Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-30 / 125. szám

1982. május 30. • PETŐFI NfiPE • 3 Megújnló kereskedelem A megye kereskedelméről, a vendéglátás lehetőségeiről beszélgettünk dr. P. Kovács Istvánnal, a Bács-Kiskun me­gyei Tanács kereskedelmi osztályának vezetőjével. — A megye elmúlt évi kereske­delmi forgalmának mérlegét ér­tékelve ml volt, ami örömet je­lentett, s ml okozott gondot? — A kereskedő számára mindig öröm, ha a forgalma növekszik. Ez önmagában is jobb gazdálko­dást, kielégítőbb áruellátást felté­telez. A tavalyi forgalom megkö­zelítette a 20 milliárd forintot. Ilyen magas még nem volt Bács- Kiskun megyében, az országos át­lagot is túlszárnyalta! A bolti élelmiszerek forgalma csökkent, különösen az állami kereskede­lemben, ugyanakkor a szövetkeze­ti és magánkereskedelemben nö­vekedés mutatkozott. A ruházat forgalma megállapodott, a vegyes iparcikkeké növekszik, ami arra enged következtetni, hogy a la­kosság életszínvonala, ha lassab­ban is, de tovább nő. — Ezek a tapasztalatok az idei tervek elkészítésekor már mó­dosították az elképzeléseket? — Mindenképpen hatással vol­tak az idei terv összeállítására. Alapvető feladatunk az elért el­látást színvonal tartása, s ahol le­het és szükséges, ott a javítása. A forgalomnövekedés mértékét sze­rényebbre taksáljuk, azonban bíz­va a megye lakosságának az or­szágos átlagot mindig meghaladó pénzbevételeiben, 6,6 százalékos emelkedéssel számolunk. Törek­véseink ismertek: alapvető és na­pi cikkekből zökkenőmentes ellá­tást kell nyújtani. Vendéglátásunk feladata a szeszmentes ital- és az ételforgalom további növelése, és a színvonal emelése. Nagy fontos­ságú a kisárutermelést segítő ke­reskedelmi tevékenység, a tanyai és külterületi lakosság színvona­las ellátása, a községek lakosság- megtartó képességének erősítése. Különös gonddal kell ügyelnünk a kielégítő tüzelőellátásra. — Az idegenforgalmi szezon kezdetekor milyennek ítéli a vendégfogadás lehetőségeit? — Idegenforgalmunk az utóbbi években lendületesen nőtt, bár megyénket nem tartják számon a kiemelt idegenforgalmi területek között, mégis van lehetőség a to­vábbfejlesztésre. Bugac idegenfor­galmi jelentősége változatlanul ki­emelkedik. Űj lehetőség a hajósi pincefalu, mely a Cabernet foga­dóval a vendégeknek kellemes ott- tartózkodást nyújt. Üdülőkörze­teink — a Tőserdő, Tiszakécske, Tass. a Vadkerti-tó — sok ezer hazai és külföldi turista úticélja. Baján és Kiskunhalason megkezd­tük egy-egy motel építését, ezzel növekszik a szállóhelyek száma. Országosan is szinte egyedülálló a Magony-tanya, és a magánkem­pingek létrejötte a megyében. — Bővíti-e a lehetőségek körét, az ellátást javítja-e a szerződé­ses rendszer, illetve a magán­kiskereskedelem ? — Alapvetőnek tartom a meg­felelő árualap előteremtésén túl az egészséges' konkurrencia és ver­seny kialakulását, a korrektség meghonosítását. A belkereskede­lem korszerűsítése a követel­mény. Számos új lehetőség és kez­deményezés látott eddig is rende­letileg napvilágot. Célunk a jobb, rugalmasabb, hatékonyabb keres­kedelmi hálózat kialakítása, az ál­lami, szövetkezeti és magánkeres­kedelemben egyaránt. Országosan elismert eredményeket értünk el a szerződéses üzletek létrehozásá­val. Jelenleg másfél száz ilven bolt és vendéglátóhely működik me­gyénkben, zömében az állami ke­reskedelemben, ezen belül is a vendéglátásban. Viszonylag gyen­ge a vállalkozási kedv a kevesebb jövedelmet hozó élelmiszerszak­mában, áfészeinknél is számít­hatunk az .új üzemelési forma el­terjedésével. Tapasztalataink ked­vezőek: javult a kínálat, udvaria­sabb a kiszolgálás, a nyitvatartás- ban igazodnak az igényekhez és a kereskedelmi morál tekintetében is jelentős az előrelépés. A magán- kereskedőkről még annyit, hogy számuk — az új lehetőségek ered­ményeként — egy év alatt mint­egy százzal nőtt, ez élénkíti a ver­senyszellemet, túl azon, hogy a ke­reskedelemben hézagpótló szere­pet is betöltenek. — Jobbak-e az árubeszerzés kö­rülményei? Mozgékonyabbá vál­tak a kereskedők? — Vissza-visszatérő gondunk, hogy a várható forgalmat a keres­kedelem áruval „állja". Nem is annyira a mennyiségi tényezők jelentenek ma már gondot, in­kább a választék és minőség kö­vetelményei. Felméréseink szerint elegendő áru van és lesz. Sajnos, az nem remélhető, hogy egy-két árucikknél ne legyen kisebb-na- gyobb, átmeneti vagy tartós hiány. Ezek bosszantóak nemcsak a vásárlónak, a kereskedőnek is. A fennakadásokat sokszor közön­séges mulasztások okozzák. Még ma sincs kellő kapcsolat a gyár­tók és a forgalmazók között. Sok­szor az érdektelenség, a hanyag­ság a „szülőjük”. Igyekszünk szí­nesíteni az árukínálatot, ezt szol­gálja a kishatár-forgalom, az áru­házi cserék, az árubemutatók, a nemzeti hetek rendezése áruhá­zainkban, nagyobb szakboltjaink­ban. Törekszünk arra, hogy a he­lyi áruforrásokat felkutassuk, a termékeket az üzletekben megje­lentessük. A jobb ellátást segíti az is, hogy számos helyen közös boltot létesítettünk a nagykeres­kedelmi, illetve _ termelővállala­tokkal. Például a Bács-Kiskun megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat összforgalmának megkö­zelítőleg'20 százalékát bonyolítják le így. Kereskedőink többségének szakmaszeretete az ellátásért ér­zett felelőssége igenis irányítja, jobbítja az áruellátást és válasz­tékot, amelyhez egyre inkább egyéni érdekeltség is fűződik. — Az új kereskedelmi módsze­rek (raktáráruház, diszkont-ér­tékesítés) kézzelfogható eredmé­nyeket hoztak-e? Létrejöttükért mit tesz a megyei kereskedelmi osztály? — Nagy erőfeszítéseket fejtet­tünk és fejtünk ki az új kereske­delmi módszerek bevezetésére. A megye kis- és nagykereskedelmi vállalatai jelenleg hét helyen üzem­menetnek raktáráruházát és al­kalmazzák a diszkont-értékesítést. A diszkont-jellegű boltok forgal­ma nagy, a lakosság megkedvelte ezt az üzlettípust. Az önkiszolgáló nagykereskedelmi raktárak is ja­vítják a napi ellátást; a gyors, ol­csóbb és folyamatos beszerzés fo­gyasztónak és viszonteladónak egyaránt kedvező. Osztályunk fel­adata, hogy valamennyi kis- és nagykereskedelmi vállalatot, szö­vetkezetét ösztönözzünk az új és korszerű kereskedelmi formák be­vezetésére, amelyben — szerény­telenség nélkül mondhatom — je­lentős eredményt értünk el. — A kereskedelmi akciók szer­vezésében gondolnak-e a jöven­dőbeli vásárlókra, a gyerekek­re? — A kereskedelem általában áru-, forgalom- és eredménycent-, rikus, kevésbé „jótékonysági" in­tézmény. Bár kivétel mindig van, így jó példaként hozhatom fel, hogy május 10-től 28-ig a gyer­meknap tiszteletére engedményes vásárokat tartottak kereskedelmi egységeink. Ez üzleti fogásnak, reklámnak sem utolsó. A szociál­politikai intézkedések árrendsze­rünkben érvényesülnek, köztudot­tan nem kevés anyagi áldozattal, például a gyermekruházat dotá­ciójával stb. — Erősödött-e a kölcsönhatás a kereskedelem és az ipar kö­zött? — A kereskedelemnek az ipar­rá gyakorolt hatása csak lassan változik. De az elmúlt évek erő­feszítéseinek volt eredménye, ja­vult az ipar szállítókészsége. Az is tény, hogy ebben a sajtónak, rá­diónak és televíziónak jelentős ér­demei vannak. Továbbra is gond egyes ipari termékeknél a gyenge minőség és a visszatérő hibák so­kasága. Ahol feltétlenül és sürgő­sen javítani kell a minőségen, az a bútorfélék, az elektroakusztikai cikkek és a lábbelik kínálata — ugyanis lassan oda jutunk, hogy eladhatatlan készletek keletkez­nek. Ez senkinek sem jó. Alapelv, hogy . az ipar azt gyártsa, a keres­kedelem azt forgalmazza, amire a fogyasztónak szüksége van. Ehhez természetesen kínálati piacot kell teremteni, ami jó néhány termék esetében már örvendetesen létre­jött. — Milyen eredményt hozott a „vevők volnánk”-akció? — A kereskedelem termeltetési tevékenysége fellendült, így van ez megyénkben is. Számos koráb­bi hiánycikk lekerült a listáról. Ezt elősegítették a „vevők va­gyunk" című kiállítások is. Lege fontosabbnak tartom azonban, hogy az ipar kereskedelmi tevé­kenységét fokozzuk, főleg közös boltok létesítésével, de támoga­tunk minden olyan kezdeménye­zést is, amely önálló szakboltok megnyitására irányul. Ilyen jó né­hány működik már megyénkben, például a hús-, baromfi- és a sü­tőiparban. Hiányoljuk viszont, hogy a konzervgyár (pedig a leg­nagyobb tradíciókkal rendelkező élelmiszer-iparág megyénkben) még nem jutott el a gondolatig sem... — Mit lehet tenni, hogy a pult alól „forgalmazott” áruk körét szűkítsék? — Végleges megszüntetését csak a kereslet-kínálat harmonikus egyensúlyával érhetjük el. Addig csak a fokozott ellenőrzés és a kö­vetkezetes felelősségre vonás eredményezhet visszatartó hatást. — Az ötnapos munkahét beve­zetése óta csökkentek-e, vagy növekedtek a feszültségek? Az eddigi tapasztalatokat beépítet­ték-e a nyitvatartási rendbe? — Az ötnapos munkahét beve­zetését alapos előkészület előzte meg. Egyeztetni kellett a lakos­ság, a bolt és a kereskedélmi dol­gozók érdekeit úgy, hogy az ellá­tásban ne legyen fennakadás. A kereskedelmi dolgozók többségé­nek a vasárnaphoz kapcsolódik a szabadnapja. A nyitvatartási idő­nél alapelvünk, hogy akkor kell árusítani, amikor a vevő jelentke­zik. Gondot okoz viszont, hogy nincs mindenütt és minden he­lyen összhangban a boltok nyitva- tartása és a gyermekintézmények fogadási ideje. Természetesen a jelenleg kialakított nyitvatartási rend nem örökérvényű, az év so­rán felülvizsgáljuk és a szükséges korrekciókat megtesszük. Ebben meghatározó: a lakosság mara­déktalan ellátása. A vásárlóktól viszont azt kérjük, hogy az eddi­gieknél jobban szervezzék meg hétvégi bevásárlásaikat, s ne hagy­ják az utolsó pillanatra. Nagy Mária Vándorserleg gyógyításért Fél évszázada még morbus ihun- garicus-ként, magyar- betegség­ként emlegették a tuberkulózist. A felszabadult ország egészség- ügyi Célkitűzései között a népbe­tegség felszámolása az elsők kö­zött kapott helyet. A TBC-t, vagy­is a gümőkórt okozó bacilust ugyan már 1882-ben felfedezte Robent Koch, de az igazán ered­ményes harcot, a .megfelelő gyógy­szereik birtokában, csak a de­mokratikus egészségügy folytat­hatta, megteremtve a kötelező vé­dőoltások rendszerét, a gondozó- intézetek hálózatát, az egész 'la­kosságra kiterjedő rendszeres szűrővizsgálatok bevezetését. A súlyos fertőző 'betegség, amely velejárója volt a nyomornak és a szegénységnek, . megyénkben is ezerszámra szedte áldozatait. Fel­számolása nagy erőfeszítéseket követelt a gondozőhálózat vala­mennyi orvosától, szakdolgozójá­tól, akiknek lelkes munkája el­ismeréséül — éppen az orvostu­dományi felfedezés centenáriumi esztendejében — pénteken dél­előtt átadták az Egészségügyi Mi­nisztérium és áz Országos Korá­nyi TBC és Pulmonalógiai Inté­zet vándorserlegét. Az ünnepsé­gen jelen volt dr. Schweiger Ottó professzor is. A majd négy évtizedet átölelő munkára e kitüntető elismerés kapcsán érdemes visszatekinteni. A megyei gondozóintézet létre­hozása után dr. Csapó Jenő igaz­gató főorvos fáradhatatlan szer­vező munkája jelentette az alapo­kat. A már meglevő i nagyobb kórházi tüdőosztályok mellett (Kalocsa, Baja) Kecskeméten központi osztályt, a megye terüle­Kitüntették a megye TBC-gondozó hálózatának dolgozóit tén pedig újabb gondozókat léte­sítettek. A TBC-ben megbetegedettek száma ma már szerencsére ala­csony. így a tüdőgyógyász szak­orvosok tevékenységüket a nem TBC-s eredetű betegségek gyó­gyítására irányíthatják. Egyebek között az asztmások kezelésére centrumot hoztak létre, Kecske­méten az elmúlt évben pedig megkezdte működését az asztma- ambulancia is, ahol a legkorsze­rűbb vizsgálatokat tudják elvé­gezni. Az elért eredményeik megtartá­sára a lakossági szűrővizsgálatok több irányú kiterjesztését terve­zik. A megyei tüdőgondozó szak­hálózat valamennyi dolgozójának munkáját minősítő vándorserleg elnyerése a rájuk váró feladatok végzéséhez új lendületet ad. AZ ANYAG NEM VÉSZ EL — DE MIVÉ ALAKUL? Segítenek magukon Nylon a harisnya, nylon a kabát... A hatvanas évek elején — talán egy kabaréműsorban — hang­zott el először ez a dalocska, a humor nyelvén je­lezve, hogy ruházati cikkek, használati tárgyak for­májában i,betört” az életünkbe a műanyag. A fej­lett gazdaságú országokban ez már hamarabb bekövetkezett, bár a műanyagipar meglehetősen fiatal. Az első, tágabb értelemben vett „mű”-anyagot, a gumit 1839-ben állították elő. A természetes alapú műanyagok, a celluloid és a mű­szaru gyártását viszont csak a múlt század végén kezdték meg. Az 1910-es években újabbak jelennek meg, s felgyorsul az új ipar fej­lődése. Hazánkban a 30-as években született meg a műanyagipar, de a fellendülés korszaka csak két évtizeddel később következett be. „Olajszagú” termékek A Bács-Kiskun megyei Mű­anyag- és Gumifeldolgozó Válla­lat — amelynek Kalocsán talál­ható a székhelye — jelentős hát­téripari szerepeit tölt be. Műsza­ki cikkeket, így példáid csapágy- házakat, labirint tömítéseket, tex­tilipari csévéket, mosógépalkatré­széket készít hőre lágyuló mű­anyagokból fröccsöntéssel. Ezek „olajszagú” termékek a szó át­vitt értelmében, ugyanis alap­anyagaik kőolajszármazékokat tartalmaznak. Ez jelzi, hogy nap­jainkban a műanyagipar sem mentes a gondoktól. Tüske István főmérnök a KA­LO PLASZTIK gumigyártmányai közt nyílászárók szigetelésére és a járműiparban használt, úgy­nevezett folyamatos profilokat, csőtömítéseiket, baromfiipari ko- pasztókorbácsokat említ, tehát szintén kizárólag műszaki áru­kat. Extrudálással, préseléssel, il­letve fröccsöntéssel állítják elő a sokféle produktumot. Az idén a 310 millió forintra tervezett ter­melési értéket fele-fele részben várják a kétféle tevékenységtől. Importkényszer Az alapanyag-szükséglet mű­anyagból 1500 tonna, aminek kö­rülbelül 65 százalékát csak ke­mény devizáért lehet az országba behozni. Ugyanis a műszakiáru- rrún őséghez szükséges műanyag­féleségeket sem idehaza, sem más KGST-államban nem gyártják. Az utóbbi években a Tiszai Ve­gyi Kombinát polipropilén gyárá­nak üzembe helyezésével évi 500 tonna importot itthonival tudtak már helyettesíteni. Most van-fo­lyamatban a vállalatnál a hazai poliamidok feldolgozására való áttérés, ami népgazdasági szinten ugyancsak devizamegtakarítást jelent majd, a KALQPLASZTÍEK- nak pedig önköltségcsökkenést. A gumigyártás és feldolgozás alapanyagait is kizárólag külföl­dön tudják megvásárolni. Az éves szükséglet 1500—1600 tonna, aminek 60 százalékát szerzik be tőkés piacról. A „háttérből” nehéz Miskei Károly, az anyaggazdál­kodási osztály vezetője arról be­szél, hogy az utóbbi években egy­re nehezebben lehet tőkésim- port-alapanyagokhoz jutni. Az Országos Anyag- és Árhivatal megszigorította az engedélyezést, okkal. Mint közvetlenül nem ex­portáló cég, nem kapnak külön behozatali kontingenst, hanem csupán a műanyagipar kisebb egységeit ellátó, önálló import­joggal nem rendelkező VEGY- TEK Vállalat „kalapjából” oszta­nak nekik is. Az átfutási idő túl hosszú — az igényt hatvan nap­pal a kért beérkezés negyedéve előtt kell bejelenteni —, s emiatt olykor veszélybe kerülnek az ex­portra is dolgozó felhasználók­nak, az Ikarusznak, a Hajdúsági Iparm Övéknek, a Fémmunkás Vállalatnak történő időbeni szál­lítások. Nem „mfi”-takarékosság A műanyagok alapanyagainak világpiaci ára emelkedő tenden­ciát mutat ugyan mostanában, de szerencsére ez nem túl jelentős mértékben növeli a költségeket. Annál inkább valódi — és nem „mű-” — takarékosságra ösztön­zik a KALÖPLASZTlK-ot a be­szerzés gondjai. Igyekeznék se­gíteni magukon ezzel is, megért­ve a népgazdaság helyzetét. Korábban általános volt a mű­anyagiparban, így a kalocsai köz­pontú tanácsi vállalatnál is, hogy a biztonság kedvéért túlméretez­ték a termékeket. Most felülvizs­gálják, módosítják a konstrukció-' kát, s csak annyi anyagot dolgoz­nak beléjük, amennyi feltétlenül szükséges a megbízhatósághoz, jó minőséghez. Takarékos technológiáikat igye­keznek bevezetni. Az év elején fejezlek be egy beruházást: íröccs-sajtoió és fröccsöntőgépe­ket helyeztek üzembe a gumifel­dolgozásnál a korábbi, több hul­ladékot csináló préstechnológia helyett. Mentőakció A cégnél kitűnő ötlet támadt 1981-ben: megkezdték az elhasz­nálódott fröccsöntött műanyag termékeik visszavásárlását part­nereiktől, hogy megmentsék eze­ket a haszontalan szemétbe kerü­léstől'. Tavaly 27 tonna ilyen, hul­ladékot dolgoztak fel a megfele­lő eljárással. Jól járnak a meg­rendelők, mert csökkentett áron jutnak csaknem ugyanolyan jó minőségű műanyag cikkekhez, mint amilyeneket origónál alap­anyagból készítenék. Az elhasz­nált termékek visszavitele a kör­forgásba hasznos a KALOFLASZ- TIK-mak is, mert általa enyhít az anyagbeszerzési gondjain. S ne feledkezzünk meg itt a nép­gazdaság érdekeiről sem. A kalocsai cég az idén' kezdő­dő, új, sajáterős beruházással évi 250 tonna ilyen hulladék feldol­gozására készül fel. (A gyártás­kor keletkező saját hulladékot azonnal újrafeldolgozzák korsze­rű gépeikkel, így veszteségük ott nincs.) Amennyiben a partnerek eddigi hajlandósága nem válto­zik, szívesen együttműködnek, ezt a kapacitást tovább lehet nö­velni a jövőben. A. Tóth Sándor HAZAI TÁJAKON A százhetven éves Hámori-tó Egyes források szerint a tó ki­sebb kiterjedésében már a közép­korban megvolt, halastóként hasz­nálták. Az már viszont tény, hogy a Hámori-tavat Fazola Henrik építtette 1810 és 1812 között, vas­kohójának, érctörőjének ipari és energiaellátására. A kristálytiszta tavat és környezetét Petőfi 1847. július 8-án kelt útilevelében így írja le: .. az út felfelé tart, kanyargósán a Szinva partján, mely számos zuhatagot képez, fönn pedig a hegyen tóba gyűl, melynek vize sötétzöld, minthogy tükre az őt környező bércek er­dejének. Az ember azt gondolja, hogy legalábbis Helvéciában van, Helvécia valamelyik szebb vi­dékén ...” Az egykori vándor, de a maiak közül is sokan nem sejtik; hogy mesterségesen kialakított tóra csodálkoznak rá, mivel annyira beleillik a Bükk keleti részének erdős, karsztos világába, mintha azzal együtt, született volna. A Gavadna patak völgye mintegy félszáz négyzetkilométeres víz­gyűjtő területe a hegység egyik legszebb része. Az 1927—1930 kö­zött épült Palotaszálló pedig — ma SZOT-üdülő — Lillafüred népszerű és kedvelt kirándulóhe­lye, turistaközpont. A tavon szí­nes csónakba ülhet a látogató, de horgászhat is, vagy vitorlásver­senyben gyönyörködhet olykor, és megcsodálhatja a vízesést is ... A tó mesterséges, a vízesés mesterséges, hiszen a Szinva viz- szegény időszakában szivattyú juttatja el á vizet á tóból a mes­terségesen kialakított függőkért melletti betonvályúhoz. Mindezek azonban semmit sem vonnak le a táj eredeti szépségéből, mert beleillenek környezetükbe. A tó, a tározó azonban elsőd­legesen azért született meg, hogy energiát és vizet szolgáltasson. Az • A Hámori-tó • A lillafüredi nagy vízesés 1812-ben megépült földgát 1813- ban átszakadt. Ezután a gátat kőből építették: újjá. Av gát ma­gasságát 1928-ban 1,5 méterrel megemelték — legnagyobb ma­gassága jelenleg 12 méter —, a gútkorona szélessége 10 méter;, ezen halad a Miskolc—Eger kö­zötti főközlekedési út. A króni­kához tartozik, hogy 1931-ben a gát víz felőli oldala körülbelül 30—35 méter hosszúságban, 5—6 méter mélységben az útszélesség közepéig kagylósán leszakadt. A tó teljes leürítése után betonba ágyazott terméskőből újraépítet­ték. Ma a tározó elsődlegesen hűtő-' vizet ad a kripton- és a papír­gyár részére, óránként 2p0 köb­méter mennyiségben. Emellett fel­adata, hogy az üzemeltetőnek, a Lenin Kohászati Művek Sajó- parti vízkivételi művének üzem­zavara esetén megoldja az alap- viz-szolgáltatási gondjait. Emellett fontos szerepe van a záporvizek nagy felületen való felfogása szempontjából is. Mint a kohá­szat elsődleges vízbázisa — a hat­vanas évek közepén, amikor meg­épült a Sajó-parti vízkivételi mű, és bővítették a Szinva-parti víz­műtelepet is —, a Hámori-tó el- verztette eddigi jelentőségét Nem vesztette el azonban tájformáló esztétikai funkcióját és embert edző, egészségvédő, gyógyító szol­gálatát. O. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents