Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-08 / 106. szám

1982. május 8. • PETŐFI NÉPE • 3 SZOLGÁLTATÁS A KÖZSÉGEKBEN SZÁMOK, AMELYEK ÖNMAGUKÉRT BESZÉLNEK Nyárlőrinci vállalkozók 9 Nyárlőrincen is szeretik a szép frizurát. — Egy-cipészért minden pénzt megadnánk! Alapvetően igaz, amit Tanács Klára vb-titkár mond a nyárlő­rinci tanácsházán. Hiszen a ke­reset mellett a fejlődő falu kí­nálta jó lehetőségek szinte a szó szoros értelemben pénzt érnek minden szakembernek. Házhelyet a tanács ad. Segít a műhelyek kialakításában. Az óvodában szívesen fogadják a kisiparosok gyermekeit. A szép környezetnek és a jó levegőnek nagy az értéke. Talajvíz nem járja át a házalapo­kat. A salétromfoltot nem isme­rik. A lakosság érdemesnek tar­totta, . hogy a felszabaduláskor számlált 100 .házhoz máig hétszá­zat építsen! Egy fodrásznő falun A közeljövőben eladásra szánt 70 háztelek megerősíü a „talajt” a kisiparosok lába alatt. A biz- tonságQs megélhetés tudatában dolgozhat tovább Nyárlőrinc har­minchárom szolgáltató szakem­bere, akiktől — remélik — nem marad soká távol a várva várt cipőjavító sem ... Ki, hogyan és mit dolgozik? Golovicsné Horváth Margit az Alkotmány utca 20. szám alatt 1964-ben nyitott női fodrászatot. Egyik vendége: Veronka (Balogh Péterné), akinek a haját ápolja, szeret ide járni. Tizennyolcadik éve, kéthetenként törzsvendég. Miért? Megtudjuk ezt tőle: — Kecskeméten is csináltak már nekem frizurát de az meg se kö­zelítette a Mancikáét, ö a hullá­mos, hátrafésült hajtól a divato­sabb diszkófrizuráig annyiféle formát ismer. Van honnan merí­tenie az ötleteit! Tagja a Fodrász Egyesületnek. A napi 20—30, néha 40 hölgy­vendég kiszolgálása beszélgetés­sel válik oldottabbá, feszteleneb­bé. Míg a férfifodrászoknál a fo­cicsapatok esélyeit latolgatják, itt az Iskola utcai Kiss Pálné és mások hasznos hajápolási és ház­tartási tapasztalataikról tudósítják egymást. Nevezhető ez is egy­fajta szolgáltatásnak? Ügy véljük,, igen. befognia. Nyáron a falusi embe­rek megveszik a télre való sze­net, brikettet és tűzifát. A leg­többen utalványra vásárolnak, őszre gondolnak egyet — meg­pótolják, amit hozattak. A tél se olyan csendes, mint hinnénk. Ta­vaszra kikelnek a kiscsibék. Azok­ra szintén fűteni kell. Otthon, a nagyszülők meleg kályha mellett könnyebben viselik a tavasz ele­jét. így aztán Csillag és Csinos, a gyeplőnél Feri bácsival, gyak­ran úton vannak Nyárlőrinc, La­kitelek, Alpár és Kecskemét 'kö­zött. — Bírják a mindennapos uta­kat? Liptai Ferenc, a kérdést lovai­ra is értve, így felel: — Szeretőm, ha röndben van a ló is, a szerszám is. Csinost és Csillagot reggel négykor vakaró- val, majd gyökér- és szőrkefével gondozom, utána pedig pokróc­cal lesimítom a hátukat. Ez épp­oly fontos, mint az abrak. — Magamról? Emelgetni nem, lapátolni viszont bírok. A szén­Almási József és Baksa János mészoltásra tavaly november­ben kapott működési engedélyt. Amint látjuk, nem tétlenkedtek azóta. Az Árpád utca 33. szám alatt, hátul, az udvarban két nagy gödör, oldaluk deszkával bélelve. Mérleg, ládák, vödrök. A mésszel teli zsákok már a legfrissebb ol­tásból valók. Ez egy életképes — alapvető lakossági szükségletet kielégítő — vállalkozás. Ez a véleménye Her­mán Zsigmondnak is, aki kedd délelőtt a Szikra dűlő 94. szám alól érkezett gépkocsival, hogy fél mázsa oltott meszet vegyen. Tanyáját, ezenkívül sertés- és tyúkólját akarja bemeszelni. A szép időben nem halogatja to­vább a dolgot. Kell az oltott mész! Jó, hogy helyben bárki megveheti, akinek szüksége van rá. Haladhat a kő­műves, a szobafestő — nem vá­rakoztatja egymást egyik sem. Csinos és Csillag útjai Liptai Ferenc szekérfuvarozó szénért készül Kecskemétre. Csillag és Csinos jó, erős lovak, 40 mázsa tüzelővel elporoszkál- nak az úton. Ritka az olyan nap, amikor Feri bácsinak ne kellene hordás nekem való mesterség. Hasznos mesterség: a mészoltás Mire képes az ember, ha vál­lalkozhat ! Előtérben az épületgondozás A Május 1. utcában Varga Imre szövetkezeti gépszerelő há­za előtt hosszan kiásott alap. Azé az új vaskerítésé, amely — Marsa László kőműves szerint — ha eső nem hátráltatja a munkát, hol­nap estére kész. Ezután kőporoz­nak, hogy a kerítés mögött a ház fala, homlokzata is rendben le­gyen. Tíz-—tizenöt évig aztán nem lesz rá gond. Varga Imréék, akik négy éve vezettették be a vizet, és 1980- ban fürdőszobát is építettek, nem az egyedüli házgondozók Nyár­lőrincen. A végre megérkezett szép időben mások is óvják leg­féltettebb vagyonukat: a lakást. Az újravakolás, a kőporozás, a meszelés, a kerítés- és garázs- építés, a gazdasági épületek kar­bantartása — jórészt a kisiparo­sok által — megegyezik azzal a kormányzati felfogással, hogy az új (lakóépület, iskola stb.) léte­sítése mellett ugyanilyen fontos a már meglévő épületek felújítá­sa, karbantartása is! • A Május 1. utcában, Varga Imréék házánál kedden még csak a kiásott alapot láthattuk. Egy nap múlva már ez a kép fogadta fotó- riporterünket. (Straszer András felvételei) Nyárlőrincen — bár nem város — ezt jól csinálják. Kohl Antal Energiában, de főleg nyersolajban Szegény ország vagyunk, mégis úgy pocsékoljuk a súlyos dollármilliókért importált nyersolajat és olajszármazé­kokat, mintha a hazai termelés túlszár­nyalná Kuvaitét, vagy mi szabnánk meg az OPEC árait. Még ha humoros­nak is tűnik a bevezető mondat, a gép- járműhajtóanyag-ellátási helyzet egyáltalán. nem ad tréfálkozásra okot, annak ellenére, hogy nálunk nincs kor­látozás sem az üzemanyag-eladásban, sem a járművek üzemeltetésében. Lehet, hogy sokan már nem is emlékeznek — pedig, de nagy híre volt — a tavalyi KPM- rendeletre, amely kimondta: száz kilométer után minden üresen futó tehergépkocsi tulaj­donosa 3 forint büntetést köteles fizetni kilo­méterenként, csakis azért, mert nem szervezte meg kellő alapossággal a fuvart. Volt is nagy felzúdulás, ellenérvelés, de a rendeletet még­sem változtatták meg. Néhány hetes tömeg­kommunikációs visszhang után elcsendesed­tek a felháborodás hullámai, s ma már egyre kevesebbet hallani erről. Szerencsére az ellen­őrök ügybuzgalma nem lanyhult, s a múlt évben csupán Bács-Kiskunban — Budapest és Pest megye után harmadikként — több mint 9 és fél millió forint büntetést fizettek ki azok a gazdasági egységek, amelyek erre rászolgáltak. Kilenc és fél millió! Irdatlan sok pénz ez bírságra! Az igazságossághoz azonban nem fér kétség, mert a megyében az öttonnás, vagy ennél nagyobb tehergépkocsikból két­ezernél is több volt, s égy-egy gépkocsi 11 ezer kilométert futott üresen. Kilenc és fél millió, nem is beszélve a másik kilenc, vagy még több millióról, amit a járművek — üre­sen — üzemanyagban, gumiabroncsban, al­katrészben, értékcsökkenésben „elfogyasztot­tak”. Számoljunk csak: mi mindenre jutott volna ebből a pénzből. A példa kedvéért: fel­építhettek volna 36 két szoba, összkomfortos lakást, vagy vásárolhattak volna 80 tehergép­kocsit, elkészíthettek volna 20 kilométer utat, 2 komplett óvodát, s hadd ne folytasuk tovább. A vállalatok — a tapasztalatok szerint, ha r nem is jó szívvel — befizették a büntetést, de továbbra sem törekedtek arra. hogy megszün­tessék a járművek üresfutását, a kihelyezett gépkocsivezetők alkalmazását, a rezsikilomé­terek csökkentését, az ésszerűtlen fuvarszer­vezést, az árufogadás és -rakodás lazaságait. Az előbbiek és a gépjárművek üzemanyag­Elpazarolt milliók normáinak betartása, a túlfogyasztás meg­szüntetése minden külön beruházás nélkül 6—8 százalékos energia-, illetve hajtóanyag­megtakarítást eredményezne. Ez pedig nem kevés. Az 5 tonnás teherautók átlagfogyasztá­sa 30 liter száz kilométerenként. Ha ebből csupán 1,8 liter üzemanyagot — 6 százalékot — spórolnánk meg, kétezer gépkocsinál — csupán 100 kilométerre vetítve — már 3600 liter lenne a megtakarítás, de ezek a gépko­csik évente 30—40 ezer kilométert futnak! Sokan azzal érvelnek, ezt azért nehéz meg­valósítani, mert öregszik a járműpark, más­fél évvel nőtt élettartamuk. Ellenérvként egyetlen példát: Törőcsik Árpád Volán-gép­kocsivezető hat éve fuvaroz egy ZIL-típusú billenccsel, s nem kevesebb, mint 80 ezer ki­lométert tett meg az úgynevezett nullára fu­tás óta, azaz összesen 330 ezer kilométert futott, s a gépkocsi fogyasztása ma sem több az előírt normánál. Pocsékolás lenne a válla­latok részéről, ha a nullára futott gépkocsikat körültekintő átvizsgálás nélkül kiselejteznék — sajnos sok helyen ez gyakorlat —. holott a teherautó még egy vagy két évig üzemel­hetne, hiszen ez még nem jelenti az elavult­ságot. Ehhez azonban lelkiismeretes gépko­csivezetőre, alapos és szakszerű karbantartás­ra volna szükség. A megyében még előtte állunk a nyári, őszi fuvarozási csúcsidőszaknak, de emellett folya­matosan kell megvalósítani a személy- és áruszállítás feladatát. Nem mindegy, hogy ezeket milyen áron végzik el a vállalatok, már csak azért sem, mert mint köztudomású, az áru árába beépül a szállítási költség is. Ennek csökkentésére, a hajtóanyagok megtakarításá­ra, a beruházási összegek ésszerű átcsoporto­sítására — mint a fentiekből is kitűnik — odafigyeléssel, fegyelmezettebb munkával le­hetőség van. A vállalat és a népgazdaság ja­vára miért nem élünk ezzel? Gémes Gábor VÖRÖSKERESZT-VILÁGNAP ____________________________ G ondozzuk a rászorultakat! A nemzetközi és a hazai Vö­röskereszt immár hagyományosan évről évre megrendezi a Vörös­kereszt-világnapot. Minden világ­napra egy-egy jelszóit fogalmaz­nak meg, kiemelve valamilyen — különösen fontosnak tartott — mozgalmi tevékenységet, időszerű feladatot. így az 1982-es 'Vörös­kereszt-világnap jelszava: Gon­dozzuk a rászorultakat! A mozgalom alapvető céljai kö­zül most az egyik legfontosabb feladatot helyezi előtérbe. Min­dennapi életünk megannyi ta­pasztalata igazolja: szinte nincs olyan ember, aki ne volna haj­landó valamilyen formában segí­teni a pártfogásra, támogatásra, gyámolításra, gondozásra szoruló­kon. Szinte véget nem érően so­rolható, -hol, miben, mikor lehet és kell közbelépni, segíteni. Ve­gyük gondosan számba: közvetlen környezetünkben, például a csa­ládban kik szorulnak támogatás­ra, gondozásra. Mert bizony még az is megesik! olykor, hogy éppen azokról feledkezünk meg, akik a legközelebb állnak hozzánk. Ez­után nézzünk körül a lakóterüle­tünkön, munkahelyünkön, baráti körünkben, kik élnek olyan kö* rülmények között, akik gondo­zást igényelnek, akiknek helyze­tén olykor apró figyelmességek­kel is könnyíteni lehet. Vannak, akiknek az emberi kap­csolat hiányzik, amely képes el­űzni a keserűség magányos óráit, ők azt várják, hogy valaki néha­napján rájuk nyissa az ajtót, ér­deklődjék hogylétük iránt. Az em­beri szó, a beszélgetés hiányzik nekik, mely magányos, egyhangú életüket megszínesíti, tartalmas­sá teszi. Másoknak viszont segít­ségre van szükségük: a bevásár­láshoz, a lakás kitakarításához, a kiskert rendbehozatalához, gon­dozásához, a tüzelő- és az ivóvíz bekészítéséhez, a gyógyszerek be­szerzéséhez, és így tovább. Sokan más fajta segítséget igényelnek: tolókocsit a mozgáskorlátozottak részére, táborozási lehetőséget olyan gyerekeknek, akiknek még nem is volt alkalmuk a szülői ház, vagy az intézet falain kívül kerülni; mások az ebéd hazaszál­lítását ... A Magyar Vöröskereszt és tag­sága, s rajtuk kívül természete­sen még sok ember, kollektíva méltán lehet büszke hazánkban mindarra, amit önként, ember­ségből, önzetlenül tett, és tesz mások helyzetének megkönnyíté­sére; hogy még kevesebb legyen a könny, a keserűség, több a de­rű, a mosoly. Az idei Vöröskereszt-világnap jelszava — Gondozzuk a rászo­rultakat! — kettős értékű: nem csupán a gondozottakat, a rászo­rultakat gazdagítja, hanem ma­gukat a segítőket is. Hiszen ilyen módon teljesebb emberekké vál­hatunk. (KS) MA KUNFEHÉRTÓN: Állami gazdaságok országos tűzoltóversenye Az Állami Gazdaságok Országos Központja és a Kiskunhalasi Állami Gazdaság ma délelőtt 10 órá­tól Kunfehértón, a megyei tanács sportpályáján rendezi meg az állami gazdaságok vállalati tűzoltói részére a II. országos tűzoltóversenyt. Már pénte­ken délután megkezdődtek az elméleti versenyek, amelyen 41 férfi-tűzoltócsapat tagjai vettek részt. Szombaton dr. Herpai Balázs, a? Állami Gazdasá­gok Országos Központjának vezérigazgató-helyette­se nyitja meg a versenyt, ahol a férfiak 400 és 800 litertes kismotorfecskendő-szerelésben és stafétában küzdenek az első helyezésekért. A nézők számára érdekesnek ígérkezik a Hosszúhegyi és a Siófoki Állami Gazdaság női tűzoltóinak bemutatója. Délután az eredményhirdetést és díjkiosztást kö­vetően az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát kiállí­tását tekinthetik meg a résztvevők a mezőgazdasági tűzesetekről és tűzkárokról. Az egész napos prog­ramot kellemessé teszi a sárvári úttörő-tűzoltó- zenekar térzenéje, illetve a kultúrműsor. AZ ELSŐ ELŐFIZETŐK? • A MAGYAR TELEVÍZIÓ NEGYEDSZÁZADA Tévékészülék a kirakatban „A modern kor legnagyobb cso­dája” áradozott az 1938-as buda­pesti nemzetközi vásárról tudósító újságíró a Kecskeméti Lapok áp­rilis 24-i számában. Két ösztön­díjas kiskunsági diák ugyanazon év őszén már személyes tapaszta­latok alapján számolt be a londo­ni tévéműsoráról. A háborús viszonyok, az újjá­építés gondjai miatt Csak az ezer- kilencszázötvenes évek közepén gondolhattak hazánkban a mozgó­képes hírközlő, szórakoztató in­tézmény kifejlesztésére. A Bács- Kiskun megyei Néplap 1956. -jú­nius 7-én már kecskeméti bemu­tatóról tájékoztathatta olvasóit. „A jellegzetes televíziós antenna kedden délután került fel a Tiszti Klub épületére. A televíziós ké­szüléket a nagyteremben állítot­ták fel és ugyancsak volt sok cso­dáló ja. Bolgár György mérnök tartott előadást, majd a Vörös és fekete című filmet vetítették. Nem volt tökéletes a vétel a nagy tá­volság miatt.” Közölték, hogy öt­ven készülék van már hazánkban, de további ötszázat gyártanak és rendeltek az NDK-ból egy har­minc kilowattos adót is. Három hónap múlva a villamos- sági szaküzlet kirakatában viliód­zott az első állandó kecskeméti készülék. Az újság szerint „a jó fantáziával rendelkezők elképzel­ték a lejátszódó cselekményt”, mert a mozgókép helye sajnos szürkén csillogott. De hamarosan mindenki számára láthatóvá vált a város első, T-alakú antennája. „Azóta sok nézője volt a kísérleti adásoknak. Mert, ha a műsort su­gároz a Magyar Televízió bekap­csolják a kecskeméti készüléket és bárki, aki a villamossági üzlet­be téved, csodáló ja lehet az új­donságnak ...” Sajnos, nem tudtam kinyomoz­ni, hogy ki volt az első kecske­méti, bajai, kalocsai, kiskunhala­si, kiskőrösi, kiskunfélegyházi elő­fizető, pedig szívesen bemutat­nánk valamennyiőket lapunkban, megkérnénk őket élményeik <föl- idézésére. (Várjuk szíves jelent­kezésüket !) Az ezerkilencszázhatvanas évek elején még közösségteremtő sze­repe is volt a tévének, mert a közérdekű, népszerű adásokra so­kan összegyűltek a művelődési in­tézményekben kékesen derengő készülékekhez. Később különféle vetélkedők szervezésével toborzott erre-arra vállalkozó csoportokat. Híres nagyközségünk szép utcáját a köznyelv ma is tévés-utcának nevezi, mert az egyik versengés­ben kapott feladatként burkolták két nap alatt betonnal járdáját. A negyedszázados televíziót e kis históriai szösszenettel köszöntő írást hadd fejezzem be egy friss történettel. A megyeszékhely egyik nagyüzemében rendezett brigád­vetélkedőn valamennyi résztvevő­nek el kellett énekelnie egy-egy népdalt. Falusi származásúak, a dalvirágokkal gyerekkorukban is­merkedő esztergályosok, lakatosok is a tévé mostani sorozatában be­mutatott dalokkal versengtek. Mit hoz a televíziózás követke­ző negyedszázada? A most mélta­tott huszonöt éves fejlődés ismere­tében a legmerészebb jóslások is kishitűnek tűnnek. —i —r Nemzeti hetek az Alföld Áruházban Évek óta eseményszámba megy, ha a kecskeméti Alföld Áruházban, s esetenként a megye más-más településén is megrendezik a nemzeti heteket. — Várhatjuk-e a folytatást? — kérdeztük az Alföld Szövetkezeti Kereskedelmi Vállalat igazga­tójától, Lehoczky Józseftől. — Természetesen folytatjuk a hagyományosnak nevezhető akciókat, melyeket a vásárló közönség nagy érdeklődéssel fogad. Kitűnő kapcsolatot épí­tettünk ki a zwickaui (NDK) szövetkezeti áruház­zal, terveink szerint még ennek a hónapnak a végén ismét vendégül látjuk őket az Alföldben. Júniusban rendezzük meg a bolgár, júliusban pedig a román áruk hetét. Hagyományos partnereinken kívül az idén újdon­ság lesz a fogyasztási szövetkezetek modenai tar­tományi szövetségének együttműködésével megren­dezendő árubemutató és vásár, amely május 10-én délelőtt 10 órakor kezdődik az áruházban. Erre a bemutatkozásra a testvérmegyei kapcsolat kiépí­tése adott lehetőséget. A modenai szövetkezetek egyebek között kozmetikai cikkeket, különleges olasz élelmiszereket hoznak Kecskemétre. Még egy országgal bővül a partnerek köre, már folynak a tárgyalások arról, hogy Csehszlovákia szövetkezeti kereskedelme is belép a nemzeti he­tek keretében bemutatkozók sorába. — Viszonozza-e az Alföld Áruház ezeket a ter­mékbemutatókat és vásárokat? — Igen, a mi „heteinket” is nagy szeretettel fo­gadják NDK-ban, Romániában, Bulgáriában... Az idén mintegy hatvanmillió forint értékű árucikket cserélünk ilyen módon szövetkezeti partnereinkkel. %

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents