Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-12 / 136. szám

I A következő tanév oktatási rendje 1982. június 12. PETŐFI NÉPE Víz, napfény, levegő Képek a tőserdei strandról BÁCS-KISKUN TELEPÜLÉSEI, LAKOSSÁGA (III.) Bácskai gondok A kecskeméti járásban 1970 és 1979 között kétezer-hétszáz- nyolcvannéggyel több névadó szertartásra került sor, mint temetésre. Ugyanebben az időszakban a bajai járás terüle­tén ezerszázhéttel többször gyászoltak, mint. örvendeztek. A bölcsők és koporsók iszonyú versenyében miért maradt le ilyen kétségbeejtően megyénk legdélibb járása? A foly­tatást ígérő gyerekekkel miért szavaznak többen az életre a kecskeméti járásban, mint Bácsalmás, Vaskút, Gara körzeté­ben? Közérdek az okok feltárása, mert csak az indítékok isme­retében alapozhatok meg hatékony népesedéspolitikai intéz­kedések. Rugalmas munkaidő ésszerű gazdálkodás Új kifejezéseket kell tanul­nunk, amelyek tartalma, értel­me is új, szokatlan, nem is szólva gyakorlati alkalmazá­sukról. Pedig az élet, a mun­kaidő jobb kihasználása, a ter­melékenység, az intenzitás sürgetően követeli, hogy az új fogalmak gyakorlattá, elfo­gadott normává váljanak. Itt van például a rugalmas mun­kaidő fogalma, amelyről kissé félve beszélnek a gazdasági vezetők, de alkalmazását a leg­több helyen kizártnak tartják, holott olyan tartalékokat tár­hatnának fel, amire ma még nem is gondolnak. A rugalmas munkaidő be­vezetésének — különösen a megyében — nagy jelentősége volna. Főként azokban az üze­mekben, vállalatoknál, intéz­ményeknél, ahol túlsúlyban nők, gyermekes anyák dolgoz­nak. Sok édesanya, ha csak részben kötött munkaidőben dolgozhatna, — éppen anyagi meggondolások miatt — a gyesről hamarább térne visz- sza munkahelyére, s utána sem lenne sűrűn táppénzes ál­lományban, nem kéredzkedne el olykor a vezető félrevezeté­sével, különböző okokra való hivatkozással. A munkaidő — a kötelező benttartózkodás és a peremidő, amit akár előre vagy utólag lehet teljesíteni — ezzel jobban ki lenne használ­va, a munka intenzívebbé vál­na, s lehetőséget teremtene a nők számára a gyermekneve­lésre, a bevásárlásra, a főzés­re, a mosásra s más olyan ügyek elintézésére, amely a nőket, az édesanyákat terheli. Van ennek az elképzelésnek — néhány helyen már gya­korlatnak — más előnye is. Tapasztalat, hogy mezőgazda­sági csúcsmunkák idején, met­széskor, permetezéskor, gyü­mölcsszedéskor, szüretkor az ’ üzemek munkáslétszáma erő­teljesen csökken, visszaesik a termelés. Ebben az időszakban sok lesz a háromnapos ,/táp­pénzes", az igazolatlan hiány­zó, a ikésőnjövő. Ezt megszün­tetné a rugalmas munkaidő bevezetése, amely megterem­tené annak a feltételét, hogy a kis- vagy kisegítő gazdaság­ban elvégezzék a tennivalókat — megöntözzék a kerteket, megetessék a jószágokat, el­végezzék a növényvédelmet, pihenhessenek —, s el tudják látni a munkahely követélmé­nyeit is. Valamikor üldöztük, elítéltük a kétlakiságot, ma már tudjuk: ez nemcsak egyé­ni, de társadalmi érdek is, s miért ne „legalizáljuk" ezt munkaidővel is? Ha nem vesz- szük figyelembe a kétlakisá­got, h kis- és kisegítő gazda­ságban végzett tevékenységet, akkor is megmarad, s. éppen az üzemben eltöltött idő látja kárát. Régi és meggyökeresedett hagyomány, hogy a munkaidő reggel 6—8 órakor kezdődik és 2—5 órakor fejeződik be. A hagyományokat tisztelni kell, de változtatni rajtuk nem szentségtörés, hanem jól felfo­gott érdek. Az sem törvénysze­rű, hogy valaki egyhuzamban dolgozza végig a 8 órát, külö­nösen, ha ez sem a társada­lomnak, sem a gyárnak, sem az egyénnek nem kedvező. Nyilvánvaló, az ilyenfajta munkaidő-beosztásnak a meg­szervezése, kialakítása nem mindenütt valósítható meg, legalábbis egyelőre. Ahol megértették az idő szavát, ahol erre kézenfekvő lehetőség kí­nálkozott, ott nemcsak alapos mérlegelést, kiváló munka- szervezést végeztek, de moder­nizálták a technológiát, az anyagellátást, magát a munka- folyamatot, s az idő pontos mérését is. A munkaügyi osz­tályok számára is megterem­tődne ezzel, hogy gazdálkodni tudnának a munkaidőalappal, s olyan szervezési, szervezeti struktúrákat alakítsanak ki, amely lehetővé tenné a pontos munkaidő-elszámolást, illetve annak aktív kihasználását. A megyében néhány válla­lat vezetője már túl van a meglepődésen, sőt a döntésen is. Elvekben kidolgozták a munkaidöbank technológiáját, mint a rugalmas munkaidő bevezetésének alapját. Ennek lényege: havonta, vagy heten­ként a kötelező benttartózko- dáson kívül a peremidőt le­dolgozzák s ezt egy kártyán igazolják. Ehhez azonban tech­nikai feltételek — gépi beren­dezések — szükségesek, ame­lyek gyártása és árusítása még csak kísérleti stádiumban van. Elkezdődött — még ha las­san, topogva is — egy új, s véleményünk szerint a mun­kaidőt forradalmasító folya­mat. Gyorsítására, kiterjeszté­sére, meghonosítására égetően szükség van éppen a termelé­kenyebb, intenzivebb munka, de nem utolsósorban humani­tása miatt is. Gémes Gábor MENTESÍTŐ BUSZOK A HÉT VÉGÉN A hétvégén, szombaton és va­sárnap a következő mentesítő já­ratokat indítja a Volán az Engels téri, illetve a Népstadion úti vég­állomásokról: Június 12-én, szombaton, az Engels térről: » 6 óra 20 perckor Mohácsra, 6 óra 40 perckor Bakonyibélre, 13 óra 40 perckor Dunaújvárosba, és 15 óra 20 perckor Paksra. A 'Népstadion úti végállomásról: 5 óra 40 perckor Kalocsára, 6 óra 10 perckor Makóra, majd 6 óra 36 perckor ismét Kalocsára. 6 óra 45 perckor a Vörösmarty turistaházhoz, 7 óra 10 perckor Hevesre, 12 óra 20 perckor Balas­sagyarmatra, 14 óra 40 perckor .Gyöngyösre, majd 16 óra 35 perc­kor Kalocsára. Június 13-án, vasárnap a Nép­stadion úti végállomásról: 5 óra 55 perckor és 6 óra 35 perckor Kalocsára indulnak az el­ső járatok, 7 óra 10 perckor Ti- szanánára és Kékesre, majd 8 óra 55 perckor ismét Kékesre. KI óra­kor Kiskunfélegyházára indul az utolsó mentesítő járat (MTI) Pénztárosok versenye A múlt üzenete A magyar Bácska — Erdei1 Fe­renc szerint — „nyugalmas, kis­polgári társadalma” sohasem duz­zadt az energiától. Vágyait, ter­veit az elérhető, a reális igények határozták meg. A megszokott életszínvonal tartása volt a leg­főbb cél. Az árvalányhajas és szőlőkertes Kiskunság kevésbé harmonikusan fejlődött falvaiban, tanyáin a be­látható időn belül munkára fog­ható gyerek a fölemelkedés egyik eszköze volt. A kétkeziek ösztö­nösen érezték, hogy csak számos utódaik fejezhetik be győzelme­sen a természettel vívott harcu­kat. Ha nincs kapás, földmozgató, akkor a föltámadó homok el­pusztítja, amit nemzedékek mun­kájával teremtettek. A' Bácskai parasztnak úgy volt jó — már a két háború között is —, ahogy van, a Kecskemét, Tiszakécske, Izsák körzetében élők számára a a meglevőt Biztatásnak, ösztön­zésnek tekintették további erőfe­szítéseikhez;. Következésképpen a kecskeméti járásban nem is hal­lottak az egykéről, az egyséről, amikor a bajaiban már gondként jelentkezett. Amióta gyűjtik a né­pesedési adatokat megyénk északi felén, mindenekelőtt a tanyás te­lepüléseken mindig meghaladta a népszaporulat az országos átlagot, a mostani bajai járás községei ritkán kerültek a középmezőnybe. Kényszerű népvándorlások Sok víz lefolyt azóta a Dunán, változott a táj, a nép. Utalnom kell a második világháborút kö­vető ki- és áttelepítésekre, a gyermekáldás elapadásának okait kutatva. A mindig vegyes nem­zetiségű járásból a háború befe­jezésének az évében 16 000 néme­tet — bundistát — telepítettek. Helyükre — mint' ez olvasható, az Észak-Bácska című kiadváhy- ban — különböző, többnyire szin­tén hasonló módon lakóhelyükről elűzött magyar népcsoportok ke­rültek. „Garán — például — egyetlen községben az őslakos délszlávon kívül és magyaron kí­vül ma olyan csoportok is van­nak, mint a . Csehszlovákiából ide­telepített magyarok, a Békésből hozott kubikosok és a Bukovi­nából jött székelyek.” Igaza van a sorozathoz hozzászóló idős Be- loholszky alálrású hajósi előfize­tőnknek: „Még mindig bizonyta­lanul, otthontalannak érzik sokan magukat, máshová vágynak, bár­mennyire is jól megy a sorsuk.” Az etnikai összetétel változá­sainál, a keserű történelmi ta­pasztalatoknál fontosabbnak ér­zem a települések szerkezeti kü­lönbségeit. (Már csak azért is. mert' a bajai járás népmozgalmi mutatói sohase süllyedtek olyan alacsonyra, mint az ezerkilenc- százhetvenes évek elején, és vé­gén, amikorra már behege3tek a sebek, összeszerveződtek az új kö­zösségek.) Nagyközségek előnyei Feltűnő első pillantásra; a vizs­gált időszakban a kecskeméti já­rás lakosságának 72 százaléka élt nagyközségben, míg a bajaiénak csak 12 százaléka. A demográfiai szempontból legbiztatóbb terüle­ten 9, a legkedvezőtlenebben csak 1 kapott nagyközségi minősítést. Egyértelmű a kialakuló képlet: míg — a városkörnyéki közsé­gektől eltekintve — tíz év átla­gában 3,1 százalékos a természe­tes gyarapodás, a 9 nagyközség­ben 3,6. Nyilván jobban érzik magukat az emberek a népesebb, az egészségügyi, szociális intéz­ményekkel jobban ellátott tele­püléseken, kevesebb gondot .jelent a gyerekek felneve­lése, taníttatása. Néhány esz­tendeje megírtam: — akkor — csupán 6 községben (nagyközség­ben!) működött bölcsőde a kecs­keméti járásban. Megkockázta­tom: kedvezőbben alakul a nép­mozgalom Bugacon, Lajosmizsén, ha idejekorán létesül a legkiseb­bek napközi gondozását vállaló intézmény. Az óvo'dai ellátottság is jobb volt — megintcsak a ta­nyás Bugacot kivéve — a nagy­községekben. Az építőkedvben mutatkozó kiáltó különbség fon­tos adalék az összképben. Sokat­mondó adalék! 1977-ben 770 csa­lád költözött új otthonba a na­A Művelődési Minisztérium közzétette az 1982—83-as tanév munkarendjére vonatkozó utasí­tását, amely az óvodákban, az al­só- és a középfokú nevelési-okta­tási intézményekben, továbbá az állami zeneiskolákban szabályoz­za az oktatómunkával kapcsola­tos kérdéseket. Eszerint az idén az általános is­kolákban és a középfokú taninté­zetekben augusztus 30-án, az első tanítási nappal kezdődik meg az új tanév. A tanévnyitó ünnepélyt — a nevelőtestületek döntése alapján — az első tanítási napot megelőzően, 28-án, vagy 29-én, illetve a 30-i munkakezdés reg­gelén lehet megtartani. Az első félév 1983. január 30-ig tart, az utolsó tanítási nap január 28-ra esik. A diákok és szüleik február 4-én kapják meg az addigi mun­ka minősítését taltalmazó érte­sítést. Az utolsó tanítási nap az alsó­fokú oktatási intézményekben, a középiskolák 1—3. osztályaiban, a gép- és gyorsíró iskolákban, valamint az egészségügyi szakis­kolák 1—2. osztályaiban 1983. jú­nius 17-én lesz. A szakmunkás- képző intézetekben — az utolsó évfolyamok kivételével — június 10-ig tart a szorgalmi időszak. A végzős középiskolások, illetve egészségügyi szakiskolások 1983. május 13-ig, a szakmunkásképző intézetek végzős növendékei má­jus 27-ig, a nemzetiségi gimná­ziumok negyedikes tanulói pedig május 12-ig járnak iskolába. A téli szünet 1982. december 23-tól 1983. január 3-ig tart, s 4- én folytatódik a tanítás. A ta­vaszi szünet első napja április 5- ej az utolsó pedig április 8-a lesz. Azt. hogy az új tanévtől ál­talánossá váló heti ötnapos taní­tási munkarendben is maradék­talanul teljesíthessék a nevelési- oktatási tervekben előírt felada­tokat az iskolák, elsősorban jobb szervezéssel, a tanórák tartalma­sabb kihasználásával kell elér­niük. Az érettségi írásbeli vizsgák a nemzetiségi gimnáziumokban má­jus 13-án, a többi gimnáziumban és szakközépiskolában május 16-án, az esti és a”levelező ta­gozatokon pedig május 30-án kezdődnek. A közös érettségi­felvételi dolgozatokat május 23- tól írják a diákok. A szakmun­kásvizsgákra június 16-tól, illet­ve a középiskolát végzettek szá­mára indított másfél éves tanfo­lyamok zárásaként február 17-től kerül sor. (MTI) gvobb népszaporulatú északi kör­zetben, míg a vizsgált déli terü­leten csak kétszázhatvannyolc. A gyereket vállaló és a házépítő egyaránt hisz a jövőben! A gyer­meket vállaló, és a saját ottho­nát megteremtő egyaránt hozzá­tesz valamit a nemzeti vagyon­hoz. Érték — értéktudat Alaposabb, családonkénti föl­mérések nélkül is kijelenthető, hogy a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése óta népesebbek a munkáscsaládok a parasztcsalá­doknál. Még az értelmiségi há­zaspároknál is lényegesen na­gyobb a gyermekszaporulat, mint a szövetkezetekben gazdálkodók­nál. Olyan meglepő ez a fölisme­rés, mintha azt vennénk észre, hogy visszafelé folyik a Tisza. (Valahol elhibáztuk a város és falu közelítésének a programját. Az urbanizációs kényelmet gyor­sabban megkapja a falu, de egy­re riasztóbb tudati torzulásokkal, az öncélúvá satnyult munkával, a mindent pénzben, vagyonban, szerzésben mérő szemlélettel. Szembe kell néznünk azzal — a remélhetően átmeneti — ténnyel, hogy a demográfiai tények nin­csenek mindenütt összhangban a szocialista, ha úgy tetszik, hiva­talos értékrenddel.) Kedvezőtlenül hat — bármilyen furcsán hangzik —, hogy a bajai járásban a mezőgazdasági dolgo­zók aránya mintegy 5—6 száza­lékkal magasabb a kecskemétinél. A városkörnyéki községek számá­ban és helyzetében mutatkozó el­térések is a dinamikusan fejlődő megyeszékhely vonzási körzeté­nek javára szólnak. Mindez arra int, hogy a nép­mozgalmi helyzet javításához szükséges átfogó intézkedésedet ki kell egészíteni a helyi sajá­tosságokat figyelembe vevő ren­delkezésekkel, tudatformálással. Heltai Nándor Az önkiszolgáló boltok pénztá­ri munkájának gyorsítása, ezzel a vásárlók érdekeinek szolgálata a fő célja az évenként megrende­zett megyei áfész-pénzitárosok versenyének. Az idén Kiskunha­lason — csaknem száz résztvevő­vel — keQilt sor a megye 15 fo­gyasztási szövetkezetének vetél­kedőjére. A feladat nehéz volt. A száz tételből álló áruösszeállítás elszámolásán Tervül a pénztárgép üzemibe helyezése alatt is járt a stopperóra. Az Anker típusú pénztárgé­peknél a megyei egyéni bajnok Greksa Éva, az UNIVER pénztá­rosa lett kétperces teljesítmény­nyel. Második helyezett a kiskő­rösi Csvila Pálné, a harmadik Szabó Erzsébet szintén az UNI- VER pénztárosa. A csapatversenyben az UNI­VER szerezte meg a megyei baj­noki címet, és a második helye­zést is. A harmadik a kiskőrösi együttes. A Ratus pénztárgépen az egyé­ni bajnoki címet Béres Zoltánná kalocsai versenyző nyerte el két perc 3,8' másodperces eredmény­nyel. A második helyen a kiskő­rösi Farkas Istvánná végzett, a harmadik Peák Éva kalocsai pénztáros lett. Ezen a géptípusod kalocsai versenyzők csapata szerzett me­gyei bajnokságot. A második a kiskőrösi áfész, a harmadik az UNIVER ÁFÉSZ. A legjobb eredményt elért fia­• Az Anker-típusú pénztárgépe­ken versenyzők első három he­lyezettje. Balról: Csvila Pálné, Greksa Éva és Szabó Erzsébet. tál versenyző a 18 éves Árizs Zsófia, solti és a 19 éves Pszota Istvánná, kiskőrösi pénztáros. Ok különdíjat kaptak. Hasonlóképpen különdíjban ré­szesültek jói; eredményükért és hibátlan versenyzésükért Farkas Rozália kiskunfélegyházi és Fer­tig József né izsáki pénztáros. A megyei verseny legjobbjai szeptemberben Budapesten vesz­nek részt a VII. országos pénztá- rosvetélkedőn. ( 1 1 (Tóth Sándor (elvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents