Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-12 / 136. szám

TUDOMÁNY • TECHNIKA Becsapják a ludakat, kétszeres a tojáshozam Vezeték nélküli háztartási gép Szemüveg - napszemüveg Érdekes kísérletbe kezdett két évvel ezelőtt a kecskeméti Magyar- Szovjet Barátság Termelőszövetkezet. Olyan nevelési technológiát dolgoztak ki a szakemberek, amelynek alkalmazásával a lúdtörzsál- lománynál kétszeresére növelték a tojáshozamot. Három fajtát: az olaszt, a landesit, valamint a rajnait tenyésztik és van egy kérész* tezett állományuk is. összesen 7600 liba él a telepeken. Egész évben A termelőszövetkezet célja, hogy egész évben legyen elegen­dő lúdtojás, ehhez pedig folyama­tosan kell „termelni” az állo­mánynak. A technológia lényegét Czegai Miklós telepvezető mond­ja el. A ludak általában január­tól júniusig tojnak, ha hagyomá­nyos körülményék között tartják őket. Az új módszer elősegíti, hogy a föcikluson kívül még hármat iktassanak be. Mégpedig szep­tembertől az év végéig, március­tól júniusig, és júniustól szep­temberig. ' A hagyományos termelési sze­zon után a jószágokat megko- pasztják. egyúttal szelektálják. Különválasztják a gúnárokat a tojóktól. Lúdtápokkal etetik az ál­lományt. kapnak zöldtakarmányt, vitaminokat. Négy-öt 'hét után az úgynevezett sötét termes keze­lés következik. A tojókat hat hét­re. a gúnárokat 21 napra fény nélküli helyiségben tartják. Va­lami kevés világosság szűrődik az ólakba, ami lehetővé teszi, hogy a jószágok megtalálják az élel­met. A tojók az említett időszak alatt mintegy 10—15 százalékos súlygyarapodást érnek el. A gú­nárokat három héttel előbb ki­eresztik, hogy olyan kondícióba kerüljenek, amely biztossá teszi, a tojások megtermékenyíté­sét. Miután a tojókat is szabadon engedték, elősegítik számukra, hogy naponta 14 órán át megfe­lelő világosságban legyenek. A természetes megvilágítás mel­lett mesterségesről is gondoskod­nak. Ezekkel a módszerekkel az év- és napszakok természetestől eltérő fordulóját idézik elő. Hormonális változások Mindezek hatására a jószágok­ban olyan hormonális változások keletkeznek, hogy két-három hé­ten belül szinte* robbanásszerűen megkezdik a „termelést”. Így tud­ják elérni, hogy a szokásos 40— 50 tojás helyett 80—100-as hoza­mot érjenek el egy-egy lúdnáU A nyereség természetesen nem 100 százalékos, hiszen ezt a mód­szert több költség terheli, mint a hagyományos nevelést, de még így is megéri. A szövetkezetben öt falka van, amelyeket különböző ciklusokba osztanak be, hogy egész évben gondoskodjanak kel­tetőállomásuk számára lúdtojás- ról és egyúttal naposlibáról. Megjegyzendő, hogy ennél a módszernél hamarabb ki kell cse­rélni az állományt, miivel bioló­giailag jobban leterhelik a jószá­gokat. A szakcsoportnak továbbítják A termelőszövetkezetnek saját szakcsoportja neveli fel, illetve hizlalja a libákat. A landesi faj­tát 8 hetes” korban adják ki a tenyésztőknek, ezt májlibaként értékesítik a szövetkezet közve­títésével. Az olasz és a rajnai lu­dakat pedig pecsenyelibaként ad­ják el. Természetesen a tollúkat is értékesítik. Hasonló technológiát, amelynek célja, hogy növeljék a tojásho­zamot. többek között a kiskun­félegyházi Vörös Csillag Terme­lőszövetkezetben is alkalmaznak. A módszerek nem teljesen azono­sak. Sok függ a fajtától, az állo­mány kondíciójától, a takarmá­nyozástól és így tovább. K. S. • A törzs­állomány egy része. A házi munka megkönnyítését szolgáló háztartási gépek konst­ruktőrei egyre újabb ötletekkel állnak elő. Nyugat-Németország- ban újdonság a vezeték nélküli, tehát bármikor és bárhol .üzem­be helyezhető konyhagép, amely­nek három sebességű motorját nikkel—kadmium akkumulátorok táplálják. A készülék a cserélhe­tő munkaeszközök bő választéká­val rendelkezik: habverővel, gyü­mölcspréssel, szeletelővel, mixer­rel (a képen éppen ez van fel­szerelve az alapgépre), valamint egy különleges kávédarálóTátéttel. Ez utóbbi megtervezésénél a szakemberek abból indúltak ki, hogy a hagyományosnak nevez­hető forgókéses kávéőrlőkkel szemben két kifogás is felmerül­het: az őrlemény szemcséi nem egyforma nagyok, és a kávé ve­szít zamatából, mivel a kávéré­szecskék őrlés közben újra meg újra visszahullanak a forgókésre, és felhevülnek. Nos, az új rend­szerű kávéőrlő kifejlesztésénél sikerült elkerülni' a hibákat. Az őrlőszerkezet hosszú nyelekre szerelt, kanál alakú ütőkésekből áll, amelyek egy szitafalú töl­csérben aprítják fel a kávét, és az őrleményt át is hajtják a nyí­lásokon. Az őrölt kávérészecskék a külső gyűjtőtartályba kerülnek, nem hevülhetnek fel, nem ve­szíthetnek aromájukból. Az őrle­mény szemcséi egyforma nagyok, hiszen a finomságot a könnyen cserélhető alumínium szita nyílá­sainak nagysága határozza meg. E kávéőrlőben erős légcirkuláció biztosítja, hogy a szitalemez so­hase tömődhessen el. Az üzemen kívüli akkumüátoros konyhagép erőforrását a beépített töltő a há­lózati csatlakoztatáskor automa­tikusan tölti fel. Egy feltöltés a készülék kb. 30 percnyi működ­tetéséhez szolgáltat energiát. Olyan hétvégi házakban, ahol még nincs villamos áram, kem­pingben, utazáskor, kirándulás­kor jó szolgálatot tehet egy ilyen akkumulátoros készülék, különö­sen, ha gépkocsival utazik az em­ber. A szemüveglencséket két alapvető csoportba szo­kás sorolni. Az egyikbe a látási hibákat korrigáló lencsék tartoznak, a másikba a védőszemüvegek, amelyekből napszemüvegek és hegesztőszemüvegek készülnek. A látási hibákat befolyásoló üvegek hat csoportra bszlanak: szórólencsék (rövidlátóknak), gyűjtőlencsék (távollátóknak), erős gyűjtőlencsék (szemműtét utáni használatra), kombinált lencsék (elöregedett szemnek), tórikus lencsék (pontszerű kép létrehozására képtelen szeműek számára) és prizmaüvegek (kancsaloknak). A legigényesebb bifokális lencsék gyártása, amelyek egyetlen szem­üvegben egyesítik a rövidlátás és a távollátás kor­rekcióját. A hármas törőértékű (trifokális) szem­üveglencsék még ennél is bonyolultabbak. Ezek tá­volnézésre, középtávolságra és közellátásra egyaránt alkalmasak. A napszemüvegek üvegei kevésbé igényes gyárt­mányok. A készszemüveg-gyártók kerek formában, kagyló, vagy félkagyló hajlításban- kapják ezeket, de megrendelhetők ún. pantoformákban is, amelyek közvetlenül a keretbe illeszthetők. Bár az előállí­tásuk túlnyomórészt gépeken történik, amelyek minden alapszínben tömegesen gyártják az üvege­ket, megmaradt a kézi gyártás is, ami kisebb szé­riákban, más színekkel szélesíti a választékot. Az üvegek minőségét két alapvető tulajdonságuk alap­ján határozzák meg: spektrumátbocsátásuk lehető­vé teszi a színek arányos észlelését, és meggátolja a láthatósági sáv alatti és fölötti fényhullámok át- bocsátását. Vannak téli használatra és turisztikára alkalmas napszemüvegek, az erős napfény ellen vé­• A szemüveglencsék gyártásának végső állomását láthatjuk, a műszeres minőségellenőrzést a világ­hírű csehszlovák Meopta-gyárban. dő változatok, és univerzális használatra olyanok is, amelyek a látható spektrum 50 százalékát el­nyelik. A hegesztők védőszemüvegei egyaránt al­kalmasak ív. és gázhegesztésre, ezenkívül kohó­üzemekben is használhatók. Ha autós — ne gyújtson rá! Amerikai kutatók vizsgálatokat végeztek a járművezetés köziben is dohányzók között,' amelyek több érdekes megállapítással jár­tak. Kiderült, hogy az erős dohá­nyosok lényegesen több közleke­dési balesetet okoznak, mint nem füstölő társaik. Ezzel összefüggés­ben úgy találták, Ihogy a dohá­nyos úrvezetők a baíesetokozás terén túltesznek á hivatásos ve­zetőkön. Pedig a vezetés közbeni dohányzás alig okoz nagyobb fi- gyelemelterelődést. mint például egy alma elfogyasztása, vagy az autórádió hallgatása. Nem is a már égő cigaretta, metán szivar folyamatos szívásával van baj, hanem a rágyújtással és a parázs esetleges lehullásával. Amikor menet közben rágyújtunk egy ci­garettára —1 bármennyire begya­korlottak is a mozdulataink — a figyelmürtk néhány pillanatra el­terelődik az útról, a forgalomról. Nincs az a gyakorlott dohányos, aki legalább egy kis időre ne pillantana rá a gyújtóra, a gyu­fára, a cigarettára, sőt a többség­nél ez valóságos ceremónia, ami egyben a vezetésből való időle­ges kikapcsolódást is jelenti. A legnagyobb baj az, hogy a' dohányzást mindig bizonyos kéz- és fejmozgások kísérik, amelyek a kocsi iránytartását befolyásoló önkéntelen zavaró mozdulatokat idézhetnek elő. Súlyos bonyodal­mak forrása lehet, iha Véletlenül lehullik a parázs. Az inger, hogy utánakapjunk, elnyomjuk — plá­ne ha ruhánkra, testünkre hul­lott —, sokkal erősebb annál a tudatos szándéknál, hogy csak az útra szabad figyelnünk. Nincs könnyebb dolga a vezetőnek ak­kor sem, ha szemébe megy a ci­garetta füstje, csípni kezdi azt, amitől hunyorogni, könnyezni kénytelen. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy sokan éppen ak­kor gyújtanak rá, amikor nehe­zebb forgalmi helyzetbe kerül­nek, midőn valami módon leve­zetendő feszültséget éreznek ma­gukban. A körülmények kedve­zőtlen egybeesése azután balese­tet okozhat (különösen a kezdő vagy kevésbé gyakorlott vezetők­nél, akiknek még rutinjuk sincs egyes nehezebb közlekedési szi­tuációk megoldásához). Vannak kutatók, ákik lelki in­dítékokban keresik a dohányosok „számlájára írható” gyakoribb balesetek okát. Az erős dohányo­sok többnyire túl zárkózottak — mondják —. kevésbé vannak te­kintettel másokra, s mint egy komoly szenvedély rabjai, kevés­bé megbízhatóak. Így a balese­tek okait nem a vezetés közbeni dohányzás tényével magyarázzák, hanem jellembeli hiányosságok­kal. Egyesek úgy vélik, hogy a ..megrögzött” nikotinisták számá­ra van veszélyesebb dolog is a vezetés közben dohányzásnál: az, ha nem gyújthatnak rá a Vo­lánnál. Emiatt ugyanis ingerlé­kenyek, agresszívabbak lesznek, ami erősen hozzájárulhat a bal­esetek bekövetkezéséhez. Mi tehát a megoldás? Csak he­lyeselni lehet az olyan élhatáro­zást, hogy az' autóvezető dohány­zási tilalmat „rendel el” mind maga, mind utasai számára a gépkocsiban. Rendszerint soha­sem olyan feszített programú az út, hogy ne lenne idő 40—60 per­cenként egy kis megállásra, ami­kor az autóból kiszállva bárki1 nyugodtan elszívhat egy cigaret­tát. Különösen ajánlható a „füst­mentes” autózás az éjszakai veze­tésnél, e módon ugyanis megkí­mélhetjük az egyébként is erősen igénybe‘vett szemünket a füstcsí- péstől. Próbálkozhatnak az erős dohányos autóvezetők ázzál is, hogy rágógumival, „foglalják el” a szájukat utazás során. Sokan úgy vélik, hogy e tekintetben a, motorkerékpár „egészségesebb”; jármű az autónál, ott ugyanis eszébe sem juthat a vezetőnek' menet közben rágyújtani.... B. I. Az oldalt összeállította: Méhes! Éva (15.) De mindannyiszor kide­rül: csupán futó ismerősről van szó, mert egy-két mondát után már búcsúznak is ... És ő mehet ■tovább, fedezheti magát megint az újsággal, hajolhat le a cipőjét fűzni, ha úgy érz’ek.li: Imre bácsi szeme idevillan ... Az ötödik napon fellázad. Most is hazáig kísérte az öreget, s me­gint nem tapasztalt semmi gya­núsat. Hát micsoda vőlegény az ilyen? Soha nem találkozik a vá­lasztottjával? Egyáltalán: van ennek válasz­tottja? Vagy csak hamuka az egész, s azért találta ki ezt a nő- sülési mesét, hogy hagyják békén a megszokott fészkén, ne akarják a feje fölül eladni a házat?!... Lehet, minden lehet. De nerrj állja ezt már sokáig — kukkolja az öreget egy fegyházi smas’szer! Öt meg hagyja nyug­ton az arahyos húga-nénje; eny- ■nyit nem ér meg egy kétszer - háromméteres szoba Balatonlel- lén! I Olyan düh ragadta torkon, hogy nyomban indít; ott áll most is, átellenben az öregúr családi há­zával. Bakterolja csak Imre bá­csit a hóhér; ő bizony megy ha­za és lefekszik! 16. Az egyik kis téren, áhol átsza­lad, megpillant egy telefonfülkét. Hirtelen elhatározással megáll, kiszáll és kinyitja a fülke ajta­ját. Csodák csodája: a készülék •működik. Be egy kétforintost — és tárcsázza Katáék számát. — Halló, szia, Katalin. — Na — hallja a nénje hangját —, már nagyon vártalak! Délben kerestelek is odabent- a cégnél, nem mondták? Lali nevet. — Ugyan! Mikor érek én rá oda bejárni?! Félnaponként veszem ki a szabadságomat, nem mond­ták? . Kata nevet. — Némi, mert ez szabálytalan, s az elején még nem tudták, lei­vel beszélnek. Hát mesélj, mi új­ság, Laliikám! Megtudtál vala­mit? — A világon semmit, aranyom. — Hogyhogy?! — Kata hangja ingerülten csattan. — Valami nyom legalább ... Valami szimat! Valami halvány gyanú ... — Semmi, ha mondom! Min­dig egyedül jár! Az üzemből rend­szerint egyenesen hazamegy, a környéken vásárol, aztán már nem is igen hagyja el a lakását... Vendéget nem fogad. Egyszer meglátogatta egy fiatal hő, 1 na, mondom, most megfogtalak, kis- anyám — de aztán kiderült, hogy az újságkihordó volt, a havi elő­fizetésért jött, és öt perc múlva már ki is lépett a házból... Hát így, Katikám. Azt hiszem, így nincs is semmi értelme ennek1 a dolognak ... Abba kellene hagy­ni! — Ne beszélj őrültséget! Türe­lem kell, fiacskám! Most már csak egy kis kitartás, öcskös, és ölünkbe hull a sajt! Eleget vagy az öreg nyomában? — Hallod! Folytonosan! Haj­nalban már ott vagyok a háza előtt és figyelem: nem másodma­gával lép-e ki a 'lakásból. Néha fél délelptt ott álldogálok: hátha a kis nő később kel, és később hagyja el a házat.... Aztán be­ugróm az intézetbe, jelképes tisztelgő látogatásomra, mert ebéd után már rohanok is ki a Jászberényi útra, ott lesek rá vagy fél órát, hazakísérem, és a háza előtt strázsálom estig ... Már majdnem a fél szabadságom ráment! Kata hangja könyörgővé'szelí­dül. — Csak egy kis kitartás még. Lalikám! Érzem, hogy most már közel az eredmény! A szobád ab­laka a Balcsira fog nyílni! Mély sóhaj. — Na jó ... Még három napot rádobok... Tibi jól van^-Sze- vasztok! Az utolsó előtti nap éjszaká­ján csaknem hajnalig virraszt az öreg háza előtt, és akkor megfo­gadja, hogy ez volt az utolsó strá- zsa! Ha a kis nő ma sem alszik itt az öregúrnál — akkor egysze­rűen nincs is kis nő! Hiszen az olyasmi elképzelhetetlen manap­ság, hogy egy fiatal nő hozzákös­se az életét egy idős férfihoz, anélkül, hogy ki ne próbálná, mit tud még az öreg nyújtani... Ugyan, .kérem! A sötétbe ugrás kora a nagyanyáinkkal elmúlt! Háromig ül az istenverte éjsza­kai hidegben, inég a zakója gal­lérját is fölhajtja, -hogy ne fáz­zék annyira; valamicskét ez I is segít. És közben időnként kortyol a termoszából; színültig töltötte otthon forró kávéval, mert szá­mított a figyelemlankasztó ál­mosságra, és számolt a hirtelenül lehűlt idővel. Háromig állj'a hősiesen; akkor kiissza az utolsó korty kávét, el­szívja utolsó cigarettáját, kihajít-, ja az ablakon, aztán vádul bele­tapos a gázba, hogy sírva hördül fel a rozzant Trabant kiszolgált motorja, csikorgó rést hásítva a mélyen alvó városszéli kisváros éji csendjének puha kelméjébe. •Egy nap még! — csikorgatja a fogát dühösen. — Holnap még ki­jövök, megígértem, de azzal vé­ge! Kati meg keressen magának egy másik hülyét, vagy ne akar­jon luxusvillát Lellén! Másnap hajnalban: megint semmi. Az öreg egyedül aludt, egyedül indul útnak reggel hat­kor, s anélkül persze, • hogy ész­revenné, ott pöfög a villamosa, majd az autóbusza mögött a nagy időket látott Trabant... De ez már az utolsó nap', hálisten- nek, fohászkodik Lali — holnap visszazökken az élet a rendes ke­rékvágásba! Délben bekapja az ebédjét az intézet étkezőjében, aztán szalad is ki az utcára, s igyekszik a József nádor tér felé; ott parkol az öreg. hűséges Trabcsi, lassan már több obulusokat elnyeletve a várakozási időt mérő kegyetlen masinákkal, mint amennyi a vé­telára volna, így, leélt állapotá­ban ... A Harmincad utca sarkán jár éppen a vadászok boltjának kira­kata előtt, amikor — mintha csak áramütés érte volna — hirtelen megáll. Megállómért az úttest át­ellenes oldalán ott ballag az öreg Kovács, de ezúttal végre nem egyedül. ,Nem bizony! Egy rágyo- gó pipi lépked az oldalán. Most megvagytok, tubicáim! Van isten!, A gerlepár egy közeli eszpresz- szóba’ tér be, és ő mindenütt szo­rosan a nyomukban. Már ameny- nyire szorosan az óvatosság en­gedi, persze — hiszen bármeny­nyire dürrögő hangulatban van is az öreg a pipi közelében, csak körülnéz olykor, hiszen az utcán jár, nem pedig egy parkban an- dalog.... No, végre beléptek a presszó­ba. és elhelyezkednek az egyik fülkében, A másodikban, szeren­csére, és — még sokkal nagyobb szerencséjére! — az első fülke üres, meg aztán az öregúr háttal ül a kijáratnak ... Vagyis ha vesz egy újszágot, és azzal fedezi ma­gát, elképzelhető, hogy észrevét­lenül leülhet melléjük, és elles­het valamit a beszélgetésükből. Nem a legízlésesebb eljárás per­sze, de itt most többről van- szó, mint a hétköznapok illemtanáról! Kati boldogsága, Tibi lelkinyu­galma, no meg a Balatonra nyíló, kíilönbejáratú szoba mégiscsak többet nyom a latban, mint holmi iskolás, beidegzés a jólneveltség fogalomköréből... Már csak egy újság kellene. Szemben, a másik járdán, újsá­gosbódé. Na, zöld, gyere! Egy Esti Hírlapot! Köszönöm. Persze, megint vörös! Jaj, csak le ne ült légyen senki közben az üres asz­talhoz... Jól van, nem ült) le! — Egy kávét, kisasszony! —: mormolja aztán elváltoztatott hangon. 17. Azóta nem is láttam őket — hallja az öregúr hangját. Nem ne­héz kitalálni, kikről beszél. —öle sem hívnak, én sem ■ hívom őket... (Folytatjuk.) .7 s

Next

/
Thumbnails
Contents