Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-29 / 124. szám
1982. május 29. • PETŐFI NÉPE • 3 SZOLGÁLTATÁS A KÖZSÉGEKBEN Kunfehértó, az igényes üdülőfalu Mitől más a mai Kunfehértó, mint volt tíz-húsz esztendeje? Az illatos bodza az iskola környékén, s a fürtjeivel lefelé hajló cseresznyeágak a kertekben akkoriban is a természet szépségét és az itteniek lakóhelyszeretetét bizonyították. Ma mégis más — több ezeknél a külső jegyeknél— a Kiskunhalashoz közeli település. Egész utcát épített Szabó Károly (12 éve az első kőműves kisiparos volt Kunfehér tón) I — A Rózsa utcai házakat, elmondom, hogyan csináltuk. Mint fiatalok, három másik társammal, akikkel ezelőtt az Előre Tsz-ben dolgoztam, elkezdtük az alapozást meg a falazást az utca elején és az utolsó telekig meg sem álltunk. Jól ment minden. Pénzben az építtetők nem szűköl'köld- tek. Ez idő alatt, 1970-töl 50 családi házat és 1—2 üdülőt építettem. Tető alá hoztam a saját házam .is. Megnősültem. Karcsi, a nagyobb fiam 11, Gábor, a kisebb 3 éves. Amit akartam, hogy saját lakásom és családom legyen. elértem — emlékezik a kőműves, aki szabad szombatot tart Dózsa György utcai otthonában. A délelőttöt zenehallgatással tölti. Pihen. Teheti, mivél ezúttal nem kellett korán kelnie. Manapság lassabban halad — és mellesleg többe is kerül — az építkezés, mint mikor a Rózsai utcai 'házakhoz alapoztak. A tavasszal kezdett munka nem ritkán átnyúlik a következő márciusra. Sok választása így Szabó Károlynak nem marad: vagy távolabb vállal új építést, vagy pedig besorolja a már esedékes, az 50-es évek elején készült épületek karbantartását. — Melyiket választja? — Tizenegyjen vagyunk kőművesek Kunfehértón — mérlegeli a kilátásokat Szabó Károly. — Máris sokan! A konkurrencia nagy. Van, aki Kiskunhalasról jár ide dolgozni. Ha meg akarok élni. egyet tehetek, hogy végzem a járda-, a kerítés-, meg a garázsépítést, és vállalom a régi, .yályogházak felújítását. A minap .Köblös nénihez ígérkeztem el, akinél?" vert vályog a házfala: megette az idő, a meszes vakolást és a festést lerúgja. Nincs abban semmi különös, hogy az első kunfehértói házak karbantartásra szorulnak. Valaha ezeket 2—3 ezer forint készpénzből és 15 ezer forint kölcsönből építették. Az volt a fontos, hogy fedél legyen az emberek feje fölött — nem epedig, hogy hány szintesre, teraszosra, vagy padlásszobásra tervezzék-e a házat. A kisipar kisegít A mai Kunfehértó meghatározói ■mégis a kényelmes, összkomfortos családi házak és az üdülők., ■Ezeknek a lakói (pihenő vendégei) pedig a szolgáltatás, ellátás iránt igényesek. Kalmár Béla péksége előtt, a Kossuth Lajos utcában csoportosulás. Várják a frissen sült kenyeret. Odabent, a! kemence nagy lánggal ég. A pék feleségével mint segítő családtaggal a második vetéshez készül. A reggeli sütésű kenyér már fogytán. Estig 2—3, > hétvégén pedig négy mázsa kenyeret is eladnak a 13 éve működő pékségben. A kisipar kiegészítő . szerepét mutatja a sütöde és a községi ABC együttműködése. A nagyobb üzlet vezetője és a pék kereskedelmi kapcsolata jó. Az ellátást úgy szervezik meg, hogy. kenyér — Kiskunhalasról az ABC-ben, vagy helyi sütésből, Kalmáréinál — mindig legyen! Ezzel az összehangolt kínálattal a kisüzem — nem is annyira rejtett tartalékaiból — képes egyet s mást felmutatni. Ennek köszönhető, hogy a péntek délután érkezett szegediek se maradnak kenyér nélkül; s a lakodalmi vendégeknek — mint legutóbb — rendelésre süthetnek pár száz finom sóstkiflit. Tegnap szobafestő, ma méhész Az egészséges vállalkozási szellem Kunfehértón is érezteti jótékony hatását. A kiserdő utcai Turán-István György tegnapelőtt kért engedélyt vízvezeték-szerelői szakma gyakorlására. Egy másik kunfehértói dolgozó, mivel nincs mesterlevele, a kőművességet csak mint javító kisiparos kívánja űzni. Mások foglalkozást változtatnak,- ha az eredeti nem megfelelő, vagy kevés hasznot hoz. (Az egyik szobafestő például elment méhésznek.) Szlobonyi János viszont személyszállításra vállalkozott. Jelentkezését a tanácsnál örömmel fogadták. Tudtak róla, ■hogy a magánautósok ezelőtt 200, sőt 300 forintért vitték el a Kiskunhalasra utazókat, akiknek más választásuk nem volt. Fizettek! A legjobb az egyenes út, ez az áruszállításra is érvényes. Beszélgettem Vida József te_ hertaxissal, aki Jánoshalmáról hozott megrendelőjének mozaik- lapot. A fiatalember főállásban a moziüzemi vállalat alkalmazottja. Házat akar építeni. Ezért kis teherkocsijával március óta fuvarozik — emellett nutriát tenyészt —, hogy a ház hamarabb kész legyen. Ágynemű — kölcsön Megtörtént — mint Hegyi József vb-tiflkártól megtudtam —, hogy a tavalyi MEDOSZ-napon 32 ezren töltötték a hétvégét a tónál! Jó időben — pénteken, szombaton és vasárnap 7—8 ezer a látogató. Hogy ne kelljen annyit mosni az ittlakóknak. idelátogatóknak, megoldották az ágyneműkölcsönzést. Zsáki Istvánná vállalta, hogy Petőfi utcai lakása egyik helyiségében fogadja a Kecskeméti Ruhaipari és Vegytisztító Szövetkezettől hozott, frissén mosott és vasalt ágyneműket, s azokat kölcsönzi a falu lakóinak, vagy az üdülővendégeknek. A ház kapujában Lógó László- néval találkoztam. Kérdésemre, ■hogy megéri-e neki ez a szolgáltatás, a kerékpárja csomagtartóján levő két váltás ágyneműt mutatva így szól: — Feltétlenül! Hétközben reggel 6-ra járok dolgozni, az óvodába. Amikor hazatérek, délután vagy estefelé —■ elég nekem a főMINDEN LEHETSÉGES MÓ- DON támogatni kell a magánlakás-építőket, mert magánter- heik közérdeket szolgálnak; azt, hogy belátható időn belül mindén családnak önálló otthona legyen. Hat alföldi megye lakásépítési szakemberei szerdán Kecskeméten számokkal is érveltek. Az 1981—1985, között felépíteni szándékozók csaknem négyszázezer otthonából 270 ezer épül a polgárok pénzén. Budapesten és egy-két ipari jellegű megyében jobb az arány, másutt rosszabb: Bács- Kiskunban 100 új lakásból 85 kerül magánerőből tető alá —, s ez önmagában indokolja, miért kell minden támogatást megadni az otthonteremtőknek. A szakemberek sok mindenről beszéltek a Tudomány és Technika Házában. Gádorosi Ferenc, a Magánlakás Építés Fejlesztése Célprogram Bizottság titkára például arra a néhány évvel azelőtti vitára emlékeztette a jelenlevőket, amely akörül dúlt, hogy szép-e a sátortető, vagy sémi A lényeg: a sátortető alatt családi ház van, tehát otthon, és amíg mennyiségről van szó, addig a minőség — noha fontos — mégsem elsőrendű-rangú. Ennek ellenére érdekes megállapítása volt a szakembereknek, hogy az építészeti kultúra gyökeres változáson esett át. Egy-egy faluba érve az ember azt is hiheti, hogy osztrák területen jár, annyi a kétszintes, szép külsejű épület. Igaz, hogy a fürdőszoba, a központi fűtés még nem mindenütt változtatta meg az életet. De az is igaz, hogy legalább a lehetőségét megadta a könnyebb, az emberibb, a kor mai színvonalához illőbb életnek. NÉHÁNY ÉVE nemcsak a sátortetőt volt divat szidni, hanem az anyagellátást is. A Petőfi Népében mi is hónapról hónapra hosszú listákat közöltünk: itt a vasbetongerenda, ott a cement, amott a faanyag volt a hiánycikkek véget nem érő listáján. Ebben az évben megváltozott a helyzet. Ennek egyik oka az, hogy-kevesebb a központi beruházás, tehát árualap szabadult fel, a másik pedig az, hogy végre belátták az illetékesek: anyag nélkül lehetetlen tervet teljesíteni, házakat építeni. Első ízben foglalkoztak országos tanácskozáson a korszerű háztáji gazdálkodáshoz szükséges melléképületek típusterveivel. Olyan elképzelésekről van szó, amelyek olcsón» gyorsan kivitelezhetők, s amelyek a legjobban megfelelnek a célnak. Bejelentették: a lehető legrövidebb időn belül kidolgozzák a megfelelő típusterveket. S ha már a típus- és ajánlott terveknél tartunk, bebizonyosodott, hogy ezek nemcsak olcsók és olcsóbbá teszik az építkezést, de meg is gyorsítják! Kaposfüreden felmérték, hogy akik típustervvel kezdtek az építkezéshez, egy éven belül beköltözhettek. Persze az építkezéshez telek is kell. Telek, ami nincs. Legalábbis ott és olyan, ahol és, amilyen kellene. Volt, aki. lé- íWegretörő tömörséggel „spekulációról” beszélt, nem titkolva, hogy a tanácsokat is felelősnek tartja, hogy a legtöbb helyen csak drága telek áll rendelkezésre. összecsengett ezzel dr. Gajdócsi Istvánnak, a Bács-Kiskun megyei tanács elnökének megállapítása, a házhelyek kialakítása a tanácsok egyik legfontoaább feladatai mert csak nekik van lehetőségük arra, hogy az igényeknek megfelelő terület előkészítésével segítsék a lakásépítési program megvalósítását. VAN TEHÁT MIN GONDOLKODNI, pedig á témák tucatjából most is csak néhányat villantottunk fel. Nem jutottak közös nevezőre a szakemberek, hogy miként lehetne olcsóbbá tenni a házgyári panelből épülő sorházakat, noha megegyeztek abban, hogy ezek jelenleg túl drágák. Végső soron igazán csak abban értettek egyet a tanácskozók, hogy a lakásépítéshez is: pénz, pénz. és harmadszor is pénz kell. Dehát ezt ankét nélkül is tudtuk — tudták ... Ballai József 9 Kisült a kenyér. í;: : “é jjp~~ 1 rt# s : .;r*: » 9 Ijabb családi ház — befejezés előtt. 9 Készül a szezonra a tóparti hotdog-árus. zés. Akkor kezdjek hozzá mosni? Nem! Inkább váltok kéthetente ágyneműt. Ősz óta így csinálom. A kis vállalkozás tavaly harminc garnitúrával indult. Most Ötvennél tart Zsáki Istvánná, s üzletét már tizenhat állandó bérlő látogatja. Szeretnek idejárni, mert ki-ki válogathat, tetszése szerint. Amit a hétvégi üdülőik hiányolnak: nincs háromnapos kölcsönzés — ezért kénytelenek tíz napra fizetni az ágynémű- használatáért. Állóvíz? Csak a tóban! Jól jön — s a kereskedelemben frissülést hoz — néhány tóparti kisvállalkozás is. Tekes András j.z első hotdog- készítő, az idei Szezontól árusít. Végső Károlyné lángossütő is várja a vendégeket. A zöldséggyümölcs kiskereskedő árui frissek. Egy helyen szeszmentes büfét építenek. Munkához látott Gyarmati Jánosné és férje is. Bővítik az üzletüket, hogy június közepétől babgulyást, halászlét, töltött káposztát, s más egytálételeket árusítsanak. Csapolt sört is fognak mérni. • S mialatt Gyarmatiék a bővítés felénél tartanak, a kiskunhalasi ÁFÉSZ megnyitotta tóparti vendéglőjét. Leültem az egyik asztalhoz, hogy kunfehértóí utamat egy üveg hideg sörrel bevégezzem. Nem sikerült. A sör messzire „elkerülte” a hűtőszekrényt! Még lehangolóbb volt, hogy amikbr a vendéglőbe délben bejött egy vendég, és megkérdezte: „Hol lehet itt enni?”, s a vezető széttárta a karját, így sopánkodott: — Sajnos, kérem, itt nem lehet. Én bemeritem volna nyersanyagért Kiskunhalasra, de hiába hozom ki: nincs szakácsunk, aki megsüsse. Gyarmatiéknak és a többi kisvállalkozónak feltehetően lesz (?!) szakácsa és sütnivalőja is! Kohl Antal ELŐBÉRLETI FELHÍVÁS az 1982—83-as színházi évadra Katona József: Bánk bán (tragédia) Vörösmarty—Görgey: A fátyol titkai (zenés vígjáték) Csehov—Majakovszkij—Ilf—Petrov: Lakodalmak (vígjáték) Thomas Brandon: Charley nénje (zenés vígjáték) Bulgakov: Mester és Margarita (dráma) Shakespeare: Szentivánéji álom (vígjáték) Sütő András: Jégmadár (dráma, ősbemutató) Arisztophanész: Lüzisztraté (zenés vígjáték) Bérletek válthatók 1982. június 1—20. között a Katona József Színház szervezési irodájában, vasárnap és hétfő kivételével naponta 10—13 és 17—19 óra között. V i Telefon: 21-500 16 1287 NAPKÖZBEN <% Az egész életre szóló tudás Mi a valóság? A világról szóló ismereteink összessége. És hol szerzünk elsősorban ilyen ismereteket? Hát az iskolában! Ugyanabban az iskolában, ahol én holtbiztosán tudtam, hogy a földrajztanárnő gyűlöl valamiért, a kémiatanár a legfurfangosabb kérdést éppen nekem adja fel, a tornatanár pedig, valahányszor rám néz, szinte tfurul a nevetéstől — mintha híres komikus volnék, nem pedig diák. - , Jól emlékszem, hogy az egyik tanévnek már a harmadik hetében botanikából sikerült hat hónapra elmaradnom az osztály mögött — tanárnőnk számításaiból legalábbis ez derült ki. A latinórákon sehogy sem tudtam elragozni az igéket úgy, aho gyan ezt Cicero tette hajdanában, ami pedig a német nyelvet illeti — a tizenkilenc eset leküzdhetetlen akadályt emelt Németország és közém. Még ha nem is tizenkilenc, hanem valamivel kevesebb volt —, ez mit sem változtat a probléma lényegén. Amikor értesültem róla, hogy az átfogó négyzete egyenlő a befogók négyzetének összegével, nem kiáltottam fel roppant örömömben, mint ezt matematikai tehetségű padszomszédóm tette. Hogy mi fán terem a cosinus, erről mind a mai napig halvány fogalmam sincs, bár azt eléggé tűrhetően megtanultam, hogy kilencszer nyolc egyenlő hetvenkettővel — vagy legalábbis körülbelül annyival. Nézetem szerint, ha a modern elmegyógyász megakarja érteni a legközönségesebb neurózisok lényegét, többet kell érdeklődnie a tanulók■ iskolai élményei iránt. Bizony, mert sok idegösszeroppanás és súlyos depresszió éppen azokra a soha vissza nem térő boldog évekre vezethető vissza. Az egyik vizsgán a történelem professzorom sokáig keresett- kutátott olyan kérdést, amelyre elfogadható választ remélt tőlem. Végül az iránt érdeklődött, hogy miről híres George Washington. — Az emlékezetéről hires — hadartam el egyszuszra. — Ugyan miért gondolod? — suttogta a tanár és megtörölte verejtékező homlokát. — Mert temérdek emlékművet állítottak az emlékezetére. — Miért küldtek téged iskolába? — így hangzott a következő kérdés, de ezt már a vizsga bizottság egyik tagja tette fel. — A mamám azt akarta, hogy elnök legyek — magyaráztam angyali nyugalommal a tényállást, a papám pedig ragaszkodott ahhoz, hogy nekem Ford helyére kell lépnem. A vizsgabizottság tagjainak nevetése még most is a fülemben cseng, és gyakran jut eszembe, hogy talán éppen ezért lettem humorista ... Akárki, akármit mond is — mindent az iskolának köszönhetünk! Russel Baker (Ford.: Gellért György) A vízről A hétköznapi zajoktól elütő sur- rogásra figyeltem fel egyik délután a kecskeméti Sárkány utcában. A sarki kút éles sugárban lö- vellte a vizet a lefolyóba, anélkül, hogy bárki is állt volna mellette. Sehol senki. Aki ezt a felelőtlenséget elkövette, tudniillik, hogy a kút nyomókarját valamivel kipeckelte, valószínűleg már messze járt. A hasztalanul folyó vízre ügyet se vetett senki. Közömbös maradt iránta az az apa is a fiával, aki a kút közelében állt gépkocsijával, és- a melegben, nyitott ajtónál fagylaltozott. Egyetlen kézmozdulat elég volt, hogy az értelmetlenül folyó vizet elzárjam. A víz és a levegő oly természetes az ember számára, - hogy — sajnos — nem kevesen ott pazarolják, ott szennyezik, ahol érik. A víz pedig, amelyből hazánkban milliók és milliók fogyasztanak, különösen ki van téve ennek a veszélynek. Gondoljunk arra, hogy csupán az Észak-Bacs-Kiskun megyei Vízmű Vállalat körzetében 938 olyan ejektoros közterületi kút szolgáltat vizet a lakosságnak (így a járókelőknek is), mint a Sárkány utcai! S ha csak napi 10 liter folyik el ezekből úgy, hogy az nem fogyasztói szükségletet elégít ki, ez több mint 9 ezer liter veszteség! - A víz takarékos, ésszerű fel- használása — ez aligha lehet vitás — mindannyiunk legszemélyesebb érdeke. A nyári meleg napokból már kaptunk ízelítőt —, s hol van még a kánikula? Május 18-án például a szokásosnál jóval több, 44 ezer köbméter vizet kellett a kecskeméti vizadó rétegekből a felszínre hozni, hogy a megye- székhely szükségletét fedezzék. Ez a tavaly nyári, egynapi vízfogyasztásnál csupán 3200 köbméterrel kevesebb. Arra pedig már most számítanak a vízmű szakemberei — amint Szekeres István főmérnök elmondotta —, hogy az ifjabb fogyasztók ellátását is belekalkulálva. az idei várható csúcs- fogyasztás eléri majd a napi 50 ezer köbmétert! (Pár éve még csak 20 ezer köbméter volt a megyeszékhely napi vízszükséglete.) Nem célunk számokkal untatni az olvasót, mégis érdemes ráfigyelni: míg tavaly 18 millió 900 ezer köbméter vizet termeltek az Észak-Bács-Kiskun megyei Vízműnél, ez az idén feltehetőleg 20 millió köbméterre emelkedik. A nagyobb fogyasztásra felkészültek a vállalatnál. Tíz újabb kutat fúrtak, amelyekkel 9 ezer köbméterrel növelhetik a napi vízhozamot. Az alattunk kétszáz-ötszáz méter mélységben levő vízadó rétegekkel való jó gazdálkodás azonban nem csupán vállalati feladat. Lakossági is .egyúttal. Ha nem veszítünk vizet nyitva hagyott csapokkal, el nem zárt köztéri kutakkal, ha az utcai csőtörést idejében jelezzük, ha a diny- nye, vagy a sör hűtése nem , egy fürdőkád vízben történik, s legfőképp: ha a kertlocsolás és az autómosás nem az esti fürdés elől vonja el a vizet (a reggel 6—8 és az esti. 18—21 óra közti esúcsfo- gyasztáskor) — akkor már mindannyian jó gazdái leszünk legféltettebb kincsünknek: a víznek. K — 1
