az állampol­gárokkal. Egyes felmérések sze­rint a különféle szakigazgatási szervek a hatósági bizonyítvá­nyok kiadásától az építési enge­délyeken át az adózásig évente több mint 20 millió (!) ügyet in­téznek, ami azt jelenti, hogy sok ügyfélnek évente többször is akad dolga a hivatallal. Egyáltalán nem lehet tehát közömbös: mennyire felkészültek az előadók, milyen benyomásokkal távozik az állampolgár a tanácsházáról. Nem túlzás azt állítani: effajta személyes tapasztalataink politi­kai közérzetünket is befolyásol­ják. Természetesen maximaljzmus lenne azt követelni, hogy a leg­kisebb tanácsnál' is mindenki mindenhez értsen: az univerzális ügyintézők korszaka régen lejárt. Számos területen olyan bonyo­lulttá, összetetté váltak életvi­szonyaink, olyan sokrétű* a jogi szabályozás, hogy lehetetlen meg­kívánni néhány embertől vala­mennyi előírás ismeretét. Elke; rülhetetlen a szakosodás, a"spe­cializáló, ami jelen esetben azt jelenti, hogy bizonyos ügyfajták­kal csak a városnál, a járásnál. esetleg a megyénél foglalkoznak. De az mindenképpen jogos köve­telmény, hogy az'emberek az alapvető eligazítást a hozzájuk legközelebb eső helyi tanácsnál megkaphassák, s ügyeik többsé­gét lehetőleg itt is intézzék el. Nagy a fluktuáció A Minisztertanács Tanácsi Hi­vatala nemrégiben felmérést ké­szített a tanácsapparátus, kép­zettségéről, iskolai végzettségéről. Megállapították, hogy sokéves fejlődés eredményeként ma már az ügyintézők csaknem kilencven százaléka rendelkezik a munka­körére előírt, többnyire magas szintű képesítéssel. Igaz viszont, hogy ezen belül a jogi diplomá­hoz kötött munkakörökben ala­csonyabb, csak mintegy 87 szá­zalékos a képesítettség. Jelenleg 270 jogász hiányzik a tanácsok­nál, s ebből 200 ilyen státusz a - járási hivataloknál és a városi tanácsoknál van. Vagyis még mindig nem elég vonzó a jogá­szok — főleg a fiatalok, a frissan végzettek — számára a\ állam- igazgatási munka, s ez főleg az alsóbb szintű, tehát a helyi taná­csokat érinti érzékenyen, ahol pe­dig éppen a legnagyobb szükség lenne jól képzett szakemberekre. Elgondolkoztató az is, hogy a_z egyetemet, főiskolát végzett ta­nácsi alkalmazottak körében igen magas a fluktuáció. A felmérések szerint évente csaknem minden tizedik jogi diplomával rendelke­ző tanácsi vezető jobban fizető munkaterületekre igyekszik. Jelentősen enyhített a tanácsi szakember-utánpótlás gondjain az Államigazgatási Főiskola lét­rehozása, amely első végzett nap­pali évfolyamát tavaly bocsátot­ta ki. Ember az akták mögött önmagában persze az a tény, hogy az ügyintéző, a tanácsi elő­adó zsebében főiskolai oklevél van, még nem feltétlenül jelent gyorsabb, szakszerűbb felvilágo­sítást, intézkedést. Ahhoz, hogy valóban szocialista közhivatalno­kok üljenek az íróasztal másik oldalán, bizony még jócskán szükség van nevelésre, szemlélet- formálásra is. Hiába tudja ugyan­is az előadó kiválóan a gyám­ügyre vagy a szabálysértések in­tézésére vonatkozó előírásokat, ha nem érzi, hogy ő egyszersmind politikai munkát is végez. Hiva­tása, hogy az állampolgárok'szol­gálatában tevékenykedjen, az ak­ták mögött lássa meg az embe­reket is. Hiszen hivatali munká­ját a választópolgárok megbízá­sából létrejött tanács nevében végzi. S ezt a bizalmat eljátsza­ni sokkal könnyebb, mint megtar­tani. elmélyíteni. D. A. A képláda előtt ültem vé­gig a Mundiál alatt. Oh, a foci! A feleségem már kezdett egy­befüggő berendezési tárgynak tekinteni a fotelommal. Egyik alkalommal félig-meddig ki is porszívózott... Mikor izgultam legjobban? Naná, hát persze, hogy a ma­gyar fiúk mérkőzései közben! Miért, miért? Azért, mert nem azzal küldtem ki őket: Oké, srácok, mi már megtettük a tőlünk telhetőt, az is szép si­ker, hogy kiutazhattok, kis ország, kis foci, nem most íródnak a magyar labdarúgás történetének aranylapjai... Nem! Azzal bocsátottam el őket Spanyolhonba, hogy küzd­jenek ott úgy, mintha világ­bajnokok akarnának lenni! Ezt mondtam én, egyszerű szurkoló, mivel nem vagyok se sportszakember, se matemati­kus, hogy előre lejátsszam-ki- számítsam az esélyeket, ered­ményeket. S végül is, a labda mindenkinek egyformán kerek, igaz-e algériai sportbarátaim? Ha a két „sógor" össze nem súg, ott vagytok — világ ám«- lására — a legjobb nyolc kö­zött. Szóval, számomra a váloga­tottunk fényesebb szereplése sem lett volna eget zendítő meglepetés. A Salvador elleni 10—1 különösen magasra lob- bántotta bennem a lelkesedés lángját. A fiuk tették a bőrt, szellemesen, ahogyan az a nagykönyvben megíratotE Csak a vak nem látta, micso­da lábuk van! (Igaz, az ellen­fél udvarias volt.) Lábat mondtam? Igen? Igen! Egyvégtében azon töröm a fejem, hogy miért nem lett folytatása az első sikernek, és most megvan az oka! Hát per­sze. a lábak! Emlékeznek rá, mit mondott Pertini, Itália köztársasági elnöke Rossinak, a gólkirálynak? (Az elnöki, vagy a királyi rang-e a maga­sabb?) — Vigyázzon a lábára, fiam! — így szólt hozzá az idős államférfi. De mikor?! A díszebéden, amelyet a világbajnokság meg­nyerése után adott rezidenciá­ján az olasz csapat tiszteleté­re. Tehát a bajnokság után, és nem előtte! Kapizsgálják már, szurkolótársak, hová akarok kilyukadni? Tudom, ki a hi­bás, amiért csak ennyire futot­ta a magyar fiúknak. Valaki nálunk a kiutazás előtt intette a csapat tagjait arra, hogy vigyázzanak a lá­bukra. ö a vétkes! És sajnos, az argentinok és a belgák el­len páran megfogadták a ta­nácsot, kulcsemberek... Volt köztük, akit könnyen keljfel- jancsinak lehetett nézni... Hazajőve aztán már ők is csak tv-n látták a nreccseket, az olaszokat, a franciákat, az utóbbiak közt a kis Tiganát, a hatvannégy kilós legényt, aki három-négy ellenfélnek is ne­kirontott a labdával — több­nyire keresztül is vitte rajtuk —, aki tán meg is halt volna a döntő gólért... No, de egy igazi futballista mikor koc­káztassa a lábát, ha nem a világ legjobbjainak versenyén, ahol hírt-nevet szerezhet ma­gának és hazájának? Vajon, a fiúk idehaza, kényelmes pa­pucsban, a képernyő előtt gon­dolták-e erre, szurkolótársak? A. Tóth Sándor | I Tudom, ki a hibás!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents