Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-09 / 107. szám
1988. május 9. • PETŐFI NÉPE • 3 Az élelmiszer-kereskedelem kérdőjelei A Petőfi Népe április 30-i számában megjelent írást, amely azzal foglalkozott, hogy a bajai járásban nem engedélyezi a KÖJÁL az élelmiszerboltokban a zöldség és a gyümölcs árusítását, ezzel a mondattal zártuk: a megnyugtató megoldás a kereskedelemre vár. Nem a boltvezetők és a KÖJÁL közötti feszültségeket óhajtja tovább élezni Sohajda Ferenc, a Bács-Kiskun megyei Clelmiszerkereskedelmi Vállalat igazgatója, amikor erre válaszol: — Én is hangsúlyozom a cikkben foglaltakat: az utcai árusítás (bár elkezdtük) nem lehet megnyugtató, végleges megoldás, hiszen alapvető feltétele a-jó idő. A kimaradt földes árut valahol tárolni kell, a raktárakat pedig nem tudjuk bővíteni, sem a vizet az üzletekbe bevezetni. Megjegyzem, valamennyi boltunkban van felöntős víztartály, tehát kezet moshat az eladó. A kapualjakban »ilyen sincs. Vajon a piszkos, ragacsos ujjakkal összefogdosott gyümölcs, zöldség nem okoz fér-, tőzést? Csák akkor, ha ugyanabban a légtérben van — jóllehet, elkülönítve — mint a tej, a kenyér, a felvágott? A BÉK igazgatójának kérdését folytatni lehetne azzal, hogy a kosárban, a bevásárlószatyorban egymásra rakott élelmiszerek kevésbé fertőznek-e, ám szóljunk előbb másról. Arról, miért jutott az élelmiszer-kereskedelem nemcsak a bajai járásban. hanem országosan olyan helyzetbe, amelyről már-már drámai hangon beszélnek néhányan. A magánlakásokból évtizedekkel ezelőtt kialakított, valamint az ugyancsak tömegével átvett régi szatócsüzletek bővítésére, korszerűsítésére nem került sor. A központi erőforrásokat főleg az ipar és a mezőgazdaság fellendítésére kellett fordítani, hogy legyen elegendő árualap, vagyis m i t eladni az üzletekben. Á fejlesztési lehetőségeket r beleértve az élelmi- szer-kereske.delmi vállálatokét is — felemésztették az új lakótelepeken, városközpontokban sürgetően megépítendő ABC-áruházak. A régi boltok felújításának pénzben is, térben is korlátái voltak, csak toldozgatásra futotta. Egyébként akkoriban még mindenkiben élt a remény, hogy idővel a modern üzlethálózat ezeket feleslegessé teszi, nem érdemes tehát rájuk sokat költeni. De ezek az üzletek ma sem nélkülözhetők. Sőt! Bővítésükre, fejlesztésükre viszont kevesebb a pénz, mint régen. Az élelmiszerkereskedelmi vállalatok nyere-. ségszintje — a beruházásoknak úgyszólván az egyetlen alapja — a minimumra esett vissza. A köz- gazdasági szabályozók hatására nagymértékben megemelkedtek az energiaköltségek, ugyanakkor szűkült az árrés, vagyis kisebb lett a kereskedeimi haszon. Az élelmiszer-szakmában különösen súlyos gondot okoz ez, hiszen az árusított cikkek zöme energia- igényes. A forgalom növekedésével tudnák ellensúlyozni ezeket a hatásokat, azonban ennek is kettős korlátja van. Részint az élelmiszer-fogyasztás mennyisége behatárolt, részinf az üzletek zsúfoltsága tovább bem fokozható. A bajai BÉK-boltok mostoha körülményeihez még társul, hogy általában a peremkerületekben vannak, tehát az utcákban nincs vízvezeték, csatorna. A bekötési költségeken kívül üzletenként 30—40 ezer forint fejlesztési hozzájárulást kellene fizetnie a vállalatnak. Azt sem lehet elhallgatni, hogy sokfelé még évekig így sem jut el a vízvezeték-hálózat. Mit lehet tehát tenni? A szóban forgó ügyben azt, amit Budapesten, Kecskeméten és számos más helyen tesznek: minden talp- alattnyi helyet kihasználnak, üzleten belül és kívül — például a zöldség-, gyümölcsárusításra. A kereskedelemmel szemben támasztott számtalan — közhangulatot befolyásoló — követelmény mellett az is fontos, hogy ezeket az élelmiszereket megtalálja a boltban a vásárló. — Amikor azt mondom, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben nem tudunk minden követelménynek eleget tenni — folytatja Sohajda Ferenc —. nem a higiéniai szempontokat becsülöm le. Legyen a boltban tisztaság, rend, mi is elmarasztaljuk a vezetőt, ha nem így van. De számolni kell a realitásokkal, s dönteni, mi a fontosabb. Hozzáteszem. 32 év óta nem okoztak fertőzést, ételmérgezést a nálunk árusított élelmiszerek. Ügy hiszem, a zöldség, a gyümölcs, valamint a bajai járásban hasonló gondokat okozó hentesáru értékesítését az élelmiszer- keres'kedelem egymaga nem tudja megnyugtatóan megoldani. A tanács és a KÖJÁL megyei, illetőleg járási-városi képviselőivel együtt tárgyalóasztalhoz kell ülnünk. s megbeszélni, jelenlegi adottságaink mellett, a lakosság érdekeit szem előtt tartva mik a lehetőségek. * Egyetértünk. A tárgyalásoktól azonban — amelyekre tudomá~ sunk szerint már több ízben sor került — végre eredményt is várunk. Kovács Klára BARANYAI TAPASZTALATOK SZERINT Agrokémiai központ Mélykúton A másutt bevált módszereket megismerni, a helyi adottságokra átültetni, alkalmazni olyan kincs, amit meg kell becsülni. Ez a gondolat vezérelte a mélykúti Lenin Tsz gazdáit, amikor néhány esztendeje elhatározták, hogy agrokémiai központot építenek. Mindenképpen szükségük volt erre. A mélykúti határ 7 ezer hektárját művelik, és évente olyan nagy mennyiségű műtrágyát használtak fel, hogy azt a régi módon a szabadban tárolni vétek. Veszít hatóanyagából, ráadásul szennyezi a - környezetet is. Szolgáltató központ azonban nem volt akkor még errefelé. • A nagy befogadóképességű tárház, amelyet 1980-ban épített a mélykúti szövetkezet, jó szolgálatot tesz majd az egész környéknek. A termelőszövetkezet szakye- zetpi ezért tapasztalatcserére mentek Baranyába, ahol már tíz esztendeje megkezdték a társulások szervezését, a műtrágya- raktárak, iparvágányok, egyéb kiszolgálóegységek építését, beszerzését. — Tízezer tonnás műtrágyaraktárra volt szükségünk — mondja Orbán Károly ágazatvezető. ---. Baranyában láttunk ilyeneket, és tájékozódtunk a szolgáltató társulások működéséről. Szövetkezetünk a baranyai tapasztalatok alapján, az AG- ROBER .pécsi kirendeltségét bízta meg a mélykúti raktárközpont tervezésével, amelyet 1980- ban fel is építettünk. Két 60 tonnás hídmérleg, különféle tűzbiztonsági berendezés, oltóvíztároló, szociális helyiség, és egyéb kiegészítő létesítmény, berendezés van hozzá. Később vasúti iparvágányra is szükség lesz. Terményt helyeztünk' el az első évben a raktárban, amelyet saját erőből építettünk fel. Ez lesz a bázisa a folyékonyműtrágya- üzemnek. Felesleges nagy távol, ságról ideszállítani a kész por — vagy szemcsézett műtrágyát, amikor helyben megfelelő víz és egyéb berendezés, eszköz van a sókkal jobb hatásfokú folyékony szer előállításához. A tízezer tonnás raktár képes lesz annyi hatóanyag elhelyezésére, hogy azzal 30, ezer hektár mezőgazdasági területet lehet tápanyaggal ellátni. A Bácsalmási Állami Gazdasággal társultunk, és ha marad még szabad teljesítmény, másokat is kiszolgálunk. — Nagy jövője van ennek a kö?- zös célú létesítménynek — vélekedik Sendula Tibor bácsalmási igazgató. — Állami gazdaságunk már eddig is használt folyékony műtrágyát, de azt a fővárosból szállítottuk Bácsalmásra. Ha készen lesz a mélykúti műtrágya- üzem, csupán 12 kilométerről kell a felhasználási helyre vinni. Az a tervünk, hogy a bácsalmási nao- raforgó-termelési rendszer taggazdaságaiban is átallunk a folyékony műtrágyázásra a bácskai körzetben. Később ezt növelni lehet. — Az AGROBER Pest megyei kirendeltsége készíti el az üzem tervét — folytatja a beszélgetést Orbán Károly ágazatvezető. Szeretnénk, ha minél előbb készen lenne a terv, és ha idejében megkapjuk a technológiát is, akkor nyert ügyünk van. 1983-ban már működhet az új létesítmény. Hasznát látják a környező gazdaságok. H A jobb hatásfokú tápanyaggal új alapra lehet helyezni a talajerő-gazdálkodást. A szövetkezetek, állami gazdaságok még inkább eleget tehetnek az energiatakarékosság követelményeinek. A vegyipar szintén jobban jár. A folyékony műtrágya előállításához is kevesebb energiára van szükség. Nem üres a mélykúti műtrágya- raktár ezekben a napokban. Értékes termény van benne, amelyet a felhasználás ütemében gyűjtenek össze • a szövetkezet dolgozói. Nincs messze az az idő, amikor a tízezer tonnás tárházat a legcélszerűbben használhatja majd ki a Lenin Termelőszövetkezet, és a környező 30 ezer hektáron gazdálkodó többi nagyüzem. Kiss Antal 9 Nem zsákol már Szöllősi Ferenc és Baksai Péter rakodó a Lenin Tsz tárolójában. Géppel szedik fel, szállítószalaggal továbbítják a térményt a tehergépkocsira. (Méhes! Éva felvételei) Irattömeg vagy mikrofilm • A kazetta, kódolt tartalom- jegyzékkel. • íróasztainyi gép, ötezer A/4-es oldalt fényképez naponta. • Másfél millió oldal, két polcon. • Egy pécsi iratanyag első felvétele. • Pentakta gépen készül az AO-ás műszaki rajzról a fotó. 590 ssjsH w^/sá mmSmk \ mSszmi . <í.b^W08;. tj® m • Tökéletesen olvasható aa olvasókészüléken az ügyirat és annak egy részlete (6/a) í • A kórház kamerái munka közben. (Straszer András képriportja) FILMJEGYZET Alma Hatalmas technikai apparátus, látványos táncképek egész sora, meghökkentő helyszínek, harsogó zene és tarka, ‘gigantomániára hajlamos díszletek. Ezekkel a szuper-vonzónak ítélt csalogatók- kal szeretnék a film készítői elhitetni a nézőkkel, hogy fontos és érdekes témáról van szó. Céljuk, témájuk átlátszó és világos: az ártatlanság és a tisztaság küzd a nemtelen manipulációkra hajlamos szupercégek ellen. A történet, amely a képsorokban kirajzolódik, így — dióhéjban összesűrítve — nem túlságosan rossz. Egy BIM nevet viselő, sosem létező reklámkonszern „galaktikus” jelentőségű és méretű dalversenyt hirdet, és attól váltja eddigi gazdasági sikereinek növelését. Hogy pedig a néző által is tapasztalható óriási reklámhadjárat költségei is biztosan „bejöjjenek” és a nagyérdemű közönséget is ráhangolják az ,általuk agyondicsért ízlésirányra, melyet jól megfizetett szupersztárjaik képviselnek, mindent megtesznek, hogy előre eldöntsék: kik fussanak be győztesként a versenyen. És akkor jön az igazság és jó ízlés diadalát képviselő kis ismeretlen énekpáros és lefőzi a nagy sztárokat. Érzelmes, egyszerű — majdnem azt mondom együgyű — dalocskájával. A győzelem mégsem az övék, mert a félelmetes erőket megmozgató BJM élvezhetetlenné teszi előadásukat. Na persze, adott időben felmondják a szolgálatot a mikrofonok, erősítők. A két fiatal kezdő énekes végül zavaros látomásokkal teletűzdelt kalandok után egy hippi-kolóniában, találja meg egymást. Az 1980-ban készült film hosz- szú és tele van mesterségesen lassított, szürrealista víziókat megelevenítő tánckompozíciókkal. A sosem volt reklámcég világának bemutatása különösen sok alkalmat ad a gyártóknak, hogy féktelen és néha nem is ízléses, harsogóan vásári látványosságokat tálaljanak a néző elé. A film témalehetőségeihez viszonyítva túlméretezett és fárasztóan zajos. Tarkaságával szinte mellbevágja a nézőt. Vannak ugyan. ötletesen •megkomponált revürészletek, pompásan összehangolt munkát végez a tánckar a hatalmas méretű játéktéren, egészében véve azonban nem éri el néhány részlettől eltekintve az egész film a kívánt hatást. A harrrífncas évek első nagy revüalkotásaihoz — beleszámítva a régi és az új stílus közti különbségeket is — nem is mérhető ez a mostani film. .Akkor a Broadway melody-k és Rivaldafény című sorozatfilmek, a Fred Astaire nevével fémjelzett táncjátékok a fekete-fehér technika korlátáit legyőzve színesebbek, ízlésesebbek voltak az Almánál és hasonló mai társaiknál. A Cannon Films című, eddig nálunk fel, nem bukkant gyártó- cég bemutatkozása — valljuk be — nem bizonyult kirobbanó sikernek.^ A több mint két és fél ezer méteres kópia legfeljebb időtartama hosszúságával múlja felül az amerikai revüfilm-gyártás korábbi alkotásait, beleértve a legutóbbi; esztendők musicaljeit is. Az író és rendező Menahem Golan rendkívüli szakmai ismeretekről tesz bizonyságot, de rendezői tevékenységével nem tudta értékesebbé tenni saját szövegkönyvét, eltüntetni annak unos- untalan ismételgetett sémáit. A Coby Recht által komponált zene inkább csak hangerőt, mintsem ötletekét tudott felmutatni. Meg kell azonban dicsérni a filmet fotografáló David Gurfink- lert, aki a szakma összes jó lehetőségeit latbavetette a siker érdekében. Cs. L.
