Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-06 / 131. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1982. június 6. HETI VILÁGHÍRADÓ HÉTFŐ: Leonyid Brezsnyev és Le Duan találkozója Moszkvában. — Spanyolország a NATO 16. tagja. — Szovjet és amerikai beje­lentés a START tárgyalás június 29-i megindításáról. — A konzervatív jelölt győzelme a kólumbiai elnökválasztásokon. KEDD: Gustáv Husák vezetésével csehszlovák küldöttség tárgyal a | szovjet fővárosban. — Az olasz gyáriparosok egyoldalúan fel­mondják a mozgó bérskáláról kötött egyezményt, általános tilta­kozó sztrájk. SZERDA: Erich Honecker vezetésével NDK delegáció érkezik Bu­dapestre. — A kínai kormányfő Japánban. — A magyar kül­ügyminiszter Kanadában CSÜTÖRTÖK: Todor Zsivkov ausztriai munkalátogatása. — A DÍVSZ közgyűlése Prágában. Az öböl-mertti országok 25 milliárd dol­láros újjáépítési segélyt ajánlanak, ha Irán hozzájárul az Irak­kal vívott háború befejezéséhez. — Tárgyalás Namíbiáról PÉNTEK: A hét vezető tőkés állam csúcstalálkozója Versailles-ben világgazdasági problémákról. — Londonban merényletet követ­nek el az izraeli nagykövet ellen, izraeli légitámadássorozat li­banoni célpontok ellen, Bejrút a Biztonsági Tanács összehívását kéri. — Jaruzelski Bukarestben SZOMBAT: Katonai felvonulás és előkészület a falklandi főváros kö­rüli csatára, az angol és amerikai szavazás meggátolja a Bizton­sági Tanácsban a tűzszüneti felhívás elfogadását A hét három kérdése: Mit jelent a tárgyalások felélénkülése? A most záruló hetet, minden túlzás nélkül, a tárgyalások he-, tőnek is nevezhetnénk. A jelen­tések sokféle- diplomáciai tevé­kenységről tudósítottak: nyugat— nyugati, kelet—keleti és kelet— nyugati eszmecserékről... Kezdetét vette a nyugati csúcs­találkozósorozat. Versailles-ben, valóban pompás keretek között, piózaibb témáról, a világgazda­ság gondjairól cserélték ki Véle­ményüket hét vezető tőkés ország vezetői, s aligha lehet kétséges: szóbakerültek a kelet—nyugati • kapcsolatok, valamint a Falkland- (Malyin-) válság kérdései. Ez vetít, a nyitány, amelyet nemsokára NATO-csúcs követ Bonnban, s egy rövid Reagan-látogatás Lon­donban és Rómában. Egyelőre ko­rai lenne értékelést adni, de még­is fontosnak tarthatjuk, hogy amikor — különböző okók követ­keztében — Washingtonnak leg­alább) szavakban már hajlania kell a tárgyalásokra, most ismét találkozhat legfontosabb szövetsé­geseinek realistább, mérsékeltebb politikájával. A Varsói Szerződés országai között három kétoldalú eszmecse­re zajlott, a! legmagasabb szinten. Budapesten a magyar—NDK, Moszkvában a szovjet—csehszlo­vák és Bukarestben a román— lengyel találkozó. (A hetedik VSZ- ország legfelső part- és állami ve­zetője, Todor Zsivkov is utazott: Ausztriában tett rövid munkalá­togatást.) A szocialista országok megbeszélésein kifejeződött az óhaj a komoly nemzetközi párbe­szédre, hogy a konfrontációt és feszültséget egy enyhültebb álla­pot válthassa fel. A világgazda­ság, az együttműködés ugyancsak téma volt minden esetben, s az erre vonatkozó' kétoldalú megbe­szélések sokoldalúvá alakulnak majd a KGST következő, kor­mányfői ülésszakán, • amelyre a napokban kerül sor hazánk fő­városában. A két oldalon történő „alapo­zás” összefügg azzal, hogy június végén, esetleg előtte, fontos össze­jövetelek várhatók a kelet—nyu­gati viszonylatban is. Június 29-én startol a START, a hadászati fegyverrendszerek csökkentését célzó szovjet—amerikai tárgya­lássorozat, előtte, New York-ban, iz ENSZ-közgyűlés rendkívüli le­szerelési ülésszakának tanácsko­zása során lehetséges egy Gro- miko—Haig találkozó, s megnö­vekedett a valószínűsége i egy .őszi Brezsnyev—Reagan csúcsér­tekezletnek. A tárgyalás felélénkülése mih- denképpen jó dolog, noha nem lehetnek illúziói és túlzott vára­kozásainak. Ami a fegyverzetcsök­kentés lényegi-tartalmi kérdéseit illeti, egyelőre széles a szakadék a szovjet és az amerikai állás­pont között. Moszkvában három követelményt támasztottak: — A tárgyalás nem szolgálhat a fegy­verkezés; verseny álcázására, ézért hangzott1 el a fegyverzet je­lenlegi szinterí történő befagyasz­tását célzó indítvány;, — a tárgyalásnak becsületes, kiegyensúlyozott korlátozásra és csökkentésre kell törekednie, ki­zárva az egyoldalú előnyöket; — a tárgyalásnak támaszkodnia kell a már eddig elért eredmé­nyekre, (Ez az utóbbi, jogos kí­vánság részben teljesült, amikor Reagan. bejelentette, hogy ’ az Egyesült Államok az aláírt szer­ződés ratifikálása nélkül is meg­tartja majd a SALT—2 megálla­podást.) Nem várhatók könnyű és rövid tárgyalási fordulók, de éppen a Falkland- (Malvin-) válság ügyé­ben közzétett TASZSZ-nyilatko- zat. vetette fel:, jobb a leghosz- szabb tárgyalás, mint a legrövi­debb háború, Ami az északi fél­tekére méginkább érvényes le­het ... Mi a helyzet a Falkland- (Malvin-) szigetek körül? Lassan több mint húszezer ka­tona néz már egymással -farkas- szemet a kétnevű szigetek kétne- vú fővárosa körül. Kölcsönösen nagy katonai előkészületeket tet­tek a Port Stanley—Puerto Ar­gentine birtoklásáért vívott csa­tára. A mindössze hat aszfaltozott utcával és „békeidőben” 1080 la­kossal rendelkező, település a ha­dijelentések középpontjába került. Londoni kommentátoroknak az a véleménye, hogy ezúttal nem valószínű „víkendroham”,. mert Thatcher asszony, ez esetben kel­lemetlen helyzetbe, kerülne Ver­sailles-ben, ahol kollégái szeret­nék a kizárólagos katonái megol­dástól eltanácsolni. Tartanak ugyanis Argentína és Latin-Ame- rika nehezen kiszámítható reak­cióitól ... - Dehát ki tudja? Lehet, hogy a nyugtató jelentések csu­pán ködfüggönyül szolgálnak, hogy vasárnap az argentinek „la­zítsanak” ... A katonai lépés \ növekvő való­színűségére utal, h°gy '-a Bizton­sági Tanácsban nem koronázta siker az erőfeszítéseket. Panama és Spanyolország indítványát, amely a tűzszünetet (eredetileg csak erről volt szó) összekapcsol­ta a korábbi határozatok sürgős teljesítésével) argentin és brit visszavonulás, tárgyalások) kilen­cen megszavazták. Határozattá azonban nem emelkedhetett, mert London és Washington ellene sza­vazott: kettős vétó történt. Ügy tűnik, a brit konzervatív háborús kabinet változatlanul hajthatatlan és Argentínától csak megadást fogad el; ezzel viszont a kibontakozás mindkét országban érzékeny területre került, belpo­litikai kérdéssé vált, a kormá­nyok sorsa függhet tőle. Annál ink,ább, mert hagymányos érte­lemben vett győzelmet említeni egyre nehezebb. A jelenlegi szá­mítás szerint, ha történetesen is­mét a brit zászló lengene a Falk- landokon, legalább háromszor annyi katonát kellene ott állomá- seztatni, mint az összlakosság, s egy-egy szigeti polgár megtartása egymillió-hatszázezer dollárba ke­rülne évenként. Mi történt Libanonban? Alig fejezte be vitáját a Biz­tonsági Tanács a dél-atlanti krí­zisről, amikor Libanon újra sür­gős összehívását kérte — az. or­szágot ért rendkívül súlyos bom- featámadássorozat miatt. Az előzmények: a londoni Dorchester Hotel előtt, egy' diplo­máciai fogadást követően, me­rénylet áldozata lett az izraeli nagykövet. Állapota válságos. A PFSZ egyértelműen elhatárolta magát a terrorista cselekménytől, amelyet méltán ítél el a nemzet­közi közvélemény. Mégis, a lon­doni géppisztolysorozatot használ­ta fel ürügyként az izraeli veze­tés arra, hogy a tavaly júniusi „hatodik háború” óta a legsúlyo­sabb légitámadást intézze Bejrút és az ország déli része, palesztin és libanoni célpontok ellen. A pa­lesztin tüzérség válaszképpen észak-izraeli településeket lőtt. Ezzel a tavaly óta érvényben levő tűzszünetet az eddigi legsú­lyosabb csapás érte. jövője bi­zonytalanná vált. Bonyolítja a, helyzetet, hogy Iz­raelben a belpolitikai helyzet meglehetősen ingatag, azt köve­tően is, hogy a tizenkét hónap alatt lezajlott nyolcadik bizalmi szavazás során a Begin-kormány alig vitte át a lécet. Márpedig az ország belpolitikai viharai rend­szerint. a határokon túl is érződ­nek, rendszerint bombák robba­násának formájában. Tavaly jú- niusbáh, a nagy Bejrút elleni lé- gitámalás éppen egy rendkívüli választásokat előzött meg ... Réti Ervin • Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége ülésén az SZKP KB májusi plénumán elfogadott élel­miszerprogram megvalósításá­nak feladatairól beszélt. • Fidel Castro és Isidoro Mal- mierca külügyminiszter az el nem kötelezett országok havan­nai tanácskozásán • Belisao Betancur nyerte a ko­lumbiai választásokat. A kon­zervatív politikus (képünkön szavazatát adja le) 1986-ig lesz az ország elnöke. • Érkeznek haza Angliába a falklandi háború sebesültjei. A képen: egy félkarú tiszt, 20 órás repülőút után. Kölcsönös előnyök JÚNIUS »-AN, kedden Buda­pesten megkezdOdLk a KOST Végrehajtó Bizottságának ülé­se. A STATISZTIKAI táblázat önmagában igazán nem szórakoztató olvasmány, mégis érdemes néha elgondolkodni a számözönön. Tavaly 9420 autóbuszt szállítottunk külföldre, több mint két millió hekto­liter bor és néhány vagon híján ß00 ezer tonna gyümölcsöt. Ezek még csak száraz adatok. Az el­múlt esztendőben 7 és fél millió tonna kőolaj ér­kezett az országba, 18 ezer teherautó, 743 vasúti teherkocsi és közel egymillió tonna műtrágya — ez megint csak néhány szám külkereskedelmi sta­tisztikánkból. Ám mindjárt közelebb van az élet mindennap­jaihoz, ha valakinek azt mondjuk: az a tény, hogy az energiaszűkös világban is korlátozások nélkül — bár a kötelező takarékosság szellemében — gyújt­juk a villanyt, kapcsoljuk be a háztartási gépeket, ülünk Ladánk vagy Trabantunk kormánykereké­hez, már a nemzetközi munkamegosztás fontossá­gára utal. Ha pedig a konkrét példákhoz hozzátesz- szük, hogy népgazdaságunk nyersanyag- és ener­giabehozatalába a Szovjetunió jó néhány más terü- rületen pedig a többi KGST-tagállam szállításai a meghatározóak, a statisztika egyszerre sokatmondó­vá válik. Akárcsak az előző számadatok, hiszen azok az autóbuszok Rostock és Szófia, Kiev vagy Harkov utcáin is járnak, budapesti vagy kaposvári öltönyt egy berlini vagy haiphongi fiatalember is kiemel­het szekrényéből. Az apró példák mind azt mutat­ják, mit is jelent tulajdonképpen mind hazánk, mind testvérországaink számára az immár több mint három évtizedes szocialista gazdasági szerve­zet, a KGST léte és tevékenysége. Mint például az a nemrégi ülésszak, amelyen Szegeden vettek részt három napig a KGST vízügyi szakértői: vízminő­ség-védelmi egyezménytervezetet dolgoztak ki a csehszlovák, jugoszláv, magyar, román és szovjet szakemberek. A terv a Tisza 150 ezer négyzetkilo­méteres vízgyűjtő területének megannyi adatát tar­talmazza, melyből az előbbi számokat is vettük. 1982. KORA NYARÁN, amikor a világpolitika nap­ról napra ránkzúduló hírei,, oly .félreérthetetlen vi­lágossággal magyarázzák, milyen eltéphetetlen kap­csolat van a gazdasági és politikai kérdések között, még az eddiginél is nagyobb gonddal kell őrköd­nünk azon, hogy a nemzetközi munkamegosztásban, s ezen a belül KGST-kapcsolatokban nemcsak jól,, hanem mind jobban álljúk meg a helyünket. A ne­hezedő külgazdasági feltételek mellett ma á szocia­lista országok együttműködésének különleges je­lentősége van. Olyan világban élünk, amikor nem elég a tegnapi módszerekkel és a tegnapi gondol­kodással színre lépni a világgazdaságban. Éppen a minap mondta a Tudományos Akadémia közgyűlésén, helyzetünk bonyolultságát elemezve Bognár József akadémikus: „Lassú gazdasági nö­vekedés esetén a belső piac szükségletei... lassan nőnek. A múlthoz viszonyítva csökkenő tendenciát mutat a KGST-országok vásárlóerővel fedezett fel­vevőképességének növekedése ...” Azaz nemcsak a tőkéspiaci jelenlétünk, hanem itthoni és KGST-beli feltételeink is bonyolultabbak lesznek az elkövetke­ző években. Aki tehát ma a gazdaság előtt álló fela­datokra gondol, s ezen belül a testvérországokkal való együttműködésre, annak nagyon is gyakorlati tennivalókra kell figyelni. Gyors alkalmazkodóké­pesség a nemzetközi piac viszonylag rövid idő alatt átformáló követelményeihez; rugalmasság a tervezésben, döntésben, végrehajtásban — ezek az első feltételek, amelyeket mind a magunk, mind barátaink számára fontosnak tartunk. Legalább ennyire lényeges, hogy világosan lássuk: a szocia­lista gazdaságban sincs más mérce az eredmény méréséhez, mint a jövedelmezőség, a hatékonyság. A SZOCIALISTA magyar gazdaságra és partne­reire egyaránt érvényes a kor parancsa: az emberi tényezők, személyes felelősség, az erőforrások reá­lis figyelembevételén alapuló kölcsönösen előnyös együttműködés. G. M. Plenáris ülés Versailles-ban Púja Frigyes New Yorkba utazott Púja Frigyes külügyminiszter ötnapos kanadai hivatalos látoga­tásának befejeztével szombaton az Alberta tartománybeli Calga- ryból New Yorkba utazott. A külügyminiszter részt vesz az ENSZ-közgyűlés második rend­kívüli ülésszakán. Román—lengyel közlemény A pénteki román—lengyel megbeszélésről Bukarestben köz­leményt adtak ki, amely utal ar­ra, hogy Nicolae Ceausescu és Wojciech Jaruzelski kölcsönösen tájékoztatást adott az országuk­ban folyó szocialista építőmunka menetéről. Nicoela Ceausescu kifejezte meg­győződését, hogy a lengyel nép a LEMP vezetésével sikeresen old­ja meg problémáit, biztosítja Lengyelország fejlődését a hala­dás és a szocializmus útján. Mint a közlemény hangsúlyoz­za: Románia és Lengyelország fokozza együttműködését nem­zetközi téren, hozzájárul a biz­tonság és a béke megteremtésé­hez, a leszerelés megvalósításá­hoz. Szombaton délelőtt Mitterrand francia köztársasági elnök két­órás referátumával kezdte meg hivatalos tárgyalóülését a hét ve­zető tőkésország versailles-i csúcs- értekezlete. A csúcskonferencia résztvevői pénteken este „munkavacsorával” kezdték meg ma estig tartó ta­nácskozásukat. A gazdasági prob­lémák a szombati plenáris ülése­ken kerültek terítékre. A pén­tek esti banketten az államfők, illetve a kormányfők és külügy­minisztereik vettek részt, a pénz­ügyminiszterek külön vacsoráz­tak — ők a gazdasági problémák megvitatását készítették elő. A csúcskonferencián részt vevő pénzügyminiszterek pénteken este kidolgoztak egy közös javaslatot, amelynek az' a célja, hogy na­gyobb stabilitást biztosítsanak a valutaárfolyamoknak a nemzet­közi pénzpiacokon. Ha a javas­latot a csúcskonferencia elfogad­ja, a hetek pénzügyminiszterei kidolgozzák majd az erre vonat­kozó részletes szabályokat) s azo­kat a Nemzetközi Valuta Alap szeptemberi ülésszaka elé fogják terjeszteni. Az állam-, illetve kormányfők péntek esti „munkavacsorájának” egyik fő témája, a brit—argentin konfliktus volt, s lehetséges, hogy a későbbiek során a csúcskonfe­rencia — valamilyen formában — állást foglal majd ezzel kapcso­latban. Cheysson külügyminiszter kijelentette: „Minden jel arra mutat, .hogy a brit hadműveletek gyersan be fognak fejeződni.” Cheysson külügyminiszter éjfél­kor tartott sajtóértekezletén kö­zölte: a hét külügyminiszter ta­nácskozott a közel-keleti hely­zetről, s rendkívül „lesújtólag” hatottak rájuk a pénteki nap ese­ményei : a londoni izraeli nagy­követ elleni merénylet, s a Liba­non ellen intézett izraeli légitá­madás. A külügyminiszterek fog­lalkoztak az irak—iráni háború­val ,is, és „nagy aggodalmukat” fejezték ki annak lehetősége miatt, hogy az iráni csapatok eset­leg átlépik az iraki határt, s en­nek következtében a konfliktus kiszélesedhet. Pénteken délután, még a ver- sailles-f konferencia előtt, Reagan elnök másfél órás megbeszélést folytatott Margaret Thatcher brit miniszterelnökkel a brit—argen­tin konfliktusról. A megbeszélés után Thatcher asszony kijelen­tette, hogy nagyon elégedett, mert az Egyesült Államok továbbra is szilárd szövetségesnek mutatko­zik. Haig külügyminiszter később ki­jelentette, hogy a konfliktus ügyé­ben Washington és London pár­huzamos nézeteket vall: neveze­tesen, hogy az argentin kormá­nyon múlik a további vérontás elkerülése, ha „gyorsan” bejelen­ti. csapatai visszavonását. Más amerikai források szerint Reagan elnök arra kérte That­cher asszonyt, hogy „rugalmas és nagylelkű" magatartást tanúsít­son, 4 így el lehessen kerülni azt, hogy jóvátehetetlen károk kelet­kezzenek az Egyesült Államok és Latin-Amerika, valamint Anglia és Latin-Amerika viszonyában. Haig külügyminiszter azonban cáfolta azt, hogy Reagan elnök arra kérte volna Thatcher asz- szonyt, hogy iktasson be „szüne­tet” a Portr Stanley körüli har­cokba. JÁTÉK A SZÁMOKKAL (2.) Manipuláció Európával A „szovjet fenyegetés” wa­shingtoni reklámozása beárnyé­kolja a bécsi haderőcsökkentési tanácskozást, és a genfi rakéta­megbeszélést egyaránt. Természe­tesen, akárcsak a hadászati fegy­verek terén, valójában itt sincs szó valamiféle előnyről. — Egyen­súly volt és van. Ez ai tény azon­ban nehezen illeszthető az erőpo­litikához. Ezért azután, ha kam­pánybeszédről, vagy az amerikai fölény biztosításáról van • szó, a Szovjetunió képében egy gyenge, az összeomlás küszöbén álló or­szág jelenik meg. Ám, ha a kato­nai költségvetés felsrófolása, vagy a szövetségesek csatasorba állí­tása a veszély ecsefelését köve­teli meg, a „törpe” pillanatok alatt dühös, agresszív „medvévé” alakul át. Szemfényvesztés Az európai közép-hatótávolságú fegyverek terén egy szinte fegy­vertelen Nyugat-Európa képét rajzolják fel, szemben a szovjet fegyverzet „masszív koncentráció­jával”, Reagan elnök szerint a közép-hatótávolságú nukleáris erők terén á Szovjetunió 6:1; ará­nyú fölényben van — míg a Szov­jetunió az egyensúly fennállását húzza alá. A moszkvai adatok szerint a Szovjetunió 975 közép­hatótávolságú nukleáris hordozó- eszközzel rendelkezik Európában, míg a NATO-nak 986 ilyen ra­kétája, repülője van. Amerika azonban, a „szovjet fölény” bi­zonyítására a már máskor is al­kalmazott módszerhez folyamo­dik: a tengeralattjárókról indít­ható rakétákat, a bombázógépe­ket figyelmen kívül hagyja, és a szárazföldön elhelyezett rakétákat kiragadja a nukleáris erő álta­lános összefüggéseiből. Ily módon például a Nyugat-Európában ál- lomásoztatott 700 darab F—111-es, FB—111-es és FB—4-es repülő­gép élévé kiesik a számításból. Genfben az Egyesült Államok a megbeszélést a szárazföldi telepí­tésű közép-hatótávolságú raké­tákra korlátozná. A Szovjetunió jóval szélesebb megközelítést szorgalmaz. Kétféle nulla-változat A genfi tárgyalásokon jelentke­ző ellentétek másik csoportjának az a háttere, hogy a brit fegy­veres erők 64 ballisztikus rakétá­val és 55 bombázóval, a francia erők 98 rakétával és 46 bombá­zóval rendelkeznek. Az Egyesült Államok kitart amellett, hogy ezek a fegyverek nem szerepel­hetnek a tárgyalási napirenden. Végtére viszont a brit és a fran­cia arzenál is közrejátszik a két úgynevezett nulla-változat eltéré­sében. Az Egyesült Államok azt javasolta, hogy a) Szovjetunió sze­relje le valamennyi rakétáját; s cserébe visszavonják a Pershing- rakéták és' a szárnyasrakéták nyugat-európai telepítésére vo­natkozó határozatot. Ez a javallat abszurd, hiszen meglevő fegyverzet megsemmisí­tését indítványozzák meg nem le­vő ellenében. A Szovjetuniót ép­pen az európai egyensúlyhoz hoz­zájáruló rakétáitól fosztanák meg, míg az amerikai fegyver­zetet alig, a nyugat-európait pe­dig semennyire sem korlátoznák. A NATO ily módon 2:1 arányú fölénybe jutna, sőt, a robbanófe­jek számát tekintve 8:1 arányú lehne äz előnye. Az amerikai javaslattal szem­ben terjesztette elő a Szovjetunió a maga nullaváltozatát, amely szerint Európát mindenfajta kö­zép-hatótávolságú nukleáris fegy­vertől mentessé kell tenni. A ja­vaslat sorsát még nem ismerjük, de a gondokat szaporítja, hogy tisztázatlan á genfi tanácskozás kapcsolata a jövendő SALT— START folyamattal. A Per­shing—2 és a szárnyasrakéta ugyan közép-hatósugarú szerke­zet, de funkcióját tekintve ha­dászati fegyver, amely — elhe­lyezése folytán — alkalmas arra, hogy pusztító csapást mérjen a Szovjetunió stratégiai célpontjai- liak többségére. Vagyis egyenlő­ségről csak akkor lehetne szó, ha — a példa kedvéért — az ameri­kaiak által oly sokat emlegetett közép-hatótávolságú SS—20-at Kubába telepítenék. Zsákutca ez.é. Washington két mércét alkal­maz. Ha az amerikai határok kö­zelében telepítenek rakétát, az agressziós szándék; ha a szovjet határok; tőszomszédságában, az védelem. A fejetetejére állított ir­reális elképzeléseket azonban egyre kevesebben hagyják szó nélkül. George Kennan, a hideg­háború egykori amerikai apostola nemrég így írt: „Nyugaton azt a benyomást keltik,'mintha Euró­pában a szovjet fegyveres erők nagy kiépítése menne, végbe. Eb­ben elsősorban az a hajlam tük­röződik, hogy túlzott, félelmetes képet rajzoljanak a Szovjetunió szándékairól. Bizonyos, hogy ez részben túlzott óvatosságból tör­ténik, részben azért is, hogy a nyugati parlamenteket nyugtala­nítsák, hogy ezek jelentős védel­mi költségvetést szavazzanak meg. De az érv nem meggyőző”. Mind többen teszik fel a kér­dést, hogy mire mennek ezzel a politikával? Milyen eredménnyel jár a reagani vonal? A mérleg — elgondolkoztató, s aláhúzza a tíz évvel ezelőtti szovjet—ameri­kai csúcs változatlanul érvényes megállapítását. Azt, hogy az egyoldalú előnyszérzési kísérlet a nukleáris korban nem járhat eredménnyel. Zsákutca ez, amely a semmibe vezet. Halász GyOrgy / l

Next

/
Thumbnails
Contents